Pesti Hírlap, 1921. november (43. évfolyam, 244-269. szám)
1921-11-26 / 266. szám
Budapest, 1921. Ara 3 km®na. XLIfl. évfolyam, 266. (14,686.) szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 600 K Félévre 340 „ Negyedévre ......... 170 „ Egy hóra 60 Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvarokon 3 K. Hirdetés és apróhirdetés vijsgabás szerint. Szombat, november 26. E Kiadótulajdonosok LÉGRÁDY TESTVÉRES SZERESZTŐSÉG. KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: Budapest, Vilmos császár út IS. FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet-körút 1. A washingtoni konferencia. idealisták, akik hisznek a fenkölt érzésekben és az emberi sziv jóságos felbuzdulásaiban, nagy reménységekkel üdvözölték a nagyhatalmak washingtoni konferenciájának megnyitását. Hiszen a célból jöttek ott össze a világ legnagyobb nemzeteinek képviselői, hogy a háború megújulása ellen tegyenek hathatós intézkedéseket. A világ leghatalmasabbjai gyűltek együvé. Amit ők egyhangúlag el tudnak és el akarnak határozni, az életbe is lép az egész glóbuson, pusztán amiatt, mert akaratuknak ellenszegülni nem merészkedik senki. Alaposnak látszott tehát a remény, hogy ezek a hatalmas emberek — a legnagyobb nemzetek díszei — meg is fogják csinálni a világbékét sok esztendőre. Érdekük is volt, kötelességük is. A világromlást ők idézték elő azokkal az embertelen békefeltételekkel, melyek a legyőzött népeket fojtogatják. Az emberi érzés legelemibb megnyilatkozása parancsolta nekik, hogy jóvá tegyék az igaztalanságot és bűnt, amelyeket nem egyszerűen embertársaik, de egész nemzetek, sőt élő és születendő generációk ellen elkövettek. S ezt kívánta, követelte saját jólétök is. Mert hisz az ő népeik is szenvednek a katasztrófa következtében. Világos is volt mindenki előtt, hogy a gazdasági válság megoldása egyszersmind a békének is a legbiztosabb zálogé. A gyűlölet,, mely a háború alatt széjjel választotta egymástól "az embereket, annál rövidebb idő alatt, s annál alaposabban fog lecsillapodni, minél bensőbbé válik a nemzetek között a gazdasági érintkezés. Ha ismét visszatér a régi rend, a mindennapi érintkezésben százezrek és milliók fogják látni s tapasztalni, hogy mennyire egymásra vannak utalva a különböző nemzeteksok sebbe fog hegedni önmagától is, sok keserűségnek elmúlik az utóize. A legyőzöttek engesztelődést éreztek volna szívekben, mihelyt alkalmuk lett volna látni, hogy volt ellenségeik közös munkája elősegíti az ő javukat is. Elkövetkezhetett volna a világ regenerálása nemcsak gazdaságilag, de érzésbelileg is. Egy új életet kezdhetett volna az emberiség, melynek népei jobban megbecsülik egymást, kevesebbet törődnek hadseregeik fejlesztésével s közösen használják fel mindazokat az ujításokat és találmányokat, melyeket az emberi elme a kultura szolgálatában produkál. Mindezt megkísérelhették volna ott Washingtonban az öt nagyhatalom reprezentánsai. És ezzel szemben mindazok, akik nem veszítették el teljesen az emberi jóságba vetett hiteket, kénytelőnek megállapítani, hogy mindez még csak tanácskozásaik tárgyát sem képezte. Hanem ezzel szemben úgy találták a résztvevő államférfiak, hogy hervadhatatlan érdemeket szereznek maguknak a világbéke körül, ha korlátozzák a fegyverkezést. Mennyit foglalkozott ezzel a tervvel 1870 óta egész a világháború kitöréséig az egész emberiség! És mind kevés volt annak foganatja! Pedig a legközelebbi évek tapasztalatai meggyőzhettek minden embert afelől, hogy a béke biztosítása céljából az egész lefegyverzés semmit sem ér. Angliának és Amerikának nem volt tekintetbe jöhető hadserege, mégis nemzeti erejök teljes kifejtésével vethették magukat a háborúba. Egyre megy, hogy mennyi hajóegység és hájsg divízió fölött rendelkeznek az egyes államok, a béke vagy háború kérdésében ez nem