Pesti Hírlap, 1931. február (53. évfolyam, 26-48. szám)

1931-02-01 / 26. szám

1931. február 1., vasárnap. PESTI HÍRLAP Három vízum. Az útlevelemben oldalakat foglalnak el mindenféle engedelmek és pecsétek. Egyik engedelmet a „Poslanstvo Kralje­­vine Jugoslavia“ állította ki. Hogy ki szá­mára engedték tűtig az utazást, azt nem min­denki tudja elolvasni, de én értem a cirill ábé­cét és nem csodálkozom, hogy a vezetéknevem X betűvel kezdődik. Az egyik pecséten ki tu­dom betűzni a „komeszár“ és „Szubotica“ sza­vakat, a másikon pedig elolvasható, hogy azt a „Pretsztom­istvo Gradszke Polici­je“ állí­totta ki. A másik engedelem adományozója a „Le­­gatiune Regala a Romaniei“. A pecséteket a „Comiseriatul Politiei“ nyomta oda, a „Sigu­­ranta din Cluj“ még külön írást is adott. A harmadik engedelmet a „Vyslanectvo Cesko-Slovenske“ nevű hatóságtól kaptam. Ér­vényes „Brezen“ hónap kilencedikéig. Pecséttel szerepel a „Cetnik Pasová kontrola v Mar­­cheggu“ című intézmény is. Nézegetem ezt a sok írást és pecsétet. Azt mondja, hogy: „Pentre a merge pe orice cale.“ 4.ztán mondja: „Vstupní visum jednorázové.“ Majd így szól: „Za jedno putovanje i po­­vratak“. Azt jelentik ezek a mondatok, hogy egy magyar utas magyar emberek között járt ma­gyar városokban. Szeretném indítványozni, hogy ha egy spanyol ember elutazik Madrid­ból Granadába, arról ezentúl svéd nyelvű ok­mányokat állítsanak ki neki a hatóságok. Ha pedig egy svéd ember Göteborgból Stock­holmba megy, azt ezentúl bolgár nyelvű pecsé­tekkel kelljen neki igazolni. De ne tréfáljunk. Jártam három utódál­lamban. Jártam Jugoszláviában, Romániában és Cseh-Szlovákiában. Illetve egész pontosan: ez országok jelenlegi ideiglenes földrajzi terü­letén. Amit ott láttam jártomban-kertemben, arról számot akarok adni. Higgadtan, őszintén és tisztességesen. Ahogy eskü alatt vall az em­ber bíró előtt, csak a tiszta igazat mondom és semmit el nem hallgatok. Valamit olykor mégis el fogok hallgatni, ha az igazság sérelme nélkül is. Testvére ellen a bíróság előtt sem köteles vallani senki. Az egyik utódállamban azt mondtam egy urnak, ahogy ott álltunk az íróasztal mellett: — Megkérhetlek egy szívességre? Nem­sokára indul a vonatom, hivass nekem telefo­non egy taxit. Az illető utódállamban, az illető városban, az illető magyar háznál az illető magyar úr így válaszolt: — Ne vedd rossz néven, ha arra kérlek, menj el a legközelebbi taxi-állomásig gyalog. Nekünk abból kellemetlenségünk lehet, hogy itt jártál nálunk. Hivatalosan nem szólnak, de ha jön a házkutatás holnap, mindjárt tudjuk, miért jön. Érthető, ha forrásaimat ennek folytán nem sietek megnevezni. Egyet mégis megneve­zek. Egy világhírű tudóst, akinek egyik bölcs és történelmi mondatát alant következő úti be­nyomásaim vezérmondatául választom. A mon­dat így hangzik: „Amely ország erőszakot al­kalmaz kisebbségeivel szemben, az menthetet­lenül romlásra ítéli saját erkölcseit.“ Ha ennél a tudósnál házkutatást fognak tartani, előre is roppantul szégyenkezem, hogy ilyen kiváló és előkelő urat kellemetlenségbe sodortam. Neve: Masaryk Tamás. Alekszandar országában. Déltájban indul a vonat a Keletiről. Az Alföldön korán homályosodni kezd a téli dél­után. A véghetetlen rónán szalad a gyors. Mi­kor Kiskőrösön kinézek, valami elmondhatat­lan naplemente simul rá a vidékre. A lila, arany és zöld színek heroikus csatája ez a selymes, halavány szépia-szinnel. Ilyen naplementét lát­hatott itt Kiskőrösön most száz esztendeje egy hétéves kisfiú, Petrovics nevű falusi mészáros gyereke. Szerb eredetű családból született, de később félistene lett a magyar nyelvnek. Később Halas tűnik fel a síkságon, a cso­dálatos ég alatt. Szélmalmok álldogálnak a ha­tárban, mozdulatlan póklábuk most nem kaszál a levegőben, kapu­juk fehér sávval van körül­meszelve, mint valami furcsa száj. Fantaszti­kus meselénynek­ hat az ilyen szélmalom, amely kiáltani szeretne, de a kiáltás torkán akad. Mintha azt hirdetné a tátott szájú, de néma szélmalom torz ábrázatja, hogy olyan magyar föld felé közeledünk, ahol magyar szóra nyíl­nak a szálak, de ez a szó a torkon akad. Kelebián szerb kalauz száll fel a vonatra. Az után az első