Pesti Hírlap, 1933. szeptember (55. évfolyam, 198-222. szám)
1933-09-16 / 210. szám
1933. szeptember 16., szombat, pesti hírlap Az esztergomi Sobieski-ünnepről. Baloldali kép: fogadtatás a pályaudvaron. Glatz Gyula polgármester üdvözli Hlond bíboros, lengyel hercegérseket, aki mellett jobbra Janta Polczinszky ny. lengyel miniszter, a hercegprímás, Lepkovszky Szaniszló lengyel követ, balra pedig Heilebronth Antal ny. tüzérségi tábornok és Lázár Andor igazságügyminiszter állanak. Jobboldali kép: Hlond bíboros az esztergomi székesegyházban Serédi hercegprímás miséjén. Lengyel ünnep Esztergomban. A Sobieski-emlékmű felavatása. A történelem néha megismétlődik. Kétszázötven évvel ezelőtt lengyel seregek vonultak Esztergom felé, hogy királyuknak, Sobieski Jánosnak vezetése alatt döntő csapást mérjenek a törökre. Ma, kétszázötven év után, ugyancsak lengyelek vonultak Esztergom felé. Nem fegyverekkel, legfeljebb fényképezőgépekkel, nem harcias szándékkal, ellenkezőleg, csupa barátsággal a magyarok iránt, nem lovakon, harci szekereken, hanem a MÁV kényelmes, bársonyüléses különvonatán. Ám most is Sobieski volt, aki idehozta őket a törökverő lengyel király, akinek a hálás utókor, két és félszázad múltával, emlékművet emelt a Duna partján, az esztergomi vár tövében. ...És szemben a párkányi híddal, amelyen túl már cseh logodót lenget a hűvös szeptemberi szél... . Pénteken kora reggel indult el lengyel vendégeink különvonata Esztergom felé. Kilenc órakor már felzendül az érseki város pályaudvarán a lengyel Himnusz, az ünnepélyes fogadtatás egyszerű formája és közvetlen hangja semmi hivatalosságot sem éreztet. — Esztergom népe hétköznapján is ünnepi érzésekkel fogadja a testvér nép küldötteit. És amikor a Bazilika fenséges kupolája alatt felzendül az Ecce Sacerdos Magnus dallama, amikor a két bíboros bevonul, hogy a szentély jobb- és baloldalán elfoglalja trónszékét, lehetetlen nem éreznünk az ünnepet. A szentély, kétoldalt a kék-fehér kispapok sorfalával, a két bíborossal, a papi dalmatikák aranyfényével, a kanonokok és előkelőségek padsoraival, szinte renaissance-pompájú képet mutat, amint az ember a hatalmas oszlopok közül a főkapu boltívén át belép a székesegyházba. A kórusról pedig ének és zene hullámai áradnak szét a kupola alatt, — a primási nagymise csodálatos és ünnepi élménye hatja át a lelkeket. * Mise után a Sobieski-emlékmű leleplezése a Serédi-parkban, a Bazilika lábánál, alig néhány lépésnyire a zöldesszürkén hömpölygő viharos Dunától, amelynek tarajos hullámain könnyen átvihette a szél a túlsó partra a magyar és lengyel Himnusz ölelkező hangjait és Lázár Andor igazságügyminiszter szép szavait, melyekkel beszédét végezte: Nincs még veszve Magyarország ... A túlsó partra, ahol tilos a magyar Himnusz, a magyar reménység. De ki parancsolhat a szélnek, hogy elvigye, magyar szívnek, hogy felfogja odaát az innenső várt üzenetét?* A fehér asztalnál, persze, felenged az ünnepélyes, meghatott hangulat. Cigány- és bányász-zenekar játszik felváltva. És itt végleg kiderül a magyarlengyel rokonság. A pohárköszöntők szinte nem érnek véget: egyik a másikból szökken elő, lengyelül és magyarul felváltva, csak azzal a különbséggel, hogy a lengyel felköszöntők mind így végződnek: Éljen Magyarország!, a magyarok pedig: Jestye Polska...* A viharosan hullámzó Dunán a Szent Imre-gőzös várakozik fellobogózva. Fedélzete telerakva csónakokkal. Nem mentőcsónakok. A Sobieski-emlék(Felvételeink a Képes Pesti Hírlapiján.) regatta résztvevőinek csónakjai, amelyeknek délben kellett volna elindulniok Budapest felé. A versenyt azonban a viharos víz miatt lefújták, bár az evezősök köröm szakadtáig ragaszkodtak hozzá, hogy indulnak. Az egész hajó képe vidám, a két bíboros is jókedvűen társalog fenn a hajó szalonjában lengyel és magyar uraktól körülvéve, csak a regattások búsulnak. De amikor este a kivilágított Dunapart gyémántfényei mentén úszik el a hajó, már ők is együtt éljeneznek a lengyelekkel, akik eltanulták tőlük a magyar cserkészkiáltást: huj, huj, hajrá! Sobieski János lengyel király tehát másodszor is meghódította a magyar sziveket a lengyeleknek, a lengyel sziveket pedig a magyaroknak... Megérkezés Esztergomba. Az esztergomi Sobieski-emlékmű felavatására pénteken reggel 7 óra 20 perckor indult a nyugat pályaudvarról a különvonat a lengyel vendégekkel. Ott volt: Hlond bíboroséréért, Lengyelország primása, Jania Polczynski nyugalmazott földmivelésügyi miniszter, Matuszewski, Kotrozynski