Pesti Hírlap, 1937. december (59. évfolyam, 273-297. szám)
1937-12-01 / 273. szám
zeteltérés állna fenn az angol és francia kormány között. Ez a tökéletes összhang azonban nem magyarázható bármely más hatalom ellen irányuló arcéi alakításának. A francia minisztereknek az a kijelentése, hogy lord Halifax németországi látogatása hasznos volt, megkönnyítheti később Németország megközelítését. A helyzet a kijegecesedés tüneteit mutatta s újabban veszített merevségéből. Ez a körülmény új alkalmakat teremt. A végcél az általános elintézés révén, semmit sem zártak ki a megbeszélés köréből. A közleménynek az a kijelentése, hogy a gyarmati kérdéssel nem lehet elszigetelten foglalkozni, azt jelenti, hogy nem szakítható el más kérdésektől és nem tárgyalható az ügyben érdekelt többi országtól függetlenül. A domíniumok kormányait már tájékoztatták és Belgiumot mint gyarmati hatalmat tájékoztatni fogják az angol-francia megbeszélések eredményéről. E megbeszélések csak első lépést jelentenek, amelyet még hosszú megbeszélések követnek diplomáciai után. Csak ennek a munkának előrehaladásaután lehet Németországhoz fordulni. A gyarmati kérdés elintézése csak sokkal tágabbkörű általános elintézés része lehet. Németország gyarmatokat, Anglia és Franciaország fegyverkezésre vonatkozó megegyezést kivin. Delbos középeurópai körútja során tájékoztatni fogja a lengyel, jugoszláv és román kormányokat a londoni megbeszélések általános természetéről és az angol és francia államférfiaknak ezekhez fűződő reményeiről. Delbos abban a helyzetben van, hogy eloszlathatja az ezekben az országokban felmerült félreértéseket. Természetesen tanácskozni fog valamennyi kérdésnek a Franciaországot érdeklő vonatkozásairól is. A megbeszélések érintették Németországnak a Népszövetségbe való visszatérését is, de az abessziniai olasz birodalom elismeréséről nem volt közvetlenül szó. A megbeszélések eredménye megerősítette azt az újabban Londonban uralkodó nézetet, hogy nem fenyeget közvetlenül háború veszedelme. Az a benyomás uralkodik, hogy Anglia és Franciaország kimutatták, hogy békét kívánnak és hajlandók e cél elérését a maguk hozzájárulásával előmozdítani. Álláspontjuk szilárd és egyre békülékenyebb. PESTI HÍRLAP 1937. december 1., szerda és Franciaország között teles az fássidans Londonban s Hosszu idő óta nem tapasztalt optimizmus uralkodik — A Pesti Himas londoni luddsitájénak telefenjelöntése — London, nov. 30. Az angol-francia tárgyalások, amint tegnap jelentettük, a legteljesebb összhangban folytak le és mint az alsóház délutáni ülésén Chamberlain miniszterelnök által felolvasott közleményből látható, a legőszintébb egyetértésben fejeződtek be. Az angol és francia államférfiak megbeszélésének happy end-jét semmi sem bizonyítja oly világosan, mint az a meghitt búcsúzkodás, amely ma délután játszódott le a Viktória pályaudvaron Chautemps, Delbos, Chamberlain és Eden között. A hivatalos jelentések előre megállapított diplomáciai írások, a bucsuzkodás utolsó percei azonban leplezetlenen és ebben az esetben megvilágították a jelenlevő belföldi és külföldi újságírók előtt azokat a bensőséges megbeszéléseket, amelyeknek tartalmát és eredményeit esetleg csak hosszú hónapok múlva fogjuk megismerni. . . Jóval négy óra előtt nagy rendőri készültség és diplomáciai sürgés forgás vette körül a Viktória-pályaudvar első vágányán álló kontinentális expressz,’két utolsó kocsiját. A