Pesti Hírlap, 1934. augusztus (56. évfolyam, 172-196. szám)
1934-08-01 / 172. szám
ü Pummer vezérőrnagy fegyverszakértő elmondotta, hogy 69 darab kilencmilliméteres önműködő Steyr-pisztoly volt a lázadóknál és 4600 töltényt vittek magukkal. Az elkobzott fegyverekből kettő van olyan, amelyről kétséget kizáróan megállapítottam, hogy lövéseket adtak le belőlük. Az egyik Planetta Ottó fegyvere, amely 1919. évi típusa s már feltalálható rajta a háború utolsó évében bevezetett új rendszerű szerkezet, amely megakadályozza, hogy az önműködő pisztoly egy csettintésre kétszer egymásután süljön el. A fegyverszakértő kijelentette, hogy kizártnak ■tartja, hogy a Steyr-pisztoly önmagától kétszer egymásután sült volna el. — A kancellár halála óta — mondotta a tábornok-fegyverszakértő — többszáz lövést tettem egy ilyen típusú revolverrel és egyetlen egyszer sem történt meg, hogy a revolver egy nyomásra kétszer sült volna el. A fegyverszakértő után dr. Sekay orvosszakértőt hallgatták ki. Legfeljebb tizenöt centiméternyi távolságból adták le Dollfus S kancellárra a két lövést. Az első lövés lövedéke több ezet átszakított. A nyakcsigolyák csontvelőinek, megsértése feltétlenül halált okozó sérülés volt. AZ U. SZÁMÚ „EGYBŐL KETTŐT REJTVÉNYSOROZAT PÁLYÁZATI SZELVÉNYE. Az alanti napokon közölt rejtvényekből a következő betűk elhagyásával kaptam egy tzöböl kettőt: Kedd VII. Sl Szerda 1 fi/. 1 Csal. VII/. 2 Péntek Vili. S Szombat Ml. 4 Vasára Vili. 5 Egy-egy kockába csak egy betűt szabad beírni. Név: Nem volt orvosi segítség. ~Az elnök: Meg lehetett volna menteni a szövetségi kancellárt, ha gyorsan megfelelő ápolás alá veszik? Dr. Lekay: Bár a kancellár elvérzett és halálát az elvérzés következtében beállott gyengeség okozta, az azonnali ápolás legfeljebb csak meghosszabbíthatta volna életét. Megmenteni nem lehetett volna. Az orvosszakértő kihallgatása után a tárgyalást vezető törvényszéki tanácselnök felolvassa a rendőrség részletes jelentését a ballhausplatzi puccs lefolyásáról és a kancellár meggyilkolásáról. Az iratok ismertetése után a tárgyalásvezető elnök befejezettnek nyilvánította a bizonyítási eljárást. Siri csend van a teremben, amikor az elnök megkérdezi a védőket, hogy van-e valami indítványuk a bizonyítás kiegészítésére. — Hallgassa ki a bíróság — indítványozza az egyik védő — Miklas szövetségi elnököt, továbbá Schuschnigg kancellárt arra vonatkozóan, hogy ígértek-e a lázadóknak katonai fedezet mellett való szabad elvonulást? — Indítványozom — mondja a másik védő —, hogy a bíróság hallgassa ki báró Rieth volt bécsi német követet arra vonatkozóan, hogy a lázadók szabad elvonulást kaptak. Tekintve, hogy a hétfői tárgyaláson ezt a javaslatomat már elutasította a bíróság, leteszem a bíróság asztalára a budapesti Pester Lloyd és a brünni Tagesbote című lapok egyes számát, amelyekben Rieth miniszter hivatalosan nyilatkozik erről a tényről. Amikor a másik védő is leül, hirtelen feláll a helyéről dr. Tuppy főügyész, aki eddig alig szólt bele a tárgyalás menetébe. Most a felháborodás hangján tiltakozik a védelem indítványai ellen. — A tárgyalás megnyitása óta a védelem folyton a szabad elvonulás és a pertörlés kérdését feszegeti. Mindnyájan tudjuk, hogy pertörlésről szó sem, lehet. Ha történt is ilyen ígéret, annak semmi értéke sincs, mert fegyveres erőszakosságok árán zsarolták azt ki Az ügyész szenvedélyes hangú válasza után a bíróság tagjai határozathozatalra vonultak vissza, de rövid tanácskozás után ismét elfoglalták helyeiket az emelvényen. És már hangzik is az elnök