Pesti Hírlap, 1922. december (44. évfolyam, 274-297. szám)
1922-12-08 / 280. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra ... 200 korona Negyedévre . . .60 korona Egyen számára helyben, vidéken van pályaudvarokon . 10 korona Ausztriában 1000 osztr. kor. Hirdetések díjszabás szerint. V. ffifidatulajdon LIQRADY TE! OK! KÉREK SZERKESZTŐSÉG, KIADÓ. HIVATAL ÉS NYOMDA Epest, Vilmos császár-ut 78. FIÓKKIADÓKIVATALI JBudapest, Erzsébet-kürút 1. A lovag. Hiszen igaz, hogy mindenki beteg, ideges, türelmetlen, — mondjuk meg őszintén, — mindenki rosszabb lett, mint az örökre elmúlt boldogság idején volt, de ez a bús diagnózis nem igazolhatja nemzetgyűlésünk sülyedését. Mert itt már nem túlfeszült ingerlékenységről van szó, hanem olyan elparlagiasodásról, ami a legvirulensebb balkanizmushoz mérve is példátlan. Vannak jelenetek, amikre el lehet mondani, hogy nem a békebeli, hanem a jelenleg virágzó bérkocsisipar társadalmi formáinál is selejtesebb formákat mutatnak, márpedig olyan háborús és forradalmi pszichózis nincs, amely megmagyarázná, hogy épen az ország törvényhozói döntik meg az alpári hang eddigi bajnokainak rekordját. Még az sem magyaráz meg mindent, hogy a szociáldemokrata képviselőkkel együtt a legszilajabb népgyűlések légköre árad az aranyos terembe. Ezek az urak a fejükön hordott vaj kényelmetlen érzetétől bőszülten és felkészülve minden támadásra, ugratnak naponkint a porondra, de az ő modoruk nem lehetne olyan heveny fertőző, ha a velük szemben álló nagy polgári többség nem lenne erre a fertőzésre fölöttébb és aggasztóan hajlamos. A goromba szocialisták frontjával szemközt, a még gorombább hivatalnokok, ügyvédek, és más intellektuellek frontja háborog, s a szocialista gorombaságon túl iz a másik front olyasvalamit is lövöldöz, amit az elvtársak eddig még nem töltöttek ágyúikba: a polgári urak könnyen és szemrebbenés nélkül vádakat övelnek egymás becsülzetére. ",5."" Miért van ez? Most nincs módunk ezt kutatni, de szeretnénk a jóérzésben megmaradt kisebbség figyelmét felhívni arra a régi igazságra, hogy a vád csak kristálytisztabizonyítékok erejéből lesz váddá, s ezek nélkül rágalomnak neveztetik. Most sok és büszke szavak hangzottak az úri gondolkodásról azzal kapcsolatban, hogy egy képviselő hazaárulással vádolt meg egy pártot, s az elhangzott elméleti megállapítások sorát, amelyek a „lovag" fogalmát kívánták tisztázni, hiába lestük az előbb említett régi igazság újraélesztését. Sőt közéletünk egyik vezetője abban jelölte meg a lovag, magyarul gentleman egyetlen és döntő ismérvét, hogy a lovag csak azáltal válik nem lovaggá, ha kitér a lovagias elégtételadás alól. "Ellenesen lovag marad, ha súlyos tisztességtelenséggel vádolja is embertársát, — mondotta a kemény vezérférfiú, — s ha fennáll is ránézve a bizonyítás kötelessége, ennek időpontját ő maga határozza meg. Ez azt jelenti, kérjük alassan, hogy bárkit hazaárulónak szabad mondani, s aztán bizonytalan, esetleg tíz évre terjedő határidőt szabad kérni a bizonyítékok összegyűjtésére, amíg a megvádolt tartozik a gyanú terhét viselni. Szabad, talán azt mondanunk, hogy a vezetőférfiúnak ez a morálja még veszedelmesebbnek tetszik előttünk, mint a szocialista és a polgári gorombaság, mert ez mintegy etnikai ös-szefoglalását, elméleti igazolását adja a parlament kannibalizmusának. Régen lovag az volt, aki csak kész bizonyítékokkal vádolt, ma az a lovag, aki majd csak ezután szerzi be bizonyítékait. Vezérpolitikusaink legvezérebtbike tehát el tudja képzelni, hogy egy másik ember a legborzasztóbb vád alatt addig nyögjön, amíg a vádló lovagnak tetszik, s ha ezt egy vezér így képzeli, mit enged meg ennek alapján magának egy közlegény, aki szükségképen fejletlenebb ítélettel és tompább morális érzékenységgel rendelkezik, mint a vezére! Hát kérjük alássan, azt engedi meg magának, amit naponkint