Pesti Hírlap, 1927. január (49. évfolyam, 1-24. szám)
1927-01-28 / 22. szám
PESTI HIRLAP Az uj felsőház tagjai. (XIX.) Gróf ESZTERHÁZY PÁL (fraknól) az öröks jogú főrendii családok felsőházi képviselője. Gróf ZICHY ALADAR n 5r»kos Jogú Kfrendl családofcsSházi képviselje. Dr. ÓVÁRI FERENC V«szprontvámegye törvényhatóságénak felsőházi képviselője. Dr. WOLKENBERG ALAJOS egyetemi tanár, a hittodormányi kar felsSMil képviselője. Bár« KORNFELD MORIC nagybirtokos, akit a kormány** »evett ki felsőházi taggá. PrinOeArl NAGY PÁL ny. Mlspén. Fejérvármegye *8»tényhatóségának főUrbán képviselője. Út az örök békéhez . * Pszichoanalista tanulmány az emberiség háborús kedvének egyszer s mindenkorra való kiirtásáról . . . A gyakorlati tudomány — annak ellenére, hogy ma már nálunk is, egy meglehetősen tiszteletreméltó számú orvosgárda igyekszik Freud professzor módszerével segíteni a huszadik század szenvedő emberiségének idegéletén —, még mindig csak érdekes kísérletezésnek minősíti a pszichoanalízist. A gyógykezelés hosszadalmas és nem mindig eredményes volta az oka, hogy ezt — az emberi léleknek még mindig eléggé misztikus területén végzett és bizonyos tekintetben csakugyan csodálatos fölfedezésekre jutott — tudományt nem sikerült általánosan népszerűsíteni s hogy még az orvosok nagy része, igy különösen, akik tudományos továbbképzésüket illetően konzervativok maradtak, nemcsak hogy idegenkedik tőle, hanem a közönséges humbugnak is tartja. Annál érdekesebb tehát, hogy ugyanakkor, amikor az új tudománynak — amelyet az ultramodernek már vitelőnek is szeretnek mondani —, csökönyös tagadói vannak, a nemzetközi pszichoanalitikai társaságnak egyik jeles svájci professzortagja, egy hangyákkal folytatott kísérletei alapján, azt az — újszerűségében vakmerő — megállapítást röpíti világgá, hogy, szerinte, a tudomány helyes nyomon van ahhoz, hogy az emberiség, érti ezalatt természetesen — ha nem is kortársait,, de legalább is — a ránk következő második, vagy harmadik generációt, egyszers mindenkorra megszabadítsa magát a háborúnak örökké fenyegető és dúló rémétől. A svájci professzor érdekes tanulmányáról, amelynek egyébként külföldön máris nagy visszhangja van, egyik igen előkelő pszichoanalitikusunk a következő ismertetést volt szíves adni: — Olvastam és igen érdekesnek tartom dr. Brun tanulmányát, aki állatkísérlete révén levont konklúzióját a következőképen írja le, máris nagy népszerűségre jutott könyvében: — Ha az ember egy hangyaboly mellé egy ugyanolyan fajtájú, de idegen államba (bolyba) tartozó hangya tömeget önt, akkor a két különböző államba tartozó hangyák között abban a szempillanatban vad és elkeseredett harc fog kitörni, amely addig nem szűnik meg, míg az egyik fél el nem pusztította a másikat. Ha mármost ugyanezt a kísérletet akkor módosítjuk, hogy a kiöntött hangyákhoz egy csomó hangyatojást (lárvát, vagy báltot) is szórunk a bolyra, akkor a harc rövid néhány perc múlva megszűnik, mert a bolyra szórt hangyáknak egyetlen gondjuk lévén, hogy a jövő nemzedéket megmentsék, a harci kedvüknél sokkal inkább előtérbe nyomul a faj biztonságba helyezésének szempontja; sőt, hogyha mármost a két államba tartozókat egy közös dobozba zárva, egy semleges harmadik helyen újból kiszórjuk, akkor ezek békésen megmaradnak egymás mellett s egy közös, — uj — államot alkotnak. Ugyanez a kísérlet különböző fajtájú hangyáknál is békés eredményre vezet. — Eddig a kísérlet. A tanulság maga a következősképen szól: — Amint, tehát látjuk, egy egyszerű trükk, vagyis a báboknak a harcoló felek közé való keveredése, azonnal kioltja azoknak kölcsönös vérszomját. Amiből az következik, hogy két szemközt álló félnek egyenlő mértékben fölgerjesztett ösztönét semlegesíti egy — ennél az ösztönnél erősebb — új ösztön. Ez áll az emberi ösztönökre is. Ahihoz tehát, hogy az emberi természetben rejlő veszekedési, harcviselő vágyat elnyomjuk, nem tankokra, gyilkos gázokra és önműködő repülő-halálgépekre van szükségünk, mert ettől az emberiség harci vágya sohasem fog elmúlni. Aminthogy — ösztönökről lévén szó — pacifista békeszózatokkal sem fogunk sohasem tudni a tömegek értelmére hatni. Csak ha kitapogatjuk, hogy melyik veleszületett ősi ösztöne erősebb a verekedési ösztönnél, s ezzel semlegesítjük a másikat, akkor érünk el az örök békéhez, amely nem vámok miatt, királyi önkényből, vagy gazdasági okok folytán robban ki, hanem, mert a Természet belénk ágyazta s mi csak okot keresünk rá, — néha csak egy görbe tekintet apropóját is —, hogy magunkra, szabadítsuk . . — Eddig dr. Brun megállapítása Hogy mármost a lélekbúvárlat el fog-e érkezni ehhez a semlegesítő megoldáshoz, — erre