Pesti Hírlap, 1923. március (45. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-21 / 65. szám

BUDAPEST, 1923. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 600 korona Negyedévre ...1700 korona Egyes szám ára helyben, vidéken és a pályaudvaro­kon 30 korona. Külföldön kétszeres az előfizetési ár. Hirdetések dijszabás szerint: 7, v * °L­, / l ' , LS 4 Mra 30 korona. ' ; ^ „ -^i^ XLV. ÉVFOLYAM, 65. (15,076.) SZÁM.. " MRCIUS 21.­­ / Kiadótulajdonosok: LÉGRÁDY TESTVÉREK SZERKESZTŐSÉG, KIADÓ­­HIVATAL ÉS NYOMDA: Bpest, Vilmos császárait 78. FIÓKKIADÓHI­VATAL, Budapest, JErssébet-körfet 1. u­f­t " * 1 .. Az arany középút. Az arany középút még mindig a leg­elhagyatottabb és legkevésbbé népszerű útja az országnak. Mindenki hajlamos arra, hogy az egyenes, kényelmes és mindenki számára biztonságos út helyett a szélsőségek nyaktörő meredekeit vagy szédítő örvényeit keresse.­­Az utolsó napok krónikájából jellemző eset erre az ifjúság március tizen­ötöd­iki tüntetése és mindaz, ami ezzel kapcsolatban történt. Az a tény, hogy a tüntetés rendőri beavatkozást vont maga után, magában véve sajnálatos dolog. De nagy tévedés volna, ha az egésznek a jelentőségét" túloznánk. A múltban is meg­történt, hogy az ifjúság tüntetett.­ A múltban is megtörtént, hogy az ilyen tüntetés nem folyt le épen példás rendben. A múltban is meg­történt, hogy a rendőrségnek kellett beavat­koznia, ami nem egyszer sokkal durvább és szigorúbb formák közt történt meg, mint a mostani alkalommal. Mégsem fordult ki a világ tengelye a maga helyéről. Mégsem tá­madtak az­­eset nyomán nagyobb és mélyre­hatóbb izgalmak, mint ahogyan az természetes volt, igaz, hogy akkor az arany középúton járt az ország.­ Mindenben igyekezett megtartani a mértéket. Ma viszont a szélsőségek divatja idején a március tizenötödiki tüntetést minden túlzás iparkodott a maga szempontja szerint kihasználni. Az egyik szélsőség az ifjúságot támadta és igyekezett minél gyűlöletesebb színben föltüntetni. A másik szélsőség viszont a rendőrségnek támadt, a rendőrség vezetői­fejét szövetelte. Az et­ső­zélsőség elfelejt­kezett arról, hogy" az ifjúság h­a heVkVérű túlzásokba keveredik is, ha hibázik is, mégis csak a nevezet jövendőjének a tartó pillérje. A másik szélsőség pedig elfelejti azt, hogy a rendőrség tekintélyének lejáratása és a rend­őrség igazságtalan megvádolása a legveszélye­sebb destrukció. Mert a rendfenntartó erők fölőrlése az anarchiát és a fölforgató elemek diadalmas előtörését készíti elő. A március tizenötödiki tüntetés ügye ma elérkezett a nemzetgyűlés plénuma elé is. •És örülnünk kell rajta, hogy úgy a belügy­miniszter, mint a miniszterelnök megtalálták a leghelyesebb f­ejezetet a hozzájuk intézett interpellációkra. Amit­ bizonyít az is, hogy ,­egy-két külön vélemény kivételével ezt a választ a mi parlamentáris életünkben telje­sen szokatlan egyértelműséggel a nemzetgyű­lés minden pártja és minden árnyalata el­fogadta. A belügyminiszter válaszának lényege abban a mondatban csendült ki, hogy a rend­őrség tekintélyét mindenkivel szemben meg fogja védeni. Ha szabálytalanság történt, azt majd megállapítja a hivatalos vizsgálat, ezt a vizsgálatot azonban a törvényben megállapí­tott szerveknek kell lefolytatniuk. A miniszterelnök ugyanekkor kijelen­­­te­tte, hogy azt a konszolidációt, amelyet nagy­nehezen sikerült az országban helyreállítani, minden oldalról jövő sajtóizgatás ellenében meg fogja védelmezni. Már ki is adta az uta­sítást a főügyésznek, hogy az uszító demagó­gok minden fajtájával szemben fokozott mér­tékben teljesítse kötelességét. Úgy a miniszterelnök, mint a belügy­miniszter válasza alkalmas arra, hogy az izga­lom­hullámokkal elborított és tendenciózus be­állításokkal eltorzított affér ügyét vissza­vezesse a kielégítő megoldás egyedüli útjára: az arany középútra. Ezt annál nagyobb elég­tétellel vehetjük, tudomásul, mert az arany középút a mi utunk. A Pesti Hírlap