Pesti Hírlap, 1922. június (44. évfolyam, 123-145. szám)

1922-06-23 / 140. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra ... 100 korona Xegyedévre .. 280 korona Félévre 660 korona Egész évre... 100 korona Egyes szám ára helyben, vi­déke®, pályaudvarokon 5 K. Hirdetések díjszabás szerint: XLIV. / ^ , 140. (14,854.) team*1' * Jük - *­ VETTC. A junius 23. Kiadótulajdonosok: LÉGRADY TESTVÉREK HZERKESZTŐDÉS, KIADÓ*­HIVATAL ÉS KYOH DAI Bpeet, Vilmos császár-út 73. FIÚK KIADÓHIVATAL­ Budapest, Erzsébet-körút 1. A magasból. Gaal Gaszten, kit ma az országház elnö­kének­­választottak meg, felment a dobogóra, emelkedett beszédben vázolta azokat az elve­ket, melyek működésében vezetni fogják. Éljenezte az ellenzék és tapsolta­ a kor­mánypárt. Van-e ennél kellemesebb zene? Mi is biztató­­jelnek tekintjük, a jövendőre nézve. Az TII elnök mindenekelőtt a szólásszabadság védelméről beszélt, s mind a jobboldali, mind a baloldali türelmetlenség, nyugtalanság, ide­gesség ellen, nem a maga nevében, hanem szinte személytelenül. Valóban az­ a szék olyan maga­san áll, hullámzó pártok padsora fölött, a do­bogó, melyen helyet foglal, olyan távlatot tár eléje, hogy jelképes értelmének mindenkit meg kell ihletnie, akár ott fönn ül, akár odatekint. A latin törvénytáblák félreérthetetlen, kemény, tömör bölcseségét, a hatói igazságosságot vár­ják az új elnöktől, ki a paragrafusok alkalma­zója, a házszabályok közvetlen értelmezője. Egy mindenekfelett való birói szó az övé. Mindenkor kitüntetés és méltóság volt a parlament elnöksége, melynek hosszú, dicsősé­ges történelem ad patinát. De soha, mióta alkot­mányos életet élünk, nem volt ilyen nehéz, fele­lőséggel teljes és fontos­­ez az állás. Aki ismeri a mai országház összetételét, a minden pilla­natban kirobbanni kész izgalmakat, melyek a felület alatt lüktetnek, az tudja, hogy az elnök türelmét, nyugalmát és idegzetét minden pilla­natban hihetetlen erőpróbának teszi ki majd a tanácskozás vezetése. Legyünk őszinték ma­gunkhoz, valljuk be, hogy csak az imént estünk át egér kínos vérapasztó nyavalyán, olyan tör­ténelmi hagymázon, melyre még nem volt példa a világtörténelemben, s mindannyian idegesek vagyunk, a szenvedések sápadtságával és a szenvedélyek lázával. Az elnöknek ezúttal nem­csak bírónak, hanem orvosnak is kell lenni. Tudjuk, hogy nincs föltétlen tárgyilagos­ság. Az igazság — sajnos — sohasem lehet egé­szen hideg, csak addig, míg márványra van vésve. Mihelyt kimondunk valamilyen elvet, vérünk színezi, hangulatunk szivárvány­ozza, egyéniségünk fűti. Csakis halott könyvekben, magasabb csillagkörökben lakozik az a dönthe­tetlen, elvont, áttetsző pártatlanság, mely ne­künk örök eszményünk marad anélkül, hogy csorbítatlanul lehozhatnánk a földre, mert hogy a kezünkbe vesszük, gyarlóvá, emberivé válik. De ha valakinek, akkor a mai magyar parlament elnökének k­ell törekednie erre a nem is emberi, hanem emberfölötti igaztevésre, erre a nem is emberi, hanem emberfölötti be­látásra. Gaal Gaszton ezt is hangsúlyozta: „Kötelezőnek ismerjük magunkra nézve a par­lam­enti elvek magasabb etikai törvényeit akkor is, ha nem is volnának kódexbe foglalva.” Ezt a kijelentését különösen rokonszenvesnek, hang­súlyozandónak tartjuk. Az elnök tevékenysége nemcsak a törvények alkalmazása, hanem lélek­tani, magasabb értelemben vett paedagógiai működés, az emberekkel való bánni tudás ki­rályi művészete, mely néha egyetlen szóval, egyetlen csengő­ rázással elsimít minden feles­leges ádázkodást, s megszüntet pusztán egyéni varázsával minden ellentétet. Ez az ő apai fel­adata.. A keréknél a kormány áll, az vezeti a ha­jót. Az elnök a parancsnoki hídon van. Keze legyen érc, szeme friss, szíve forró, legyen el­lentétes erények összeolvasztója, ki elemez és összefog, egyszerre lát részleteket és egészet: az embereket, kik