Pesti Hírlap, 1935. november (57. évfolyam, 250-273. szám)
1935-11-27 / 270. szám
A Pyramis-ügy. A Pyramis bűnügyének keddi tárgyalásán dr. Kovács Miklós elnök elsőnek dr. Létey Béla ügyvédet hallgatta ki tanúként. Az ügyvéd elmondotta, hogy 1925 februárjában Forrai József felkérte, hogy jelenjen meg egy tanácskozáson, amelyen a Pyramis főrészvényesei vesznek részt. Csak ezen a megbeszélésen tudta meg, hogy a Pyramis anyagi nehézségekkel küzd. Megbízták, hogy készítsen szanálási tervet. Egy nappal utóbb megjelent nála dr. Basch Lóránt ügyvéd, aki Sváb Gyula megbízásából azt hangoztatta, hogy Sváb álláspontja ellenkező, Sváb csődöt kíván bejelenteni és büntető feljelentést akar tenni. Hosszas jogi vita fejlődött ki közöttük, hangsúlyozta, hogy az igazgatósági tagok magánjogi felelősséggel tartoznak és végül is Basch kijelentette, hogy meggondolja, milyen álláspontra helyezkedjék. Egy újabb tanácskozáson, amelyen már Sváb is ott volt, kibontakozási tervet terjesztett elő. A vállalat ügyvezetői a tartozás összegét negyvenmilliárdban, a hiányt tízmilliárdban jelölték meg. Ez hozzávetőleges számítás volt. Ezután a szanálásban résztvevő igazgatósági tagok, köztük Lonkai Géza is nyilatkozatot írtak alá arról, hogy kötelezettséget vállalnak. Szász kijelentette, hogy minden vagyonát feláldozza, ugyanilyen kijelentést tett Strausz is. Schrecker azonban azt mondta, hogy ő nem áldozhat, mert neki nincs vagyona. Szó volt a többi igazgatósági tagok bevonásáról, de Wittmann, Steiner és Kéri kijelentették, hogy nem fizetnek. A tanácskozáson résztvett igazgatósági tagok lelkesen hozzájárultak a fizetési kötelezettség elfogadásához, de a pénz lassan folyt be. Nagyobb hitelre lett volna szükség. Egy bécsi bank hajlandó is lett volna 14 milliárd korona kölcsönt folyósítani, ha a szanákik mérsékelt egyetemes szavatosságot vállalnak, de ekkor már nem volt olyan nagy a lelkesedés és ezt a szanálok nem vállalták. A kölcsön elmaradt, pedig ezzel az összeggel jórészt rendezni lehetett volna a Közjelzálogbankkal kapcsolatos obligót és nem került volna sor a P. K. beavatkozására. Szerinte sokkal kisebb áldozatok árán sikerült volna az ügyet likvidálni. _ Én pressziót nem gyakoroltam, büntetőjogi szankciókat nem is emlegettem, — mondotta azután dr. Levy Béla. — Az egyik kijelentésemet másként értelmezték. Mondtam valami olyasmit, hogy egy úr mehet szanatóriumba, de nyolc nem. Csak a vizsgálóbíró úrtól hallottam, hogy a szanatóriumot vizsgálati fogságnak értelmezik. Ellentétek voltak a szanálok között,és olyan hangok hallatszottak, hogy miért kezdtek bele a szanálásba, amikor nem felelősek. Én kijelentettem, hogy már nem lehet vissza táncolni. Sváb Gyula, aki csaknem teljesen süket, mondhatja azt, hogy nem hallott egy és más dolgot, tehát nem felelős, ő mondhatja, hogy szanatóriumba megy, de a többi ilyen kijelentést nem tehet, nyolc úr nem mehet szanatóriumba. Elmondotta ezután, hogy Lonkai Géza tudott a Pyramis-szindikátusról. Az elnök szembesítette dr. Léwy Bélát Lonkai Gézával s ennek során Lonkai kijelentette, hogy csupán a Közjelzálog-szindikátusról tudott. A tanúkihallgatások után dr. Gyimessy Béla védő kiegészítette azt az indítványát, amelyben mellőzni kérte Lonkai Géza és Steiner Gyula tanuk megesketését. Dr. Kozma Jenő és dr. Ulain Ferenc védők ugyancsak a két tanú megesketése ellen szólaltak fel. Dr. Schindler Dezső kir. ügyész és Bárét Imre ügyvéd, pótmagánvádló kérte Lonkai Géza és Steiner Gyula megesketését. Rövid tanácskozás után a bíróság Lonkai Géza megesketését mellőzte, Steiner Gyula pedig vallomására letette az esküt. .......... A tárgyalást csütörtökön folytatják. 