Pesti Hírlap, 1922. május (44. évfolyam, 99-122. szám)
1922-05-16 / 110. szám
Budapest, TV 1922 MÁJ. 16 TWar ! ELŐFIZETÉSI ÁRAIKI Egy hóra ... 100 korona Negyedévre .. 200 korona Félévre ..... 660 korona Egész évre... 1100 korona Egyes szám ára helyben, vidéken, pályaudvarokon 5 Kihirdetések díjszabás szerinti XLIV. évfolyam, 110. (14,824.) szám. "AKI Kedd, május 16 Kiadótulajdonosok: LÉGRÁDY TESTVÉREK SZERKESZTŐSIG, KIADÓHIVATAL ÉS KYOSIlDA, Bpest, Vilmos császár-út 78, PICK KIADÓ HIVATAL, Budapest, Erzsébet-könyv A végső küzdelem, 1A .választási harc pirosbetűs napjai természetesen a ráérő vasárnapok szoktak lenni. Dologidőt élünk, hétköznap, vidéken az emberek javarésze kinn dolgozik a mezőn és politikai szalmacséplés helyett a maga hasznos termelő munkáját végzi, hogy majd ha a magtárakat kell megtölteni, hangzatos frázisok helyett legyen az országnak egyéb csépelnivalója. A tegnapi vasárnapot a legitimizmus és szabadkirályválasztó elveknek az összecsapása jellemezte. Azonban nem hisszük, hogy ez az újabb mérkőzés a legitimizmus számára előnyt és tétnvereséget jelentett volna. A szerencsétlen végű királypuccs idején maguk a legerősebb meggyőződésű legitimisták is elismerték azt, hogy IV. Károly a legroszszabb időpontot választotta, ki arra, hogy Magyarországra jöjjön és kísérletezésével majdnem a végveszedelembe döntötte az országot. A király kísérlete akkor nehéz próba elé állította a magyar államférfiakat. Tárgyilagosan megállapítható, hogy amikor a Bethlen-kormány végső ellentállásra és a királyi csapatok fegyveres megállítására szánta rá magát, a király elhamarkodott kísérletéből nemcsak azt a konzekvenciát vonta le, ami az akkori helyzetben a logikának megfelelt, hanem az ország szempontjából is a jobbik és hazafiasabb lehetőséget választotta. Azok ,a legitimisták, akik maguk sesem helyeselték, hogy a király komoly politikai előkészítés nélkül és váratlanul jelent meg Magyarországon, mégis a megtévesztett király mellé álltak, maguk is igyekeztek elősegíteni azt, hogy IV. Károly eljuthasson Budapestig, s ezzel az országra váró katasztrófa teljes tudatában veszélyes hazárdjátéknak váltak részeseivé. Bethlen István Szombathelyen hivatkozik arra, hogy Tihanyban az ország egy magas dignitáriusa előtt maga gróf Andrássy Gyula is elismerte, hogy a detronizáció elkerülhetetlen és az ország érdekében való lépés volt. Legitimista oldalról máris tagadják azt, hogy Andrássy részéről ilyen nyilatkozat történt volna. Sajnálatosnak tartjuk, hogy az ország első államférfiai között ilyen fontos ténykérdésben nézeteltérések támadhatnak, ez a dolog még mindenesetre, tisztázásra várakozik. Azonban akármilyen formában is fogják véglegesen megállapítani azt, hogy Andrássy milyen nyilatkozatot tett Tihanyban, kétségtelen és maguk a legitimisták sem tagadhatják: az elhamarkodott puccs hozta az országot abba a szánalmas és kényszeredett helyzetbe, nem volt és nem lehetett más megoldás, mint a detronizáció. A választási küzdelem különben most már hamarosan lezáródik: kormányrendelet megtiltja azt, hogy május 22. után más országban népgyűléseket és kortesbeszédeket tartsanak. A választásokat megelőző utolsó héten tehát megszűnik az agitáció, amit a magaink részéről alkotmányos szempontból nem tudunk helyeselni. Minden normális választási küzdelemben ezek az utolsó napok szoktak a legerősebb vetélkedés napjai lenni s érvek ellen nem szabad egy kormánynak azzal védekezni, hogy az országban süket csöndet teremt. Igaz, ma olyan izgatott időket élünk, amikor kívánatosnak látszik az, hogy az izgalmak ne fokozódjanak a végtelenségig. A kormánynak azonban kezében vannak azok az eszközök, amelyek a rend biztosítására szolgálnak és nem gondoljuk, hogy néhány ellenzéki beszéd komoly veszedelembe dönthette volna az ország nyugalmát. A politikában hibás minden olyan lépés, amit félre lehet magyarázni. A legújabb rendeletet követő kommentárokból ezt nemsokára a kormány ismegállapíthatja. A miniszterelnök körútja a Dunántúl. Gróf Bethlen István miniszterelnök és kísérete, köztük Vass József és Hegyeshalmy Lajos miniszterek, szombaton este 10 órakor utaztak el Budapestről a Dunántúlra. A miniszterelnök agitációs körútjának első állomása Celldömölk volt, ahová vasárnap reggel fél nyolckor érkeztek meg. Az állomáson Maróthy főispán, Herbst