Pesti Hírlap, 1936. május (58. évfolyam, 100-125. szám)
1936-05-01 / 100. szám
BUDAPEST, 1936. IVIII. ÉVFOLYAM, 100, (18.938) $ Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, negyedévenként 10 pengő 10 fillér. Egyes példányszám ára (pályaudvarokon is) 10 fillér, vasárnaponként 32 fill., a Pesti Hírlap Vasárnapja nélkül 12 fillér PÉNTEK, MÁJUS 1.Pesti Hírlap Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78. Telefon: 122—95. — Főkiadók: Vilmos császár-ut 78. Tel. mint,a szerkesztők építői. Erzsébet*körút 1 Tel. 352—96. A fiókok jegyzékét az apróhirdetések élén közöljük .,miiii .. ._ mimóza lelkek, akik nem szeretik a tolakodó íme: ezek csinálják ma a sajtó el &41V1GK Kell 3 sajtótörvény? napfényt, a vezérek, akik csak a hódolatot sze- !. közhangulatot. Vájjon olyan éretlen-e a Kérjük a nyájas olvasót, tegye kezét a szivére és feleljen a következő kérdésünkre: minden külső befolyásolástól mentesen érzi-e ellenállhatatlan szükségét annak, hogy a magyar sajtót megrendszabályozzák, mai meglehetősen korlátozott mozgási szabadságától is megfosszák." Amikor azt olvassa az újságban, hogy nehéz külpolitikai jellegek tornyosodnak felettünk, amikor azt olvassa, hogy naprólnapra nehezebb lesz ebben az országban a megélhetés, amikor azt olvassa, hogy ami szabad pálya volt eddig, lassanként az is a kormány ellenőrzése alá kerül, amikor azt olvassa, hogy közszabadságaink gyenge hajtásai napról-napra jobban hervadoznak, amikor azt olvassa, hogy a nemzeti jövedelem folytonosan csökken, a közteher ellenben emelkedik, amikor azt olvassa, hogy a magángazdálkodást a kötött gazdálkodás, a szabad forgalmat az egyes kezekben összefogott irányított forgalom fojtogatja, szóval amikor körülötte egyre nehezebb, kilátástalanabb lesz az élet, minden más indulatot, minden más óhajt felülmúl, a lélekben az a vágy, hogy a magyar sajtót bilincsekbe rakják és száműzzenek belőle mindent, ami ellenzéki hang, ami kritika,, ami bátor szókimondás? A nyáras olvasó, akit ennyi gond és baj gyötör, nem inkább azt óhajtja, tegyék a sajtót minél szabadabbá, minélfüggetlenebbé, hogy teljes vértünettel szállhasson szembe azokkal az irányzatokkal, amelyek — a hatalom kegyeltjeit kivéve — minden állampolgár életét keserűvé teszik Magyarországon''. A nyájas olvasó, ha őszinte akar lenni, be fogja ismerni, hogy neki bizony esze ágában sincs a sajtóreform állítása és hogy kedvenc újságjának olvasása közben nem igen tapasztalt olyan jelenségeket, amelyek sürgőssé tennék a sajtó megrendszabályozását. Azt tehát senki sem fogja elhinni, hogy a kormányt az elemi erővel megnyilatkozó közhangulat készteti a sajtótörvény reformjának sürgős kidolgozására és a törvényhozás elé terjesztésére. A vak is láthatja, a sajtóreformot nem alulról, hanem felülről akarják. A hatalom kebelében keresendők azok, akik a kérdést napirendre tűzték és napirenden tartják. Ők tudják miért, hiszen maguk is érezhették, hogy a különféle kivételes törvények uralma alatt a kormánynak olyan hatalma van a sajtó fölött, amivel Európában — a diktatúrás országokat kivéve —, egyetlen egy kormány sem dicsekedhetik. Közhangulatról annyira nem lehet itt beszélni, hogy a kormány nyilván fájdalmasan érzi is ennek a közhangulatnak a teljes hiányát. Annyira érzi, hogy most már felülről igyekszik ezt a közhangulatot megcsinálni. Azegyik kormánypárti képviselő a képviselőházban fejtegeti, hogy a sajtótörvény parlamenti tárgyalása folyamán minden szakasznál egyet szorítani kell a sajtó nyakán. (Ujjainak összefogó mozdulatával mindjárt meg is mutatja, hogy ezt a hóhérmunkát hogyan képzeli.) A másik képviselő egy vidéki törvényhatóság közgyűlésén sürgeti a sajtóreformot, mégpedig olyan módon, hogy ha a sajtó használna ilyen hangot, a kényes ízlésű urak azonnal újabb érvet találnának a sajtóreform szükségének megindokolására. Véleetlen, hogy