16 TÖRVÉNYKEZÉS. A szabadságtéri bankrablókat a Kúria is halálra ítélte. Mindenkinek emlékezetében van még a Szilveszter napján elkövetett szabadságtéri bankrablás, amelyhárom áldozatot követelt. December 31-én délelőtt ToriSándor 25 éves autóvezető, Radovics László 20 éves és Szepesi László 30 éves autószerelő revolverrel behatoltak a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank szabadságtéri fiókjába. A rablási kísérlet eredménytelen maradt, mire lövöldözni kezdtek. Az egyik golyó ,Jójárt Géza bankpénztárost nyomban megölte, egy másik a bankban tartózkodó Benyák József kifutófiát sebesítette halálra, dr. Roth Jenő banktisztviselő pedig olyan súlyosan megsérült, hogy harmadnapra meghalt. Wirth Frigyes bankhivatalnokot és Klemm Józsefet, egy terménykereskedő alkalmazottját, a bankrablók golyói súlyosan megsebesítették. A három bankrablót a rendőrség bravúros nyomozás után Szilveszter éjszakáján elfogta. Kiderült, hogy ők követték el az elmúlt esztendők felderítetlenül maradt bankrablásait is. Így 1931 tavaszán a Leszámítolóbank Klauzál-téri fiókintézetét akarták kirabolni, majd a Bank-utcában Tóth József altiszttől raboltak egy pénzeszsákot, amelyben kétezer darab egypengés volt és a múlt nyáron a Széchenyi utcában Jobban István bankaltisztre lőttek rá, azután elrabolták pénzestáskáját. A büntetőtörvényszék Gadó-tanácsa a három bankrablót többrendbeli gyilkosságért és gyilkosság kísérletéért kötél általi halálra ítélte. Az ítélőtábla Kállay-tanácsa a halálos ítéleteket helybenhagyta. A semmiségi panaszokat kedden bírálta el a Kúria Töreky-tanácsa. Dr. Kendy Elemér kúriai bíró ismertette az iratokat, utána dr. Lonczel Kálmán koronaügyészhelyettes, valamint dr. vitéz Vargha Béla, dr. Kádár Miklós és dr. Vajda Béla védőügyvédek szólaltak fel. A késő délutáni órákban hirdette ki dr. Töreky Géza elnök, hogy a Kúria a semmiségi panaszokat elutasítva, mindhárom halálos ítéletet jogelődnek mondotta ki. A halálos ítélet kihirdetése után az ítélőtanács kegyelmi tanáccsá alakult át és a koronaügyész bevonásával zárt ülésben döntött a kegyelemre ajánlás kérdésében. — Súlyos ügyészi vádbeszéd a pékkartel erőszakossága ellen. A múlt év tavaszán a székesfővárosi sütők ipartestülete egyezményének tagjai megállapodtak abban, hogy a péksütemény darabját öt fillérért fogják árusítani. A kartelen kívüli pékek olcsóbban árusították a péksüteményt, mire az egyezmény tagjai előbb szép szóval igyekeztek meggyőzni az olcsón árusító pékeket, hogy erélyesebb eszközökhöz fognak folyamodni. Amikor azután látták, hogy ennek nincs sok eredménye, erőszakos fellépéssel igyekeztek akaratuknak érvényt szerezni. Kleisz János pékmester, Szántó Jenő ipartestületi ellenőr, György László pékipari ellenőr, Mihály József kispesti pékmester és Kertész Dezső budapesti pékmester megtámadták Károlyi József kispesti pékmester két kifutóját és erőszakkal elvették tőlük az olcsóbb áru péksüteménnyel teli kosarakat. Az erőszakos fellépés miatt a kir. ügyészség Kleiss János és társai ellen rablás büntette címén emelt vádat. A törvényszék zsarolás vétségének, illetve