Pesti Hírlap, 1934. október (56. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-02 / 222. szám

2 Hiányzója a nemzeti hadsereg élén bevonult az or­szág fővárosába. E másfél decennium minden esz­tendejét a magyar történelem egykor római számok­kal fogja jegyezni és azoknak klasszikus értelemben fog történelmi jelentőséget tulajdonítani. Mert amint a latin história „ab urbe condita“, a „város alapítá­sától“ számította az időt: egy későbbi kor történet­írója méltán kezdheti ettől a dátumtól a háború utáni magyar kor történelmét, ahonnan független nemzeti életünk új útjai indultak neki a jövendőnek. Súlyos küzdelmek között eltelt tizenöt esztendő volt ez, amelynek kemény megpróbáltatásai közepette a független Magyarország megállván helyét a népek versenyében, ma a rendnek, a nyugalomnak és a Stabilitásnak országa. Hogy ez így van, mindenki érzi, A nemzet­ munkaterv. Ez után a visszaemlékezés után áttért előadá­sának tárgyára és a nemzeti munkával foglalkozott. — Mi a célja ennek a kormányzati munkának? Ma is változatlanul az, amit a nemzeti munkaterv első pontja két évvel ezelőtt határozottan és szaba­tosan megjelölt: „A magyar nemzet megerősítése, a nemzet minden tagja részére az elérhető legnagyobb erkölcsi és anyagi jólét biztosítása. De mivel ez a cél­­csakis szilárd alapokon nyugvó, határozott célú és erőteljes alkotmányos központi akarat által irányí­tott független állam keretén belül valósítható meg, politikám első feladatának az öncélú nemzeti állam­­építését tekintem."­­ — A nemzeti munkaterv élén lefektetett , vilá­gos célkitűzés mozgatta azt a politikát és azt a kor­mányzati munkát, amelyet a vezetésem alatt álló kormány az elmúlt két év alatt mind külső, mind belső vonatkozásban folytatott. — A külpolitikában a kormány fő célja közelebb­ről az volt, hogy egyrészt megszerezze, illetőleg meg­tartsa és biztosítsa a magyar nemzet számára a világ részéről azt a megbecsülést, amely őt múltjánál, tör­ténelmi teljesítményénél és belső értékeinél fogva megilleti, másrészt olyan nemzetközi pozíciót vívjon ki az ország számára, amely a jog és az igazság szel­lemében lehetővé teszi nemzetünknek az alkotó mun­kát, a békés fejlődést és a polgárok jólétének meg­teremtését.­­ Belső politikám célját, stílusát és módszerét ez a külpolitikai célkitűzés determinálja. Ezért hir­dettem két év alatt nem csökkenő energiával és ezért hirdetem ma is ugyanezzel a hitbeli meggyőződéssel a nemzeti egység gondolatát és az igazi nemzeti egy­ség megteremtésének szükségességét társadalmi, poli­­tikai és lelki vonatkozásokban egyaránt. Az ősi magyar alkotmányosság fenntartása.­ ­ Rendíthetetlen ugyanis az a meggyőződésem,­­hogy nemcsak az erőteljes kormányzást, amelyre ma az európai hullámok csapkodása közepett mindenek­­­felett szükség van, de az ősi magyar alkotmányosság fenntartását is csakis egy ilyen hivatása magaslatán álló s a történelmi idők parancsszavát megérteni tudó, erőteljes kormányzótöbbség teszi lehetővé. A pártokra, klikkekre, érdekcsoportokra való szétfor­­gácsolódás, vagy a koalíciókkal való kísérletezés ugyanis — elég példát láthatunk erre a körülöttünk zajló eseményekben — nem az alkotmányos élet meg­erősítésére, de annak meggyöngítésére, lejáratására vezet. Az európai diktatúrákat nem a hatalmas kor­mányzótöbbségek uralma, de az a körülmény hozta létre, hogy az ezerfelé húzó, a nemzet magasabb ér­dekeihez felemelkedni nem tudó személyek, pártok és pártocskák meddő tusakodásában elsikkadtak az egye­temes nemzeti érdekek s a politikai szenvedélyek játékszere lett a kormányhatalom és az állami te­kintély. Azzal tehát, hogy én a nemzet ősi tradíciói­nak megfelelő alkotmányos eszközökkel egy a fel­adataival és kötelességeivel tisztában levő erős és akcióképes, azonos politikai világnézetet valló kor­mánytöbbségre építek, nemcsak a ma olyannyira nél­külözhetetlen stabil kormányzást, de egyáltalán a tiszta alkotmányos élet és kormányzás további lehe­tőségeit akarom biztosítani.