Pesti Hírlap, 1938. szeptember (60. évfolyam, 196-220. szám)
1938-09-01 / 196. szám
1938 szeptember 1., csütörtök PESTI HÍRLAP A Temps szerint „a szemhatár ma kissé derűsebb” Párizs, aug. 31. A Liberté jelentése szerint Bonnet külügyminiszter a közeljövőben megbeszélést folytat gróf Welczek párizsi német nagykövettel. Viszont — bizonyos szárnyrakelt hírekkel ellentétben — nincsen szó arról, hogy Franciaország jegyzéket intézzen Berlin címére. Politikai körökben megelégedéssel állapítják meg egyébként a nemzetközi helyzetben tegnap beállott enyhülést és azt, hogy ez az enyhülés ma tovább tartott. Igen figyelemreméltó tünetnek tartják azt is, hogy a német sajtó hangja ma reggel érezhetően megenyhült. A párizsi lapok nagy elismeréssel írnak az angol kormány szilárd és egyben mérsékelt és bölcs magatartásáról. A szemhatár — írja a Temps — ma kissé derűsebb. Ez az eredmény elsősorban az angol diplomácia csodálatraméltó kitartásának köszönhető. Magától értetődik — folytatja a lap —, hogy a francia kormány, amely a francia-csehszlovák egyezmény következtében tartózkodó magatartásra kényszerül, pontosan értesül az angol diplomácia minden lépéséről és teljes mértékben helyesli azokat. A két nagyhatalom célja azonos és ez a közös cél: a béke. A Temps tiltakozik a gyáva fatalizmus ellen, amely a háborút kikerülhetetlennek mondja. Époly kevéssé lehet kikerülhetetlen háborúról beszélni, mint ahogyan nincsen kikerülhetetlen öngyilkosság sem. Kérdés, várjon Európa öngyilkosságot akar-e elkövetni. Az angol diplomácia tevékenysége példát mutat arra, hogy miképpen lehet küzdeni ez ellen a hazug fatalizmus ellen. Az igazság az, hogy Európa sorsa ebben a pillanatban Hitler kezében van letéve. Hitler gyakran s nyilvánosan a béke bajnokának mondotta magát. Semm okunk sincsen arra, hogy kétségbevonjuk Hitler őszinteségét, viszont eki sincsen oka annak feltételezésére, hogy Németország bekerítési kísérlete és békés fejlődése ellen irányuló módszeres összefogás áldozata. De még ha az egyik táborban háborús szándék állana is fenn, a béke sorsa felett még akkor sem kellene kétségbeesnünk, hanem mindent el kell követnünk a háborús szándék megfélemlítésére, vagy annak módosítása végett. Mindaddig pedig, amíg a háborús szándék létezéséről bizonyságot nem nyerünk, a háború bizonyára elkerülhetőnek látszik. (MTI) A német birodalmi újságok Horthy kormányzóék dunai útjáról Berlinből jelentik: Német birodalmi újságok részletes és színes tudósításban számolnak be Horthy Miklós kormányzónak és a főméltóságú asszonynak dunai útjáról. A kormányzói pár vasárnap délelőtt fél 11-kor Linzben Kaltenbrünner államtitkár és Eigruber körzetvezető kíséretében a dunai flotilla állomására ment a város pazar, zászlódíszes utcáin. Degenhardt kapitány, a dunai flotilla parancsnoka üdvözölte a kormányzót, aki a tisztikar kíséretében megtekintette az Alberich-hajót. A magas vendégek 11 óra tájban szálltak fel a Zsófia magyar termesgőzösre s a partot szegélyező sűrü embertömeg lelkes ujjongása közben indult útnak a hajó, amelyet a dunai flotilla Alberich-je követett, fedélzetén a díszőrséget álló tengerészekkel, majd a Franz Schubert, a német díszszolgálat tagjaival. A Duna partján minden község házain magyar és német zászlók lengtek, a lakosság mindenütt a kikötőhelyeken tolongott és piros-fehér-zöld zászlócskákkal kezükben éltették a kormányzói párt. A szembejövő német és magyar gőzösök mind zászlódíszt öltöttek, a hidakon transzparensek feszültek, ezzel a felírással: „Az Ostmark üdvözli Németország barátját!