Pesti Hírlap, 1936. augusztus (58. évfolyam, 175-198. szám)

1936-08-01 / 175. szám

, 1936.— %---------­LVIII. ÉVFOLYAM, 175. Sil­otoll arak: hónapra 4 pengő nap ede,évenként 10 pengő 80 fillér. Egyes pél­­dányszám ára (pálya­udvarokon is) 12 fillér, vasárnaponként 32 fill., a Pesti Hírlap Vasár­napja nélkül 12 fillérPESTI A bakonyi minisztertanács előtt. Irta: Ráth Zsigmond m. kir. titkos tanácsos, a m. kir. Kúria nyug. másodelnöke. , A kor­mánypárt kebeléből kiszivárgott hí­rek szerint a miniszterelnökünknek egészség­állapota hosszantartó súlyos betegsége után olyan örvendetesen javult, hogy szabadságide­jének elteltével, augusztus 9-én, már átveheti hivatalának vezetését és hazánk politikai éle­tének irányítását. E hírek szerint a miniszterelnöknek elha­tározott szándéka, hogy már ő fog elnökölni a kormánynak az utóbbi évek szokása szerint Bakonyban, augusztus végével megtartandó azon a minisztertanácson, mely hivatva lesz megállapítani az októberben összeülő parla­ment munkarendjét s ennek irányelveit. Előrelátható, hogy parlamentünknek hosz­­szú ideig tartó szünete után ennek a miniszter­­tanácsnak bő és fontos tárgysorozata lesz, mely a kormánypártban köztudomás szerint lap­pangó s különösen a pártszervezkedés kérdésé­ben felmerült nézeteltéréseknél fogva na­gyobb izgalmak forrása is lehet s a miniszter­­elnöknek közismert erélyét és vezéri képessé­gét is próbára teheti. Emellett a mostani zavaros­­ élére állított külpolitikai viszonyok kormányunkat, különö­sen annak elnökét és külügyminiszterét, a ha­zánk jövőjének fejlődését illetően igen nehéz feladatok elé állíthatják. Kétségtelen, hogy az utóbbi időben ve­lünk magyarokkal szemben világszerte meg­nyilvánult széleskörű rokonszenv s annak el­ismerése, hogy a világháború után reánk kény­­szerített békeszerződés hazánk sérelmére olyan nagy igazságtalanságokat foglal magá­ban, melyek okvetlenül revízióra szorulnak. —• külpolitikai helyzetünket kedvezőbb szín­ben tünteti fel.­­ Elérkezettnek látszik tehát annak az ideje, hogy kilépjünk az eddigi pasz­­szivitásból s kormányunk megtegye azokat a diplomáciai lépéseket, melyek szükségesek ah­hoz, hogy az irányadó külföldi hatalmakat a revíziót előkészítő lépések megtételére indítsák. Minden elfogulatlanul gondolkodó poli­tikusnak éreznie kell, hogy kormányunknak ebben a kérdésben nagy körültekintéssel s megfontolással kell eljárnia. Az elhamarkodott s a lehetőségek nem kellő figyelembevételével megindított mozgalom ugyanis a passzivitás­nál is többet árthat a revízió kérdésében, vi­szont a kellő alkalom és az elérhető eredmény elmulasztása meg pótolhatatlan hátrányokkal járhat. A közvélemény tehát érthető érdeklődés­sel várja a kormánynak erre a kérdésre vonat­kozó állásfoglalását s a miniszterelnök önbi­zalma reményt nyújt arra, hogy a külföld előtt hazánk érdekeit ebben a kérdésben is kellő ta­pintattal s a nélkülözhetetlen eréllyel fogja képviselni. Ezen fontos kérdés mellett a kormány a belpolitikai kérdések gyökeres reformját sem halaszthatja tovább, mert ez a belbéke s az or­szág erkölcsi színvonalának emelése szempont­jából is sürgős feladat. A legutóbbi országgyűlési képviselővá­lasztások alkalmából ugyanis olyan szomorú tapasztalatok merültek fel, melyek a politikai erkölcs, a közigazgatásunk pártatlansága s a köztekintély fogyatékossága, de különösen a választójog minden meg nem engedett befo­lyás nélküli szabad gyakorlása szempontjából súlyos kifogás alá esnek s közállapotainkat na­gyon kétes megvilágításban tüntetik fel. Ebben az irányban tehát hazánk jó hír­­neve szempontjából is felette kívánatos, hogy mi kormány mielőbb a cselekvés terére lépjen, ezért ezeknek a kérdéseknek sürgős szabályo­zása sokkal fontosabb kormányfeladat, mint