Pesti Hírlap, 1921. május (43. évfolyam, 94-116. szám)
1921-05-08 / 99. szám
v.V -HSMLAP 1921. májra 8., vasárnap. Gaál Gaszton a közigazgatás rejtjor*miájóL Támadás a kisgazdapárt ellen. — Gaál Gaszton kritizál — Vonják le a békeszerződés g^lyi fekvenciáit. — A perrendtartás körül valami nincs rendben. Ozlgas e©i költségvetés szombati vitája során a föld-Ga ami \Q&&Zr l&tást, Kál-Storonanmnká#)árt szónoka a kisgazdapártot sok körnenzólászatt alkalmat, ton beszélt. Eropto megkritizálta i de n©m\amíg a kormányzat többi ágait ..mán István interpellációjában a gödöllői uradalom gazdálkodását tette szóvá. A MUtfjetést vita. K tanácskozást Bottlik József vezette. Folytatták a költségvetési vitát. Andaházi-Kasnya Béla a botbüntetésről meg a numerus claususról szóló törvényt támadta. Érvelése párbeszédekben folyt le a vak közbeszólás miatt. A földbirtokreformot — mondotta később — nem a kisgazdák, hanem a munkásság teremtette meg, s most mégis a kisgazdák élősködnek belőle, őket pedig destruktívaknak bélyegzik. Szijj Bálint: Még a világon sem volt, amikor mi iost követeltük a földreformot. Haller István: Még hátulgombolós volt. (Nagy zaj.) Andaházi-Kasnya: Szeretné tudni, hogy az amnetzfia rendeletet útiképen hajtották végre. , Drózdy: Fütyülnek a kományzó rendeletéről Nem hajtják végre! (Elnök rendreutasítja Drózdyt.) Meskó: Milyen hangosak, amióta 19-en vannak! Andaházi-Kasnya: A különítményeket papirosan feloszlatták de tagjaikat besorozták a csendőrségbe. Elmondja, hogy micsoda anomáliák vannak a sajtószabadság terén vidéken. A szolgabíró azt mondja, hogy a megye területén csak az alispánnak van joga a kolportagot megadni Szijj Bálint. Ezért nem hajtják végre a földbirtokreformot seml Andaházi-Kasnya. Pedig sajtó útján könnyebb érvelns, mint ólombunkóval. A katonai bíráskodás megszüntetését kéri, s ehelyett adjanak a katonáknak szolgálati pragmaticát. Azok is csak hivatalnokok, mint a vasutasok vagy a finánc. A nép már kezd nem hinni azoknak, akik földreformot ígértek neki, mert folyton húzzák a dolgot, és nem történik semmi. Csontos Imre: Tudjuk, hogy így van! De komolyan kell tárgyalni! Balla Aladár: Most majd szavazni fogtok, meglátjuk, hogy szavaztok! Szilágyi: Kiderül, mertek-e Nagyatádi elszavaztai Szijj Bálint: Addig hadiváltságot nem fizetünk, mig a földreform végrehajtva nincsl Csizmadia Sándor: Jó lesz vigyázva közbeszólni, mert többet nem jöttek visszal Andaházi-Kasnya: A választójognál a titkosság megszüntetését az emberi jogok megsértésének mondja A nők szavazati jogát sem lehet elvenni, mert különösen a földamunkások asszonyai becsülettel kivették részüket a munkából. Csontos Imre: Jó az asszony a háznál! Sándor Fái: Humoristái Andaházi-Kasnya: Ha a kormány hajlandó lesz az ő j Jogos kívánságaikat teljesíteni, boldogok lesznek, ha támogathatják. (Helyeslés az ellenzék eajjavattatok. Tomcsányi igazságügyminiszter javaslatot nyújt be a ferrói oklevél hatáskörének kiterjesztéséről. Szilágyi Lajos: A mentelmi jog megóvásáról terjesszem elő javaslatot! Vass József kultuszminiszter a kolozsvári és pozsonyi m kir. tudományegyetem ideiglenes áthelyezéséről nyújt be javaslatot. Gaál Gaszton kritikája. Gaál Gaszton: Mikor egész Európa térképe megváltozott, amikor összetörött minden, olyan közjogi okoskodásokat hall, hogy a pragmatica sanctio érvényben van. Ez közjogi dogimatizmus. Hogyan fog megesküdni a király a magyar területek megtartására és visszaszerzésére? Ugron Gábor: Épen ezért fontos