­ — Ezért helyezek igen nagy súlyt a nemzeti egység pártjának további szerves és céltudatos ki­építésére. Ezzel kapcsolatban rá kell mutatnom arra is, hogy az érdekképviseleteknek és hasonló szerve­zeteknek nem lehet feladata minden kormányintéz­kedéssel szembeszállani. A kormány szívesen meg­hallgatja az érdekeltek észrevételeit. De ha e szerve­zetek konkrét kormányintézkedésekkel találják ma­gukat szembe, azoknak alá kell magukat vetniök. Erre jó példát nyújtott a Frontharcos Szövetség, amely — bár kissé túl hosszú tanácskozások után — de alávetette magát a belügyminiszter intézkedései­nek. Az ilyen szervezetek számíthatnak a kormány legmesszebbmenő támogatására, de az olyan szerve­zeteket, amelyek a kormány másíthatatlan törvényes rendelkezései ellen is remonstrálnak, nem tarthatom hivatásuk magaslatán állóknak. A kormány munkája gazdasági téren.­ ­Amikor ugyanis átvettem a kormányelnöki széket, meglehetős súlyos gazdasági és szociális hely­zetet és ennek nyomán veszedelmes lelki depressziót találtam. Az állami gépezet működésének folytonos­ságát veszélyeztette a nép széles rétegeire nehezedő gazdasági válság, am­ely mindenfelől nyugtalansá­got és elégedetlenséget keltett. "­­ Az ország vázolt állapota nehéz feladatokat rótt az új kormányra. Egyfelől gyors intézkedésekkel segítséget kellett, hoznia, alátámasztani a roskadozó gazdasági élet falait, hogy átmentsük a jövőbe azo­kat az értékeket, amik a nagy világkataklizmában még megmaradtak. Másrészről a jövendő számára ki kellett jelölni egy határozott irányt, amely felé haladva a nemzet tudja, miért kell elviselnie a jelen keserves megpróbáltatásait. — Nyomban hozzáláttunk feladatunk megoldá­sához. Míg a nemzeti munkatervben minden irányra kiterjedő programot adtunk, a pillanat sürgetését megértve, azonnali intézkedésekkel igyekeztünk a válság hullámait leküzdeni. — Az államháztartás rendjének helyreállítása is parancsoló szükségesség volt. A valuta védelmére mindenféle inflációs kísérletezésekkel szembe kellett szállnunk. A külföld elzárkózási törekvéseivel szem­ben utat kellett törnünk a kivitelnek, nyomban meg­indítva a külállamokkal való újabb kereskedelmi szerződéses tárgyalásokat. — Kormányom minden gazdaságpolitikai tevé­kenységének alapgondolata az volt, hogy az egyes gazdasági tényezők és ágazatok között — a magyar sorsközösség jegyében — igazságos kiegyensúlyo­zásra, méltányos harmóniára van szükség, mert csakis ez a kiegyensúlyozás és harmónia biztosít­hatja a gazdasági munkát, a társadalmi békét, az állam rendjét és a nyugodt stabil politikai életet. A szociálpolitika.­ ­ Ugyanezen az elvi bázison nyugszik az álta­lam követett és követendő szociálpolitika is, amely­nek alapgondolata a magyar testvériség, nem pedig az a törekvés, amely a mindennapi megélhetés kér­déseit pártpolitikai célokra kihasználva, osztályhar­cot szít, de amely osztályharc csak egyeseknek és nem mindenkinek biztosít érvényesülést. Szociálpoli­tikánk a kenyérkérdés megoldását tűzte ki céljául és olyan világ megteremtését kívánja, amelyben a munka és a munkás megkapja verejtékezésének ju­talmát, oltalomban részesül minden kizsákmányolás ellenében és amelyben mindenki részesévé válik a nemzet jólétének. Ezért helytelenítettem és helytele­nítem ma is a munkanélküli segélyt, amely destruálja a munkát. De munkát adni, munkaalkalmat terem­teni természetesen mindig a célszerűség és a rea­litás határai között — csak maga a gazdasági élet tud és ezért csak az a szociális politika érheti el cél­ját, amelyet a gazdaságpolitika a gazdasági helyzet megjavításával tud alátámasztani. PESTI HÍRLAP 1934. október 2., kedd. A LX. SZÁMÚ „EGYBŐL­ KETTŐT“ REJTVÉNYSOROZAT PÁLYÁZATI SZELVÉNYE. Az alanti napokon közölt rejtvényekből elhagyáséval kaptam esy szrtb­a követke­ző kettőt: zo belük Kedd X. 2 Szerda X. 3 Csűl. X. 4 Péntek X. 5 Szombat X. 6 Vasára X. 7 El Népi j­egy kockába csak egy betilt szabad beírni. Törekvés az államháztartás egyensúlyára. Az államháztartás helyzete a bevételek fokozását és a kiadások csökkentését tette szükségessé. Az ál­lamháztartás egyensúlyának helyreállítására, irányuló törekvésünk eredményeként