Pesti Hírlap, 1933. szeptember (55. évfolyam, 198-222. szám)

1933-09-01 / 198. szám

A III. sZÁM! „EGYBŐL­ KETTŐT" REJTVÉN­YSOROZ­AT ÁLYÁZATI SZELVÉNYE. Az alanti napokon kötött rejtvényekből a következő betük elhagyásával kaptam egy szóból kettőt: Redd Vilit. 29 Szerda Vili. 30 Cstif. 1 III. 31 IX. 1 Szombat IX. 2 basám. IX. 3 ^ig-egy kockába c-»ah agy belül szabad beírni. Név­­ leg társulni fog a területileg helytelenül meg­nagyobbított cseh állam gazdasági krízisén való nemzetközi segítés súlyos gondja is. A cseh állam testén éppígy aggasztó tü­netek jelentkeznek belpolitikai szempontból is. Az elégedetlenség ma már nemcsak az elszakí­tott és nyomorgatott egymilliónyi magyarság lelkében vert örökös tanyát, hanem a német nemzeti szocializmus képében hatalmas erővel lángolt fel a hárommilliós csehországi német­ség elszakadási törekvése is. De lokat vetett az utóbbi hónapokban, különösen a Pribina-ü­nne­­pélyen, a tót autonomista mozgalom is, amely mögött Prága riadtan máris magyar irredentát szimatol. Jehlicska Genfben, Hlinka és Rázus odahaza súlyos csapásokat mérnek a csehszlo­vák államhamisítványra. A tót nemzeti tanács megalakulása és Bazovsky letartóztatása vilá­gosan jelzik a viharfelhők tornyosulását a cseh állam egén. A rutén kérdés szintén újra kopogtat az ajtón és követeli, hogy a békeszer­ződések értelmében végleg megoldassák. Íme tehát, a cseh állam nemzetközi hely­zete a múlthoz képest lényegesen rosszabbodott, gazdasági szerkezete omladozó és belülről is megindult a bomlás folyamata. E kritikus pil­lanatban tűnik fel két olyan törekvés, amely a Beneš-féle imperialista szláv elgondolásra nézve egyaránt végzetes veszedelmet jelent. Az egyik az Anschluss-törekvés. Egy pillantás a tér­képre megmutatja, hogy mit jelentene cseh nemzeti szempontból az, ha Ausztria beolvadna a német birodalomba. Egy majdnem teljesen bezáruló, közel nyolcvanmilliós német gyűrű venné akkor körül a hat és félmilliónyi kis cseh nemzetet és halálos öleléssel szorítaná ma­gához. Gazdasági szempontból ugyancsak foj­togató hurok kerülne a cseh államra, hiszen a jelenlegi Csehország külkereskedelmi forgal­mának majdnem fele esik együttesen Német­országra és Ausztriára. A nagynémet biroda­lom azt tehetné kereskedelempolitikailag Cseh­országgal, amit éppen akarna. A másik törekvés pedig, amely Benes Csehországára nézve robbantó hatású lehet, a magyar-osztrák gazdasági kapcsolatok szorossá válása volna. Nem kell bővebben magyarázni, h­ogy ez az erőkoncentráció a Dunavölgy kellős közepében milyen vonzóan és egyben bomlasz.Elhelyezkedtek. Mind a tizen, még a vak is. Aztán Rébék István felkiáltott: Most!! A félkegyelmű elugrott, mint az egér és öles Ugrásokkal menekült, emezek meg éktelen ordítás­sal, nevetéssel utána. Az eszelős szinte repült, egyre nőtt a távol­ság közte és üldözői között. A tüdőbajos Rébék csakhamar kifulladt, meg­állt s az oldalát fogta, úgy röhögött. Vén betyár Nömes Misi is lemaradt, csak úgy kiáltozásokkal biztatta a többit, aztán Vén rossz Daczi Sándor dőlt ki. Végül Kása Lehöcz és a többiek. Csak a vak nyargalt még kitárt karokkal a bolond után, anélkül, hogy látta volna. De ő is ne­kiszaladt fejjel egy vastag akácfának és orrát-szá­­ját tönkrezúzva, jajgatva hempergett a füvön. Ami a többi előtt olyan nagyszerű mulatság­nak tűnt fel, hogy megfelejtkezve a bolondról, a földhöz verték magukat a nevetéstől. * Sanyi meg csak