Pesti Hírlap, 1922. december (44. évfolyam, 274-297. szám)

1922-12-08 / 280. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra ... 200 korona Negyedévre . . .60 korona Egyen szám­ára helyben, vidéken va­n pályaudvaro­kon . 10 korona Ausztriában 1000 osztr. kor. Hirdetések díjszabás szerint. V. ffifidatulajdon LIQRADY TE! OK­! KÉREK SZERKESZTŐSÉG, KIADÓ. HIVATAL ÉS NYOM­DA­­ Epest, Vilmos császár-ut 78. FIÓKKIADÓKI­VATALI JBudapest, Erzséb­et-kürút 1. A lovag. Hiszen igaz, hogy mindenki beteg, ide­ges, türelmetlen, — mondjuk meg őszintén, — mindenki rosszabb lett, mint az örökre elmúlt boldogság idején volt, de ez a bús diagnózis nem igazolhatja nemzetgyűlésünk sülyedését. Mert itt már nem túlfeszült ingerlékenységről van s­zó, hanem olyan elparlagiasodásról, ami a legvirulensebb balkanizmushoz mérve is pél­dátlan. Vannak jelenetek, amikre el lehet mon­dani, hogy nem a békebeli, hanem a jelenleg virágzó bérkocsisipar társadalmi formáinál is selejtesebb formákat mutatnak, már­pedig olyan háborús és­ forradalmi pszichózis nincs, amely megmagyarázná, hogy épen az ország törvényhozói döntik meg az alpári hang eddigi bajnokainak rekordját. Még az sem magyaráz meg mindent, hogy a szociáldemokrata képviselőkkel együtt a leg­szilajabb népgyűlések légköre árad az aranyos terembe. Ezek az urak a fejükön hordott vaj kényelmetlen érzetétől bőszülten és felkészülve minden támadásra, ugratnak naponkint a porondra, de­ az ő modoruk nem lehetne olyan heveny fertőző, ha­ a velük szemben álló nagy polgári többség nem lenne erre a fertőzésre fölöttébb és aggasztóan hajlamos. A goromba szocialisták frontjával szemközt, a még gorom­bább hivatalnokok, ügyvédek, és más intellek­tuellek frontja háborog, s a szocialista gorom­baságon túl iz a másik front olyasvalamit is lövöldöz, amit az elvtársak eddig még nem töl­töttek ágyúikba: a polgári urak könnyen és szemrebbenés nélkül vád­akat­­ övelnek egymás becsülzetére. ",5."" Miért van ez? Most nincs módunk ezt kutatni, de szeretnénk a jóérzésben megmaradt kisebbség figyelmét felhívni arra a régi igaz­ságra, hogy a vád csak kristálytiszta­­bizonyí­tékok erejéből lesz váddá, s ezek nélkül rága­lomnak neveztetik. Most sok és büszke szavak hangzottak az úri gondolkodásról azzal kap­csolatban, hogy egy képviselő hazaárulással vádolt meg egy pártot, s az elhangzott elméleti megállapítások sorát­, amelyek a „lovag" fogal­mát kívánták tisztázni, hiába lestük az előbb említett régi igazság újraélesztését. Sőt köz­életünk egyik vezetője abban jelölte meg a lovag, magyarul gentleman egyetlen és döntő ismérvét, hogy a lovag csak azáltal válik nem lovaggá, ha kitér a lovagias elégtételadás alól. "Ellenesen lovag marad, ha súlyos tisztességte­lenséggel vádolja is embertársát, — mondotta a kemény ve­zérférfiú, — s ha fennáll is rá­nézve a bizonyítás kötelessége, ennek időpont­ját ő maga határozza meg. Ez azt jelenti, kérjük alassan, hogy bárkit hazaárulónak szabad mondani, s aztán bizony­talan, esetleg tíz évre terjedő határidőt szabad kérni a bizonyítékok összegyűjtésére, amíg a megvádolt tartozik a gyanú terhét viselni. Szabad, talán azt mondanunk, hogy a vezető­férfiúnak ez a morálja még veszedelmesebbnek tetszik előttünk, mint a szocialista és a pol­gári gorombaság, mert ez mintegy etnikai ös­-szefoglalását, elméleti igazolását adja a parla­ment kannibalizmusának. Régen lovag az volt, aki csak­ kész bizonyítékokkal vádolt, ma az a lovag, aki majd csak ezután szerzi be bizonyí­tékait. Vezérpolitikusaink legvezérebtbike tehát el tudja képzelni, hogy egy másik ember a leg­borzasztóbb vád alatt addig nyögjön, amíg a vádló lovagnak tetszik, s ha ezt egy vezér így képzeli, mit enged meg ennek alapján magá­nak egy közlegény, aki szükségképen fejletle­nebb ítélettel­ és tompább morális érzékenység­gel rendelkezik, mint a vezére! Hát kérjük alássan, azt engedi meg magának, amit