az eskü! Gaál Gaszton: A másik konzekvencia, amibe bele kel nyugodnunk, hogy többé nem vagyunk nagyhatalom. Belügyi téren a mulasztás talán még nagyobb, mint külügyin. Itt első lépés legyen a jogrend helyreállítása. Ebből következik a közélet szabad nyilvánossága: szabad sajtó, szabad gyülekezési és egyesülési jog- A tisztviselői létszámot le kell szállítani. A közéletet meg kell tisztítani a korrupciótól. A köztisztviselői fegyelmet helyre kell állítani. A megmaradó tisztviselői kar javadalmazását megjavítani. Az a mód, ahogy eddig akartak segíteni a tisztviselőkön, — amilyen pl a nyaraltatási akció — tovább fenn nem tartható. A legnagyobb elismeréssel hajlik meg a pénzügyminiszter előtt, egyet azonban kérnie kell tőle: szüntesse meg az adókivetések körüli atrocitásokat és azt a szégyenteljes dolgot, hogy az adókivető közegek a megállapított adóösszeg után percentet kapjanak. (Nagy zaj.) Hegedűs pénzügyminiszter: Nem kapnak! Gaél Saszton: Ez erkölcstelen, az államhoz, méltatlan eljárás. Ezután a gazdasági élet szabad erőkifejtésének az útjából kéri a bürokratikus korlátozások eltávolítását Elmondja, hogy milliárdokkal károsodott tavaly is emiatt az ország, amikor nyakunkon maradt a liszt, a zab, a köles, a fehérbab és vagy másfélmillió hektoliter bor. Ez mind a bürokrácia bűne. Aztán ittt van a dohánykérdés. A miniszter óriásilg felemelte a dohány árát, azzal az indokolással, hogy olyan olcsó, hogy másképen nem tudja a csempészetet megakadályozni. Hát ez a bürokrácia tehetetlenségének legégbeállóbb példája. Micsoda veszedelem lenne abból, ha átmenetileg, öt, hat vagy tíz esztendőre felszabadítanék nem a dohánykereskedelmet, hanem csak a termelést. Mikor ilyen konjunktúra van, akkor ez volna a célszerű és így a magyar fogyasztók jóleső dohányhoz juthatnának, a fölösleget pedig az állam vihetne ki külföldre és óriási hasznot szerezhetne belőle. Jogtalan privilégiumokat senki ne élvezhessen Hegedűs avaisatee: fin mindenkit biztatok a termelésre! Gaál Gaszton: Hiába biztatja, ha olyan szekatúrákat kell kiáltania a finánctól, amilyennek tisztességes ember nem vetheti magát alá. Azután elmondja, hogy például vasat 20—80—40 koronával olcsóbban kaphatnánk Csehszlovákiából; benzint a csépléshez 14 koronával olcsóbban, mint az állami kiosztóhelyről, de hiába, nem adnak behozatali engedélyt iis hogy lehet az, hogy amikor BO—100 korona volt a marha ára, Pestem a hust 140 koronáért mérték, most pedig, amikor 9 koronára szállt le, a legprímább minőség 30—85 korona, Pesten a hús még mindig 80, 30, 100 korona ? Az igazságszolgáltatást is reformálni kel, mert az lehetetlen állapot, hogy ha például a Gok valamely kirendeltjével valaki összeütközésbe jön, azt sem a fegyelmi bírója, a főszolgabírója citárja maga elé, hanem a Gok vakum büntető kirendeltsége. Andaházi-Kasnya: Ez hozzátartozik az Üzlethez! Tass JAssif kultuszminiszter: Micsoda üzlethez! Itt nem lehet ilyeneket kiabálni! (Az asztalt veri.) Tessék nyilatkozni, micsoda üzlethez?! (Élénk helyeslés as zaj.) Elnök: Majd, ha a szónok befejezte beszédét, nyilatkozattételre hívom fel! Gaál Gaszton: Végig nézte a Tisza-per egy tárgyalását és azzal a benyomással jött el onnét, mintha ezen a tárgyaláson nem az igazságot keresnék, mintha az egész perrendtartás arra való lenne, hogy a gazság és a zsivány- ság megbújhasson a különböző paragrafusok között. Amikor Magyarország egyik legnagyobb államférfiát nyolc akasztófára való fényes sáppal meggyilkolja, akkor ez