rohant az órával, pedig már senki se kergette. Irtózatosakat rúgott magán, ke­resztül tört a sű­rti nádason, átgázolta a mocsarat , mikor ismét kemény talajra ért, száguldva, őr­jöngve menekült az órával. Rövid félóra múlva már a mérgesi pusztát nyargalta, tizenöt kilométernyire attól a helytől, ahonnét elindult. De ahogy egy tanyáról utána­kiáltottak, azt hitte, hogy az üldözők szorítják s ha lehetett, még erősebben rohant. A nap már alámerült félig a láthatáron s­­ még mindig nyargalt. Már a kígyósban szaladt kábán, tébolyban ... S ahogy egy magas bucka tetejére ért, megállt és körülnézett. • Senkit se látott. Az üldözők elmaradtak. Erre diadalmas ordítással emelte égnek a­ kar­ját é­s kezében az órát. Aztán hanyattvágódott és meghalt. 1938. szeptember 1., péntek. PESTI HÍRLAP Jólag hatna azokra a mesterségesen összetákolt álképződményekre, amelyeket a Trianonban és St. Germainben létrehozott utódállamok kétség­telenül jelentenek. Valóban igaz és találó az egyik cseh lapnak az a felsóhajtása, hogy az Anschluss és a magyar-osztrák gazdasági unió között való választás a csehszlovák államra és a Benes-féle politikára nézve annyi, mint vá­lasztani a kolera és a pestis között. Mindkettő biztos halált jelent. Az első rádióelőadás Párizsban a trianoni szerződés revíziójáról Francia újságírók magyarbarát csoportot alakítottak. Párizsból jelentik: A Nemzetközi Újságíró Kon­gresszus alkalmából Budapesten járt néhány francia újságíró magyarbarát csoportot alakított abból a cél­ból, hogy Magyarországon szerzett tapasztalataik alapján Magyarország érdekében propagandát indít­sanak. Ennek a propagandának első állomása volt az a rendkívül érdekes és Magyarország iránt barát­ságos hangú felolvasás, amelyet Georges Dureau tartott a párizsi városházán előkelő közönség előtt, második állomása pedig az a rádió-felolvasás, ame­lyet Gandrey-Rety tartott a Poste Parisien rádióállo­máson Magyarországról Gandrey­ Rety ebben a felolvasásában rendkívül meleg hangon beszélt Magyarországról és szóbahozta —­ természetesen óvatos szavakkal — a trianoni béke­szerződés revíziójának ügyét is. A felolvasás éppen ezért Párizsban óriási feltűnést keltett, mert a há­ború óta nem fordult elő, hogy a párizsi rádióban valaki a Magyarországot ért igazságtalanságokról és a trianoni békeszerződés revíziójáról beszélhetett volna. A magyarbarát francia újságírók­­akciója Ma­gyarországra nézve annál nagyobb jelentőséggel bír, miután a mozgalom vezetői értesítették a Magyar Újságírók Egyesületét, hogy Georges Duveau felol­v­asás­a és Gandrey-Rety rádió-felolvasása csak kez­dete volt annak a propagandának, amelyet Magyar­­ország érdekében a francia közvélemény felvilágo­sításával ki akarnak fejteni. Gandrey-Rety felolvasása elején általános képet rajzolt a Nemzetközi Újságíró Szövetség budapesti végrehajtóbizottsági üléséről. Részletesen ismertette a kellemes hajóutat Bécs­­ből Budapestre. A „Kék Duna­" szépségeiről költői szavakkal emlékezett meg és hosszasan méltatta a magyar cigányzenét, amelyen keresztül mélyen meg­ragadta a magyar fájdalom. Ismertette a Duna men­tén fekvő magyar városok történelmi szerepét, majd a Budapestre való megérkezés felejthetetlen benyo­mását. A legőszintébb elragadtatás hangján számolt be ezután Budapest természetes szépségeiről. Rész­letesen méltatta a magyar fürdőkultúrát, beszélt a Margitszigetről, a Városligetről — a budapesti Bois de