Pesti Hírlap, 1928. január (50. évfolyam, 1-25. szám)
1928-01-08 / 6. szám
1928. Január 8., vasárnap. PESTI HÍRLAP 7 Dramaturgia. 1. A darabtéma. Operettel foglalkozó emberek üldögéltek együtt egy társaságban. Gondterhelt arccal diskuráltak arról, hogy valamit ki kellene találni ezzel a műfajjal, mert az operett mai formája már a kutyának sem kell. Sok mindenféle dolgot felhoztak, parázs dramaturgiai vita fejlődött ki az asztalnál. Végre megszólalt Fráter Lóránt, aki eddig hallgatott. — Akármit beszéltek, egy itt a baj csak, hogy nincsen témátok. Furtonfurt csak egy dolgon nyargaltok, oszt azt kombináljátok mindig. Majd megmutatnám én nektek, ha szó volnék. Van én nekem egy olyan témám, hogy ha aztmegírnátok, egyszeriben tele lenne vele az egész világ. Haj de gyönyörűséges egy izgalmas, egy érdekes téma! Csak hát most hosszú volna elmondani, öten is rávetették magukat a szóra. — Miféle téma? Mondjad már, az isten áldjon meg! Ne mondjad, ne keresd magad. Fráter Lóránt csak a fejét, ingatta. Nem mondja ő bizony, minek az. De az éhes operettírók nem hagytak neki békét.. Addig ostromolták, míg végre belement. Jó, hát elmondja. Rá is kezdte nagy csendben, feszült figyelem közepette. — Hát hallgassatok ide. Mondjuk, van egy kislány. Egy olyan igazi ölbevaló eszemadta kis rozmaring szól. Notán most mondjuk, hogy van egy fiatalember. De nem is olyan akármilyen fiatalember, hanem afféle jó vágású, karakán gyerek. Ez vóna a kiindulás. Eddig nagyszerű, mi? — Jó, jó, csak mondjad. — Hát most figyeljetek. Ez a fiatalember megismerkedik avval a kislánnyal. Most figyeljetek. Most jön a fordulat. A fiatalember beleszeret a lányba. Most aztán ide vigyázzatok. Fráter Lóránt a feszülten rászegeződő pillantások alatt titokzatos arcot vágott. A fejét édesbusán félrehajtotta és lassan, bánatosan ingatni kezdte. A szemét félig lehunyta. — Beleszeret. De úgy beleszeret, de aaugy.. én azt nem is tudom leírni, milyen nagyon. Aztán diadalmasan felvetette a fejét és széttekintett az irókon, mint egy győzedelmes hadvezér. — Hát ez volna, a darab. Ezt írjátok meg, bikficek, az egész világ tele lesz vele. De az írók elragadtatás helyett savanyúan egymásra néztek. Az egyik kicsiny lóen meg is szólalt: — Ez az egész? Más nem történik benne? — Már hogy az ördögbe ne történne? Én csak a témát mondtam, a többi a ti dolgotok, azért vagytok írók! 2. A kórista. Rákosi Jenőhöz, mikor a Népszínház igazgatója volt, beállított egyik kóristája. Alig tudott beszélni a lelkendező izgalomról. — Direktor úr, kérem, egy nagyszerű, remek színdarabom van. De valami olyan nagyszerű, hogy no. — Derék dolog. Lássuk a darabot. Hol van? A kórista a homlokára mutatott. — Itt van. Már teljesen ki van dolgozva a fejemben, a legapróbb részletek is meg vannak. Gyönyörű. Csak még azt az egyet nem tudom, hogy a szereplők mit beszéljenek. 3. A cigány. Egyik színdarabomban cigány is szerepelt. Kiválasztottunk egy ismert és mulatságos prímást, aki egy budai kiskocsmában szokta andalítani az átránduló pesti kedélyeket. A próbákon a rendező órákig vesződött velük, amíg megtanította őket. A prímást is, a legényeit is tetőtől-talpig felöltöztette vidéki kabinetalakoknak. Mindegyiknek külön cipőt, külön mellényt, külön jellemző nyakkendőt választott. De különösen sokat dolgozott a lelkesen próbáló prímással. A rendes próbán kívül még egy egész délutánt eltöltött vele, gondosan számbavette a ruhájának még a gombjait