egyszerű tény kiderítése esztendőkig tartó tárgyalásokat vesz igénybe, ahol az ország legelső fiskálisai abban vetélkedő nere, hogy mikép szívassanak vissza és mikor újíttassanak meg vallomásokat, hogy összekeverjenek mindent . . • Báró Szterényi: A végén kisül,hogy öngyilkos lett? Gaál Gaszton. . . • úgy, hogy meg van róla győződve, hogy ma már még az eljáró bíróság sincs tisztában azzal, hogy tulajdonképen mikép áll a dolog. Ebből látja,hogy a perrendtartás körül valami nincs rendben. Halaszthatatlanul szükségesnek tartja a közigazgatási reformot is, mert jelenlegi rendszere teljesen elszakadt attól a néptől, melynek szolgálatára hivatva van. Amit az az öreg, tapasztalt főszolgabíró megcsinál, azt az alispán mellett egy-egy 24—25 éves vasalt nadrágú segédfogalmazó bírálja felül és harmadfokon megint egy ilyen vasalt nadrágú fiatal titkár kezébe kerül a minisztériumban. Így ezt nem lehet fentartani. Ugyanúgy kell reformálni a közigazgatást, mint ahogy az igazságszolgáltatás terén van, ahol az egész vonalon s» intelligencia és a tudás klasszisai is «emelkednek, nem úgy, mint a közigazgatásnál, ahol fordítva van. Végül szembeszáll azzal a váddal, hogy Magyarország«volt a háború okozója. (A szónokot számosan üdvözlik.) Andaházi-Kosnya próbálta meg kimagyarázni közbeszólását. Vass kultuszminiszter konstatálta, hogy úgy látja, abszolúte nem értette meg a dolgot, amire közbeszólt és így elfogadja a magyarázatot. Elnök javaslatára a legközelebbi ülés hétfőn lesz Interpelláció: Kálmán István a gödöllői koronauradalomban folyó gazdálkodást tette szóvá. Kifogásolta, hogy jövedelmet a gazdaság nem hajt és nem teljesíti azokat a kötelességeket, amelyeket a lakossággal szemben teljesítenie kellene. Kérte, hogy sürgősen küldjenek ki egy indifferens gazdaszakértő bizottságot, hogy a vezetést vizsgálja meg és jövőre nézve a szükséges intézkedéseket tegye meg-Nagyatádi-Szabó földmivelésügyi miniszter kimutatta, hogy az interpelláló téved, mert az uradalom a múlt évben is héttmmillió tízezer korona hasznot hajtott. Ami a többi kifogásait illeti, megígérte, hogy megvizsgáltatja a dolgot, sőt ha lehetséges, maga is megnézi az uradalmat (A választ tudomásul vették) Az ülés fél három után ért véget sgazdapárt az internálások tüntetéséért. Az internáló táborok megszüntetésére tudvalevőleg az egyszéki párt akciót indított. A mozgalom élén új vishangra talált a kisgazdapártban is, ahol aláírásokat gyűjtöttek ma avégből, hogy a belügyminisztert fölkérjék az internálások megszüntetésére. Azok, akik az ívet aláírták, kijelentették, hogy amennyiben az ellenzék a nemzetgyűlésen ez ügyben határozati javaslatot terjeszt elő. Ők meg fogják szavazni Beszámolt: Tomori Jenő, a csengeri kerület képviselője, most tartja beeofimpléját a kerületben, ahol lelkes fogadtatásban van része. Az elmúlt héten Tisztaberek, Kishiedoe, Nagyhódos, Garbócz, Néhtelek, Rozsály, Jajta, Carazló, valamint Porosaima ás Gacsily községekben tartott beszámolót — Engedjen meg egy kérdést Balogh úr.