Pesti Hírlap, 1920. július (42. évfolyam, 155-181. szám)

1920-07-15 / 167. szám

udapest, 1920. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: 1 évre 280 K — 1 Félévre 140 „ — * Negyedévre .......... 70,. —,, Egy hóra . 25 „ — „ Egyes szám éra helyben, vidéken és pályaudvaron 1 korona. Hirdetés és apróhirdetés díjszabás szerint., XLII. évfolyam 187. (14,280.) (sám. ^ Vt. Csütörtök, júlis 15. / Kiadótulajdonosok : LÉGRÁDY TESTVÉREK. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓ­­HIVATAL ÉS NYOMDA : Budapest, V., Vilmos császár­ét 78. FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, VII., Erzsébet­ körút . A vörös kérdőjel. A vörös kérdőjel még na mest is rejtelme­sen függ az európai égbolt horizontján. A bolswizmusnak legnagyisbbb ereje pedig ép­pen a titokzatossága,­ajishogy­ a nagy töme­gek csak a nagyhangú jelszavakat hallják s fogalmuk sincs arról, ami Oroszországban történik. Oroszország mindig a rejtelmek és a meglepetések földje volt Európa számára. Kétszeresem, az lett a Kerenszki- és a Lenin­forradalmak után, amikor minden normális forgalom megszűnt a volt cári birodalom és Európa többi része között. Ami szörnyűséget Lenin népboldogításáról hallottunk, hihe­tetlen fantasztikumnak látszott. Azóta már a saját bőrünkön megtanultuk, hogy a bolsevizmusnak nem lehet olyan rossz a Il­re, hogy a valóságban ne legyen még rosszabb, még képtelenebb és szörnyűsége­sebb. Az orosz problémának ez a részlete Európa többi része számára még mindig megfejtésre váró kérdőjel lehet. Mi azonban már tisztában vagyunk vele. Tudjuk azt, hogy a szovjet rendszer az államélet rothadó feloszlása, a termelés anarchiája, az ország minden rendű és rangú népességének egye­temes lerongyol­ódás­a és nyomora. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az Európa keleti horizontjára nehezedő vörös kérdőjelnek a mi számunkra már nincsenek többé titkai. Sőt a titkok a mi részünkre meg­szaporodtak egy újabb kérdéssel: Hogyan lehet az, hogy a bolsevizmus, amelynek a képtelenségét, az esztelenségét és reménytelen céltalanságát a magunk kárán tapasztaltuk, olyan sokáig tarthat Oroszországban?! Az ot­tani­­ viszonyok ismerői így felelnek erre: Csakis Oroszországban lehetséges ez, ahol a nép megszokta a rabszolgaságot, az egyéni szabadság teljes semmiségét, a föltétlen meg­adást és engedelmességet. Lehet. Ez okos és kielégítő feleletnek látszik, a kérdések egyik csoportjára. Azonban itt van a kérdéseknek még egész sokasága, ami mind feleletre vár. Mi az igazság Európa keletén? Egyik na­pon hírek jönnek arról, hogy az orosz bol­sevizmus belső gyarlóságai miatt közel áll az összeomláshoz Ez egészen hihetőnek látszik előttünk, akik ismerjük a szovjetrendszer eredendő gyengeségeit és veleszületett halálos betegségét. A következő napon azonban arról kapunk hírt, hogy a vörös hadsereg diadal­masan előrenyomul, hogy egyetlen fegyveres ellensége, Lengyelország, súlyos helyzetbe ke­rült. Mi ennek az újabb rejtélynek a megfej­tése? Vannak, akik azt mondják, hogy a len­gyeleken győzedelmeskedő orosz hadsereg tu­lajdonképpen már nem a Lenin fantazmagó­riáiból, hanem az orosz nemzeti eszméből me­rítette azt a lökőerőt, amelyik a lengyel vo­nalakon túl lendítette őket. A vörös kérdő­jelre ez is olyan felelet, ami elég elfogadha­tónak látszik, hiszen még emlékezünk rá, a magyar vörös hadsereg a csehek ellen kiví­vott egyetlen sikerét úgy tudta elérni, hogy a nemzetiszinűi zászlót bontotta ki a Felvidé­ken. Nagyon lehetséges ezért, hogy a vörös győzelmek tulajdonképpen a vörös barbárság sirját ássák és valahol már ugrásra készen áll az az orosz Napóleon, aki az előretörő orosz fegyverek lendületét egy napon telje­sen az orosz nemzeti eszme szolgálatába ál­lítja, megfékezi az orosz anarchiát s kötelet vet a Lenin és Trockij nyakába. A történe­mi tényeknek megvan a sajátszerű logikájuk. Franciaországban is a doktriner szabadságeszmék forradalma szülte a véres kezű sansculotte-ok terrorját, azután a terror fejvesztett anarchiája a harc­tereken aratott győzelmekkel párosodva ve­tette fölszínre Napóleont Az orosz anarchia már érettnek látszik arra, hogy megteremtse az orosz Napóleont. Bethlen kabinetjét a kormányzópárt nem fogadta el. A dezignált miniszterelnök vissza­adta megbízatását.