Pesti Hirlap, 1932. január (54. évfolyam, 1-25. szám)
1932-01-01 / 1. szám
2 Németország elfogadta Anglia javaslatát Lausanne-ra vonatkozólag. Berlin, dec. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Sir Horace Pumbold angol nagykövet csütörtökön ismét megjelent a német külügyminisztériumban, ahol Balon államtitkár képviseletében dr. Klauss minisztériumi igazgató fogadta. Dr. Gauss közölte a nagykövettel, hogy a német kormány hozzájárult az angol kormánynak ahhoz a javaslatához, mely szerint Lausanneban tartsák meg a nagy nemzetközi jóvátételt kormánykonferenciát. E nyilatkozat alapján az angol kormány most összeköttetésbe fog lépni a svájci kormánnyal és szét fogja küldeni a konferenciára szóló formális meghívókat. A konferencia megkezdésének idejét az angol kormány, mint már jelentettük, január 16-ra szeretné kitűzni, abban a feltevésben, hogy addigr véget ér a Berlinben most ülésező és a német kölcsönök meghosszabbításáról tárgyaló bankárkonferencia. Ma is megerősítik azt a hírt, hogy az Egyesült Államok hivatalosan nem képviseltetik magukat a nemzetközi jóvátételi konferencián. Olaszország is elfogadta a javaslatot. Róma, dec. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Az olasz kormány elfogadta azt az angol indítványt, hogy a jóvátételi értekezletet január 18-iki kezdettel Lausanneban tartják meg. Dr. Cratz Gusztáv Belgrádban. Belgrád, dec. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Jól értesült politikai körökben úgy tudják, hogy dr. Gratz Gusztáv volt magyar külügyminiszter teljesen rangrejtve két napot töltött Belgrádban, ahonnan csütörtök délben utazott vissza Budapestre. Marinkovics külügyminiszter távollétében dr. Kumanich miniszter fogadta dr. Gratzot, aki a jugoszláv gazdasági élet vezetőivel is megbeszéléseket folytatott. A belgrádi magyar követség Grátz tiszteletére vacsorát adott, amelyen több előkelő jugoszláv politikus és a gazdasági élet kiválóságai is résztvettek. Hír szerint dr. Gratznak az volt a nemhivatalos jellegű megbízása, hogy az irányadó jugoszláv körökben tájékozódjék egy jugoszláv-magyar közeledés eshetőségeiről és hogy megismerje azt az álláspontot, amelyet Jugoszlávia a középeurópai gazdasági blokk tervével szemben elfoglal. A szovjet nem akar Párizsban tárgyalni a románokkal. Bukarest, dec. 31. Ma reggel érkezett meg Bukarestbe a szovjet válasza a román kormánynak a megnemtámadási szerződésre vonatkozó tárgyalásaira. A szovjet a válaszban ,a leghatározottabban viszszautasítja azt, hogy Párizsban tárgyaljanak e kérdésről és arra kéri Romániát, hogy ne zárkózzék el attól, hogy a tárgyalások színhelye Moszkva legyen. A román kormány válaszában elvileg elfogadja a szovjet által javasolt tárgyalási időpontul január második felét, viszont határozott választ kér arra, hajlandó-e a szovjet a tárgyalások színhelyéül tigrít elfogadni. A válasz hangsúlyozta még, hogy Románia a szerződés megkötésének sikere érdekében elvileg nem zárkózik el az elől sem, hogy a tárgyalásokat e kérdésben Moszkvában folytassák. Gabinak valami lobbant a tekintetében. •— Nem vagyok gyáva! — nézett velem farkasszemet. Lina arcán valósággal tüzelt a pir. Csípőre tett kézzel, kihívóan nézett bennünket. — Üsd meg! — biztatott. Nem mozdultam. Lina várt pillanatig, akkor Gabihez fordult:Jüsd meg akkor te. Gabi szó nélkül hátrarántotta a vállát és lekent egy mellport. Nekiugrottam és átkaptam a derekát. Lezúdultunk a földre. Gabi karmolt, rúgott, harapott, de én voltam az erősebb. Leszorítottam a karját és a mellére térdeltem. — Add meg magad, — lihegtem. — Nem adom! — sziszegte. — Akkor imádkozz, mert ütött az utolsó órád. Lina odalépett hozzánk: — öld meg . . . — mondta halk, elváltozott hangon. Gabi rátekintett, szeméből hirtelen könny csordult ki. Nem tudom, mit éreztem, de egyszerre hideg, eddig soha nem érzett kietlen fájdalom hasított át a szívemen. Elengedtem Gabit is. Fölemelkedtem. Lina csalódottan biggyesztette el a száját. — Akkor gyerünk haza. Leültem az árokpartra. Miért nem ütöttem meg Gabit, amikor legyőztem? Most megmutathattam volna nekik, ki vagyok, a rabszolgáimmá tehettem volna őket? Miért nem hallgattam