Pesti Hírlap, 1929. június (51. évfolyam, 121-145. szám)

1929-06-27 / 143. szám

1929. junius 27., csütörtök. FESTI HÍRLAP Feljegyzések Andrássy Gyuláról és néhány kortársáról. — Egy újságíró emlékeiből. — IV. Tisza István mulat. A hires választások után, amelyek megbuk­tatták a szabadelvű pártot, fönn jártam a minisz­terelnökségen, ahol a régi, derék ajtónálló, Szim­­csák bácsi fogadott, aki már az öreg Andrássy Gyula miniszterelnöksége óta végezte ott fontos szolgálatát. Szimcsák bácsi végtelenül elkeseredve fo­gadott. Nagyon bántotta a Tisza és a párt bukása. Elmondotta, hogy Tisza két nap, két éjjel nem mozdult ki a dolgozószobájából, csak éppen két­­három órára dűlt le aludni egy pamlagon. Senkit­­sem bocsátott maga elé. Szimcsák bácsi hordta be neki a táviratokat, amelyek sorra hozták a hírt a párt leghatalmasabb oszlopainak és csak­nem valamennyi közkatonájának bukásáról. Az öreg ajtónálló együtt szenvedte át e napokat gazdájával és amikor engem meglátott, harago­san fakadt ki: — Tudja-e, kérem, kik buktatták meg az én jó kegyelmes uramat? Nem a nép, hanem azok a haszontalan főispánok, akik a választási pénzen a ruhájukat váltották ki a zálogházból. Majd kis­vártatva hozzátette: — Nem is lesz nekünk többé ilyen jó urunk. Aki valóban rideg ember, az nem szerezheti meg ennyire a közvetlen környezetének a szere­­tetét. Kifelé, hathatott gyakorta Tisza úgy, mintha rideg ember volna, de akik közelebbről ismerték, tudták, hogy ez csak külsőség, amelyre annak, aki a közélet harcaiban vesz részt, gyakorta szüksége van. Mindenesetre emberileg az a becsülendőbb, aki ekként éli le az életét, sem­mint az, aki a nyilvánosság előtt mindig a nyá­jasságnak, a leereszkedésnek, a jóságnak, a nagy­­szivűségnek, az engedékenységnek mintaképe, ellenben cselekedeteiben, hivatalában és otthon durva zsarnok és szívtelen bürokrata. Tiszából még a humor sem hiányzott, bár az némileg fanyarnak mutatkozott. A tréfát is szerette s olyan jóízűen tudott nevetni egy sike­rült ötleten, mint kevés ember. Éppen csak azt figyeltem meg, hogy nagy hirtelenséggel hagyta abba a nevetést s egy szempillantás alatt ismét komolyra vált az arca és szemei azzal a különös tűnődő kifejezéssel néztek a távolba Ezt figyeltem rajta egy nagy politikai va­csora alkalmával is, amelyet első miniszterelnök­sége idején a Gerbeaudnál, künn a városligeti pavillonban rendezett a szabadelvű párt. A kép­viselők nyári szünetre mentek haza s ezt meg­előzőleg afféle bucsúlakoma volt. (Most hajó­kirándulást rendeznek ilyenkor.) A vacsora ren­dezői, Tisza kívánságára, akinek rokonszenvével már akkor dicsekedhettem, engem is meghívtak. Rajtam kívül még csak egy újságíró volt jelen: régi barátom, Adorján Sándor. Az öreg Berkes muzsikált és vacsora után nagy mulatozás indult meg. Éjfél körül rajtunk kívül már egy lélek sem volt a pavilion kertjében, de a környékén sem. Minden asztalon pezsgős batter­ák állottak, csak éppen Tisza István előtt volt egy kis palack fehér bor, abból töltögetett nagy ritkán poha­rába és ivott egy-egy kortyot. Úgy­­ fél egy óra felé lehetett az idő, amikor Tisza csöndesen felkelt a helyéről, odaállott az öreg Berkes elé és amúgy tempósan, nyugodtan elkezdett táncolni. Egyma­gában, a balkezét a csípőjére téve. Soha életem­ben nem láttam férfit szebben táncolni. Nem beszélek a hivatásos táncolókról, akik inkább akrobaták, semmint táncművészek. Évtizedek során sok elite-bálon, meg uriháznál, polgárnál, mágnásnál egyaránt láttam déli ifjú táncosokat, de nem tudtam ráemlékezni, hogy ennyi köny­­nyedséggel, változatossággal s a mellett annyi méltósággal járta volna valaki a csárdást. Már egy jó negyedórája