Pesti Hírlap, 1930. szeptember (52. évfolyam, 198-221. szám)

1930-09-02 / 198. szám

1930. szeptember 2. kedd. PESTI HÍRLAP B9 kövekkel az utcai óra üvegét, betörik a közeledő autóbusz ablakait, köveket dobálnak a csendőrök felé, de a csendőrök higgadtan nézik föltűzött szuronyok mellől a rombolást, amivel szemben már a kard­használat sem igen segít. Cserszky rendőrfelügyelő kiadja a parancsot a fegyver használatára és eldördülnek a lovasrend­őrök revolverei. A tömeg abbahagyja a rombolást és fejét vesztve menekül a Herminá­­l meg a játék­tér felé, három ember pedig hangos jajkiáltással esik össze. Két súlyos sebesült, egy halott Molnár Lajos, aki a Szabolcs­ utca 13. számú házban lakik, a tomporán, Huszár Imre pedig, aki a Gyáli­ út 9. számú házban lakik, a mellén kapott lőtt sebet. A rendőrök revolverlövésétől holtan esett össze Dányik János galgahévizi állványozó, aki a fő­városi pavillonnal szemben, a virágkiállítás lerom­bolt kerítése előtt állott. A revolvergolyók és a rend­őrattak csakhamar megtisztították az úttestet. Fel­hangzik a mentőautó szirénája és a sebesülteket csakhamar a Fark Szanatóriumba szállítják. A szanatórium­ előtt minduntalan szét kell osz­latni a mentőkocsi körül csoportosunkat. Sokan a kerítésen belül az épület lépcsőzetére menekültek. A zavargók a szanatórium alagsorának ablakait is betörték. Szétoszlanak a tüntetők és a zavargók. A főváros különböző pontjain támadt összeütkö­zések folytán tömegesen sebesültek meg. A sebesül­tek számát háromszázra becsülik és sok közöttük a súlyos sebesült. A szegényháztéri összeütközésnél heten sebesültek meg. A hársfa utcai rendőrkapitányság előtt is kard­dal kellett szétoszlatni a tömeget, mert akadt, aki a proletárdiktatúrát éltette és ezzel felizgatta a töme­get. Az Andrássy-útról kiszorított tömeg fél kettő tájban a mellékutcákba özönlött. A Bajza-utcában is erélyesen kellett szétoszlatni a tüntetőket. A Csen­­gery- és a Podm­aniczky-utcákban pedig kőzáport zúdítottak a házakra és üzletek üvegtábláit törték be. Közben a tüntetők és zavargók közül többet elfog­tak, akiket bekísértek a rendőrségre. A Fasor kör­nyékén, a L­övölde-tér, Sziv­utra és Felsőerdősor ke­reszteződésénél még megújultak a tüntetések. Kard­­lappal tisztították meg az utcákat. A Vilma királyné­ után egy 2 kocsiból álló 10-es jelzésű villamost állítottak meg a tüntetők. Felszólí­tották az utasokat, hogy a kocsikból száljanak ki, majd a villamosok ablakait bezúzták. A Szondy­ utcában, ahol az üzleteket kezdte fosz­­gatni a csőcselék, a rendőrség lépett közbe és szét­kergette őket. Az esti órákban két feljelentés is érkezett a fő­kapitányságra. Az egyiket Bernstein Mór cipőkeres­kedő tette, akinek a Szondy­ utca 23. szám alatti üz­letét feltörték és teljesen kifosztották. A másik fel­jelentő Szemző Lajos végrehajtó volt, aki társával, Székely Ferenccel a Bajza-utcában haladt az autó­jával, amikor a tömeg az autót megtámadta, utasait, megsebesítette és az autót összetörte. A millenniumi oszlop közelében már megjelent a katonaság is. Fél kettőkor a Szív- és Andrássy-út sarkán újabb össze­ütközés zajlott le. A tömeg beverte az Andrássy-út és Bajza-utca sarkán levő Andrássy-gyógyszertár ablakait. A rend­őrök karddal szórták szét a tömeget, miközben több sebesülés történt. Az egyik napilap szerkesztőségének ablakait is megdobálták. Délután két óra tájban az Andrássy-utat az Oktogon-tértől a Városligetig, valamint a Városligetet megtisztították, de a Városligetben mindenfelé a pusz­tulás nyoma. A zavargók a Gundel-vendéglőben is törtek, zúztak. Órákig tart még, amíg az Andrássy-utat kör­nyező mellékutcákból is sikerül kiszorítani a szétosztásra sehogy sem hajló tömeget A suhancok több helyen megállítják az autókat és ki­szállásra kényszerítik az utasokat. Az Országos Tár­­sadalombiztosító Intézet előtt is megpróbálták a tün­tetést, a rendőrség azonban ezt