Pesti Hírlap, 1938. január (60. évfolyam, 1-24. szám)

1938-01-01 / 1. szám

2 msmm Bátíióvásárlás — bizalom Kérdése Tereton. Magy. kir. és udv. hangszergyár ?3»—?ob vii,­ Rákóczi-ut 60. Az ország legnagyobb és legszebb rádióterme Hitler elküldte fényképét darányinak és Kányának Erdmannsdorff budapesti német követ pénteken, megjelent Darányi Kálmán miniszterelnöknél, akinek átnyújtotta Hitler kancellár meleg emléksorokkal el­látott, ezüstkeretbe foglalt fényképét. A kancellár, Kánya Kalmárt külügyminiszternek is elküldötte ha­sonlóképpen ezüstkeretbe foglalt fényképét. A felvidéki magyarság részvéte a romániai választás magyar mártírjai iránt A felvidéki magyarság a képviselőválasztás alkal­mából üdvözlő táviratot küldött a romániai magyar párthoz. „A csehszlovákiai egyesült keresztény szo­cialista és magyar nemzeti párt a távolból­­— írják a táviratban — aggódó testvéri szeretettel kísérte figyelemmel a Romániában lefolyt választási harcot, amelyet számos hű magyar halálos áldozata tett örökké szomorúan feledhetetlenné. Az Egyesült párt mélységes részvétét tolmácsolja mártírtagjainak ko­porsója fölött.A villa sorakozik egymás mellé. Ugyanaz a vasrá­csos kapu, ugyanaz a pár lépés a kis kerten ke­resztül, ugyanaz a bejárat. Ha Mikinek a saját soffőrje lett volna ott, az a pontos ház előtt állt volna meg. Elégszer hozta gazdáját Bandiékhoz. De ez a taxi-soffőr nem jól látta a számokat a téli sötétben és a hetvenegyes helyett megállt a het­­venhármas előtt. Miki gyorsan fizetett, kiugrott a kocsiból, átsietett a kerti ösvény ropogó haván és becsöngetett a földszinti lakás sötét bejáratánál. Ismeretlen szobalány nyitott neki ajtót. Ez még nem keltett gyanút benne. Ekkora estély al­kalmával kisegítő személyzetet szokás felvenni. — Nézze csak, fiam — mondta Miki a szoba­lánynak —, itt van magának egy pengő. Én most tréfás meglepetést fogok csinálni. Maga kinyitja nekem az ebédlőajtót, amilyen szélesre csak lehet. Ebben a lakásban nem Bandiék laktak, hanem egy öreg bankigazgató-házaspár. Miki számára teljességgel ismeretlen. Bankigazgatóék éppen va­csorát adtak, amolyan kisebbfajtát, szmokingosat, tíz vendéggel. Csupa idős házaspár ült az asztal körül. Már a feketénél tartottak, negyedtizen­egyre járt az idő. Miki délcegen benyargalt az ebédlőbe. — Itt vadot, deletet, én vadot a Mitite. Delmet vadot, delmet lettem ujra... Körülbelül itt eszmélt arra Miki, hogy valami borzasztó dolog történt. Először is nem estélyi környezetbe nyargalt be, hanem ültetett, csekély népességű vacsorához. Aztán csupa vadidegen ar­cot látott magára meredni.­­Sőt a reá meredők egyike, a bank-főügyész tiszteletreméltó és koros ívesége, nagyot sikoltott és elájult. A magyar katolikus püspöki kar a Szent Ist­ván jubileumi­ évet meghirdető közös pásztor­levelet adott ki, amelyet az ország valamennyi templomában a Szilveszter-esti évvégi ájtatosság keretében olvastak fel a híveknek. A közös püspökkari pásztorlevél bevezetésé­ben hódolni hívja a nemzetet a szent király em­léke és országos körútra induló szent jobbja elé, mert mindaz, ami nemzeti életünk maradandó ér­téke, az ő nagy lelke virága s az ő rendületlen hitének sugallata. A hit volt ereje, az sugallta in­tézkedéseit, diktálta törvényeit, az edzette karját, mikor a kardot forgatta, hittel építette országát és egyházát egyaránt. Ez a kishitűséget nem is­merő hit magyarázza Szent István nagyságát egyéni életében. Ő megértette, hogy a keresztény férfi eszménye: szentnek lenni a trónon éppúgy, mint a legkisebb kunyhóban, a magánéletben a lelki tökéletesség törvényeit éppúgy megvalósí­tani, mint a nyilvánosság előtt azt hirdetni, ma­gán- és közerkölcs között különbséget nem tenni, mert ha az egyéni példa nem fedi a nyilvános vallomást, akkor az utóbbi is hitelét veszti. Szent István sorsdöntő történelmi sikerének az a ma­gyarázata, hogy szent életével tanított. A családi élet szentsége Hite és buzgalma — fejtegeti tovább a közös pásztorlevél — ott tündöklött elsősorban, ahol a földi boldogság bölcsője ring­ a családi körben. Az életszentség Szent István házában családi vonás. Olyan keresztény otthon, melyben az apa, az anya, a fiú és a nevelő is a szentek glóriájával ékeskedik, az uralkodóházak történetében példa nélkül áll.