is, hogy jó rongyos, szegényes, szurtos vidéki prímást alakítson belőle. Mikor a munkát befejezte, az egész színház gyönyörködve állta körül a prímást: álmodni sem lehetett volna tökéletesebb vidéki vályogvetőt. A főpróbán a közönség elismeréssel a is adózott a remek figurának, a cigány külön tapsot is kapott. A bemutató estén hét óra tájban a rendező végigjárta az öltözőket és mindenkit megszemlélt, hogy rendben van-e. Majd bement a színpadra, hogy ott is szétnézzen, mielőtt felmegy a függöny. Hát ahogy szétnéz, majd a guta üti meg: ott áll a prímás elegánsan, szmokingban, ragyogó plasztronnal, lakkcipősen. — Hát te szerencsétlen, megőrültél? Miért vettél szmokingot? A prímás angyali szelídséggel mentegetődzve felelt: — Hiszen premier van. H. Zs. Pusztitó szélorkán vonult végig Európán. Pozsony és a Csallóköz kritikus napjai. — Ítéletidő Angolországban. Londonban az orkán épületeket döntött romokba. — A Themse kilépett medréből és nagy városrészeket öntött el. — Az áradásnak husz halottja van. A szélvihar Budapesten és a vidéken is sok kárt és szerencsétlenséget okozott. A napokig tartó enyhe időjárást tomboló szél-és hóviharok oltották föl. A kontinentális orkán egész Európán végigvonult és mindenütt rengeteg pusztítást okozott. Angolországban valósággal ítéletidő pusztított, amely egyes városokban épületeket döntött romokba és emberéleteket követelt áldozatul. Az orkán a tengeren is sok katasztrófa okozója volt, de a legvégzetesebben mégis Londonban tombolt, ahol a Themse, amely emberemlékezet óta nem tapasztalt magasságot ért el, kilépett medréből és nagy városrészeket elöntött. Az orkán átvonult Magyarországon is és úgy Budapesten, mint a vidéken mindenütt károkat és szerencsétlenséget okozott. A Pozsonyból és a Csallóközből érkező hírek ma már korántsem olyan aggasztóak, mint amilyennek a helyzet csütörtökön és pénteken látszott. A hatóságok megalakították ugyan Pozsonyban a veszélybizottságot, amely a veszedelem esetleges bekövetkezését ágyúlövésekkel adja hírül a lakosságnak, erre azonban emberi számítás szerint nem lesz szükség. A földmivelésügyi minisztérium vízrajzi osztálya ugyanis az esti órákban hivatalos jelentést adott ki, amelyben megállapítja, hogy Pozsony és Bős között megközelítőleg sem akkora az árvízveszedelem, mint amilyennek azt a pozsonyi, bécsi és prágai hírek az elmúlt két nap folyamán jelezték. A veszélyeztetett szakaszon a víz állása sehol sem éri el még csak a közepes magasságot sem és nem felelnek meg a valóságnak azok a hírek sem, amelyek szerint a Duna medre Pozsony és Bős között fenékig befagyott volna. Tekintettel pedig arra, hogy a víz emelkedése megegyező jelentések szerint egészen csekély, minden remény megt van arra, hogy a jég anélkül vonul el Pozsony és Bős alól, hogy a Duna vizét nagyobb arányú áradásra kényszerítené. A vízrajzi osztály megállapítja még, hogy 1900-ban is csaknem teljesen ugyanaz volt a helyzet, mint ma és a Duna medrének befagyása akkor sem okozott árvízkatasztrófát. A meteorológiai intézet egyébként a vihar, gyengülését, szárazabb időt és éjjeli fagyot jósol. Pozsony és a Csallóköz rémnapjai. Már megtörténtek a kiürítésre vonatkozó intézkedések. — Tiz vagon ebrazillal harcolnak a jég ellen. — A Pesti Hirlap kiküldött tudósítójától.Vízkereszt nem hozott semmi lényegesebb változást Pozsony és a Csallóköz szörnyű bizonytalanságában. Az olvadás ugyan az egész vonalon megindult, de a jégtorlaszok