Pesti Hírlap, 1934. szeptember (56. évfolyam, 197-221. szám)

1934-09-01 / 197. szám

Kőszeg. Irta: Urmánczy Nándor. Panaszos levelet kaptam Kőszegről, Kő­szeg lassú sorvadásáról. Osztrák megszállás alá került a környéke és ipari és kereskedelmi for­galmának jórésze megszűnt. Kőszeg, az ősi város, a trianoni határszélre került városok és községek nehéz sorsát sínyli. Népessége apad. Amióta határváros lett, meg­szüntették a kőszegi járást. Elvitték a főszol­gabírói hivatalt, a pénzügyi biztosságot és a Máv. osztálymérnökségét. Kisvárosra nagy csapás még rendes idő­ben is, ha hivatalokat veszit el. A megnyomo­rított Kőszegre még nagyobb csapás. Lehan­golja, elkeseríti a népet. Mindenki a maga vesz­teségét látja benne. A kőszegieknek ez annál jobban fáj, mert közelről látják, hogy Ausztria mennyire törő­dik a megszállott magyar terület fejlesztésével. Igaz, hogy amit Ausztria­ tett, mind a né­met propaganda jegyében történt. Ha utat épí­tett, az út mellé emlékoszlopot állított és eldi­­csekszi, hogy német munka volt. Kőszeg mellett, a megszállott Felsőlövőn is oszlopot állítottak »deutsch allezeit« felírás­sal. Tehát Felsőlövő községet is bekebelezték minden időre a németségbe. Bekebelezték Liszt Ferencet is. Doborjáni szülőházára német szövegű emléktáblát helyez­tek el. A német mesternek, a német nép! Vár­jon a magyar emléktábla, amit még a múlt szá­zadban állítottak fel, még megvan-e, vagy el­tüntették! Az elszakított vasmegyei Borostyánkőn háromemeletes turistaházat építettek. Hogy odatereljék az idegenforgalmat, hogy a német propagandának és a német vándorlegényeknek alkalmas megszállóhelye legyen. »Az Írottkőnél •— folytatja a levél — Csonkamagyarország második legmagasabb csúcsánál és a kőszegi hegyek kirándulóhe­lyein nincs még egy rendes védő fakunyhó sem, az osztrákok most határozták el nagyobb turistaépület felállítását az Irottkőn, persze az osztrák oldalon, amivel teljesen el fog veszni az Irottkő magyar­ jellege.A Kőszeg hegyeivel, erdőségeivel, tiszta le­vegőjével, gyönyörű kirándulóhelyeivel, törté­nelmi emlékeivel és a város romantikus szépsé­geivel kiválóan alkalmas arra, hogy nyaraló- és üdülővárossá fejlődjék. Miután ipara és keres­kedelme megbénult, mint nyaraló- és üdülővá­ros boldogulhatna. Levélíróm több kívánságot sorol fel, ame­lyek elősegítenék az idegenforgalmat és meg­akadályoznák a város lassú sorvadását. Kőszegre egyetlen kifogástalan út sem ve­zet. Legalább Budapest felé kellene a kőszeg— sopronlövő—fertőszentmiklósi útszakaszt autó­­úttá kiépíteni. Adják meg a városnak azokat a vasúti kedvezményeket, amit a balatoni fürdők, Lillafüred, Sopron stb. élveznek. A bel- és kül­földi idegenpropagandába vegyék fel Kőszeget is. Valószínű, hogy a kőszegi hegyekben mély­fúrással gyógy- és hőforrást is lehetne találni. [Végül építsenek­ turistaházakat és a nyaralók és kirándulók kényelmét szolgáló épületeket. Mind e kívánság egy lakáson soknak lát­szik. De ha a város vezetősége és egyesületei összefognak és nem szűnnek meg agitálni, ki­lincselni és tehetségükhöz képest áldozatot is hozni, a soknak látszó kívánság rendre meg­valósítható. A napokban olvastam, hogy Pilisvörösvá­­ron vasúti napot rendeztek a Kőszegen fölépí­tendő vasutas árvaház javára. Ebből is látszik, hogy Kőszegnek megvan a vonzóereje. Az osztrák-német propaganda ellensúlyo­zásáért is helyénvaló Kőszeg támogatása. Mert német propagandát nemcsak a megszállott Nyu­gatvidéken folytatnak. Átlépte és átlépi az a trianoni határt is. Kőszegen sem szünetel, noha a város kétharmad része magyar. Szomorú, hogy a századok folyásán any­­nyi vihart átélt ősi város most sorvad. Hogy­­Jurisics Miklós híres városának apad a lakos­sága. A kikiáltó szerepére vállalkoztam. Hogy szószólója vagyok Kőszeg városának, az termé­szetes. Mert a trianoni hóhérbéke minden áldo­zatával együttérzek. Várossal, községgel, csa­láddal, vagy egyes