volt meghatalmazott miniszterek, Stamirowski volt államtitkár, Muscicki egyetemi tanár, Puzsinski képviselő, Ciartoryski herceg, Beaupré főszerkesztő, a Lengyel Újságíró Egyesület elnöke, Chelmiczky konzul. A különvonaton utazott még Lepkowski lengyel követ, Lázár Andor igazságügyminiszter, aki az ünnepségen a magyar kormányt képviseli, báró Villám Lajos követségi tanácsos, a külügyminiszter képviseletében, Czettler Jenő, a képviselőhöz alelnöke, Samarjay Lajos, a Máv elnöke, gróf Széchenyi Károly és gróf Csekonics Iván, a Magyar-Lengyel Egyesület elnöke, Ernszt Sándor és Bánó Iván orsz. képviselők, Drasche Lázár Alfréd, gróf Hiisichi, lengyel követségi titkár, dr. Bogyós Ottó Máy. üzletigazgató, Szviezsényi Zoltán miniszteri tanácsos, Zsembery István, vitéz Heilebronth Antal felsőházi tag és még sokan mások. Az esztergomi pályaudvaron ünnepélyesen fogadták a lengyel és magyar előkelőségeket és a lengyel vendégeket. Fogadásukra megjelent a pályaudvaron Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás, Lingauer Sándor főispán, Glatz Gyula polgármester, Esztergom város és a vármegye tisztviselőkara és igen nagy számban Esztergom közönsége. Amikor a különvonat befutott, a bányászzenekar a lengyel himnuszt játszotta Glatz Gyula polgármester mondott üdvözlésül magyar nyelvű beszédet, melyet nagy éljenzéssel fogadtak Divéky Adorján egyetemi rendk. tanár tolmácsolta lengyel nyelven a polgármester ,üdvözlő beszédét, amelyért Hlond bíborosérsek közvetlen szavakkal mondott köszönetet. Az előkelőségek és a vendégek ezután a székesegyházba hajtattak, ahol Serédi Jusztinián hercegprímás fényes papi segédlettel ünnepi szentmisét pontifikált. A szentmise alatt a székesegyház ének- és zenekara Buchner Antal karnagy vezetésével Kersch nagy offertóriumát és Kchrinberg miserészletét adta elő. A szentmise befejeztével pedig a lengyel és a spagyar himnuszt játszották. Az emlékmű felavatása: | fii Tpr.: •’O0H7* * r' & '* •'v'‘ Hofj v .:•? • £; * r‘ Déli 12 órakor ünnepélyes keretek között felavatták a Sobieski-emlékművet, amelyet a Serédi-sétányon állítottak fel a primási palota előtt homlokzatával Párkány nána felé. Az emlékmű terméskőből készült obeliszk, tetején a kőből faragott lengyel sassal, középső részén Sobieski János lengyel király bronzplakettjével és alatta a következő felírással: „Esztergom visszavételénél, 260. évfordulójára állíttatta a megye, a város és a Lengyel-Magyar Egyesület.'' Igen kedvezőtlen hűvös és erősen szeles idő volt, de a közönség mégis ellepte a sétányt az ünnepély megkezdésének idejére. Nagy éljenzéssel fogadták Serédi Jusztinián hercegprímást, aki Hlond lengyel hercegérsekkel, Lázár Andor igazságügyminiszterrel és a lengyel és magyar előkelőségekkel együtt érkezett. Az ünnepélyt a dalárda nyitotta meg az „isten, ki Lengyelhont . . .“ eléneklésével, majd dr. Bartel János, a Magyar-Lengyel Egyesület ügyvezető elnöke mondotta a megnyitó beszédet. A Magyar-Lengyel Egyesület nevében üdvözölte a megjelent előkelőségeket, majd méltatva az ünnepély jelentőségét, hangsúlyozta, hogy Sobieski János lengyel király győzelmével nemcsak a kereszténységet mentette meg, hanem megindította Magyarországnak a török uralom alól való felszabadítását is. Végül lengyel nyelven üdvözölte a jelenlevő vendégeket. Beszéde végén lehullott a lepel az emlékműről s a dalárda előbb a lengyel himnuszt, majd a magyar himnuszt énekelte el. A kormány képviselőjének beszéde, Dr. Lázár Andor igazságügyminiszter lépett ezután a szónoki emelvényre és a magyar kormány nevében mondott ünnepi beszédet. — Az esztergomi bazilika fenséges falai között — mondotta — és itt most, a Duna partján, együtt szállt az ég felé a lengyel és a magyar Himnusz. Együtt szállt az ég felé szárnyaló erővel, mint ahogy a viharban a magyar és a lengyel nemzet mindig megtalálta egymást. Itt, ennek az emlékműnek talapzatán együtt van az ég felé röppenő lengyel sas, amely elérte már célját és ott van mellette a magyar hitnek keresztje, a remény hármas halmán. Emléket állítottunk egy nagy embernek. Nem azért, hogy ezt az ősi várost díszítsük vele, hanem, hogy okuljon a jövendő azon, amit a múltban nagy emberei cselekedtek. Matusewszky Ignác, volt budapesti lengyel követ, a varsói Magyar-Lengyel Egyesület elnöke beszédet mond az esztergomi Sobieski-emlék leleplezésén. Hasznos tudni, hogy Schmidthauer természetes keserűvize az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt rendbe hozza.