“ így haladt a Zsófia a lapályos, majd romantikus vidéken a parton elhelyezett mozsarak durrogása köz-ben. Ahol csak lehetett, a gőzös közel a parthoz vonult el s a kormányzó a lakosság üdvözlését látható megindultsággal köszönte meg. Bécs fölött húsz kilométerre, Klein-Höfleinnél a Zsófia horgonyt vetett s amikor leborult az éjszaka, a hegycsúcsokon fellobbanó tüzek köszöntötték a kormányzót. Hétfőn reggel fél nyolckor hagyta el a kormányzó és felesége Hainburgnál Németország területét. A parton a haderő egy díszszázada és a különféle nemzeti szocialista alakulatok képviselői állottak s a magyar és német lábjukkal feldíszített hajóállomást óriási embertömeg vette körül. Az Alberich és a Franz Schubert a folyam szepén állottak fel, a fedélzeten a kormányzó díszkiséretével s közöttük a katonai zenekar hangjai mellett útnak indult a Zsófia Budapest felé. (MTI.) Vasárnap a Tiszán írta Lukács József A nap forrón perzseli a vizet. A madarak kókadtan pilinszkéznek a forró levegőben. Néha pihegve a vizre buknak, megnedvesitik lihegő testüket s mikor újra felrepülnek, ezernyi vízcsöpp fröccsen szét róluk színesen, szivárványozva, mint a karácsonyi csillagszóró. A motorcsónakok berzenkedve ágaskodnak s viháncolnak, mint a fiatal csikók. A halkan suhanó vitorlások meg csöndesen úsznak, mint a vizszinre ülő nagy, fehér lepkék. A parton vasárnapi horgászok ülnek s egy-két bágyadt tehén legelészik. Cs. Nagy István, az öreg tiszai halász mindezt nem látja. Hatvan éve nézi már figyelő szemmel ezt a tájat. Megszokta. Csöndesen ül a Maros-Tisza ölelkezésében, bölcs nyugalommal szívja ki vénült, odvas pipáját s néha nagyokat köp a Tisza fodrozó vizébe. Gondolkozik. Van is min gondolkoznia. Hatvan éve járja a Tiszát. Úgy ismeri minden csöppjét, minden fodrát, mint a ladikja fenekét. Itt gyerekeskedett. Itt mulatozott víg halászlegény korában. Itt élte le egyszerű, de neki nagyszerű életét a Tisza mellett s most ime, jön ez az uj halászgazda, akiről senki sem tudja, kifiabolja, és mert akkor, amikor potom pénzért akarta átvenni a halat, azt mondta neki, hogy: „Annyiét meg nem adom, inkább visszafordítom a Tiszába!“ — felmondott neki. Elbocsátotta. Dr. Cs. Nagy István tiszai halászt. Akinek az ükapja is innen szakadt ki a Tisza mellől s akinek a Tisza volt a bölcsője, orvossága, bánata és öröme. — A gyüttment — morogta magában s megértése jeléül keserűt köpött a Tiszába. — Még hogy elbocsát. Engem, Cs. Nagy Istvánt. A piszok. Há' majd én megmutatom ... így emésztette magát a vén halász felháborodásában S jogosan. Az uj halászgazda valóban idegen volt. S csak úgy kapta meg a bérletet, hogy a városban lakó sógora ráígért a régi gazdára. Mikor aztán a bérlet kezére került, akkor a halászokkal úgy bánt, ahogy akart. A halárokat leszorította, kifogásolt, önkényüsködött és közben tollasodott. A halászok keserves keresetéből egyik házat vette a másik után. Jégeredéskor már elbocsátott két halászt, Benkőt és Fogast, akik most szégyenkezve kosárfonásból élnek. De Cs. Nagy már akkor megmondta. Csak őt merje elbocsátani. Azt nem ússza meg szárazon. Azt megkeserüli, az anyja mindenit . . . Vele nem babrál ki! Ez fülébe jutott a gazdának s csak alkalomra várt. Amint megjött az alkalom, elbocsátotta őt is. — Még van három napom — gondolta magában az öreg —, addig még a kezembe kerültecc. Nem kerülöd el a sorsodat . . . S ezt oly biztosan érezte, hogy egy pillanatig sem kételkedett: úgy lesz. Az Isten módot ad neki, hogy a halászbecsületen esett szégyenfoltot lemoshassa. Mert ilyen nem