jugoszláv. Pedig egész jó ma­gyar atyafinak látszik mokány, tatáros fejével, busa bajszával. Kéri a jegyet szerbül. Vála­szolok németül. Rámpillant. A jegyről látja, hogy Budapestről jövök. Habozik. Aztán meg­szólal törve németül. Elfordítja a fejét. Egy másik úrhoz fordul, aki Szófiába utazik. Útlevélvizsgálat, vámvizsgálat. Szerbül kezdődik, németül folytatódik. Szabadkán so­káig áll a vonat. Az állomás homlokán az első cirillbetűs felírás. A silabizálással nem igen kell vesződni, ott a cirill írás mellett a latin betű is, hogy „Subotica“. Gyümölcsárusok, cuk­rosok szerbül kiabálják a portékáikat. A vára­kozás unalmában kiállók a kocsi nyitott ajta­jába. Ott kiabál szerbül egy hordár egy látha­tatlan valakire a gőzfelleges homályban. Elve­szekszik vele egy darabig. Kisvártatva odalép az én szerb kalauzom. Megszólal: — Hát mégis eladtad a bekecset! — El. Van énnekem még egy. Halkítva beszélgetnek. Mellettük szerbül kiabálják a narancsot. Ez az összeesküvő-szerv, ma­jdnem cinkosi halkitás az első benyomásom Jugoszláviában. Szabadkán, nappali időben, körülnéztem az utcán. Autóból szálltam ki, megállottam egy utcasarkon. Az utca neve csak szerbül látható. Magyar felírás, vagy cégtábla sehol. Mintha Szabadkán nem is laknának magyarok. A szerb nyelvű, de latin betűs neveket sűrűn váltják fel a cirill betűk, és a szemem első pillantásra nem tudja mire vélni a fű­szeres ajtaján ezt a szót: PYM. De rájövök, hogy ez cirill betűk szerint így olvasandó: rum. Éppen így egy ke­reskedő XYMEP nevét önkéntelenül xymepnek olvasom és csodálkozom a furcsa néven, de az­tán ráeszmélek, hogy ez Hummer. A cirill írás nem kettőzi a mássalhangzókat. Mintha csak sohasem lettek volna itt ma­gyar föliratok. Pedig voltak. Még a szerb vi­lág kezdete után is. De egy éjszaka egy Geor­­gevics nevű­ ember nekiállt egy pár felizgatott bunyevác fiatalemberrel és garázdálkova körül­járta a várost. Ahol magyar felírást, vagy cég­táblát láttak, azt leszedték és összetörték. A ma­gyar táblára boltok kirakatait redőnyöstül be­zúzták. Egy mozit teljesen feldúltak. A rend­őrség sehol sem volt látható. Másnap reggelre Georgevics, addig igénytelen lakója a bunyó- ODAÁT. Írta: Harsány­ Zsolt. I. IL­ ­­V­Á­ ICS MEGELÉGEDVE RÁDIÓJÁVAL, úgy vegye igénybe a RÁDIÓAMATŐR TANÁCSADÓ ingyenes szolgálatát, olvassa el a februári rádiónyugtát és Írjon: Budapest 82, Postafiók 178 3 tandemlSa 5*1 CSÖVES HÁLÓZATI RÁDIÓ indenkor­ vácok szabadkai utcájának, szereplő egyéniség lett. Nemsokára főispán lett belőle, sőt később diplomata. Londonban is szolgált. Most főhi­vatalnok a belgrádi kultuszminisztériumban. Szabadkán pedig azóta sincsen magyar felírás. Amelyik boltos eleinte próbálkozott vele, annak az üzletét azonnal összetörték. Így aztán abba­hagyta a hiábavaló harcot, mert a tetteseket sohasem sikerült kinyomozni. De nemcsak Szabadkán tilos a nyilváno­san kiirott magyar szó. Az egész Bácskában. Egy magyar földbirtokos facsemetéket te­nyészt. Az országúton, amely a birtok mellett halad el, kitett egy táblácskát: „Itt facsemeték kaphatók.“ Erre megjelentek a csendőrök. Fel­szólították, hogy a táblát vegye le, vagy fes­tesse át szerb nyelvűre, mert Zsivkovics minisz­terelnök körúton van az országban, erre fog jönni az autójával, már pedig az igazán lehe­tetlen dolog, hogy ha kitekint az autójából, magyar fölirást lásson. A földbirtokos nyelt egyet és átpingál­­tatta a táblát. Ha makacskodott volna, majd később elmondom, mi történt volna vele. Most csak maradjunk a nyelvkérdésnél. Itt meg kell jegyezni, hogy Jugoszláviában hatszázezer ma­gyar nyelvű állampolgár él, legnagyobb töme­gük egységes területen itt a Bácskában. Azon a folton, amely a Tisza két partján — a szerb folyónak kissé nehezen elképzelhető Tisza két partján —, Magyarkanizsától Zentán és lejjebb Kossuthfalván át egészen Kishegyesen tűzig terjed, tiszta magyar a lakosság. Hogyne volna szinmagyar Szeged legtövebb tőszomszédságá­ban. Mint egy jókora szinmagyar vármegye. NEUMANN SIMON Bútorszövetek, szőnyegek, függönyszövetek és kárpitos­kellékek nagy áruháza közli, hogy olcsó árusítását február 10-ig hosszabbítja meg -By3.iP.ST, IV., IKkbiYO­UTIA 27.

Next