Pesti Hírlap, 1930. február (52. évfolyam, 26-49. szám)

1930-02-01 / 26. szám

1940. február 1., szombat. PESTI HÍRLAP A miniszterelnök elérkezettnek látja az időt arra, hogy a kormány nagystílű gazdasági politikát kezdeményezzen. A magyar gazdasági élet érdekképviseletei a hágai megegyezés alkal­mából vacsorát adtak gróf Bethlen István tiszteletére.­­- Nagykorúak lettünk a hágai megegyezéssel, — mondotta a miniszterelnek s józan fegyelmezett optimizmussal nézhetünk a jövő elé, amely egy boldo­gabb perspektívát nyit meg számunkra. A Pesti Lloyd Társulat a magyar gazdasági élet összes ágainak bevonásával pénteken este ünnepi vacsorát rendezett gróf Bethlen István miniszterelnök tiszteletére a hágai nemzetközi tárgyalások befeje­zése alkalmából. A vacsorán a kereskedelem, az ipar, a pénzvilág és a mezőgazdaság reprezentánsaival élén a magyar társadalmi és gazdasági élet szine­­java megjelent. Este nyolc órára zsúfolásig megtelt a Lloyd Társulat Mária Valéria­ utcai palotájának díszterme és gróf Bethlen István miniszterelnököt tüntetően meleg demonstrációval fogadták. A minisz­terelnököt, aki ez alkalommal viselte először a leg­felső elismerés érdemkeresztjét, báró Kohner Adolf és Vészi József fogadták. Bethlen Istvánnal együtt megérkeztek a kormány tagjai is, Vass József népjó­léti miniszter kivételével. Az asztalfőn gróf Bethlen István miniszterelnök­től jobbra Almadsy László, Székely Ferenc, Wekerle Sán­dor, Egry Aurél, báró Harkányi János, Jzekár Gyula, Szabóky Alajos, Fleissig Sándor, Mutschenbacher Emil, Vréhr Imre, Tolnay Kornél, Schober Béla, bárd­házi Bárczy István, balra pedig báró Kohner Adolf, báró Wlassics Gyula, gróf Klebelsberg Kunó, IVeisz Filöp, Zsitvay Tibor, Do­mony Móric, Beöthy László, Fellner Henrik, Széchenyi Bertalan, gróf Khuen-Héierváry Sán­dor, Darányi Kálmán, Kállay Miklós, Samarjay Lajos, Bezegh-Huszágh Miklós, gróf Csáky István, Szudy Ele­mér és Éber Antal foglaltak helyet. A miniszterelnökkel szemben Bod János ült, tőle jobbra Vészi József, Walk­ó Lajos, báró Beck Marcel, Scitovssky Béla, Chorin Fe­renc, Gömbös Gyula, Belatiny Arthur, báró Prónay György, Vida Jenő, Sztranyavszky Sándor, Baumgarten Nándor és Orffy Imre, balra pedig Erney Károly, Mayer János, Végi­ Károly, Berzeviczy Albert, Vintz Gusztáv, Auer Róbert, báró Korányi Frigyes, Frey Kálmán, Án­gyán Béla, Márkus Miksa udvari tanácsos, a Magyar Újságírók Egyesületének elnöke, Bródy-Harrach Tib­ó-­­ ■mér, Fenyő Miksa, Pásztor Miksa, báró Vilmai­ György, Paul Iván és a politikai és gazdasági élet szá­mos kiválósága foglalt helyet. A vacsora után báró Kohner Adolf, a Pesti Lloyd Társulat elnöke, a kormányzót köszöntötte fel elsőnek Egry Aurél azzal kezdte, hogy gróf Bethlen Ist­vánnak a gazdasági és politikai konszolidációra irá­nyuló törekvései visszanyúlnak a szomorú emlékű 1919-iki esztendőre, amikor a magyar társadalom minden számottevő értékei kénytelenek voltak­ Bécsbe menekülni és ott előkészíteni a felszabadítandó Ma­gyarország hajnalhasadását. Bethlen István részt vett a békeszerződés előkészítésében és végrehajtásá­ban. Ezekhez sorakozik most a hágai mű, amelynek részleteiről lehetnek eltérőek a vélemények, politikai­­­lag azonban lehetetlen el nem ismerni, hogy Magya­r­országnak a boearnói atmoszférába való bekapcsoló­dását jelentik. Hiába mondják a nyű­gösködők és az­­ örökké kritikusok, hogy e feletti megelégedésünket­­ kifejezni taktikailag, diplomáciailag helytelen. Lehet, hogy Párizsban még erős harcok előtt állunk, de a szerződések lényege biztosítva van A pénzvilág elismerése. Weisz Vü­löp a magyar pénzügyi körök nevében fejezte ki szerencsekívonatát a miniszterelnöknek, elért nagy sikere