Pesti Hírlap, 1931. október (53. évfolyam, 222-248. szám)

1931-10-28 / 245. szám

6 PESTI HÍRLAP 1931. október 28., szerda. A­z angol választások eddigi eredményei a konzervatívok erős előnyomulása. Nagy részvétel mellett folyt le Anglia sorsdöntő választása. — A szokásos vidám szórakozások ezúttal sem maradtak el. — A záróra előtt a válasz­tók még hosszú sorokban kígyóznak a szavazóhelyiségek előtt. Henderson kibukott London, okt. 27. (A Pesti Hírlap tudósítói­nak távirata.) A mai választási napon Londont sűrű köd borította be, amely különösen a délelőtti órákban rendkívül nagy mértékben akadályozta az utcai for­galmat. Déltájban már oly sötét volt az utcán, hogy a ködfáklyákat is meg kellett gyújtani. Erősen aka­dályozta munkájukban a köd a választási autókat, amelyek az egyes pártok jelöltjeit és bizalm­i férfiait voltak hivatva a város egyik helyéről a másikra szál­lítani. Dél felé már arra számítottak a pártirodák­ban, hogy a választásokban való részvétel aránya csökkenni fog. A délutáni órákban azonban — a rossz időjós­rással nem törődve — egyre nagyobb tömegben özön­löttek a választási urnák elé. London egyes részei­ből, különösen a keleti negyedekből rekord-részvételi számokat jelentenek. Egyes kerzetekben a szava­zók nyolcvanöt százaléka adta le voksát, ez pedig Angliában szokatlanul nagy szám. Glasgowban és Észak-Anglia több más iparvidékén is kitűnő volt a részvételi arány. Általános az a vélemény, hogy a választók, akiknek 1929-ben 78 százaléka szavazott le, ezúttal legalább ugyanilyen arányszámban sza­vaztak. A Lloyds-féle választási fogadások továbbra is növekedő mértékben a nemzeti kormány győzel­mét jósolják. A legutolsó jegyzés: 210 főnyi kor­mánytöbbség. De általában megállapítható, hogy csaknem mindenki az ellenzék vereségére számít. Ebben egyetértenek a legöregebb választási rókák is, legfeljebb abban tér el a véleményük, hogy mekkora lesz a kormány többsége. MacDonald ma, a választás napján, számos régi munkáspárti ba­rátjától levelet kapott, amelyben szerencsét és si­kert kívánnak neki. MacDonaldnak választókerüle­tében száz autó áll rendelkezésére. A választás eddig általában nyugodtnak mond­ható. London egyik városrészében azonban az egyik konzervatív választási autó ablakát valaki tégla­darabbal bevágta. Sebesülés szerencsére nem tör­tént.. A londoniak ezúttal sem tértek el attól az ősrégi szokástól, hogy a választást követő éjszakát minél vidámabban, minél több szórakozással töltsék el. A vidékről is a választópolgárok ezrei érkeztek estére a fővárosba, hogy ott találjanak szórakozást. A szál­lodákban és vendéglőkben mindenütt ragyogó az üz­letmenet, s zsúfoltságig teli minden szórakozóhely. London népe vacsorázás, tánc és más szórakozás köz­ben akarja megtudni a választás eredményét. A vidá­man zajos szórakozóhelyeken időközönként hirtelen siri csönd támad, részleteredményeket hirdetnek ki. A közönség­­ aszerint, hogy milyen a pártállása keserű szavakkal átkozódott, hogy Mártha otthon maradt új vőlegényével, egy orvosnövendékkel. Más senkit sem láttam. Csak egy nyurga, sá­padt, feketekabátos fiatal úr kérdezgette izgatottan a halottasház őrét, mikor lesz a nagy zeneköltő te­metése. Tisztelettel megszólítottam s akkor a rész­vétét fejezte ki nekem, mint a Zeneművészeti Egye­sület helyettes titkára, akit kiküldöttek, hogy ha­lotti beszédet tartson a mecénás fölött. Megillető­­déssel szorítottam kezet a hivatalos világ képvise­lőjével. Este hat órára elállt az eső. Gazdám kopor­sóját kocsira tették s kinyargaltak vele a sirhoz, mely félig vízzel volt tele. A titkár úr, Krisztina asszony és én még könnyeinkkel is megöntöztük s aztán kisiettünk a halottak birodalmából. Az eső újra nekikeseredett. Bemenekültünk