Pesti Hírlap, 1939. január (61. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-01 / 1. szám
1939 Január 1, vasárnap Tegnap Ma rA szerencsecsomag Mint minden évben, most is elküldte a figyelmes belvárosi papírkereskedő a naptárcsomagot, melyet évtized előtt rendeltem egyszer nála: laza lapok ezek, piros és fekete számokkal és betűkkel, s névnapi feljegyzésekkel, melyek figyelmeztetnek, hogy ma van Etelka, Albin és Aggeusz napja. A csomagot minden év utolsó délutánján felbontom, s a laza lapokat egy kis állvány horgas tartóira erősítem. Apró szertartás ez, a búcsúzó idő egyik kis ünnepélye. Most is elkövetkezett az esztendő utolsó napja, s kézbeveszem a barna papírba burkolt csomagot, hogy letépjem a fedőlapot, s megadjam az időnek, ami az időé. A házakban, mindenütt a világon, malacot és fánkot sütnek, igazi és álkéményseprők kormozzák magukat, s a templomok megtelnek délután emberekkel, akik némán állanak a hideg félhomályban, s emlékeznek és reménykednek. Ennek az órának megvan a varázsa: szorongás és remény, emlék és engesztelés, dac és fogadkozás vegyülnek benne. A karácsonyi varázsban van valami földietlen, isteni; az év utolsó délutánja földi, emberi. Ez a mi óránk, az emberi eszmélet órája. No, most fölbontom a kis csomagot, felszögezem az új naptárt a tartóra, aztán megyek dolgom után az időben, az isteni és emberi törvény szerint. Egy mozdulat még, s föltépem a barna csomagolópapírt... de ez a mozdulat lassú, tétova. Megemelem a kis csomagot, — súlya nem nagy, harminc deka mindössze! — s mintha a végzetet emelném, mely egyszerre lehellet és ólom. Mi van ebben a csomagban? Háromszázharmincöt papírlap, semmi más. Holnap már jegyzetet irok az első lapra, egy ember, vagy egy feladat nevét, holnapután elforgatom az első oldalt, s aztán kezdődik valami... mi is kezdődik? Az emberi rend és az embertelen titok, az idő elemei vegyülnek majd e lapokon, különös összhanggal és érthetetlen következéssel. Ebben a csomagban minden benne van. Napok vannak benne, melyeket a naptár közömbös fekete betűkkel jegyez majd, de igazi tartalmuk a selyemfényű tavaszi napsütés lesz, az élet boldog, kamasz nyújtózása, egy márciusi reggel inasfüttye, összetétel rigóból, női szemek pillantásából, teljesen oktalan és reménytelen életörömből, s éppen olyan oktalan és reménytelen életbölcsességből. S más napok vannak benne, mikor megállunk a tenger partján és egy másik életre, kenyérfákra és dobverésre emlékezünk, melyek vágyat és fájdalmat dobolnak világgá az őserdőben, titokzatos ütéssel, mintha egy szív dobogna valahol. És éjszakák vannak benne, egyedül a végzettel és a munkával, szemközt egy szóval, mely egyszerre megszűnik szó lenni, átalakul fogalommá, s leteper, vagy letiprod ... S délutánok vannak benne, mikor a nyár úgy alszik a patak partján, lapulevelek, fodormental és kakukfű között, mint egy sebesült, bujdosó harcos, aki elmaradt az ütközet mögött, s már nem is akar mást, csak mégegyszer teleszívni tüdejét és eszméletét a világ illatával és az élet emlékeivel. S szeptemberi délután féliratok vannak benne, mikor a Margitsziget jegenyékkel szegélyezett felső végében megáll a vándor, megnézi az óbudai hajógyárat és az újlaki templom körvonalait, s hallja, amint a füves után egy nő, halkan és forró szájjal, éppen egy óriásit hazudik valakinek. És a tél lesz benne kályhával, politikával és magánnyal, s remélhetőleg