történt még a Tiszán. Hogy egy jöttment idegen csak úgy máról-holnapra elbocsásson valakit. S méghozzá a három legöregebb halászt. Hát majd megmutatja, hogy milyen is az a halászbecsület. Amíg Cs. Nagy Istvánt így gerjesztették a tüzes gondolatok, azalatt a Tiszára alkony borult. A vizet hűvös esti szellő borzongatta. A partmenti bokrok hosszúra nőtt árnyéka torz rajzokat vetített a sápadt Tiszára. Újszeged felől felhangzott a vartyogó békák koraesti hangversenye s messze az égen, halványan villódzott az esthajnali csillag. A Fogadalmi-templom felől mély harangdúgás reszketett át a levegőn s Cs. Nagy István, ősi, pogányul szent mozdulattal a Tiszába nyúlt. Megnedvesitette a kezét, keresztet vetett s ahogy eddig is tette hatvan éven át, imádkozni kezdett: Ért Atyám, jó Istenem, Erősítsd meg a lelkem, Adj a vizre, földre áldást, A halásznak békés szállást, Hogy a neved dicsérjük , Téged nagynak ösmérjünk . . . Mielőtt azonban az Áment kimondta volna, nagyot sóhajtott, felnézett az alkonyodó égre s mintha csak most értette volna meg az imádságot, amit hatvan éven keresztül gépiesen elmormogott, mégegyszer megismételte: — a halásznak békés szállást — s miközben az Áment is kimondta, érezte, hogy cserzettarcának árkaiban egy sósízű könnycsepp szalad szája szögletébe. A könnycsepp teljesen felforgatta Cs. Nagy István lelkivilágát. Nehéz, hörgő sóhajok szakadtak fel melléből. Kemény markolásu keze ökölbe szorult s csak arra kérte a jó Istent, bár most jönne ide a gazda, hogy belé tudná fojtani a szót. Mert fájt, nagyon fájt ez az elbocsátás Cs. Nagy Istvánnak. Az égető gondolatoktól szédülten kelt fel s elindult a halászkuckó felé. A Nap bíborvörösen bukdácsolt a csongrádi határ felé, a békák méltóságteljesen vartyogtak s éjszakai kóbor madarak kezdtek röpködni a viz fölött. Kiáltó hang futott végig a vizen s Cs. Nagy István füléhez verődött. Visszafordult s figyelt. A kiáltás megismétlődött. A csöndes esti vízcsobogás felerősítve sodorta feléje a hangokat s a halászban valami megmozdult. A hang irányába nézve, felismerte a gazdát, aki a túlsó parton állva, integetett feléje ■*— Nem ismert meg, — gondolta a halász. — Hahó, hó-ha ... — hallatszott újra hoszszan, elnyújtottad s Cs. Nagy István már bizonyosra vette, hogy amit megfogadott, az beteljesedik. Nyugodt, biztos kézzel oldotta el a ladikot s széles mozdulatokkal a túlsó part felé evezett. Mikor a ladik a parthoz verődött, a két em- Rendelet a budapesti és környéki élelmiszerüzletek hétköznapi zárórájáról A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter rendeletet adott ki a székesfővárosban és környékén lévő élelmiszerüzletek hétköznapi zárórája ügyében. Eszerint Budapest, Kispest, Pestszenterzsébet, Pestszentlőrinc, Rákospalota, Újpest megyei városok, Albertfalva, Csepel, Pesthidegkút, Pestújhely, Rákoshegy, Rákosszentmihály, Sashalom, Soroksár és Vecsés nagyközségek, valamint a Rákoskeresztúr nagyközséghez tartozó Bélatelep területén azokat a nyílt árusítási üzleteket, amelyekben túlnyomóan élelmiszereket, fűszerféléket, csemegét és állami egyedárusági cikkeket árusítanak — ideértve a szatócsüzleteket, vegyeskereskedéseket, tejcsarnokokat, cukorkás-, sütő-, mészáros- és hentesüzleteket —, hétfői napokon és a Szent István napját követő köznapon reggel hat óra előtt, egyéb köznapokon reggel öt óra előtt, illetőleg a mészáros- és hentesüzleteket az ilyen üzletek nyitvatartására nézve a 88.488/1924. K. M. számú rendeletben megállapított időpont előtt kinyitni és szombati napokon este nyolc órán