Kertész Dezső esetében csak zsarolás kísérletének minősítette a fellépést. Ilyen címen Kleisz Jánost héthónapi fogházra és száz pengő pénzbüntetésre, Szántó Jenőt, György Lászlót, Mihály Józsefet és Kertész Dezsőt pedig ötszáz-ötszáz pengő pénzbüntetésre ítélte. Az Ítélőtábla Kállay-tanácsa kedden bírálta el a felebbezéseket. Dr. Miskolczy Ágost főügyészhelyettes kifejtette a vádbeszédben, hogy az ügyészség azért vádolta meg rablással a vádlottakat, mert súlyos fegyházbüntetés kiszabását kívánta elérni. Igaz ugyan — mondotta —, hogy a vádlottak rablók módjába viselkedtek, de céljuk nem a közönséges eltulajdonítás volt, három merényletet követtek el a pékkartel érdekében. A vádlottak voltaképpen nemcsak a pékek érdekeit szolgálták ezzel az erőszakos cselekedetükkel, hanem szembehelyezkedtek az egész társadalommal. Itt egy megszervezett banda összebeszéléséről van szó, amely önző anyagi érdekekből olyan árakat akart a társadalomra rákényszeríteni, amelyek valóságos sarcolást, zsarolást jelentettek. Itt egy csoport azért támadt az egész társadalom ellen, hogy magának emeletes házakat építhessen a fogyasztók kiuzsorázásával. A rablás vádját elejtem, nem azért, mintha ezzel a vádlottak tettét erkölcsileg kedvezőbben akarnám megítéltetni, hanem azért, mert itt az egész társadalom ellen irányuló, önző és haszonleső merényletről van szó, amely a zsarolás fogalma alá tartozik. A vádlottnak ez a cselekménye valóságos árulás volt a gazdasági válságban vergődő fogyasztókkal szemben! A védők felmentést kértek. A tábla Kleisz büntetését helybenhagyta, Szántó és György büntetését egy-egy hónapi fogházra, Mihály büntetését pedig egy hónapi fogházra és ötszáz pengő pénzbüntetésre súlyosbította. Kertész ügyét — a vádlott távolléte folytán — elkülönítették. A főügyészhelyettes, a vádlottak és védőik semmiségi panaszt jelentettek be. — Agy- és szivérelmeszesedésben szenvedőknek megbecsülhetetlen szolgálatot tesz az enyhe, természetes „Ferenc József" keserűvíz azáltal, hogy a tápcsatorna tartalmát kíméletesen levezeti és az emésztőrendszer működését biztosan elősegíti. Az orvosok ajánlják. — Meggyilkolta az anyját. Szolnokról jelenti a Festi Hírlap tudósítója: Jászfényszaru községben szeptember 20-án a kukoricásban meggyilkolva találták Cserháti János gazdálkodó feleségét. A következő napon a csendőrségen jelentkezett Cserháti Sándor gazdalegény és bevallotta, hogy ő gyilkolta meg édesanyját, mert a vagyon elosztásánál anyja őt megkárosította. A szolnoki törvényszék Cserháti Sándort az anyagyikosságért életfogytig tartó fegyházra ítélte. Az ítélet ellen felebbeztek. A Bűnügyi Védők Egyesületében szerdán este dr. Berend Béla ügyvéd „A modern diktatúrák elmélete“ címmel tart felolvasást. Az előadás az ügyvédi kamara helyiségében este fél hét órakor kezdődik. PESTI HÍRLAP 1935. november 27., szerda. LÓVERSENY. Budapesti ügetőversenyek. A keddi napsütéses, de azért hideg időben nagy közönség jelenlétében folyt le az ügetőversenyek kilencedik versenynapja. Az eredmények a következők: I. futam. Varázsfuvola Kovács I. 1 Vakarcs Jónás 2 Etelka Raymer 3 F. m.: Csongor, Beki, Echo fia, Brokát. Tot.: 10:26; helyre: 10:13, 14: 12. Olasz: 10:46. Idő: 37.8. II. futam: Zengő Maszár F. 1 Imréd II. Benkő Bicskás Tomann 3 F. m.: Pipacs, Jasna, Edömér, Pozsony, Déda, Hazárd. Tot.: 10:15; helyre: 10:12, 17: 20. Olasz: 10:48. Idő: 38.7. Befutó fogadás: Zengő—Imréd 10:23, Zengő—Bicskás 10:28-III. futam. Handy Volo Feiser 1 Varázsló Tornain 2 F. m: Riviera Olga. Penny. Tot.: 10:10; helyre: 10:10.10. Olasz: 10:40. Idő: 29.5. IV. futam. Csákány síró 1 Ond Baik 2 F. m.: Odább, Mai Flower. Tot.: 10:22. Olasz: 10:21. Idő: 30.3. Kettősfogadás (III—IV. futam): Handy Volo—Csákány 10:22. V. futam: Leopard Raymer 1 H. Boriska Kovács 11. 