Pesti Hírlap, 1930. szeptember (52. évfolyam, 198-221. szám)

1930-09-02 / 198. szám

2 a munka. A magyar vasművek és gépgyárak orszá­gos szövetségéhez tartozó gyárak hétfőn délelőtt egy­általában nem kezdtek munkához, más gyárakban azonban 11 óráig dolgoztak. A rendőrség a nagy­arányúnak ígérkező tüntetés leszerelését eleinte úgy próbálta meg, hogy a délelőtti órákban a környéken akadályozta a munkások beözönlését a városba. Mi­vel a főútvonal az Andrássy­ útnak az Oktogon­ tér­től a Városligetig vezető része volt, a rendőrség már kilenc óra után megszállta a városnak azt a fővo­nalát, hogy biztosítsa a rendet. A rendő­rlegénység a mellékutcákban állott fel, az Oktogon-térnél az Andrássy­ út sétányán, lovasrendőrök helyezkedtek el és több rendőrtisztviselő vigyázott itt a rendre. Szo­ciáldemokrata országgyűlési képviselők, törvényha­tósági bizottsági tagok és szakszervezeti vezető em­berek a különböző utcákra beosztva, szintén vigyáz­tak arra, hogy rendben bonyolódjék le a tüntető séta, több helyen azonban csődött mondott a fellépé­sük, mert kommunista elemektől felizgatott tömeg nem hallgatott rájuk. Megindulnak a tüntető tömegek A csepeli gyárakban szünetelt a munka, csak a hivatalokban dolgoztak, a rendőrség pedig reggel hét órakor kivonult. Egy szakasz rendőr megszállta a munkásotthont, a gyárakat is őrizték és járőrök cirkáltak. Rendőrtisztek, detektívek motorkerékpá­ron bejárták az összes gyülekezési pontokat. Külön­böző utcákból szállingóztak Budapest felé a csepe­liek, Pesterzsébeten keresztül és a Boráros­ térre igyekeztek. A rendőrség nagy készültséggel vonult fel azokon az útvonalakon, amelyre a kispesti, pest­erzsébeti, valamint a kőbányai gyárakban dolgozó munkások indultak a főváros felé. Kispesten a mun­kások a munkásotthonban gyülekeztek és nagy cso­portokban özönlöttek Pestre. Az Újpestről elindult munkások nagyobb csoportokban vonultak el a Váci-utón, különösen a Váci-úti városi házak előtt gyűlt össze nagyobb tömeg. Itt minden baj nélkül oszlatták szét a csoportokat, amelyekben feltűnően sok nőt lehetett látni. A Váci-út és a Frangepán-utca sarkát a rendőrség lezárta. A munkások egy része villamosra szállt, más részét pedig a rendőrök a mellékutcák felé terelték. Sokan a Ferdinánd-hídon keresztül közelítették meg az Oktogon-teret. A budai gyárakból már reggel kilenc órakor elindultak lassú ütemben a tüntetők, de csak a dél­előtti órákban özönlöttek be a Lipót­ körúton át az Oktogon-tér felé. Az István-útnál a rendőrök a tö­meget a mellékutcákba szorították, a Váci-útról az Újpestről elindult munkások nagy része az Aréna­­utón keresztül a Városligetbe igyekezett. Délelőtt féltizenegy órakor a Nyugati pálya­udvar környéke és a Teréz­ körút nyugalmas képet nyújt, csak a villamosokon tűnnek fel munkások. Ugyanebben az időpontban az Oktogon-téren nagy csoportok állnak, a kávéházak terraszairól pedig ki­váncsi emberek nézhelik a felvonulást és a rendőri készenlétet. A Budáról és a környékről meg Kőbá­nyáról beözönlött munkásság ebben az időben már úársziat m­egjelenésével végért­ átlépte a főkapitány fal­ragaszán is nyilvánosságr­a­ hozott rendelkezéseket és a belügyminiszter által jóváhagyott tilalmat. Hatalmas tömegek lepték el sűrűn az And­rássy-út sétányait és járdáit, végig, egészen a Városligetig. Az Oktogon-téren Szilavetzky rendőrfőtanácsos türe­lemmel és tapintattal tartja fenn a rendet. — Meg nem állni, sétálni! figyelmeztetik minduntalan a munkásokat, akik itt a munkásveze­tők által is biztatva, szabályszerű tüntető sétát ren­deznek és igy a rendőrség nem is avatkozik bele a le és fel járkáló és a Városliget felé igyekvő mun­kások tüntető sétájába. Ebben az időben javában özönlenek még az