­­• A szétzilált és békéjét vesztett modern család jól term­é, ha a magyar szent család falai közé többször zarándokolna okulni és ihletet me­ i inteni. Ott megtanulná mindenki, hogy a lélek­ egyedül a csodaszer, mely az annyiszor mostoha és irgalmatlan élet nehézségei közt fenntart és eligazít... Ha belépnének Szent Gellért cellá­jába, ráeszmélnének, hogy az otthon békéje, a család öröme, szülők reménye s gyermekek bol­dogsága nem földi adottságokban rejlik, hanem a világosságban és erőben, melyet Isten kegyelme áraszt s melyet, ha otthon és iskola szent céltuda­tossággal és egyetértőleg szolgál, akkor remélhető a megszentelt családon keresztül a magyar sors jobbrafordulása. Az osztályellentétek kiegyenlítése A körlevél következő részében a szent király­nak a legkisebbek felé is ragyogtatott "jóságával foglalkozik. A róla ezen a téren a krónikákban Nekem ezt a történetet már két nap múlva el­mesélték. S mikor harmadnapra Mikivel találkoz­tam, rögtön megkérdeztem tőle: — Te, Miki, igaz ez a bámulatos történet? — Igaz — bólintott ő komoran. — Hogyan érezted magad? — Képzelheted. Borzasztóan. A legborzasz­tóbb az volt, hogy sem a nyargalást, sem a mon­dókát nem tudtam abbahagyni. Mialatt a vadide­gen társaság dermedten meredt rám és az illető hölgy elájult, én kínomban tovább szavaltam a felypítő szónoklatot és tovább vágtattam a vesz­­szőparipával. De roppantul elszomorodtam. Mond­hatnám: bánatosan nyargaltam és selypítettem — És aztán? —­ Aztán semmi. Körülnyargaltam az asztalt és Ugyanúgy, ahogy betoppantam, eltűntem. Mint valami lidérces álom. A társaság azt hihette, hogy egy elszabadult elmebajos rontott be közéjük, esetleg ők maguk őrültek meg. Én mindenesetre gyorsan a szobalányt kerestem. Az még ott állt tátott szájjal az előszobában, elképpedve tartotta a bundámat. A vesszőparipát eldobtam, gyorsan ki­kaptam a bundát a kezéből és pánikszerűen kime­nekültem az idegen villából. Mire azok felocsúd­hattak, én már bemenekülten a jijw­áijjtapz- Ott az előszobában leültem egy széknMMwSNfg félóráig bámultam magam elé. Mig . THffisszeszedtem magam és bementem a bálba. De m­u­s nár gyalog és szótlanul. Szóval Miki nagyon nyomo­ttan viselkedett ezen a gyermekbálon. Én annál jo­bban mélattam­ most, mikor történetét elmondtam. Hálából a­ fieki is, az olvasónak is boldog újévet kívánok.­­ I /­­V feljegyzett bájos egyszerűségű esetek intelmet nyújtanak arra, hogy az osztály­ellentéteket csakis lélekkel és a keresztény hit sugallatai szerint lehet kiegyenlíteni. Áldást osztó jobbkezének azért kel­lett fennmaradnia, hogy mindenki ráeszméljen: hol rejlik bármely kor társadalmi válságának or­vossága. Mert fontos a célszerű gazdasági rend, üdvös az átgondolt törvényes intézkedés, szüksé­ges a hatósági beavatkozás, de mindenek fölött az irgalmas szamaritánus lelkére van szükség, aki nem köti magát a holt paragrafus formáihoz. — Ha ez a szentistváni szellem fogja ihletni szociális törvényhozásunkat, — mondja a kör­levél — ha az ő példájából fogják megtanulni a hatalmasok és gazdagok, mint kell nehéz hely­zetben lemondást gyakorolni és bajokkal küzködő embertársaink segítségére sietni s ha e vigasztaló látvány meggyőzi majd a szenvedőket is, hogy nem hagyják őket cserben, mert a keresztény szeretet tüze ma is lángol, akkor bizhatunk, de csakis akkor, hogy az a szörnyű válság, mely fe­nyegeti hazánk, de az