ezek az urak kormánypárti képviselők. Véletlen az, hogy alig huszonnégy óra alatt egyik a másikat követi a sajtó elleni rohamban? Aligha hisszük, hogy ez véletlen. A háttérben ott sejtjük azt a karmestert, aki a hangulatcsináló kórust dirigálja. Közben természetesen segítségükre jönnek a mezei hadak. Azok a meg nem szervezettek, akik csak azért szidják a sajtót, mert közéleti pályájuk többé kevésbé tekervényes útán soha sem szerették és nehezen tűrték a nyilvános bírálatot. Segítségükre sietnek a ellen a a maróik, nem a független kritikát, a gyengék, a gyár közvélemény, hogy ilyen módon meg enakik szeretnének erőseknek látszani, igedi magát téveszteni? Az abesszin törzsfőnökök nem hajlandók védeni Addisz-Abebát. Graziani hadserege elfoglalta a szaszabane--bullalei vonalat. Róma, uipr. 30. (Stefani.) A sajtó- és propagandaügyi minisztérium a következő 109. számú hivatalos jelentést adta ki: Badoglio tábornagy táviratozza. Grasiani tábornok csapatai elkeseredett küzdelem után elfoglalták a Nasibu herceg csapatai által halálmegvetően védett szaszabanebullái és megerősített védelmi vonalat. Az erődítményeket belga és török tisztek tervezték és építették. Az olasz csapatok tegnap délután foglalták el Szaszabane és Bullalet. Az anyaországbeli csapatok, a szomáli katonák, a királyi lövészek, a Tiberis nevű feketeséges légió és a milícia tagjai, a szomáli királyi csipatok és a gyarmati dobatok egymást felülmúlva harcoltak a végső küzdelemre elszánt, megerősített terepen küzdő és mindennel jól felszerelt ellenfél ellen. Gépkocsis csapataink üldözőbe vették a menekülő ellenséget. Csapatainkaz északi hadszintéren folytatják előnyomulásukat Addisz-Abeba felé. A Tanaié vidékéről elindult osztagaink elfoglalták Debra Tábort, Kassa berreg-volt székhelyét. (Felvételünk a Pesti Hírlapban), ahol mint kapitány egy clubat csapatot vezet, amely éppen harcban áll az ellenséggel. Nincs már abesszin hadsereg! Az International News Service különtudósítójának jelentése. Copyright by Pesti Ilirlap, Addisz-Abeba, ápr. 30. A főváros védelmére kirendelt utolsó sereg, amely többnyire fiatalemberekből és egészen öregekből állt, teljesen felbontóivá, delga végezetlenül visszatért Addisz-Abebába. Izenkívül is szakadatlanul tódulnak vissza a csapatok a fővárosba. Ebben a tömeges menekülésben, amely teljesen rendszertelen, az egykori császári gárda tagjai is szerepelnek. Rajtuk kivil csak kezdetlegesen felfegyverzett harcosokat látni, akik valamennyien résztvettek az északi hadszíntér legutóbbi gyilkos csatáiban. Ezeknek a teljesen szétbomlott csapatkötelékeknek láttára tagadhatatlanná válik az a tény, hogy az abesszin hadsereg már nem létezik és nem fejthet ki ellenállást. Az olasz előnyomulást már , csal az átrobbantó liilörítmények tartóztatják fel. Éjfélkor az északi hadszíntérről ideérkezett a brit vöröskereszt kidönítménye, amely az előnyomuló olasz hadoszlopok elöl menekült. Közlésük szerint az olaszok hatvan kilométerre laknak a várostól. Az angolok szerdán délután hagyták el Debra Brelulli községet és ott a magaslatokról távcsövel már látták az olaszokat. Két órával később egy olaszzérjárműves csapat bevonult a faluba. Azok az abesszin katoná akik szerdán este érkeztek a fővárosba, azt beszé ..., hogy az olasz elővéd a Sulo Meda szorosnál, ahiol az abesszinek megrongálták az utat otthagyták gépkocsijaikat és gyors menetelésbe kezdtek Addisz-Abeba felé. Háromezer főnyi eritreai csapat kapott parancsot Kadoglio tábornagytól, hogy Addisz-Abebát, amily gyorsan csak lehet, megközelítse. Robertson Georges. Mikor érik el az olaszok Addisz-Abebát ? Róma, ápr.10. Illetékes olasz körökben hangoztatják, hogy az Aililisz Abeba íntétekről szóló hírek nagyon is koraiak, mert az olasz főverérség, úgy mint eddigi továbbra is teljes biztonságban akarja élen vinni csapatait. Minthogy ebbn az