Géza alispán, Gyömörey György egységes párti jelölt, dr Radó Gyula pártelnök, Tóth Istvánné, Czagán Margit, Závorszky Sándorné és Simon Sándor városbíró üdvözölték. Aztán a társaság a városházára hajtatott, ahol félkilenckor népgyűlés volt, amelyen Gyömörey György elmondotta programmbeszédét s tiltakozott az ellenzéknek a felekezeti béke megzavarására irányuló törekvése ellen. Majd gróf Bethlen István miniszterelnök szólott-Erős, független Magyarországot akarunk — úgymond — nemzeti királysággal. Azzal vádolják a kormányt, hogy protestáns és protestáns királyt akar a nemzet nyakára ültetni. Nincs protestáns kormány, csak magyar. Mi, protestánsok, tudjuk, hogy mivel tartozunk a nemzet katholikus többségének. Keresztény demokráciát akarunk. A beszédet nagy tetszéssel fogadták. Vass József kultuszminiszter a kibékülés politikáját hirdette és hosszasabban foglalkozott a felekezeti kérdéssel. Ma huszonháromféle párt van — mondotta — és maholnap több lesz. Akik ennyire szét akarják morzsolni a magyar nemzet akaratát, tartsanak elvégre már össze és ne pártoskodjanak(Nagy éljenzés és taps) Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi miniszter beszélt általános nagy tetszés közepette. Györvőreyt ajánlotta a választók figyelmébe. Aztán a miniszterelnök és kísérete Kőszegre utazott, ahová tizenegykor érkeztek meg. Jambrics Lajos polgármester és Veres István nagybirtokos vezetésével nagyobb küldöttség fogadta őket. Az üdvözlésekre Bethlen felelt, kijelentvén, hogy egységet, békét, egyetértést és megbocsájtást hirdettek. Majd a virágokkal feldíszített kocsikban, a gyönyörű diadalkapun át, a gyűlés szinhelyére, a városház előtti nagytérre vonultak. Itt dr Rakovszky Iván megtartotta programmbeszédét, utána pedig gróf Bethlen István miniszterelnök orkánszerü éljenzés és hadi kiáltások között szólott a közönséghez. Legyen vége az Osztályharcnak it — mondotta. — ő kezet fogott a kisgazdákkal, mert ez a társadalom oly széles rétege a nemzetnek és oly hazafias, hogy a vele való együttműködés alapot fog nyújtani életerős parlamenti kormányzáshoz. A trianoni béke nem az utolsó szó, melyet Európa kimondott és közeledik az idő, mikor majd szebb napokat élhetünk. Ez azonban inkább Önöktől függ, mint a kormánytól, mert a nemzet sorsa a nemzet kezében van. (Hosszas éljenzés és taps.) Patacsi Dénes és Szabó Ernő földbirtokosok szólattak meg Rakovszky Iván érdekében, aztán a társaság bankettre ment, amelyről Bethlen rövid felszólalás után a pályaudvarra hajtatott és Szombathelyre utazott. A bankett azért folyt tovább. Jambrics pártelnök a kormányzót éltette, Simonyi-Semadam Sándor, volt miniszterelnök, arról beszélt, hogy a királyi család helyzete nem oly szomorú, mint azt a legitimisták kortesfogásból hirdetik. Végül összetartásra és egységre hívta fel a jelenvoltakat. Molnár István, Patacsi Dénes és Ecklairdt Tibor mondtak még felköszöntőket. Eckhardt azt fejtegette, hogy akár legitimisták, akár szabad király választók vagyunk, ha becsületesen akarunk eljárni, ugyanegy célért küzdünk. Megvan tehát a közös alap arra, hogy becsületesen rendezzük a királykérdést a nemzet javára. Épen ezért érthetetlen, hogy a pártharc ilyen kíméletlenül folyik. A bankettről Simonyi-Semadam, Eockhardt és Patack autóval utaztak át Szombathelyre ahol Bethlent a vármegye nevében Maróthy László főlspárt, akeresztény pártokból egyesült Hegyeshalmy-párt nevében pedig dr Németh Gyula pártelnök üdvözölte. — Azt mondják— mondta válaszában Bethlen — hogy Szombathelyről és Vasvármegyéből indult ki a propagandaharc a kormány ellen. Azért jöttünk ide, hogy szemébe nézzünk ennek a propagandának. (Éljenzés.) Nem félünk és kitartunk, mert tudjuk, hogy az igazság és az ország mellettünk van. Végigjártam az országot és merem állítani, hogy ennek a propagandának nincs talaja, mert az csak helyi jelentőségű és csak ott merül fel, ahol egyes faktorok helyi gyökérrel, bírnak. Meg vagyok győződve, hogy le fogjuk győzni ezt a propagatorját. A miniszterelnök a városházára hajtatott, ahol fogadta a vármegyei tisztikar tisztelgését, majd átment Hegyesházayval a kulturházba, a népgyűlésre, amelyet dr Németh Gyula pártelnök nyitott meg s aztán átadta a szót a jelölt kereskedelemügyi miniszternek. főlegy essz&imsz Jajjos miniszter programmbeszéde. Hegyeshalmy Lajos