halálos ítéletnek is beillő döntése. A rendkívüli törvényszék a védelem összes indítványait elutasítja. A bíróság a tárgyalás során nem veheti figyelembe a szabad elvonulásról szóló ígéretet. Az elnök ezután befejezettnek nyilvánította a bizonyítási eljárást és átadta a szót az államügyésznek a vádbeszéd megtartására. A vádbeszéd, az ügyész általános figyelem között tartotta meg félórás vádbeszédét. — Ennek az akciónak — mondotta — polgárháború felidézése volt a célja és valóban azon a napon a polgárháború Ausztria több részén fellángolt. Nevetséges az az állítás, hogy a vádlottak úgy tudták, hogy legális akcióban vesznek részt. Hogy elhitték azt, hogy a szövetségi elnök egyetért az akcióval. Nevetséges ez az állítás, hiszen mindenki tudja, hogy az elnök elmozdíthatta volna Dollfusst és kinevezhetett volna helyette más kancellárt. Itt az ügyész felemeli az izgalomtól fátyolozott hangját: — A lázadók veszélybe hozták Ausztriát. Egy szikra elég lett volna, hogy idegen katonaság, idegen név, idegen hatóság nyomult volna be a határon. Ezt a két embert polgárháború felidézéséért terheli a felelősség. Az ügyész ezután csoportosítja a gyilkosságra vonatkozó bizonyítékokat, nevetséges állításnak minősíti Planettának azt a védekezését, hogy véletlenül sült el a revolver. *1' A védőbeszédek. A kemény vádbeszéd után a kancellárgyilkos Planetta védője tartotta meg védőbeszédét. A védő köpenickiádának minősíti az egész kalandot és ragaszkodik ahhoz, hogy azok, akik a szövetségi kancellári palotát megszállták, meg voltak győződve, hogy akik nekik a parancsot adták, a szövetségi elnökkel egyetértésben jártak el. A védő főleg arra fektette a fősúlyt, hogy a lázadóknak szabad menlevelet, illetve pertörlést ígértek. A vádlottak másik védője csupán arra szorítkozott védőbeszédében, hogy nincs bizonyíték arra, hogy Planetta szándékosan ölte meg a kancellárt. Izgalmas volt a harmadik védőbeszéde. Valóságos nemzeti szocialista propagandabeszéd volt. Védőbeszéd a hitlerizmus és a csatlakozás mellett. Az elnök emiatt a védőt többször rendre is utasította. — A vádlottak fanatikus idealisták, — folytatta a védő a rendreutasítás után. — Ők abban a meggyőződésben cselekedtek, hogy hazájuknak tesznek szolgálatot. A védő hivatkozott arra, hogy más párt hívei is elkövettek már politikai merényletet. Adler Frigyest említi, aki Stürgkh miniszterelnököt lőtte le, Kunschak képviselő fivérét, aki Schuhmacher szocialista képviselőt ölte meg. Planetta cselekedetét Schlageter, a német nemzeti szocializmus vértanújának tetteivel hasonlította össze. A védő e szavaira a hallgatóság soraiban nagy felzúdulás támadt. Rákóczi és a kancellár-gyilkosok! — A vádlottak nem banditák, hanem rebellisek és rebellisnek lenni nem szégyenletes dolog. A magyar történelem egyik fényes alakja, II. Rákóczi Ferenc is rebellis volt. A védőnek ez a hasonlata a tárgyaláson jelenlevő magyar újságírók között nagy felháborodást keltett. A védőbeszédek befejezése után az ügyész válaszában hangsúlyozta, hogy a védelemnek nem sikerült a bizonyítékokat megdönteni. Az utolsó szó jogán... Az utolsó szó jogán először Planetta Ottó beszélt. — Nem vagyok gyáva gyilkos és nem akartam ölni. Nem tudom, holnap élek-e még s ezért kijelentem, hogy sajnálom tettemet, bocsánatot kérek Dollfuss kancellár özvegyétől... Kérem, értesítsék erről a kancellár feleségét. _Holzweber Ferenc, a másik vádlott, igy szólt: — Azt hittem, hogy a kancellári hivatalban már ott fogom találni Rintelent. Amikor senki sem volt ott, megnyitottam a szívem