Pesti Hírlap, 1919. október (41. évfolyam, 116-141. szám)
1919-10-04 / 119. szám
ÍWÜ ftkláta '-....-jA/5 Censurat: Consul. Budapest, 1919._______________XI. évfolyam, 219, (14,049.) szám. ^ Ssaabat, október ABACI SZERKESZTŐSÉG ÉS re...........220 K—f ^KIADÓHIVATAL: f’étévre .«.».V««. 110 „ „ H M eÉBBI&Ojí® jB Budapest, Vilmos császár-ut 78 Negyedévre......... 66 » —» fej & pP^ £3 Hl Bj (NBA B A£ ' Mmi TELEFON: %y hóra............. 20 „ iP*lÉp' P_ 'i-í'. M §1 l Uj j§§ P m SS 122—91 122—92 122—93 Egyes szám ára helyben, M** PSi if Wi H 11 U WM B fi# „122“95' vidéken és pályaudvaron 80 f. Hjw 9 II I 9 || 9 ^ luvanda.) 92 hirdetés és apróhirdetés dij- ■ B é® ** & I MS W I FIÓKKIADÓHIVATAL, szabás szerint :^-tZU • ) Budapest, Erzsébet-körút 1. Telefon: József 52—96 ' . .. A nyomor frölszámolása. Osztályostársunk a közös katasztrófában, a körülnyirbált és súlyos békeföltételekkel megnyomorított Német-Ausztria megkezdte azt, amire nálunk csak ezután kerülhet a sor: a nyomorúság fölszámolását. Külföldi lapok már arról írtak, hogy Ausztriában elkerülhetetlen az államcsőd, amikor Schumpeter pénzügyi államtitkár kimondotta a vigasztaló igét és kijelentette, hogy bankrót nélkül is rendezni lehet a Lajthán túli állam pénzügyeit. Az államtanácsban, ahol Schumpeter tervezete fölött megütköztek a vélemények, heves viták támadtak a tervezet szerzője és a féktelen radikalizmus osztrák képviselője, Bauer államtitkár között. „Jó lesz a radikális kis éri élezéstől óvakodni!“—kiáltotta neki oda Schumpeter, aki végül is győzött. A döntés szerint elálltak attól, hogy egyszerre egy összegben dézsmálják meg az állampolgárok vagyonát. A kivetendő vagyonadót harminc esztendő alatt kell megfizetni, olyanformán, ahogyan ez Németországban is történni fog. Az elviselendő teher így is óriási: a hatvanöt százalékkal megterhelt legnagyobb vagyonok értékük háromnegyed részét fogják leadni az államkassza számára. A középvagyonok adója már alacsonyabb percenttel számítódik és így tovább: minél kisebb a vagyon, annál kisebb az adó kulcsa. Szegény Ausztriában tehát ennek az adónak az életbeléptetése után mindenki szegényebb lesz. Azaz, hogy tisztázzuk a fogalmakat: Ausztriában és majd ha erre rákerül a sor, nálunk is, az emberek nem a kivetendő vagyonadólefizetésével lesznek szegényebbek. Szegényebbek lettünk azzal, hogy a háború és a háborúval együtt járó okok következtében a pénz teljesen elértéktelenedett Elszegényedtünk azzal, hogy a külföldön a mi pénzünket a névérték tizedrészén, sőt még ennél is olcsóbban vásárolják. Elszegényedtünk azzal, hogy a pénznek idehaza nincsen semmi vásárló ereje és mindennek az ára fantasztikusan lemelkedett. Maga a vagyonadó nem más, mint ennek a nyomorúságnak a fölszámolása. Megszüntetése annak az öncsalásnak, hogy ezreseket számláljunk a tárcánkban, amikor egy ezrest legfölebb a régi százkoronás becsületével szabad értékelnünk. A vagyonadó egyszerűen bevonja azt a fölös pénzt, amely a forgalomban az okvetetlen szükséges pénzmennyiség értékét rontja s ezzel reálisabb összefüggést teremt a vagyon valódi értéke és a között a kisebb vagy nagyobb számösszeg között, amelylyel ezt a vagyonértéket kifejezik és megszámolják. Feneketlen nyomorúságunk örvényének mélységéből irigykedve nézünk föl arra az Ausztriára, ahol ez a fölszámolás már megkezdődött. Mert ez a fölszámolás az előfeltétele annak, hogy rendeződjék az a pénzanarchia és űrzűrzavar, amelyik ma a mi gazdasági szervezetünknek és a mi megélhetésünknek is legfájóbb betegsége. Az osztrákok nemsokára tudni fogják, milyen hoszszú a takarójuk és meddig nyújtózhatnak. Nekünk sajnos még hosszú utat kell megfutnunk addig, amíg ide elérkezünk. Minapában hire ment, hogy a kormány Magyarországon is nagyobb arányú vagyondézsma kivetésére készül. Most ezt a hírt megcáfolják. Nagyon helyesen. Ahhoz, hogy, a nagy fölszámolást megcsináljuk, bizonyos előfeltételek szükségesek, ezeknek az előfeltételeknek a bekövetkezése nélkül a magyar közgazdaság szempontjából nem orvosság, hanem méreg, új teher és új károsodás volna minden vagyonelvonás. Mindenekelőtt tudnunk kell azt, hogy milyen nagy ország maradunk, mennyi terhet öröklünk a múltból, milyen új kötelezettségeket kell elvállalnunk a jövendőre. Vagyonadóról, a pénzkérdés végleges rendezéséről tehát nem lehet beszélni a végleges békekötés előtt. Addig legfeljebb egyet tehetünk, ezt azonban sürgősen meg kell tennünk: lebélyegezni az ország területén levő pénzt, először azért, hogy tisztában legyünk azzal, mennyi az ország számlájára eső