mértékadó. A leszerelés csak a békebeli állami kiadások apasztását jelenti és semmi mást. Csak a nagyhatalmaknak válik hasznára, mert hisz a legyőzöttek seregeit úgyis a mini-mumra szállították már alá. S ebből a szempontból tekintve, a washingtoni békekonferencia a legkizárólagosabb önzés kifolyása. A szatócsérdek diktál ott, ahol a legnemesebb érzésekmegnyilatkozását volt jogunk reménylemni , többségi pártok ma határoznak. Bethlen tervéről. Az egységes párt nehézségei a kisgazdáknál és a kereszténypártban. Nem oszlatják fel a kisgazdák vidéki szervezeteiket. — Nagyatádi Szabó kihallgatása a kormányzónál. Ezekben az órákban még teljesen bizonytalan az egységes párt sorsa, mind a három többségi pártban vannak a tervnek támogatói, ép úgy mint ellenzői és csak szombaton este, a pártok értekezletein, amikor a képviselők szavazatukkal fogják eldönteni, akarják-e a három párt egységesítését, megy keresztül az első nagy erőpróbán gróf Bethlen István kibontakozási koncepciója. Általában minden oldalon megvan az akarat arra, hogy egy munkaképes, erős kormánynak megadják a lehető legteljesebb erkölcsi és politikai támogatást, de nem hajlandók ezzel szemben lemondani arról a politikai tőkéről, amellyel a pártok ma külön-külön rendelkeznek és nem akceptálnak olyan kormányt, amely személyi összetételében nem felel meg teljesen a pártok óhajának. A számra nézve legnagyobb súllyal bíró párt, a kisgazdák pártja, mint már "több ízben kifejtettük, két táborra oszlik, egy részük a mérsékeltek, akik közé a párt értelmiségi elemei is tartoznak, feltétel nélkül hajlandó az egységes pártba bemenni, a kisgazdák azonban, akik nagyatádi Szabó Istvánhoz állanak közel, pártszövetséget ajánlanak megoldásról, avagy egy ad hoc többségi pártot, amely a házszabályok sürgősségi szakasza segítségével szintén biztosítanitudná a parlament munkaképességét. Hallani semakarnak azonban arról a követelésről, amihez a pártban elterjedt hírek szerint a dezignált miniszterelnök ragaszkodik, hogy tudniillik a kisgazdapárt oszlassa fel összes vidéki szervezeteit, országos klubját, és ezek helyébe a vidéken is alakítsák meg mindenütt az egyesült pártok új fiókjait. A kisgazdák ezt ma nagyon keníznyen ellenzik. — Tizenkét esztendes nehéz szervező munka eredményét áldoznánk föl ezzel mondják a pártban, és átengednék egy új politikai zászlóbontásnak. Eztsenki sem kívánhatja tőlünk. Tisza István máskép csinált hannak idején magának pártot, hónapokon keresztül járta az országot egy választás előtt s ugy teremtett magáénak többséget. Legerősebben ellenzi a párt megszüntetését nagyatádi Szabó István, akivel délelőtt is tárgyalt gróf Bethlen István, de még mindig eredmény nélkül. Nagyatádi Szabó délután négy órakor a kormányzónál jelent meg kihallgatáson és audienciája, amely két óra hosszat tartott, szintén a válsággal van összefüggésben. • Este a lemondott kormány tagjai minisztertanácsra gyűltek össze, amely késő éjjelig tartott. Kifogások hallatszottak továbbá az új kormány személyi összeállítása ellen is. Nem akarnak belenyugodni semmikép sem abba, hogy a belügyi Mátrcát a disszidenseknek adják, ugyanis a miniszterelnök belügyminiszter jelöltje: Fáy Gyula. Mellette a pártban Issekutz Aurélt és Iklódy-Szabi Jánost emlegetik. — Hibáztatják továbbá, nvgv Hegyeshalmii Lajosnak és Tomcsányi Vilmos Bálinak más szakférfiakkal való kicserélését, ami tervbe volt véve, a miniszterelnök elejtette. Pénzügyminiszter alkalmasint Kállay Tibor lesz, kereskedelmi miniszterül pedig a kisgazdapárt egy része Szcitovszky Tibor volt államtitkárt szeretné. Tisztázatlan még nagyatádi Szabó István elhelyezkedése. Szó van arról, hogy tárcanélküli mi tisztek lesz, de fölmerült az a terv is, hogy az a pártnak a miniszterelnök mellett nagyatádi Szabó István legyen az elnöke. A párt neve