Pesti Hírlap, 1931. január (53. évfolyam, 1-25. szám)

1931-01-01 / 1. szám

1931. január 1. csütörtök. PESTI HÍRLAP­ ­ AZ ÚJ ÉV KONJUNKTÚRÁJA Irta: HEGEDŰS LORA T. Ha az Élet lökdöső forgatagában nem vesztettem el mindazt a közgazdasági tanítást, amit négy egyetem nagy közgazdasági meste­reinél gyűjtöttem, úgy konjunktúra alatt azo­kat a közgazdasági tényezőket értem, amelyek az én (ország vagy ember) gazdasági állapo­tomra hatnak anélkül, hogy én rájuk hatni tud­nék. Ha gondos bortermelő vagyok és a kiviteli piacok áttérnek az alkoholtilalomra, rossz a konjunktúrám. Ha a földemen eddig kihaszná­latlan bauxitot találok és az alumíniumipar fellendül, a konjunktúra nagyszerű. Ha búzát termelek és mindenütt búzafölösleg van, épp úgy ellenem van a konjunktúra, mintha érték­papírt veszek, amely általam ismeretlen okból lezuhan. E két esetben a tudomány már nem is konjunktúráról, hanem dekonjunktúráról be­szél. Helyesen mondtam azt, hogy dekonjunk­túráról beszél, mert ma az egész világon, mind­egyik óceán mindegyik partján másról­ sem be­szélnek az emberek. Rossz konjunktúrában va­gyunk — mondják a parlamentek, közgazdák s mindazok, akiknek érdeke, vagy kíváncsisága az, hogy mikroszkóppal vagy távcsővel lessék ennek a hullámvölgynek a mélyülését vagy megszűnését, amelyben benne vagyunk. Mert hogy benne vagyunk, még­pedig olyan mélyen, amennyire alig voltak benn valaha a minket közvetlenül megelőző nemzedékek, az bizonyos. Van is megfigyelő elmélkedő és következtető csőstül, azt mondhatnám, milliószámra. Sze­rény nézetem az, hogy az igazságot kideríteni sem politikusok, sem újságolvasók, sem kuta­tók, sem üzletemberek nem fogják, amíg rá nem jönnek arra, hogy a mai helyzetben nem egy, hanem két konjunktúrának a visszájára fordulásáról van szó. Úgy, amint az optikában vagy az akusztikában előfordul, hogy hullám­völgy találkozván, azok kölcsönösen mélyítik egymást, úgy most nem egy, hanem két hul­lámnak a völgye van egymáson s ezért ily rop­­ant nehéz a helyzet. Nagyon érdekes a talal­­ozás, de nagyon keserves. Mert ha némely mi­niszteri nyilatkozatban azt olvassuk, hogy ne fessük feketére a közönség előtt az állapotokat, hiszen nem is olyan rossz a helyzet, sőt talán megnyugtató, a feleletem az: elhisszük,­ hogy ezek kitűnő, egészséges, sőt örvendetes állapo­tok, a baj csak az, hogy mi nem bírjuk ki. Hogy a konjunktúra mozog és nem ál­landó, az következik abból, hogy az élet min­den mozgása ritmikus, ennélfogva a gazdasági életé is az. Hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy átlag 11 éves időközökben lefolyik egy teljes konjunktúra-ciklus, még­pedig ha nincs valami rendkívüli eltolódás (földrengés vagy háború), akkor rendesen hat rossz és öt jó esztendőre számíthatunk, hat hullámvölgy és öt hullám­hegy váltják fel egymást. Most lennénk állító­lag a konjunktúra közepén, vagyis a legrosz­­szabb esztendőben. Hogy ez a 11 éves ciklus csakugyan pontos-e, arra ma nehéz feleletet adni és ha vannak kiváló tudósok, akik azt hi­szik, hogy ez a tizenegy év onnét származik, hogy a napfoltok is ilyenkor szoktak kiújulni, azt hiszem, ez inkább csak jámbor kitalálás, semmint biztos tudomány. Ha csak egy hullámvölggyel vesződnénk most, akkor először is nem volna oly feneket­lenül mély, amint érezzük, másodszor pedig biztosra vehetnők, hogy nemsokára fordul. Mi­kor fordult Miután Európa ma már legalább is gazdasági konjunktúra, tehát a kapitalizmus lüktetése tekintetében a nagyobb csillagnak, Amerikának a vezetése alatt áll, úgy hiszem, leghelyesebb volt, hogy kérdésemmel az Ameri­kai Egyesült Államok kormányának azon tag­jához fordultam, aki, ha valaki, leginkább hi­vatott itt válaszadásra. Hozzáteszem, hogy ő kiváló közgazdasági férfi, aki világszempontból látja a helyzetet, szintén nem követel magának csalhatatlanságot és lehetséges, hogy épp úgy téved, mint ahogy — sajnos — tévedett maga Hoover Herbert elnök, aki nagy egyéniségéhez — Dugulás