Pesti Hírlap, 1937. december (59. évfolyam, 273-297. szám)

1937-12-01 / 273. szám

zeteltérés állna fenn az angol és francia kormány kö­zött. Ez a tökéletes összhang azonban nem magyaráz­ható bármely más hatalom ellen irányuló arcéi alakí­tásának. A francia minisztereknek az a kijelentése, hogy lord Halifax németországi látogatása hasznos volt, megkönnyítheti később Németország megközelí­­tését. A helyzet a kijegecesedés tüneteit mutatta s újab­ban veszített merevségéből. Ez a körülmény új alkal­makat teremt. A végcél az általános elintézés révén, semmit sem zártak ki a megbeszélés köréből. A köz­leménynek az a kijelentése, hogy a gyarmati kérdéssel nem lehet elszigetelten foglalkozni, azt jelenti, hogy nem szakítható el más kérdésektől és nem tárgyalható az ügyben érdekelt többi országtól függetlenül. A domíniumok kormányait már tájékoztatták és Belgiumot mint gyarmati hatalmat tájékoztatni fogják az angol-francia megbeszélések eredményéről. E meg­beszélések csak első lépést jelentenek, amelyet még hosszú megbeszélések követnek diplomáciai után. Csak ennek a munkának előrehaladása­­után lehet Német­országhoz fordulni. A gyarmati kérdés elintézése csak sokkal tágabbkörű­ általános elintézés része lehet. Németország gyarmatokat, Anglia és Francia­­ország fegyverkezésre vonatkozó megegyezést kivin. Delbos középeurópai körútja során tájékoztatni fogja a lengyel, jugoszláv és román kormányokat a londoni megbeszélések általános természetéről és az angol és francia államférfiaknak ezekhez fűződő re­ményeiről. Delbos abban a helyzetben van, hogy elosz­lathatja az ezekben az országokban felmerült félreér­téseket. Természetesen tanácskozni fog valamennyi kérdésnek a Franciaországot érdeklő vonatkozásai­ról is. A megbeszélések érintették Németországnak a Népszövetségbe való visszatérését is, de az abessziniai olasz birodalom elismeréséről nem volt közvetlenül szó. A megbeszélések eredménye megerősítette azt az újabban Londonban uralkodó nézetet, hogy nem fe­nyeget közvetlenül háború veszedelme. Az a benyo­más uralkodik, hogy Anglia és Franciaország kimu­tatták, hogy békét kívánnak és hajlandók e cél elérését a maguk hozzájárulásával előmozdítani. Álláspontjuk szilárd és egyre békülékenyebb. PESTI HÍRLAP 1937. december 1., szerda és Franciaország között teles az fássidans Londonban s Hosszu idő óta nem­ tapasztalt optimizmus uralkodik — A Pesti Him­as londoni luddsitájénak telefenjelöntése — London, nov. 30. Az angol-francia tárgyalások, amint tegnap jelentettük, a legteljesebb összhang­ban folytak le és mint az alsóház délutáni ülésén Chamberlain miniszterelnök által felolvasott köz­leményből látható, a legőszintébb egyetértésben fejeződtek be. Az angol és francia államférfiak megbeszélésének happy end-jét semmi sem bizo­nyítja oly világosan, mint az a meghitt búcsúz­­kodás, amely ma délután játszódott le a Viktória pályaudvaron Chautemps, Delbos, Chamberlain és Eden között. A hivatalos jelentések előre meg­állapított diplomáciai írások, a bucsuzkodás utolsó percei azonban leplezetlenen és ebben az esetb­en megvilágították a jelenlevő belföldi és külföldi újságírók előtt azokat a bensőséges meg­beszéléseket, amelyeknek tartalmát és eredmé­nyeit esetleg csak hosszú hónapok múlva fogjuk megismerni. . . Jóval négy óra előtt nagy rendőri készültség és diplomáciai sürgés forgás vette körül­­ a Vik­­tória-pályaudvar első vágányán álló kontinentális expressz,’két utolsó kocsiját. A