Pesti Hirlap, 1934. november (56. évfolyam, 247-270. szám)
1934-11-03 / 247. szám
l 1934. november 3., szombat, pesti hírlap Szerémy Zoltán halála. (Felvételünk a Képes Pesti Hírlapban.) Moliére és Egressy Gábor sorsa jutott most osztályrészéül a magyar játékszín egyik legkedvesebb, legnépszerűbb művészének, Szerémy Zoltánnak, aki szerdán, vigszinházi öltözőjében hirtelen meghalt. Ha nem is a színpadon, alakításának utolsó szavával ajkán, hanem csak öltözőjének tükre előtt érte is a halál Szerémy Zoltánt, ez nem kevésbé példázatos szépségű színészsor. Csak épp nemrégiben üdvözöltük ugyenezen a helyen Szerémy Zoltánt abból az alkalomból, hogy öt évi önkéntes visszavonultsága után nagyszabású művészest keretében elbúcsúzott sikereinek színhelyétől, a Vígszínháztól és a közönségtől, mely őt annyira szerette. Elmondottuk akkor, hogy bár 73 év súlya nyomja vállait, az agg művész még mindig művészi frissesége teljében áll és nála az öregség voltaképpen csak szerepeinek egyenes folytatódása, mert hiszen a színpadon évtizedeken át játszotta a kedvesnél kedvesebb, humorosnál humorosabb, vagy meghatóbbnál meghatóbb öreg szerepeket Elég, ha ezek közül az Ocskay brigadéros megindító palócfiguráját, a Liliom remekbe rajzolt Ficsurját, a Dada vén parasztját, a Tanítónő Öreg Nagy Istvánját, és utolsó szerepét, ugyanennek a darabnak legutóbb játszott plébános-alakját említjük. Szerémy Zoltán, aki Alagon élt visszavonult Bágában, annyira friss művészi erőről tett tanúságot búcsúfellépése alkalmával, amikor Herczeg Ferenc „Karolina“ című vígjátékénak egyik főszerepét játszotta, hogy a Vígszínház igazgatósága felkérte, térjen vissza a színpadra- Szerémy Zoltán boldogan tett eleget a felszólításnak és akiket, még néhány nappal ezelőtt is, Bródy Sándor Tanítónőjének papi szerepében láttái, elragadtatott gyönyörűséggel beszéltek arról az aranyos, derűs magyar bölcsességről, amellyel ezt az alakot megformálta, de amely - általában oly jellemző volt művészi egyéniségére. A Vígszínház igazgatósága Molnár Ferencnek ma bemutatásra kerülő új darabjában, Az ismeretlen leányban is juttatott neki egy hasonlóan kedves, finom szerepet, a Tengernagyét. Szerémy Zoltánnak uj erőt adott a reá váró uj feladat és míg majdnem estéről estére a Tanítónőben játszott, minden reggel pontosan megjelent a próbán, akárcsak egy ambiciózus fiatal színész. Néhány nappal ezelőtt olyan kellemetlen kis eset történt az agg művésszel, amely talán siettette is váratlan halálát. A Vígszínház előadásáról vasúton utazott ki alagi otthonába, a fülkében azonban elaludt és csak a gödi állomáson ébredt fel. Az öregúr leszállt a vonatról, az esős hideg éjszakában nem vághatott neki gyalog a meglehetősen hosszú útnak Alag felé és több mint egy óra hosszat állt a hidegben, míg végre egy arra robogó taxit megállíthatott, hogy ez hazavigye. Szerdán délelőtt házi főpróbát tartottak a Vígszínházban a Molnár-darabból, Szerémy Zoltán is részt vett a próbán, teljesen kimaszkírozva. Már a próba elején panaszkodott, hogy a torka fáj és lázasnak érzi magát, a próba végén pedig Roboz Imre, a Vígszínház igazgatója, elhivatta hozzá a színházzal szemben lakó dr. Deutsch Aladár gégeorvost. Dr. Deutsch beecsetelte torkát nemsokára pedig megérkezett a művész régi háziorvosa, dr. Kellner Dániel is, aki konstatálta, hogy a művésznek 38 fokos lázi van. A Vígszínház igazgatói rábeszélték, hogy ne térjen vissza Alagra, hanem feküdjék be az egyik szanatóriumba, ahol szombatig kiheverheti influenzáját és felléphet a Molnár darab bemutató előadásán. Ezt az orvos is helyeselte és már éppen elhagyta a művész öltözőjét, midőn öltöztetője rémülten szaladt ki a távozóban levő orvosért, azzal, hogy Szerémy nagyon rosszul van. Mire az orvos belépett az öltözőbe, Szerémy már halott volt. Hirtelen szívgyengeség ölte meg, amely összefüggésben állt a korával járó magas vérnyomással és, azzal az aggodalmas izgalommal, hogy meghűlése miatt talán nem léphet fel a Molnár-darab bemutatóján. Szerémy Zoltán, azaz teljes nevén középgeci Szerémy Zoltán, Szerémy Gábornak, Nógrád megye egykori főszolgabírójának fia volt és 1861-ben született. .Fogászévei után nemsokára a színi pályára lépett, rövidesen a Kolozsvári Nemzeti Színházhoz került, ahonnan Ditrói Mór 1896-ban Budapestre szerződtette az akkor megnyílt Vígszínházhoz. Attól az öt évtől eltekintve, amelyet alagi visszavonultságában töltött, egészen haláláig a Vígszínház színpadán szolgálta a magyar szót és magyar gondolatot. 