azoknak a törvényeknek megalkotása, melyek­nek hatálya csak évek múltával következik be. Nagy felelősség fogja terhelni a kormányt, ha mereven ragaszkodik ahhoz az elhatározá­sához, hogy ezeket a belpolitikai kérdéseket egyelőre nem kívánja szőnyegre hozni. Az ezekkel kapcsolatos közállapotok ugyanis a külföldiek előtt is szemet szúrnak s a béke­­revízió szempontjából is kedvezőtlen következ­ményekkel járhatnak. Igaz ugyan, hogy alig egy hónap választ el bennünket a bakonyi minisztertanácstól, ez azonban nem lehet akadálya a kormány elha­tározásának. Ezek a kérdések ugyanis évek óta olyan kimerítő megbeszélés tárgyai, hogy azok bővebb tanulmányozására nincs szükség. A kormány tehát a rendelkezésre álló adatok alapján annál inkább megállapíthatja a vonat­kozóan előterjesztendő törvényjavaslatainak irányelveit, mert hiszen nyílt titok, hogy ezekre a kérdésekre vonatkozóan a kormány tagjainak már kialakult a nézete s a kormányelnök csak párttaktikai okokból halasztotta el a korábban, általa is nyíltan vallott törvényjavaslatok elő­terjesztését. Erre a halogatásra pedig pártjának­ nagy többsége mellett a kormánynak most már, ,nincs szüksége. AUGUSZTUS 1. Szerkesztőség: Vilnság császár-ut 78. Telefon 1—122—95. Főkiadók a Vilmos császár-ut 78. Tel. mint a szerkesztő­­ségnél. Erzsébet-körut . Tel. 1—352—96. A fió­­kok jegyzékét az apró­ hirdetések élén közölj­ük A német és olasz kormány elfogadta a meghívást az öthatalmi értekezletre. Berlin, júl. 31. Báró Neurath birodalmi külügyminiszter ma fogadta az angol és a francia nagykövetet, továbbá a belga követet és közölte velük, hogy a német kormány el­fogadja az angol, francia és belga kormány meghívását a nyugateurópai egyezmény el­érésére irányuló öthatalmi értekezletre. Berlin, júl. 31. (Német Távirati Iroda.) Az angol és francia nagykövet, valamint a­­ belga követ fogadása alkalmával báró Neurath birodalmi külügyminiszter különösen azt­­ hangsúlyozta, hogy az öthatalmi értekezlet már az értekezlet programja miatt is minden­­ szempontból gondos diplomáciai előkészítést igényel. A német kormány elhatározásáról­­ ilyen értelemben tájékoztatták a berlini olasz nagykövetet is.­­ Róma, júl. 31. Hivatalosan jelentik, hogy gróf Ciano külügyminiszter ma délelőtt fo­gadta Franciaország nagykövetét, valamint az angol és belga ügyvivőt. A külügyminiszter a július 27-én neki tett közléssel kapcsolatban kijelentette, hogy az olasz kormány nagy örömmel részt vesz az öt hatalom értekezletén. Hozzátette, hogy az értekezlet rendkívül fontos kérdéseire való tekintettel az olasz kormány szükségesnek tartaná, hogy az érte­kezletet alaposan készítsék elő a szokásos diplomáciai után folytatott beható eszmecserék útján. Erről a közlésről a külügyminiszter értesítette Németország nagykövetét is. A nyugati államok a teljes szabadság és jogegyenlőség alapján akarnak tárgyalni Német- és Olaszországgal. Cranborne lord külügyi államtitkár nyilatkozata az angol alsóházban, Srendon, júl. 31. Az alsóház pénteki ülésén az­­ elnapolási indítvánnyal kapcsolatban Noel Baker­­ munkáspárti ellenzéki képviselő, volt külügyi állam­titkár a nemzetközi helyzetet hozta szóba. Az ezt kö­vető vitában igen sok képviselő szólalt fel a külön­böző pártok részéről, így a többi között Moore ezre­des is felszólalt. A németi fegyverkezés indokait ab­ban találja, hogy Franciaország a szövetségek soro­zatát hozta létre előbb Lengyelországgal, azután a kisantanttal és végül a szovjettel. Az utóbbinak béke idején 3 millió főnyi hadserege van, amelyet 12 mil­lióra növelhet. A köteles óvatosság parancsolta tehát a német kormánynak, hogy megfelelő védelemről gondoskodjék az ilyen fenyegető veszedelemmel szemben. Fletcher képviselő nyomatékosan tanácsolta, hogy