Pesti Hírlap, 1921. július (43. évfolyam, 142-168. szám)

1921-07-24 / 162. szám

Mapest, ím ELOFIZETÉSI ÁRAK t kétes év*». ...... 440 K f­élévre . . » «V» ... 220 „ negyedévre 110 M Egy hóra . 4 ..... . 40 „ Ugy* vám áfa helyben, vi­déken és pályaudvarokon 2 K Hintető* éa apróhirdetés díj-Máriác Berin*. XLIa. évfolyam, M­ifis 11 Kiadó tulajdonosok­­ LÉGRÁDYTESTVÉRE* SZERKESZTŐSÉG, KIADÓ­HIVATAL ÉS NYOMDA: Budapest, Vilmos császár­ út 78. FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet­ körút 1. sz­ ­ . Nincs többé Isten? — Nincs többé Isteni Senki sem segít rajtunk? — ezt kiáltotta a német tömeg, amikor pár héttel ezelőtt a felsősziléziai Beuthenben francia katonák bántalmazták az embereket A francia katonákat is meg lehet érteni: előzőleg tüntetések voltak, amelyeknek a során a német lakosság egy francia őrnagyot meggyilkolt. Azonban érdemes egy kicsit gondolkozni azon, mi az oka annak, hogy ugyanakkor, amikor a francia csapatok ellen ilyen elemi erővel tört ki a népharag, a Beuthenbe bevonuló angol ka­tonaságot éljenzéssel és rokonszenvező ováció­val fogadták a németek? Ugyanazok a németek, akik a világháború gyű­lölethullámzása idején teuton alapossággal lefolytatott viták során azt állapították meg, hogy Németországnak nem is Franciaország az igazi ellensége, hanem Anglia. Franciaországban is érzik már ezt és fa­nyaron viccelődnek fölötte. A minap az egyik francia élclapban megjelent egy német polgár képe, aki épen a régi háborús csatakiáltást akarja elharsogni: „Gott strate England!" Az utolsó pillanatban azonban egyebet gondol és ezt kiáltja: „Gott segne es!" A francia élclap polgárának hangulatváltozása jellemző egész Németországra nézve. A német közvélemény nincsen messze attól, hogy Isten áldását kíván­ja Angliára, holott nemrégiben még ezzel kö­szöntötték egymást az emberek az utcán: „Is­ten büntesse meg Angliát!" Milyen csoda vál­toztatta meg a német szívek érzését? A politi­kai művészet csodája! Anglia abban a pillanat­ban, amikor a háború véget ért, szakított a há­borús érzelmi világgal és igyekezett berendez­kedni a békére. Franciaország ellenben meg­maradt abban az eszmekörben, amelyikben a háború leghevesebb dúlása között élt. Amikor a béketárgyalások folytak, a legyőzött ellenség­gel szemben Franciaország foglalta el a kö­nyörtelenség álláspontját és nem Anglia és a vetreaülesi békeszerződés végrehajtásánál is Anglia volt az, aki hajlandóságot árult el az engedékenységre és méltányosságra, ellenben Franciaország ragaszkodott a végletekig ment­ szigorhoz. Franciaország követelte például a Ruhr-vidék megszállását, ő erélyeskedett, hogy ultimátum formájában kényszerítsék Németor­szágot a francia követelések maximumának megfizetésére. Anglia csak ímmel-ámmal egye­zett bele ezeknek az erőszakos rendszabályok­nak az alkalmazásáb­a. A felsősziléziai kérdésben épen ilyen , szembeötlő az okos angol és a türelmetlen fran­cia politika ellentéte. A felsősziléziai népszava­zás megejtése után, amikor a lakosság túlnyo­mó többsége Németország mellett nyilatkozott meg, Franciaország halogató politikája akadá­lyozta meg a felsősziléziai kérdés sürgős meg­oldását. Ennek a halogató politikának követ­kezménye a mai zavaros helyzet, amelyikben új és új vérfürdőben robban ki a német és a lengyel nép közötti ellentét. Anglia végre most gyors elhatározással akar véget vetni ennek a bizonytalanságnak. Franciaország azonban, akit már azzal vádolnak az angol lapok, hogy a népszavazás eredményének meghiúsítására törekszik és Lengyelország kezére akar­­ja át­játszani egész Felső-Sziléziát,­­ továbbra is megmarad a maga halogató politikája mellett, dacára annak, hogy a szövetségközi csapatok parancsnokai is a német-lengyel határ kérdé­sének gyors megoldását sürgetik. És az eredmény. Eredmény: a francia­angol politika elhidegülése és az, hogy