nagyszámban meg­jelent közönség elöl korlátokkal zárták el a pá­lyaudvarnak ezt a részét. Csak a diplomatákat és az újságírókat engedték be az elzárt területre. Az angol délivasút társaság külön Fullmann­­kocsit bocsátott a francia államférfiak rendelke­zésére Folkestone kikötőig, ahonnan Boulogne-on át este térnek vissza Párizsba. A tömeg percről­­percre nőtt. Röviddel négy óra után a diplomá­ciai újságírók is mind átjöttek a közeli parlament épületéből, hogy jelen legyenek az egész világ­sajtó által óriási jelentőségűnek minősített angol­­francia találkozás utolsó­ felvonásánál. A­­ londoni francia nagykövetség tagjai teljes számban ci­­linderben várakoztak a különkocsi előtt és a fran­cia újságírókkal beszélgettek. Párizsból tucat­jával jöttek át a vezető lapok tudósítói, akik el­kísérték miniszterelnöküket és külügyminiszterü­ket Londonba és ugyanazzal a vonattal, a francia államférfiak részére fentartott szalonkocsival szomszédos kocsiban tértek vissza Párizsba. A vonat 4 óra 20 perckor indult el a Viktória pályaudvarról és a francia miniszterek tíz perccel az indulás előtt érkeztek a pályaudvarra, de a szalonkocsiba csak két perccel indulás előtt szálltak be. Addig az állomás udvari fogadóter­mében beszélgettek az angol államférfiakkal, akik feltűnően nagy számban kísérték el őket. Chamberlain miniszterelnökön és Eden külügymi­niszteren kívül ott volt többek között Cranborne és Sir Robert Vansittart állandó külügyi államtit­kár is. Elsőnek Chautemps és Chamberlain léptek ki a fogadóteremből karonfogva. Ilyen bensőséges búcsúzkodást államfér­fiak között évtizedek óta nem látott a lon­doni pályaudvar. A legmélyebb benyomást tette ránk az utolsó percek őszinte baráti kézszorítása. Delbos és Eden arcáról is az elégedettség és öröm sugárzott. Kü­lönösen Eden volt jókedvű, akit az utolsó hóna­pokban ritkán láttunk mosolyogni. Chautemps franciául újból és újból megköszönte Chamber­lainnek a meleg fogadtatást. Hallottuk minden szavát. Az angol miniszterelnök így válaszolt: — Reméljük, hogy ttjük nem volt hiábavaló. Delbos valószínűleg ugyanazt mondta Eden­nek. Ők kissé távolabb állottak, nem hallották beszélgetésüket. A két miniszterelnök és a két külügyminiszter melegen szorongatták egymás kezét, a fényképezőgépek kattogtak, látni lehetett az államférfiak leplezetlen örömét. Mindenki elégedett, különösen Chautemps, aki vagy ötször mondta Chamberlainnek: — Merci, merci. A távolabb álló tömeg a beszálláskor karban kiáltotta: „Viva la France!“ Chautemas és Delbos a szalon­kocsi ablakiban állva is ismételgették: — Thank you, thank you, merci. Chamberlain és Eden visszakiáltottak: — Good bye! Az angol államférfiak cilinderükkel lelkesen integettek, amíg a vonat kigördült a pályaudvar­ról. Ez a jelenet hű képet adott valamennyiünk­nek az utolsó harminchat óra angol-francia tár­gyalásairól. Angol diplomáciai és politikai körökben a legnagyobb megelégedéssel vették tudomásul, hogy Nagy Britannia és Franciaoszág között teljes az összhang, lord Halifax németor­szági küldetésével kapcsolatban. Londoni beavatott körök véleménye szerint ez megnyugtatóan fog hatni egész Európára. Tudvalevő, hogy még a parlament tagjainak vé­leménye is megoszlott atekintetben, vájjon he­lyes volt-e Halifax lordot Németországba kül­deni, de a francia államférfiak meghívását a leg­nagyobb lelkesedéssel fogadták. Lohdorfban­ most hosszú idő óta nem tapasztalt optimizmus ural-Léderer Lajos. Chamberlain válasza a fendőrt tárgya,sisokról hozzáinlézn’.