Oktogon felé, meg más útvonalakon a Városligetbe a munkástömegek, amelyek sokezer számra lepik el a fővárost. A Váci­ út felől érkezők mind sűrűbb csoportokban vonulnak az Andrássy-útra Betegh-N­aszágh Miklós rendőrfőkapitány és Andréka Károly főkapitányhe­lyettes szemlét tartottak a főváros megszállt pont­jain, az útvonalakon kiszálltak autójukból és gyalo­gosan lépdeltek a tüntetők között, személyes fellépé­sükkel, is igyekezve rendtartásra bírni a felvonuló­kat. Még féltizenegy órakor megnyugtató jelentések érkeztek, később azonban egymást követték az izgal­mas események. Attak a körúton és az Andrássy­ úton. Az első incidens a Rákóczi-téren, a hatósági munkaközvetítő előtt történt, a rendőrség azonban hamarosan szétoszlatta a rajongókat. A Váci-út és a Gömb­ utca sarkán is feszült volt a helyzet, azonban sikerült a mellékutcákba terelni a megállított mun­kástömegeket. A Nemzeti Színház előtt lovasrend­őrök nagy csapata állta el az úttestet. A Dohány­­utca sarkán csakhamar izgalmassá tüzesedett a hely­zet, a tüntetők zajongani kezdtek és így kiáltottak: — Munkát! Kenyeret! Összetömörültek a munkások és csakhamar le­zajlott az első attak. A lovasrendőrök az­ oszlásra hasztalan felszólított tüntetők közé nyomultak és a tömeg kiáltozva, fejvesztetten menekült minden irányban. A szétvert tömeg a Király-utca és az Er­­r­zsébet-körút sarkán ismét összeverődött, a Hegedűs Sándor-utcából azonban lovasrendőrcsapat érkezik, amely szétoszlatja a tüntetőket. A munkások közé kommunista érzelmű ifjúmun­kás csapat törtetett az Andrássy-úton az Eötvös-utcá­­ból és ütemesen kiáltotta: — Munkát! Kenyeret! Szidalmazni kezdték a r­edőröket és izgató ki­áltások röpködtek a levegőbe:­ — Le a kormánnyal! Mondjon le a kormány! A Sziv­ utca sarkán levő Fészek-kávéház előtt elfajult a tüntetés. A tömeg fenyegetően kezdett vi­selkedni, egy rendőrről leszaggatták a kabátot. Rendőrök kivont karddal rontanak a tömeg közé, sikoltozó nők futnak be a Fészek-kávéházba, a tömeg pedig megrohanja, majd lovasrendőrök attakja szórja szét a tömeget. A menekülők valósággal elsonrik a kávéház terraszát és a zsivajba üregcsörömpölés zaja vegyül Kavicsok és ökölnagyságú kövek re­pülnek, betörik a kávéház ablakát és a mene­külők a járókelőket és egymást is letiporják. Budáról a Margithídon át még mindig özönlik a munkásság az Andrássy-útra, ahol már mozogni sem lehet, egészen a Városligetig. Lovas és gyalogos rendőrök érkeznek, hogy a veszedelmesen sokasodó tömeget oszlásra bírják, azonban a sokezer ember a rendőrök elől elmenekülve, ismét szorosan összetartó csoportokba tömörül. Az első zavargások a Városligetben. Míg az Oktogon-téren csend és nyugalom ural­kodik és a Sziv­ utca környéki tüntetőket is sikerült leszerelni, a Köröndön is lecsendesedett a tömeg, addig a Városligetben izgalmas jelenetek követték egymást. Délelőtt tizenegy órakor az Iparcsarnok előtti játékteret és a környékét nagy tömegek lep­ték el. A munkásság vezetői ugyanis ezt a teret jelöl­ték ki a betiltott gyűlés színhelyéül. A betiltás után az volt a terv, hogy az itt gyülekezők néhány perc­nyi tartózkodás után elvonulnak. Ez a terv azonban nem valósult meg, sőt elsőnek itt robbant ki a zavargás. Nyolc lovasrendőr, kisebbszámú gyalogos rendőr tel­jesített itt szolgálatot. Ez a karhatalom valósággal tehetetlen volt a hatalmas tömeggel szemben, amely a zenepavillon körül sűrű sorokban elhelyezett szé­kekre állott föl és 0 óra után már nagyon zajongott. A munkásvezetők, akik jelvényt viseltek, hiába igye­keztek csendre inteni őket. Izgató kiáltások, néhány mondatos beszédek hangzottak el A felforgató kommunista ele­mek vegyültek el a tömegbe, a kommunista­­párt röpcéduláját osztogatva. A