ugyan­akkor, amikor a francia csapatok őrnagyát Beuthenben meggyilkolják, a németek az angol csapatokat éljenzéssel és lelkesedő szeretettel fogadják. A könyörtelenség politikája még szövetségeseivel szemben is egyre jobban elszi­geteltté teszi Franciaország helyzetét, ugyan­akkor, amikor Anglia új barátokat szeret volt ellenségei között is Hitünk szerint ezúttal Londonban-és­ nem párisban csinálják az okosabb politikát A házak vagyonváltságát kihagyják az ingatlan-javaslatból. Őszszel tárgyalják mint külön novellát. Említettük, hogy a házak vagyonválságával szemben úgy a kisgazdák, mint az érdekeltek részé­ről különböző kifogások merültek föl. A fennálló ellentétek kiegyenlítése sok tárgyalást vett volna igénybe és ennek megvitatása még jobban hátrál­tatta volna a nagyfontosságú javaslat tető alá jutta­tását. Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter ezért ab­ban állapodott meg a pénzügyi bizottsággal, hogy a házak vagyonváltságára vonatkozó rendelkezéseket most egyáltalában nem tárgyalják és ideiglenesen kihagyják az erre vonatkozó fejezeteket a törvény­javaslatból. A házak iagyenváltsága külön javas­latban kerül tárgyalásra egy novellában, amelyet ősszel terjeszt a miniszter a Ház elé. A nemzetgyűlés pénzügyi és fö­ldmivelésügyi bizottsága Huszár Károly elnöklete alatt tartott ülé­sében az ingatlan felszerelések váltságát tárgyalta. A fundus instructus vagyonváltságát átalányozás és a tényleges leltár alapján állapították meg. Általá­nyozás alapján fizetik a vagyonváltságot a saját ke­zelésben levő birtokok 500 holdig és a bérben levő birtokok 100 holdig. Tehát a normál leltár után a következő kulcsot állították fel: 1 holdig a fölszere­lés vagyonváltságmentes, holdankint fizet a fölsze­relés után 20 katasztrális­ holdig 125, 50 holdig 150, 100 holdig 175, a 100 holdon felül pedig 200 koro­nát, az élő leltárnál minden négy holdra egy hámos­állat alapul vételével. Az ezen felüli minden hámos állat után 500 korona,fizetendő és a hiányzó hámos állat után 500 koronát visszatérítenek. A saját kezelésben levő 500 kat. holdon felüli, illetve a bérben levő 100 holdon felüli ingatlan va­gyonváltságát a leltár állaga alapján vetik ki, a­melynél egy normál állatot 10.000 koronára becsül­nek. A fél kívánságára azonban értékelésnek van helye. Ezt az értékelést maga a pénzügyminiszter is elrendelheti, de a becslési érték még finom tenyész­állatoknál sem.Tétnel magasabb 30.000 koronánál nem számítják ide a versenylovakat, melyek külön elbírálás alá esnek. Holt leltárban szerepelnek a gőzekék, 25.000 korona, motoros szántógépek 5.000 korona, egész cséplőgép garnitúrák lóerőnként megállapított külön­böző vagyonváltsággal. Ez utóbbinál négy lóerőig 1500 korona, hat lóerőig 2000 korona, 8 lóerőig 3000 korona, tíz lóerőig 4000 korona és tíz lóerőn felül 5000 korona a vagyonváltság. Stabil motoroknál 8 lóerőig 1500 korona, 12 lóerőig 2000 korona, 16 ló­erőig 3000 .ikufehf. 20 lóerőig 4000. korona és 20 lóerőn felül 5000 iku korona a valogVáítság. Az igy mejját-lapított leltár összege után a váít­ságösszeg, ha a leltár értéke egy félmillió korona, ennek 5 százaléka, ha 1 millió korona 6 százaléka, két millió koronánál 8 százalék és így továbbá, úgy hogy az 50 millió koronán felüli összegű leltárnál 14 százalék a váltság. A részletes tárgyalást ezután félbeszakították és az együttes bizottság kedden délután tartandó együttes ülésében kezdi meg az áruraktárok vagyon­váltságának tárgyalását. A nemzetgyűlés igazságügyi bizottsága ma délben Hencz Károly elnök­lete alatt­­ülést tartott, amelyen letárgyalták a hazaárulók vagyoni felelős­ségéről szóló törvényjavaslatot. A javasla­tot azzal a módosítással fogadták el, hogy a harmadik szakasz elé a nemzet­gyűlési tárgyalás alkalmával új szakaszt fognak előterjeszteni. Egyébként a javaslatot néhány ki­sebb