Pesti Hírlap, 1934. október (56. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-02 / 222. szám

/ / WJ'­­ im 'yiA BUDAPEST. im Előfizetési á­ra'fc: Egy hónapra 4 pengő, ne­gyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes pél­dányszám ára (pálya­udvarokon is) 10 fillér, vasárnaponként 32 fill., a Pesti Hírlap Vasár­napja nélkül 12 fillérPesti Hírlap '» »»■ «M» sliff LVI. ÉVFOLYAM: 222, (18.460)„.»ZAte ^­KfiDD, OKTOBER Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78. Telefon Aut. 122—95. Főkiadók Vilmos császár-ut 78 Tel. mint a szerke­ségnél, Erzsébet-körűt­­. Tel. J. 352—96. A fiókok jegyzékét az apróhir­detések élén közöljük HORTHY MIKLÓS. Közeledik annak az őszi napnak a tizenöt­éves fordulója, amelyen Horthy Miklós fehér lova hátán bevonult Budapestre. Akkor még nem volt államfő, csak a frissen toborzott fia­tal magyar hadsereg parancsnoka. A forradal­mak zavarai, a kommunizmus borzalmai és a román megszállás megalázó szenvedései után félájult országban azonban ő képviselte az egyetlen igazi hatalmat és megszervezett erőt. A románok kivonultak Gödöllő felé. Velük együtt távozott Budapestről egy balkáni meg­szállás szégyene és gyalázata. Ugyanakkor Horthy a tollforgós magyar hadsereg élén Ke­lenföld felől bevonult a magyar fővárosba. És hozta magával egy megtaposott nemzet föltá­madó önérzetét, éledő reménységét. Néhány hó­nappal később elfoglalta helyét Budavárában, mint az állam feje, mint az ország törvényesen megválasztott kormányzója. Ma már tudjuk, hogy ez a döntés, a káosz rendezésére összehívott magyar nemzetgyűlés választása szerencsés megnyilvánulása volt a magyar népet nehéz időkben megváltó életösz­tönnek. Másfél évtized távlatából nézve megál­lapíthatjuk, hogy Horthy Miklós hozzánőtt ah­hoz a feladathoz, amelynél nehezebb hivatás, ke­vés akad a magyar nemzet sok megpróbálta­tásban gazdag történetében. Az új mohácsi vész nyomában járó országzüllés, feneketlen anarchia, politikai és társadalmi szétesés kor­szakában erős kézzel ragadta meg a gyeplőt és a magával meghasonlott, kétségbeesett ma­gyarságot visszavetette a rend, az új szervez­­kedés, a nemzeti célkitűzés, a magában bizakodó reménykedés útjára. Milyen varázsszere volt Horthy Miklós­nak, hogy ezt az eredményt el tudta érni, hogy Magyarország megteremtett rendjét tizenöt küzdelmes éven keresztül megtartotta, tovább alapozta, minden megrázkódtatással szemben biztosította . Ez a varázsszer nem volt más, mint az ő nagy alkotmánytisztelete és törvény­megbecsülése. Amint már mondottuk, amikor csapatai élén megjelent Budapest utcáin, egye­dül ő képviselte az erőt az aléltságából nehezen felocsúdó országban. Hatalmát nem korlátozta más, mint a lelkiismerete. Az ünnepélyes bevo­nulás rendje azonban a körutakon át egyene­sen az Országház­ térre vezette. Itt fogadta a politikusok üdvözletét, itt tett hitvallást a nem­zeti feltámadás és a nemzeti erők összefogása mellett. A bevonulásnak ezt az ünnepi pro­gramját úgy lehet tekinteni, mint a Horthy Miklós pályafutásának szimbólumát. A teljha­talmú főparancsnoknak az ifjú magyar hadse­reg élén megtett útja egyenesen a törvény for­rásához, a magyar parlamenthez vezetett. Az erőt, amivel rendelkezett, nem önös célok szol­gálatára, nem nyers parancsolásra használta fel. Hanem arra, hogy azt a védtelen nemzet fölé pajzsul tartsa addig, amíg az az ezeréves al­kotmányban támadt hiányokat kitölti s