alkalmából. — A hágai megállapodások — mondta ,— külö­nösképpen Magyarországra nézve bírnak korszakos jelentőséggel. Nemcsak azért, mert nálunk az utolsó években a külföldi viszonyok reflexhatásaképpen pesszimisztikus hangulat kapott lábra, amelyek in­dokoltságát teljesen a mi gazdasági viszonyainkban nem lehet megtalálni és amely kishitűség ellen a há­gai eredmények nyújtják a legjobb gyógyeszközt, ha­nem azért is, mert őnagyméltóságú államférfim böl­­cseségének sikerült pénzügyi szuverenitásunkat visz­­szanyernie. Az ebben rejlő erő, valamint az is, hogy a hágai megállapodások politikai kihatásukban is nagyon fontos kérdések egész komplexumát hozták nyugvópontra, olyan súlyosan latbaeső tények, hogy ezekből kifolyólag az ország helyzetének alakulása szempontjából nagyon lényeges javulás remélhető. Arra számíthatunk, hogy a hágai megállapodások révén Magyarországon az államhitel reneszánsza kö­vetkezik be. Pénzügyi körökben nagy megelégedést keltett, hogy a miniszterelnök az ország határain túl is kimagasló tekintélyű Popovics Sándornak azt a felfogását tette magáévá, hogy hosszúlejáratú köl­csönök csak hasznot hajtó beruházásokra vehetők ■igénybe. Ezt a mentalitást a külföld igen magasra értékeli és ha az elgondolás a végrehajtásnál is ér­vényesül, ez a magyar magángazdaság hitelének újabb megerősítésére fog szolgálni. Hága rendkívül fontos mérföldkövet jelent a gazdasági életünk fej­lődésének útján. A gyáripar üdvözlete, Fellner Henrik, a Gyosz­ elnöke, azt fejtegette,­­ hogy Bethlen a világ nagy államférfiai sorában is­­ széles és dicső helyet, fog elfoglalni. Kormánytényke­­­­déseinek jellemző vonásai közül előrelátásának, hi­­­­degvérének és következetességének rendkívüli fokát­­ emeli ki . Szellemi fölénye magyarázza meg annak a terv­nek fokozatos megvalósítását, melynek első fázisait az olasz barátság m­egpecsételése, Franciaország el­fogultságának eloszlatása, Angliával és Németor­szággal való jóviszonyunknak ápolása jellemzik. — Nem ámíthatjuk magunkat azzal a reménnyel — mondotta —, hogy a depresszió máról-holnapra engedni fog. Az egész ország ismeri a mezőgazda­ság bajait; az ipar nehezen és sok esetben eredmény­telenül küzd a­ termelés nívójának fenntartásáért, a munkanélküliség terjed, a kereskedelem kétségbe­esett tusát vív a létért, a középosztály háborús se­bei ma sem hegedtek de az adók fokozottabban éreztetik súlyukat. Azonban a trágai egyezmény mintha az első fénysugarat jelentené politikai és gazdasági láthatárunkon, mert a pénzviszonyok megfelelő alakulásával a gazdasági javulás felé az első lépést jelenti, előnyös kölcsönök felvételének most már mi sem állja útját és csak logikus lenne, ha a politikai légkör feszültségének enyhülésével a szomszéd államokkal való viszonyunk, is idővel ja­vulna, amelyekkel való gazdasági egymásra utalt­ságunk nem szorul magyarázatra. Természetes, hogy a kölcsönök felvételénél a legnagyobb önmér­séklettel kell eljárnunk. A kereskedelem az európai gazdaságpolitikai harc felszámolását várta. Belatiny Artur, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke a kereskedelem elismerését fe­jezte ki Bethlennek. — A hágai i­ilitikai siker teszi lehetővé — modta,­­ hogy úttörő munkája megnyissa a teret a kereskedelem tevékenysége és a nemzetközi forga­lomban nagy értéket jelentő érvényesülése számára. A tisztult atmoszférából remélhetőleg el fognak­­ tűnni a háború visszamaradt szellemei, mert ne t»e­­­­ledjük el azt, hogy a gazdasági önellátásra való tö­­­­rekvés voltaképen nem más mint a háborúnak gazda­sági eszközökkel való folytatása. Szükséges volna, hogy a háború pénzügyi likvidációja után fölszámol­ják a háború utáni gazdaságpolitikai harcot, hogy