esetben igen nagy csapattestek szállításáról van szó, a főváros elérését nem igen lehet tíz napraál hamarabbra cáriéig Rómában cáfolják azt a hirt, mintha az olasz kormány ar negus kinevezésének gondolatával foglalkoznék. Cáfolják azt a hirt is, mintha gróf Vinci, volt addiszabebai olasz követ, nagyobb motoroscsapattal Addisz-Abeba felé közelednek és magával vinné a város kormányzójává történt kinevezési okmányt. Gróf Vinci a Szomáliai fronton tartózkodik. Megkerült a négus. Addisz-Abeba, ápr. 110. (Havas.) A négus ma reggel a fővárost környező magaslatokra érkezett és fogadta a különböző törzsek főnökeit. A császár délután négy órakor tért vissza a városba. Addisz-Abebát nyílt városnak jelentik ki. Dzsibuti, ápr. 150. (Olasz keletafrikai szolgálat.) Addisz-Abebából érkező jelentés szerint az alasszisi fővárosban nagy a fejetlenség. Deszje elfoglalása után a negyven legfőbb törzsfőnököt gyűlésre hívták össze, hogy megbeszéljék a további teendőket. A törzsfőnökök legnagyobb része nem mutatkozott hajlandónak a város védelmezésére és Hornt külügyminiszter azt ajánlotta, hogy a várost inkább hagyják el és jelentsék ki nyílt városnak. Egyes külföldi tanácsadók ezzel szemben a város megvádoltérését ajánlották és ebben támogatta őket. Igaz a dedzsasz is, aki négyezer főnyi személyes hadsereggel nemrég került elő és rövidesen fontos szerepre tett szert. A dedzsasznak azonban nem sikerült meggyőzni a törzsfőnököket és így azok már meg is kezdték a kivonulást a városból. Az európaiak egy része szintén elhagyja a várost, más része pedig a követségek épületében keres menedéket. London, ápr. HU. A Reuter-iroda asmarai híresztelések alapján jelenti, hogy Addisz-Abeba városi hatóságainál három képvitelője a deszjei országúira ment a közeledő olasz hadoszlop elé, amellyel ünnepélyesen közölte azt az elhatározást, hogy a fővárost nem védi l. A fővárost fenyegető Veszély példátlanul felszöktette az abesszin Mária Terézia tallérok értékét, mert az ezüst tallér ma az egyetlen értéktárgy, amelyben az olaszok elől menekülő abesszinek vagyonukat menthetik, miután papírpénzért semmit sem kaphatnak és a másik két abesszin váltópénz a sornál és a töltény térfogatánál fogva nem alkalmas a számuításra. A négus nyilatkozata: Addisz Abeba, ápr. 90. A négus a Havas-iroda, tudósítója előtt a következő nyilatkozatot tette: — Hadseregünk zöme ép. Örömmel állapítottuk meg, hogy néhány kivételtől eltekintve, a lakosságszívből velünk van. Még ha el is foglaljál Addisz- Abebát, ez nem jelenti a birodalom letörését. Harcunkat a végsőkig folytatjuk. Az abesszinek népszavazásszerű meghódolása. Róma, ápr. 30. A Giornale d'Italia mai vezércikke foglalkozik az abesszinek népszavazásszerű meghódolásával. Megállapítja, hogy ez a népszavazás nem a politikai körülmények kényszerítő hatása alatt, hanem teljesen önként jött létre és különösen két szempont volt jelentőségteljes. Az egyik a háború szempontja, amely azt bizonyítja, hogy a háború eseményeivel az abesszineket sokkal jobban meg lehetett győzni arról, hogy Olaszország jogait és műveltségét tiszteletben kell tartaniok, mintsem a népszövetségi tárgyalóasztaloknak az abesszinek számára érthetetlen diplomáciájával. A béke, amelyet Olaszország hoz fegyvereivel Abesszíniának, az egyetlen hiteles béke, mert tekintélyen alapul. A második szempont, amelyet ki kell emelni, az abesszinek önkéntes, örtönszerű vonzódása az olasz műveltség felé, amely nemcsak Olaszország tekintélyének elismerésére, hanem az abesszin lakosság megnyugtatására is vezet. Maguk az abeszin katonák, akik a hadseregtől szöktek meg, ipa már visszatérnek födjeikre, hogy dolgozzanak. Nagyon jól tudják, hogy az olaszok előbb-utóbb megérkeznek és tisztelni fogják munkájukat. Abesszíniában ma már csak a különböző főnökök és rabszolgakereskedők ragaszkodnak a régi Abesszínia eszményeihez.