1907-től 1929-ig a Zeneművészeti Főiskola tanára is volt, megírta a Vígszínház harmincéves történetét és negyvenéves színészi jubileuma alkalmából Emlékeim a régi jó időkből címmel adta ki önéletrajzát. M Magyarország kormányzója kétszer is kitüntette a legfelső dicsérő elismerésével. Szerémy Zoltánt nővérén, Szerémy Gizellán és fogadott fián, Liptai Szerémy Lajoson kívül mélyen gyászolja az egész színházi társadalom és a közönség. Temetése szombaton délben egy órakor lesz a Kerepesi úti temető halottasdrtzdból, ahol az összes színészi és igen sok művészi intézmény elbúcsúztatja, majd Alagra viszik koporsóját, hogy az ottani temetőben helyezzék örök nyugalomra a magyar játékszín nagy halottját. _______ Papén Németország osztrák politikájáról. London, nov. 2. Papén, a német birodalom bécsi követe, kijelentette a Reuter-iroda levelezőjének, hogy úgy az ő, mint Németország politikája az osztrák ügyekbe való mindennemű beavatkozás elkerülésére irányul. Az osztrák-német egyesülés szerinte Európa lidércnyomása lett. — Mi a német nép különböző ágai közötti szoros kulturális megértést kívántuk mindig és továbbra is ezt kívánjuk — fejezte be nyilatkozatát Papén. 7 Nagyarányú visszaéléseket lepleztek le a román állami árubeviteli hivatalban. A kereskedelmi miniszter és a főállamügyész rendőrséggel záratta körül az épületet. A nagyrangú tisztviselőknél tartott házkutatások alapján tömeges letartóztatásokat várnak. Bukarest, nov. 2. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Nagy feltűnést keltett városszerte az a villámgyorsan elterjedt hír, hogy a kereskedelmi minisztérium árubeviteli osztályában, amely egy volt bank épületében van elhelyezve, váratlanul házkutatást tartottak. Ebben a hivatalban állítják ki egész Románia számára a beviteli engedélyeket. A házkutatást a minisztertanács rendelte el. Déli tizenkét órakor csendőrség és rendőrség zárta körül az egész épületet és senkinek nem engedte meg sem a belépést, sem a távozást. Egy órakor megjelent Manolescu-Strunga kereskedelmi miniszter a főállamügyésszel. A miniszter felszólítására valamennyi tisztviselő és a szolgaszemélyzet egybegyűlt az épület nagy csarnokában. Erre a miniszter az egybegyűltekhez a következő szavakat intézte: — A gyanú légköre fekszi meg ezt az egészz hivatalt. Oly gyanú támadt, amelynek nem akarok hitelt adni. Az a gyanú, hogy itt helytelen dolgok történtek. A kereskedelmi miniszter szavai után nyomban megkezdődött a házkutatás, amely valamennyi szobára kiterjedt. Különös alapossággal kutatták át a pénztárakat és a levéltárakat. A kutatás több mint három óra hosszáig tartott. Hír szerint megállapították, hogy a hivatalban, külföldi közbenjárásra, kedvezően intéztek el egész seregtörvénybe ütköző beviteli kérvényt. Kiderült az is, hogy magánjellegű beviteli irodák titokban összeköttetésben állottak az állami beviteli hivatallal és megfelelő pénzösszegek lefizetése után kedvezően tudták elintéztetni ügyfeleik beviteli kérvényeit. Az államügyész rendeletére házkutatás történt a hivatal tizenöt nagyrangú tisztviselőjének lakásán is. Hír szerint, a felderített visszaélésekkel kapcsolatban, egész sereg letartóztatás várható. (Sz.) Halál a gramofonlemezen. Új találmánnyal szaporodtak a jövő háborújának borzalmai. Párizs, november. Az elegáns, tükrös mulatóban harsogva