napon­kint élvezünk a parlamentben törvényhozói munka jelige alatt. Bizonyíték nélkül való­ vá­daskodást, — a régi nyelven rágalmat, ami a mai naptól kezdve kompetens megállapitás sze­rint összefér a lovagiasság fogalmával min­t londoni előértekeztet. Poincaré elvi döntést akar Londonban. — Jungu­a és Belgium nyílt színvallásra akarják kényszeríteni Poincarét. — Szankciókra és katonai megszállásokra a szövetségesek nem hajlandók. London ismét színhelye a szövetségesek elő­értekezletének, ezúttal a brüsszeli konferenciát kí­vánják előkészíteni, amelyről az a vélemény, hogy döntő befolyású lesz a jóvátételi problémákra és ezzel együtt Európa újjáépítésének sorsára. Az értekezlet utaga — mint Párisból jelentik — szom­baton kezdődik a Downing­ Streeten és előrelátha­tólag hétfőig tart. A Matin szerint londoni diplo­máciai körökben az a nézet uralkodik, hogy Poin­caré igyekezni fog a tárgyalási anyag terjedelmét lehetőleg korlátozni, sőt szükség esetén arra is, hogy csupán a­­Németországnak" engedélyezendő fi­zetési haladék feltételeiről tanácskozzanak, mert az olyan kérdések, amelyek a szövetségesek adóssá­gainak vagy­ a jóvátételi fizetések leszállítására vo-­ natkoznak, valamennyi adós állam gyülekezete elé tartoznak. Ilyen pedig a k­özel­jövőben a brüsszeli konferencia lesz. Páris, dec. 7. (A Pesti Hírlap­ tudósítójának távirata.) A lapok jelentései szerint Poincaré Lon­don nem elvi döntést akar elérni. Németország fize­tési kötelezettségének elhalasztását Franciaország nem utasítja el, de előbb tudni kívánja, hogy a szö­vetségesek 1. hajlandók-e elvben elismerni azt, h­ogy biztosíték nélkül nem lehet moratóriumot nyújtani, 2. meg kell egyezniük a biztosíték mód­jában és 3. a moratórium időtartamát Franciaor­­szággal együttesen kell megállapítani. Ha mind­ezekre a kérdésekre Poinearé megnyugtató választ kap, úgy a további tárgyalásokat feleslegeseknek fogja kijelenteni. Angol információ szerint Londonban a£t hiszik, hogy Franciaországnak a biztosí­tékokra vonatkozó követeléseit, amennyiben az állami erdők és a bányabevételek elzálogosítását il­leti, a szövetségesek támogathatják. Úgy látszik azonban, hogy katonai, szankciókra és r,! •••f. szállá­sokra a szövetségesek nem hajlandók. London, dec. 7. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A Daily Telegraph diplomáciai munka­társa megerősíti azt a hírt, hogy az angol és a belga kormány mindaddig ellenzi a brüsszeli kon­ferencia egy behívását, amíg Franciaország teljesen ki nem teríti kártyáját és terveit nem ismerteti. Új polgári ellenzéki párt van alakulóban. Apponyit akarják vezérnek. — Belitska miniszter fontos nyilatkozatai a keresztény ellenzék előtt alkotmányjogi kérdésekről. " , Régóta folynak kísérletek az ellenzéki pártok között egy olyan pártszövetség vagy új párt alakí­tására, amely menten minden szélsőségül, mesokolt, polgári programmal teljesítené a parlamenti ellen­őrzés­ feladatát. Az új alakulás támaszkodnii kíván a földreform-blokk tagjaira, a pártonkívüli ellen­zéki képviseőkre, akik­­Ugron Gábor és Szilágyi La­jos körül csoportosulnak, az Andrássy—Friedrich­féle keresztény ellenzékre, a Haller-csoportra és a demokratikus ellenzéki blokkból mindazokra, akik a radikalizmustól és az októbrizmustól távol állanak. Egy liberális ellenzéki középpárt létesítése volt a cél, amely csupa intakt politikusból álljon és kizárja magából mindazokat, akik szélsőséges törekvéseik és forradalmi multjuk miatt a mérsékelt ellenzék so­raiban sem rokonszenvesek s akik miatt gyakran az egész ellenzéki küzdelem sokat veszít erkölcsi súlyából. Egy mérsékelt polgári ellenzék a szélső­ségek kirekesztésével — ez a­­rövid programmja az új baloldali össeutalódásnak, amelyet a nemzetgyű­lés ellenzéki pártjai örömmel üdvözöltek. A programm kérdésében az előkészítő tárgya­lások során nehézségek nem merültek föl; azok a képviselők, akiknek csatlakozására