Pesti Hirlap, 1934. november (56. évfolyam, 247-270. szám)

1934-11-03 / 247. szám

l 1934. november 3., szombat, pesti hírlap Szerémy Zoltán halála. (Felvételünk a Képes Pesti Hírlapban.) Moliére és Egressy Gábor sorsa jutott most osz­tályrészéül a magyar játékszín egyik legkedvesebb, legnépszerűbb művészének, Szerémy Zoltánnak, aki szerdán, vigszinházi öltözőjében hirtelen meghalt. Ha nem­ is a színpadon, alakításának utolsó szavá­val ajkán, hanem csak öltözőjének tükre előtt érte is a halál Szerémy Zoltánt, ez nem kevésbé példá­zatos szépségű színészsor. Csak épp nemrégiben üdvözöltük ugyenezen a helyen Szerémy Zoltánt abból az alkalomból, hogy öt évi önkéntes visszavonultsága után nagyszabású művészest keretében elbúcsúzott sikereinek színhe­lyétől, a Vígszínháztól és a közönségtől, mely őt annyira szerette. Elmondottuk akkor, hogy bár 73 év súlya nyomja vállait, az agg művész még mindig művészi frissesége teljében áll és nála az öregség voltaképpen csak szerepeinek egyenes folytatódása, mert hiszen a színpadon évtizedeken át játszotta a kedvesnél kedvesebb, humorosnál humorosabb, vagy meg­hatóbbnál meghatóbb öreg szerepeket Elég, ha ezek közül az Ocskay brigadéros megindító palóc­­figuráját, a Liliom remekbe rajzolt Ficsurját, a Dada vén parasztját, a Tanítónő Öreg Nagy István­ját, és utolsó szerepét, ugyanennek a darabnak leg­utóbb játszott plébános-alakját említjük. Szerémy Zoltán, aki Alagon élt visszavonult­ Bágában, annyira friss művészi erőről tett tanúsá­got búcsúfellépése alkalmával, amikor Herczeg Fe­renc „Karolina“ című vígjátékénak egyik főszere­pét játszotta, hogy a Vígszínház igazgatósága fel­kérte, térjen vissza a színpadra- Szerémy Zoltán boldogan tett eleget a felszólításnak és akik­et, még néhány nappal ezelőtt is, Bródy Sándor Tanítónőjé­nek papi szerepében láttái­, elragadtatott gyönyörű­séggel beszéltek arról az aranyos, derűs magyar bölcsességről, amellyel ezt az alakot megformálta, de amely - általában­­­ oly jellemző volt művészi egyéniségére. A Vígszínház igazgatósága Molnár Ferencnek ma bemutatásra kerülő új darabjában, Az ismeret­len leányban is juttatott neki egy hasonlóan ked­ves, finom szerepet, a Tengernagyét. Szerémy Zoltán­nak uj erőt adott a reá váró uj feladat és míg majd­nem estéről estére a Tanítónőben játszott, minden reggel pontosan megjelent a próbán, akárcsak egy ambiciózus fiatal színész. Néhány nappal ezelőtt olyan kellemetlen kis eset történt az agg művésszel, amely talán siettette is váratlan halálát. A Vígszín­ház előadásáról vasúton utazott ki alagi otthonába, a fülkében azonban elaludt és csak a gödi állomáson ébredt fel. Az öregúr leszállt a vonatról, az esős hi­deg éjszakában nem vághatott neki gyalog a meg­lehetősen hosszú útnak Alag felé és több mint egy óra hosszat állt a hidegben, míg végre egy arra ro­bogó taxit megállíthatott, hogy ez hazavigye. Szerdán délelőtt házi főpróbát tartottak a Víg­színházban a Molnár-darabból, Szerémy Zoltán is részt vett a próbán, teljesen kimaszkírozva. Már a próba elején panaszkodott, hogy a torka fáj és lázas­nak érzi magát, a próba végén pedig Roboz Imre, a Vígszínház igazgatója, elhivatta