Pesti Hírlap, 1935. augusztus (57. évfolyam, 173-197. szám)
1935-08-01 / 173. szám
BUDAPEST, 1935. Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, negyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes példányszám ára (pályaudvarokon is) 10 fillér, vasárnaponként 32 fill., a Pesti Hírlap Vasárnapja nélkül 12 fillér LVII. ÉVFOLYAM (18.714) SZÁM: CSÜTÖRTÖK, AUGUSZTUS 1. Pesti Irlap Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78. Telefon 122—95. — Főkiadók: Vilmos császár-ut 78. Tel. mint a szerkesztőségnél, Erzsébet-körút 1 Tel. 352—96. A fiókok jegyzékét az apróhirdetések élén közöljük Az Ügyvédi Rendtartás írta: Nagy Emil. Az Ügyvédi Rendtartás reformját régtől fogva várta a magyar jogászvilág, mert az 1874-ben készült Ügyvédi Rendtartás sok tekintetben már elavult s amellett a törvénybe foglalása óta eltelt hatvanegy év alatt annyiféle hiányossága és helytelensége bukkant elő, hogy valóban nem lehet aziránt semmi kétség, hogy az Ügyvédi Rendtartás mélyreható reformra szorul. Amellett a változott gazdasági viszonyok s különösen a trianoni országcsonkítás olyan súlyos csapások egész tömegét mérték az ügyvédi karra, hogy az ügyvédek egy új rendtartástól méltán várták rettenetes sorsuk jobbrafordulását. Végre megjelent az igazságügyminisztériumban elkészült törvénytervezet, amelynek alapos megtárgyalását csütörtökön kezdi meg az ország legnagyobb ügyvédi testületének, a budapesti ügyvédi kamarának a választmánya. Magam is tagja vagyok ennek a kamarai képviseleti szervnek, sőt legyen szabad eldicsekednem azzal, hogy a legutóbbi választásnál én kaptam az összes választmányi tagok közül a legtöbb szavazatot s igy szerény nevem a választmányi tagok névsorának élén áll. Miután abban a munkában, amelynek célja a Tervezet szakszerű megbírálása, magam is részt fogok venni, nem akarok a választmány kebelében kibontakozó szakvitának újságcikkel elébe vágni. Ellenben vann ennek a Tervezetnek egy olyan szakasza, amely jelentőségre nézve mesteze kiemelkedik az Ügyvédi Rendtartás szakszerű kérdései közül s ezektől merőben különálló olyan egyetemes jellegű önkormányzati, alkotmányos elveket érint, hogy ezzel a szakasszal való különleges foglalkozást publicisztikai kötelezettségemnek érzem. Ez a szakasz a Tervezet 3. §-a s annak is második és harmadik bekezdése, amelyeknek szó szerint való szövege a következő: „... A választásnál, illetőleg kijelölésnél tekintettel kell lenni arra, hogy a választás, illetőleg kijelölés alapján alakuló szerv vagy testület tagjainak a nemzet összetételére jelentős tényezők (nemzetiség, faj, felekezet) szerint alakuló megoszlása az ország népességének az említett tényezők szerint alakuló megoszlásával szemben jelentős eltérést ne mutasson. Amennyiben a kamara tagjainak az előbbi bekezdésben említett tényezők szerint alakuló megoszlása a választás, illetőleg a kijelölés idejében feltűnően eltér az ország népességének az említett tényezők szerint alakuló megoszlásától, az eltérés aránya a választásnál, illetőleg a kijelölésnél méltányos figyelemben részesíthető.“ Ez a törvénytervezeti jogszabály egészen új és rendkívüli veszedelmeket rejtegető dolog a magyar jogi kultúrában. Óva intem attól a kormányt, hogy reálépjen erre az útra s ünnepélyesen kérem az igazságügyminiszter urat az ország egyetemes érdekeinek a nevében, hogy Tervezete 31. §-ának fentebb szó szerint idézett második és harmadik bekezdését vonja vissza. Mert ha ezt a nemzetiségi, faji és felekezeti kontingentálási gondolatkört belevisszük a magyar alkotmányba, ezzel elsősorban nagy erkölcsi kárt okozunk jogos nemzeti aspirációinknak kifelé szólóan, mert akkor semmiféle hatalom nem óv meg bennünket attól, hogy a nagy világ ne úgy tekintsen reánk, mint a Németországban ma uralkodó nemzeti szocializmus féregnyulványára, ami a jelenlegi nemzetközi viszonyok mellett nemzeti érdekeinkre kárral járhatna. A mi nyomorúságos és különleges magyar viszonyaink között egyenesen véteknek minősíteném azt, ha a kormány valóban bele akarná dobni a társadalomba a nemzetiségi, faji és vallási viszály magvait, mert végeredményben feltétlenül ide vezetne az a gondolatkör, amelyet talán kísérleti nyágként beletett a kormány a létesítendő új ügyvédi rendtartásba. Az pedig egészen bizonyos, hogy szomszédos ellenségeink nagy örömmel fogadnák a magyar jogi és társadalmi kultúrának ezt a jelentős politikai természetű irányváltozását, mert hisz ebben különböző kisebbségek ellen irányított többféle olyan szűkkeblű intézkedéseik és magatartásuk igazolását látnák, amikért eddig leginkább mi magyarok ítéltük el őket. Megengedem, hogy tekintettel a nagy tömegek leszegényedett voltára, hálás kortesálláspontnak mutatkoznék, ha a kormány rálépne arra az útra, hogy a többségnek bizonyos előnyöket csillogtatna akár nemzetiségi, akár vallási, vagy ha úgy tetszik, faji kisebbségek ellen, de nem tudom feltételezni Gömbös Gyuláról, hogy esetleges ilyen irányú hajlandóságoknak szabad utat engedne a magasabban felfogott egyetemes nemzeti közérdek hátrányára.x De még ha el is tekintünk attól, hogy a nemzetiségi, faji és felekezeti szűkkeblűség, vagy éppen viszálykodás milyen károsan hatna nagy egyetemes nemzeti érdekeinkre, hanem egyedül és kizárólag pusztán jogi szempontból nézzük ezt a tervezetet, akkor is azt kell mondanunk, hogy a 31. §. 