Pesti Hírlap, 1921. május (43. évfolyam, 94-116. szám)
1921-05-08 / 99. szám
findayist, 1921 ELŐFIZETÉSI ÁRAKl Egész évre, * * i » . . 440 K Félévre . . . « I 4 i • . 220 U Negyedévre . » i . . 110 * Egy hóra ,ami 40 Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvarokon 2 K Hírdstó« és apróhirdetés dijszabás szerint. .9MHM9 szám. IRLAP Vasárnap, május 81 ajdonosokt isaRADY TESTVÉREK SERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL É3 NYOMDA: Budapest, Vilmos császár-út78. PICKKIADÓHIVATAL Budapest, Erzsébet-körút 1. sz. A néps az irodai onnés szinház a nemzeti élet akkor ug^^csak torzképet mutat már Budapopir El kellett • félig veszni MaországT^1^ hogy a kigunyoltatás veszélye lessen írni e szót: haza. Mindabnemzetinek lehet nevezni, csak a frázisnak volt keletje. A színház," melyből ma templomot és iskolát kellene teremteni, gyakran nemzetközi üzletté sülyedt, melybe az igazi magyar irodalom csak vendégkép látogatott be néha. S hogy a nemzeti szellemtől mennyire eltávolodtunk, az kitűnik abból is, hogy a népies nemzeti irodalom majdnem egészen letűnt a budapesti szinpadokról, a népszínművet kigúnyolták, leszidták s aztán kiirtották, a saját külön színházát, a Népszínházat, pedig egyszerűen megszüntették. Sokszor hirdettük a Pesti Hírlapban, hogy az élve eltemetett népszínműirodalomban nemzeti vagyon rejtőzik, melyet ki kell ásni a sírjából. A népben van az az őserő, amelyből egy állam a maga életét merítheti. Minden hatalomnak örök forrása a nép. S ha a politika onnan táplálkozik folyton, akkor az irodalomnak is ott kell keresnie az inspirációt Amíg irodalmunk a külföld kultúrájában kereste a talajt, hova gyökereit lebocsássa, élettelen és hatástalan maradt. Csak akkor lendült magasra, amikor Petőfi és Arany a népies elemet vitték be a litteraturába s idegenek utánzata helyett az ősforrásból, a népiesből, merítettek. Drámairodalmunk és szinművészetünk sokáig táplálkozott idegen irodalmakból, de a régi Nemzeti színház is akkor kezdett nagy közönségre szert tenni, amikor a magyar levegőjű drámák s a népies színművek tehetséges művelőkre találtak. Midőn azonban olyan írók jöttek divatba, kik nem ismerték az ősforrást, a magyar népet s nem tudtak népszínműveket irni, akkor sokszor estek színházaink a nemzetköziség és a laza erkölcs posványába. Ebből a fertőből ki kellene húzni az irodalmat, a színházakat és a közönséget S ha ez irányban csak némies hajlandóságot is látunk, szívesem veszünk róla tudomást és dicsérettel buzdítunk a helyes úton való haladásra. Amióta észre kezdik venni, hogy az eltemetett népszínművekben nemcsak olyan kincsek rejlenek, mint „nemzeti szellem", „erkölcs", stb., hanem pénz is, azóta kezdik itt-ott kiásni a népszínműveket A minap a Nemzeti Színház újította föl Szigeti Józsefnek egy népies színművét s ma a Vígszínház új kincskeresői találtak rá Csepreghy Ferenc „Piros bugyelláris"-ára. Ez a bugyelláris nem üres. Ez még a régi irodalmi valutát képviseli. Reméljük, hogy a kincskeresők a megtalált nyomon tovább haladnak De egy fecske nem csinál nyarat; egy színház és egy-két előadás nem zökkenti vissza szinházainkat és drámairodalmunkat arra a vágányra, amelyen a nemzeti célok állomására eljuthatunk. Nemcsak a színházakban, hanem a hatóságokban, közönségben és sajtóban is több szeretetet kérünk minden iránt ami magyar. Egypár szórványos népszínmű, egypár ünnepi áldozás a nemzeti szellem oltárán még nem jelent benső, komoly hitvallást Le kellene dönteni az idegen bálványokat melyeket tapsolva táncolnak körül színigazgatói, színészek és közönség. Ki kellene ábrándulni abból a bámulatból, mely az idegen litteraturák minden szemetjét aranynak nézi, csak azért, mert bankóra lehet váltani. Oly tehetséges íróink