Fey miniszter előtt és azt mondottam neki, ime, itt állok, nem tudom, mit csimáljak. Azáltal, hogy mindjárt tárgyalásokat kezdtem a kancellári palota felszabadítása ügyében, nagy vérontást kerültem el. Ha fegyveres kézzel védekeztünk volna, ez polgárháborúra vezetett volna. Amit tettem, a haza iránti szerelésből tettem. A bíróság ezután ítélethozatalra vonult vissza s alig félórai tanácskozás után már be is vonult az izzó hangulatú terembe, hogy kihirdesse az ítéletet. Kötél általi halál! — az osztrák szövetséges állam nevében! A bécsi katonai törvényszék élőszóbeli tárgyalás után a következő ítéletet hozta: Planetta Ottó bűnös abban, hogy július 25-én dr. Dollfuss Engelbertet ölési szándékból megölte. Másodszor: mindkét vádlott, Planetta Ottó és Holzweber Ferenc, bűnös abban, hogy társaikat felfegyverezve, a szövetségi kancellári hivatalt megszállották, az ott találtakat foglyul ejtették és különösen azáltal, hogy az ott talált személyek közül Dollfuss kancellárt, Fey minisztert és báró Karwinsky államtitkárt fogságba ejtették, hazaárulást követtek el és vezető személyiségei voltak olyan cselekedetnek, amelynek célja a polgárháború volt. Ezáltal elkövették mind a ketten a hazaárulást, Planetta pedig ezenkívül a gyilkosság bűntettét, is. Mindezekért a bűneikért a bécsi katonai bíróság mindkettőjüket kötél általi halálra és a perköltségek megtérítésére ítéli. Abban az esetben, ha az elítéltek kegyelmet nem kapnak, a halálos ítéletet ■ először Holzweberent azután Planettán kell végrehajtani. Az Indokolás. A két halálos ítélet indokolása kiemeli, hogy a felségárulás bűntettének tényálladékát, amellyel a két terheltet vádolták, hiánytalanul bebizonyították. Mind a két vádlott tagja a nemzeti szocialista német munkáspártnak és beismeri, hogy részt vett a szövetségi kancellári hivatal elleni akcióban, továbbá, hogy tudomása volt arról, hogy a kormányt, foglyul kell ejtenie. Az épületbe összesen 150 ember hatolt be, amiből már kitűnik, hogy a lázadás ismérvei fennforognak. A két vádlottnak főkolomposi szerepe volt. Ami a Planetta terhére rótt gyilkosság bűntettét illeti, ő maga bevallotta, hogy rálőtt a szövetségi kancellárra. A tanúvallomásokból az is kitűnt, hogy Planetta kétszer lőtt a szövetségi kancellárra és hogy az automatikus kettős lövés lehetetlen volt. Az ölési szándék mellett szól maga az esemény lefolyása is, továbbá az, hogy feltétlenül halált okozó fegyvert használtak egészen közelről. Súlyosbító körülménynek számították Planettánál a két bűncselekmény halmazatát, továbbá azt a körülményt, hogy két lövést adtak le, úgyszintén a szövetségi kancellár személyének fontosságát az egész hazára. Enyhítő körülmény büntetlen előélete lehetett A két vádlott sápadtan hallgatta a halálos ítéletet. Mindketten oldalukon két-két szuronyos fegyőrrel, merev katonai testtartással álltak a bíróság előtt az ítélet és az indokolás felolvasása alatt. Az ítélet kihirdetése után a tárgyalásvezető tanácselnök befejezettnek nyilvánította a tárgyalást, a biróság tagjaival visszavonult s az elitélteket viszszavitték a fogházba. Planetta és Holzweber kivégzése. Az ítéletkihirdetés 1 óra 35 perckor fejeződött be s a törvény értelmében a polgári eljárástól eltérően nem két, hanem három órán belül kellett végrehajtani. Miután a törvényszék a vádlottak kegyelmi kérvényeit visszautasította, a halálos ítéletet három óra múlva végrehajtották. Az ítélet végrehajtása 9 óra 31 perckor kezdődött és körülbelül harminc percig tartott. Először Holzweber Ferencet végezték ki. Mielőtt