táncolhatott, amikor anélkül, hogy abbahagyta volna a táncot, nyugodtan le­vetette a kabátját és egy pár lépésnyire odadobta a földre, ahonnan persze egy pincér gyorsan föl­szedte és egy székre tette. Még egy negyedóráig járja aztán ingujjban a csárdást Tisza. Azután egy szempillantás alatt abbahagyta, körülnézett, a széken meglátta a kabátját, fölvette s nyugodtan visszament az asztalához, néhány korty bort ivott és csöndesen tovább beszélgetett Vojnics Istvánnal, aki ott ült. Gyönyörű, kellemes nyári éjszaka volt. Má­sok is táncra perdültek. Gróf Khuen-Héderváry Károly és Gromon Dezső kettősben jártak és Khuen úgy dobta el a kabátját tánc közben, hogy az hat asztal fölött is elröpült. Egy félóra múlva Tisza ismét odament Berkes elé s újra táncolni kezdett. Az egész tár­saság öt nézte s gyönyörködött e férfias mulato­zásban. Reggel négy óra felé oszladozott a tár­saság. A Tisza István asztalán ottmaradt a há­­romdecis palack, alig a felét itta meg a könnyű fehér bornak. Ebben a mulatozásban is feltűnő volt a vidámságból a komoly elmélázásba való hirtelen átmenetele. De egész viselkedése, mulatozása, a társaság többi tagjaival való beszélgetése, a „ri­degségnek“ bizony nyomát sem mutatta. ,,Én vagyok «Józsue.“ A világháború alatt, Tisza István minisz­terelnöksége idején történt, hogy egy h­uszárőr­­mester, a képviselőház karzatáról, revolverrel belelött a terembe. A golyók nem tettek kárt senkiben, a katonát a rendőrök elvitték, a katonai hatóság vallatóra fogta, de olyan zűrzavaros válaszokat adott, hogy elmeorvosokkal vizsgál­tatták meg, akik meg is állapították, hogy za­varodott elméjű. Dél felé történt az eset s az első feltevés az volt, hogy Tisza ellen készült merénylet. Ez nem igazolódott be, sőt ellenkezőleg, csaknem teljes bizonyossággal állapították meg, hogy a szerencsétlen ember csak úgy vaktában lövöl­dözött. A képviselőházban természetesen óriási volt az izgalom. Én rögtön telefonoztam Andrássynak, aki a lakásán volt s ő is ijedten kérdezte: — Az Istenért, csak nem történt Tiszának baja ? Megnyugtattam s hozzátettem, hogy az egész társaságban jóformán csak ő nem veszítette el a fejét, hanem azonnal hivatta Drasche-Lázár Alfréd sajtófőnököt és meghagyta, intézkedjék az iránt, hogy a lapok fel ne fújják az esetet. Ez a merénylet azonban igen kellemetlen következményekkel járt az egyik lapra, amely azóta már megszűnt, de akkor népszerű dél­utáni újság volt. A Nap volt a cím­e, Braun Sán­dor szerkesztette s a szenzációs eseteket bizony eléggé kidomborította. A Nap, a korai délutáni órákban jelent meg s a képviselőházi merénylet csak siettette a meg­jelenését, s így történt azután, hogy a sajtófőnök intézkedése későn érkezett. Félórával az eset után már szerterohantak a rikkancsok a városban és torkuk szakadtából hirdették azt, ami óriási betűkkel volt kinyomtatva a lap első oldalán: Merénylet Tisza István miniszterelnök ellen. A tudósítás is arra volt beállítva, hogy Tisza ellen ...............------------­.............­..... ----------------­Kérje mindenütt az 11830 JOSS GALLÉRT | Novelty 2001 f­­legans * Könnyű * Kellemes j m I I il,l ,.ippip^lW!IJ|J­ l|Uj|JJlJJllJL.UJILIl»lllW A Házi ivókúrák elhízásnál, székrekedésnél, anyagcsere­bajoknál stb. a Marienbadi Kreuz-forrás vagy természetes marienbadi só felhasz­nálásával. Németország legtöbb betegsegélyző pénz­táránál rendelésre engedélyezve. Felvilágosító füzetet küld: MINERALWASSERVERSENDUNG, MARIENBAD 35. és a magyarországi főlerakat ÁSVÁNYVÍZ KERESKEDELMI RT. BUDAPEST, ________________VI., Király­ utca 12. 