pénzcirkuláció, másodszor pedig megakadályozandó azt, hogy a külföldön levő lebélyegezetlen pénz, amelynek már nincs szabad bejárása a monarchia romjain épült államok egyikébe sem, lassanként mind ide szivárogjon és a mi terhünket növelje. És még egyet tehetünk: azt, hogy a konszolidációval egyengessük és siettessük a végleges béke útját. Mert addig, amíg a mai állapot tart, mint egy súlyos operációt szenvedő beteg, fölvágott erekkel fekszünk a műtőasztalon, számtalan nyitott csatornán át ömlik belőlünk a vér. Pedig, — ezzel sajnos, mindnyájan tisztában lehetünk, — már így is meglehetősen vérszegény országocska lesz belőlünk! A politikaesamények nyilatkozata, Vázsonyi Vilmos, a nemzeti demokrata párt elnöke, kifejtette munkatársunk előtt, hogy az államtanács gondolatát ő is helyesli és úgy képzeli, hogy az ország főbírái, a kúria és a közigazgatási bíróság tagjai, valamint az összes társadalmi osztályok, köztük a munkásság képviselői, foglaljanak helyet benne. A tanács élén az ország főbírói álljanak, akik a legnagyobb tekintélyt és a legnagyobb pártatlanságot képviselik. És minthogy a forradalom zivatarai között tulajdonképen a bírói szervezet az, amely épségben megmaradt, az ő vezetésük alatt kellene átmenetileg az ország regenerálásának megindulni. A pártok fúziójáról Vázsonyi ezt mondotta: — Mindig intranzigens nemzeti politikát követtem és a vallás elleni támadásokat sohase helyeseltem. Emiatt voltak szakadatlan összetűzéseim a destruktív elemekkel és ennek köszönhetem, hogy a forradalom előtt megsemmisítő hadjáratot folytattak ellenem. Nagyon természetes, hogy a mi pártunk, mely a kispolgárságnak pártja, a legintranzigensebb, demokratikus felfogás mellett a legkeményebb és legelszántabb ellenkezést fejti ki minden destrukcióval szemben. Ha közzétennék azt a manifesztumot, amelyet Apponyiékkal, a kisgazdákkal és a többi pártokkal együtt és a forradalom előtt kibocsátani készültünk, fényesen igazolná a mi politikánkat. Magyarországot evolúciós alapon akartuk a demokrácia ösvényeire vezetni, mert az volt a nézetünk, hogy a felforgató irányoktól az országot csakis az evolúció mentheti meg. Ugyanezt az álláspontot vallotta Apponyi is, akivel a forradalom kitöréséig teljesen együtt dolgoztam. A kisebb liberális csoportok a mi pártunkba lépnek be, garanciája ez annak, hogy ez az alakulás se nemzetietlen, se vallástalan nem lehet, csak az erőteljes, demokratikus haladást szolgálja. A polgári szabadelvű párt feloszlott és tagjai egyenként felvételre jelentkeztek pártunkban. A nemzeti szabadelvű párttal a közeli napokban valószínűleg szintén meg fog történni az egyesülés. Külön alakulásunknak nem az a célja, hogy zavarólag hassunk, amiért az ország jelenlegi állapotában a pártok közötti megegyezést sürgettük, még haa legélesebb elvi ellensék választják is el a pártokat, ele nert engedhető meg, hogy ilyen válságos helyzetében a kormányt egy pártmonopólium tarta a kéziben. Nem szabad az erőket pártszervezésekre fecsérelni, hanem az országot kell organizálni és a nagy, súlyos nemzeti problémákat közös munkával megoldani. Ma nem a harc, lírára a műnket legyen a jelszó. A magunk részéről annál nyugodtabban szolgálhatjuk a megegyezésnek-- az irányát, minthogy mi csak támogatni kivárniuk minden alakulást, mi azonban a tényleges hatalom gyakorlásában résztvenni nem akarunk. ., Pesti Hírlap mai száma 8 oldal. Református A kománimiata tanárok, tanítók ügyét és az uj politikai helyzetet bizalmas íiléstiárszúlik meg. Most egy éve tartotta az egyetemes református egyház alkotmányozó zsinatának elöllését Budapesten. Akkor elnapolta magát abban a jó reménységben, hogy az ügyek előkészítése után rövidesen újra fölveszi a tárgyalás fonalát. Sajnos, az őszi forradalom, de különórán az egyházi élet minden munkáját megölő, 1: ■ ög'VA szovjet uralom lehetetlenné tette mindaddig a zsinat összehívását. De az összehívás ma már parancsoló szükséggé vált, mert letelt vak.a ,az az időköz, melynek keretén belül a zsinat folytatólagossága igazolható lett volna. E végből hívta egybe most az elnökség sürgősen a gyűlést. A református egyetemes egyház egyházi és világi dignitásai, többek között ott voltak: Baltazár Dezső, Petri Elek, Révész Kálmán, Németh István püspökök; gróf Dégenfeld■ József, Darányi Ignác, Chernél Antal, Dókus Ernő egyházkerületi gondnokok; dr Benedek Zsolt út konventi előadó; Antal Lajos, Czinke István, Kis József, Patay Károly, Tóth Kálmán esperesek; Konkoly Thege Béla, Kulin Sándor, gróf Telehy József egyházmegyei gondnokok; Sass Béla, dr