még nincs megállapítva, ma még ez a kombináció: „Keresztény Kisgazda és Polgári Nemzeti Egység Pártja Pártszakadás előtt a kereszténypárt. Gróff Bethlen István miniszterelnöknek az a kívánsága, hogy az egységes párt a kisgazdapártból alakuljon ki, valósággal meglepte a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártját Amióta megtudták ezt a fordulatot vége-hossza nincs a konferenciázásnak. A pártot különösen az aggasztja, hogy egysége forog veszedelemben, mert ha részt akarnak venni a kibontakozásban, aminthogy részt akarnak venni, a párisacotadás elkerülhetetlen. Mikor először hallották a dolgot, egyhangúlag a visszautasítás álláspontjára helyezkedtek. Tovább fontolgatva a dolgot egy mérsékeltebb csoport alakult ki, amely az A sárga és a fekete. Prazkl a „Baba-Ha" című egyrehonáaoeból írta Herczeg Ferenc. A fekete: Rágyújt? „Prince of Wales". A sárga: Nem vagyok dohányos. A fekete (rágyújt): Semmi rossz szokása nincs. Kétségbeejtő ember. A sárga (megint lapozni kezd a könyvében): Mondja, ön híve valamely tételes vallásnak? A fekete: Én? Hogy jut eszébe ilyesmi? Tito Nietzsche híve és szabadgondolkozó vagyok. A sárga: Akkor miért akar áldozatot bontatni Baba-Ha istennek? A fekete (nevei):•• Ugyan, kérem, csak nem gondolja, hogy én hiszek ilyen krampuszban? Baba-Hu egy rossz vicc. Én találtam ki a táborban, kizárólag a vezér magánhasználatára. A sárga: Szótal: a feketék nem hiúznak Baba-Bubán, csak a fehérek? A fekete: önnek elmondhatom, mert ön nem szokott fecsegni.-Baba-Hu igen hasznos, amellett nagyon mulatságos latsen, amit nem sok isten mondhat el magától. Ha valamit akarunk a kommandótól, amit különben nem engednének meg, akkor a derék Baba-Hu segítségével kizsaroljuk. Már arra is gondoltam, hogy egyszer Pommerg et Greno-áldozatot fogok követelni Baba-Hunak és meglássa, a vezér kötélnek fog állni. .. A sárga: Baba-Ha hasznos isten, — de miért mulatságos? . . A fekete: Engem veszettül mulattat,,hogy ezek az európaiak, akik othon Afrikában annyit untatnak minket a térítési kísérleteikkel és akik örökké a keresztény kultúrájukkal és az emberszeretetükkel hencegnek, amilyen könnyen meghajolnak a leghülyébb bálvány előtt is, ha csak úgy kívánja az érdekük A sárga. Szóval: Baba-Ha fölfalja az európai civilizációt, mint gólya a békát. A fekete: Talán kár egy civilizációért amely ilyen gyümölcsöket hozott? .A sárga (a könyvében lapoz): Miért lett ön tulajdonképen katona? A fekete: Uri kedvtelésből. Tudja, én „Herrennatur" vagyok, mint Nietzische mondja. Az én őseim harcias törzsfőnökök voltak Afrikában, híres rabszolgakereskedők és koponyavadászok és bennem az ő vérük pezseg, nekem — mint mondani szokták, — atavisztikus hajlamaim vannak, szeretem a kalandokat, az izgató veszedelmeket, a harcot, a prédát és az asszonyokat. Sajnos, Afrikából kiveszett már minden romantika. Aki ott kirúg a hámból, aki a szezonyt rabol, vagy valakit félrekólint, azt kényszermunkáraítélik. Nos hát, én megutáltam azt a nyárspolgári rendot és fegyelmet, f eljöttem Európába, hogyitt kedvem szerint kitomboljam magamat, mert Európa egy romantikus vadon, Európa az igazi őserdő ! Itt mindent szabad és mindent lehet. Afrikában a legmocskosabb nyári-nyári négeris ugyanolyan jogokat követel és gyakorol, mint én, amit én fölháborító ostobaságnak tartok. A fehéreknél másképen van: — itt mi győzők, királyok vagyunk, a legyőzöttek pedig rabszolgáké- nem emberek — kutyák! Ha akarom, beállítom a muníciót hordó öszvéremet a keressények főtemplomába, föltéve, hogy ellenséges földön vagyunk. Ha jókedvemben fölgyújtok egy párba vagy lecurrantok egy-két fehér embert, ezt senki számon nem kéri tőlem. Még meg is fizetnek érte, sőt érdemkeresztet is tűznek a mellemre. A sárga: Szóval, ön individualista. .4 fekete, ön pedig kollektivista, Ön Lvnek ne