nagyszámban megjelent közönség elöl korlátokkal zárták el a pályaudvarnak ezt a részét. Csak a diplomatákat és az újságírókat engedték be az elzárt területre. Az angol délivasút társaság külön Fullmannkocsit bocsátott a francia államférfiak rendelkezésére Folkestone kikötőig, ahonnan Boulogne-on át este térnek vissza Párizsba. A tömeg percrőlpercre nőtt. Röviddel négy óra után a diplomáciai újságírók is mind átjöttek a közeli parlament épületéből, hogy jelen legyenek az egész világsajtó által óriási jelentőségűnek minősített angolfrancia találkozás utolsó felvonásánál. A londoni francia nagykövetség tagjai teljes számban cilinderben várakoztak a különkocsi előtt és a francia újságírókkal beszélgettek. Párizsból tucatjával jöttek át a vezető lapok tudósítói, akik elkísérték miniszterelnöküket és külügyminiszterüket Londonba és ugyanazzal a vonattal, a francia államférfiak részére fentartott szalonkocsival szomszédos kocsiban tértek vissza Párizsba. A vonat 4 óra 20 perckor indult el a Viktória pályaudvarról és a francia miniszterek tíz perccel az indulás előtt érkeztek a pályaudvarra, de a szalonkocsiba csak két perccel indulás előtt szálltak be. Addig az állomás udvari fogadótermében beszélgettek az angol államférfiakkal, akik feltűnően nagy számban kísérték el őket. Chamberlain miniszterelnökön és Eden külügyminiszteren kívül ott volt többek között Cranborne és Sir Robert Vansittart állandó külügyi államtitkár is. Elsőnek Chautemps és Chamberlain léptek ki a fogadóteremből karonfogva. Ilyen bensőséges búcsúzkodást államférfiak között évtizedek óta nem látott a londoni pályaudvar. A legmélyebb benyomást tette ránk az utolsó percek őszinte baráti kézszorítása. Delbos és Eden arcáról is az elégedettség és öröm sugárzott. Különösen Eden volt jókedvű, akit az utolsó hónapokban ritkán láttunk mosolyogni. Chautemps franciául újból és újból megköszönte Chamberlainnek a meleg fogadtatást. Hallottuk minden szavát. Az angol miniszterelnök így válaszolt: — Reméljük, hogy ttjük nem volt hiábavaló. Delbos valószínűleg ugyanazt mondta Edennek. Ők kissé távolabb állottak, nem hallották beszélgetésüket. A két miniszterelnök és a két külügyminiszter melegen szorongatták egymás kezét, a fényképezőgépek kattogtak, látni lehetett az államférfiak leplezetlen örömét. Mindenki elégedett, különösen Chautemps, aki vagy ötször mondta Chamberlainnek: — Merci, merci. A távolabb álló tömeg a beszálláskor karban kiáltotta: „Viva la France!“ Chautemas és Delbos a szalonkocsi ablakiban állva is ismételgették: — Thank you, thank you, merci. Chamberlain és Eden visszakiáltottak: — Good bye! Az angol államférfiak cilinderükkel lelkesen integettek, amíg a vonat kigördült a pályaudvarról. Ez a jelenet hű képet adott valamennyiünknek az utolsó harminchat óra angol-francia tárgyalásairól. Angol diplomáciai és politikai körökben a legnagyobb megelégedéssel vették tudomásul, hogy Nagy Britannia és Franciaoszág között teljes az összhang, lord Halifax németországi küldetésével kapcsolatban. Londoni beavatott körök véleménye szerint ez megnyugtatóan fog hatni egész Európára. Tudvalevő, hogy még a parlament tagjainak véleménye is megoszlott atekintetben, vájjon helyes volt-e Halifax lordot Németországba küldeni, de a francia államférfiak meghívását a legnagyobb lelkesedéssel fogadták. Lohdorfban most hosszú idő óta nem tapasztalt optimizmus ural-Léderer Lajos. Chamberlain