helyre­állítja az alkotmányos szervek jogfolytonossá­gát, a törvények zavartalan uralmát. Pár hó­nappal később az Országházban tette le az esküt, mint a törvényhozó testületben megválasztott államfő. Tizenöt év óta ez az eskü volt Horthy Miklós vezércsillaga. Tizenöt éven keresztül mint a legfőbb alkotmányos tényező őrizte a törvényeket, védte a törvényes rendet, ápolta a magyar alkotmányt s ezzel legerősebb tartópil­. férje lett az ország rendjének és nyugalmának. A mai bonyolódott, zavaros időkben nem mond­hatnánk Horthy Miklósra ennél nagyobb di­cséretet. Azóta nem egy európai ország rendje bo­rult fel, nem egy állam nyugalmát dúlják fel a forradalmi zavarok. Tizenöt év múltán Euró­pában zűrzavarosabb lett a helyzet. A történe­lem fel fogja jegyezni Horthy Miklós érdemét: az ő kiegyensúlyozott nyugalmának, törvény­es alkotmánytiszteletének döntő jelentőségű, fő része van abban, hogy Magyarország egy iz­galmasan erjedő világ forrongásában a nálánál nagyobb, hatalmasabb, nálánál kevesebbet szen­vedett országok számára is a törvény uralmá­nak és az alkotmány zavartalan működésének lett irigylésreméltó példája. Horthy Miklós, aki mögött most már más­fél évtizedes országlás tapasztalata áll, tisztá­ban van a maga történelmi szerepével. Bölcsen tudja, milyen értéket jelent az ország számára az ezeréves alkotmány épségben tartása. Szá­mos alkalmat megragadott már arra, hogy ezt a felfogását a nyilvánosság előtt is kifejezze. Legutóbb — három hónappal ezelőtt —, a Chi­cago Daily News tudósítója előtt fejtette ki a maga félreérthetetlen álláspontját: «Nekünk Magyarországon nincsen szükségünk autokra­tikus tekintély­­rendszerre. A mi parlamenta­­rizmusunk az angol után a legrégibb a vilá­gon ...« Aztán még hozzátette: »Nálunk is meg­volt a szabadság, de nem éltünk vissza vele. Bethlen tíz éven át kormányzott, de soha sem volt diktátor«. Olyan időben, amikor a mienknél kevésbé ellentálló alkotmányok a világválság szelében úgy omlanak össze, mint a kártyavár, nagy megnyugvás minden magyar polgár számára, hogy a magyar állam feje így gondolkozik. Horthy Miklós mélységes alkotmányszeretete és törvénytisztelete legerősebb alapja az ország nyugodt fejlődésének. Az ország népe pedig, tudván, hogy az ő szabadságának és emberi jo­gának maga az államfő a legerősebb védelme­zője, szívébe fogadta Horthy Miklós kormány­zót. Ez a magyarázata, hogy amíg az elmúlt ti­zenöt év alatt sok államférfi és népvezér tekin­télye elhalványodott, népszerűsége megkopott, Horthy Miklós tekintélyben is, népszerűségben is gyarapodott. Az ország népének módja volt rá, hogy a tegnapi verőfényesen szép őszi vasárnapon hó­doljon a kormányzó személye előtt. A TESz Nemzeti Munkahetének ünnepélyes megnyitása adott erre alkalmat az ügetőversenypályán, ahol a nemzet nevében Gömbös Gyula minisz­terelnök üdvözölte a kormányzót. Kétszázezer ember szívéből fakadó lelkesedéssel éljenzett a miniszterelnök beszédére. A TESz maga is ju­bilál: ez a magyar társadalmi erőket össze­fogó, hatalmas egyesülés is másfél évtizede dolgozik már azon, hogy a magyar öntudatot a nagy nemzeti célok szolgálatában ébren tartsa és fejlessze. A TESz jubileumi ünnepségének sorozata nem kezdődhetett méltóbban, mint Horthy Miklós ünneplésével, hiszen Magyaror­szág kormányzója ma legteljesebb megteste­sítője a magyarság lelkét eltöltő vágyaknak és annak a megalkuvást nem ismerő elszántság­nak, amely a