Pesti Hírlap, 1931. október (53. évfolyam, 222-248. szám)

1931-10-01 / 222. szám

2 pécosi hírlap 1931. október 1. csütörtök. Verekedések és botrányok a főváros közgyűlésén. A főváros törvényhatósági bizottsága ma dél­után 5 órakor rendkívüli közgyűlésre ült össze. Úgy az ellenzék, mint a jobboldali pártok kérték a főpol­gármestertől a rendkívüli közgyűlést. A főpolgár­mester megtagadhatta volna ugyan a rendkívüli közgyűlést az összehívóktól, de akkor ezek a polgár­­mestertől kértek volna panaszközgyűlést, amelyen még jobban tombolhattak volna az elfojtott indula­tok, mint ahogy ez ma délután történt, így hát a legcélszerűbb volt: összehívni a törvényhatósági bi­zottságot rendkívüli közgyűlésre, noha ezúttal a pa­nasz aligha nyert volna oly gyors elintézést, mint­ az 1930-ik évi, mert a közigazgatási bíróság elnöke, báró Wlassics Gyula­, elnöke a felsőháznak is és a felsőház tagjai ott vannak a 33-as bizottságban, amely most a parlamentet helyettesíti. Sok értelme nem volt rendkívüli közgyűlést tartani, mert amikor minden hatalom a parlament két házának közös bi­zottságánál van, akkor a főváros törvényhatósági bi­zottsága még csak felirattal sem fordulhat a képvi­selőházhoz, mert az nincs együtt és helyette a 33-as bizottság teszi meg intézkedéseit. Mindjárt a közgyűlés kezdetén lárma kerekedett , 2011(10(ja. a legszélső baloldalon, mert csak nagyon kevesen és­­ csak gondosan megválogatott hölgyek és urak kaptak jegyet a karzatra s azok a munkások, akiket a szocia­listák el szerettek volna helyezni a karzaton, a párt tagjainak minden intervenciója ellenére sem tudtak följutni oda. Ez nagyon idegesítette a szociáldemo­krata pártot s amikor Lázár Ferenc a keresztény községi párt nevében előterjesztette és megindokolta határozati javaslatát, egyik izgatottabb közbeszólás a másikat érte. Lázár Ferenc határozati javaslatának husz pontja volt. Akadt e pontok között sok olyan, amelyet régebben a szocialisták is követeltek és fényes par­lamenti szónoknak is nagy gondjába került volna a szociáldemokrata hasonlatosságokon túlsiklani. Dr. Lázár Ferenc jól tud beszélni pártértekezleten és köz­gyűlésen egyaránt, de ez a mai feladat meghaladta debatteri képességeit. Beszélnie kellett csupa olyan kö­vetelésről, melyet annyit hangoztattak tíz éven ke­resztül ellenzéki oldalon, nem csoda, hogy mindunta­lan megzavarták a beszédében a szocialisták és oda­kiáltották neki, hogy ez voltaképen az ő programjuk! Amikor Lázár Ferenc beszédének ahhoz a részé­hez érkezett, amelyben az élelmiszeruzsora ellen tett indítványt, beszélt az olcsó mezőgazdasági termelés­ről, amelynek gabonája, lisztje és zsírja mégis drá­gán kerül a fogyasztó kezeihez, a szociáldemokrata Horváth Pál átkiáltott dr. Lázárnak: —­ Amit ön most mond, az gazság! Óriási lárma támadt az ülésteremben és dr. Ripka Ferenc főpolgármester rendreutasította Horváth Pált. Ugyanekkor a szociáldemokrata párt soraiból dr. Bá­nócti László és Horovitz Gábor átsiettek a Keresz­tény Párthoz és Horovitz a harmadik sorban ülő Ilovszky Jánosnak, dr. Bálnó­czi László pedig­­az első sorban helyet­ foglaló dr. Csilléry Ádarásné ii magya­rázott valamit. (Mint utóbb kiderült, arról igyekez­tek meggyőzni a Keresztény Pártot, hogy Horváth Pált félreértették, mert ő nem Lázár kijelentésére ér­tette, hogy gazság, hanem arra az élelmiszeruzso­rára, amelyről Lázár beszélt.) A kimagyarázkodásokba a kereszténypárt első soraiból többen beleszóltak, mikor az egyik utolsó sorból előre szaladt dr. vitéz Csik László és rákiál­tott a szociáldemokrata bizottsági tagokra: — Takarodjanak a helyükre! — Önt meg kell kötözni, — mondotta mél­tatlankodva dr. Bánóczi és dr. vitéz Csik László erre ököllel feléje sújtott és az ajkát érte. Ugyanekkor a hatalmas termetű szociáldemo­krata Reisz Mór rá akarta magát vetni Csik Lász­lóra, de a keresztény párti Ilovszky János és Nagy Fe­renc lefogták és