1 F. m . Sámson, Vág, Minor. Tot.: 10:14 (Leopard), 256 (H. Boriska), helyre: 10:20, 60. Olasz: 10:11, illetve 33. Idő: 31.5, illetve 28. VI. futam. Delila Hauser 1 Opál Jónás 2 Upupa Epops Kovács F. 3 F. m.: Estike, Ragyogó, Milike, Pallós.Tóth: 10:27; helyre: 10:13, 17, 15. Olasz: 10:45. Idő: 29.1. Kettősfogadás (V—VI. futam): Leopard—Delila 10:45, H. Boriska—Delila 10:1287. VII. futam: Orsolya Marschall1 Vinkó Simkó2 Dolly Jónás3 F. m.: Tigris, Tommy, Nincs tovább. Guardian Todd, Tallér. Tot.: 10:221; helyre: 10:50, 16: 32. Olasz: 10:33. Idő: 31.5. Befutó fogadás: Orsolya— Vinkó 10:730. Vili. futam. Peggy Wiesner • 1 Oktondi Tomann 2 F. m.: Lugos, Bandika. Tot.: 10:27. Olasz: 10:33. Idő: 33. IX. futam. Fifi Raymer Éviké Wiesner 2 Első fia Jónás 3 F. m.: Salvia. Rejtély: Hanna the Great, Ágnes. Basiljka. Zivatar, K. L., Mátka, Vártleány. Tot.: 10:19; helyre: 10:16, 46: 32. Olasz: 10:112. Idő: 52.4. Befutó fogadás: Fifi—Évike 10:103, Fifi—Első fia 10:38. X. futam: Látrány Zwillinger 1 Bohém Soldos Lysander Feiser 3 F. m.: Risiko, Tóni, Orgona, Annus. Tot.: 10:24; helyre: 10:13, 14: 14. Olasz: 10:30. Idő: 34:1. . Tizenkét év. Irta: Louis Bouchard. Tizenkét év előtt váltak el az útjaink. Rogert nagyon szerettem, de a színpadhoz fanatikus hittel ragaszkodtam. Képtelen voltam azt a kívánságát teljesíteni, hogy a szerződésemet felbontsam. Nem voltak különösebb színpadi sikereim, de akkor még azt hittem, hogy a hangom nagyszerűen fog fejlődni. Az álmaimban az opera színpadán láttam magam és ezeknek az álmoknak a kedvéért feláldoztam a szerelmemet. Amikor ma reggel George behozta a postát és benne megtaláltam Roger levelét, úgy éreztem, hogy még történnek csodák. Royer tizenkét év előtt a távol Keletre helyeztette át magát és egy-két évig még itt néhanapján, így tudtam meg, hogy kilépett a gyarmati szolgálatból és valami kiviteli üzletet alapított Saigonban. Azután elhallgatott. Amint most az ismert írását megláttam, tizenkét év egy csapásra kiesett az emlékezésemből. Megfeledkeztem a csalódásokról, amelyek végül rábírtak, hogy odahagytam a színpadot. Csak azokra a boldog órákra gondoltam, amelyeket Rogerre töltöttem el. Előkerestem a fényképét és izgatottan gondoltam arra, hogy vájjon milyen benyomást tesz majd rá a találkozásunk. A tizenkét év nem haladt el felettem nyomtalanul. Már ősz szál is lopódzott koromfekete hajam közé és az arcomon talán korai redők árulták el tizenkét év sok keserűségét. A válaszomat George-al küldtem a szállodába. A portás vette át: ma estére vacsorára hívtam Rogert. Közbeni telefonon lemondtam Jacques-nak, akit délutánra teára vártam. Már két hét óta könyörög, hogy legyek a felesége... Milyen szerencse most, hogy nem siettem el a dolgot! Mert bár Jacques kedves fiú . . . talán alig egy-két évvel idősebb, mint én ... és már egészen megszoktam a gondolatot, hogy a férjem lesz, mégis egészen más lesz az, ha Roger . . . Hiszen miért jönne, ha nem ezért . . .? Nagy