egy kis kávéházba. Krisztina asszony kávét kért, a titkár úr és én egy-egy pohárka barackpálinkát. Valóságos halotti tor volt ez s mi hárman ezalatt a megboldogultról beszélgettünk. A titkár többször is ismételte, hogy régen írt olyan nagy kedvvel gyászbeszédet, mint ez alkalommal. Egyrészt gyö­nyörű volt a téma, másrészt a kidolgozás is pompá­san sikerült. Zsebéből kihúzott vagy tiz oldalnyi kéziratot s a fehér lapokat szomorúan végigsimo­gatta. Ezzel a beszéddel nemcsak méltó emléket állított a megdicsőültnek, de azonfelül — úgymond a saját karrierjének is hatalmas lendületet adott volna, ha meghallják az illetékes körök. Kiváncsi voltam, hogy ennek a szegény ír­noknak mi mondani­valója lehetett halhatatlan em­lékezetű gazdámról. Megkértem, olvassa fel az emlékbeszédet. A kávéházban csúnyán lármáztak a kőfara­gók, virágárusok, temetői koldusok, sírásók s az utcáról beszorult halottlátogatók. Csörömpöltek, hangosan röhögtek és folytonosan pincérek után kiabáltak. Nagy füst volt és sör meg nedves csiz­mák szaga émelyítette gyomrunkat, de a titkár úr halk, mélyen dörmögő szóval, szépen hangsúlyozva olvasta a halotti beszédet A nagy lármában össze kellett dugnunk a fejünket, hogy valamit megért­hessünk. Én magam különösen erőlködtem, hogy egyetlen szót se szalasszak el a titkár beszédéből. Láttam, hogy ez a vézna, sápadt fickó helyesen fogta föl Gábor úr emberi és művészi nagyságát s végén Krisztina asszony, a titkár és éd magam mind a hárman sírtunk, — kitörő örömmel, vagy gúnyos nevetéssel veszi tudo­másul az egy-egy jelölt előretöréséről szól hírt A nagy újságok mindent megtesznek, hogy minél nagyobb közönség számára tegyék hozzáférhetővé a választási részleteredményeket. A város számtalan pontján ha­talmas fehér vásznakra vetítik a minduntalan befutó újabb és újabb jelentéseket A vásznak alatt pedig, a térségen, ezrével nyüzsögnek a kiváncsiak. Lord Ro­­thermere egyik lapja, az Albert Hall nevű világhírű koncerttermet bérelte ki és oda hívta meg a közön­séget. Az óriási teremben megközelítőleg nyolcezer ember gyűlt össze. Az egyes választási eredmények kihirdetése közötti időben a legkülönbözőbb művészi és artistaprodukciókkal szórakoztatják a közönséget. London, okt 27. Sűrű ködben közeledik a zár­óra, a választók hosszú sorokban kígyóznak a sza­vazóhelyiségek előtt és a köd miatt sok helyen fák­­­­lyákat, fényszórókat és ködjelző szirénákat szerel­tek fel. A pártok erőviszonyának megállapításánál bonyodalmat fog okozni a liberális frakciók, minősí­tése, mert egyes liberális jelöltek, főképpen pedig Lloyd George hívei, nem vallottak szint a kormány­nyal szemben követett magatartásukat illetően. Ezért egyes orgánumok kétféle liberális tábort kü­lönböztetnek meg, még­pedig az úgynevezett liberá­lisokat, akik a kormányt támogatják és akikhez so­rolják a Sámuel- és Simon-féle frakciókat, továbbá egyszerű liberálisokat, akiket az ellenzékhez számí­tanak. A Reuter-iroda a következő nyolc csoportot állította fel: kormánytámogató konzervatívok, nem­zeti szocialisták (MacDonald hívei), a Simon-féle liberálisok, továbbá liberálisok (az összes többi frakciók), ellenzéki csoportok, ellenzéki Labour Party, kommunisták, új párt és pártonkívüliek. MacDonald csütörtökre ülésre hívta a kormány tagjait. London, okt. 27. MacDonald miniszterelnök fel­kérte a kabinet többi tagját, hogy csütörtökön dél­előtt­ tartózkodjanak Londonban, mert lehetséges, hogy délután különböző fontos kérdések, különösen külpolitikai kérdések ügyében illést kell tartaniok. Ezen az ülésen szerkesztik meg a trónbeszédet, ame­lyet a király a parlament november 10-iki ünnepé­lyes megnyitása alkalmával felolvas. Az új alsóház már november 3-án összeül, hogy megválassza a speakert