cellájából eltávozott, búcsút vett feleségétől. Zimmermann evangélikus lelkész részesítette vallási vigasztalásban a halálraítéltet. Ez az aktus imával végződött, amelyet a bírósági tanuk levett kalappal hallgattak végig. Holzweber Ferenc elszántan viselkedett az akasztófa alatt, amikor a hóhér a kötelet a nyakára tette, így kiáltott fel: — Németországért halok meg! Éljen Hitler! .Amikor a halál beállott, a holttestet lepelbe göngyölték. Ezután a kanncellárgyilkos Planetta Ottót vezették a bitófához. Őt Köck katolikus fogházlelkész részesítette vallási vigasztalásban. Planetta is Hitlert éltette és igy halt meg. A szabad elvonulás ígéretét kizsarolták. vagy«. Ebben a szellemben természetesen jobb lett volna igazságügyminiszterileg beismerni, hogy ahogy a dolgok június 30-án megestek, nem volt helyes a modern világrend jogi és igazságügyi kultúrfogalmának a szempontjából, no de ennyit talán mégse kívánjunk, mert ilyen beismerésre csak alkotmányos erők képesek, de diktátornak soha. Nagy érdeke az Európának, hogy a német belpolitikai viszonyok konszolidálódjanak, mert ez kifelé is alapja a külpolitikai izgalmak lecsillapodásának és így a békegondolat megerősödésének. Ez nem történhetik meg most már másképen a mai Németországban polgárháború nélkül, mint csak úgy, hogy az uralomra jutott nemzeti szocialista elvek összhangba hozatnak azokkal a régi polgári hagyományokkal, azokkal az elődeinktől örökölt jogi, etikai, humanisztikus és társadalmi kincsekkel, amelyek respektálása nélkül a keleteurópai vörös szovjet mellé egy középeurópai barna szovjet lépne, amitől Isten mentse meg az emberiséget. A nemzeti eszme, az állami mindenhatósági gondolat győzött világszerte s ez az eszme úgyszólván vallási erővel parancsol az állampolgári lelkeknek. Minden olyan politikai nemzetközi világnézet, amelyik keletkezésének gyökerében szembehelyezkedett a nemzeti gondolattal, vagy megbukott, vagy megbukni készül, ezalatt értve főleg a II. Internacionálét, amelyet most Franciaországban a szocialisták botor módon a III. Internacionáléval, vagyis a kommunizmussal való szövetkezéssel akarnak megmenteni. Aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók. Bármelyik ország, nemcsak Németország, ha nem akar a kommunizmus fertőjébe tévedni, csak úgy mentheti meg magát ettől a veszedelemtől, ha a nemzeti eszmével párosulva, szentséges erővel tiszteletben tart olyan hagyományos nagy, szintén nemzetközi erkölcsi és jogi, illetve igazságügyi értékeket, amelyeket a civilizáció visszavonhatatlanul kitermelt s amelyek a diadalra jutott nemzeti eszme felett is átkaroló mozdulattal nemzetközileg uralkodnak az általános emberi civilizáció kebelében. Mindenki, aki ezekkel a régi kardinális kultúralapértékekkel szembeszáll, megindult a bolsevizmus felé vezető lejtőn, még ha eredetileg — mint Hitler —, a bolsevizmus elleni küzdelmet írta is zászlajára. Gürtner német birodalmi igazságügyminiszter körrendelete azt mutatja, hogy a június 30-án elkövetett nagy hiba után a vezető körök ott is tudatára ébredtek ennek az igazságnak. Üdvözöljük ezt a lépést az emberiség tisztességes fejlődése nevében. Az az államférfin, aki a jogrendet és a jogi törvényt saját maga felett állónak elismeri s mint ilyent tiszteletben tartja, csak látszólag kerül a törvénnyel szemben alárendelt helyzetbe, mert H. W. Beecher első látszatra furcsán hangzó, de mély értelmű mondása szerint a jogi törvények nem urak, hanem szolgák s az irányítja azokat, aki maga is engedelmeskedik nekik. PESTI HÍRLAP 1934. augusztus 1., szerda.