Pesti Hírlap, 1933. január (55. évfolyam, 1-25. szám)

1933-01-01 / 1. szám

viaszhenger repedt, a hangh­ás pedig elmosódott rajta. A viaszkorong forog, fülünket a tölcsérre tart­juk, a gép egyhangúan zúg, de mit sem hallunk. Az idő megviselte a lemezt, a 42 év előtt fölvett hangb­an úgy látszik nem támad életre. Le kell mondanunk arról, hogy Kossuth Lajos hangját meghalljuk? Lajtha László nem nyugszik bele. Dermesztően hideg laboratóriumi szobájába megyünk — a Nem­zeti Múzeumnak nem jut elég fűtőanyag — és elgon­dolkodva mondja: — Még egy próbát teszek . . . A korongot egy kis barnaszalagos gépre helyezi és megindítja. Alig telik bele öt perc, — még egy korong van a szerkezeten! — A fonográflemez-sokszo­­rosítógépen, mely a múzeum tulajdona, másolatot vett a régi lemezről. Most aztán ráhelyezi a fono­gráfra a másolatot és ismét két ember füle tapad a tölcsérre. Lajtha László közben beállítja, szabá­lyozza a gép forgását, a korong elindulása óta lassú ■ütemü szónoki beszéd hangjai hallatszanak halkan, mintha nagy-nagy távolságból beszélne valaki, de a szavakat nem­ lehet megérteni. A korong kéthar­mad része lejárt, amikor váratlanul megerősödik a hang és tisztán hallani a szavakat: „A világ bírája a történelem . . .“ Ez Kossuth hangja, Kossuth szavainak ritmusa, ahogyan emelt hanghordozással beszél és milyen kü­lönös, hogy éppen ezek az első szavak, amelyek a le­mez négy évtizedes némasága után életre kelnek a hangírásból! Kossuth Lajos hangja: Csodálatos, hogy hallhatjuk Kossuth hangját, akit nem ismertünk, akinek beszédét az iskolában tanultuk és annyiszor éltük át a történelem, a 48-as újságlapok, régi emlékiratok olvasták az izzó pilla­natokat, amelyekben a 49-iki kormányzó hangját pró­báltunk idézni képzeletünkben. Ez tehát Kossuth hangja, amely a függetlenségi harcra hívta a 48-as országgyűlést és elhangzott rá az egyértelmű „Meg­adjuk“. Ez a hang mondta el a debreceni nagy­templomban 1849 április 14-én a nagy beszédet, amelyre a forradalmi országgyűlés kinyilatkoztatta a nemzet függetlenségét és a Habsburgok trónfosz­tását Milyen csodálatos lehetett ez a hang, amikor a régi viasz­korong másolatáról életre kelt hang, a 88 éves Kossuth hangja is — amint csak egy, a tölcsérre tapasztott füllel, megfeszült idegekkel fi­gyelve kaphatjuk eltűnő másodpercekig — szépségé­vel és erejével ennyire lenyűgöz a nagy élmény ha­tásán túl! Milyen ez a hang, amit december 29-én, déli fél egy órakor az utókor képviselői, Lajtha László és e sorok írója először megszólalni hal­lottak?Szívbemarkoló bánat érződik a mély hang ko­mor sötét színében, de nincs benne sem az üreg­kor­nak, sem az átlag szónokok vintszomorúságának hangremegtetése. Tömör, de már nem érces, még­sem harcos. Szépségében olyan egyenletes, teli­­bongású, mint beszédének méltóságos ritmusa. Nem tagolja beszédét és mégis, oly lassú ütemben követik egymást a szavak szerte nem szakadozva, hogy min­den szó külön hangzik, hangjának mérsékelten emelkedő páthoszán. „A világ bírája a, történelem, fog e kérdésre felelni. Legyenek e szent emlékű vértanuk megáldottak poraikban, szellemeikben a hon Szabadság Istenének legjobb áldásával az örökkévalóságon keresztül: engem,­­ ki nem borulhatok le a magyar Golgota porába . . .