élvezünk a parlamentben törvényhozói munka jelige alatt. Bizonyíték nélkül való vádaskodást, — a régi nyelven rágalmat, ami a mai naptól kezdve kompetens megállapitás szerint összefér a lovagiasság fogalmával mint londoni előértekeztet. Poincaré elvi döntést akar Londonban. — Jungua és Belgium nyílt színvallásra akarják kényszeríteni Poincarét. — Szankciókra és katonai megszállásokra a szövetségesek nem hajlandók. London ismét színhelye a szövetségesek előértekezletének, ezúttal a brüsszeli konferenciát kívánják előkészíteni, amelyről az a vélemény, hogy döntő befolyású lesz a jóvátételi problémákra és ezzel együtt Európa újjáépítésének sorsára. Az értekezlet utaga — mint Párisból jelentik — szombaton kezdődik a Downing Streeten és előreláthatólag hétfőig tart. A Matin szerint londoni diplomáciai körökben az a nézet uralkodik, hogy Poincaré igyekezni fog a tárgyalási anyag terjedelmét lehetőleg korlátozni, sőt szükség esetén arra is, hogy csupán aNémetországnak" engedélyezendő fizetési haladék feltételeiről tanácskozzanak, mert az olyan kérdések, amelyek a szövetségesek adósságainak vagy a jóvátételi fizetések leszállítására vo- natkoznak, valamennyi adós állam gyülekezete elé tartoznak. Ilyen pedig a közeljövőben a brüsszeli konferencia lesz. Páris, dec. 7. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A lapok jelentései szerint Poincaré London nem elvi döntést akar elérni. Németország fizetési kötelezettségének elhalasztását Franciaország nem utasítja el, de előbb tudni kívánja, hogy a szövetségesek 1. hajlandók-e elvben elismerni azt, hogy biztosíték nélkül nem lehet moratóriumot nyújtani, 2. meg kell egyezniük a biztosíték módjában és 3. a moratórium időtartamát Franciaországgal együttesen kell megállapítani. Ha mindezekre a kérdésekre Poinearé megnyugtató választ kap, úgy a további tárgyalásokat feleslegeseknek fogja kijelenteni. Angol információ szerint Londonban a£t hiszik, hogy Franciaországnak a biztosítékokra vonatkozó követeléseit, amennyiben az állami erdők és a bányabevételek elzálogosítását illeti, a szövetségesek támogathatják. Úgy látszik azonban, hogy katonai, szankciókra és r,! •••f. szállásokra a szövetségesek nem hajlandók. London, dec. 7. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A Daily Telegraph diplomáciai munkatársa megerősíti azt a hírt, hogy az angol és a belga kormány mindaddig ellenzi a brüsszeli konferencia egy behívását, amíg Franciaország teljesen ki nem teríti kártyáját és terveit nem ismerteti. Új polgári ellenzéki párt van alakulóban. Apponyit akarják vezérnek. — Belitska miniszter fontos nyilatkozatai a keresztény ellenzék előtt alkotmányjogi kérdésekről. " , Régóta folynak kísérletek az ellenzéki pártok között egy olyan pártszövetség vagy új párt alakítására, amely menten minden szélsőségül, mesokolt, polgári programmal teljesítené a parlamenti ellenőrzés feladatát. Az új alakulás támaszkodnii kíván a földreform-blokk tagjaira, a pártonkívüli ellenzéki képviseőkre, akikUgron Gábor és Szilágyi Lajos körül csoportosulnak, az Andrássy—Friedrichféle keresztény ellenzékre, a Haller-csoportra és a demokratikus ellenzéki blokkból mindazokra, akik a radikalizmustól és az októbrizmustól távol állanak. Egy liberális ellenzéki középpárt létesítése volt a cél, amely csupa intakt politikusból álljon és kizárja magából mindazokat, akik szélsőséges törekvéseik és forradalmi multjuk miatt a mérsékelt ellenzék soraiban sem rokonszenvesek s akik miatt gyakran az egész ellenzéki küzdelem sokat veszít erkölcsi súlyából. Egy mérsékelt polgári ellenzék a szélsőségek kirekesztésével — ez arövid programmja az új baloldali össeutalódásnak, amelyet a nemzetgyűlés ellenzéki pártjai örömmel üdvözöltek. A programm kérdésében az előkészítő tárgyalások során nehézségek nem merültek föl; azok a képviselők, akiknek