2. és 3. bekezdésében foglalt nemzetiségi, faji és felekezeti kontingentálási elv az önkormányzati életet illetőleg, merőben hibás eszmei fundamentumra épült. Csodálkozom, hogy az igazságügyminiszter úr minden más fentebb érintett nemzeti és politikai szemponttól el is tekintve, az ügyvédi autonómiát illetőleg, bele tudott menni abba a jogilag lehetetlen és közjogilag képtelen kontingentálási rendszerbe, amelyet a Tervezet az ügyvédi karra reákényszeríteni akar. Ugyanis minden autonómiánál alapvető elv az, hogy az illető autonómia tagjai maguk választják meg azokat a szerveket és testületét. helyezkedett, hogy a tanács csak az italnak véres határincidenssel, illetőleg az incidens ügyében kiküldött olasz-abesszin vegyes bizottság további munkájának lehetővé tételével foglalkozzék. Ezt a bizottságot májusban küldötte ki a Nemzetek Szövetségének tanácsa. A bizottság munkája Scheveningenben tudvalevőleg meghiúsult azon, hogy Olaszország és Abeszszinia fölfogása eltért a bizottság munkaköre tekintetében. Olaszország arra az álláspontra helyezkedett, hogy a bizottság csak az italuali incidens megvizsgálásával foglalkozhatik, annak a megállapításával, hdott esetben ki volt a támadó féli Abesszínia ellenben azt kívánta, hogy az olasz-abesszin viszony teljes egészét tegyék vizsgálat tárgyává. Miután a békéltető bizottság munkája ezen az ellentéten két, melyeknek hivatása lesz az autonómia ügyeinek intézése. A modern világban ezek az önkormányzati választások természetesen titkos szavazással történnek s az autonómia életének egyik legfontosabb mozzanata kétségkívül az, amikor a tagok titkos szavazással nyilatkoznak abban az irányban, hogy kiket tartanak a kar bizalmára méltóknak és kiknek kezében látják érdekeik helyes képviseletét, vagyis kikből akarják összeállítani azokat a szerveket és testületeket, amelyeknek feladata az autonómia vezetése. Amely percben ezeket a szerveket és testületeket maga az önkormányzat nem választhatja meg " szabadon, saját belső bizalma alapján, hanem az autonómiának ezirányú szabad akaratmegnyilvánulása helyett a centrális államhatalom avatkozik bele abba, hogy minő nemzetiségi, faji és felekezeti kontingensek szerint alakuljanak meg az autonómia vezető szervei és testületei, abban a percben a hatalom elvágta az autonómia életének helyes menetét és megölte annak egész belső önkormányzati lelkiségét. Márpedig a Tervezet azt írja elő, hogy az ügyvédi autonómia tagjai ne aszerint választhassák meg vezetőiket, hogy saját maguk közül kiket tartanak jellem, tudás és a kar érdekei körül kifejtett érdemeik okából a kar bizalmára legméltóbbaknak, hanem ehelyett az államhatalom törvényileg ki akarja kényszeríteni azt a szabályt, hogy a választás alapelve elsősorban annak vizsgálata legyen, hogy nemzetiségileg, fajilag és felekezetiig hová tartoznak az egyes ügyvédek. Ha van pálya, ahol elsősorban a szaktudás és jellem számít és nem a felekezet, úgy az éppen az ügyvédi pálya. Akármelyik oldalról, nézzük is tehát a tervezetnek ezt a szakaszát, azt nemzeti és társadalmi szempontból károsnak és az önkormányzati elvek szempontjából jogilag hibásnak tartom és nem adom fel azt a reményt, hogy az igazságügyminiszter úr be fogja látni, hogy a 31. § 2. és 3 bekezdését mint az ügyvédi rendtartási reformba nem is belevalót, onnan ki kell hagyni. A Népszövetség tanácsa zárt ülésen csütörtökre halasztotta az olasz-abessziniai viszály tárgyalását. Az olasz és az abesszin megbízottak izgalmas összecsapása A szemben álló felek ragaszkodnak eredeti álláspontjukhoz. Genfi hírek szerint, az éjszakai órákban folyó tanácskozásokon sikerült olyan formulát találni, mely lehetővé teszi a békéltető eljárás folytatását. A Nemzetek Szövetségének tanácsa ma összeült Genfben, hogy az olasz-abesszin viszály ügyében határozzon. Rendkívüli izgalom és nyugtalanság jellemzi ezt a rendkívüli ülésszakot. Béke és háború, a Nemzetek Szövetségének léte forog kockán. És ami a legnagyobb baj: a hatalmak képviselői között nincsen meg az ilyen kényes kérdések elintézéséhez elkerülhetetlenül szükséges összhang. Ezért meglehetősen nagy bizonytalanság és tanácstalanság uralkodik Genfben, senki sem mer jóslásokba bocsátkozni, mi lesz a vita eredménye.... A tanácstagok régi szokás szerint először zárt ülésen foglalkoztak a problémával. Elsősorban arról kellene dönteniök, hogy tulajdonképpen mi legyen a most kezdődő tanácsülés napirendje. Olaszország arra az álláspontra ——3MI