kis készültség parancsnoka heves szemrehányást tesz a munkásvezetőknek: — így fest az önök vállalt kötelezettsége! A munkásvezető kétségbeesve jelenti ki, hogy nem bír a rajongókkal, nem hallgatnak rá, bevallja, hogy szónokolni nem tud és nem tudja szét­osztásra bírni a tömeget. — A munkások nem tartották be a rendfentar­­tást — mondja a készültség parancsnoka és röpcé­dulát lobogtatva kezében, mutatja a kommunista párt céduláját — kommunista izgató röpiratokat oszto­gatnak. Nem vetették ki maguk közül a kommunis­tákat, izgató beszédeket tartanak, ötven lovasrend­őrt kértem, szétveretem a tömeget, mert máskép nem oszlanak szét. — Ezt ne tegye — mondja a munkásvezető, — mert nagy baj lesz belőle... Majd a tömeg felé kiabál és oszlásra hívja fel őket. — Nem megyünk, nem megyünk, senki se mozduljon. Itt maradunk! — kiáltják a padokról a rajongók, mi­re a rendőr­­tisztviselő a gyalogos és lovasrendőröket a tömeg közé vezényli. A rendőrök a tömeg közé nyomul­nak, azonban hasztalan, mert a rendőrlovak vissza­horkannak a székektől és az onnan üvöltőktől. A lo­vasrendőrök kardot rántanak, megkezdődik az attak. A városligeti tó felől ekkor tapsvihar zúg fel, „Peyer Károly érkezett“’ — adják tovább a hírt. — A tömeg egy része ebbe az irányba özönlik, a százas csoportok pedig az Iparcsarnok lépcsőin törtetnek fel és a Stefánia-út felé özönlenek. Közben megér­kezik az erősítés és a rendőrök kardjukat használva, a Vilma királyné-útra terelik a tömeg nagy részét, amit táplál az Erzsébet-körútról a Király­ utcán erre­felé szorított tömeg. Kiáltozás tölti be a levegőt, kövek repülnek, kardjukat használva a tömeg közé vegyült rendőröket többen megtámadják. — Felborítani az autót, — adják ki a jelszót és csak az érkező lovasrendőrök gátolják m­eg, hogy fel nem fordítják az újságírók autóit. A Vilma ki­­rálynő­ út fasorai között össze-vissza szaladgálnak a beszorított tüntetők, sokan a fasori gimnáziumba menekülnek, amelynek ajtaját azonban csakhamar lezárják. A diákok riadva tekintenek le az abla­kokból. A játéktérről és az Iparcsarnok környékéről kiszorított százak és ezrek most a Széchenyi-fürdő felé törtettek, amerre egyre jobban elfajult a zavar­gás. A Benczur­ utcából jelentés érkezett hogy a vil­lák kertjeibe másznak be a rácson a suhancok, a munkások közé vegyült, csőcselék már fosztogatással próbálkozik. A Vilma királynő­ út, közelében betört ablaka villamosok szaladnak, a fuvaroskocsikról sze­net, téglát szednek le és azzal dobálódznak, a Dem­­binszky­ utcában üzleteket rohannak meg. A rend­őrség és katonaság vonul fel, hogy a tömeget szét­oszlassa. A zavargók véresre verik :Kíár Zoltánt és felgyújtják a gépkocsiját. Míg a Városligetben ezek a zavargások egyre jobban fejlődnek, addig az Oktogon-térre megérkezik a Nyugati pályaudvartól a jelszó: „Az Andrássy-út­­ról ki a Városligetbe!“ A tüntetés rendezői tovább adják a jelszót és az Andrássy-úti tömegek a Eger felé igyekeznek. Fél egy óra tájban, amikor rendőrattak szórja szét a kőzáport zúdító tüntetőket, egy nyitott Buk­k­­autó jelenik meg itt, a Széchenyi-fürdő és a Mező­­gazdasági Múzeum közötti részen. Nem messze Bezegh-Huszágh Miklós főkapitány és Andréka Ká­roly főkapitányhelyettes tartózkodik és a gépkocsit vezető dr. Kiár Zoltán főv. bizottsági tag arra kérte a főkapitányt, hogy szüntesse be az oszlat­ást. Majd­­Kiár Zoltán és a kocsin tartózkodó Deák Lajos szo­ciáldemokrata törvényhatósági bizottsági tag­ meg­próbálta lecsillapítani a felizgatott tömeget., Kiár Zoltán gépkocsijával a munkások közé hajtóval és útitársával együtt beszélni kezdett. A fejét vesztett tömeg azonban félreértette viselkedésüket és igy kiál­tozott: ' ο — Áruló’ Le vele! Borítsuk fel