hozzá a színházzal szemben lakó dr. Deutsch Aladár gégeorvost. Dr. Deutsch beecsetelte torkát nemsokára pedig megér­kezett a művész régi háziorvosa, dr. Kellner Dániel is, aki konstatálta, hogy a művésznek 38 fokos láz­i van. A Vígszínház igazgatói rábeszélték, hogy ne térjen vissza Alagra, hanem feküdjék be az egyik szanatóriumba, ahol szombatig kiheverheti influen­záját és felléphet a Molnár darab bemutató előadá­sán. Ezt az orvos is helyeselte és már éppen el­hagyta a művész öltözőjét, midőn öltöztetője rémül­ten szaladt ki a távozóban levő orvosért, azzal, hogy Szerémy nagyon rosszul van. Mire az orvos belépett az öltözőbe, Szerémy már halott volt. Hirtelen szív­­gyengeség ölte meg, amely összefüggésben állt a ko­rával járó magas vérnyomással és, azzal az aggodal­mas izgalommal, hogy meghűlése miatt talán nem léphet fel a Molnár-darab bemutatóján. Szerémy Zoltán, azaz teljes nevén középgeci Szerémy Zoltán, Szerémy Gábornak, Nógrád megye egykori főszolgabírójának fia volt és 1861-ben szü­letett. .Fogászévei után nemsokára a színi pályára lépett, rövidesen a Kolozsvári Nemzeti Színházhoz került, ahonnan Ditrói Mór 1896-ban Budapestre szerződtette az akkor megnyílt Vígszínházhoz. Attól az öt évtől eltekintve, amelyet alagi visszavonult­­ságában töltött, egészen haláláig a Vígszínház szín­padán szolgálta a magyar szót és magyar gondo­latot. 1907-től 1929-ig a Zeneművészeti Főiskola ta­nára is volt, megírta a Vígszínház harmincéves tör­ténetét és negyvenéves színészi jubileuma alkalmá­ból Emlékeim a régi jó időkből címmel adta ki ön­életrajzát. M Magyarország kormányzója kétszer is kitüntette a legfelső dicsérő elismerésével. Szerémy Zoltánt nővérén, Szerémy Gizellán és fogadott fián, Liptai Szerémy Lajoson kívü­l mélyen gyászolja az egész színházi társadalom és a közönség. Temetése szombaton délben egy órakor lesz a Kerepesi­ úti te­mető halottasdrtzdból, ahol az összes színészi és igen sok művészi intézmény elbúcsúztatja, majd Alagra viszik koporsóját, hogy az ottani temetőben helyez­zék örök nyugalomra a magyar játékszín nagy ha­lottját. _______ Papén Németország osztrák politikáj­ár­ól. London, nov. 2. Papén, a német birodalom bécsi követe, kijelentette a Reuter-iroda levelezőjé­nek, hogy úgy az ő, mint Németország politikája az osztrák ügyekbe való mindennemű beavatkozás elkerülésére irányul. Az osztrák-német egyesülés szerinte Európa lidércnyomása lett. — Mi a német nép különböző ágai közötti szoros kulturális megértést kívántuk mindig és to­vábbra is ezt kívánjuk — fejezte be nyilatkozatát Papén. 7 Nagyarányú visszaéléseket lepleztek le a román állami árubeviteli hivatalban. A kereskedelmi miniszter és a főállamügyész rendőrséggel záratta körül az épületet.