kezdettől fogva ezt követte. A minapi tüntetések körül támadt zenebena kis tükörben mutatja az egész ország sorsát, minden problémánkra sokkal A belügyminiszternek és a miniszterelnöknek a rendzavarások ügyében tett nyilatkozatai a nem­zetgyűlés nagy többségében — beleszámítva az el­lenzéket is — teljes megnyugvást keltettek és elosz­latták azoknak az aggodalmait, akik az elfajuló tün­tetésekben egy erőszakos eszközökkel kísérletező politikai rendszerváltozás nyitányát sejtették. A kormánypárt teljesen egységesen állott ebben a kérdésben is a kormány mögé és csak egy-két kép­viselő magatartása vár még tisztázásra. Este a mi­niszterek megjelentek az egységes párt klubjában, ahol a kormány tagjait, éle főleg gróf Bethlen Ist­ván miniszterelnököt tüntető ováció,­­ fogadja a párt, megjelenésekor percekig tap. Ez a de­monstráció a párt bizalmáról akar,. biztosítani a miniszterelnököt abból az alkalomból, hogy az el­lene folytatott aknamunka — mint a nemzetgyűlés mai határozata mutatta — kudarccal végződött. A párt tagjai a miniszterekkel vacsorához ül­tek és fehér asztalnál élénken vitatták az utolsó na­pok politikai eseményeit. Egész nyíltan beszéltek róla, hogy egy kis politikai csoport — a szélső­jobboldal ismert intranzigensei —, az utcai tünte­tések ügyét kormánybu­ktatásra szerette volna föl­használni. Mindenképen meg akarták nyerni ma­guknak céljuk elérésére nagyatádi Szabó István földmivelésü­gyi minisztert. Nagyatétli S.tabé­riu­m­pilom "Steinaikiől azonban nem sikerült a fajvédőknek és meg kellett győződji­ök arról, hogy sem a föld­mivelésügyi miniszter, sem a kisgazdaképviselők semmiféle szélsőséges politikára nem kaphatók és ilyen irányzatnak nem engedik magukat eszközül fölhasználni. Megállapították a kormánypártban, hogy az intranzigens csoportnak a nemzetgyűlésen — legjobb esetben — alig van tíz-lizb­ől híve, s az interpellációs válasz tudomásul vételénél a többség­be­­ tartozó képviselők közül egyedül Eckhardt Ti­bor szavazott a kormány ellen. Eckhardt egyébként este nem is jelent meg a pártvacsorán. Későn jelent meg az egységes pártban Gömbös Gyula is, akinek az utóbbi napokban a­­ minisz­terelnökről tett­ nyilatkozatait igen é­les kommentá­rokkal kísérték. Azt a kijelentését, hogy „szakítani kell a középül politikájával aki ezt nem látja be, az olyan dekadenciáról tesz tanúságot, amely alkal­matlanná teszi őt az ország vezetésére", mára eny­hítette s ujabb nyilatkozatában azt mondja, hogy a sajtó közleményei, amelyeket e nyilatkozatához fűzött, ,,teljesen légből kapottak, merő találgatások és csak arra szolgálnak, hogy egyes politikai frak­ciók számára lehetőleg élvezhető atmoszférát te­remtsenek". Azokról a vacsorákról, amelyeken asagyatádi Szabó Istvánt és Wolff Károly­t hozta össze, úgy nyilatkozik Gömbös, hogy a magyar középosztály és a magyar főváros egy előkelő re­prezentánsát a kisgazdatársadalom vezetőjével együtt abból a célból hívta meg, hogy a vezérek egymást megismerjék és ezzel a pártok együttmű­ködését megkönnyítse. Gömbös egyébként — mint mondották a klubban — már akkor szembehelyez­kedett a párttal, amikor a komáromi választás veze­tését megtagadta. A mai események a kormánypárt véleménye szerint megerősíteéék az egységet a kormány tábo­rában s bebizonyították, hogy a konszolidáció ered­ményeinek megvédelmezésére a­ nemzetgyűlésen egy­séges közvélemény áll a kormány mögött. . A Népszava ma kijelenti, hogy az a hír, a­mely különben egy ellenzéki politikus beszédében látott először napvilágot, mintha a szocialista kép­viselők külön díjazásban részesülnének, nem felel meg a valóságnak. A miniszterelnök és a belügyminiszter beszé­déről ellenzéki politikusok így nyilatkoztak a Pesti Síkrlap számára: Marton Gasom*: — A belügyminiszter válaszát az első szótól az utolsóig helyeslem. Az én felfogásom szerint más­ként nem is válaszolhatott. Mindazok, akik a már­cius 15-iki eseményekből a maguk pecsenyéjét