persze nehéz választ adni. — A kiindulópont mindenesetre több invenciót árul el, mint a nemzetközi diplomácia konferenciáin fölvetődött ötletek, amik a békét úgy akarják biztosítani, hogy a legyőzött nemzeteket elsorvasztják. — Nem vagyok politikus, de szeretném hinni: mégis csak inkább a tudomány fogja ezt a kérdést is megoldani, mint azok, akik rövidlátásukban — hogy csak magunkról beszéljünk — a magyarság? természetes fejlődésének lehetőségét meg akarják akasztani . . . S ami, remélem, szintén csak — szándék marad ... V. A. Élet a romok alatt. Pozsony, január. (A Pesti Hírlap tudósítójától.) Mindinkább nyilvánvalóvá válik, hogy a közigazgatási reform, melyet a szlovák néppárt, Szlovenszkó autonómiája helyett, a kormánytól elfogadott, nemcsak a pittsburgi egyezménynek mond ellent, hanem teljesen lerombolja Szlovenszkó politikai függetlenségét, melyre az autonómia fölépíthető volt. A kormány aligha számított reá, hogy a szlovák néppárt politikai tájékozatlansága révén, Szlovenszkó autonómiájának megtagadásával, egyidejűleg annak Csehországba való teljes beolasztását is végrehajthatja. Hlinka páter hangoztatta, egyik lapban közzétett nyilatkozatában, hogy az autonómiáért egyedül, izoláltan harcoltak és ebben igaza lehet. E tekintetben a magyar pártok akciója nem volt elég energikus és határozott. Ez a körülmény és Hlinka nem fiatal kora magyarázhatja meg talán a küzdelemben való elernyedést, de magát a politikai hibát semmiképen sem menti. Belátták ezt már a szlovák néppárt alvezérei, legalább erre enged következtetni dr. Juriga képviselőnek a Lidove Novini-ben közzétett cikke, melyben többek között azt mondja, hogy öngyilkos az a párt, amely részt vállal a kormányzásban, holott programmját még lényegében sem valósíthatja meg. Leszögezi, hogy a szlovák néppárt programmjának magja a pittsburgi szerződés, Szlovenszkó autonómiája és ennek megfelelően utasította vissza a párt képviselőinek és szenátorainak többsége a kormány közigazgatási reformjavaslatát. Kiemeli cikkében a képviselő, hogy a szlovák néppárt harmincöt képviselő- és szenátor-tagja közül csak tizennyolc vett részt azon a gyűlésen, mely a közigazgatási reform alapján, a kormánnyal való megegyezést jóváhagyta. A tizennyolc résztvevő közül kettő, nevezetesen dr. Juriga és Tomanek a megegyezés ellen szavazott, tehát mindössze tizenhat szó, a tagszámhoz viszonyított kisebbség, döntötte el a fontos kérdést. A kedvező döntést, a képviselő szerint, elősegítette Hlinka páter rábeszélése, aki kilátásba helyezte, hogy a minisztertanácsban való tárgyalás alkalmával sikerülni fog a javaslatot módosítani. Dr. Juriga a javaslatban nem talál garanciát Szlovenszky autonómiájára nézve, nem látja az állítólagos országgyűlés törvényhozó hatalmát, mikor a képviselőtestület egyharmadát a kormány nevezi ki. Szerinte a képviselőtestületnek nincs semminő befolyása, a tartományi főnök, vagy országos elnök egyszerű kinevezett tisztviselő, a gyűlésnek nincs választott elnöke, nem állapíthatja meg függetlenül az ügyrendjét. Ekként — mondja — a képviselőtestület nem életképes, hasonló a dróton rángatott bábszínházhoz, akárcsak a mai megyékben. Figyelmezteti végül a szlovákokat, hogy ne ítéljenek elhamarkodottan, várják meg, sikerül-e a pittsburgi szerződés értelmében tartalmat önteni a javaslatba. Míg a szlovák néppárt belsejében a centralizáló közigazgatási reformjavaslat elfogadása megbontotta az egységet, a kormány nem késik a pozsonyi teljhatalmú minisztérium feloszlatását végrehajtani. Ottani lapok híradása szerint a két néppárti miniszter és Hodzsa agrárminiszter már tanácskoznak Pozsonyban a minisztérium likvidálása körüli teendők felől. Egyelőre a központi szakkirendeltségeket telepítik át Pozsonyból Prágába. Ez tehát a szlovák néppárt első vívmánya. Pozsony helyett Prágában intézik majd Szlovenszkó ügyit. Lehet ott más kívánsága a kormánynak? Az új szlovák miniszterek közül dr. Tiso nyilatkozott egy ottani lap munkatársa előtt és nyilatkozata sok optimizmust árul el. Az üres felszint látja és nem a lényeget. Kívánja, hogy Szlovenszkó fővárosa és a tartományi gyűlés székhelye Pozsony legyen. Ez ugyan szerény kívánság. Attól fél, hogy a szlovák néppárt kormánybalépését félremagyarázzák majd, mintha az autonómiáról lemondtak volna. Beismeri, hogy Szlovenszkón az ipar és kereskedelem majdnem teljesen tönkrement és követeli, hogy legalább részben, de sürgősen restituálják. A mezőgazdaság lassú sorvadásáról, az utakon Rákosi Jenő előadást tartott a Magyar Irónők Klubjában. Képünk Rákosi Jenőt mutatja be gróf Teleki Sándorné (baloldalt) és Vándor Iván (Váradi Ilonka) társaságában.