válasza a fendőrt tárgya,sisokról hozzáinlézn’. «értíésekí© London, nov. 30. Az alsóházban Attlee őrnagy, a munkáspárti ellenzék vezére megkérdezte Chamberlain miniszterelnököt, nyilatkozhatik-e a Németországgal folytatott tárgyalásokról és a francia kormány képviselőivel folytatott megbeszélésekről. Neville Chamberlain miniszterelnök: A kérdés első részét illetően korábbi válaszaimhoz nincs hozzátenni valóm. A kérdés második részét illetően utalok a kiadott hivatalos közleményre. (Chamberlain miniszterelnök itt felolvasta a hivatalos közlemény szövegét.) Miután Chamberlain miniszterelnök felolvasta a francia és angol miniszterek tanácskozásairól kiadott hivatalos közleményt, Attlee képviselő ezt kérdezte: — Van-e szó arról, hogy ezeket a megbeszéléseket más országokra is kiterjesszék általános megegyezés létesítése végett? — Attlee képviselőúr bizonyára be fogja látni, hogy végső célunk az általános elintézés — válaszolta Chamberlain miniszterelnök. Világos, hogy az általános elintézést nem lehet elérni pusztán két vagy három ország között folyó megbeszélések útján. Ezért arra kell törekedni, hogy más országok is bekapcsolódjanak a megbeszélésekbe. Világosan hangsúlyoznom kell, nem hiszem, hogy már annyira jutottunk volna, hogy tanácsos lenne a megbeszélések azonnali kiterjesztése, noha talán erre későbbi stádiumban sor kerülhet. Chauemps nyilatkozata London, nov. 30. A Havas Iroda különtudósítója jelenti: Délután fél 4 órakor (londoni idő) Chautemps francia miniszterelnök a francia nagykövetség palotájában fogadta a sajtó képviselőit és felolvasta előttük az angol és francia miniszterelnökök és külügyminiszterek között Londonban lefolyt tanácskozásokról kiadott hivatalos közleményt. • — Nem fűzök semmit hozzá ehhez a rendkívül tömören megfogalmazott okmányhoz — mondotta Chautemps —, hiszen az kiterjeszkedik mindazokra a kérdésekre, amelyeket tanácskozásaink során érintettünk. Ezenkívül pedig az udvariasság is megkívánja, hogy először Neville Chamberlain miniszterelnök úr beszéljen, akihez az alsóházban ebben a tárgyban kérdéseket is fognak intézni Ebben az alsóházi vitában feleletet kapnak Önök is minden olyan kérdésre, amelyet hozzám akartak intézni, annál is inkább, mert angol kartársainkkal együtt a legteljesebb egyetértésben vagyunk, ennek pedig nagyon örülök. Chautemps miniszterelnök ezután nagy megelégedéssel nyilatkozott arról a vendégszeretetről, melyben neki és Delbos külügyminiszternek része volt. — Rövid londoni tartózkodásunk után a legjobb emlékekkel indulunk haza — tette hozzá a miniszterelnök. Az angol király és a királyné villásreggatt adott a francia államférfiak tiszteletére London, nov. 30. VI.György király és Erzsébet királyné kedden délben a Buckingham-palotában villásreggelit adott az angol fővárosban tartózkodó Chautemps francia miniszterelnök és Delbos külügyminiszter tiszteletére. A villásreggelire a francia vendégeken kívül hivatalos volt Neville Chamberlain miniszterelnök, Eden külügyminiszter és felesége, Lord Granborne külügyi államtitkár és felesége és Corbin francia nagykövet. A villásreggelit a Buckingham-palota első emeletén lévő zeneteremben szolgálták fel. A francia államférfiakat a palotába való megérkezésük alkalmával a palota előtt várakozó tömeg lelkesen ünnepelte. Berli és a londorai tanácskozások A Pesti Hírlap berlini tudósítójának telefonjelentése Berlin, nov. 30. A londoni