az autót! ‚■ Tömeg rohanta meg a gépkocsit és egy két ha­talmas csapást mért Kiár Zoltán nyak­ára, aki leszé­­­dült a kocsiról. Útitársát is leszállásra kényszerítet­­ték. Néhány perccel később már véresen,­­ szaggatott ruhában támogatták Kiár Zoltánt,­­ irattáskáját is elvesztette. A Park-szanátórt vitték, ahol rögtön megoperálták. A szanatórium orvosai szerint Kiár­a kulcscsonttörést szenvedett, a vállán és a fején­­ szúrt, illetve vágási sebet ejtettek. Állapota súly. A tömeg közben nekirontott a gépkocsinak és felborította. A kerekeivel égnek álló gépkocsi tartályából kiömlött a benzin, amit az őr­jöngő emberek meggyújtottak és csakhamar lángra gyűlt a kocsi. Rendőrök és nagy tömeg állja körül az egykori kisszínkör helyével szemben fekvő kerek aszfalto­zott teret, a fák között lángok csapnak a magasba és a lángtömegből sűrű fekete füst száll a derűsen mosolygó szeptemberi ég felé. Az amerikai újságírók elsietnek innen és amikor a budapesti napilapok munkatársainak gépkocsija itt megjelenik, fenye­gető kiáltások hangzanak el: Felborítjuk a kocsit, egyet már elégettek! Rombolás és fegyverhasználat egy halottal, több sebesülttel. Míg a felfordított automobilt emésztik a lán­gok, nagy tömeg zúdul Vajda-Hunyadvár és a fő­városi pavilion között fekvő úttestre. A Milleniumi emléknél két rendőri páncélautó vonul fel az And­rássy-út felé fordulva és szuronyos csendőrök csa­pata jelenik meg a Városligeti tó hídján. Mikor a tömeg szembe találja magát a csendőrségi karha­talommal, már tombol. A tüntetők megrohanják a fővárosi paviliont, törnek, zúznak, rombolnak. Valósággal meglepi ez a zendülő fordulat a rendőri készültséget és rövid ideig szinte tehetetlen a zavar­gókkal szemben. Ropogva törnek össze az asztalok márvány­­lapjai, székek, asztalok zuhannak az úttestre, a Vajda-Hunyad várába vezető úton felborít­ják és összetörik a székeket. Lerombolják az utcai önműködő mérleget, bezúzzák, a tőke nem szereti az izgalmakat. A tőke a nyugodt, békésen dolgozó országokat szereti. Várjon mit fog az a francia, angol, amerikai tőkés kedden reggel az újságjában Magyaror­szágról olvasni! A külföldi hírszolgálat ilyen esetben rendszerint úgy működik, mint a rá­dió hangszórója. A legkisebb harasztzürgést is értelmetlen bömböléssé fokozza és torzítja. A külföldi lapokban holnap reggelre az egy halottból száz halott, a hetvenkilenc sebesült­ből hétszáz, vagy hétezer sebesült, a fölborí­tott villamosból órákon keresztül vérrel öntö­zött barikád, néhány száz éretlen suhancból félelmetes tömeg lesz. És igy tovább. Jó ba-­­rátáink, a kisantant gyakorlott hazugjai mi­lyen nagyszerű új alkalomra találnak, hogy nekünk ártsanak s a hazugságokat terjesztő hangszórók működését addig fokozzák, amig az az egész világot betöltő üvöltéssé válik. Magyar kölcsönkeresőknek mennyi dolguk lesz még azzal, hogy az ijedező tőkést meg­nyugtassák és megmagyarázzák neki, hogy egy pár tucat kommunista­ maszlaggal etetett éretlen siheder még nem forradalom. A kormány munkája tehát csak nehe­zebb lesz, mint amilyen eddig volt. Ezért ma­gára vessen a kormány, miért nem végezte el a munkáját addig, amíg könnyebben megte­hette volna. Azonban akárhogy is, most, ami­kor már túl vagyunk a kritikus szeptember elsején, fogjunk össze mindannyian, kormány és ország, megyék és városok, kormányt támo­gatók és ellenzékiek, polgárok és munkások, intézmények, vállalatok és magánemberek, fogjunk össze, hogy a munkanélküliek szen­vedéseit csökkentsük és megszüntessük. Eb­ben a háborúk és forradalmak alatt lerongyo­lódott országban euren elég építő­munka volna ahhoz, hogy egyetlen egy kéz se maradjon ke­serű és kényszerű tétlenségben. PESTI HÍRLAP 1930. szeptember 2., kedd.

Next