vannak, hogy hosszú ideig nélkülözhetnénk az importot, sőt exportra vagyunk képesek. A lengyelek elnyomatásuk hosszú évei alatt azzal tartották fenn nemzeti önállóságukat, hogy bojkottálták színházaik az idegen művek nagy részét és kizárólag a hazai termékeket pártfogolták. Magyarország most Lengyelország régi sorsát éli. Reá kellene jönni, hogy akkor tudunk fönmaradni, ha nemcsak a búzában és cipőben, hanem az irodalomban is csak a magyar terméstfogyasztjuk IDA REGÉNYE. Irta: GÁRDONYI GÉZA. (&7) .Volt úgy, hogy reggel elment, este későn tért haza. Az ebédje, uzsonnája, vacsorája ott tespedt a sütőben. Csak épp, hogy a reggelijét itta meg. Ment a vázlatkönyvével, néha a festőládikájával is, amelyhez hozzá volt csatolva egy összehajtogatható székecszke és vérkonylábú állványocska is. S későn este tért meg. Olyankor csak éppen, hogy hegedült egyet, aztán mingyárt lefeküdt Idává nem is találkozott Ida a hazahordott vázlatokból láthatta, hogy Csaba a környéken dolgozgat: erdei vagy mered részeket fest, néha egy-egy gyemdkarcot is, vagy állatfejet, vagy vénaasszonyt, vén embert Egyszer, egy elsős napon, otl csak otthon. Az apró képeit javítgatta, egészítgette. Egy skatulya színes krétáit vett aznap. Fogott egy másfélarasznyi hamvas színű papirost és azon póbálgatta a krétákat Ida a másik szobából a nyitott ajtón át nézte. A próbálgatás egyszercsak arcképpé kezd alakulni, s megjelenik a papiroson egy szőkehajtú hölgy, afféle pirosképű falusi kisasszonyfej, csak épp hogy a homloka kissé férfiasan mar de az álla gyermekien gyönge kis hegyecske ál. Csinos hölgy volna, ha szemöldökét barnábbra vonta volna meg Csaba. Várta, hogy a ruhája is megezmeződik a hölynek a nyaka alatt, de az csak néhány színes folt maradt. Csaba mingyánt rámába is nyírta, üveges rámába és akasztotta a sarokba tett íróasztalnak a falára. .Ida tűnődve nézegette: — Beh ismerős. De aztán megint Maaposodott az idő. Csaba lódult néha már hajnaliban. Ida egyszer arra gondolt hogy talán . . . talán az ő hidegsége űzi Csabát ki a házból! Nem, hát annyira mégse szabad talán idegennek lennie, hogy a hajlékától is megfossza a nemzeten férjet Bizalmaskodnia nem szabad, de szenvednie se. Hiszen ami igaz igaz: olyan udvarias ember, hogy főrangú hölgyeknek lehetne lovagja, — ha nem zivataros az idő. És hát kár annak a drága hölgynek. Ami igaz,, igaz: szép fiatalember, s bizonyára nemeslelkű is. Más nő talán* azt cselekedné . „, S nem volt volna nő Ida, ha arra nem gondolt volna, hogy ő szebb és különb amannál, s csak a kezét kellene kinyújtania, és Csaba épp úgy porolná a zsebkendőjével a cipőjét, mint Csorba Matyi. De szinte irtózattal hárította el magától azt a gondolatot, hogy más nő elől elhúzzon akár egy tányér tejeskását is.Csak teljen le az év, csak legyen ő magányos elvált asszony, bizonyos felőle, hogy nem is egy Csorba Matyi szedi szivére még az árnyékát is. Mégishát a legelső ebéd jum, amely ort együtt ültek, meg azalattt Németország még nem döntött. A bajor népőrség nem szerel le. Berlin, máj. 7.(A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A helyzet még mindig tisztázatlan. Csupán egy újabb esemény történt, mégpedig az, hogy dr Mayer nagykövetet Párisból Berlinbe hívták. Ebert birodalmi elnök még szerdán felajánlotta neki a kabinetalakítást, de kérdés, hogy elfogadjam. Hír szerint három okból ajánlották fel May erősek a kormányalakítást. Először azért, mert neki sikerült Párisban bizonyos mértékben bizalmat ébreszteni, másodszor, mert a párisi nagyköveti állás elfogadása előtt, mint a centrumpárt tagja, minden párt előtt nagy tekintélynek örvendett, harmadszor pedig mert Mayer bajor állampolgár és így eredményesebben tárgyalhat a bajor kormánynyal, mint bármely más kancellár. Ez