angol-francia tárgyalásokról Londonban kiadott hivatalos közleményt, amely csak kedden este érkezett a német fővárosba, itt hűvös tartózkodással fogadták. A külügyminisztériumban elzárkóztak minden véleménynyilvánítás elől, a sajtóban pedig a hivatalos távirati iroda szűkszavú tudósításain kívül már tegnap óta semmiféle kommentár nemjelent meg. Hivatalos helyen mindenütt mélyen hallgatnak és ezt a szótlanságot talán csak holnap váltja fel a birodalom esetleges állásfoglalása. Ilyen körülmények között csak egyes itteni politikai körök magánvéleményei nyújtanak valamelyes támpontot arra, hogy a londoni tanácskozásokat német szempontból miképen ítélik meg? E vélemények szerint érthetetlen a Londonban megfogalmazott hivatalos jelentés optimista hangja és Berlinben főleg azt nem értik, hogy miért tulajdonítanak az angolok már a tárgyalások puszta tényének is oly nagy fontosságot. Berlinben egyelőre, ha nem is a bizalmatlanság, de legalább is a teljes közömbösség felé hajlanak. Érdeklődtünk az itteni diplomáciai körök véleménye iránt is. A külföldi államok berlini képviseletei körében is túlzásnak tartják azt, hogy Londonnal kapcsolatban máris eredményekről beszéljenek. A londoni értekezlet egyelőre csak elméleti megállapításokkal jár. Hogy mivé fejlődnek majd az elmúlt hónapok különféle kezdeményezései, azt egyelőre nem lehet megítélni. Nincs kizárva, hogy ezek az erőfeszítések ismét az eredménytelenségbe fulladnak, de az is lehet, hogy valóban történt egy lépés, azon a hosszú úton, amely a békére vágyó Európát elvezetheti az anyagíró, kívánatos a rngol-német-francia-olasz nagyhatalmi egyezményhez. Bár a jövője attól függ, vájjon az egymással vetélkedő london-párizsi és berlin-római tengelyt sikerül-e összekötni, vagy pedig teljesen szétválik a két tengely vonala és Európát végleg két szembenálló arcvonalra bontja. Mindenesetre számítani lehet arra, hogy Delbos varsói, prágai, belgrádi és bukaresti — tehát részleges dunamedencei — útja során a londoni tanácskozások eredményeiből indul ki és annak esetleges célkitűzéseit próbálja majd a helyszínen tanulmányozni. D. F. Német fő hivatalos hang a londoni tárgyalásokról Berlin, nov. 30. A francia államférfiak londoni látogatásáról a Deutsche Diplomatisch-Politische Korrespondenz a többi között ezeket írja: Német részről minden fenntartás nélkül tudomásul vették a felvilágosító és tanácskozó jellegű angol-francia megbeszélések tényét, ahogyan magától értetődő az állandó szoros érintkezés Németország és Olaszország között. Magától értetődik, hogy most még korai lenne megállapítani, hogy Franciaország és Anglia politikájában milyen irányt fog követni. Annyit azonban már most meg lehet állapítani, hogyha a nemzetközi megbékélés előmozdítását akarják kézbevenni, akkor a különféle problémákat önmagukért és önmagukban kell megoldani. Vonatkozik ez nem utolsó sorban a gyarmati kérdésre is, amely elvi kérdés és ezért elvi kezelést kíván. Németországban éppen ezért egyelőre meg akarják várni a további alakulást. Mindenesetre előrehaladásnak nevezhető, ha a Versaillesért felelős hatalmak körében utat tör annak a fölismerése, hogy az igazi békepolitika szellemében nem elegendő a mostani merev, vagy talán éppenséggel törékeny állapot fenntartása, hanem hozzátartozik az is, hogy a megbékéléshez szükséges megelégedettséget minden vonatkozásban az igazság és méltányosság szellemében megteremtsék.