megakadályozta. Dél­után három óra tájban kezdett csak oszlani a tömeg, azonban a város különböző pontjain még később is jelentek meg tüntetők. Az Andrássy­ úton a Körönd tájékán délután hat órakor is rendőri karhatalom oszlatta szét az újabban felvonult tüntetőket. A tüntetésnél két rendőr sebesült meg. * Éjj­e a legteljesebb rend uralkodott a fővárosban. Az esti órákban már a legteljesebb csend és rend uralkodott a főváros utcáin. A karhatalom ter­mészetesen permanenciában maradt s főleg az And­rássy-út mellékutcáin, a villanegyedben voltak erős rendőri készültségek. Ezen a környéken a rendőr őrjáratok már este 6 órakor bezáratták a kapukat. Nagyobb készültség volt az Aréna-út és a Városliget környékén, ahol csendőrszakaszok cirkáltak. A Vilma királynő-út Bajza-utca, Nagy János-utca és a Baross-tér környékén lovas- és gyalogos rendőrök voltak készenlétben s ugyancsak karhatalom szállta meg a középületeket is. A rendőrségi páncélautók este 8 órakor hagyták el a milleniumi emlékoszlop előtti teret. Az éjszaka egyébként csendben és nyugalomban telt el. ítélet. . • Írta: Szalay László. A pusztai magyar „ítélet“-nek mondja a jég­esőt hozó, fákat tördelő, tetőt szaggató, pusztító zivatart,­­ amint Péter-Pál idején, az aratást meg­előzőn rettegteti a künnvalósiakat... Hogy mennyire respektálja a tanyai magyar az „ítélet“-et, mutatja az, hogy minél jobban be­érik a gabona, annál szórványosabb lesz a károm­kodás ... Mert általános hiedelem, hogy a károm­kodásra Ítéletidővel felelnek az égiek ... — Fogja be a száját, oszt ne káromkodjon kend, vagy menten belevágom ezt a vasvillát! ... Vagy azt akarja, hogy Ítéletidő legyen?!... Nézd csak! ... A megtisztelt el is hallgat, nyakát a válla közé kapva ... Mert tudja, hogy ha a káromkodá­sát követőleg jégeső keletkezik, a szomszédjai irga­lom nélkül agyonverik ... Hát igaz is .. . Ott van az unalmas hosszú tél... Káromkodjon akkor, aki istentelen ... Ami­kor maga issza meg a káromkodás levét, nem azok az ártatlan szomszédok, akik a nyári káromkodás­tól hősiesen eltekintenek... Möndöge, kicsapott halasi diák ilyenkor ara­tott ... Péter-Pál havában ... Nyakába kanyaritotta a fölleghajtót, ágat tört a kutyák ellen, — és sorra vizitelte a tanyákat... — Áldás, békesség, — derredt a gazdára, — garabonciás diák volnék, oszt megérkeztem! ... A tanyai magyarnak megrogyott a térde, s a pipa kifordult a szájából... Hogy a sistergő mennyköbe ne!... Hiszen az ítéletidőt a garabonciás hozza, ha valami módon megszélesitik! ... — Hozta Isten uröcsém! ... Kerüljünk bel­jebb, a hűvös szobába! ... — Jó lesz nekem az ámbituson is! ... Ahogy jobbnak véli uröcsém!... Az asszony sonkáért szaladt a kamrába, a gazda borért a pincébe. — Möndöge meg komor várakozással ü­li az ámbitust! ... Élejbe teszik a kövér sonkát, a mosolygó cipót, meg egy kancsó bort... Hozzálát... — Messziről fárad-e az öcsém? ... Möndöge lesújtólag végigméri: — Vagy eszik az ember, vagy diskurál, — mondja szigorúan ... — Engedelmet, csak szórakoztatni akar­tam! ... — Nohát csak ne szórakoztasson! ... Érti-e?... — Értem! . Csikorgó csönd csordul... Miközben Mön­döge fal fesztelenül... Egyszer csak a „rothadt sarok“ felöl, holmi csibényi kis felhő keletkezik ... Nem nagyobb, mint az öklöm, de az anyjuk azonnal meg­orrontja . . Elkezdi döfölni az urát: — Apjuk! ... Apjuk! ... — No! ... — Látja kigyelmed ott az a fölhőt? ... — Melyiket?... — Ott a rothadt sarok felül! ... A gazda odapislant, hát csaknem elkárom­­kodja magát: — Hüjnye azt­a! ... — Mi az? — kérdezi idegesen Möndöge. — micsoda felhő? ... — Ahun a jegenye hegyibe! ... Nincs Sb mint egy bárány, — magyarázza lisztes­sé... a lón az anyjuk... Möndöge ahogy odanéz, elképed mintha po­fonverték volna ... Feketén vemhedző, sárga tarajos valóságos jégfelhőt lát, ahogy jön, mint a veszett kutya ... — Irgalmas Isten, — sóhajtja befelé, — ha ebből jég lesz, úgy agyonvernek, hogy