“ Ennyi, ami a 460 szavú beszédből érthetően hangzik a lemez másolatából. Az első mondat tiszta és erős. A következő mondatok már halványabbak, de az írott szöveget és a hangot megfeszített figyelem­mel követve, még érteni. Az „engem" szó után Kos­suth egy pillanatra megáll beszédében és ezt „ki nem borulhatok le a magyar Golgota porába", lejjebb vitt hangon, a szomorúság halkságával mondja. Ami ez­után következik: „engem október 6-án...“ már nem lehet tisztán kivenni, csak némely szavak, szótagok hangzanak érthetően. Tisztán halljuk azonban a há-­ rom végső szót: „ügy legyen. Amend Kossuth ezt minden más szónoktól eltérően nem mondja színé­­sziesen emelt hangon, hanem leeresztett hanggal, csendesen, mint aki imádkozik és imát fejez be mély beleéléssel. Kiderül tehát, hogy a megmaradt, a tokján ,.111“, jelzésű korong a beszéd harmadik részét őrzi és a másolat készítése közben a másológép segítségé­vel sikerült megörökíteni a hangízást annyira, hogy az idézett szavak életre keltek és most már remélhető, hogy modern műszaki eljárások segítségével esetleg annyira meg lehet erősíteni, hogy gramofonlemezre átvive, majd a korongon levő egész beszédrészlet hallhatóvá lesz. Lajtha László a napokban Párizsba utazik és ott tartózkodását fölhasználja arra is, hogy a legújabb módszereket tanulmányozza és aztán meg­próbálja Kossuth hangját, beszédének egyharmadát megmenteni. ■sc­Micsoda kár, hogy a három korong, amikor még teljes épségben megvolt, nem került a múzeumba, most az egész beszédet meg lehetne tartani az időnek. Nagy szerencse azonban az is, hogy Feiner Károly jóvoltából legalább ez a korong a múzeumé lehetett, és így avatott kezekbe jutva, talán még újra lelkekbe, szívekbe szállhat az a fölséges hang, amely egykor a nagy átalakulás, a függetlenségi harc idején magával ragadta az egész nemzetet. ________ Tamás Ernő. V c I § «T» !!»I !! fi­f!! fi fi I - Itt tették levágni őt ■ kiadóhivatalnak beküldeni!­­(Tolnai Világlapja kiadóhivatalának Budapest, VII., Dohány­ utca 12.) Megrendelőlap. Megrendelem Tolnai Világlexikona 18 kötetét Budapesten 40.— pengő, vidéken 42.— pengő ár­ban, egymás utáni egyenlő havi 2,5 pengős részlet­fizetésre. Az első részletet a kötetek átvétele után törlesztem­, azután pedig a következő részleteket minden hónapban a vállalat pénztárához befizetem, levonás nélkül. A teljes törlesztésig a sorozat tu­lajdonjogát a vállalat fenntartja. Már egy részlet be nem tartása esetén a hátralék teljes összegében esedékessé válik. Az esedékes és lejárt részleteket a cégnek jogában áll költségemre postai megbízás útján bevonni. Per esetén alávetem magam a bu- P. 12. Mindenkinek mindent megmond Tolnai Világlexikona 18 vászonkötésű kö­­tetben, kitűnő térképekkel, szinnyomatú mel­lékletekkel. Minden kötet 320 oldal terjedelmű, 500 szöveg közötti képpel. A Lexikon a tudás valóságos kincsesháza, mert szerkesztésében résztvett országunk szellemi életének ezm­e, java, egyetemi tanárok, tudósok és írók. A teljes 18 kötetes sorozat 2 pengős havi rész­letfizetésre kapható, Budapesten 40 pengőért, vidéken bérmentes szállítással 42 pengőért. Mivel egyes kötetek már fogytán vannak, na­gyon kérjük, ha a teljes sorozatot meg akarja kapni, sürgősen töltse ki az alanti szelvényt és küldje be Tolnai Világlapja kiadóhivatalának. bapesti központi királyi Járásbiróság hatáskörének és kizárólagos illetékességének. Kéjz,——— 193--hó -—-nap, aláírás, foglalkozás, pontos cím. JL­I PESTI HÍRLAP 1933. január 1. vasárnap. A „Temps“ a békeszerződések revíziójától fél. Párizs, dec. 31. A Temps visszapillantást vet a lefolyt év külügyi eseményeire. Az elmúlt év külpoli­tikai mérlege­­ kiábrándító. A Temps véleménye szerint az Európaszerte uralkodó politikai válság végső okát a német nacionalizmus erősödésében és nyugtalanító magatartásában kell keresni. A lap at­tól tart, hogy a fegyveres egyenjogúságnak biztosítás­­át Németországban újra­ felfegy­verzésre akarják kiaknázni és ennek megtörténtével a békeszerződé­sek területi rendelkezéseinek revíziójára vetik rá magukat. A végső cél az, hogy Középeurópában újból helyreállítsák a germán befolyás döntő túlsúlyát. A Népszövetség a lap szerint a lefolyt eszten­dőben vesztett tekintélyéből, mert tehetetlennek bizo­nyult a kínai-japán viszállyal szemben. Nagy nehéz­ségekbe ütközött továbbá a dunai államok gazdasági átcsoportosítása, holott ez az egyedüli módja annak, hogy Középeurópát megmentsék a kiszámíthatatlan következményekkel járó összeomlástól. Jugoszláviában az összeomlás előjelei mutatkoznak. Párizs, dec. 31. A Volo­ité hasábjain du Chayla annak a véleményének t adt kifejezést, hogy a­ jugo­szláv királyság belső helyzete az összeomlás előjeleit mutatja. Nemcsak Macedóniában, hanem Monte­­negróban is állandó a forrongás, a szerbek, a hor­­vátok és szlovének ellenségeskedése egyre fokozódik. Az országot súlyos társadalmi válság is emészti. A belgrádi kormány nem képviseli a népet, hanem csupán az újkeletű uralkodóházat; a kormány uralma a szuronyok hatalmán nyugszik és elsősor­ban az egykori Taranger-hadsereg Jugoszláviába me­nekült maradványára támaszkodik. A helyzet egyébként annyira zavaros, hogy nem tudni, váljon a traui incidens a kormány tehetet­lenségének a bizonyítéka-e, vagy pedig magának a kormánynak cselekménye, amely egy nemzeti há­ború kalandos kísérletében keresi üdvét. Ha Jugo­szláviában belső robbanás következik be, az egész Keleteurópára kihathat és kommunista forradalom­nak egyengeti az útját. Számadás* Irta: Nagy Ferenc, kisgazda. Hajdanában az esztendei számvetést maga végezte el minden gazda. Szilveszter estéjén, amíg a család gyermektagjai mogyoróval, meg aszalt szilvával játszották a „páros-e vagy páratlant“, ad­dig a gazda élete párjával hol fejből, hol meg papí­ron számolta az esztendei „mérleget“. Ez a szám­adás nem szórakoztató számtani művelet volt, nem csupán az érdekesség kedvéért került a családi meg­beszélés „tárgysorozatára“, hanem főleg azt igye­kezett megállapítani a gazda, hogy hol kellett volna jobban kihasználni a bevételi lehetőségeket, hol lehetett volna takarékoskodni a kiadásokkal, a befektetésekből pedig miből várható leginkább a jövő évi jövedelem fokozása. Mire aztán kinn az utcán megszólalt az ó-évtől búcsúzó pásztortülök, akkorra már megállapodott a családi konferencia az újesztendő programmjában is. Gyermekkorom óta sok ilyen számadáson je­len voltam én is. Amíg én, a kovács fia, meg a szomszédok Mariskája nagyanyám felügyelete alatt igyekeztünk elnyerni egymás mogyoróját, vagy aszalókját, addig apám, nagyapám, meg az édesanyám hányták-vezették a mi kis gazdaságunk egy évi történetét. Mennyit is kaptunk a mala­cokért, a hizlalt tinókért, mennyi is jött a borért? Mennyit is kerestek a fiatalok — már mint apám­­anyámék — az uraságnál napszámmal? Mennyit kaptunk a felesbérletből? Érdemes lenne-e jövőre