az 1932—33. évi 108 mil­lió deficit 1933—34. költségvetési évben 62,5 millió pengőre csökkent, tehát 40 millióval volt kisebb, mint egy évvel és 87 millió pengővel kevesebb, mint két évvel ezelőtt. A bevételek emelését célzó adózási poli­tikánkban tekintettel voltunk a szociális és igazsá­­­gos adóztatás követelményeire. A kiadások csökken­tése önmegtagadást és áldozatot rótt a köztisztviselői karra és valamennyi állami alkalmazottra,­­ akik zokszó nélkül hozták meg ezt az áldozatot. Állam­pénzügyi helyzetünk további javulására megvan min­­den reményünk. Helytelen volna azonban ebből arra következ­tetni — amire némely oldalon megvan a hajlandó­ság —, hogy most már derure-borura elindítsuk a költséges beruházásokat és figyelmen kívül hagyjuk azt a szabályt, hogy nehéz viszonyok között csakis feltétlenül jövedelmező beruházásokat szabad meg­kockáztatni. De az óvatosságnak és az előrelátásnak ez az elemi szabálya irányadó nemcsak a közület, de a magángazdaság beruházására nézve is. Pénzügyi politikánk vezető irányelve a­ pengő­­érték megvédése. A Magyar Nemzeti Bank céltudatos devizapolitikájának eredményeként sikerült a pengő vásárlóerejét nemcsak megóvnunk, hanem fokoznunk is, amellett, hogy el tudtuk kerülni az úgynevezett de­flációs pénzpolitikát és ennek gazdasági hátrányait. A két római szerződés. Kormányomnak nagy gondja volt külkereske­delmünk fejlesztésére, mert tisztában vagyunk azzal, hogy terményeink, de elsősorban a mezőgazdasági termékeknek fokozott exportja egyik alapfeltétele a gazdasági válságból való kibontakozásunknak. Kül­politikai erőfeszítésünk jórészét erre a nagy célra állítottuk be és sorjában kötöttünk külkereskedelmi szerződéseket, létesítettünk kereskedelmi megállapo­dásokat Németországgal, Franciaországgal, Svájccal, Nagybritanniával, Finnországgal, Romániával, Jugo­szláviával, Bulgáriával, Törökországgal, amelyeknek betetőzése a római hármas egyezmény volt. Ennek keretében egyrészt Olaszországgal, másrészt Ausztriá­val sikerült olyan szerződéseket tető alá hoznunk, amelyek levették vénáinkról búzafeleslegünk külföldi értékesítésének gondját. Ez csak azért vált lehetővé, mert úgy a Duce, valamint Dollfuss megboldogult osztrák kancellár, tisztában voltak az autarchiás gaz­dasági politika áttörésének szükségességével és a na­gyobb gazdasági területek együttműködésének nagy jelentőségével. A két római szerződésben búzánknak olyan exportárat tudtunk biztosítani, amely jóval meghaladja a világparitási árakat és ez tette lehe­tővé számunkra, hogy búzánknak olyan belföldi irányárakat tudtunk megszabni, amelyek lényegesen meghaladják a világpiaci jegyzéseket. Minden más beállítással és bírálattal szemben határozottan állí­tom, hogy a magyar gabonaárak erőteljesebb javu­lása a római szerződés következtében állott elő és ma ott tartunk, hogy a budapesti gabonatőzsde jegyzései valamennyi gabonaféleségben lényegesen magasab­bak a világpiaci jegyzéseknél. Szeptember hó közepén a határidős búza Budapesten 90%-kal, az októberi rozs 44%-kal, az ótengeri pedig 47%-kal volt drágább, mint Rotterdamban; világos bizonyságául annak, hogy a magyar gabonaárjavulás nem a világpiaci áremelkedés következménye, hanem okozati összefüg­gésben áll a római szerződések árjavító határozmá­­nyaival. Külkereskedelmi aktivitásunk, melynek egyik fő tényezője a kereskedelmi szerződések hálózatán kí­vül a magyar külkereskedelem egységes megszerve­zése a külkereskedelmi hivatalban, a külkereskedelmi mérleg örvendetes javulását eredményezte, így az 1932. év végén külkereskedelmi mérlegünk aktívuma még csak 6 millió volt, az 1933. évi mérleg már 80 millió pengő kiviteli felesleggel zárult. A folyó év első nyolc hónapjában is aktív volt a kereskedelmi mérleg és pedig 22,1 millió pengővel, ami 6 millió pengővel kisebb kiviteli többletet jelent ugyan, mint a múlt év hasonló időszakában, ez azon­ban arra vezetendő vissza, hogy az exportmennyiség növelése érdekében — és ezen fekszik külkereskedelmi politikánk hangsúlya — bevitelünket is fokoztuk és így helyesen egész külkereskedelmi