Trianonban megcsúfolt nemzet igazságának győzelmét készíti elő. Gömbös Gyula miniszterelnök beszámolt kormánytevékenységének két esztendejéről. Hódolat a kormányzónak. Az ősi magyar alkotmány fenntartása. — Út az államháztartás egyensúlya felé. — A pengő vásárlóerejének fokozása. Hálával és szeretettel tartozunk Olaszországnak és a Dacénak. Köszönet angol barátainknak. A lengyel útra örömmel készül a miniszterelnök. — A telepítés és a hitbizományok korszerű reformja. Választójog és kormányzói jogkör kiterjesztése. Ma harmadizben kereste fel Gömbös Gyula mi­niszterelnök a rádió Sándor­ utcai székházát, hogy a stúdióból szózatot intézzen az ország népéhez. A mi­niszterelnök délután a Nemzeti Munkahét keretében a­ Vigadóban mondott beszédet a TESz vezetői előtt és onnan érkezett este 19 órakor a stúdióba. A mi­niszterelnök kíséretében volt Antal István miniszteri tanácsos, a miniszterelnökségi sajtóosztály vezetője, Bobory György és Marton Béla országgyűlési képvi­selők és Rákóczy Imre miniszteri tanácsos. A Ma­gyar Távirati Iroda épületében a miniszterelnököt Kozma Miklós miniszteri tanácsos, a Magyar Táv­irati Iroda Rt. elnökigazgatój­a, dr. Wünscher Fri­gyes kormányfőtanácsos, a MTI ügyvezető igazga­tója, továbbá dr. Hável Béla és dr. Hlatky Endre, a rádió igazgatói fogadták. A miniszterelnök a stúdióban. A miniszterelnököt a rádió székházának újon­nan épült részébe vezették, ahol a miniszterelnöknek megmutatták az V. számú stúdiót, amely előadások leadására szolgál. A miniszterelnök megtekintette az előadótermet, letette az asztalra előadásának magá­val hozott szövegét és még egyszer átlapozta. Ezután a miniszterelnök kijött a stúdió előtt levő nagy váró­terembe és elbeszélgetett a jelenlevő urakkal. Ad­digra már többen összegyülekeztek a váróteremben. Megérkezett báró Szalay Gábor államtitkár, Szörtsey József, a TESz társelnöke, Mengele Ferenc követségi tanácsos, a külügyminisztérium sajtóosztályának ve­zetője, Farkas Ákos fővárosi tanácsnok, majd nem­sokára megérkezett Kozma Miklósné. Ott voltak még Somogyváry Gyula, a rádió igazgatója, Kandó László, Szakáts Pál honvédelmi miniszteri titkár, a stúdió rendezői és a napilapok tudósítói. Magnéziumfény lobbant, a miniszterelnökről a fényképészek felvéte­leket készítettek. Közben az óramutató közeledett a fél kilenchez, amikor a közvetítésnek meg kellett kezdődnie. Ta­­másné Filótás Lily elhelyezkedett a mikrofon előtt, hogy elmondja a bevezető szavakat. Gömbös Gyula miniszterelnök helyet foglalt az előadói asztal előtt, majd azt a kívánságát fejezte ki, hogy a jelenlevők közül néhányan tartózkodjanak előadása alatt a stú­dióban, mert jobban érzi magát, ha nincs egyedül. Erre Antal István miniszteri tanácsos, továbbá Bo­bory György és Marton Béla képviselők is helyet fog­laltak a kis előadószobában. Gömbös Gyula miniszterelnök ma este a rádiód­ban a következő beszédet mondotta: — Magyar testvéreim! Kormányralépésem má­­sodik évfordulóján ismét a mikrofon elé állok, hogy a rádió hatalmas nyilvánosságán keresztül beszámol­jak, miként sáfárkodtam az eltelt két esztendő alatt az ország rámbízott javaival és miként irányítottam a gondjaimra bízott magyar politikát. De mielőtt erre rátérnék, legyen szabad egy pillanatra valami­vel távolabbi időkre visszaemlékeznem. A kormányzó üdvözlése. — Néhány hét múlva tizenötödik évfordulója­ lesz annak a napnak, amikor Magyarország korü­ l

Next