­­ A nagyrangú tisztviselőknél tartott házkutatások alapján tömeges letartóztatásokat várnak. Bukarest, nov. 2. (A Pesti Hírlap tudósítójá­nak távirata.) Nagy feltűnést keltett városszerte az a villámgyorsan elterjedt hír, hogy a kereskedelmi minisztérium árubeviteli osztályában, amely egy volt bank épületében van elhelyezve, váratlanul házkutatást tartottak. Ebben a hivatalban állítják ki egész Románia számára a beviteli engedélyeket. A házkutatást a minisztertanács rendelte el. Déli tizenkét órakor csendőrség és rendőrség zárta körül az egész épületet és senkinek nem en­gedte meg sem a belépést, sem a távozást. Egy óra­kor megjelent Manolescu-Strunga kereskedelmi mi­niszter a főállamügyésszel. A miniszter felszólítá­sára valamennyi tisztviselő és a szolgaszemélyzet egybegyűlt az épület nagy csarnokában. Erre a mi­niszter az egybegyűltekhez a következő szavakat intézte: — A gyanú légköre fekszi meg ezt az egészz hivatalt. Oly gyanú támadt, amelynek nem akarok hitelt adni. Az a gyanú, hogy itt helytelen dolgok történtek. A kereskedelmi miniszter szavai után nyom­ban megkezdődött a házkutatás, amely valamennyi szobára kiterjedt. Különös alapossággal kutatták át a pénztárakat és a levéltárakat. A kutatás több mint három óra hosszáig tartott. Hír szerint meg­állapították, hogy a hivatalban, külföldi közbenjá­rásra, kedvezően intéztek el egész sereg­törvénybe ütköző beviteli kérvényt. Kiderült az is, hogy ma­gánjellegű beviteli irodák titokban összeköttetés­ben állottak az állami beviteli hivatallal és meg­felelő pénzösszegek lefizetése után kedvezően tud­ták elintéztetni ügyfeleik beviteli kérvényeit. Az államügyész rendeletére házkutatás tör­tént a hivatal tizenöt nagyrangú tisztviselőjének la­kásán is. Hír szerint, a felderített visszaélésekkel kapcsolatban, egész sereg letartóztatás várható. (Sz.) Halál a gramofonlemezen. Új találmánnyal szaporodtak a jövő háborújának borzalmai. Párizs, november. Az elegáns, tükrös mulatóban harsogva recsegi az haut-parleur a legfrissebb tánc­­számokat. Mindenki táncol, még a pincérek is ön­kéntelenül tánclépésben lejtve hozzák a jégbehűtött pezsgőt,­­ csak a nagy villamos beszélőgép keze­lője áll mozdulatlanul gépe mellett. Hivatása nagy felelősséggel jár: neki kell gondoskodnia tánczené­ről. Mert a szokásos jazz zenekaron kívül ebben a mulatóban gép húzza a talpalávalót. Csendesen ügyeljük, amint egymásután teszi fel a nagy, fekete tánclemezeket a forgó korongra és gondosan helyére illeszti a tűz. Komoly, intelligens arc. Egy intervjú ... Permettez-moi monsieur . . . oh, hogyne, nagyon szí­vesen. Persze, mindennapi történet. Elektromérnök. A nagy villamossági vállalat, ahol alkalmazásban volt, csődbement (már itt is? — csodálkozunk) és ő az utcára került. Még örülhet, hogy sikerült el­csípnie ezt az alkalmi állást itt ebben a . . . lokál­ban. Hetenként négyszer, mikor nincs jazz, géppel adják a közönségnek a tánczenét. Egész éjjel itt állni a villanygramofon mellett, cserélni a lemeze­ket, tűrni a vendégek szeszélyeit, nyelni a tulajdo­nos lealázó modorát . . . bei zászló. Néha azt hiszem, rögtön itthagyom az egészet, mert már nem állha­tom tovább ... je ne puis Vendurer davantage . . . Hogy van­­ valami remén­y az elhelyezkedésre? . . . Sajnos, nem igen . . . minden szakma túlzsúfolt . . . csak valami új találmány segítene, amire új ipar­ágat lehetne alapítani. Egyben reménykedik most, szenzációs kísérletek folynak „a halál gramofon­­lemezei"-­el — állítólag olyan sikerrel, hogy nem­sokára bevezetik a hadseregben — de hangsúlyozom, hogy csak