forgalmunkat növeltük. Ezt a törekvésünket siker koronázta, mert kereskedelmi forgalmunk egész mennyiségét a múlt évi első nyolc hónap 420 milliójáról az idén 473 mil­lióra tudtuk növelni. A mezőgazdaság helyzete. A mezőgazdaság helyzetének érezhető javulását az agrárcikkek áremelkedésén kívül a gazdatartozá­sok rendezésére lehet visszavezetni. Az adósságterhet lényegesen mérsékelte a bekövetkezett jelentős kamat­­csökkentés, amely számszerűleg azt eredményezte, hogy az 1932. évben még 225 millió pengőre rugó mezőgazdasági kamatteher jelenleg évi 90 millió alá csökkent, tehát a két év előtti kamattehernek körül­belül 60%-ával enyhült. A gazdatartozások e rende­zésével elértük azt is, hogy a védett gazdaadósok ja­vára további nyugalmi időt tudtunk biztosítani. Minthogy kormányom gazdaságpolitikája vala­mennyi gazdasági ágazat harmonikus boldogulását kívánja munkálni és mivel tisztában vagyok az ipar nagy gazdasági és szociális jelentőségével, amelyet még fokoz az ország, hála Istennek, egyre szaporodó népsűrűsége, mellőzhetetlennek tartom az egészséges iparfejlesztést. Gazdasági viszonyaink számszerűleg is jelenté­keny javulása folytán a bedugult hitel is, bár lassú ütemben, újra megindult. A betétek mérsékelt emel­kedése jelentkezik és a vidéki hitelszervezet fokozato­san ismét hozzálát újabb hitelek folyósításához. Gon­dunk lesz arra, hogy a magyar hitelszervezet egyné­mely vonatkozásban mutatkozó túltengését megfelelő szervezeti módosításokkal korrigáljuk és ezáltal a hitelcirkuláció számára még nagyobb könnyítéseket tegyünk lehetővé. A beruházások keretében eddig 24 millió pengőt használtunk fel a 40 milliós beruházási felhatalmazás alapján. Az egyes minisztériumok munkája. A kormányzat tevékenységének képe nem volna teljes, ha nem emlékezném meg néhány szóval arról a szorgos és szétágazó reformmunkáról is, amely a különböző tárcák körében szüntelenül folyik. Az or­szág gazdasági talpraállításán a pénzügyi, földműve­­lésügyi és kereskedelemügyi tárca fejt ki éjt nap­pallá tevő munkásságot. A közigazgatás korszerű át­alakítása máris megindult és e súlyos racionalizálási feladat oroszlánrésze a belügyi tárcára nehezedik. Úgyszintén erőteljes tevékenységet fejtett ki az igaz­ságügyi tárca a bíráskodás egyszerűsítése, gyorsítása és olcsóbbá tétele érdekében, melynek üdvös eredmé­nyei a gyakorlati életben rövidesen jelentkeznek. Az egészséges, friss alkotószellem a közoktatásügyi tárca körében is megnyilvánult és egyik legértékesebb gyü­mölcse a középiskolai reform, amellyel párhuzamo­san folyik az alsó- és felsőoktatás korszerű kialakí­tása. Mindezeken a témákon felül az egyes szakmi­nisztériumokban erőteljes munka folyik azoknak a reformoknak az előkészítésére, amelyek az ország kü­lönböző gazdasági és szociális igényeit lesznek hi­vatva kielégíteni s amelyeknek irányelveit Pannon­halmán és a Bakonyban tartot­t minisztertanácsokon , állapította meg a kormány. E reformok élén a tele­pítés ügyének megoldása, illetve megindítása halad, amely kapcsolatban a hitbizományi ügy korszerű re­formjával, arra lesz hivatva, hogy a földmíves ma­gyar nép széles rétegeit odakösse a magyar földhöz és ezáltal új független exisztenciákkal támassza alá a magyar állam fundamentumát. E nagy kérdés meg­oldására már megtettük az összes szükséges előké­szítő lépéseket s már a közeljövőben abban a hely­zetben leszünk, hogy konkrét elgondolásunk és vég­leges terveink felől tájékoztassuk a közvéleményt. Erőteljes munka folyik a közegészségügy, külö­nösen a vidék közegészségügyének rendezésére, illetve előmozdítására, az ország úthálózatának szerves to­vábbi kiépítésére és általában az egész magyar úrügy kérdéseinek harmonikus és organikus megoldására, továbbá az adósvédelem még függő problémáinak megoldására, igen fontos terméspolitikai reformokra, például: erdőtörvény, szőlő- és borgazdasági törvény. Az energiagazdálkodások reformjára több agrárszo­­ciális és cselédügyi kérdés megoldására, a sajtótör­vény reformjára, valamint több más igazságügyi természetű reformra.­­*

Next