egész világ rendjét és bol­dogságát is, a megértést termelő keresztény lelki­ség áldásos befolyása alatt elsimul s a XX. század újból megbékélt szent testvériségben egybeforrt nemzetet fog a Duna-Tisza táján találni. Majd a szent királynak a szentség követelmé­nyeit az államkormányzás terén alkalmazó mun­kásságával foglalkozik a püspökkari közös pász­torlevél. Ő az életbe ültette át Szent Ágostonnak a keresztény uralkodóról rajzolt eszményi képét. A felszínes gondolkodó talán úgy látja, hogy Szent István egész államférfius bölcsesége temp­lomok építésében, püspökségek alapításában és a kötelező vallásgyakorlat elrendelésében merül ki. — Pedig ha bármely kormányzatnak sike­rülne a népet újból Istenhez visszavezetni s min­den lélekben elültetni a tudatot, hogy elsőrendű polgári kötelesség a szent hit parancsait megtar­tani,­­ akkor nem volna szükség büntetésre, rend­őrségre és börtönökre, mert az Isten útján járó nép az állam rendjének is leghűbb őre volna. Épp azért Szent István kormányzati lángésznek is bi­zonyult, amikor­ báre evangéliumot a polgári élet alaptörvényévé is emelte — mondja a közös fő­pásztori szózat, azután pedig igy folytatja: Az ököljog és a pogányság szellemidézői — Ma világszerte hajsza foly csodaszerek után, amelyekkel népeket megmenteni és fenyegető ve­szedelmet elhárítani lehet s nem egyszer kárho­­zatos kísérletek a legszentebb hagyományokat is kockáztatják. Az ököljognak éppúgy jelentkeznek szószólói, mint a lealkonyult pogánysága­ik bohóc­kodó szellemidézői, a levitézlett ál­szocializmus harsonásai éppoly hangosak, mi a faj- és vér­­imádás megszállottjai. De n­­­lkük szüntetett meg bajt, békített meg népeket s forrasztott össze lelkeket? A felelet vajmi siralmas! Meg gondolatlan kísérletek, felelőtlenül tolakodó törp vezéregyéniségek követelőzései és f­enyegetőzése - aggasztó bizonytalanságot okozhattak, de gyó­gyulást nem hoztak. Az emésztő gondok között felüdülés hazai történelmünk legnagyobb gyéni­­ségének iskolájába visszavezetni a nemzetet s ráeszméltetni, hogy Szent István megőrzött min­dent, ami a magyar vérben és fajban érték és erő, de nem hívta ki vele a végzetet, hanem meg­szentelve az isteni kinyilatkoztatás és kegyelem kincseivel, a szüntelen emelkedés útjára vezette az országot. Befejezésül a körlevél arra mutat reá, hogy a szent királynál nagyobb magyar nem volt. Két­ségtelen, hogy a magyar nemzeti lét és nagyság alapfeltétele a szentistváni szellem, alkotmány és kormányzati irány, mely a hit és polgári élet szövetségét, egyház és állam barátságát, jobb és keresztény erkölcs összefonódását a szent korona misztikumában, nemzeti hagyományainkban és népszokásainkban egyaránt juttatja kifejezésre. — S ha majd idezarándokolnak hozzánk az összes nemzetek — írja a főpásztori szózat — hódolni a szentségi Üdvözítőnek, azért, hogy ne­künk Szent Istvánt adta, tárjuk a világ szeme elé azt a csodálatos tényt, hogy minden pogány­­kodás dacára és közepette, az ég és föld ezeréves szövetsége Magyarországon ma is fennáll s értes­sük meg az egész emberiséggel, hogy amíg ne­künk az örvény szélén ez ítétt menedékünk, a fenyegetett világrendnek is csak e szellem utján vit­a abadulás reménye. A közös főpásztori szózat után az ország min­den templomában imádkoztak a külön erre az alkalomra, a Szent István jubileumi év megnyi­­­tására írott és a püspöki kar által jóváhagyott hálaadó imádságot azért a 900 esztendőért, ame­lyet Szent István az ő bölcseségével alapozott meg ss biztosított a magyar nemzetnek. A katolikus püspöki kar pásztorlevele a Szent István-év megkezdéséről A pásztorlevél „az ököljog és lealkonyult pogányság szellemidézői és a faj- és vérimádás megszállottjai“ ellen „Szent István megőrzött mindent, ami a magyar vérben és fajban érték és erőt. PESTI HÍRLAP 1­938. január 1., szombat.

Next