Pesti Hírlap, 1922. május (44. évfolyam, 99-122. szám)

1922-05-16 / 110. szám

Budapest, T­V 1922 M­­ÁJ. 16 T­War ! ELŐFIZETÉSI ÁRAIKI Egy hóra ... 100 korona Negyedévre .. 200 korona Félévre ..... 660 korona Egész évre... 1100 korona Egyes szám ára helyben, vi­déken, pályaudvarokon 5 Ki­hirdetések díjszabás szerinti XLIV. évfolyam, 110. (14,824.) szám. "AKI Kedd, május 16 Kiadótulajdonosok: LÉGRÁDY TESTVÉREK SZERKESZTŐSIG, KIADÓ­HIVATAL ÉS KYOSIlDA, Bpest, Vilmos császár-út 78, PI­CK KIADÓ HIVATAL, Budapest, Erzsébet-köny­v A végső küzdelem, 1A .választási harc pirosbetűs napjai ter­mészetesen a ráérő vasárnapok szoktak lenni. Dologidőt élünk, hétköznap, vidéken az embe­rek javarésze kinn dolgozik a mezőn és politi­kai szalmacséplés helyett a maga hasznos ter­melő munkáját végzi, hogy majd ha a magtára­kat kell megtölteni, hangzatos frázisok helyett legyen az országnak egyéb csépelnivalója. A tegnapi vasárnapot a legitimizmus és sza­badkirályválasztó elveknek az összecsapása jel­lemezte. Azonban nem hisszük, hogy ez az újabb mérkőzés a legitimizmus számára előnyt és tétnvereséget jelentett volna. A szerencsétlen végű királypuccs idején maguk a legerősebb meggyőződésű legitimisták is elismerték azt, hogy IV. Károly a legrosz­szabb időpontot választotta, ki arra, hogy Ma­gyarországra jöjjön és kísérletezésével majd­nem a végveszedelembe döntötte az országot. A király kísérlete akkor nehéz próba elé állí­totta a magyar államférfiakat. Tárgyilagosan megállapítható, hogy amikor a Bethlen-kor­mány végső ellentállásra és a királyi csapatok fegyveres m­egállítására­ szánta­ rá magát, a ki­rály elhamarkodott kísérletéből nemcsak azt a konzekvenciát vonta le, ami az akkori helyzet­ben a logikának megfelelt, hanem az ország szempontjából is a jobbik és hazafiasabb lehető­séget választotta. Azok­ ,a legitimisták, akik ma­guk se­sem helyeselték, hogy a király komoly po­litikai előkészítés nélkül és váratlanul jelent meg Magyarországon, mégis a megtévesztett király mellé álltak, maguk is igyekeztek előse­gíteni azt, hogy IV. K­ároly eljuthasson Buda­pestig, s ezzel az országra váró katasztrófa tel­jes tudatában veszélyes hazárdjátéknak váltak részeseivé. Bethlen István Szombathelyen hi­vatkozik arra, hogy Tihanyban az ország egy magas dignitáriusa előtt maga gróf Andrássy Gyula is elismerte, hogy a detronizáció elkerül­hetetlen és az ország érdekében való lépés volt. Legitimista oldalról máris tagadják azt, hogy Andrássy részéről ilyen nyilatkozat történt vol­na. Sajnálatosnak tartjuk, hogy az ország első államférfiai között ilyen fontos ténykérdésben nézeteltérések támadhatnak, ez a dolog még mindenesetre, tisztázásra várakozik. Azonban akármilyen formában is fogják véglegesen meg­állapítani azt, hogy Andrássy milyen nyilatko­zatot tett Tihanyban, kétségtelen és maguk a legitimisták sem tagadhatják: az elhamarko­dott puccs hozta az országot abba a szánalmas és kényszeredett helyzetbe, nem volt és nem lehetett más megoldás, mint a detronizáció. A választási küzdelem különben most már hamarosan lezáródik: kormányrendelet meg­tiltja azt, hogy május 22. után más országban népgyű­léseket és kortesbeszédeket tartsanak. A választásokat megelőző utolsó héten tehát megszűnik az agitáció, amit a magaink részéről