a hajón vannak,­­ azt is, hová megy a hajó. ' ' Wilson tábornagyot agyonlőtték• A két merénylőt letartóztatták. London, jun. 22. (Reuters) Sir Henry Wilson tá­bornagyot London mellett ma délután agyonlőtték. A két merénylőt letartóztatták. London, jún. 22. (Reuters) Mint a lapok jelen­tik, Wilson­ tábornagyot abban a pillanatban, ami­kor egy autotaxin lakása elé érkezett, két férfi re­­vol­ver l­övésekkel megtámadta. A tábornagy a fejét hirtelen lehajtotta s igy sikerült a golyókat elke­rülnie, majd gyorsan a­ ház lépcsőjére ugrott, de ép amint a ház kapuját ki akarta nyitni, Ler folyisz­tói fején találva, visszazuhant az utcára. *­­Wilson táborngy egyik tekintélyes alakja volt az angol hadseregnek. A világháborúban had­seregparancsnoki minőségben működött a nyugati fronton. Arról, hogy mi lehetett a háttere ennek a gyilkos merényletnek, mely érthető szenzációt kel­tett a Themso­ városban, még nincsen jelentés.­ A kormány elutasította az ellenzéki követeléseket. A pénzügyminiszter még egy kísérletet tesz az indesmnitás biztosítására. — Rassay Károly nyilatkozata az ellenzék álláspontjáról. — „Obstrukcióra senki sem gondol"*. Kállay Tibor pénzügyminiszter az ellenzék vezéreivel folytatott tanácskozása után annak a re­ményének adott kifejezést, hogy a tárgyalatok foly­tatandók lesznek, illetve, hogy az újra összehívan­dó értekezleten sikerülni fog valamiféle megoldást találni az indemnitás nyugodt és lehetőleg gyors le­tárgyalására. A pénzügyminiszter nyilatkozata alapján ma délelőtt az egységes pártban is bizonyos optimista hangulat alakult ki az ellenzéki vezérek­kel folytatott tanácskozások eredményéről. Remél­ték, hogy a kormány hat hónapos indemnitás he­lyett három hónapra szóló felhatalmazással is meg fog elégedni és olyan engedményeket fog tenni, a­melyek az ellenzékkel folytatandó további tárgya­lásokhoz alapul szolgálhatnak. Ez az optimizmus azonban, mint kiderült nemcsak túlzott, hanem egyenesen indokolatlan volt. A kormány tagjai csütörtökön délben rögtön­zött miniszteri értekezletet tartottak, amelyen az ellenzéknek mind a három sarkalatos követelését a limire elutasították. Az értekezleten Kállay Tibor pénzügyminiszter referálta azokat a feltételeket, a­melyek mellett az ellenzék hajlandó az indemnitást rendes keretek között letárgyalni. A miniszteri érte­kezlet a­ választójogi javaslat soronkívüli benyújtá­sát elutasította azzal, hogy az ma nem sürgős, és az indemnitást és az adójavaslatokat mindent meg­előzően kell letárgyalni. A választási atrocitások megtorlását a miniszteri értekezlet nem minősítette országos érdeknek, hanem arra az álláspontra, he­lyezkedett, hogy az a megbukott képviselők magán­ügye. Nem honorálta a miniszteri értekezlet az ellenzéknek a közigazgatási reformnak a főrendi­há­zi javaslat előtt való megalkotását sem, azzal az indokolással, hogy a közigazgatási reformról szóló javaslat még nincs készen és az különben is a kor­mány későbbi munka­programmjához tartozik. Mindezek dacára megbízta a kormány Kállay Tibor és Valkó Lajos minisztereket, hogy az ellenzék ve­zéreivel folytassák tovább a tárgyalásokat. A pénzügyminiszter holnap délután hat órára meghívja az ellenzéki vezérférfiakat, hogy közölje velük a kormány válaszát. Az ellenzéki vezérek azonban e válasz után — értesülésünk szerint — céltalannak fogják kijelenteni a további tanácsko­dást, amely a megegyezésre úgysem nyújt semmi kilátást. Az ellenzék ugyanis határozottan ragasz­kodik az első értekezleten előterjesztett feltételeihez. A miniszteri értekezlet állásfoglalásánál Ras­say Károly a következőket mondotta munkatár­sunknak: — A kormány szóbanforgó válaszát hiva­talos utón még nem­ kaptuk meg és arról csak egy­ újságkisz­elvény nyomán szerezhettem eddig tu­domást. A kormány azt mondja, hogy a válasz­tójog nem sürgős. Nekünk azonban