Linára? Fájó üresség kongott a szívemben. Úgy éreztem, valamit elvettek tőlem, az ég sötétebb, a föld kihaltabb, a levegő nehezebb, mint amilyennek eddig én hittem. Miért biztatott Lina, hogy végezzek Góbival? Olyan árvának és szomorúnak éreztem magamat, hogy legszívesebben meghaltam volna. Lehajtottam a fejemet és ennyit mondottam csak: — Én nem hívom le Annácskát. Lina szó nélkül sarkon fordult és megindult. Már messzire járt, amikor megállott és visszakiáltott Gabinak: — Nem jössz? Gabi habozott, de csak pillanatig, aztán hirtelen megugrott, aztán futott Lina után. Lina megvárta, amíg odaért hozzá, akkor paszternákat kezdett vágni az ujjával. — Gyáva! Gyáva! — kiáltotta felém. A földet néztem. Katicabogár ült az egyik fűszálon. A levegőben madarak szálltak, az égen hófehér bárányfelhők vitorláztak tovább láthatatlan szárnyaikon. Zengett a nyár és én nem éreztem többé az izét és illatát annak az ürömnek, amely eddig az egész lelkemet betöltötte. Nem tudom, meddig ültem az árok partján. Később, amikor föltekintettem, Annácska állott előttem. Kis babos ruhája volt rajta, csipkés köténykével. Koszorúba font szőke haját beezüstözte a napfény, buzavirágkék szemében és drága ajkán a boldog élet mennyei mosolya illatozott. — Mit csinálsz itt? — nézett a szemembe. Felemelkedtem. Vad fájdalom kiáltott a szívemben. Odaléptem hozzá. Éreztem, hogy rögtön eriva fakadok, s elöntött a forróság. — Miért árultad el Gabiékat? Hátralépett: — Én nem árultam el őket. — mondta alig állttahatóan. — Nem te mondtad meg Rákos bognárnak, hogy lelőtték a galambját? — Nem. Én nem is tudom, hogy galambot jöttek. Éreztem, hogy a fülem körül lüktet a levegő. — Nem félsz, hogy leszámolok veled? Elsápadt. Rám emelte a tekintetét, aztán lehajtotta a fejét. — Én nem bántottalak téged sohasem! ... — lehelte bús árvasággal. A torkom összeszorult. Előre léptem, hogy megüssem, de ebben a pillanatban megint fölnézett. A tekintetünk találkozott. — Nem félsz? — hajoltam egész közel az arcához. Nem szólt, csak nézett, hosszan, könnybeborult tekintettel. Ajka reszketett. Várta, hogy megüssem. Aztán megfordult, csendes, nesztelen léptekkel megindult a kertjük felé. Megvártam, amíg fölért a lépcsőre, akkor kiszakadt belőlem a kiáltás: — Annácska!? Visszafordult és megállott. — Szóltál? — Gyere . . . Mondani akarok valamit. Perc múlva megint ott állott előttem. — Itt vagyok ... — rebegte. A keze uitán nyúltam. — Gyere, elviszlek verebészni. Fölnézett rám: — Ugye nem versz meg? Nem versz meg engem soha? Megfogtam a kezét. — Nem . . . Soha nem verlek meg, Annácska. A nyakam ölelte át, én meg a derekát és engedtük, hogy a könny végigperegjen az arcunkon. Aztán nekivágtunk a rétnek, amely ezerhangu ,dalával giát integetett felénk. 1932. január 1., péntek. PESTI HÍRLAP A szerb börtönökben ártatlanul megkínzott magyarok. A belgrádi fogházban egyszerűen elteszik láb alól a megkínzott kémgyanús embereket. Szeged, december 31. A jugoszláv határon tolonc után áttették Fülöp Sándor 40 éves budapesti szerelőt és Horváth József tompás földműveslegényt. Mindketten annyira elgyötört és elcsigázott állapotban voltak, hogy a városi kórházban kellett elhelyezni őket, mert testüket sebek borították és járni is alig tudtak. Fülöp a kórházban elmondotta, hogy ügynökösködéssel foglalkozott, s mintegy fél évvel ezelőtt Mohács alatt tévedt át a szerb határon. Amikor a szerb járőr elfogta, pusztán a kézitáskájában talált szappan és pipere-cikkek alapján ráfogták, hogy magyar kém. Először Fehérmonostorra hurcolták, ahol egy Magyarországról jött szerb kémmel szembesítették, s bár sohasem látta, a szerb kijelentette, hogy Budapestről ismeri mint veszedelmes magyar kémet. Erre egy hét múlva Belgrádba vitték, ahol az Uprava Policei egyik magánzárkájában embertelenül megkínozták és véresre verték, úgyhogy többször elájult. Mindezt azért tették, mert magyar tisztek fényképeit mutogatták azzal, hogy mondja meg, kik azok, ő azonban nem tudott felvilágosítást adni, mert nem ismerte őket. Pár nap múlva az úgynevezett Technicki Policer magánzárkájában helyezték el, ahová nemsokára bevittek még két magyart, Szántó Mihály szegedi