áldozattal. Azokkal a szeren­csétlenekkel is, akiket ma átdobnak a trianoni határon s holnapután, mint alkalmatlan idegent , visszadobnak a határon. Akiknek sem itt, sem­­ a megszállott részeken nincs hazájuk, pedig magyarok! Mindig oda lyukadok ki, hogy nekünk a trianoni rombolást, a kegyetlen, nemzetpusztító, embertelen trianoni helyzetet nem szabad soká tűrnünk. Álljon itt a legújabb osztrák baráti cse­lekedet. Felsőpulya sopronmegyei község ma­gyar község. Most Oberpullendorfnak­ hívják A község Délibáb nevű legényegyesületét felosz­latták. Indokolás: »A felsőpulyai járási főnök­ség megállapította, hogy a fent megnevezett egylet 1933 augusztus 6-án a soproni 18-as hon­­védgyalogezred hősi emlékünnepén Sopronban testületileg és egyenruhában részt vett. Továbbá egy dalünnepélyen Peresznyén (Magyarország) részt vett.« Hogy milyen csúnya, ellenséges indulat vezette Kuczinsky közbiztonsági igazgatót os­toba határozatának meghozatalára, azt fölösle­ges jellemezni. Hozzánk jönnek osztrák egyesületek is, dalárdák, postások, vasutasok, frontharcosok. Mi szívesen fogadjuk őket. Otthon sem görbül meg a hajuk szála sem, hogy látogatóba jöttek hozzánk. Kuczinsky úrék szemében az a bűn, hogy magyar testvéreink jönnek ide. És vérbe- AZ LV. SZÁMÚ „EGYBŐL-KETTŐT“ REJTVÉNYSOROZAT PÁLYÁZATI SZELVÉNYE. Az alanti napokon közölt rejtvényekből a követke elhagyásával kaptam sav szóból kettőt: zó betűk borult aggyal azonnal hurkot fonnak s megfojt­ják a magyar egyesületet. Schuschnigg osztrák kancellár szives figyelmébe ajánljuk a felsőpulyai gonosz erő­szakot. Eltérített ez a bosszantó eset tárgyamtól. Mentségem, hogy most jutott a tudomásomra. De beleillik abba a gondolatba, hogy a trianoni rombolást nem szabad soká tűrnünk. Kőszeg erőfeszítése is, hogy nyaraló- és üdülővárossá fejlődjék, csak vergődés. Csak a trianoni kényszerhelyzettel való küszködés. Csak az életért való harc. Kőszeg város igazi fejlődése és felvirág­zása is akkor kezdődik, amikor a trianoni so­rompók ledőlnek. Régi szent határaink között áldott és bol­dog lesz a magyar élet. Név» K.rfd Vili. 28 Szerda VII. 29 Csüf. VIII. 30 Péntek Vili. 31 Szombat IX. 1 Vasifi­rn IX. 2 egy-egy kockába csak egy betűt szabad beírni. PESTI HÍRLAP 1934. szeptember 1., szombat. Lettország, Észtország és Litvánia együttműködési paktumot kötöttek. Az egyezmény kihatással lesz Lengyelország politikájára is? Párizs, aug. 31. A párizsi lapok nagy megelége­déssel állapítják meg, hogy a három balti állam: Lettország, Észtország és Litvánia között regionális paktum jött létre, amelyben a három állam kötelezi magát, hogy mindhármukat érdeklő kérdésekben közös egy­etér­téssel jár el. A párizsi sajtó a paktum megkötését a francia külpolitika sikerének nevezi s megállapítja, hogy Franciaország kezdettől fogva ilyen regionális egyezmény megkötésében látta a béke legbiztosabb garanciáját. A balti paktum megkötése a lapok szerint, valószínűleg kihatással lesz majd Lengyelország politikájára is s alig hihető, hogy Lengyelország to­vábbra is ellenezze a keleti paktum tervét. A balti paktum létrejötte, az Echo de Paris véleménye sze­rint, egyenesen visszakényszeríti Lengyelországot a francia szövetségi politika karjaiba. A lap egyéb­ként leszögezi, hogy a balti paktum sokkal lazább államszövetség, mint például a kisantant, mert az együttműködés nem terjed ki olyan kérdésekre, amelyek a szerződő felek közül csak az egyiket érintik. (Inf) A három állam csatlakozik a keleti biztonsági paktumhoz. Riga, aug. 31. Lettország, Észtország és Litvánia külügyminiszterei többnapos tanácskozás után együttműködési egyezményt írtak alá, amelynek ér­telmében a három balti állam külpolitikai szövet­ségre lép egymással és megállapodik abban, hogy közös egyetértéssel jár el a három államot közösen érdeklő külpolitikai kérdésekben. A szerződő felek kötelezik magukat arra, hogy nem folytatnak tár­gyalásokat harmadik