Pesti Hírlap, 1931. január (53. évfolyam, 1-25. szám)
1931-01-01 / 1. szám
1931. január 1. csütörtök. PESTI HÍRLAP AZ ÚJ ÉV KONJUNKTÚRÁJA Irta: HEGEDŰS LORA T. Ha az Élet lökdöső forgatagában nem vesztettem el mindazt a közgazdasági tanítást, amit négy egyetem nagy közgazdasági mestereinél gyűjtöttem, úgy konjunktúra alatt azokat a közgazdasági tényezőket értem, amelyek az én (ország vagy ember) gazdasági állapotomra hatnak anélkül, hogy én rájuk hatni tudnék. Ha gondos bortermelő vagyok és a kiviteli piacok áttérnek az alkoholtilalomra, rossz a konjunktúrám. Ha a földemen eddig kihasználatlan bauxitot találok és az alumíniumipar fellendül, a konjunktúra nagyszerű. Ha búzát termelek és mindenütt búzafölösleg van, épp úgy ellenem van a konjunktúra, mintha értékpapírt veszek, amely általam ismeretlen okból lezuhan. E két esetben a tudomány már nem is konjunktúráról, hanem dekonjunktúráról beszél. Helyesen mondtam azt, hogy dekonjunktúráról beszél, mert ma az egész világon, mindegyik óceán mindegyik partján másról sem beszélnek az emberek. Rossz konjunktúrában vagyunk — mondják a parlamentek, közgazdák s mindazok, akiknek érdeke, vagy kíváncsisága az, hogy mikroszkóppal vagy távcsővel lessék ennek a hullámvölgynek a mélyülését vagy megszűnését, amelyben benne vagyunk. Mert hogy benne vagyunk, mégpedig olyan mélyen, amennyire alig voltak benn valaha a minket közvetlenül megelőző nemzedékek, az bizonyos. Van is megfigyelő elmélkedő és következtető csőstül, azt mondhatnám, milliószámra. Szerény nézetem az, hogy az igazságot kideríteni sem politikusok, sem újságolvasók, sem kutatók, sem üzletemberek nem fogják, amíg rá nem jönnek arra, hogy a mai helyzetben nem egy, hanem két konjunktúrának a visszájára fordulásáról van szó. Úgy, amint az optikában vagy az akusztikában előfordul, hogy hullámvölgy találkozván, azok kölcsönösen mélyítik egymást, úgy most nem egy, hanem két hullámnak a völgye van egymáson s ezért ily ropant nehéz a helyzet. Nagyon érdekes a talalozás, de nagyon keserves. Mert ha némely miniszteri nyilatkozatban azt olvassuk, hogy ne fessük feketére a közönség előtt az állapotokat, hiszen nem is olyan rossz a helyzet, sőt talán megnyugtató, a feleletem az: elhisszük, hogy ezek kitűnő, egészséges, sőt örvendetes állapotok, a baj csak az, hogy mi nem bírjuk ki. Hogy a konjunktúra mozog és nem állandó, az következik abból, hogy az élet minden mozgása ritmikus, ennélfogva a gazdasági életé is az. Hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy átlag 11 éves időközökben lefolyik egy teljes konjunktúra-ciklus, mégpedig ha nincs valami rendkívüli eltolódás (földrengés vagy háború), akkor rendesen hat rossz és öt jó esztendőre számíthatunk, hat hullámvölgy és öt hullámhegy váltják fel egymást. Most lennénk állítólag a konjunktúra közepén, vagyis a legroszszabb esztendőben. Hogy ez a 11 éves ciklus csakugyan pontos-e, arra ma nehéz feleletet adni és ha vannak kiváló tudósok, akik azt hiszik, hogy ez a tizenegy év onnét származik, hogy a napfoltok is ilyenkor szoktak kiújulni, azt hiszem, ez inkább csak jámbor kitalálás, semmint biztos tudomány. Ha csak egy hullámvölggyel vesződnénk most, akkor először is nem volna oly feneketlenül mély, amint érezzük, másodszor pedig biztosra vehetnők, hogy nemsokára fordul. Mikor fordult Miután Európa ma már legalább is gazdasági konjunktúra, tehát a kapitalizmus lüktetése tekintetében a nagyobb csillagnak, Amerikának a vezetése alatt áll, úgy hiszem, leghelyesebb volt, hogy kérdésemmel az Amerikai Egyesült Államok kormányának azon tagjához fordultam, aki, ha valaki, leginkább hivatott itt válaszadásra. Hozzáteszem, hogy ő kiváló közgazdasági férfi, aki világszempontból látja a helyzetet, szintén nem követel magának csalhatatlanságot és lehetséges, hogy épp úgy téved, mint ahogy — sajnos — tévedett maga Hoover Herbert elnök, aki nagy egyéniségéhez — Dugulás és aranyeres bánjainak, gyomor- és bélzavarok, máj és lépduzzadás, hát- és derékfájás ellen a természetadta „Ferenc József“ keserűvíz, naponként többször bevéve, hathatós segítséget nyújt, mert rendkívüli népszerűségének egy részét elvesztette odaát azért, mert már kétszer jelezte, hogy a konjunktúrahullám eléri a mélypontot és fölfelé megy. Ez nem következett be. Tegyük fel azonban, hogy a számadás most helyesebb, akkor ez amerikai szakférfiú szerint, aki, ismétlem, ha egyáltalában valaki, úgy ő beláthat a rejtélyes vonzódás törvényeibe, Amerikában most januárban elérné ez az első konjunktúrahullám a mélypontját. Bizonyságául ennek felhozhatom azt, hogy az amerikai kereskedelmi hivatalnak Washingtonban december 14-én kiadott és hozzánk most érkezett jelentése szintén ilyenféle konjunktúrafordulásra készíti elő a világot. Lehet azonban az is, hogy azok a nagy bankbukások, amelyek éppen az év utolsó hónapjában következtek be Newyorkban és Párizsban (s amelyektől a magyar pénzpiac, hitelszervezetünk szilárdsága folytán, meg volt kímérve) el fogják tolni a januári időpontot. Bármint legyen is, úgy gondolom, hogy senki más nem mondhat biztosabbat, mint az az amerikai államférfi, akinél információmat szereztem és föltéve, hogy nem januárban, hanem később következik be a fordulat, a következtetések, amelyekről szó lesz, akkor is helytállók. A mi obszervatóriumunknak megfigyelése szerint, ha Amerikában a gazdasági konjunktúra leromlik, tehát szelíden szólva, egy krach áll elő, annak hatása körülbelül két hét alatt már itt van Budapesten. Ha ellenben megfordítva történik, a hullámvölgy megáll és elkezd hullámheggyé visszafordulni, eddigi méréseim azt bizonyítjá, hogy körülbelül 4—5 hónap kell, mig a jó dagály nálun ' :terni hatását. A Jó a világon ! • d oly gyorsan és oly !; • a, mim melynek az ütőereje mindig okoskodunk, akkor ........ 1931-ben előáll az a helyzet, amik " •■•y«., nem paradicsom, állapotok jelentkeznek, hanem legalább beáll az, hogy „már rosszabb nem lesz“. Mihelyt ez a pillanat elérkezett, akkor megfordul nem maga a hullám, ha nem a hullámnak az emberi lelkekben való az a visszaverődése, amelyet bizalom, iker ütik. Mert beszélhet nekem bárki, ami megolcsottan hiányzik a világon, az nem ember nem is munka, nem is pénz, hanem elsősorban bizalom. Sem népek, sem emberek, sem gazdaság- ugozók nem bíznak egymásban, elroncsolót, • másban való hitnek a szálai. Hogy azt csakugyan nem lehet messze, mutatja az 1930. évnek egész lefolyása, ahol rohamosan esett a fogyasztás s ennélfogva még nagyobbá vált az a szakadék, amely a termelőt a fogyasztótól elválasztja, vagyis ami a hullámvölgyet kimélyíti a lelkekben és pénztárcákban egyaránt. Hogy az agrártermények tekintetében mily nagy ez a mélység, arról már többször szóltunk, de egészen világosan látjuk a képet, ha hozzáteszem, hogy a múlt év első tíz hónapjában, amiről már teljes a statisztika, Magyarországon a szénfogyasztás az 1929. év 70,5 millió métermázsájával szemben 57,7 millió métermázsára csökkent, a vas- és vasáruk fogyasztása pedig mintegy 38 százalékkal, több mint egyharmaddal ment vissza. Ez rendkívüli dolog, a mélypont tehát már nem lehet messze. Azonban mindazok, akik velem együtt azt hiszik, hogy nemsokára, remélhetőleg tehát 1931 folyamán el kell következnie annak, hogy ez a hullámapály hullámdagályba csap át, azok ne feledjék el, hogy evvel csak az egyik konjunktúrának a veszélyei győzöttek le, a másiknak az örvénye még tovább is tátong. Mert ami itj ebben a mostani konjunktúrában, az az, amint mondom, hogy egy konjunktúravonzással, egy apálydagály-elmélettel ezt megérteni nem lehet. Megérteni csak úgy tudjuk, ha még mélyebbre nézünkés azt látjuk, hogy e mellett Bort, búzát, békességet, Fát, füvet, feleséget, Tányérodba tyúkot, kappant, Nagymosáshoz .jüS-szappant! S . u. é. k. Mibus Szappangyár •S tillitf 3