vörösborral is. S a remény és esély kancsi szemvillanása is benne lesz, s a halál és szomorúság csukottszemű hallgatása. S még valami van benne, aminek nincs neve: a titok, az A legutolsó napokban a cseh-szlovák sajtó és rádió minősíthetetlen hangon, sőt lehet mondani, nyomdafestéket nem tűrő hangon intéz támadásokat a magyar állam közigazgatása és kormányzata ellen. A magyar kormány ismételten megkísérelte úgy Prágában, mint Pozsonyban hivatalos utón megállapítani, hogy mi rejlik a Magyarország ellen szórt és amint a bécsi rádió szlovák és ruszin nyelvű leadása is bizonyítja, külföldre is továbbadott valótlanságok és rágalmak mögött. Biztatásokat kapott, de a hírszolgálati hadjárat nem szűnt meg. A magyar kormány a mai napon újból felhívta a prágai kormány figyelmét, hogy ezt a fokozódó agitációt Magyarország ellen, amelyet úgy Cseh-Szlovákiában, mint Cseh-Szlovákián kívül folytatnak, nem nézheti tétlenül. Nem kívánja azon az utón követni a cseh és a szlovák hírszolgálati szerveket, amelyet azok maguknak választottak. Nem tartja méltóságával összeegyeztethetőnek, de praktikusnak sem, hogy ezt a szokatlan hangnemet átvegye, amely sem Magyarország, érthetetlen, amit egyformán nem értenek majd Etelka, Albin és Aggeusz. Megemelem a kis csomagot, s a mozdulat — most látom — óvatos és nehézkes. Különös csomag ez, igazi szerencsecsomag. Szilveszter este bontogatnak ilyen tréfás dobozokat, tele tombolához szükséges arany malaccal, kis, szurtos kéményseprővel, lóherés patkóval. Szerencsecsomag, melynek fedőlapját óvatos újakkal szakítom le, s amíg az első oldal pirosbetűs szövegét olvasom, kíváncsiság és áhitat, öröm és kétely, tudatlanság és szorongás, közöny és lelkesedés hangszerelését hallom. Már hangos az élet, igen... No, kezdjük el mégegyszer, Isten nevében, s szép rendben, ahogy a napok és a naptár lapjai forognak. Márai Sándor, sem Cseh-Szlovákia érdekeit nem szolgálhatja. Továbbra is a legjobb viszonyt kívánja fenntartani szlovák szomszédjával, amelynek előfeltételét úgy külföldön, mint magyar földön megteremtette. Sajnos, a magyar közönség széles rétegei, amelyek eddig a legnagyobb barátsággal viseltettek a szlovákokkal szemben, a szlovák sajtó hangja és a pozsonyi szabadtéri előadások után kezdenek meghökkenni és önkéntelenül felvetik azt a kérdést, vájjon a minden bevezetés nélkül, mintegy parancsszóra megindult magyarellenes agitáció nem azt a célt szolgálja-e, hogy befolyást gyakoroljon a meglepetésszerűleg elrendelt szlovák népszámlálás eredményére. Hiszen emberileg nem volna érthetetlen, ha a szlovákiai magyar kisebbség a mesterségesen táplált terror nyomása alatt és a magyarbarát szlovákság a költött magyarországi rémhírek hatása alatt olyan magatartást tanúsítana, amely a szlovák közigazgatási hatóságokelőzetesen kihirdetett optimizmusát a népszámlálás eredményét illetően alátámasztaná. Újabb magyar lépés Prágában a cseh-szlovák sajtó és rádió példátlan durva támadásai miatt Nyomdafestéket nem tűrő hangon folyik ellenünk az uszítás . A váratlanul elrendelt népszámlálás befolyásolása Baloldali kép: vitéz Imrédy Béla miniszterelnök programbeszédet mondja Hejőcsín. Mellette jobbra vitéz Bárczay Ferenc, Jaross Andor miniszter, vitéz Rátz Jenő, balra vitéz Borbély-Maszky Emil főispán. Jobboldali kép: gróf Csáky István kigyminiszter Miskolcon a főispáni hivatalban átveszi az ózdi kerület mandátumát. PESTI HÍRLAP