hatalmakkal, mielőtt a másik két szerződő felet nem tájékoztatnák a tárgyalások céljáról. A három balti állam külföldi követségei és konzulátusai a jövőben állandó érintkezésben lesz­nek egymással s adott esetben közösen képviselik a balti érdekeket. A három balti állam külügyminisz­terei időről-időre összejönnek egy-egy balti város­ban, hogy megvitassák az időszerű kérdéseket. A balti paktum létrejöttének első és legfonto­sabb következménye az a határozat, hogy a három balti állam csatlakozik a francia és orosz részről tervezett keleti biztonsági paktumhoz. (mnf.) Az amerikai szövőgyárak végleg el­utasították a munkások követeléseit. New York, aug. 31. A szombat éjjel kezdődő szövőipari mun­kamegtagadásban előreláthatóan nyolcszázezer munkás vesz részt. A sztrájkbizottság elnöke, Gorman Francis, eddig az Egyesült Államok­ban páratlan sztrájkszervezetet teremtett meg. Köz­ponti irodájából állandóan utasításokkal látja el az iroda ötszáz alosztályát, amelyekkel erre a célra lé­tesítette külön telefonvezetékeken érintkezik. Az elutasított ultimátum. A textilgyárak szövetsége végleg elutasította a textilmunkások szakszevezeteinek ultimátumát s ez­zel minden további egyezkedés lehetősége megszűnt. A munkásság ultimátuma a következő öt követelést tartalmazta: 1. Heti harmincnégyórás munkaidő, negyven munkaórának megfelelő bérrel. 2. A munka­teljesítmény maximálása. 3. A szakszervezeti tagság miatt elbocsátott munkások visszafogadása. 4. A szakszervezet érdekképviseleti jogának elismerése. 5. Egyeztető bíóság felállítása a gyárak és a munká­sok esetleges konfliktusainak rendezésére. A szövőipari munkásvezetők táviratot intéztek a munkaügyi hivatalhoz, melyben hangsúlyozzák, hogy a munkabeszüntetés elhárításának minden re­ménye elvész, ha a gyárosok nem tesznek komoly engedményeket. A kormány pártatlan bizottságot akar kiküldeni a munkabeszüntetés mélyebben fekvő előzményeinek tanulmányozására. Ez a bizottság tenne azután ajánlatot az ügy rendezésére. Egyes szövőgyári üzemekben a munkások már beszüntet­ték a munkát, több fonógyár munkásai azonban a munkabeszüntetés ellen foglaltak állást Munkabércsökkentés helyett munkaidőre szállítás. A munkásszövetség elnöke kijelentette, hogy július havában az Egyesült Államok területén 10.722.000 volt a munkanélküliek száma, vagyis 672.000 lélekkel több mint a múlt év szeptember havában. A nemzeti újjáépítés bizottsága hír sze­rint elhatározta, hogy a munkabérek csökkentése nélkül a munkaidő újabb leszállítását teszi köte­lezővé. Ötnapos munkahét az acéliparban. Az acéliparban szintén súlyos konfliktus fenye­get. Az Egyesült Államok legnagyobb acélipari trösztje, az United States Steel Corporation csütörtö­kön váratlanul bejelentette, hogy valamennyi irodá­jában bevezeti az ötnapos munkahetet. Ez az intéz­kedés egyelőre húszezer irodai alkalmazottra vonat­kozik, attól tartanak azonban, hogy az ötnapos munkahetet ki akarják terjeszteni az acélipari tröszt valamennyi üzemére is. Az intézkedés szombaton, szeptember elsején lép életbe és gyakorlatban annyit jelent, hogy a fizetéseket tíz százalékkal csökkentik. Az acélipari trösztnek ezt a lépését általában úgy tekintik, mint bevezető intézkedést, amelyet azután a többi nehézipari gyárakra is kiterjesztenek. Szak­­szervezeti körökben attól tartanak, hogy a gyárosok az egész vonalon bércsökkentésekre készülnek. Az első összeütközés. Bár az általános textilipari sztrájkra a felhívást még ki sem adták, egyes üzemekben máris összeütkö­zésekre került a sor. Egy maconi (Georgia-állam) üzemben az alkalmazottak beszüntették a munkát. A sztrájkolók furkósbotokkal megtámadták a válla­lat két alkalmazottját.­­öt embert letartóztattak. A sztrájktörők husángokkal felfegyverkezve a gyártelep kerítése előtt járnak fel és alá, a kerítésen belül pe­dig a vállalat felfogadott emberei állnak őrséget tú­­szelőfegyverekkel­ felfegyverkezve.

Next