visszaszorították. Csik László to­vábbi tettlegességét is megakadályozták a keresztény­pártiak, akik közül vagy hatan, köztük Viczián Ist­ván nyugalmazott államtitkár, közrefogták és kivit­ték a jobboldali társalgóba. Leírhatatlan izgalom vett erőt az egész közgyű­lésen a verekedés láttára; dr. Ripka Ferenc főpolgár­mester, amikor látta, hogy a helyzet kritikussá válik, gyorsan felfüggesztette a közgyűlést, de még­sem si­került a főpolgármestert oly könnyen meggyőzni, hogy a verekedés az ülés felfüggesztése után történt. A verekedésben a szociáldemokraták majdnem valamennyien átrohantak a jobboldalra, ahol Reisz Mór magából kikelve kiáltotta az elnöki emelvényre dr. Liber Endre alpolgármesternek: — Ezt nem fogjuk tűrni! S hogy kijelentésének nagyobb súlyt adjon, tenyeré­vel teljes erejével az előadói emelvényen levő üveg­lapra csapott, amely alatt máskor az indítványok s interpellációk jegyzéke van elhelyezve. A mintegy öt miliméter vastagságú üveglap darabokra tört és ala­posan felvérezte Reisz Mór kezét. Peyer Károly felkapott egy széket és a jegyzői asztalt csapkodta vele, miközben torkaszakadtából ordította: — Inzultálnak bennünket, mikor békésen be­szélünk velük. Disznóság! Gazság! A jobboldalon Huszár Károly volt miniszter­­elnök felháborodásában letörte székének egy darab­ját és azzal vert az asztalra s élesen rászólt a szocia­listákra: — Itt nem lesz még egyszer 1919! Mintegy 20—25 percig tartó szakadatlan zajon­gás és lárma után a jobboldali társalgóban a keresz­ténypárt és a szociáldemokraták vezérei kísérletet tettek az ügy elsimítására, de az a pártközi meg­egyezéses szellem, amely a legutóbbi hat év alatt a közgyűléseken uralkodott, mára teljesen eltűnt. A baloldali társalgóban dr. Hanasiewicz Oszkár nyug­­tábornok-orvos, a liberális párt tagja, bekötözte Reisz Mór vérző kezét. Fél hét óra volt ekkor. Ami ettől az időponttól egész este fél 9 óráig, a közgyűlés újból való megnyitásáig történt, az a ku­lisszák mögött játszódott le. Dr. Ripka Ferenc főpol­gármesternek az az álláspontja, hogy az elnökség­nek nem kell az üggyel törődnie, mert a botrány ki­törésekor a közgyűlés már fel volt függesztve. Dr. Éber Antal, az egységes párt tagja, itt beleavatkozott a vitába és eldöntötte azzal a határozott kijelentés­sel, hogy helyéről mindent jól látott: dr. Ripka fő­polgármester akkor emelkedett fel székéről, amikor a verekedés már javában tartott. Az is nagyon nyugtalanította a közgyűlést, hogy dr. Andréka Károly főkapitányhelyettes, aki egyszer­smind bizottsági tag is, egy rendőrszakaszt vezényel­­tetett be a ruhatárba és egy-két percre a rendőrök megjelentek a közgyűlési terem ajtajában is, de on­nan a felügyelő parancsára azonnal eltávoztak. Mindez nagyon idegesítette a teremben maradt bizottsági tagokat s Friedrich István türelmettenül Tessék megnyitni a közgyűlést! És mert nem volt senki az elnöki emelvényen, ő ment oda és megrázta az elnöki csengőt. A társalgók­ból a bizottsági tagok besiettek az ülésterembe, ahol azután kiderült, hogy Friedrich megtréfálta őket. Ez volt a mai szomorú délután egyetlen derűs epizódja. Fél kilenc órakor véget ért a pártvezérek tanács­kozása dr. Ripka Ferencnél és a főpolgármester visz­­szament az emelvényre. A padsorok mind megteltek s a főpolgármester a következő kijelentést tette: — Lázár Ferenc beszéde alatt súlyos,és sajná­latos incidens történt, aminek kiinduló pontja Hor­váth Pál bizottsági tag egy közbeszólása volt. Hor­váth Pál Lázár Ferenc beszéde során, amikor Lázár egy kisember megzsarolásáról beszélt és szóbahozta a zsirdrágítást, a következőket kiáltotta át a jobb­oldalra: „Gazság, amit mondott/“ Én őt rendreutasí­­tottam­ és ezek után történtek a sajnálatos esemé­nyek. Felszólítom Horváth Pált, mondja meg, hogyan és kire értette közbeszólását? Horváth Pál (szoc. dem.) azt mondotta, hogy­ a „gazság“ szót a zsiruzsorára értette, és nem