alkotmányos szempontból nem tudunk helye­selni. Minden normális választási küzdelem­ben ezek az utolsó napok szoktak a legerősebb vetélkedés napjai lenni s érvek ellen nem sza­bad egy­ kormánynak azzal védekezni, hogy az országban süket csöndet teremt. Igaz, ma olyan izgatott időket élünk, amikor kívánatosnak lát­szik az, hogy az izgalmak ne fokozódjanak a végtelenségig. A kormánynak azonban kezében vannak azok az eszközök, amelyek a rend biz­tosítására szolgálnak és nem gondoljuk, hogy néhány ellenzéki beszéd komoly veszedelembe dönthette volna az ország nyugalmát. A politi­kában hibás minden olyan lépés, amit félre le­het magyarázni. A legújabb rendeletet követő kommentárokból ezt nemsokára a kormány is­­megállapíthatja. A miniszterelnök körútja a Dunántúl. Gróf Bethlen István miniszterelnök és kísérete, köztük Vass József és Hegyeshalmy Lajos miniszte­rek, szombaton este 10 órakor utaztak el Budapest­ről a Dunántúlra. A miniszterelnök agitációs kör­útjának első állomása Celldömölk volt, ahová vasárnap reggel fél nyolckor érkeztek meg. Az állomáson Maróthy főispán, Herbst Géza alispán, Gyömörey György egységes párti jelölt, dr Radó Gyula pártelnök, Tóth Istvánné, Czagán Mar­git, Závorszky Sándorné és Simon Sándor városbíró üdvözölték. Aztán a társaság a városházára hajta­tott, ahol félkilenckor népgyűlés volt, amelyen Gyö­mörey György elmondotta programmbeszédét s til­takozott az ellenzéknek a felekezeti béke megzavará­sára irányuló törekvése ellen. Majd gróf Bethlen István miniszterelnök szólott-Erős, független Magyarországot akarunk — úgy­mond — nemzeti királysággal. Azzal vádolják a kor­mányt, hogy protestáns és protestáns királyt akar a nemzet nyakára ültetni. Nincs protestáns kor­mány, csak magyar. Mi, protestánsok, tudjuk, hogy mivel tartozunk a nemzet katholikus többségének. Keresztény demokráciát akarunk. A beszédet nagy tetszéssel fogadták. Vass József kultuszminiszter a kibékülés poli­tikáját hirdette és hosszasabban foglalkozott a fele­kezeti kérdéssel. Ma huszonháromféle párt van — mondotta — és maholnap több lesz. Akik ennyire szét akarják morzsolni a magyar nemzet akaratát, tartsanak elvégre már össze és ne pártoskodjanak­(Nagy éljenzés és taps­) Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minisz­ter beszélt általános nagy tetszés közepette. Györvő­reyt ajánlotta a választók figyelmébe. Aztán a mi­niszterelnök és kísérete Kőszegre utazott, ahová tizenegykor érkeztek meg. Jambrics Lajos polgármester és Vere­s István nagybirtokos vezetésével nagyobb küldöttség fogadta őket. Az üd­vözlésekre Bethlen felelt, kijelentvén, hogy egységet, békét, egyetértést és megbocsájtást hirdettek. Majd a virágokkal feldíszített kocsikban, a gyönyörű dia­dalkapun át, a gyűlés sz­inhelyére, a városház előtti nagytérre vonultak. Itt dr Rakovszky Iván megtar­totta programmbeszédét, utána pedig gróf Bethlen István miniszterelnök orkánszerü éljenzés és hadi kiáltások között szólott a közönség­hez. Legyen vége az Osztályharcnak it — mondotta. — ő kezet fogott a kisgazdákkal, mert ez a társadalom oly széles rétege a nemzetnek és oly hazafias, hogy a vele való együttműködés alapot fog nyújtani élet­erős parlamenti kormányzáshoz. A trianoni béke nem az utolsó szó, melyet Európa kimondott és köze­ledik