olyan megállapodások jöjjenek létre az európai álla­mok között, amelyek végre leszerelik a gazdasági háború k­ifelejtett arzenálját és követik ezen a téren Magyarországot, amely egész Európában elsőként szüntette meg a kiviteli és behozatali tilalma­kat. A pénzügyi önállósággal szemben azonban szem előtt kell tartani egy ország hitelpolitikájában a produktivitás imperatívuszát, hogy pénzügyi önálló­ságunk visszaszerzése sem ragadtathat más hitelek igénybevételére, mint amelyek a nemzeti munka jobb kihasználásának szolgálatába állíthatók. A gazdák gazdasági programmot várnak a kormánytól. Mutschenbacher Emil, az OMGE ügyvezető igazgatója a gazdatársadalom tiszteletét és elisme­rését tolmácsolta. A gazda jól tudja, mit jelent a termelés nyugalma szempontjából a jóvátételi köve­telések végleges rendezése, pénzügyi szabad rendel­kezési jogunk visszanegzése. — Ha a­­régi szállóige szerint — folytatta — a háborúhoz három dolog kellett: pénz, pénz és pénz úgy a minden háborúnál nehezebb újjáépítő munká­hoz is három dolog szükséges: tervszerű gazdasági politika, következetes gazdasági politika, egészséges és kizárólagos gazdasági politika. Ne tekintsék ezért hát a vendégjoggal való visszaélésnek, ha itt a fehér­asztal m­ellett is interpellációval fordul Bethlen Ist­vánhoz és azt kérdi tőle: 1. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak ar­ról, hogy a magyar gazdaközönség elsősorban azért fogadta megnyugvással a hágai megegyezés hírét és azért kész az abból a magyar adófizetők vállára há­ruló újabb terheket elviselni, mert a jóvátételi kö­vetelések örökös bizonytalanságának megszűnésétől és pénzügyi rendelkezési szabadságunk visszanyeré­sétől, nemzetközi helyzetünk megjavulásától a jelen­legi súlyos gazdasági válságból való kibontakozásun­kat reméli? 2. Ha igen, úgy hajlandó­­ a miniszterelnök úr ennek a célnak az elérésére alkalmas gazdasági programmot adni és az újjáépítésnek a hágai egyez­ménnyel megkezdett munkáját céltudatos és helyes, minden más szempontot félretevő gazdaságpolitikával befejezéshez juttatni? Végül Székely Ferenc a társulat nevében kö­szöntötte a megjelent illusztris vendégeket és éltette gróf Bethlen István miniszterelnököt. Gróf Bethlen István felszólalása. Ezután általános figgyelem közepette gróf Bethlen István miniszterelnök állott fel szólásra és a következőket m­ondotta: — Amikor felszólítottak arra, hogy egy baráti összejövetelen elmélkedjünk a hágai eredmények­ről, aggodalom fogott el, mert attól tartottam, hogy talán félremagyarázásokra fog okot adni ez az összejövetel bent az országban és esetleg a külföl­dön is. Benn talán azért, mert egyesek azt fogják hinni, hogy itt a Hágában járt magyar miniszterek a maguk hiúságát legyezgetve ünnepeltetik magu­kat, akkor, amikor ilyen ü­n­nepel­tetésre rá­ható ok nincs, a külföldön pedig azért, mert talán úgy fog­ják felfogni, mintha ez győzelmi tér volna és eb­ből azt a következtetést vonhatnák le, hogy talán ez az ország olcsóbban is adta volna Hágában. De mégis eljöttem, mert meggyőződésem szerint ez az összejövetel nem egyéb befelé, mint egy demon­stráció azokkal a támadásokkal szemben, amelyek a becsületes törekvésekkel külföldre utazó magyar megbízottakat becsületes munkájukkal szemben sárral akarták befecskendezni, holott azok nem tettek mást, mint hogy szellemi és fizikai erejük latbavetésével védték az ország érdekeit. Nem győ­zelmi tort ülünk, mert hiszen nem mint győzök mentünk Hágába, hanem mint legyőzöttek. A mi szerepünk nem az volt, hogy diktáljuk a feltétele­ket, a mi szerepünk az volt, hogy adott körülmé­nyek között, ezt az országot nagyobb veszélyektől megmentsük még áldozatok árán is. Mint száz­­százalékos magyarok menüink ki és ne mondja senki ebben az országban, hogy százszázalékosabb magyar, mint azok, akik kimentek a hágai konfe­renciára.