túl, egyéb köznapokon pedig este hét órán túl nyitva tartani nem szabad. A rendeletben foglalt rendelkezések nem vonatkoznak a kizárólagos dohányárudákra, amelyeknek zárórája tekintetében a pénzügyminiszter rendelkezik. Werner Adolf zirci apáti titkos tanácsos A kormányzó a miniszterelnöknek a minisztérium nevében tett előterjesztésére dr. Werner Adolf zirci apátnak, a magyar országgyűlés felsőháza tagjának a magyar királyi titkos tanácsosi méltóságot adományozta. A legfelső kézirat a következő: Kedves dr. Werner! A magyar királyi miniszterelnöknek a minisztérium nevében tett előterjesztésére önnek a haza szolgálatában szerzett kiváló érdemei elismeréséül a magyar királyi titkos tanácsosi méltóságot adományozom. Kelt Budapesten, 1938 augusztus hó 20-án. Horthy s. k. Imrédy s. k. Kihallgatások a kormányzónál Horthy Miklós kormányzó szerdán délelőtt a kormány több tagját fogadta kihallgatáson. Mindenekelőtt Imrédy Béla miniszterelnök jelent meg az államfő dolgozószobájában és az általános politikai helyzetről, valamint a folyó kormányzati ügyekről tett előterjesztést. Utána Kánya Kálmán külügyminiszter, majd Rátz Jenő honvédelmi miniszter és Keresztes- Fischer Ferenc belügyminiszter voltak magánkihallgatáson a kormányzónál. A miniszterek tárcájuk körébe tartozó fontosabb kérdésekről tettek jelentést az államfőnek. A legközelebbi napokban a kormány többi tagjai is kihallgatáson számolnak be a kormányzónak az egyes minisztériumokat foglalkoztató fontosabb problémákról. A jövő évi munkaprogramul a minisztertanácsban A délelőtti órákban a kormány tagjai folytatták a kedden félbeszakított minisztertanácsot. Imrédy Béla miniszterelnök elnökölt a tanácskozáson amely immár nyolcadik napja tart, és amely a kormánynak a legközelebbi esztendőre szóló munkatervét állítja össze. A tanácskozást a kora délutáni órákban félbeszakították és este 6 órakor folytatták. Ezen az utóbbi tanácskozáson az összes hátralevő javaslatokat megbeszélés tárgyává tették. A kormány legközelebbi munkaprogramjáról, az ősszel beiktatandó törvényjavaslatokról és fontosabb kormányzati akciókról Imrédy Béla miniszterelnök fogja tájékoztatni az ország közvéleményét a vasárnap tartandó kaposvári politikai nagy-ügyűlésen. _____ A németországi püspökök pásztorlevele A németországi bíborosok, érsekek és püspökök augusztus végén tartott fuldai konferenciájáról közös pásztorlevelet adtak ki, amelyet vasárnap Németország valamennyi katolikus templomában felolvastak. A pásztorlevél megállapítja, hogy a támadások a katolikus egyház ellen nem lettek enyhébbek, amit az aláírók súlyos sérelmek terjedelmes felsorolásával igazolnak. A pásztorlevelet a következő püspökök írták a le: Bertram Adolf bíboros, Boroszló érseke, Faulhaber Mihály bíboros, München érseke, Schulte Károly József bíboros, Köln érseke, Jakab bambergi érsek, Gáspár paderborni érsek, Konrad freiburgi érsek, József Demjén fuldai püspök, Vilmos osnabrücki püspök, Lajos speyeri püspök, Rudolf trieri püspök, Mátyás würzburgi püspök, Kéry János rottenburgi püspök, Mihály regensburgi püspök, Antal limburgi püspök, József augsburgi püspök, Miksa ermlandi püspök, Péter meisseni püspök, Konrád berlini püspök, Kelemen Ágoston münsteri püspök, József Gothardt hildesheimi püspök, Albert mainzi püspök, Mihály eichstädti püspök, Simon Konrád passaui püspök, Hermann József aacheni apostoli adminisztrátor, dr. Hartz Ferenc schneidemühli prel. il., dr. Dietz János fuldai püspök koadjutora, József Nátán prel. ált. helytartó, dr. I Mansche prel. ált. helytartó. 3