az idő, mikor majd szebb napokat élhetünk. Ez azonban inkább Önöktől függ, mint a kormány­tól, mert a nemzet sorsa a nemzet kezében van. (Hosszas éljenzés és taps.) Patacsi Dénes és Szabó Ernő földbirtokosok szólattak meg Rakovszky Iván érdekében, aztán a társaság bankettre ment, amelyről Bethlen rövid felszólalás után a pályaudvarra hajtatott és Szom­bathelyre utazott. A bankett azért folyt tovább. Jambrics pártelnök a kormányzót éltette, Simonyi-Semadam Sándor, volt miniszterelnök, arról beszélt, hogy a királyi család helyzete nem oly szomorú, mint azt a legitimisták kortesfogásból hirdetik. Vé­gül összetartásra és egységre hívta fel a jelenvolta­kat. Molnár István, Patacsi Dénes és Ecklairdt Tibor mondtak még felköszöntőket. E­ckhardt azt fejte­gette, hogy akár legitimisták, akár szabad király vá­lasztók vagyunk, ha becsületesen akarunk eljárni, ugyanegy célért küzdünk. Megvan tehát a közös alap arra, hogy becsületesen rendezzük a királykér­dést a nemzet javára. Épen ezért érthetetlen, hogy a pártharc ilyen kíméletlenül folyik. A bankettről Simonyi-Semadam, Eockhardt és Patack autóval utaztak át Szombathelyre ahol Bethlent a vármegye nevében Maróthy László főlspárt, a­­keresztény pártokból egyesült Hegyes­halmy-párt nevében pedig dr Németh Gyula párt­elnök üdvözölte. — Azt mondják­— mondta válaszában Bethlen — hogy Szombathelyről és Vasvármegyéből indult ki a propagandaharc a kormány ellen. Azért jöttünk ide, hogy szemébe nézzünk ennek a propagandának. (Éljenzés.) Nem­ félünk és kitartunk, mert tudjuk, hogy az igazság és az ország mellettünk van. Végig­jártam az országot és merem állítani, hogy ennek a propagandának nincs talaja, mert az csak helyi je­lentőségű és csak ott merül fel, ahol egyes faktorok helyi gyökérrel, bírnak. Meg vagyok győződve, h­ogy le fogjuk győzni ezt a propagatorját. A miniszterelnök a városházára hajtatott, ahol fogadta a vármegyei tisztikar tisztelgését, majd át­ment Hegyesh­ázayval a kulturházba, a népgyűlésre, amelyet dr Németh Gyula pártelnök nyitott meg s aztán átadta a szót a jelölt kereskedelemügyi mi­niszternek. főlegy essz&imsz J­ajjos miniszter programmbeszéde. Hegyeshalmy Lajos kereskedelmi miniszter be­szédében rámutatott arra a súlyos helyzetre, amely­ben az ország van. Támogatja a miniszterelnököt, mert meggyőződése, hogy ő az egyedüli államférfiú, ki az országot ki tudja vezetni mai súlyos helyzeté­ből. (Viharos helyeslés.) Programmját már két izben kifejtette s ezért most nem tér­­ki a részletekre. Pro-Cramm beszédében megemlítette, hogy a kormány minden igyekezetével azon lesz, hogy a közalkalm­ar­zottak rendkívül súlyos helyzetén addig is, amíg ösz­szes dolgaikat véglegesen nem rendezik, legalább ideiglenesen javítson. A­ legutóbbi minisztertanács ha­tározott ebben a kérdésben és reméli, hogy amit pilla­natnyi­­ag a közalkalmazottaknak adni tudnak, azt b­eg is kapják. A törvényhozásnak lets feladata, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzék és véglegesen rendezze. (Viharos éljenzés.) . " A leghatározottabban tiltakozik az ellen a vád ellen, hogy a kormány forradalmi alakulat. A kor­mány és a kormányt támogató pártok a törvény alapján állanak, ezt az alapot egy pillanatra sem hagyják el. (Viharos éljenzés.) Az ő személye garan­ciát