kanállal se kaparnak össze!... Bágvatagon pislákol széjjel és arra gondol, hogy megfutamodik ... De aztán eszébe jut a há­rom rettenetes komondor, megembereli magát és odaszól a vendéglátóknak: — Nem kell aggoskodni! ... Minket gyerekeket meg éppen akkor szekere­­zett haza Halasról Szuhay, nyári vakációra ... Ahogy a tanyához értünk, ahol Möndöge ural­kodott mint garabonciás, lefordította a lovakat az útról és megállt a tanyaszélen, a kúttól nem messze... — Itatni fogunk, — dörmögte, azzal kezdi le­­szerszámozni a csikókat... Mi gyerekek hárman a kocsin maradtunk és elnézegettük a nyárfás tanyát... Egyszercsak az öcsém elneveti magát: — Nézzétek már ott ül Möndöge az am­bituson egy nagy sonkából veszi a vámot! ... — Igen, — mondja a másik öcsém,.— úgy aratás előtt, mint garabonciás zsarolja a tanyaia­kat! ... A tarajos felhő meg csak jött, elsötétítette a napot és hűvös fugalmat hajtott... Szuhay gájához vezette a csikókat, de ahogy jóllakatta őket vízzel, az egyik elkezdett ficánkolni, kirántotta az öreg kezéből a k­ötelékszárat és elsza­ladt ... Nagyot káromkodott Szuhay, mint az hasonló alkalommal esedékes és kocogott volna a „Pajkos“ után, — de ebben a pillanatban Möndöge mint gara­bonciás diák nagyot csapott öklével az ősznél. " — Ilyen éktelen káromkodás után, nem tudom vállalni a felelősséget a jégeső irányában! — ordította megkönnyebbülten a gazda felé -Öreg Szuhay megh­ökkenve állt, de aztán csal, elkocogott a szökevény után ... El is­ csipte ... A herés szélén, ahol mohón delektálta magát. . S ahogy vezette visszafelé, éppen­­ eléggé átgondolta, hogy hogyan fog véde­kezni ... A gazda már ment hosszú léptekkel életbe, háborogva: — Minek káromkodott kigyelmed akkorát az imént?! ... Sztranyavszky államtitkár a zavargásokról. A vidéki és budapesti szocialista tüntetésről­­ Sztranyavszky Sándor államtitkár a következőket­­ mondotta: — A vidék legtöbb nagyobb városából jelenté­sek érkeztek arra nézve, hogy szintén tüntető felvo­nulásokat kísérelt meg a munkásság. A legtöbb he­lyen rend van­ a felhívásra, amelyet a rendőrség a tüntetőkhöz intézett, a karhatalom alkalmazása nél­­­­kül is szétoszlott a tömeg. Egyes helyeken, mint Mis­kolcon, Győrött, a karhatalom alkalmazásának szük­sége forgott fenn. Ezeken a helyeken karhatalom­mal oszlatta szét a rendőrség a tömegeket. Nagyobb összeütközésre azonban sor seh­ol sem került. Tata­­bányán, Salgótarjánon, Dorogon semmiféle tüntetés nem volt. A munkásság az összes üzemekben dolgo­zik és sehol sem hagyta abba a munkát. — Ami a budapesti helyzetet illeti, Budapesten a Népszava izgatásának megvolt az eredménye,­­ amennyiben nagyobb tömegek vonultak ki az utcára és csoportosulni próbáltak. A rendőrség azonban a különböző csoportokat részben már a csoportosulási helyeken, később pedig az utcakeresztezéseknél és fő­ként a Kor­ondon feloszlatta. A feloszlatás részben lóvasútiakkal történt, de ezt a módot csak ott alkal­mazták, ahol a rendőrszemélylet figyelmeztetésének és a gyalogrendőrségnek beavatkozása nem volt ele­gendő, mindannak ellenére, hogy a tömegek kifejlő­désének megakadályozására a rendőrség tapintato­san a legnagyobb türelemmel és higgadtan foganato­sította az intézkedéseket. Nagyobb tömeg verődött össze a Városligetben, a gyűlés színhelyéül eredetileg kijelölt Ját­szótér körül, ahol egyesek állítása szerint 10.000, mások szerint pedig 15.000 ember gyűlt össze. Itt a rendőrség felszólításának nem engedelmesked­tek. A tömeg lármázott, fütyült, egyesek közülük már szónokolni is kezdtek és fenyegető magatartást tanúsított a tömeg, egymást uszították a tömegben. A rendőrség, a feloszlatásra irányuló intézkedéseket megtette, közben gondoskodás történt arról, hogy két csendőrosztag teherautón szintén a helyszínre menjen, valamint egy rendőr lovascsapat is és a rendőr tartalék tulajdonában levő gépfegyverrel fel­szerelt két páncélautó.

Next