recsegi az haut-parleur a legfrissebb táncszámokat. Mindenki táncol, még a pincérek is önkéntelenül tánclépésben lejtve hozzák a jégbehűtött pezsgőt, csak a nagy villamos beszélőgép kezelője áll mozdulatlanul gépe mellett. Hivatása nagy felelősséggel jár: neki kell gondoskodnia tánczenéről. Mert a szokásos jazz zenekaron kívül ebben a mulatóban gép húzza a talpalávalót. Csendesen ügyeljük, amint egymásután teszi fel a nagy, fekete tánclemezeket a forgó korongra és gondosan helyére illeszti a tűz. Komoly, intelligens arc. Egy intervjú ... Permettez-moi monsieur . . . oh, hogyne, nagyon szívesen. Persze, mindennapi történet. Elektromérnök. A nagy villamossági vállalat, ahol alkalmazásban volt, csődbement (már itt is? — csodálkozunk) és ő az utcára került. Még örülhet, hogy sikerült elcsípnie ezt az alkalmi állást itt ebben a . . . lokálban. Hetenként négyszer, mikor nincs jazz, géppel adják a közönségnek a tánczenét. Egész éjjel itt állni a villanygramofon mellett, cserélni a lemezeket, tűrni a vendégek szeszélyeit, nyelni a tulajdonos lealázó modorát . . . bei zászló. Néha azt hiszem, rögtön itthagyom az egészet, mert már nem állhatom tovább ... je ne puis Vendurer davantage . . . Hogy van valami remény az elhelyezkedésre? . . . Sajnos, nem igen . . . minden szakma túlzsúfolt . . . csak valami új találmány segítene, amire új iparágat lehetne alapítani. Egyben reménykedik most, szenzációs kísérletek folynak „a halál gramofonlemezei"-el — állítólag olyan sikerrel, hogy nemsokára bevezetik a hadseregben — de hangsúlyozom, hogy csak állítólag, magam is félfüllel hallottam... semmi bizonyosat nem tudok még . . egy bizonyos, hogy ilyen ördögi ötlet még nem pattant ki emberi agyvelőből, amióta áll a világ. „A halál gramofonlemezei“? — kérdezzük értetlenül. — Mosolyog. — Úgy hangzik, mint valami giccses mozi- vagy riportcim, nemde? Pedig . . . Elkomolyodva emel ki egy nagy, fekete korongot a lemeztárból. — Az emberi gonoszsággal párosult találékonyságnak, úgy látszik, nincs határa. Ha arról van szó, hogy ölni kell, hogy miként lehet száz és ezer emberi lényt minél kényelmesebben és minél kisebb kockázattal a másvilágra küldeni, akkor termi a feltalálói képzelet legragyogóbb gyümölcseit. A pusztítás ördögének sugallatára gyilkoló szerszám válik a civilizáció legbékésebb eszközeiből is, melyek rendes körülmények között a szórakozást, a művészi élvezetet, a gyönyörködtetést szolgálják ... Hirtelen mozdulattal orrunk alá tartja a gramofonlemezt. — Elhiszi-e, hogy ezzel itt emberéleteket lehet kioltani? — Nehezen, — felelünk — ahhoz túlságosan jámbor egy jószág. — Igen, addig, amíg ennek a tangóslágernek a hangbarázdái vannak rá vésve — csúsztatja végig ujját az alig látható csigavonalakon. — De tegyük fel, hogy zenei hangok helyett titokzatos görbe vonalakat véstek rá egy titokzatos laboratóriumban . . . aztán ráhelyezik egy ilyen villamos beszélőgép korongjára, mint ez itteni ... és a gépet hangszóró helyett egy elektromágnessel kapcsolják össze, amely például . . . meghúzza egy gépfegyver ravaszát, amint a tű végigszánt azokon a rejtelmes barázdákon . . . vagy elsüt egy ágyút . . . vagy megindít egy torpedót . . . vagy felrobbant tíz mázsa dinamitot . . . egyik töltényt a másik után ... és belepet a géppuska, dörög az ágyú, robban a dinamit, mindaddig, míg az a pokolbeli lemez jár ... és a fegyver kezelője, a tüzér, nincsen sehol . . . valahol biztos távolságban ... és forog a lemez és embertestek szitává lövöldözve és darabokra tépve zuhannak a földre, és épületek omlanak össze, életek és javak semmisülnek meg, egyetlen élőlény közreműködése nélkül . . . — Szóval . . . olyasmi, mint a mostanában sokat emlegetett drótnélküli távirányítás? — Mondjuk ... de mégsem egészen. Mert itt nincsenek rádióhullámok. A gépfegyver, az ágyú, a tank nem függ semmiféle távoli rádióállomástól, ahonnan gombnyomásra kibocsátott hullámokkal