Pesti Hirlap, 1932. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

1932-01-01 / 1. szám

A miniszterelnök nyilatkozata a revízióról és a gazdasági válság enyhüléséről. . Gróf Károlyi Gyula miniszterelnök újév napján, pénteken délben fél egy órakor fogadja az egységes­­párt küldöttségét, amely az újév alkalmából üdvö­zölni fogja. Pesthy Pál elnök tolmácsolja a párt jó­kívánságait, amire gróf Károlyi Gyula válaszol és beszédében vázolni fogja a kormány jövő évi munka­programuj­ját. Gróf Károlyi Gyula miniszterelnök székesfehér­vári választóinak egy ottani napilapban kíván bol­dog újévet és cikkében a kormány legközelebbi fel­adatairól többek közt ezeket írja:­­­• Az 1932-es esztendő politikai feladatainak sorát a többszörös állások kérdésének törvényhozási rendezése, az összeférhetetlenségi kérdés revíziója és a részvénytársaságok reformja fogja megnyitni. Igazságtalanság volna a kormánytól azt követelni, hogy ezeket a kérdéseket pártpolitikai kívánalmak kedvéért esetleg tegye félre és olyan, kérdésekkel fog­lalkozzék, amelyeknek az említettek mellett még ti­­zedrangú jelentőségük sincs. A kormánynak nagy nehézségekkel kell megküzdenie. Felvetődik a kérdés, vannak-e optimizmusra jogosító momentumok, amelyek felbátorítják arra, hogy feladata sikerében bizzon­. Bármennyire sötétnek is akarják egyesek fel­tüntetni a pillanatnyi helyzetet, felelősségem tudatá­ban mondhatott­, hogy ilyen jelenségek igenis vannak. Vigasztalásul szolgálhat bajainkban az, hogy a nálunk is tapasztalható pénzügyi és gazdasági ne­hézségeket az egész világ érzi. Hogy rövidlejáratú kölcsöneinket nem tudjuk visszafizetni, ebben a ne­hézségben osztoznak velünk sokkal hatalmasabb országok is. Mindezeknél a szempontoknál jelentő­sebb azonban az a meggondolás, hogy a világkrízis kimélyülése előbb-utóbb el fog vezetni ahhoz a be­látáshoz, hogy minden baj legfőbb oka az elhibázott békeszerződésekben keresendő. Bizonyos paradoxon­nal azt mondhatnám, hogy mindenkinek, aki a tria­noni béke revízióját kívánja — és van-e olyan em­ber, aki ezt ne kívánná? — a Magyarországra nehezedő­ gazdasági hely­zetben egyik jelét kell látnia annak, hogy ennek a revíziónak mielőbb el kell követ­keznie. A végzetes helyzet önmaga teszi lehetetlenné és szükségszerű kényszerűséggel fogja megszülni Európa általános politikai és gazdasági struktú­rájának a megváltoztatását. Az az új élet, amelyet a győztes hatalmak elképzelése szerint a békeszerző­dések lettek volna hivatva megalapozni. Világszerte csődbe került, napról napra érezhetően dokumen­tálja a benne rejtőző belső ellentmondásokat. A jobb jövő­ felé szenvedéseken át visz az út és a ránk sza­kadt nehéz, esztendőket minden magyar embernek úgy kell tekintenie,­­mint megváltást azért a boldo­gabb életért, amelyhez való jogunkat bebizonyítjuk azzal, hogy a válság idején nem törünk meg­ és nem csüggedünk el. Ennek az elgondolásomnak a ke­resztülvitele az én jobb jövőbe vetett hitem alapköve. A földm­­velésü­gyi miniszter üdvözlése A földmű­velésügyi minisztérium tisztviselői kara az évforduló alkalmából a régi szokásnak megfelelően testületileg tisztelgett Ivády Béla földmű­velésügyi miniszternél. Dr. Mayer Károly államtitkár meleghangú be­szédben üdvözölte a minisztert, aki hálás szavakkal mondott köszönetet a személye iránt megnyilatkozó