nyújt arra,­ hogy így lesz és nem fog máskép történni, mert soha semmiféle túlzó irányzatnak híve nem volt, soha semmiféle tanácsköztársaságnak, nép­köztársaságnak a dolgait elő nem mozdította sem­miféle nemzeti tanácsnak esküt nem­ tett. Minden erejével azon dolgozott, hogy Magyarországon is­mét i1 törvényes rend álljon helyre. ,Élénk él­jenzés.) Szombathely városának óhajairól szólva, kitért arra, hogy megvalósította a szombathelyi kereske­dőknek azt a kívánságát, hogy Szombathelyen áru-és terménytőzsde legyen. Most itt értéktőzsdét is kí­vánnak. Rajta lesz, hogy ez a kívánságuk is mielőbb teljesülj­ön. (Lelkes éljenzés.) A miniszterelnök nagy beszéde. Gróf Bethlen István miniszterelnök tartotta meg ezután nagy beszédét. Azzal kezdte, hogy ő már több­ször kifejtette a kormány programmját, az ellenzékét azonban még nem hallotta, ehelyett azonban hallott helyt nem álló vádakat, személyes támadásokat. Pe­dig az ország tudni akarja . . . —­ Mennyi lesz egy­ mázsa buza ára! — vág va­laki a szavába. ... és tudnia kell, hogy ha az ellenzék többségre jut, mi lesz valódi programmja. (Egy hang: Puccsok!) Az­­elégedetlenséget könnyű fokozni és könnyű szer­vezni, de ez nem­i komoly programra. Hisz ennek az országnak baja és szerencsétlensége a múltban az volt, hogy az ellenzéki pártok jól meg tudták szervezni az országban az elégedetlenséget és ennek összes ere­jét a maguk vitorláinak duzzasztására használták fel. De ennek a forradalom lett a következménye. A kormány nagyon súlyos örökséget vett át . . . — Hagyják ott! — kiabálják a hátulsó sorok­ból itt is, ott .is. (Ideges mozgolódás a hallgatóság között. Élőb­ől hátrapissze­gn­ek.­ — Menjenek ki, ha nem akarják meghallgatni! — szólnak többen hátra. . . . súlyos örökséget a háború, a forradalmak és az idegen megszállás folytán — folytatja Bethlen — és ennek következményeit az ország még hosszú éveken át sínyleni fogja, pillanatnyilag segíteni raj­tuk nem lehet és csak a nemzetnek vállvetett mun­kája lesz képes az országot ebből a helyzetből ki­emelni. Azt mondja az ellenzék, tessék takarékoskod­ni. Helyes. Ebben egyetértünk vele, de ugyanakkor, amikor azt mondja és velünk együtt mondja, a leg­drágább reformokat, követeli. A mai viszonyok közt sem ez a kormány, sem az ő kormányuk nem tudna vállalkozni arra, hogy újra rekviráljon és maximál­jon. Azt is mondják, hogy miért van kereskedelmi monopólium és miért nem tettük szabaddá a külke­reskedelmi­ forgalmat. Mert vagy van szabadforga­lom és akkor nem lehet a másik oldalon szemre­hányást tenni azért, mert a­z­első vonatkozásokba­n szabad forgalom van, vagy nincs és ebben az eset-ben a külf­orgalmat nem lehet szabaddá tenni. A tisztviselők helyzete a mai viszonyok között nem maradhat meg semmi körülmények között. A napokban meg fog jelenni egy rendelet, amelyben tisztán a kormány felelősségére a tisztviselők fizetését fölemelik . . . — Kortesfogás! — kiabálnak hátulról megint közbe. (Nagy pisszegés és mozgás.)­­ . . . majdnem arra a fokra, — folytatja a mi­niszterelnök — mint ahogy azt a KANSz követelte. (Éljenzés.) Azt hajtogatják, hogy nincsen jogrend. Azokért a sajnálatos bűncselekményekért, ame­lyek a közrendet megzavarták, a kor­mány nem fele­lős. Becsületszavamra állítom és vitatom bárkivel

Next