7 Közismert tény, hogy Schmidthauer Igmándi keserű­vize, Európa legtartalmasabb keserűvíz-forrása s mint ilyen egyedüli a maga nemében. Gyomor- és béltisztító hatása páratlan. Rendszeres adag éhgyomorra fél ivó pohárral, sok esetben elegendő már néhány evőkanállal is. PT Forrás-ismertető és gyógyjavalat minden palackhoz mellékelve, történt merénylet, hogy Tiszát vette célba a huszár s hogy kis híján el is találta volna. Tiszát rendkívül megharagította ez az eset. Máskor, ha valami sajtóügyről volt szó, nem in­tézkedett, mielőtt dr. Ágai Bélával s velem nem beszélt, most azonban meghallgatásunk nélkül intézkedett, hogy a sajtófőnök azonnal tiltsa be a Nap további megjelenését s erről ha­ladéktalanul értesítse Braun Sándort. Nekem miről sem volt tudomásom, amikor későn este megjelent nálam a Nap szerkesztősé­gének küldöttsége azzal a kéréssel, hogy mint az Újságírók Egyesületének elnöke, járjak el Tiszánál s bírjam rá a tilalom visszavonására. Természetesen készséggel megígértem ezt, azzal, hogy másnap reggel a képviselőházban fogom őt felkeresni. Másnap már korán bementem a Házba , mindenekelőtt Drasche­ Lázárral beszéltem a do­logról. Tisza még nem jött meg." Drasche, aki a legnagyobb jóindulattal kezelte minden ügyün­ket, ami a háború alatt igen megbecsülendő kö­rülmény volt s nem is könnyű feladat, szívesen megígérte, hogy támogatja eljárásomat, de arra kért, hogy halasszam másnapra. Arra a kérdé­semre, hogy miért tenném ezt ily sürgős ter­mészetű ügyben, azt válaszolta, hogy a minisz­terelnök egy szemet nem aludt egész éjjel, any­­nyira gyötörte fejgörcse. Köztudomású volt, hogy Tiszát eléggé gyak­ran elővette ez a kínzó fejfájás, amely néha hu­szonnégy óráig is eltartott, anélkül azonban, hogy a munkája abbahagyására kényszerítette volna. Ámde, hogy a hangulata ilyenkor nem volt valami rózsás, az viszont természetes volt. Én azt felezem Draschenak, hogy ha ke­­vésbbé jelentős ügyről lenne szó, készséggel vár­nék másnapig, de a jelen esetben, amikor kar­társaim szorongva várják a döntést, amely a kenyerük felett is határoz, nem mehetek be ilyen halogatásba. Közben odalépett hozzánk Sándor János belügyminiszter, a Tisza sógora is, aki midőn meghallotta, miről van szó, szintén azt ajánlotta, hogy fogadjam meg Drasche-Lázár tanácsát. Bár tudtam, hogy Sándor János is csak jót akar, (igen derék, jóindulatú ember volt) én megma­radtam eredeti elhatározásomnál s amikor meg­láttam Tiszát a folyosón, odamentem hozzá s előadtam a kérésemet. Hát bizony a belügyminiszternek és a sajtó­főnöknek igazuk volt. Tisza fölöttébb barátság­talanul fogadta közbelépésemet s heves szavakkal kelt ki a lap eljárása ellen. — Szíveskedjék tehát tudomásul venni, hogy betiltottam a Napot s eszem ágában sincs visz­­szavonni. Ez a lap többé nem fog megjelenni. Ezzel azután, anélkül, hogy elköszönt vagy kezet nyújtott volna, egyszerűen ott hagyott. Nem mondhatnám, hogy valami kellemesen érintett volna ez az eljárása. Annyira elütött attól a barátságos, mondhatnám szeretetreméltó viselkedéstől, amelyet egyébként velem szemben tanúsított, hogy csak két dologgal vigasztalhat-* tam magamat. Az egyik, hogy kollegáim érde­kében, kötelességszerüen jártam el s nem egyéni­ sérelem ért, a másik, hogy — amint előre figyel­­meztettek — a fejgörcse még tart s barátság-* talansága ennek a rovására írandó. A Nap munkatársai, akik a folyosón lesték eljárásom sikerét, persze nagyon kétségbeestek. Én azonban megígértem nekik, hogy másnap újra beszélek a miniszterelnökkel. A következő napon ott beszélgettem a folyo-­­són néhány képviselővel (ha jól emlékszem, báró Pap Géza. is >'■’-.n. v*--n) amikor feltűnt Tiszai István szikár alakja. Amidőn annyira a köz©» Anfiklifi fidk tesz BKS&agtf­fe látása akkor másl

Next