módosítással részleteiben is elfogadta a bizott­ság. A javaslat nemzetgyűlési előadója Mikovényi Jenő nemzetgyűlési képviselő. A bizottság szer­dán délben a II. számú bizottsági te­remben ülést tart, amelyen a szerzői jog védel­méről és Magyarországnak az irodalmi és művé­szeti művek védelmére alakult berni unióhoz való csatlakozásról szóló törvényjavaslatot tárgyalják. V­­ 1­ 71 trianoni béke életbeléptetése. Páris, jul. 23. A nagykövetek tanácsa ma sza­bályozta a trianoni békeszerződés életbeléptetésének utolsó részleteit. A ratifikációs okmányok kicserélé­se e hónap 26-án megy végbe. IDA REGÉNYE. irta: GÁRDONYI GÉZA (38) XVIII. Csaba régi komorsága teljesen eloszlott. Komolyas volt mint mindig, de azok a nehéz felhők, amelyek a homlokán sötétültek Münc­henben, mintha örökre eltűntek volna. Ida arcán ellenben a régi sima nyugatom helyett valami árnyék borongott Néha a szeme is, mint a temetőből kijövő özvegyé, — csak épp hogy ő gyászfátyolt nem visel. Csaba arra vélekedett, hogy talán a bizal­maskodása komolyítja Idát? Mert bizony már engedelmet se kért, ha szólt neki, úgy beszélt Idával, mintha valami barátjával beszélgetne. És nem is szólította már másképp, csak a ke­resztnevén. Igaz, hogy hozzátette: kedves vagy­­jóságos, vagy kedves jó. Hát mikor Idát szomorúnak látta, meg­megilletődött és megpróbálta, hogy visszatér az eredeti idegen vonalra. Azt már nem bírta ki­mondani, hogy,­ szíves engedelmével, de keve­sebbet beszélt és udvariasan mondta néha: kis­asszony. — Még mindig nem nézett zongorát, kis­asszony. — Ráérünk. •— Tudakozódtam: húsz koronán adnak bérbe jót, igen jót. — Nem a firgős. • •­— Nohát ha a héten se látok itt zongorát, macsai keresek, kisasszony. Ida mélázó arca erre se változott. Csaba esténkint eleinte gyakorta vitte színházba, operába, de Idán soha nem látszott az örömnek az az izgalma, amely a nőket el­fogja egy-egy színházi jegynek a láttára. A színházban is mindig szótlanul ült Csaba mel­lett. Vígjátékokra is ha vitte, el-elmosolyodott de soha nem kacagott. Hát Csaba aztán egyre ritkábban vitte. Esténkint néha el is maradt. Ida sohse kérdezte hova megy? hova ma­radt?­ De reggel mégis mindig tudta, hogy fér­­­fi­ társaságban időzött-e vagy női társaságban? A télikabátját ugyanis Csaba felakasztotta este az előszobában, a ruháját az ebédlősök kilincsé­re és semmit se tudott arról, hogy Ida maga keféli meg a ruháját reggelenkint Ha nehéz szivarszag és vendéglőszag érzett a ruhán, Ida tudta, hogy Csaba férfi­ társaságban mulatott. Ha gyengébb volt a szivarszag vagy semmi, akkor szoknya mellett. Délben is, míg Csaba ebéd után az újságot olvasta, Ida végigvonta a kefét künn a télika­báton. A zseben néha megkoppant a kefe. Ida megérezte, mi az? Mindig valami nyalánkság: bolti takarású cukros skatulya vagy kandíro­zott gyümölcs, vagy datolyás dobozka. Neki is kedveskedett olykor affélével Csaba. Pesten már kedveskedett. Tette mindig szótlanul az asztalra, Ida tányérja mellé. De mikor benne hagyta a kabátban, magával is vitte s nem hoz­ta vissza este. Egyszer nagy bámulatára valami könnyű nagy skatulyát talált délben Csabának a téli Kemal veresége görög világításban, V Athén, jul. 23. (A Pesti Hirlap tudósítójának távirata.) Konstantinápolyi hírek szerint a törökök­ a ponti félsziget kiürítésére kényszerültek. Konstanti­nápolyban a török ellenzékiek benyomultak a kema­lista újság szerkesztőségébe és az összes berendezési tárgyakat szétszórták, hogy a hamis hadijelentések ellen ily módon tiltakozzanak. Konstantinápoly ut­cáin a görög király képét árusítják. Ismétl pasa meg­sebesült, vezérkari főnöke pedig elesett. Kemal pasát most az a veszély fenyegeti, hogy elfogják. A török csapatok ezért azzal a kéréssel fordultak konstanti­nápolyi kormányhoz, hogy mindenáron kössön békét. Angóra polgári lakossága Sebastiába menekült.

Next