bizalomért, majd így folytatta: — Határozottan tiltakozom ez alkalommal iz expozém olyan irányú beállítása ellen, mintha abban én akár az elmúlt tíz év nehéz, küzdelmes és alap­vető munkáját kívántam volna kritika tárgyává tenni, vagy akár hivatali elődöm fáradhatatlan és igazán önzetlen munkásságát és vele együtt a ti oda­adó munkásságokat kívántam volna lebecsülni. Aki végighallgatta vagy elolvasta ezt a beszédemet, an­nak tisztában kellett lennie annak céljaival is. Ném szolgált az mást, minthogy leszögezzem nyilvánosan is azt a birtokállományt, amelyet mint miniszter át­vettem. Megállapításaimért idevonatkozókig száz szá­zalékig állom a kritikát, de intencióimat félremagya­rázni, elferdíteni nem engedem. Arra kérlek tehát benneteket, tartsátok meg továbbra is munkakedve­teket és irántam való bizalmatokat, mert a magyar mezőgazdaságnak és a magyar földművelésügyi mi­niszternek sohasem volt nagyobb szüksége teljes m­unkabírászokra, fokozott munkakedvetekre, ambí­ciótokra, mint épen ma. Hindenburg elnök üzenete a német néphez. Berlin, dec. 31. Hindenburg birodalmi elnök ma este fél 10 órakor a német rádióban az újév alkal­mából a következő ü­zenetet intézte a német néphez: — Német férfiak és német asszonyok! Mint biro­dalmi elnök és mint idős férfi, aki a német történe­lemnek aránylag nagy szakaszát éltem át, feljogo­sítva érzem magam arra, hogy ma e súyos év végén, néhány' hűségesen érzett Nszót intézzek' önökhöz és segítségükre legyek abban, hogy az idők súlyát elviseljék. Teljes tudatában vagyok annak, mily ha­talmas áldozatokat kíván az idő valamennyiünktől, hogy megkísérelhessük, hogy a mostani ínséges időt saját erőnkből leküzdhessük. Legmelegebb köszönet és nagy elismerés illeti a német népet eddig tanú­sított áldozatkészségéért és azért a türelemért, amellyel a kemény szükséget felismerve, minden szenvedést elviselt. Ez az, amit legelőször akarok mondani. Azonban ez általunk hozott áldozatok nagysága hitelezőinkkel szemben egyúttal arra a követelésre is feljogosít bennünket, hogy lehetetlen teljesít­m­é­­nyek követelésével ne állják útját gyógyulásunknak. A leszerelés kérdésében sem szabad Német­országtól jogát megvonni. Az egyenlő biz­tonságra való igényünk oly világos, hogy nem is lehet kétségbe vonni. Önkéntelenül is visszagondolok Tannenbergre. Hely­zetünk akkoriban szintén súlyos volt. Igen merész elhatározásokra volt szükség és nagy követelménye­ket kellett állítani a csapatok elé, hogy a sikert el­érhessük. A hű bajtársi érzés köteléke, a benső haza­­szeretet és az önmagunkba vetett hit összetartott bennünket, úgyhogy a döntés a mi javunkra esett. Ma szintén felhívom egész Németországot, hogy kéz a kézben, csüggedés nélkül nézzünk a gondteli döntéseket rejtő jövő elé. Vajha senkin sem győze­delmeskedne a kishitűség, hanem mindenki meg­őrizni a rendíthetetlen hitét a haza jövője iránt. Az Isten már sokszor megmentette Németországot a nagy ínségből, s ő ma sem fog minket elhagyni. És most a német nép összességének és minden egyes németnek őszinte, hűséges szívből boldog új­évet kívánok. Miután a birodalmi elnök beszédét befejezte, a zenekar a Deutschland-dalt játszotta el­■äf . A birodalmi elnöki beszédet a vége felé megza­varták és pedig olyan módon, hogy hirtelen más hang hallatszott. Nyilván bekapcsolódott valaki a veze­tékbe, mert