sürgős. Meg vagyok gyötőődve róla, hogy a kormánynak­ sok­kal kellemesebb választójogi törvény nélkül kro­mányozni, mert hiszen így könnyebben tudja a saját pártját is fegyelmezni. Közvetlen tapaszta­latból tudjuk,­ hogy miven hatékonyan tudják a­ kormányok a rendeleteknek hétről hétre való változtatásával a választást befolyásolni. Ma azonban a pénzügyi konszolidációnak, ha csak nem akarunk egy Hegedűs Loránd-féle tűzijáté­kot rendezni, elengedhetetlen föltétele az alkot­mány­jogi és belpolitikai konszolidáció. — Fölösleges az aggodalom: obstrukcióról senki sem gondol. De teljesíteni fogjuk a köteles­ségünket, mert ezzel tartozunk nemcsak válasz­tasztóinknak, hanem önmagunknak is. A kor-H 1 Katit férjhez adják, írta: Nyáry Andor. Csordás János bácsi nagyon jó ember volt, ha kedvében találták, még madarat is lehetett fogatni vele. Arról azonban hallani se akart, hogy leánya, a Kati, Kopasz Gyuri felesége legyen. Igaz ugyan, hogy ebben a kemény elhatározásában Kati néninek is része volt, mert hát a szülők nem igen szokták szeretni azt, akit a leányuk szeret és úgy megválogatnak a kérők között, mintha legalább is ők akarnának házasodni vagy férjhez menni. Ebben a Kati-féle esetben azonban más volt a helyzet. János bácsinak kettős kifogása volt, a legény ellen. Először is, hogyan adja a leányát olyan le­génynek, akinek Kopasz a neve? Még jóformán ki se múlt a katonasorból, ma Kopasz. Oszt hogyan gyün az ki, hogy az a leányát úgy hívják, hogy asszonya, Kopaszné? ... Nem kopasz á', inkább akkora haja van, hogy két vastag fonatba veri a térdit,, ha leereszti. De meg, nem vót az a famíliájá­ban kopasz ember e világba sohase. Az öregapja kilencven esztendeig élt, ujan haja vót, hogy még a sürülésü foga is kitörött benne. Az apja meg, innen­onnan ma a nyocvanadik esztendeit tiporja, de még csak nem is őszül, nemhogy kopasz vóna. De nem is lesz az a Katája Kopaszné, amig i él. Inkább dűjön össze a világ. A másik kifogása meg az volt, hogy abba a Gyuri gyerekba üsse lesz ember, mivelhogy igen italos volt, oszt Kati néni véleménye szerint elinná az még a leányuknak az ebelasztin cipőjét is, mer­­tan bolond természettye van, ha vágyon az ihatnék. Hát ezen a kettős alapon elhatározták, hogy Katit nem adják annak a Kopasz italos legényn­ek, kerül annak különb is, mer szép, dógos is, vagyona is van, oszt a farsang meg ujan hosszú, amijen ma tiz esztendő óta se vót. Nem muszáj hát sietni a férjhezmenéssel. Kati leány azonban nem úgy gondolkozott, bír kijelentette, hogy a nem lesz más legény felesége, mer­t szereti Kopasz Gyurit oszt a nem bánja, akár­milyen Kopasz is, mivelhogy ü nem a Kopaszságot szereti benne, hanem magát a Gyurit. Gyuri is ezenmód nyilatkozott, oszt azzal fenyegette a szülőket, hogyha Katit nem adják hozzá feleségül, hát akkor ő megmagyarosítja a nevét­, de akkor oszt, ha valaki a szemére, veti, hogy neki ötven­krajcáros neve­ van, hát annak János bácsi lesz az oka, mivelhogy az térítette le­ a tisztességes névről. János bácsit, azonban még ez a fenyegetés se melegítette meg, bár — az igazat megvallva — kicsit a szívébe sajgott a dolog. Mégis csak nagy vonzódás az, mike még az apja nevét is elhagyja "a gyerek a leányér. De amit kimondott, abból nem engedett. Az asszony előtt is kell tekintélyt tartani. Mibe se ve­szik az ujan embert, aki minden órába váltogattja az elhatározását. Ezen az alapon aztán János bácsi szavának is állt. Augusztus közepe felé járt az idő, mikor a Cukor tehének meg kellett volna borjúzni. János bácsi elővette, a kalendáriumot, amelybe a családi eseményeket szokta feljegyezni s mikor kiókumlálta belőle, hogy az örvendetes esemény augusztus ti­zenkettedikén lesz, kiment a konyhába, ahol Kati néni kenyérsütésre fűtötte a kemencét, aztán meg­szólalt: — Hónap ellik a Cukor. Az asszony megfordult.

Next