­­ Nagyatádi Szabó, Rubinek és Haller kihallgatásra mennek a kormányzóhoz. Az egységes kormányzópárt megalaku­lásával a politikai válság végleges elintézése könnyű feladatnak látszott, azonban a dezi­gnált miniszterelnöknek a k­ibinet összeállítá­sára vonatkozó elő­terj­esztése a pártokban olyan m­erev visszautasításra talált, hogy egyelőre lehetetlenné vált gróf Bethlen Ist­vánnak misszióját tovább folytatni. Bethlen ugyanis kormányában hat tárcát pártonkívüli politikusoknak ajánlott föl és csak hat mi­niszterséget szánt az egyesült párt vezető po­litikusainak, ezek közül is két tárcát később parlamenten kívüli szakembereknek akart juttatni. Az egységes kormányzópárt ebben az eljárásban a parlamentáris gyakorlattal ellenkező eljárást látott s Bethlen vállalkozá­sát meghiúsítani igyekeztek: az egységes párt vezetői sorban kijelentették, hogy ilyen ösz­szeállítású kormányban nem vesznek részt. A kiszemelt miniszterelnök erről a számára vá­ratlan fordulatról jelentést tett a kormányzó­nak és kérte, hogy további megbízatása alól mentse föl. A dezignált miniszterelnök elő­terjes­ztésére a kormányzó holnap délelőtt együttes kihallgatáson fogadja nagyatádi Szabó Istvánt, Rubinek Gyulát és Hauer Ist­vánt s ezen az audiencián fog eldőlni, hogy a válság milyen összetételű kabinet kineve­zésével fog megoldást nyerni. Gróf Bethlen István ma megkezdte a kabinet alakítására vonatkozó tárgyalásait és az egységes kormányzópárt vezérei elé a következő miniszteri listát terjesztette: Miniszterelnök: gróf Bethlen István. Külügyminisz­ter: gróf Apponyi Albert. Belügyminiszter: Tóth János. Vallás- és közoktatásügy: gróf Zilaki Pál. Igazságügy: Wolff Károly (a röndvarnagyi bíróság­­­ok­ elnöke). Honvé­delmi: Hegedűs Pál tábornok. Katonai államtitkára: Sréter István ezredes. Pénzügy: ideiglenesen báró Korányi Frigyes, később Kállay Tibor. Kereskedelemügy: ideiglenesen: Ezrich Gusztáv, később Balogh Elemér. Földmivelés: Bubinek Gyu­la. Közélelmezés: nagyatádi Szabó István. Népjóléti: Haller István. Nemzet kisebbségek: Blegar Jakab. A dezignált miniszterelnök bemutatta kabi­netjének névsorát az egységes párt vezetőinek, ak­ik egyértelműen kijeentették, hogy a kormányban nem látnak elég biztosítékot arra, hogy a párt pro­­grammja minden vonalon érvényesülni fog, tenden­ciát látnak egyes volt miniszterek félreál­­tásában és feleslegesnek tartják, hogy kívülről hozzon olyan szakembereket, aminő képességek elegendő számban a pártban is rendelkezésre állanak. Kom­prektáta a helyzetet az a tény, hogy délben egy kül­döttség kereste fel az egységes párt kisgazda tag­jaiból nagyatádi Szabó Istvánt és kijelentették előtte­­ ragaszkodásukat ahhoz, hogy a földbirtokrefom­ot ő hajtsa végre, tehát az új kormányban a földmive­lésügyi tárca e reá bizassék. Haller István vissza­utasította a felajánlott népjóléti miniszterséget, csu­pán Rubinek látszott belenyugodni a dezignált mi­niszterelnök kabinet-tervezetébe. Nagyatádi Szabó Istvánt délután öt órakor újra felkereste gróf Betthlen István s kérte, hogy vállalja el a közélelmezési miniszterséget. A mi­niszter kijelentette, hogy pártja a tervezett össze­állítású kormányt nem fogadja el és így ő sem ve­het részt a kabinetben. Bethlen azt válaszolta erre, hogy nagyatádi Szabó nélkül nem látja a mego­l­dást, mire nagyatádi Szabó az­t ajánlotta, hogy a fontos reszortok élére állítson pótolhatatlan szak­embereket, ellenben a többi helyeket töltse be a párt bizalmi embereivel. Bethlen azonban kijelentette, hogy ő más elő­terjesztést nem tesz, más alapon nem is hajlandó újra próbálkozni s még ma kimegy Gödöllőre, hogy jelentést tegyen akciója meghiúsulásáról a kormányzónak. Közölte azt is, hogy javasolni fogja nagyatádi Szabó, Rubinek és Haller kihallgatását. Az egyesült párt klubjában, ahol rendkívül nagy számban jelentek me a politikusok, izga­lommal tárgyat­ák a válság újabb fordulatát. A többség arra az intranzigens álláspontra helyezke­dett, hogy Bethlen vállalkozásáról most már nem lehet szó, hanem ragaszkodni kell Rubinek mi­niszterelnö­kségéhez. Mások viszont azt mondták, hogy Bethlen lisztáját bizonyos korrektúrával el lehet fogadni, őrgróf Pallavicini György azt