állítólag, magam is félfüllel hallottam... semmi bizonyosat nem tudok még . . egy bizonyos, hogy ilyen ördögi ötlet még nem pattant ki emberi agyvelőből, amióta áll a világ. „A halál gramofonlemezei“? — kérdezzük értet­lenül. — Mosolyog. — Úgy hangzik, mint valami giccses mozi- vagy riportcim, nemde? Pedig . . . Elkomolyodva emel ki egy nagy, fekete korongot a lemeztárból. — Az emberi gonoszsággal párosult ta­lálékonyságnak, úgy látszik, nincs határa. Ha arról van szó, hogy ölni kell, hogy miként lehet száz és ezer emberi lényt minél kényelmesebben és minél kisebb kockázattal a másvilágra küldeni, akkor termi a feltalálói képzelet legragyogóbb gyümölcseit. A pusztítás ördögének sugallatára gyilkoló szerszám válik a civilizáció legbékésebb eszközeiből is, melyek rendes körülmények között a szórakozást, a művészi élvezetet, a gyönyörködtetést szolgálják ... Hirtelen mozdulattal orrunk alá tartja a gra­mofonlemezt. — Elhiszi-e, hogy ezzel itt emberéle­teket lehet kioltani? — Nehezen, — felelünk — ahhoz túlságosan jámbor egy jószág. — Igen, addig, amíg ennek a tangóslágernek a hangbarázdái vannak rá vésve — csúsztatja végig ujját az alig látható csiga­vonalakon. — De tegyük fel, hogy zenei hangok he­lyett titokzatos görbe vonalakat véstek rá egy titok­zatos laboratóriumban . . . aztán ráhelyezik egy ilyen villamos beszélőgép korongjára, mint ez itte­ni ... és a gépet hangszóró helyett egy elektromág­nessel kapcsolják össze, amely például . . . meghúzza egy gépfegyver ravaszát, amint a tű végigszánt azo­kon a rejtelmes barázdákon . . . vagy elsüt egy ágyút . . . vagy megindít egy torpedót . . . vagy fel­robbant tíz mázsa dinamitot . . . egyik töltényt a másik után ... és belepet a géppuska, dörög az ágyú, robban a dinamit, mindaddig, míg az a pokolbeli lemez jár ... és a fegyver kezelője, a tüzér, nincsen sehol . . . valahol biztos távolságban ... és forog a lemez és embertestek szitává lövöldözve és dara­bokra tépve zuhannak a földre, és épületek omlanak össze, életek és javak semmisülnek meg, egyetlen élőlény közreműködése nélkül . . . — Szóval . . . olyasmi, mint a mostanában so­kat emlegetett drótnélküli távirányítás? — Mondjuk ... de mégsem egészen. Mert itt nincsenek rádióhullámok. A gépfegyver, az ágyú, a tank nem függ semmiféle távoli rádióállomástól, ahonnan gombnyomásra kibocsátott hullámokkal dirigálják. Automata, amely minden külső behatás­tól függetlenül, maga végzi feladatát. Pontosan meg­határozzák előre, hány lövést kell leadnia, milyen időközökben és­ az ennek megfelelő rezgéseket villa­mos után rávésik a lemezre, aztán elhelyezik a gép­ben, bekapcsolják az áramot , és attól fogva a ha­digép öntudatosan gondolkodó, magától cselekvő, értelmes lénnyé viátozik. A lemez forog, de nem tör­ténik semmi, mindaddig, míg a rajta csúszó tű bele nem jut az első rezgéscsoportba. Abban a pillanat­ban elkezdődik a pergőtűz, vagy megindul a tank, vagy a torpedó motorja és jár, míg csak a rezgéssor a tű alatt fut. Mikor a tű a sor végére ér és újra sima barázda kezdődik, az akció félbeszakad, hogy a következő rezgéssornál újra meginduljon. Egy másik lemezzel másféle tevékenységet