és elintézze a szertartásos formalitásokat, ami az egész hetet igénybe veszi. A kedd esti első eredmény. London, okt. 27. (A Pesti Hírlap tudósítóiának távirata.) Éjjel tizenegy órakor a következő válasz­tási eredmények ismeretesek: 17 konzervatív, 8 liberális nemzeti, 6 munkáspárti, 6 liberááis képviselő. Már az első választási eredmények túlnyomó konzervatív szavazattöbbségre engednek következ­tetni. Az első eredmény Hornsey londoni külvárosból érkezett meg, ahol a konzervatív szavazatok száma az előző választás óta megháromszorozódott. Salfordban, a munkáspárt Manchester mel­letti fellegvárában a konzervatívok három mandátumot ragadtak el a munkáspárttól, köztük Ben Tille­lt, az angol szakszervezetek vezéré­nek választókerületét. Az eredményhez mindenesetre hozzájárult az is, hogy Salford három kerületében ezúttal liberális jelölt nem lépett föl. Éjfél után öt perckor. London, okt. 27. Éjfél után öt perckor összesen 113 választási eredmény érkezett be, amelyek a követ­kezőkép oszlanak meg: konzervatív-------------------------------------86 nemzeti munkáspárt, liberális-----------8­9 Simons-féle liberális-------------------— — 9 Labour-párti ellenzék-----------------------9 A kormány támogató pártok tehát eddig össze­sen 161 mandátumot kaptak. A konzervatívok nyer­tek 1­­ mandátumot, a Labour Party ellenzék vesz­tett eddig 22-őt, a pártonkívüliek vesztettek egy mandátumot. A választások eddigi lefolyásából is hatalmas konzervatív győzelem és megsemmisítő szocialista vereség képe bontakozik ki. A Labour Partyak eddigi 9 mandátuma közül csak hármat nyertek választási küzdelemben, a többi hat mandátum egy­hangú választás eredménye és mind a három szo­cialista többség az előző választási eredményhez képest erősen csökkent. Henderson Burnleyben 9209 szavazattal maradt kisebbségben, a konzervatív Gordon Campbellel szemben, aki 35.126 szavazatot kapott. Rusthon kom­munista mindössze öt1 szavazatot kapott. Súlyos vereséget szenvedett Morrison volt szocialista közle­kedési miniszter. Megbukott Shaw, az előző szocia­lista kormány hadügyminisztere és Greenwood volt szocialista közegészségügyi miniszter, továbbá Sir Ben Turner volt szocialista bányaügyi miniszter. Említésre méltó a szocialisták bukása St. He­­lensben, ahol Spencer konzervatív jelölt 2430 szava­zattal győzött a Labour Party-i Sextonnal szemben. Az előző választáson ebben a kerületben 8105 szó­többséggel a Labour Party győzött. A múlt válasz­táson is a mostani két jelölt állott egymással szem­ben. ö­reg regős. Arckép egy verselő magyar aggas­­tyánról, ak­i Gvadányi József lovas­­generálisról, Csokonai Lillájáról beszél. öreg emberke. Selymes-fehér, lengő haja vállát veri. Lefelé kunkorodó bajusza beleolvad porszürke, tüskés-gyér szakállába. Szakállának minden szálát külön meg lehetne olvasni. Apró, ködös, ázsiai met­szésű szeme alázatos derűvel mosolyog. Pergamen­­bőre csak a homlokán vet három egyenes ráncot, különben simán tapad hústalan tatár­ arccsontjához. Orra tömpe. Foga alig van. Amint ösztövér karját lebocsátva, kissé meggörnyedve, toldott-foldott, sza­kadozott ruhájában belép, első pillantásra csalóka káprázatot érzünk. Mintha rossz gúnyája egyszeri­ben lefoszlott volna róla s ő holmi fakószínü, boká­ját verő szőttes köntösben, kezében kobozzak Atilla sátorába lépne most, hogy a lakomán ékes rigmu­sokban a fejedelem harci tetteit, a táltosok jóslatait zengje. Majd megszólal. A káprázat még nagyobb. Versben beszél s ékes magyar nyelven a magyarság dicsőségét és gyászát, Isten dicséretét mondja. Nemes Bédi Mihálynak hívják. 