nagyobb darabot vállalni? Meghizlaljuk-e az öreg kocát malacozás után, vagy eladjuk-e a malacai­val együtt és a kis kukoricafelesleggel megvár­juk-e, amig majd a tavaszon jobb ára lesz? Ve­­gyünk-e a tinók helyett kis borjukat, vagy meg­vegyük azt a féllánc földet, amit még őszön kínált a nagyapámnak megvételre a gazdája. Vagy jobb lesz tán az egész pénzecskét odatenni a többihez a takarékba, hogy apám testvéreit könnyebb legyen kifizetni? Mire aztán mi, gyerekek abba­hagytuk a játékot, akkorra már a nagyapám pintesü­veg mellett mesélgette apjának, az én dédapámnak, Ra­detzky legjobb gránátorosának Milánóban, Vero­nában, Páduában viselt dolgait. Ha Szilveszter estéjén oda lehetett volna osonni minden ablak alá, hát alig hallott volna az ember egyebet tervezgetésnek számítgatásnál. Ahol előbb véget ért a családi zárszámadás, ott meg mi­hamar felcsendült az ének, a nóta, vagy, kacaj a tréfa nyomán. A tülkölő pásztorok diszes­ fepjtár­­jaikat magukkal vitték végig a falun, mert két vár­megyében nincs olyan erős ember, aki elbírta volna egymagában azt a rengeteg kalácsot, amit egyik­­egyik pásztor ezen az estén faluhosszat kapott. Szinte várták a házbeliek mindenütt, hogy éjfél után már a falubeli banda rázendítsen az udvaron a Rákóczi-indulóra, utána meg, hogy felhangoz­­zék a párosával siető köszöntő gyerekek ajkán. Újest­­endő, vigságszerző, most kezd ujulni. Ujulással vig örömet akar hirdetni. Istenem! még könnyező lélekkel is, de jól esik így beleborulni a múltba, most, amikor a régi falusi Szilveszter-estéknek csak a gyönyörű em­léke él. A falusi esték szilveszteri tervezgetéseiben benne volt a nemzet jövője és szent biztonságérzete. A nemzeti gondolatok felszentelt végvárai, a ma­gyar falusi porták sugározták ki a megdönthetet­len jövőt. Mi pótolja ezt ma, miben van most a nemzeti jövendő? . . . Akkor, amikor a magyar gazda maga állapí­totta meg, hogy családja biztonságban, vagyonkája fejlődőben van, akkor könnyű volt a dolga az or­­szágvezetőknek is. Az államkasszát megtöltötte a gazdaember szilveszteri tervezgetése. Gondtalanul lehetett összekoccintani a díszvacsorák poharát, könnyen lehetett öntelt nagy beszédeket mondani politikai összejöveteleken, mert mindenki tudta, hogy ott áll a magyar falu az államgazdasági ba­jokkal szemben. Nem kellett ékes szónoklatokat mondani azért, hogy befolyjon az adó, nem azon kellett a törvényhozásnak csatázni, hogy a gyé­­rülő bevételekből melyik tátongó lyukat tömjék be előbb, hanem inkább a nagy összegek hová fordí­­tása adott gondot. És könnyű volt az iparosnak, kereskedőnek, mert Szilveszter estéjén számukra iszételt állított a gazda költségvetésébe. A falusi ember felhagy a tervezgetéssel. Las­sanként elfogy minden, ami fölött rendelkezni le­het. Csak a gond marad meg. És még valami: a hit. A hivése annak, hogy lesz még másképpen is, hogy „lesz még egyszer ünnep a világon“. A ter­­vezgetést most át kell venni a gazdától az ország kormányának. Lássák meg, hogy minden bajnak főokozója az, hogy nincs tervezgetés a szilveszteri falusi estéken. És folytassa a kormány ott, ahol elhagyta a falusi gazda. Legyen vége a sok be­szédnek, amikor üres a csűr. A falu hitére kezdjék el építeni a nemzet bizakodásának és jövendőjének az épületét. Vonják le a múlt következtetéseit és ennek alapján készítsék el a nemzetnek jövőre való nagy számadását.

Next