lehet ily mó­­don automatizálni. Megfelelően kiválasztott és kom­binált lemezek sorozatával bármely gép, vagy fegy­ver, előre­­meghatározott program szerint teljesen önműködően a legsokoldalúbb és legbonyolultabb manővereket végezheti, ha óraszerkezetis kapcsoló­­művel gondoskodunk róla, hogy az egyes lemezek a kellő időben és sorrendben egymásután forgásnak induljanak . . . — Értjük. Olyan, mint az automatikus villany­zongora, melyben a mozgó papirosszalag lyukcso­portjai szabályozzák, milyen hangok következnek egymásután. — Igen. Olvasta Renard „Lerne doktor“-át? Ahol az automobilba beleköltözik gazdájának lelke és az élettelen gép attól kezdve megfontoltan cse­lekvő, eleven acélszörnnyé alakul? Nos, szóról-szóra ez történt nemrég itt, Párizsban, mikor kipróbáltak egy ilyen gramofonlemezekkel irányított teherautót. A gép magától, minden emberi vezetés nélkül járt, jobbra-balra fordult, irántt változtatott és vissza­jött, pontosan, ahogy a belsejébe rejtett beszélőgép­­lemezek vezették. Most egy tankot akarnak ilyen elektromos agyvelővel felszerelni. Négy lemeze lesz, együk meginditja és megállítja, a másik kormá­nyozza, a harmadik sebességét szabályozza, a negye­dik pedig a gépfegyvereket „kezeli“. Most képzelje el, hogy egy ilyen, legénység nélküli „gondolkodó“ harckocsikból álló rajt rászabadítanak az ellenség lövészárkaira! Devinez le reste! . . . Képzeljen el egy torpedót, melyet a belsejébe rejtett lemezek kormá­nyoznak! Az ellenség mérnökei pontosan meghatá­rozzák a támadásra kiszemelt hajók helyét és a követendő útvonalnak megfelelő irányváltoztatásokat rávésik a szabályozó lemezekre. A flotta hiába rejtő­zik kikötőjébe, mert az ilyen torpedó, a kilövés után, előre megszabott után, zegzugos irányban is halad­hat, megkerüli az akadályokat és beletalál az ellen­séges hajóba és szőröstü­l-bőröstül a poklok fenekére süllyeszheti, akárhogyan is elbarrikádozza magát a partvédő erődök és hajóágyuk védősánca mögé . Elhallgat a zene, a párok megállnak, tapsolnak. A mérnök új lemezt vesz ki a magazinból. — Ma a tangót húzza — holnap talán tömeg­­mészárlást rendeznek vele ... — Felsóhajt. — És én mégis szeretném, ha már megkezdenék az „irányító­­lemezek“ gyártását. Hiszen békés ipari gépeket és járműveket is lehetne velük automatizálni. Pilóta­­nélküli postaszállító repülőgépeket, például. Nagy­­kereslet volna ilyen lemezekben, a gyár jól menne. És talán én is kapnék ott valami tisztességes elfog­laltságot . . . MA ESTE EGY JÓ MELEG LÁBFÜRDŐ a kínzó fájdalmakat percek alatt jóleső egészséges érzés váltja fel­ Próbálja ki a bécsi állami gyógyszertár (volt cs. és kir. udv. gyógyszertár) által tudományos módszerekkel tökélete­sített balzsamos Szt­ .Rókus Lárlót. Csekély mennyiséget ebből felold és az oxigénnel dúsan telített, gyöngyöző, jóté­kony meleg vízben áztatja lábait 10 percig. A fájdalmas zsibbadások, felhorzsolások, kínzó érzések, a boka és láb­fej duzzadásai már az első lábfürdő után megszűnnek. Hosszabb áztatás annyira megpuhít­ja a tyúkszemeket egé­szen a gyökeréig, hogy azok kézzel, kés nélkül kiemelhe­tők. Egy kiadós csomag Rokup-je 70 fillérért beszerezhető.

Next