dr. Lázár Ferenc szavaira. Dr. Ripka Ferenc főpolgármester: Ezzel a nyi­latkozattal a közbeszólást elintézettnek tekintem, de nem lehet napirendre térni azok felett az események felett, melyek ezután játszódtak le. Horváth Pál meg­jegyzése után következett a baloldali bizottsági tagok átvonulása a jobboldalra, ahol láttam, hogy magya­ráznak valamit. Egyre többen jöttek, az események másodpercek alatt játszódtak le, a tolongás mind na­gyobb lett, mire a közgyűlést felfüggesztettem. Akár­hogy történt is ez a jelenet, a lényeg az,, hogy súlyo­­san megsértette a közgyűlés hentes tradícióit és a közgyűlési termet. Súlyos sérelem esett tehát a köz­gyűlésen abban az esetben is, ha a botrány az ülés felfüggesztése után is történt! Az esetet nagyon sú­lyosnak tartja és ezért felszólítja dr. Szemethy Károly tiszti főüg­észt, hogy tegye meg a széksértési indít­ványt. Szemethy Károly tiszti főügyész a rendzavarás és széksértés tekintetében az idevonatkozó törvényes szabályok 11. §-át látja fennforogni. Ő maga súlyos rendzavarás esetének fennforgását látja és kéri, a közgyűlés mondja ki a döntést. A főpolgármester elrendeli a szavazást, a közgyűlés többsége, a baloldali pártok és a községi polgári párt kimondják a szék­sértés esetét. Újból Szemethy Károly főügyész szól és azt indítvá­nyozza, hogy miután súlyos széksértést állapított meg a bizottság, dr. vitéz Csik Lászlót két egymásután követ­kező ülésről való kizárásra ítélje a közgyűlés. (Nagy zaj.) A főügyész indítványához elsőnek Rassay Ká­roly szólott. A közgyűlés többsége súlyos széksértést állapított meg s ezért a főügyésszel szemben azt in­dítványozza, hogy a közgyűlés alkalmazza a pénz­bírság maximumát és 500 pengővel sújtsa a szék­sértőt. Peyer Károly nagy lármában kezdett beszélni Szerinte az ügyet nem lehet úgy elintézni, ahogy a főügyész óhajtja. Aki úgy viselkedett itt, mint ahogy vitéz Csik László viselkedett, az nem maradhat tagja a közgyűlésnek! Ezért azt javasolja, hogy tegyék át az ügyet az igazoló választmányhoz. Ismét nagy zaj támadt a teremben, jobbról-balra és a baloldalról jobbra izgatott közbeszólásokat kiál­tanak át, e­közben dr. Szemethy Károly főügyész, aki nyugodtan állt a jegyzői­ emelvény előtt, megmagya­rázta dr. Nagy Lajos bizottsági tagnak, hogy Peyer nem olvasta el jól az ügyrendet, mert az 500 pengős maximális pénzbírságnál súlyosabb a két napi kizá­rás, hiszen automatikusan át kell tenni az ügyet az igazoló Választmányhoz, amely azután dönt abban a kérdésben, hogy tagja maradhat-e a közgyűlésnek vitéz Csik László vagy nem? Dr. Rassay Károly visszavonta javaslatát, mert őt is meggyőzték dr. Szemethy jogi érvei és igy a köz­gyűlés egyhangúan elfogadta a főügyész indítványát s két illésről kizárta vitéz Csik Lászlót és ügyét to­vább küldi az igazolóválasztmányhoz. Dr. Ripka Ferenc főpolgármester kérte azután a közgyűlést, hogy őrizze meg nyugalmát, nehogy még egyszer olyan szomorú események játszódjanak le, mint amilyeneknek ma délután szemtanúi voltam s amelyeket legjobb lesz elfelejteni. A főpolgármester szavai után dr. Lázár Ferenc befejezte beszédét és a közgyűlés kimondotta az in­dítványozás sürgősségét. De az idő már nagyon előre­haladt (féltíz óra volt), a közgyűlést be kellett rekesz­­teni. Folytatása pénteken délután lesz. l/foriní ,t!Sr.›VJDr A&bO¡?£Y£ * Lavat és Briand beszámoltak a minisztertanácsnak berlini útjuk eredményéről. A köztársaság elnöke gratulált a két miniszternek az elért sikerért Különböző kombinációk a berlini úthoz. Párizs, szept. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Délelőtt tíz órakor Dou­mer elnök elnöklé­sével több óra hosszáig tartó minisztertanács kezdő­dött. Előbb Laval miniszterelnök, majd Briand kül­ügyminiszter részletesen beszámolt a Berlinben foly­tatott megbeszélésekről. A köztársaság elnöke gratu­lált a két miniszternek az útjukkal kapcsolatban elért sikerhez. Hosszabb vita folyt az új német-francia gaz­dasági bizottság összeállításáról. A bizottság francia delegációja rövidesen hivatalosan megalakul, de Gignour államtitkárnak a csoport elnökévé való ki­nevezése azonban még nem történt meg. A miniszter­­tanácson Flandin pénzügyminiszter előadta, hogy a fontválságnak milyen hatása volt a francia pénz­ügyekre. Végül Pierry költségvetési miniszter tervet terjesztett elő azokról a megtakarításokról, amelyeket minden egyes tárca keretében keresztül lehet vinni. Párizs, szept. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A miniszterek berlini utazásához diplomá­ciai és politikai körökben igen sok hír és kombináció fűződik. Ezek a hírek jórészt az oroszországi megren­delésekre és az orosz hitelre vonatkoznak. Mint Ber­linből jelentik ide, a német miniszterek párizsi kollé­gáiknak azt javasolták, hogy a két állam nagysza­bású együttműködés keretében gondoskodjék az orosz piacnak szállításokkal való ellátásáról, amelynek finanszírozására Franciaország bocsátana megfelelő tőkét rendelkezésre. Egy másik hír szerint Németor­szág az Oroszországtól kapott áru­váltókra próbál Franciaországtól kölcsönt szerezni. Francia hivatalos részről cáfolatot adtak ki, amely szerint sem a fra­­­­cia­ kormány, sem a nagyiparosok egy pillanatig sem foglalkoztak azzal a szándékkal, hogy a szovjet kor­mánynak közvetlenül vagy közvetve hitelt nyújtsa­nak kereskedelmi üzletekre. E cáfolat ellenére a be­avatottak úgy tudják, hogy francia hivatalos körök nézete szerint az Oroszországgal való áruforgalom egyike azoknak az utaknak, amelyek a Berlinben el­határozott gyakorlati munka körébe tartoznak. Az orosz hitelek kérdése a francia közvélemény számára nagyon kényes, mert a francia kormány mindig égre­­földre esküdözött, hogy az oroszok nem kapnak hite­leket addig, amíg a régi cári tartozásaikat nem isme­rik el. Brüning és Curtius választávirata. Berlin, szept. 30. Dr. Brüning birodalmi kancel­lár és dR Cuxtius külügyminiszter Lévas miniszter (Felvételeink a Képes Pesti Hírlapban.) elnöknek és Briand külügyminiszternek a következő táviratot küldték: „Aacheni szívélyes táviratukért fogadják teljes köszönetünket. Nagy elégtétel volt számunkra, hogy Önöket itt üdvözölhettük. Őszintén egyetértünk Önök­kel abban az óhajban, hogy közös törekvéseinket teljes eredmény koronázza. — Brüning, Curtius. Még nem döntöttek az angol alsóház feloszlatásáról. London, szept. 30. Az alsóházban MacDonald miniszterelnök Henderson napirendi kérdésére kije­lentette, hogy a ház minden valószínűség szerint szer­dán befejezi munkáját. Hendersonnak arra a kérdé­sére, hogy szerdán elnapolják, vagy feloszlatják-e a házat, a miniszterelnök azt válaszolta, hogy szerdán minden valószínűség szerint elnapolás várható. Arra a további kérdésre, hogy mikor ül össze újra a ház, MacDonald arra kérte Hendersont, tegye fel­ ezt a kér­dést a jövő szerdán. A miniszterelnök kijelentéséből arra következtetnek, hogy még nem döntött a válasz­tások kérdésében. Sir Herbert Samuel belügyminisz­ter ma délután Lloyd Georg­ehoz utazott vidékre. Lloyd George ma is rendíthetetlenül ellenzi a válasz­tásokat, amelyeket a lehető legveszedelmesebb játék­nak tart. A helyzet kulcsa, hír szerint, Sir Herbert Sámuel kezében van, mert MacDonald, aki továbbra is ragaszkodik a nemzeti egységhez, nem szánná el magát a házfeloszlatásra a liberálisok hozzájárulása nélkül. Törvény lett az angol takarékossági javaslatból, London, szent 30. Az alsóház tárgyalta a pénz­ügyi javaslat egyes tételeit, közöttük azt, mely a sör­adó emelését mondja ki. Egy módosító javaslatot 274 szavazattal 180 ellen elutasított a ház. A Lordok Háza ma a takarékossági törvényjavaslatot második olva­sásban 67 szavazattal 8 ellenében elfogadta. A javas­latot ezután harmadik olvasásban is elfogadták, mire kihirdették a királyi szentesítést és a javaslatból tör­­vény lett. - ,

Next