gonddal igyekeztem eltüntetni, amit a kozmetika és jó szabónő leplezni tud a tizenkét esztendő pusztításából. Amikor este nyolckor belépett Roger . . . nem ismertem volna meg, ha nem vártán, mert csak a bársonyos tekintete emlékeztetett arra a Rogerre, aki az emlékeimben élt. Megállt az ajtónál, szomorú mosollyal rám nézett és csak ennyit mondott: — Claudine . . . most, hogy látlak, érzem, hogy neki kellett volna eljönnöm. Odaugrottam hozzá, megragadtam a kezét . . . vaskos, elhízott kéz volt. A szívem elszorult, amikor elhízott alakját, billiárdgolyószerűen kopasz fejét és a mosolyával felfedett ápolatlan fogait láttam. Hihetetlen erőfeszítésembe került, hogy ezt mondjam: — Ugyan, Roger...! Hogy mondhatsz ilyent? Mindig reméltem, hogy egy szép napon eljössz ... Leültünk a pamlagra egymás mellé, mint régente. A problag nagyot rétesen.. Boger százkilós súlya alatt. Az arcbőre elfakult, a szeme körül kiduzzadtak a könnyzacskók ... Teljesen kiélt ember benyomását tette. — Tegnap érkeztem Párizsba Saigonból, — kezdte Roger olyan szomorú arccal, mint aki valami tragikus eseményről számol be — és nem állhattam ellen a kísértésnek, hogy mielőtt visszatérek Keletre, ne lássalak. Ezért írtam azt a levelet, de amint elküldtem, azonnal megbántam. Most már félóra óta járkáltam az ablak előtt, reménykedve, hogy véletlenül meglátlak az ablaknál . . . s azután elmehetek úgy, hogy nem okozok neked ilyen csalódást, amilyent most az arcodról olvasok le . . . Valami tiltakozásfélét mondtam, de nem sikerült nagyon meggyőző hangot eltalálni, mert Roger még szomorúbban folytatta: — Nyolc év előtt Saigonban elvettem egy fiatal özvegyet. A házasságom ... de erről nem szívesen beszélek . . . Elváltunk. Saigonban nem sok lehetőség kínálkozik. A kínai szakácsom művészetében és az ivásban kerestem a feledést. Percekig hallgattam. Azután én szólaltam meg: — Boger, nagyon szerettelek . . . Ha akkor sejtem, hogy a színpadon csak csalódás vár rám, az életünk máskép alakult volna . . . Éveken át vártalak ... És mindig szerettelek . . . — De lost, hogy láttál . . . ? — kérdezte Roger és még mindig szép szemében kigyulladt az a fény, amelyet tizenkét éven át nem tudtam elfelejteni. Ebben a percben lépett be George és feltárta az ebédlő ajtaját. Az ebédnél keveset beszéltünk, csak megállapítottam, hogy Roger hamis fogsora csattog ... és szürcsöli a levest. Az inas beadta a kávét és magunkra maradtunk Szomorúan mosolyogva néztünk egymásra. Boger kiitta a kávéját, még szivarra se gyújtott, hanem felállt és búcsúzott. Kikisértem az előszobába. Kezet fogtunk. — Jó utat kívánok. . . és minden jót, Roger. Boger lehajolt és kezet csókolt udvariasan . . . Visszamentem az ebédlőbe. Leültem az asztalhoz és sírni kezdtem, mint aki a temetésről érkezik haza az üresen maradt lakásba. Csengettek, egy boy virágot hozott. Szép, lángvörös rózsát. Lassan felálltam, odamentem a telefonhoz és tárcsáztam. — Hallo . . . otthon van Brasilla. Jacques úr? Az inasa megismerte a hangomat. — A kaszinóba ment, de meghagyta, hogy ha . . . valaki keresi, azonnal értesítsem. Otthon tetszik maradni? Öt perccel később a telefonból Jacques hangja szólalt meg izgatottan, szinte ijedten: — Nem is reméltem, hogy ma még hallom a hangját .. . Csak nincs valami baj, Claudine? — Csak azt akartam mondani, — feleltem — hogy ha nincs más programja, holnap ebédeljen nálam.