Pesti Hírlap, 1937. december (59. évfolyam, 273-297. szám)

1937-12-01 / 273. szám

1937. december 1., szerda. PESTI HÍRLAP Létrán köztársasági elnök a magyarokról Párizs, nov. 30. A frontharcosok állandó nemzetközi bizottságának Párizsban ülésező értekezlete ma délután befejezte munkálatait. Az értekezlet határozati javaslatot fogadott el, amelynek értelmében a bizottságban résztvevő államok kormányainak javalóimi fogják a fegyverkezések korlátozását. Gróf Takách-Tolvay József, a magyar frontharcosszövetség országos elnöke terjesztett elő az értekezlet mai ülésén ilyen irányú határozati javaslatot, amelyet az állandó nemzetközi bizottság egyhangúan magáévá tett. Hangoztatta ebben, hogy véget kell vetni a fegyverkezési versenynek, mert enélkül az igazi béke elképzelhetetlen. Utalt azokra a kényszerintézkedésekre, amelyek a katonai kérdések terén Magyarországra és Bulgáriára nehezednek. Ez a két állam feltétlenül igényt formál a teljes jogegyenlőségre, amelynek megadása lényegesen megjavítaná a dunai és a balkáni légkört. A délutáni órákban a nemzetközi állandó bizottság tagjait a köztársasági elnök fogadta az Elyséepalotában. Lebrun köztársasági elnök elsőnek gróf Takách- i Tolvay József magyar kiküldöttet szólította meg, majd hosszasan és fesztelenül elbeszélgetett a magyar küldöttség tagjaival. Felidézte több évvel ezelőtt Magyarországon tett látogatásának kedves emlékeit és sok szeretettel emlékezett meg a magyarokról és Magyarországról. _________ A bornulat és a választójog a minisztertanácsban A kormány tagjai kedden délután negyed hat órakor Darányi Kálmán miniszterelnök elnöklésével minisztertanácsot tartottak. A minisztertanács először folyó ügyeket tárgyalt, majd Mikecz Ödön igazságügyi államtitkár tett jelentést az egyes alföldi ínséges vidékeken tett újabb helyszíni megállapításokról és a tervbe vett intézkedésekről. Ezután Széll József belügyminiszter és Lázár Andor igazságügyminiszter ismertetésében foglalkozott a minisztertanács a választójogi törvényjavaslat tervezetével. Végül Darányi Kálmán miniszterelnök és Kánya Kálmán külügyminiszter számoltak be berlini útjukról. A minisztertanács negyedtizenkét órakor"-ért e véget. A kisgazdapárt az elszakított tatjjtgai kisebbségekért A független kisgazdapárt Eckhardt Tibor elnöklésével értekezletet tartott, amelyen megbeszélte az összes kül- és belpolitikai kérdéseket. A pártértekezlet foglalkozott a készülő választójogi reformmal, a folyamatban lévő lényeges külpolitikai tárgyalásokkal és az elszakított magyar kisebbség helyzetével, amelynek érdekében fokozott aktivitással fog síkraszállni. .....................Ilii—■■IMI«—■—Ii—WI«—■! Ha a vége jó... írta Dániel Ferenc Úgy mondom el, majdnem szóról-szóra, ahogy hallottam. Őméltósága karosszékének két karjára tette a kezét s lassan, majdnem unottan felállt az Íróasztala mellett. Röstelte az egész ügyet . . . óh, Istenem, hogy mi mindennel kell foglalkoznia az embernek . . . de nem leplezte, hogy e pillanatban komolyan haragszik. Pillanatig tűnődött, hogy mit csináljon? Egész lényétől távol állott a kemény és érdes hang, de mégis úgy határozott, hogy nem kimél semmit, nem kimél senkit, elvégre első, legelső és mindenekfölött való az Intézet érdeke, az Intézet tekintélye és megbízhatósága. Felemelte a hangját, úgy, hogy akaratán kívül is fölcsattant benne valami fenyegető, olyasmi, ami már a fegyvercsörgéshez hasonló. — Tehát ön a doktor Szirucsek! ön az, ugye? Mondja, ember, mondja csak, kérem, mit csinált . . .? Most látták egymást először. Szirucsek doktor ur a Vezér urat, a Vezér ur őméltósága Szirucsek doktor urat. Sajnos, amint látható, a találkozás fölött nem lebegett a derű hangulata s nem volt benne semmi kedélyesség. A Vezér komolyan haragudott és Szirucsek ur tele volt szorongással és rossz előérzetekkel. Állt, szinte bénán állt a ragyogó és tekintélyesen terpeszkedő íróasztal előtt s nem jött ajkára hang, valami szorongatta a torkát, nyelni is alig tudott. Mit csinál? Édes Istenem, hát mit csinált? Azt csinálta, amit mindig, amit már huszonkét év óta csinál, amióta szerencséje van az Intézet kötelékébe tartozni. Dolgozik szorgalmasan, óvja az Intézet érdekeit, első, aki reggel elfoglalja íróasztalát és utolsó, aki délután elhagyja. Sohasem volt senkivel semmi baja, élt a remek, nagy