Boulogneról —, majd a Gellért-fürdőről, a korzó­ról. Leírja ezután a királyi palotát, a Gellérthegyet, a Halászbástyát, a Citadellát, amelyek a Duna part­jait ölelik körül és szépségükben és monumentali­tásukban nemcsak az elmúlt századok legendás di­csőségét hirdetik, de olyan felejthetetlen panorámát nyújtanak, amely mélyen megragad minden külföldi utazót. Megemlékezett az Országházról, a Bazilikáról, a Mátyás-templomról. Beszélt a Szent István jobb­kezéhez fűződő történelmi emlékekről, amelyeket a magyarok áh­itatos tisztelettel vesznek körül és ame­lyek számukra a hit és tiltakozás szimbólumát je­lentik. Részletesen elbeszélte a kongresszus tagjai­nak fogadtatását Horthy Miklós kormányzónál és Gömbös Gyula miniszterelnöknél, majd Magyaror­szág külpolitikáját ismertette. — Magyarország békét akar — mondotta —, mert nem tartja szükségesnek, hogy a maga igazsá­gos követelése érdekében az erőszak eszközeit vegye. Igénybe. Aki Magyarországon járt, annak nem lehet tudomásul nem venni a magyarok tiltakozását a tria­noni békeszerződés bizonyos rendelkezéseivel szemben. Mialatt hajónk közeledett Budapest felé, úgy éreztük, hogy a tiltakozás igazságát maga a Duna suttogja felénk, amely a magyar határ különböző bonyodal­mait a legkézzelfoghatóbban dokumentálja. Nem aka­rok részletesen foglalkozni ez alkalommal e kérdéssel — mondotta —, de meg kell még mondanom, hogy e ponton a magyarok nemzeti érzése megingathatat­lan. Itt csak azt tehetem hozzá ehhez a megállapí­táshoz, hogy az ilye látogatás, mint amilyent mi tettünk Magyarországon, nem múlik el nyom nélkül azokban, akik Magyarországról, mint a magyarok barátai távoztak. E kérdésre vonatkozóan mi magyar barátaink figyelmébe ajánlottuk, hogy őrizzék meg azokat az erényeket, amelyek különben is legfőbb erényei a magyarságnak: a hidegvért, a türelmet a bölcsességet, ami méltó múltjukhoz és hagyomá­nyaikhoz és méltó ahhoz a jövőhöz, amelyet elő akar­nak készíteni. Maniu Gyulát bele akarják heverni a Skoda-botrányba. Bukarest, aug. 31. (A Pesti Hírlap tudósító­jának távirata.) Feltűnést keltő nyilatkozatot tesz Maniu Gyula volt miniszterelnök a Calendarul csütörtöki számában. A cseh Skoda-művek buka­resti képviselőjének Seletzki Brúnónak minap le­zajlott bűnpörében tudvalévően kísérlet történt arra, hogy Maniu Gyulát belekeverjék az ügybe és úgy tüntették fel, mintha a Skoda-művekkel kötött ro­mán állami szerződésekkel kapcsolatban vesztege­tési pénzeket fogadott volna el Seletzkitől. Erre vo­natkozóan Maniu a Calendarul munkatársa előtt a következő nyilatkozatot tette: — A magyarok annak idején halálos ellensé­geim voltak. Mindamellett sohsem próbálkoztak meg hamisításokkal avégből, hogy erkölcsileg megölje­nek, mint ahogy most Bukarestben a hatóságok vé­delme alatt megpróbálták. Dr. Vassziliu ügyvéd, Seletzki egyik védője a délutáni lapokban közzéteszi a Seletzki-per elő­vizsgálatának több jegyzőkönyvét fényképmásolat­ban. Ezekkel érvel annak az állításának igazolá­sára, hogy az elővizsgálat során mindenképen rá akarták kényszeríteni Seletzkit, hogy keverje bele az állítólagos vesztegetési ügybe Maniu nevét is. Ezzel kapcsolatban nem riadtak vissza a vizsgálati jegyzőkönyvnek meghamisításától sem. A kormányhoz közelálló Dreptatea közigaz­gatási és bírói vizsgálatot jelent be annak megálla­pítására, hogy mennyiben felelnek meg a valóság­nak Seletzki védőinek állításai. Románia hitelezői az átutalási haladékról szóló rendelet visszavonását követelik. Bukarest, aug. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójá­nak távirata.) A londoni Financial News egyedül írta meg, hogy a román járadékok külföldi tulajdo­nosai csak akkor hajlandók a román kormánnyal szeptember 5-én Párizsban tárgyalásra összeülni, ha a korm­ány előbb visszavonja az átutalási hala­dékról kibocsátott rendeletet. Ez a hír itteni kormánykörökben kínos hatást keltett. Mindent elkövet a kormány, hogy a feltor­­nyosodott nehézségek mellett is lehetővé tegye a párizsi tárgyalást és ezért most hirtelen Ghelme­­beanu államtitkárt, a Párizsba küldendő román kül­döttség fejét a külföldön időző Titulescu külügy­miniszterhez küldte, akitől tanácsot kérnek a kibon­takozás lehetővé tételére. Ugyanakkor a kormány­­egyes hozzá közelálló lapokban arra utaltat, hogy talán az átutalás kérdésében még nem hangzott el a legutolsó szó. Nürnbergben megkezdődött a nemzeti szocialista pártgyűlés. Nürnberg, aug. 31. A nürnbergi pályaudvarra csütörtökön reggel futottak be az első különvona­tok a pártgyűlés résztvevőivel. Szombat reggelig átlag húsz percenként érkeznek a különvonatok a pályau­dvarra nemzeti szocialista tömegekkel. A kiürített szerelvényeket 130 kilométeres pályán tolják félre, hogy készen álljanak a pártgyűlés be­fejezése után a vendégek hazavitelére. Ugyancsak óriási forgalom bonyolódik le az élelmiszerek szál­lításával is. Összesen 253.000 szállást készítet­tek, amelyek közül 200.000 embert tömegszállás­ban helyeznek el. Ehhez nincsen hozzászámítva a sátorváros, amely Nürnberg körül emelkedik. Eddig soha nem látott méretű táborozás ele­venedik itt meg a vízvezetékkel és villannyal el­látott sátorokban. A sátorvárosba húszezer mázsa szalonnát hordtak. Óriási kondérokban főznek, a hatalmas sátorok lakóinak. Egyes sátrak ötszáz embert fogadnak be. A sátortábor céljaira 90.000 négyszögméter sátorponyvát használtak fel. A nagy sátrak mellett a kis turista és katonai sátrak légióit verték le. A sátorvárosban magas parancs­noki hidakat építettek, ahonnan a sátortábor pa­rancsnokságának rendelkezéseit továbbítják. Coring gyalogsági tábornok tett. Berlin, aug. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A birodalmi elnök Göring Hermann, szá­zados, porosz miniszterelnöknek a gyalogsági tábor­noki jelleget adományozta és feljogosította a biro­dalmi hadsereg egyenruhájának viselésére. Göring a Pour le Mérite-rend lovagja. Rendkívüli előlépte­tését azokkal a nagy érdemekkel okolják meg, amelyeket a háborúban és a békében szerzett. Egy­úttal a birodalmi elnök, Blomberg, gyalogsági tá­bornokot és hadügyminisztert vezérezredessé lép­tette elő. A független kisgazdapárt értekezlete. A független kisgazdapárt csütörtökön értekezle­tet tartott, amelyen a következő határozatot hozta: A Magyar Országos Tudósító a mindszenti és szegvári beszámoló gyűlésről valótlan és tendenció­zusan elferdített közleményt adott ki, ezért a párt a m­iniszterelnökhöz fordul azon kéréssel, hogy a jövő­ben ilyen sérelmes híreknek a kormánpárt félhivata­los kőnyomatosa útján való terjesztését akadályozza meg. Foglalkozott még a párt a mindszenti kubiku­sok ügyével, akiknek igazát teljes egészében ma­gáévá tette és a kubikusok érdekeinek megvédése céljából külön bizottságot alakított, amelynek tagjai Hegymegi-Kiss Pál, Andaházi-Kasnya Béla, Sándor István és Némethy Vilmos.

Next