és aranyeres bánjainak, gyomor- és bélzavarok, máj és lépduzza­­dás, hát- és derékfájás ellen a természetadta „Ferenc József“ keserűvíz, naponként több­ször bevéve, hathatós segítséget nyújt, mert rendkívüli népszerűségének egy részét el­vesztette odaát azért, mert már kétszer jelezte, hogy a konjunktúrahullám eléri a mélypontot és fölfelé megy. Ez nem következett be. Tegyük fel azonban, hogy a számadás most helyesebb, akkor ez amerikai szakférfiú szerint, aki, is­métlem, ha egyáltalában valaki, úgy ő beláthat a rejtélyes­ vonzódás törvényeibe, Amerikában most januárban elérné ez az első konjunktúra­hullám a mélypontját. Bizonyságául ennek fel­hozhatom azt, hogy az amerikai kereskedelmi hivatalnak Washingtonban december 14-én ki­adott és hozzánk most érkezett jelentése szin­tén ilyenféle konjunktúrafordulásra készíti elő a világot. Lehet azonban az is, hogy azok a nagy bankbukások, amelyek éppen az év utolsó hó­napjában következtek be Newyorkban és Pá­rizsban (s amelyektől a magyar pénzpiac, hi­­telszervezetü­nk szilárdsága folytán, meg volt kímérve) el fogják tolni a januári időpontot. Bármint legyen is, úgy gondolom, hogy senki más nem mondhat biztosabbat, mint az az ame­rikai államférfi, akinél információmat szerez­tem és föltéve, hogy nem januárban, hanem ké­sőbb következik be a fordulat, a következteté­sek, amelyekről szó lesz, akkor is helytállók. A mi obszervatóriumunknak megfigyelése szerint, ha Amerikában a gazdasági konjunk­túra leromlik, tehát szelíden szólva, egy krach áll elő, annak hatása körülbelül két hét alatt már itt van Budapesten. Ha ellenben megfor­dítva­ történik, a hullámvölgy megáll és elkezd hullámheggyé visszafordulni, eddigi méréseim azt bizonyítjá, hogy körülbelül 4—5 hónap kell, mig a jó dagály nálu­n ' :terni hatását. A Jó a világon ! • d oly gyorsan és oly !; • a, mim mely­nek az ütőere­je mindig okos­kodunk, akkor ........ 1931-ben előáll az a helyzet, amik " •■•y«., nem pa­radicsom,­ állapotok jelentkeznek, hanem leg­alább beáll az, hogy „már rosszabb nem lesz“. Mihelyt ez a pillanat elérkezett, akkor megfor­dul nem maga a hullám, h­a nem a hullámnak az emberi lelkekben való az a visszaverődése, amelyet bizalom, ik­e­r ütik. Mert beszélhet ne­kem bárki, ami meg­olcsott­an hi­ányzik a vi­lágon, az nem ember nem is munka, nem is pénz, hanem elsősorban bizalom. Sem népek, sem emberek, sem gazdaság- ugo­zók nem bíz­nak egymásban, elroncsolót, • másban való hitnek a szálai. Hogy a­zt csak­ugyan nem lehet messze, mutatja az 1930. év­nek egész lefolyása, ahol rohamosan esett a fogyasztás s ennélfogva még nagyobbá vált az a szakadék, amely a termelőt a fogyasztótól el­választja, vagyis ami a hullámvölgyet kimé­­lyíti a lelkekben és pénztárcákban egyaránt. Hogy az agrártermények tekintetében mily nagy ez a mélység, arról már többször szóltunk, de egészen világosan látjuk a képet, ha hozzá­teszem, hogy a múlt év első tíz hónapjában, amiről már teljes a statisztika, Magyarorszá­gon a szénfogyasztás az 1929. év 70,5 millió métermázsájával szemben 57,7 millió métermá­zsára csökkent, a vas- és vasáruk fogyasztása pedig mintegy 38 százalékkal, több mint egy­­harmaddal ment vissza. Ez rendkívüli dolog, a mélypont tehát már nem lehet messze. Azonban mindazok, akik velem együtt azt hiszik, hogy nemsokára, remélhetőleg tehát 1931 folyamán el kell következnie annak, hogy ez a hullámapály hullámdagályba csap át, azok ne feledjék el, hogy evvel csak az egyik kon­junktúrának a veszélyei győzöttek le, a másik­nak az örvénye még tovább is tátong. Mert ami itj ebben a mostani konjunktúrában, az az, amint mondom, hogy egy konjunktúravonzás­­sal, egy apály­dagály-elmélettel ezt megérteni nem lehet. Megérteni csak úgy tudjuk, ha még mélyebbre nézünk­­és azt látjuk, hogy e mellett Bort, búzát, békességet, Fát, füvet, feleséget, Tányérodba tyúkot, kappant, Nagymosáshoz­­ .jüS-szappant! S . u. é. k. Mibus Szappangyár •S tilli­tf 3

Next