­ «értíésekí© London, nov. 30. Az alsóházban Attlee őrnagy, a munkáspárti ellenzék vezére megkérdezte Chamberlain miniszterelnököt, nyilatkozhatik-e a Németországgal folytatott tárgyalásokról és a francia kormány kép­viselőivel folytatott megbeszélésekről. Neville Chamberlain miniszterelnök: A kérdés első részét illetően korábbi válaszaimhoz nincs hoz­zátenni valóm. A kérdés második részét illetően uta­lok a kiadott hivatalos közleményre. (Chamberlain miniszterelnök itt felolvasta a hi­vatalos közlemény szövegét.) Miután Chamberlain miniszterelnök felolvasta a francia és angol miniszterek tanácskozásairól kiadott hivatalos közleményt, Attlee képviselő ezt kérdezte: — Van-e szó arról, hogy ezeket a megbeszélése­ket más országokra is kiterjesszék általános meg­egyezés létesítése végett? — Attlee képviselő­­úr bizonyára be fogja látni, hogy végső célunk az általános elintézés — válaszolta Chamberlain miniszterelnök. Világos, hogy az általá­nos elintézést nem lehet elérni pusztán két vagy há­rom ország között folyó megbeszélések útján. Ezért arra kell törekedni, hogy más országok is bekapcso­lódjanak a megbeszélésekbe. Világosan hangsúlyoz­­nom kell, nem hiszem, hogy már annyira jutottunk volna, hogy tanácsos lenne a megbeszélések azonnali kiterjesztése, noha talán erre későbbi stádiumban sor kerülhet. Chau­­emps nyilatkozata London, nov. 30. A Havas Iroda különtudósítója jelenti: Délután fél 4 órakor (londoni idő) Chautemps francia miniszterelnök a francia nagykövetség palo­tájában fogadta a sajtó képviselőit és felolvasta előt­tük az angol és francia miniszterelnökök és külügy­miniszterek között Londonban lefolyt tanácskozások­ról kiadott hivatalos közleményt. • — Nem fűzök semmit hozzá ehhez a rendkívül tömören megfogalmazott okmányhoz — mondotta Chautemps —, hiszen az kiterj­eszkedik mindazokra a kérdésekre, amelyeket tanácskozásaink során érin­tettünk. Ezenkívül pedig az udvariasság is megkí­vánja, hogy először Neville Chamberlain miniszter­­elnök úr beszéljen, akihez az alsóházban ebben a tárgyban kérdéseket is fognak intézni Ebben az alsó­házi vitában feleletet kapnak Önök is minden olyan kérdésre, amelyet hozzám akartak intézni, annál is inkább, mert angol kartársainkkal együtt a legtelje­sebb egyetértésben vagyunk, ennek pedig nagyon örülök. Chautemps miniszterelnök ezután nagy megelé­gedéssel nyilatkozott arról a vendégszeretetről, mely­ben neki és Delbos külügyminiszternek része volt. — Rövid londoni tartózkodásunk után a legjobb emlékekkel indulunk haza — tette hozzá a miniszter­­elnök. Az angol király és a királyné villásreggat­t adott a francia államférfiak tiszteletére London, nov. 30. VI.­György király és Erzsébet ki­rályné kedden délben a Buckingham-palotában villásreggelit adott az angol fővárosban tartóz­kodó Chautemps francia miniszterelnök és Delbos külügyminiszter tiszteletére. A villásreggelire a fran­cia vendégeken kívül hivatalos volt Neville Cham­berlain miniszterelnök, Eden külügyminiszter és fele­sége, Lord Granborne külügyi államtitkár és felesége és Corbin francia nagykövet. A villásreggelit a Buckingham-palota első emeletén lévő zeneteremben szolgálták fel. A francia államférfiakat a palotába való meg­érkezésük alkalmával a palota előtt várakozó tömeg lelkesen ünnepelte. Berl­i és a londorai tanácskozások A Pesti Hírlap berlini tudósítójának telefonjelentése Berlin, nov. 30. A londoni