csatlakozására számítanak, habozás nélkül hozzájárultak egy erős nemzeti irányú, demokratikus programmhoz, amelynek liberalizmusa azt jelenti, hogy a jogegyenlőség alapján állva a legélesebben szembefordulnak minden jobboldali kilengéssel. A pártalakító törekvés mozgatói gróf Apponyi Albertet óhajtják vezérüknek megnyerni, aki az utóbbi időkben igen keveset vett részt a politikai életben s ennek nem utolsó oka az volt, hogy az ellenzéki csoportok közt nem tudott eddigelé kialakulni egy egységes front. Apponyival a tárgyalások folyamatban vannak s remény van arra hogy ő, aki eddig tartózkodott pártakciókban való részvételtől, ezúttal engedni fog hívei kérésének. A tárgyalásokról, amelyeket a pártalakulás előkészítői nevében Szilágyi Lajos folytatott Apponyival, olyan hírek kerültek a nyilvánosság elé, mintha Apponyi nem vállalkozott volna az új párt támogatására. E hírek szerint azzal indokolta elhatározását, hogy a választójogi, kérdésben ellentétek választják el az ellenzék egyes tagjaitól, mert ő az általános titkos választójog híve, továbbá, hogy az ő legitimista álláspontja nem tűrné meg, hogy szabadkirályválasztó politikusok legyenek vele egy pártban és végül — mert ellentétek választják a zsidókérdésben is a kereszténypárt intranzigens felfogású képviselőitől. Ezekre a hírekre nézve Szilágyi Lajos a következőkép nyilatkozott munkatársunk elöl. . . — Egy estilap közleménye az Apponyi Alberttel folytatott tárgyalásokról nem felel meg .a valóságnak. A célja ennek a tendeciózus és valótlan tudósításnak csak az lehetett, hogy az égést ,a mozgalmat — amely az ország érdekében eredő munkát akar kifejteni — megakadályozzák s Apponyit elkedvetlenítsék. Az ilyen támadások azonban nem gátolnak bennünket s szó sincs róla, hogy akciónk meghiusult volna. — Mióta a nemzetgyűlés összeült, állandóan arra törekszem, hogy a nemzeti alapon álló ,ellenzéki polgári pártokat és politikusokat összehozzam és az igy alakuló új párt vagy pártszövetség élére gróf Apponyi Albertet nyerjem meg. Tény, hogy legutóbbi látogatásom Apponyinál szintén ezt a törekvést célozta. Beszélgetésünkről azonban sem a „Magyarország" tudósítója előtt, sem mások előtt a nyilvánosság számára nem nyilatkoztam, de nem is nyilatkozhattam, mert tárgyalásaimat sem Apponyival, sem a többi politikusokkal még nem fejeztem be. • Annyi bizonyos, hogy egy nemzeti polgári ellenzéki pártnak a megalakítását az ország mai helyzetében a szélsőséges reakció nyomása és a nemzetközi szociáldemokrácia előnyomulása ellensúlyozására életszükségnek tartom. Úgy értesülünk, hogy az új alakulás minden körülmények között létrejön, akár vállalja a vezérséget Apponyi, akár nem. A keresztény ellenzék párthelyiségében ma fontos értekezlet volt amelyen a kormány képviseletében Beluska Sándor hadügyminiszter jelent megg. A szövetkezett ellenzék képviselő tagjain kívül megjelentek az értekezleten a pártonkívüli képviselők is, erős Apponyi Albert vezetésével, ott volt Ugrón Gábor, Bárczy István, valamint számos meghívott ellenzéki képviselő. Az értekezleten, amely szigorúan bizalmas természetű volt, gróf Apponyi Albert elnökölt. Belitska Sándor honvédelmi miniszter pedig tájékoztat a pártot a kormány állásfoglalásáról fontos politikai kérdésekben. Főleg azok a kérdések kerültek napirendre, amelyek miatt az ellenzék hosszabb vitát óhajtott indítani. Az ellenzéki képviselők felszólalására Belitska miniszter fontos nyilatkozatokat tett, amelyek többek között a legfőbb alkotmányjogi kérdésre vonatkoztak. Tiltakoztak az ellen, hogy a hadseregbe politikát és személyi politikát vigyenek bele. Az értekezlet Belitska miniszter felvilágosításait megnyugvással fogadta, s mint a kiadott hivatalos jelentés közli, „az értekezleten olyan megállapodások történtek, amelyek nagyyb mértékben mérsékelni fogják az indemnitási +414 hevességét."