között megkezdett nagyszabású robbantások sem az ünnepnapon, sem szombaton eredményre nem vezettek. A pozsonyi kávéházakban másról nem beszélnek aggodalmas arccal az emberek, mint a várható katasztrófáról. Vízkereszt napján az ünnepre való hivatkozással nem adtak ki hivatalos jelentést és ez csak fokozta a bizonytalanságot. A lakosság között állandóan rémhírek vannak forgalomban, amelyek nem is túlzottak, mert a helyzet e pillanatban valóban nagyon kritikus. Csoportokban állnak az emberek Pozsony utcáin, tárgyalják az eseményeket és elkapkodják a lapokat, amelyek kíméletlen támadást intéztek a pozsonyi folyammérnökség ellen. A helyi sajtó véleménye szerint a folyammérnökség a pozsonyi kikötő építkezésénél súlyos hibákat követett el, s e hibák következményei most mutatkoznak először. A vádak szerint a kikötő építésénél a gátépítés rendszere olyan volt, hogy árvízveszedelem esetén a romboló ár a mellékágakon képtelen lefolyni. Jelenleg is a veszély nagysága abban rejlik, hogy a felülről jövő ár a főágon keres utat. A hibás építkezés következménye többek között az is, hogy a pozsonyi nagyszabású téli kikötő teljesen befagyott. A gátakat olyan alacsonyra építették, hogy a felülről jövő jég átömlött a gátakon és a téli kikötőben veszteglő hajókat összeroppanással fenyegeti. Az utóbbi napokban a katasztrófa hírére szép számmal jöttek külföldi újságírók, akik Pozsony előkelő hoteljeiben az érdeklődés középpontjában állanak. Bécs valamennyi nagy lapja, berlini újságvállalatok, angol, francia, sőt amerikai újságok is küldtek tudósítót a pozsonyi torlaszhoz. jég-A jégtorlasz jelenleg közel 40 kilométer hosszú és a felülről jövő ár a példátlan jégtorlasztól lefolyni képtelen. Csak növeli a veszélyt, hogy a beállott olvadás következtében a Duna színvonala szinte percről percre emelkedik és a jégréteget Vízkereszt napján és szombaton fél méterrel felemelte. Ha ilyen tempóban halad a víz szintjének emelkedése, akkor három napon belül a pozsonyi rakodópartot a jég minden bizonnyal elönti. A csatornák vize is veszélyezteti Pozsonyt. A hatóságok szinte idegesen kapkodnak a minden irányból veszélyeztetett Pozsony és Csallóköz megmentési munkálatainál. Jelenleg nagy erőfeszítéssel dolgoznak azon, hogy a jégréteg alatt, a fenéken folyó víz, amelynek nincs helye, ne szivárogjon a talajba. A csatornák vize úgyis állandóan emelkedik és nem lehetetlen, hogy a csatorna nyílásokon előtörő víz fogja Pozsony egyes részeit elönteni. Minden intézkedés megtörtént arra, hogy a csallóközi falvak kiürítése a lehető legnagyobb rendben végbe menjen. A dunai mellékágak már mindenütt kiöntötték, de a főág mentén is megtörténtek a kiürítésre vonatkozó intézkedések, így elsősorban Pozsonyligetújfalu van veszélyben, ennek lakói már hosszú sorokban meg is kezdték a költözködést. Autóút a robbantási területen. Egy berlini és egy bécsi kollégával a reggeli órákban autón indultunk el, hogy végigjárjuk azokat a helyeket, ahol a veszély jelenleg a legnagyobb. Somorja az első állomásunk. Olyan minden, mint tíz esztendővel ezelőtt a háborúban. Az utón katonai osztagok menetelnek. Szemben egymással vonulnak az osztagok. A jégtorlasz felől sáros, piszkos, fáradt cseh katonák. A jégtorlasz felé friss, új erők, akik mennek leváltani a többieket. ÓH JAJ! KmÖHÖGtslM ÉLJEN! Q ELLEN S wffV k ^^ 1 Megfojt ex az átkozott köhögés. •öl ^^ ^^ MBH im\tfk JcisztifíCa) Egger mellpasztilla csakhamar meggyógyított.