kereskedelmi miniszter beszédében rámutatott arra a súlyos helyzetre, amelyben az ország van. Támogatja a miniszterelnököt, mert meggyőződése, hogy ő az egyedüli államférfiú, ki az országot ki tudja vezetni mai súlyos helyzetéből. (Viharos helyeslés.) Programmját már két izben kifejtette s ezért most nem térki a részletekre. Pro-Cramm beszédében megemlítette, hogy a kormány minden igyekezetével azon lesz, hogy a közalkalmarzottak rendkívül súlyos helyzetén addig is, amíg öszszes dolgaikat véglegesen nem rendezik, legalább ideiglenesen javítson. A legutóbbi minisztertanács határozott ebben a kérdésben és reméli, hogy amit pillanatnyiag a közalkalmazottaknak adni tudnak, azt beg is kapják. A törvényhozásnak lets feladata, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzék és véglegesen rendezze. (Viharos éljenzés.) . " A leghatározottabban tiltakozik az ellen a vád ellen, hogy a kormány forradalmi alakulat. A kormány és a kormányt támogató pártok a törvény alapján állanak, ezt az alapot egy pillanatra sem hagyják el. (Viharos éljenzés.) Az ő személye garanciát nyújt arra, hogy így lesz és nem fog máskép történni, mert soha semmiféle túlzó irányzatnak híve nem volt, soha semmiféle tanácsköztársaságnak, népköztársaságnak a dolgait elő nem mozdította semmiféle nemzeti tanácsnak esküt nem tett. Minden erejével azon dolgozott, hogy Magyarországon ismét i1 törvényes rend álljon helyre. ,Élénk éljenzés.) Szombathely városának óhajairól szólva, kitért arra, hogy megvalósította a szombathelyi kereskedőknek azt a kívánságát, hogy Szombathelyen áru-és terménytőzsde legyen. Most itt értéktőzsdét is kívánnak. Rajta lesz, hogy ez a kívánságuk is mielőbb teljesüljön. (Lelkes éljenzés.) A miniszterelnök nagy beszéde. Gróf Bethlen István miniszterelnök tartotta meg ezután nagy beszédét. Azzal kezdte, hogy ő már többször kifejtette a kormány programmját, az ellenzékét azonban még nem hallotta, ehelyett azonban hallott helyt nem álló vádakat, személyes támadásokat. Pedig az ország tudni akarja . . . — Mennyi lesz egy mázsa buza ára! — vág valaki a szavába. ... és tudnia kell, hogy ha az ellenzék többségre jut, mi lesz valódi programmja. (Egy hang: Puccsok!) Azelégedetlenséget könnyű fokozni és könnyű szervezni, de ez nemi komoly programra. Hisz ennek az országnak baja és szerencsétlensége a múltban az volt, hogy az ellenzéki pártok jól meg tudták szervezni az országban az elégedetlenséget és ennek összes erejét a maguk vitorláinak duzzasztására használták fel. De ennek a forradalom lett a következménye. A kormány nagyon súlyos örökséget vett át . . . — Hagyják ott! — kiabálják a hátulsó sorokból itt is, ott .is. (Ideges mozgolódás a hallgatóság között. Élőből hátrapisszegnek. — Menjenek ki, ha nem akarják meghallgatni! — szólnak többen hátra. . . . súlyos örökséget a háború, a forradalmak és az idegen megszállás folytán — folytatja Bethlen — és ennek következményeit az ország még hosszú éveken át sínyleni fogja, pillanatnyilag segíteni rajtuk nem lehet és csak a nemzetnek vállvetett munkája lesz képes az országot ebből a helyzetből kiemelni. Azt mondja az ellenzék, tessék takarékoskodni. Helyes. Ebben egyetértünk vele, de ugyanakkor, amikor azt mondja és velünk együtt mondja, a legdrágább reformokat, követeli. A mai viszonyok közt sem ez a kormány, sem az ő kormányuk nem tudna vállalkozni arra, hogy újra rekviráljon és maximáljon. Azt is mondják, hogy miért van kereskedelmi monopólium és miért nem tettük szabaddá a külkereskedelmi forgalmat. Mert vagy van szabadforgalom és akkor nem lehet a másik oldalon szemrehányást tenni azért, mert azelső vonatkozásokban szabad forgalom van, vagy nincs és ebben az eset-ben a külforgalmat nem lehet szabaddá tenni. A tisztviselők helyzete a mai viszonyok között nem maradhat meg semmi körülmények között. A napokban meg fog jelenni egy rendelet, amelyben tisztán a kormány felelősségére a tisztviselők fizetését fölemelik . . . — Kortesfogás! — kiabálnak hátulról megint közbe. (Nagy pisszegés és mozgás.) . . . majdnem arra a fokra, — folytatja a miniszterelnök — mint ahogy azt a KANSz követelte. (Éljenzés.) Azt hajtogatják, hogy nincsen jogrend. Azokért a sajnálatos bűncselekményekért, amelyek a közrendet megzavarták, a kormány nem felelős. Becsületszavamra állítom és vitatom bárkivel