64 éves. Hat elemit járt. Komárom megyében Nagymegyer köz­ségben született, amelyet — mint mondja — elra­bolt „a cseh koma“ — Már iskoláskoromban irkáltam verseket és ki is kaptam érette — folytatja —, mert a házak falára firkáltam. — öregapám Komáromban jobbmódu csizma­diamester volt s városi tanácsos. A házához járatos volt gróf Gvadányi József lovas generális s az én öregapámnál és öreganyámnál volt nevelőben az a Lilla, igazi nevén Vajda Julianna, aki Csokonai Vitéz Mihálynak volt szerelmese. A dunaalmási te­metőben láttam is a sírkövét. Szép vörös sír­köve van. — Hamar elárvultam. Tanulni szerettem volna, de egyre azzal csúfoltak, hogy: nem lesz belőled soha fiskális, mert öregapád csizmadia volt. — Pe­dig, instállom, sok mindenhez értettem én. Különö­sen a számvetéshez. De még most is kimérek én bármi nagy terjedelmű földet holdakban, úgy hogy a királyi mérnök úr utánam mérheti,­ semmi hibát nem lel abban. A kamatot is ki tudom számítani. Egy takarékpénztár évi zárszámadását is el tudom készíteni. Néhány esztendővel ezelőtt, amikor sze­mem még jobb vett, egy régi képeslevelezőlapra finom tollheggyel 80—100 sort is leírtam mákszem­­betűkkel. Mutatja írását. Elámulunk. Verseit gyönyörű rajzos betűkkel veti papírra. — Milyen költőket ismer, bátyáim? — firtatjuk. — A magyarokat, meg Heinét nagyon szeret­tem mindig. Schillert is és Shakespearet is. — Mit ismer Stu­kespearetől? — A Leár királyt (igy mondja). Meg a Corne­­villei harangokat, meg a Sevillai borbélyt is. Pe­tőfinek minden versét tudom. Költeményei felülhaladják az 1300-at. Nála a számadat s a költészet mindig ölelkezik. Megilletődve nézzük. Tehetségnek született. Elkalló­dott. Egy a sok közül. Elmondja még, hogy fiatalkorában vágtában, állva lovagolta a lovat. Ez az öreg regős, ez az öreg kobzos, ez a táltos. íródeák és lovas az ősi faj minden képességét magá­val hozta erre a világra. Az osztrák nemzeti tanács döntése több gazdasági kérdésben. Bécs, okt.. 27. A net­­ 's ma szavazással döntött a gazdasági vita sorám benyújtott határozati javaslatok fölött. Egyebek között elfogadtak egy in­dítványt, amely felszólítja a kormányt, hogy a­ leg­nagyobb nyomatékkal törekedjék az államok, illetőleg a jegybankok között megállapodásra a kölcsönös de­vizaforgalmi leszámolás megvalósítása céljából. Elfo­gadtak továbbá egy indítványt, hogy a kormány ter­jesszen elő tervet a Creditanstalt ipari érdekeltségé­nek helyreállítására. Egy másik elfogadott indítvány azt kívánja, hogy a kormány terjesszen elő törvény­­javaslatot a gabona és a liszt külkereskedelmi for­galmának monopolizálá­sáról. Elutasították azt az indítványt, amely a szén és cukor nagykereskedelmi monopóliumát kívonta, nem­különben azt a határozati javaslatot, hogy kössenek Szovjetoroszországgal legtöbb kedvezményi és kontin­gens szerződést. Hasonlóképen elvetették azt az indít­ványt, amely kívánta, hogy a munkahétnek 40 órára való leszállításáról terjesszenek elő törvényjavaslatot. Bécs, okt. 27. A nemzeti tanács holnap tárgyalja első olvasásban az állatforgalmi központ létesítésére vonatkozó kormányjavaslatot. Az első olvasás után külön bizottságot létesítenek, amely csütörtökön kezdi meg a törvény tárgyalását. Az ember mindenre képes. A gépcseléd, a géprendőr már régen a múlté. A gépiorvos sem szenzáció már. A páciens beleül a készü­lékbe és a gép azonnal jelzi a diagnózist. Egyúttal meg­írja a receptet is. Hát most mi jöhet ezután.* A gép remek­­író. Olyasféle masina, amely a kivánt mű­fajra beállítva a legtökéletesebb regényt, novellát, verset és színdarabot gyártja. A gépszerkezet két mgg előnye: 1. a gépköltő sohasem ideges és nem kel ki magából. Ha mégis kikelne, akkor nem gépköltőnek, de t­öltógép­­nek hívnák. J. a gépszerző a premier után nem­ olvas kritikát. Éppen ezért a gépkritikus sohasem ír rosszat a darab­ról, mert a gépszerzőnek az úgysem fáj. DYMI. .

Next