kezdjék végre a Népszövetséget a sérelmek or­voslására, az igazságtalanságok jóvátételére és a kegyetlenségek megszüntetésére használni. Adamson és Miss Rath­bone képviselők azt az aggodalmukat fejezték ki, hogy a német politika most elsősorban Csehországot fenyegeti. Egy hang: Hajlandó volna-e a kormány Abesz­­sziniának fegyvereket eladni? Cranborne: A helyzet most az, hogy sem­ Abesz­­sziniának, sem más országnak nem adhatunk el fegyvereket. A Népszövetség reformjával kapcsolatban kije­lentette lord Cranborne, hogy szerinte is a Népszö­vetség egyik legfontosabb feladata a háború megaka­dályozása, de hasonlíthatatlanul fontosabb a hábo­rúk okainak kiküszöbölése. (Lelkes éljenzés a Ház minden oldalán.) Az utóbbi hónapok eseményei arra mutatnak, hogy — legalább bizonyos nemzetek — a Népszövetségnek ilyen, sokkal inkább építőjellegű tevékenysége felé fordítják figyelmüket. A montreuxi értekezlet olyan példát szolgáltatott, amit minden oldalon dicsérettel emlegetnek. Az osztrák-német megegyezés célja a közvetlenül érdekelt felek szerint a két ország együttműködése és a súrlódások okai­nak kiküszöbölése. Ha ez sikerrel jár, bizonyára mindenki örömmel üdvözli Angliában. — A nemzetközi helyzet tagadhatatlanul rosz­­szabbodott —, folytatta a­ külügyi államtitkár. — A je­lek azt mutatják, hogy a nemzetek távolodnak egy­mástól, bizalmatlanok egymás iránt, fegyverkeznek egymás ellen és az a veszedelem fenyeget, hogy fegy­veres csoportok alakulnak egymással szemben. A legutóbbi londoni megbeszélések azonban kedvezőbb hajlandóságról tettek már tanúságot. Franciaország, Belgium és Anglia kijelentet­ték, hogy ellenzik ilyen csoportok alakulását, s a teljes szabadság és jogegyenlőség alapján akarnak tárgyalni Németországgal és Olasz­országgal, hogy közös együttműködéssel old­ják meg a közös kérdéseket. Nagy haladást jelentene, ha Németország és Olasz-­ ország elfogadná a meghívást. — Egy szó sem igaz azokból a külföldi sajtóhí­­reszt­elésekből, — folytatta lord Cranborne — mintha, a francia szocialista kormány hat­alomra jutás­a bírta volna rá Baldwin miniszterelnököt, hogy lemondjon a­ franciaországi nyaralásáról. A miniszterelnök a leg­szorosabb kapcsolatban kíván maradni a nemzet­közi helyzettel és ez teljesen érthető.­­ Ami pedig a spanyolországi helyzetet illeti, a Spanyolországba eladott repülőgépek polgári gépek­ voltak és az angol kormánynak nincs joga ezek el­adását befolyásolni. Az a tény, hogy az eladás meg­történt, még nem jelenti azt, mintha az angol kor­mány se­ ügyletet helyeselte volna. Egyébként a spa­nyol kormány nem kért engedélyt fegyverek vásár­lására Angliában és ha ilyen kérést terjesztene elő, ezt az angol kormány törvényes uton bírálná el. Vég­telenül bonyolult a spanyolországi helyzet és minél kevesebbet beszélnek róla, annál jobb. Angliában min­denki a legőszintébb részvétet érzi a spanyol nép iránt mostani megpróbáltatásai miatt.­­ — A kormány külpolitikájának célja a béke és­­az együttműködés biztosítása valamennyi nemzet között — mondotta a külügyi államtitkár, célozva, azokra az ellenzéki kijelentésekre, amelyek a kor­mány külpolitikáját gyengeséggel és habozással vá­dolják. Ha a locarnoi öt hatalom értekezlete elegendő haladást ér el, akkor lehetségessé válik az együtt­működés kiterjesztése egyéb távlatokra is azoknak a kérdéseknek megoldása végett, amelyeknek elintézése olyan fontos Európa békéje szempontjából. A Ház minden tagja nagyjából egyetért ezeknek az alapel­veknek tekintetében és így remélem, hogy a kormány az egész Ház támogatására számíthat. Lord Cranborne beszéde után az alsóház ülését október 29-ig elnapolták. Egyben felhatalmazták az elnököt, hogy sürgős közérdekből ennél korábban is összehívhassa a Házat.

Next