­­ Odakinn azonban száz százalékig legyőzött magyarok voltunk és e két véglet között kellett meg­vonni a határokat, hogy megmentsük az országot na­gyobb bajoktól. A magyar igazság egy parabola alakjában halad az útján. A parabola vonalnak az a jellemzője, hogy mindig felfelé törekszik a végtelen­ségig. Ez a magyar igazság útja­ is. És mégis biza­lommal, reménységgel és nem kétségbeeséssel men­tünk ki, mert érzésünk az volt, hogy lépésről-lépésre előrehaladva, ezt az igazságot érvényesíteni képesek leszünk. Ha ma nem, úgy holnap, egész bizonyos­sággal. Ez a meggyőződés kell, hogy a nemzetet tel­jességgel betöltse, mert nem a kishitűség, hanem a bizalom optimizmusa az, amely a nemzetet naggyá, erőssé teszi Nem értünk el száz százalékos eredményt, a kriti­kának minden jogosultsága megvan, s az alkotmá­nyos faktorok ítéletén kívül ez a társaság, ahol a magyar közgazdasági életnek szine-java képviselve van, hivatva van arra, hogy politikai elfogultság nélkül ítéletet mondjon a hágai eredmény fölött. — Mi következett volna be, ha nem sikerül Hágában a megegyezés? Aki a hazai földet elhagyja, amint átkerül a határokon, fokozatosan szembekerül azzal az ellenséges atmoszférával, amely a magyar emberi­­egyőzöttségéb­ől kifolyólag a külföldön ki­séri. Mi is alá voltunk vetve Hágában az ellenséges atmoszférának s ebben a nyomasztó atmoszférában tárgyalni nehéz. Mégis igyekeztünk fentartani vele a hazai légkört és figyelemmel kísérni a hazai at­moszférát s ne higgyék, hogy elkerülte a figyelmün­ket, hogy amikor a tárgyalásokban majdnem szaka­dás állt be, hogy amikor ellent kellett állnunk, hogy a csatát csak némileg is megmenthessük, akkor itt­hon bizonyos csüggedéssel találkoztunk. Azok, akik ma kritikával illetnek bennünket azok ütötték meg ezt a hangot első ízben, azok mondták, hogy még áldozatok árán is ki kell egyezni és hogy hibás az a politika­, amelyet a magyar kor­mány követ, hogy élére állítja a dolgokat. Azok, akik ma bírálnak bennünket, vájjon milyen kritiká­val illetnének, ha nem egyeztünk volna meg! Ki kel­lett tartani álláspontunk mellett, mert az a tárgyaló fél, amely fél attól, hogy megfeszítse a hurt és élére állítsa a kérdéseket, sohse fog elérni eredményeket ilyen tárgyalásokon. — Ha nem egyezünk meg, nem beszélve ennek politikai következményeiről, ezért kerültünk volna a koncentrikus támadás tűzkörébe. Ellenséges at­moszféra fejlődött volna ki Magyarországgal szem­ben az egész vonalon, mert ha akkor, amikor Né­­metorzágnak, Ausztriának és Bulgáriának, tehát az összes legyőzött államoknak jóvátételi kérdése elin­tézést nyert, egyedül Magyarország nem lett volna, hajlandó makacs ellen­állásával megegyezést kötni, bármennyire is igazunk lett volna —­ ezt az igazsá­got nem tudtuk volna a világ előtt bizonyítani, az ellenséges atmoszféra elnémította volna a magyar igazságot és úgy tüntettek volna fel bennünket, mint az egyedüli országot, amely nem akar és nem tud megegyezést kötni. Súlyos következmények követ­keztek volna be. Nem akarom ezeket a falra festeni, hogy mentesítsem a magyar delegációt a felelősség alól, hogy áldozatokat hozott Ott volt a jóvátételi bizottság veszedelme, a külföld egész gazdasági ereje, amely ha nem is bojkott alakjában, de más fegyverek segítségével felléphetett vola, aminek a magyar valuta értékére és állandóságára is visszahatása lehetett volna. És nem beszélek a politikai atmoszféráról, amely ebben az esetben bekövetkezett volna s amely Ma-­­­gyarország igazának érvényesítését a jövőre nézve­­ elnémíthatta volna. 3

Next