különböző városokból jelentették, hogy ugyanolyan világosan, mint Slindenburgot, egy kom­munistát hallottak, aki az elnök beszédébe belekiál­tott: — Csak a kommunizmus hozhatja meg a szabad­ságot. Valószínű, hogy azzal a kábellel, amely a ber­lini mikrofont a königsvrusterhausein rádióállomás­sal összeköti, valahol kapcsolatot létesítettek­. Ehhez hasonló kísérletek már másutt is előfordultak. A ni­krofont, amelybe Berlinben Hindenburg beszélt, V­­íték köti össze a königswusterhauseni leadóállom­­­sal, amely egy erdő közepén fekszik. Lehetséges­­, hogy ebbe a vezetékbe kapcsoltak be egy p­rofort, amelybe belebeszélhetnek és ezt a hangot dió ugyanolyan erővel továbbítja, mint a Bei­­n elhangzott szavakat A rendőrség azonnal , vizsgálatot indított, hogy megállapítsa, a 15—20 ki­lométer hosszú vezeték melyik pontján történhetett a bekapcsolódás. Schober az osztrák-magyar vámunió tervéről. Bukarest, dec. 31. Az Adeverul bécsi szerkesztője kérdést intézett Schober kancellárhoz, lehetségesnek tartja-e az­ osztrák-magyar vámuniót. A kancellár a következőket válaszolta: — Az Osztrák ipart 51 millió lakosság részére építettük ki és ez az ipar ma súlyosan szenved az új államok vámhatárai miatt. Mi mesterséges módon igyekeztünk fejleszteni mezőgazdaságunkat, a via­­gyárok ugyanazt tették iparukkal. Ilyenformán ma nehezebb kereskedelmi egyezséget kötni a dunai ál­lamokkal, m­int tíz évvel­ ezelőtt.­­ Ami az osztrák-magyar vámuniót illeti, azt ma nagyon nehéz megvalósítani, mert úgy Ausztria, mint Magyarország az ismertetett fejlődést élte át. A háború után közvetlenül mindkét állam azokat a hiányokat pótolta belföldön, amelyekben behozatalra szorult. Az osztrák-magyar vámhatár­­ egyszerű meg­szüntetése tehát igen nagy nehézségeket okozna ma mindkét oldalon. Az osztrák paraszt hallani sem akar erről, kivéve talán, ha kontingentálnánk a ma­gyar haza behozatalát. Ezért nem remélhetjük, hogy Magyarországgal vámunióra léphetünk, de megfelelő kereskedelmi szerződést akarunk kötni Magyaror­szággal, ami megkönnyítené az árucserét. Külföldi ajánlatok az ország villamsmosításának továbbfejlesztésére. A magyar kormányhoz külföldi tőkecsoportok részéről két ajánlat érkezett az ország villamosítá­sának további kifejlesztésére. Az egyik ajánlatot egy angol pénzcsoport a Power Securities Corpo­ration adta be, amely Anglia villamos ellátásának nagy részét kezében tartja. Ez a vállalat előbb har­mincmilliót, öt éven belül pedig még harmincötm­illió pengőt fektetne bele a magyarországi villamosháló­zat kiépítésébe. A másik ajánlat egy hollandi cso­porttól érkezett, az Actiengesellschaft für Elektri­sche Unternehmungen dmit amsterdami részvény­­társaságtól, amelyben német érdekeltség is részt­­vesz. Ez a vállalat hetvenm­illió pengőt fektetne bele villamos hálózataink kiépítésébe. Az ajánlatokat most tanulmányozza Kenéz Béla kereskedelmi mi­niszter, aki kijelentette, hogy az ajánlatok mérlege­lésénél az a szempont vezeti, hogy az ország érde­keit a legteljesebb mértékben megóvja. A villamosí­tási programm további fokozatos megvalósítása, úgymond, a munkaalkalmak teremtése szempontjá­ból is nagy jelentőségű volna és a valutakrízis óta ezek az első érdeklődések a külföld részéről, olyan tervekkel kapcsolatban, amelyek nagymennyiségű külföldi valuta beáramlását jelentik.

Next