fej­tegette, hogy Be­thlennek mint kinevezett miniszter­elnöknek kellett volna jönni, akkor több eredmény­nyel járt volna vállalkozása. Este kilenc óra után megérkezett a kabino­­irodából a jelentés, hogy Bethlen István kihallga­táson volt s előterjesztésére meghívást kapott a kormányzóhoz nagyatádi Szabó, Haller és Rubi­nek. A három politikus csütörtökön délelőtt tíz órakor jelenik, meg együttes audiencián a királyi palotában. A kormányzópárt vezető köreiben arra törekszenek, hogy a válság az új párt egységének megbontása nélkül oldassék meg. Erre megvan a lehetőség Bethlennel is, ha a minisztérium össze­állításában a párt vezetőinek nagyobb szerep jut. A kormányzópárt klubjában megjelent ma este gróf Teleki Pál is, aki belépett az egyesült pártba. Belépése alkalmából a következő levelet intézte nagyatádi Szabó pártelnökhöz: „Múlt év szeptember óta, amidőn a Keresztény N­em­­zeti Párt elnöke voltam, hirdettem és mint külügyminiszter a parlamentben hangsúlyoztam a kormánypártoknak egy­séges pártba való tömörülésének szükségét. Midőn tehát ez az egyesülés a tegnapi napon végre létrejött, örömmel h­gi­dom meg a legelső vilzoatot, hogy az Egyesült Keresztény Nemzeti Kisgazda és Földmives Pártba belépjek." Félhivatalos osztrák rágalmak. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A félhiva­talos osztrák Arbeiter Zeitung ma reggel vezető he­lyen hosszabb közleményben foglalkozik a magyar tisztek részvételével június 27-én tartott állítólagos gyűléssel,­­amelyen az összes politikai foglyok, szo­ciáldemokrata munkásvezetők és minden elérhető zsidó legyilkolását határozták volna el. A félhivata­los Arbeiter Zeitung e tervre való utalással követeli a magyar hadsereg lefegyverzését, amelyre minde­nek előtt a Magyarországgal szomszédos és az en­tente-al szövetséges országok haderejének felhasz­nálását sürgeti. A félhivatalos osztrák Arbeiter Zeitung e köz­leményére hivatalosan megállapítják, hogy­ nem egyéb, mint a lapban már ismételten konstatált sze­menszedett rágalom és durva hazugság. Az alkot­mányos rend helyreállítása óta tiszti pryű­lések Bu­dapesten nem voltak. A félhivatalos Arbeiter Zei­tungban név szerint felsorolt tisztek közül június 27-én Ostenburg kapitány zászlóaijánál tartózko­dott Székesfehérváron, Prónay őrnagy Miskolcon tartózkodott hivatalos kiküldetésen. Héjjas Iván már ez előtt leszerelt és nem tagja a magyar had­seregnek; gróf Csáky vezérkari ezredes régóta nyugdíjban van és birtokán gazdálkodik. A Nagy és Szilágyi nevek Magyarországon gyakran előfor­dulnak és így a keresztnév megjelölése nélkül köze­lebbi adatok róluk meg nem állapíthatók. A félhiva­talos osztrák Arbeiter Zeitung a rágalm­azás terén odáig vetemedik, hogy vezércikkében hadügy­minisztert, Berzeviczy vezérkari főnököt, Dáni had­osztályparancsnok­t és budapesti városparancsnokot, Gömbös Gyulát, a Move elnökét és nemzetgyűlési képviselőt, valamint Magasházy Lászlót, a kor­mányzó szárnysegédét is a kitalált gyűlésen való megjelenéssel és a határozathozatalban való részes­séggel vádolja meg. A félhivatalos osztrák Arbeiter Zeitung ilyen otromba rágalmait minden műveit ember, legyen az magyar vagy külföldi, bizonyára felháborodással utasítja vissza. E gyalázatos kútmérgező kísérlet szomorúan jellemző mindazok erkölcsi felfogására, akik ily fegyverek használatát két szomszédos nép viszonyának szándékos megrontására lehetségesnek és megengedhetőnek tartják. A bojkott súlyosan károsítja Ausztriát Bécs, júl. 14. A Magyarország ellen köny­nyelműen megszervezett bojkott óriási károkat okoz Ausztriának. Egyre gyakrabban szólalnak föl osztrák körök a bojkott nagy kártevése ellen és jellemző, h­ogy az osztrák nagyiparosok lapja, a Neue Freie Presse, a következő levelet közli vasár­napi számában: Míg Németországban a munkások már meg­nyugodtak és az ipari termelés ismét fokozódik Ausztriában más a helyzet. A belföldi ipar a boj­kott miatt nem exportálhat Magyarországra olyan­kor, amidőn egyéb piacainkon máris mega­kadt az exportunk, sőt egyáltalán megszűnt. Sok szállít­mányunkra egyáltalán nem fognak később reflek­tálni Magyarországon és ezek a német-osztrák iparra nézve erre az évre egészen elvesznek. Ez fő­­képen a mezőgazdasági eszközökre vonatkozik.

Next