idő szerint az ententenak az a követelése, hogy a bajor népőrséget május 31-ig fegyverezzék le, sokkal nagyobb jelentőségű, mint a pénzügyi követelés. Parlamenti körökben attól félnek, hogy a franciák megszállják a Ruhrvidéket, ha a bajor népősség feloszlatására vonatkozó követelést május 81-ig nem teljesítik. Nem bíznak azonban annak lehetőségében, hogy ezt keresztül is tudják vinni, mert a bajor kormány vonakodásával szemben a birodalmi kormány semmiféle eszközzel nem rendelkezik, amivel e követelés végrehajtását ki tudná kényszeríteni. Parlamenti körökben tehát azt mondják, hogy az eotente pénzügyi feltételeinek elfogadásával a Ruhrvidék megszállását talán mégis el lehetne kerülni és kérdés, hogy ily körülmények között nem volna-e jobb az ultimátumot egyébként elutasítani. Ruhr bajor miniszterelnök Berlinbe érkezett tárgyalások céljából. Ha Mayer nem volna hajlandó a kormányalakítást elvállalni, ugyar Stresemann jelöltetése áll első helyen. De az sincs kizárva, hogy Stresemann a Mayer-kabinetben veszi át a külügyi tárcát. Berlin, máj. 7. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A birodalmi gyűlésen arról beszélnek, hogy az entente ultimátuma fölött a birodalmi gyűlés teljes ülésén kell dönteni. A szavazás alkalmából fel akarják függeszteni a pártszövetségi kényszert, úgy, hogy minden képviselő a saját meggyőződése szerint teljesen szabadon szavazhasson. Felsősvácalában kiélesedett a helyzet* Bécs, máj. 7. Boroszlóból jelentik: Este 10 órakor Felsősziléziában a helyzet még inkább kiélesedett. A szövetséges csapatok az egész nap folyamán sehol sem jutottak előbbre. A kreiaburgi és ai ratibori kerületekig az egész vidéket megszállva tartják a lengyelek. Ezzel a helyzettel szemben szinte elképesztően hat az az éppelni hír, hogy a szövetségesközi bizottság körében a nyugatról odarendelt csapaterősítésektől — amit már bejelentettek —elállottak és most megkísérlik, hogy Korfantyval tárgyalásokba bocsátkozva teremtsenek rendet. Ha ez a hír igaz, akkor ennek következményei beláthatatlanok. Ha a bitiltottság ilyen politikát folytat, nagyon kérdéses, vajon lesz-e eredménye ennek az igyekvésnek Varsó. máj. 7. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Herceg Sapieha külügyminisztertől, aki Londonból visszatért Párisba, ide távirat érkezett, amely szerint a felsősziléziai lázadás a nyugati hatalmaknál Lengyelországra nézve kedvezőtlen hangulatot teremtett. Sapieha a Daily Express munkatársa előtt kijelentette, hogy a felső sziléziai eseményeket nagyon sajnálja ugyan, de a lengyel csapatok magatartását dicséri. « Prága, máj. 7. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A Csasz nyilván a külügyminisztériumtól sugalmazott cikkében ezt írja: „A lengyelek Felsősziléziában nem annyira németek, mint inkább az entente ellen harcolnak. Egészen jól tudjuk, hogy Lengyelország programmja ez: Felsőszilézia után Teschen, azután Rusín-Krajna. A közélelmezési miniszteri gabonakérdésről. Mayer János közélelmezési miniszter tegnap tartja beszámolóját Hevesen, kerülete székhelyen. Beszenifren többek között«»e$tet mondta: a miniszterséget, hogy helyreállítja a szabadforgalmat. Megszüntette a rekvirálást, de megköveteli, hogy gabonafeleslegét mindenki adja be. 1300 koronát adnak a gabonáért. Ez már világparitási ár. A világ legnagyobb gabonapiacán, Chicagóban, 5 dollár egy mázsa búza. Ugyanannyit, sőt még többet kap nálunk a gazda búzájáért, mint az amerikai. Ne spekuláljon senki, hanem adja piacra feleslegét, ennél magasabb árat úgy sem érhet el. A hadiárvák,a hadiözvegák, rokkantak, köztisztviselők és a munkásság kenyérellátását biztosítani fogják, de nem egyoldalú megadó®- tatással kell ezt fedezni,, hanem a terhet a nemzetnek viselni kell.