számítanak, ha­bozás nélkül hozzájárultak egy erős nemzeti irányú, demokratikus programmhoz, amelynek liberaliz­musa azt jelenti, hogy a jogegyenlőség alapján állva a legélesebben szembefordulnak minden jobboldali kilengéssel. A pártalakító törekvés mozgatói gróf Apponyi Albertet óhajtják vezérüknek megnyerni, aki az utóbbi időkben igen keveset vett részt a po­litikai életben s ennek nem utolsó oka az volt, hogy az ellenzéki csoportok közt nem tudott eddigelé ki­alakulni egy egységes front. Apponyival a tárgya­lások folyamatban vannak s remény van arra hogy ő, aki eddig tartózkodott pártakciókban való részvé­teltől, ezúttal engedni fog hívei kérésének. A tárgyalásokról, amelyeket a pártalakulás előkészítői nevében Szilágyi Lajos­ folytatott Appo­nyival, olyan h­írek kerültek a nyilvánosság elé, mintha Apponyi nem vállalkozott volna az új párt támogatására. E hírek szerint azzal indokolta elha­tározását, hogy a választójogi, k­érdésben ellentétek választják el az ellenzék egyes tagjaitól, mert ő az általános titkos választójog híve, továbbá, hogy az ő legitimista álláspontja nem tűrné meg, hogy sza­badkirályválasztó politikusok legyenek vele egy pártban és végül — me­rt ellentétek választják a zsidókérdésben is a kereszténypárt intranzigens fel­fogású képviselőitől. Ezekre a hírekre nézve Szi­lágyi Lajos a következőkép nyilatkozott munkatár­sunk elöl. . . — Egy estilap közleménye az Apponyi Al­berttel folytatott tárgyalásokról nem felel meg .a valóságnak. A célja ennek a tendeciózus és va­lótlan tudósításnak csak­ az lehetett, hogy az égést ,a mozgalm­at — amely az ország érdekében ered­ő munkát akar­ kifejteni — megakadályoz­zák s Apponyit elkedvetlenítsék. Az ilyen támadá­sok azonban nem gátolnak bennünket s szó sincs róla, hogy akciónk meghiusult volna. — Mióta a nemzetgyűlés összeült, állan­dóan arra törekszem, hogy a nemzeti alapon álló ,ellenzéki polgári pártokat és politikusokat összehozzam és az igy alakuló új párt vagy pártszövetség élére gróf Apponyi Albertet nyer­jem meg. Tény, hogy legutóbbi látogatásom Ap­po­nyinál szintén ezt a törekvést célozta. Beszél­getésünkről azonban sem a „Magyarország" tu­dósítója előtt, sem mások előtt a nyilvánosság számára nem nyilatkoztam, de nem is nyilatkoz­hattam, mert tárgyalásaimat sem Apponyival, sem­ a többi politikusokkal még nem fejeztem be. • Annyi bizonyos, hogy egy nemzeti polgári el­­­lenzéki pártnak a megalakítását az ország mai helyzetében a szélsőséges reakció nyomása és a nemzetközi szociáldemokrácia előnyomulása el­lensúlyozására életszükségnek tartom. Úgy értesülünk, hogy az új alakulás minden körülmények között létrejön, akár vállalja a vezér­séget Apponyi, akár nem. A keresztény ellenzék párthelyiségében ma fontos értekezlet volt amelyen a kormány képviseletében Belu­ska Sán­dor hadügyminiszter jelent megg. A szövetkezett el­lenzék képviselő tagjain kívül megjelentek az érte­kezleten a pártonkívüli képviselők is, erős Apponyi Albert­ vezetésével, ott volt Ugrón Gábor, Bárczy István, valamint számos meghívott ellenzéki kép­viselő. Az értekezleten, amely szigorúan bizalmas természetű volt, gróf Apponyi Albert elnökölt. Be­lit­ska Sándor honvédelmi miniszter pedig tájékoz­tat a pártot a kormány állásfoglalásáról fontos politikai kérdésekben. Főleg azok a kérdések kerül­tek napirendre, amelyek miatt az ellenzék hosszabb vitát óhajtott indítani. Az ellenzéki képviselők fel­szólalására Belitska miniszter fontos nyilatkozato­kat tett, amelyek többek között a legfőbb alkot­mányjogi kérdésre vonatkoztak. Tiltakoztak az el­len, hogy a hadseregbe politikát és személyi politi­kát vigyenek bele. Az értekezlet Belitska miniszter felvilágosításait megnyugvással fogadta, s mint a kiadott hivatalos jelentés közli, „az értekezleten olyan megállapodások történtek, amelyek nagyy­b mértékben mérsékelni fogják az indemnitási +414 hevességét."

Next