fiatalembert és Kutas Dezső budapesti szerelőt, akinek felesége és másfél éves kisfia is le volt tartóztatva. Mindnyájukat állítólagos kémkedéssel gyanúsították. Fülöp elmondotta, hogy a közös cellából nap-nap után tűntek el kémkedés ürügye alatt letartóztatott foglyok, akiket egy szerb őrmester kijelentése szerint, eltettek láb alól. Fülöp egy ideig egy zárkában volt egy Andrásy nevű pécsi fiatalemberrel és Arnstein budapesti festővel. Fülöpöt végül Szabadkára toloncolták, ahol találkozott Mészáros kiskunhalasi kereskedővel, aki akkor már négy hónapja volt fogságban ugyancsak állítólagos kémkedés miatt. Horváth Józsefet Kelebiánál fogták el. Elmondotta, hogy addig verték puskatussal, amíg el nem ájult. Később Szabadkára vitték, de oly rossz állapotban volt, hogy kórházba kellett vinni. Amikor a kórházból visszakerült a fegyházba, állandóan ütöttékverték, végül pedig áttoloncolták. Úgy Horváthnak, mint Fülöpnek testét ma is nyílt sebek, véraláfutások és daganatok borítják. A legvadabb és legsötétebb szovjetrémségekkel vetekszik az a kép, melyet a jugoszláv területről áttett szerencsétlen magyarok leírásából megismerünk. A szerbek magyar gyűlölettel párosult vad balkáni erkölcse termelhet ki csak ilyen vérlázító gyalázatosságokat. Hiába kísérelnék meg a szerb hatóságok, hogy azokat a borzalmakat, amelyeket a fogságba jutott magyarok elbeszéltek, letagadják. Ellenük bizonyít a határon átdobott két magyar ember összevert és megkínzott testén kívül számtalan hasonló esetnek a végeláthatatlan sorozata. A magyar kormánynak kötelessége, hogy ezeket az eseteket valami módon az európai közvélemény elé terjessze, a belgrádi kormánytól pedig elégtételt kérjen az ártatlan magyar állampolgárok megkínzásáért Valamikor boldog békeidőben , azt mondották, hogyha valahol egy angol embernek a hajaszála meggörbül, ott azonnal megjelennek az angol hadihajók. Magyarország gyenge kis ország. Jogainak védelmére nem rendelkezik az erőszak fegyvereivel. Lehetetlen azonban, hogy a művelt nemzetek közössége érzéketlenül tűrje a szerb hatalmaskodás és szerb kegyetlenkedés fekélyét. Lehetetlen, hogy ne legyenek olyan erkölcsi fegyverek, amelyek a belgrádi urakat megtanítják, hogy a huszadik században nem lehet alkalmazni a legsötétebb középkor brutális és embertelen eszközeit. A román külügyminiszter prágai látogatása. Prága, dec. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Ghica román külügyminiszter feleségével együtt Benes meghívására január 19-ikén Prágába érkezik látogatóba. A látogatás magánjellegű, de nyilvánvaló, hogy összefüggésben áll Ghica belgrádi és varsói utazásaival. A román külügyminiszter jan. 21-ikén távozik Prágából. A nemzetközi lefegyverzési értekezlet előtt a kisantant külügyminiszterei Montreuxben találkoznak, hogy együttes eljárásban állapodjanak meg. Ismeretes, hogy a kisantant vezérkarai néhány héttel ezelőtt Prágában már megbeszélést tartottak a haditechnikai részletekről. Hír szerint Montreuxben arról is tárgyalni fognak, hogy Lengyelországgal közösen járjanak-e el a lefegyverzés kérdésében, A román közvetítés révén az elvi megállapodás már megtörtént Lengyelországgal, és valószínű, hogy a román külügyminiszter január 8-iki varsói látogatásán ez is szóba kerül. A kisantant és Lengyelország a lefegyverzési értekezleten azt az álláspontot fogják képviselni, hogy a leszerelést az egyes államok különleges érdekeitől tegyék függővé. A kisantant értekezletén foglalkozni fognak a román orosz kérdéssel is, mégpedig azokkal a tárgyalásokkal kapcsolatban, amelyek Lengyelország és Oroszország között a támadást kizáró egyezmény ügyében folynak. Az indiai alkirály csak alkotmányjogi kérdésekről hajlandó tárgyalni Gandhival. London, dec. 31. Az indiai nacionalista kongresszus ma délután tárgyalta lord Willingdon alkirály válaszát Gandhi táviratára. A választ nem tették közzé, de jólértesült körökben hangoztatják, hogy az alkirály hajlandó ugyan tanácskozni Gandhival alkotmányjogi kérdésekről, de nem hajlandó a statáriális rendeleteket hatályon kívül helyezni, sem pedig arról tárgyalni, hogy megsértette-e a kormány a Gandhi K Kwin-féle fegyverszüneti egyezményt.