kőpalotában, mint a szerény fűszál a hatalmas tölgyek tövében, huszonkét év alatt egyszer sem fordult elő, hogy raportra rendelték volna ... és most! Még jobban összébb ment kék lüszterkabátjában, cvikkerén keresztül baljós sejtelmekkel nézte az íróasztalt, a fejét lehajtotta s miközben úgy érezte, hogy csillogó verejtékcseppek nyomakodnak ki a homlokán, erőltette a hangot, küzködött egyetlen szóval, de nem jött ki a torkán semmi sem. — Nohát, nézze meg, doktor úr, hogy mit csinált. Őméltósága felemelt az asztaláról egy folyószámla-ívet, a hozzácsatolt levéllel együtt, kilépett a diszkréten fénylő iróasztal-bástya mögül és eléje tartotta. — A maga műve, nézze meg, kérem. A Dunántúli Agrárművek küldte vissza ezt a folyószámlakimutatást. Az összeadásban van a hiba, a Dunántúli terhére. Mi tartozunk neki és az öszszeadásban mégis mi követelünk tőle. Micsoda blamázs! Megrázta a számlát. Csak úgy csörgött a papír a kezében . A levél meg csupa gúny és felelősségrevonás. Itt nem lehet szépíteni semmit. A Dunántúlinak igaza Van. Menthetetlen hanyagság történt... Ráfricskázott az aláírásra. A kékceruzás aláírásra, amely két másik szerény firkantás mellett hatásos vonalakkal jelezte, hogy „Dr. Szir.“ — A Dunántúli nem tudja, hogy mi ez a kriksz-kraksz. A Dunántúli azt sem tudja, hogy ön, doktor úr, a világon van. Érti, nem tudja! De tudja, hogy én vezetem az Intézetet, tudja, hogy az Intézet én vagyok ... és most ezt kapom maga miatt. Visszadobta a papírokat az Íróasztalra, a hangja keményen csattogott. — Érti, kérem, maga miatt! A maga tűrhetetlen hanyagsága miatt. Végigmérte hivatalnokát tetőtől-talpig és éles mozdulattal fordított neki hátat. Ezalatt az egy perc alatt csodálatosan felizgatódott s maga is érezte már, hogy komolyan, a lehető legkomolyabban haragszik. Felkapta égő szivarját a porcellán hamutálcáról és felindultan lépett az ablakhoz. Szirucsek úr torkán végre remegve mászott ki egyetlen szó: — Bocsánat . . . De ahogy a Vezér, megkeményedett pillantásával, visszanézett rá, nem jött ki utána több. Ott maradt valamennyi a szive tájékán, elkezdtek gyűlni, rohamosan gyülekezni s máris úgy nyomták, szorították, mint könyörtelen vasmacok. Istenem, alighanem vége mindennek! Huszonkét év van mögötte, — a huszonharmadikat már aligha fogja itt tölteni. Nem is lehet másként! Az Intézet tekintélye engesztelő áldozatot követel ... és ki lehetne az áldozat, nohát, mondd meg Szirucsek, kérlek, ki lehetne az áldozat . . . ? Őszintén szólva, valami ilyesfélén tűnődött a méltósága is. Erősen szívta a szivarját, a kezét zsebrerakta és azt gondolta, hogy példát kell statuálni, de mielőtt kitenné innen, még kiadósán le is kell hordania. Kiadósán, keményen, gorombán. Hadd értse meg, hogy mit csinált s tartsa maga is természetes következménynek, hogy a megoldás csak ez lehetett! Az Intézet méltósága és megbízhatósága . . . no, régi bankharcosok voltak ők mind a ketten, nem csoda, hogy ugyanazt gondolták! Odakünn november volt, csúnya, ködös november volt idebenn is. Esett a hó, szűzi fehéren maradt meg a háztetőkön, de locsok lett belőle, áradó pocsolyatenger, amikor a földre hullott. Nem volt biztató még az idő sem. Hiszen, ha sütött volna a nap . . .? Hiszen, ha odakünn virágzottak volna a fák és nem november, hanem május lett volna . . .? Mit tudjuk azt mi, hogy mi minden alakítja jóra vagy rosszra a gyarló ember sorsát! Sűrű ködtengerből nagy pelyhekben hullott a hó sóméltósága zordan és kérlelhetetlenül csak arra gondolt, hogy: leszidni, lekapni a tíz körméről és kidobni. Na, lássuk! Visszafordult az ablaktól. Kemény, volt az arca és zord a pillantása. — Nos maga? Eltelt egy nehéz, szomorú perc, amíg választ kapott. — Igenis. — Gyermekei vannak? — Igenis, kettő. Egy fiú, meg egy leány. Oh, tehát családos ez a doktor Szirucsek. Egy fiú, meg egy leány. Persze, iskolások. És feleség. Hm, család . . . Kezdett a najp kisütni. Schmidt Guidó osztrák külügyi államtitkár elhalasztotta római állát Bécs, nov. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának telefonjelentése.) Az osztrák-olasz kereskedelmi egyezmény ratifikálása e hó végére volt tervbe véve és Schmidt Guidó külügyi államtitkárnak Rómába való utazása már hetekkel ezelőtt november 27-re volt kitűzve. Hogy ez az utazás elmaradt, az különféle találgatásokra adott alkalmat, annál is inkább, minthogy nyilvánvaló volt, hogy az osztrák külügyminisztérium vezetője a szerződés aláírásának alkalmát fel fogja használni az olasz kormány tagjaival való megbeszélésre. Sőt a magyar miniszterelnök és külügyminiszter berlini útja előtt felmerült az a kérdés is, hogy nem volna-e időszerű, hogy Schmidt államtitkár római, látogatása alkalmából a magyar kormány képviselője is Rómába utazzék, hogy a római egyezmény körül időközben felmerült kérdéseket egyöntetűen vitassák meg. Minthogy azonban ez az utóbbi indok nem volt sürgető erejű, az osztrák államtitkár utazását elhalasztották. A szövetségi gyűlés költségvetési tárgyalása alkalmából dr. Finder államtanácsos — aki az osztrák kormány legmérvadóbb tanácsadói közé tartozik — hangsúlyozta annak szükségességét, hogy a római hármas egyezmény fenntartása és megerősítése végett okvetlenül szükségessé fog válni, hogy a három kormány kiküldöttei közelebb találkozzanak és a kívánság a jövő év elején valóban teljesül. A duce és később a magyar kormány tagjainak berlini látogatása után már az európai közvélemény megnyugtatása szempontjából is célszerűnek látszik, hogy a három hatalom megbeszélést folytasson, amelyen azonban a hármas egyezmény alapja nem szenved rázkódtatást, legfeljebb az európai külpolitika közös alapon való folytatásának újabb irányelveit fogják megbeszélni. N. T. 3 Genf, nov. 30. A Népszövetség pénzügyi bizottsága kedden foglalkozott Magyarország gazdasági és pénzügyi helyzetével. A délelőtt folyamán meghallgatta Royal Tylert, a pénzügyi bizottság budapesti képviselőjét, valamint Bruce-t, a Magyar Nemzeti Bank tanácsadóját. A délutáni ülésen került sor dr. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter expozéjára, aki a pénzügyi bizottság ülésén Velics László berni követ, a Népszövetség melletti állandó külképviseletünk vezetője, Bartók László követségi tanácsos, Csizik Béla pénzügyminisztériumi tanácsos és Quandt Richard, a Magyar Nemzeti Bank igazgatóhelyettese kíséretében jelent meg. Dr. Fabinyi Tihamér előadása első részét az 1936/37. költségvetési év tényleges eredményei ismertetésének szentelte, kiemelve, hogy a világválság kitörése óta eltelt deficites évek után ez volt az első pénzügyi év, amelynek végén deficit helyett kiegyensúlyozott helyzet mutatkozott. Ezután a jövő évi költségvetésre vonatkozóan folyamatba tett előkészítő munkálatokkal foglalkozott és kiterjeszkedett a közalkalmazotti illetményeknek a jövő évi január elsejével hatályba lépő emelésére, a kormány által tervbe vett mezőgazdasági aggkori munkásbiztosításra és más kiemelkedő problémákra. Igen behatóan tárgyalta a külföldi adósságok rendezését, ismertetve nemcsak az alapelveket, hanem a már létrejött megállapodásokat, valamint azezirányban még folyamatban lévő tárgyalásokat. Rátért külkereskedelmünk eredményére, a devizagazdálkodásra, a Magyar Nemzeti Bank és a pénzintézetek helyzetére. Végül összefoglaló képet adott az ország gazdasági viszonyairól. A csaknem egy óráig tartó előadást hosszabb eszmecsere követte, amelynek során a pénzügyminiszter részletes választ adott mindazokra a kérdésekre, amelyeket a bizottság elnöke és egyes tagjai hozzá intéztek. A pénzügyminiszter nem utazik Londonba Genf, nov. 30. Dr Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter kijelentette, hogy a pénzügyi bizottság jelentésének megszerkesztése után legkésőbb e hét végén visszautazik Budapestre. Arra a kérdésre, hogy mi igaz abból a hírből, mintha Génfből Londonba is szándéka volna ellátogatni, a pénzügyminiszter azt válaszolta, hogy ennek a hírnek semmi alapja sincs. Fabinyi pénzügyminiszter a Népszövetség pénzügyi bizottságában ismertette Magyarország pénzügyi helyzetét Bernát herceg állapota javult Amsterdam, nov. 30. Hírt adtunk arról, hogy Bernát herceget, a trónörökösnő férjét, súlyos gépkocsibaleset érte. A herceg állapotáról kedden délután a következő jelentést adták ki: A kezelőorvos meg van elégedve a sebesült állapotának javulásával. A herceg visszanyerte eszméletét és ismét érdeklődik környezetének tagjai iránt. Sokat alszik. Teljes szellemi frisseségnek örvend. Eddig semmiféle szövődmény nem lépett fel. Julianna trónörökösnő anyjával, Vilma királynővel együtt az egész keddi napot a kórházban töltötte a herceg betegágyánál.