dirigálják. Automata, amely minden külső behatástól függetlenül, maga végzi feladatát. Pontosan meghatározzák előre, hány lövést kell leadnia, milyen időközökben és az ennek megfelelő rezgéseket villamos után rávésik a lemezre, aztán elhelyezik a gépben, bekapcsolják az áramot , és attól fogva a hadigép öntudatosan gondolkodó, magától cselekvő, értelmes lénnyé viátozik. A lemez forog, de nem történik semmi, mindaddig, míg a rajta csúszó tű bele nem jut az első rezgéscsoportba. Abban a pillanatban elkezdődik a pergőtűz, vagy megindul a tank, vagy a torpedó motorja és jár, míg csak a rezgéssor a tű alatt fut. Mikor a tű a sor végére ér és újra sima barázda kezdődik, az akció félbeszakad, hogy a következő rezgéssornál újra meginduljon. Egy másik lemezzel másféle tevékenységet lehet ily módon automatizálni. Megfelelően kiválasztott és kombinált lemezek sorozatával bármely gép, vagy fegyver, előremeghatározott program szerint teljesen önműködően a legsokoldalúbb és legbonyolultabb manővereket végezheti, ha óraszerkezetis kapcsolóművel gondoskodunk róla, hogy az egyes lemezek a kellő időben és sorrendben egymásután forgásnak induljanak . . . — Értjük. Olyan, mint az automatikus villanyzongora, melyben a mozgó papirosszalag lyukcsoportjai szabályozzák, milyen hangok következnek egymásután. — Igen. Olvasta Renard „Lerne doktor“-át? Ahol az automobilba beleköltözik gazdájának lelke és az élettelen gép attól kezdve megfontoltan cselekvő, eleven acélszörnnyé alakul? Nos, szóról-szóra ez történt nemrég itt, Párizsban, mikor kipróbáltak egy ilyen gramofonlemezekkel irányított teherautót. A gép magától, minden emberi vezetés nélkül járt, jobbra-balra fordult, irántt változtatott és visszajött, pontosan, ahogy a belsejébe rejtett beszélőgéplemezek vezették. Most egy tankot akarnak ilyen elektromos agyvelővel felszerelni. Négy lemeze lesz, együk meginditja és megállítja, a másik kormányozza, a harmadik sebességét szabályozza, a negyedik pedig a gépfegyvereket „kezeli“. Most képzelje el, hogy egy ilyen, legénység nélküli „gondolkodó“ harckocsikból álló rajt rászabadítanak az ellenség lövészárkaira! Devinez le reste! . . . Képzeljen el egy torpedót, melyet a belsejébe rejtett lemezek kormányoznak! Az ellenség mérnökei pontosan meghatározzák a támadásra kiszemelt hajók helyét és a követendő útvonalnak megfelelő irányváltoztatásokat rávésik a szabályozó lemezekre. A flotta hiába rejtőzik kikötőjébe, mert az ilyen torpedó, a kilövés után, előre megszabott után, zegzugos irányban is haladhat, megkerüli az akadályokat és beletalál az ellenséges hajóba és szőröstül-bőröstül a poklok fenekére süllyeszheti, akárhogyan is elbarrikádozza magát a partvédő erődök és hajóágyuk védősánca mögé . Elhallgat a zene, a párok megállnak, tapsolnak. A mérnök új lemezt vesz ki a magazinból. — Ma a tangót húzza — holnap talán tömegmészárlást rendeznek vele ... — Felsóhajt. — És én mégis szeretném, ha már megkezdenék az „irányítólemezek“ gyártását. Hiszen békés ipari gépeket és járműveket is lehetne velük automatizálni. Pilótanélküli postaszállító repülőgépeket, például. Nagykereslet volna ilyen lemezekben, a gyár jól menne. És talán én is kapnék ott valami tisztességes elfoglaltságot . . . MA ESTE EGY JÓ MELEG LÁBFÜRDŐ a kínzó fájdalmakat percek alatt jóleső egészséges érzés váltja fel Próbálja ki a bécsi állami gyógyszertár (volt cs. és kir. udv. gyógyszertár) által tudományos módszerekkel tökéletesített balzsamos Szt .Rókus Lárlót. Csekély mennyiséget ebből felold és az oxigénnel dúsan telített, gyöngyöző, jótékony meleg vízben áztatja lábait 10 percig. A fájdalmas zsibbadások, felhorzsolások, kínzó érzések, a boka és lábfej duzzadásai már az első lábfürdő után megszűnnek. Hosszabb áztatás annyira megpuhítja a tyúkszemeket egészen a gyökeréig, hogy azok kézzel, kés nélkül kiemelhetők. Egy kiadós csomag Rokup-je 70 fillérért beszerezhető.