angol-francia tár­gyalásokról Londonban kiadott hivatalos köz­leményt, amely csak kedden este érkezett a né­met fővárosba, itt hűvös tartózkodással fogadták. A külügyminisztériumban elzárkóztak minden vé­leménynyilvánítás elől, a sajtóban pedig a hiva­talos távirati iroda szűkszavú tudósításain kívül már tegnap óta semmiféle kommentár nem­­jelent meg. Hivatalos helyen mindenütt mélyen hallgat­nak és ezt a szótlanságot talán csak holnap váltja fel a birodalom esetleges állásfoglalása. Ilyen körülmények között csak egyes itteni politikai körök magánvéleményei nyújtanak va­lamelyes támpontot arra, hogy a londoni tanács­kozásokat német szempontból miképen ítélik meg? E vélemények szerint érthetetlen a Londonban megfogalmazott hivatalos jelentés optimista hangja és Berlinben főleg azt nem értik, hogy miért tulajdonítanak az angolok már a tárgyalá­sok puszta tényének is oly nagy fontosságot. Ber­linben egyelőre, ha nem is a bizalmatlanság, de legalább is a teljes közömbösség felé hajlanak. Érdeklődtünk az itteni diplomáciai körök vé­leménye iránt is. A külföldi államok berlini kép­viseletei körében is túlzásnak tartják azt, hogy Londonnal kapcsolatban máris eredményekről beszéljenek. A londoni értekezlet egyelőre csak elméleti megállapításokkal jár. Hogy mivé fejlőd­nek majd az elmúlt hónapok különféle kezdemé­nyezései, azt egyelőre nem lehet megítélni. Nincs kizárva, hogy ezek az erőfeszítések ismét az ered­ménytelenségbe fulladnak, de az is lehet, hogy valóban történt egy lépés, azon a hosszú úton, amely a békére vágyó Európát elvezetheti az any­­agíró, kívánatos a rngol-német-francia-olasz nagy­hatalmi egyezményhez. Bár a jövője attól függ, vájjon az egymással vetélkedő london-párizsi és berlin-római tengelyt sikerül-e összekötni, vagy pedig teljesen szétválik a két tengely vonala és Európát végleg két szembenálló arcvonalra bontja. Mindenesetre számítani lehet arra, hogy Delbos varsói, prágai, belgrádi és bukaresti — tehát rész­leges dunamedencei — útja során a londoni ta­nácskozások eredményeiből indul ki és annak esetleges célkitűzéseit próbálja majd a helyszínen tanulmányozni. D. F. Német fő hivatalos hang a londoni tárgyalásokról Berlin, nov. 30. A francia államférfiak londoni lá­togatásáról a Deutsche Diplomatisch-Politische Kor­respondenz a többi között ezeket írja: Német részről minden fenntartás nélkül tudomásul vették a felvilá­gosító és tanácskozó jellegű angol-francia megbeszé­lések tényét, ahogyan magától értetődő az állandó szoros érintkezés Németország és Olaszország között. Magától értetődik, hogy most még korai lenne meg­állapítani, hogy Franciaország és Anglia politikájá­ban milyen irányt fog követni. Annyit azonban már most meg lehet állapítani, hogyha a nemzetközi meg­békélés előmozdítását akarják kézbevenni, akkor a különféle problémákat önmagukért és önmagukban kell megoldani. Vonatkozik ez nem utolsó sorban a gyarmati kérdésre is, amely elvi kérdés és ezért elvi kezelést kíván. Németországban éppen ezért egyelőre meg akarják várni a további alakulást. Mindenesetre előrehaladásnak nevezhető, ha a Versaillesért felelős hatalmak körében utat tör annak a fölismerése, hogy az igazi békepolitika szellemében nem elegendő a mostani merev, vagy talán éppenséggel törékeny ál­lapot fenntartása, hanem hozzátartozik az is, hogy a­­ megbékéléshez szükséges megelégedettséget minden vonatkozásban az igazság és méltányosság szellemé­­­­ben megteremtsék.

Next