meg akarták sütni, most láthatják, hogy mi az álláspontja a rend kérdésében a parlament tagjai kilencvenkilenc százalékának. Remélem, hogy a kormány ezek után hasonló esetekben nem tér el mostani felfogásától .Peyse Károly: — A belügyminiszter válasza és a miniszter­­elnök nyilatkozata kielégítette az ellenzéki képvise­lőket, sőt, amint láttuk, a nemzetgyűlés túlsó oldalá­nak túlnyomó részét is. Csilléry "Interpellációja az interpelláló csúfos vereségével végződött. Csilléry ezt különben előre érezhette, mert nem követelte be­szédében a rendőrtisztviselők eltávolítását, hanem csak a destruktív lapoknak a rendőrőrszobákból való kitiltását. Ez azonban nem jelent megoldást. A kormány­párt két irányzata között az ellentét talán nagyobb, mint eddig volt és a minisztere­­löknek most már végre nyíltan kellene fellépnie a szélsőséges rendbontókkal szemben, bármilyen magas protekdo­raik legyenek is. Rassay Kol­onyt — UffD a miniszterelnök, mint a belü­gymi­niszter válasza a konkrét esetben teljesen korrekt voltt.­ Ebből fog­tarsafi feövetkezik, hogy ott, aki kis kérdésekben a jelenlegi kormányzati rendszerrel él­e­sen szemben állok, megfelelőleg annak a többször­ tett kijelentésemnek, hogy a­ kormányt a rend fenn­tartására irányuló törekvéseiben támogatom,­­a vá­laszt tudomásul vettem. Szeretném, ha a kormány a mai szavazásból azt a következtetést vonná le, hogy az ellenzék a maga elvi harcai mellett is­ tud objek­­tív lenni ak'•••;•, ha a kormány a jelenlegi kritikus időkben a .1 fenntartását akarja biztosítani. Gi'SS&v&ein Sánánv*: — Benedek János mindnyájunk meggyőződé­sét tolmácsolta, midőn azt jelentette ki, hogy a bel­ügyminiszter válaszát megelégedéssel veszi tudomá­sult. Mert a belügyminiszter úr válaszából kitűnik, hogy ő a rendőrség viselkedését teljesen indokolt­nak találja semmiféle illegitim erőt igénybe venni nem akar. MegMusuit a m&3@£da£i intranzigensek akciója­ a kormány ellen. Igent sikerült nagyatádi Szabót szembeállítani Bethlennel. — Egységespánti kritika Gömbös szerepéről. — Ellenzéki nyilatkozatok a parlament kilencvenkilenc százalékának egységes frontjánál a rendbontókkal szemben. hamarabb megtalálnánk a megoldást, h­a a handabandázó szélsőségek elhallgattatásával több szóhoz engednék a józan belátást és a mérsékletet. Ne keressünk vakmerő és ostoba kalandokat a szélsőségek nyaktörő meredekein és szédítő örvényeiben. Térjünk vissza a jó, becsületes, kényelmes és biztonságos arany középútra. Valkó miniszter és a bajaiak. Valkó Lajos kereskedelmi miniszter a bajai ke­rület képviselőjelöltje. Erdőhegyi Lajos nemzetgyűlé­si képviselő társaságában,— aki 1. miniszter támoga­tására egy hetet töltött a kerületben, — ma visszaér­kezett a fővárosba. A miniszterrel szemben csak­ egy ellenzéki jelölt áll: Kiss György, a szocialisták jelöltje nem tudta a kellő számú ajánlást megszerezni. lentjárt képviselők véleménye szerint a kerület /alsó miniszter zászlaja köré csoportosult. Csütör­tökön Csuszár Károly és Erdőhegyi Lajos több kép­viselővel leutazik Bajára és a választás napjáig a kerületben maradnak. Hegyeshalmy Lajos Griger kijelentéséről. Griger Miklós a nemzetgyűlés ülésén intor­rációja közben azt mondotta, hogy Kle­belsberg Kunó, akkori belügyminiszter, amikor a volt Ke­resztény Nemzeti Egyesülés pártjának értekezletén megjelent és ott a választójogi rendeletet ismertette, azt mondotta az értekezleten: „Barátaim, ne félje­tek, hiszen ez a választójogi rendelet nem ellenetek készül, hanem Rassayék ellen". Erre vonatkozóan Heg­yesh­almy Lajos nem­zetgyűlési képviselő a következőket mondotta: — Kijelentem, hogy én a pártnak minden ér­tekezletén részt vettem. Részt vettem azon az érte­kezleten is, amelyen gróf Klebelsberg, mint akkori belügyminiszter, ismertette a választójogi reform­ról szóló rendeletet is. Nem hallottam azonban, hogy olyan kijelentést tett volna, hogy ez a javaslat Rassayék ellen irányult

Next