— Parancsoljon kisasszony. — Ön mostanában ritkán dolgozik itthon. A hiábavaló költségekről nem is szólok, hogy előre nem mondja meg a konyhán. De némileg nyugtalanít, hogy talán miattam kellemetlen itthon tartózkodnia. Máskor is vázolhatott az utcán és kívül a városon, de ebédre, vagy legalább is vacsorára mindig hazatért Várt kissé, hogy Csaba szól, de hogy Csaba is várakozóan nézett reá, folytatta: .. Amennyiben miattam kerülné az asztalt, könnyen segíthetünk a bajon, külön tálaltatunk. Kötelességemnek éreztem, hogy ezt megajánljam. Csaba a fejét rázta: — Nyugodjék meg, kisasszony, nem azért történik. És engedje megjegyeznem, hogy ez ismét oly szép vonása az ön gondolkodásának, aminőt más nőben ritkán találunk. Én most három nagy képen is dolgozom egyszerre. — Ha szabad a magam ügyeiről beszélnem . .. — Tesse! — Mert ön annyim szigorún vigyáz a szerződésünk minden vonalára és így az idegen pontra is, hogy csak külön engedelmével beszélhetek a •művészetemről — De kérem, erről teljesen idegenek is beszélhetnek. — Hát három nagy képpel foglalkozom. Kettőt temet ön. Azt mind a kettőt újra festem majd. A harmadik képnek a címe lenne: A múzsa halála. Pán halálát már sokan megénekelték, meg is festették. Mert ne festhetném jón meg a Múzsa halálát gondoltam, de fel is vázoltam már háromféleképpen. Kihozom, ha megengedi — Láttam, Bocsánat, hogy láttam. — örülök, hogy látta. Semmi titkolnivalóm ön előtt. Csak éppen hogy festőnőknéle ne említse a képeim edmjét A képet megnézheti akárki, de a cím titok. Az ilyesmi kimegy, aztán más hamarabb megfesti, akkor már a téma nem új. De hiszen ön tud hallgatni Néha dermesztően tud hallgatni Idegennel szemben különben én is. De mégis örülök, hogy beszélhetek valakivel a témáimról Nők csak aa egy nőművészethez értenek. Orvosok értik, hogy idegalkatnak a dolga ez: a fül idegei azon idegükkel vannak kapcsolatban, amelyek . . . Ez különben nem tartozik ide. Háti a nők, ha nem is értenek a festőművszethez, de megérzik ami egyik-másik képben értékes. A műveit nők. Hát engem igazán hálára kötelez, ha megengedi, hogy a témámról szóljak. Ez egyúttal magyarázat a kimaradásaimara is. — Tessék. Az a haldokló nő ugye, aikit körülállnák! . . . — Az. — Nem tudtam mi, ide láttam rajt hogy valami grandiózus téma. — Az volna, kisasszony. És már hosszút is fogtam. Már találtam is egy bajor leányt a női kórházban. Már úgy is volt,hogy hozzáfogok De tudja talán, hogy estén mint néha kimaradok: a Luitpold egyik zugában találkoznak esténként a magyar festők. Odavetődik néha Hollósy is, egy igen nagytudású derék mester. Azon az estén arról beszélgettünk, hogy mennyire azonos törvényeken alapul a festészet a költészettel. Hollósy véletlenül azt mondja: — Ha Berzsenyinek csak egyetlenegy igazi magyar professzora is van, aki ledörög a katedráról.— Pokolba már egyszer azokat a fenne görög s római isteneiket, nimfákat és múzsáikat! Mi közünk nekünk a görögökkel és rómaiakkal! a görögök és rómaiak fantáziájának avas rongyaival! Kacatba valók! — akkor Berzsenyiből olyan nemzeti költőnk vált volna, hogy ahhoz foghatót nem szült ez a földteke. Noha én témámat ezzel megölte. Éreztem, hogy rettenetese® igaz a szavad Ott a témáim most: fel van váaolva. A csoportosítás új, éppen nem színpadias. Az előre hajló asszony, mok a kimeresztett szemű durva arcú parasztok, s na a sampatinozasság! leány . . Kár, hogy na a kórházi hölgy már Csaknem harminc éves, de talán sikerül megfehérítenem az arcát Sárgás már. És bizonyára nagyság. — Az nem volna baj: a festő rajzolhatja a nagyot Hősinek, a rövid lábezárt hosszú- nak. De a szín, a szín .., fíte porcelát arcod nem festhetek, se kréta-arcot mi márványi arcot. Azt kerestem. Utcán, falvakban, fcofl* házakban. Most már hát találtam volna, de kiesik az ecset a kezemből, ha arra gosndolok, hogy múzsát festek. A fejét rázta, s búsan nézett maga elé. — Hát csak vázolgatok ama elém jog Év végére csak elővakarodok tán j OWyt tt«.