Pesti Hírlap, 1939. február (61. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-01 / 26. szám

2 képviselői között megbeszélések folytak kereskedelmi ügyekről. Sir John Nall képviselő megkérdezi, folytatnak-e tárgyalásokat a közel­jövőben az angol és német kor­mányok között Chamberlain: Nem. Malcolm MacDonald gyarmatügyi miniszter be­jelentette, hogy a palesztinai értekezlet remélhetőleg jövő kedden­­ megnyílik. T. Smith felvilágosítást kér a miniszterelnöktől a csehszlovákiai helyzetről. Chamberlain miniszterelnök: A kincstári kancel­lár már nyilatkozott a Cseh-Szlovákiával folytatott kölcsöntárgyalások befejezéséről. Ezenkívül az egyet­len újabb figyelemreméltó fejlemény az a békés el­intézés volt, amely a cseh-szlovák és magyar kor­mány között bizonyos január 6-iki és 10-iki határ­­incidensek ügyében létrejött. Mander ellenzéki szabadelvű: Meg van-e elégedve a miniszterelnök azzal a boldog új élettel, amelyet most a cseh-szlovák nép élhet? Chamberlain nem felel. Pscel­l­YÓKLAP 1939 február 1, szerda Chamberlain az olaszországi látogatásról Az interpellációk befejeztével ■Chamberlain mi­niszterelnök tájékoztatta a Házat római látogatása felől. Őszinte örömmel üdvözöltem — mondta — a Mussolini meghívása által nyújtott alkalmat, hogy megújítsam a vele való személyes érintkezést, amely Münchenben létrejött. Útközben Párisban találkoztunk a francia miniszterelnökkel és külügyminiszterrel és a két országot közösen érdeklő ügyekről folytatott be­szélgetésünk megerősítette a két kormány közt már régebben létesült általános felfogásbeli azonosságot. — Mussolini elsősorban és mindenekelőtt világo­san kijelentette, hogy Olaszország politikája a béke­politika és hogy örömmel használná befolyását bár­mikor a béke érdekében, ha annak szüksége felme­rülne. Olaszország békét kíván minden szempontból és nem utolsó helyen Európa általános szilárdsága szempontjából. " ■ — Legyen szabad emlékeztetnem a Házat, hogy Mussolini a múlt év szeptemberében bizonyságát nyújtotta annak, hogy hajlandó és tud is a béke ér­dekében közbelépni. Különösen örvendetes volt en­nélfogva az az ígérete, hogy szükség esetén ismét számítani lehet szolgálataira.­­ Vendéglátó házigazdáink hangoztatták, hogy a berlin-római tengely az olasz külpolitika lényeges ré­sze, de hogy ez nem jelenti azt, mintha lehetetlen volna Olaszország­ számára, hogy a legbarátságosabb viszonyt tartsa fenn Angliával és más hatalmakkal, ha a körülmények erre kedvezők és azt sem jelenti, mintha nem volna lehetséges a jó viszony Németország és Franciaország között. Chamberlain ezután hosszasan fejtegette, hogy milyen őszinte hálával töltötte el őt és lord Halifax-et az a felülmúlhatatlan előzékenység, amellyel az olasz hatóságok a látogatás során fogadták és kényelméről a legmesszebbmenő módon gondoskodtak. Mind a Genovában és Torinóban, mind a Rómában rendezett hivatalos üdvözlések megkapó őszintesége és meleg­sége éppen olyan örvendetes volt, mint az a spontán lelkesedés, amellyel a római lakosság fogadta az an­gol minisztereket és amely világosan megmutatta, mennyire örül Róma népe az angol-olasz barátság megújításának és mennyire helyesli az angol minisz­terek által a béke fenntartása érdekében folytatott erőfeszítéseket. — Legyen szabad itt megismételnem — folytatta Chamberlain — Mussolini urnak táviratilag már egy­szer kifejezett legmelegebb személyes köszönetemet és mélységes hálámat azért a fogadtatásért, amelyben nemcsak Rómában, hanem egész­ utunk során része­sültünk. — A külügyminiszter és én — így folytatta Cham­berlain —, két hosszú megbeszélést folytattunk Mus­solinival és gróf Cianóval január 11-én és 12-én a Palazzo Veneziában. Ezek a megbeszélések a teljes őszinteség légkörében folytak le. Senki sem várta, hogy bármelyik oldal el fogja fogadni a másik oldal összes érveit és nézeteit, de jóllehet nem jelenthetjük, hogy minden pontban egyetértettünk, mégis elértük célunkat, mert a beszélgetések befejezése után mind­egyik oldal világosabban belelátott a másiknak állás­pontjába, mint azelőtt. — Programszerű tárgyalásokat nem folytattunk; megbeszéléseink tájékozódó és nem formaszerű jel­legűek voltak, hogy a háború befejezése után semmit sem kizsánnak Spanyolországtól. — A lecsillapítás politikája állandó sikerrel jár. Hosszú felfegyverkezési készülődéseink eredményei most jelentkeznek. A közönség most kezdi mindenütt belátni, hogy erőfeszítéseink állandóan óriási arány­ban növelik véderőnket. Tekintélyünk külföldön soha sem volt nagyobb, más országok soha sem keresték buzgóbban barátságunkat, mint most. A kormánypárt itt lelkes éljenzésbe kezdett, míg a munkáspárton gúnyos derültség tört ki. — A római látogatásom — folytatta Cham­berlain —, megerősítette a barátságot Anglia és Olasz­ország között, de nem gyöngítette viszonyunkat Fran­­­ciaországgal, amely szorosabb és bizalmasabb, mint bármikor volt emberemlékezet óta. A legnagyobb meg­elégedéssel üdvözöltük a Franciaország és Németország közti m­egegyezést. Nincs olyan kérdés, melyet el ne lehetne békés vitával intézni . Hitler tegnapi beszéde nem keltette azt a be­nyomást, mintha a német kancellár újabb válságba készülne Európát dönteni. A beszéd bizonyítja, hogy Németországnak éppen úgy szüksége van a békére, mint más államnak. Mindnyájunknak vannak belső gazdasági, pénzügyi, munkanélküliségi és egyéb prob­lémáink és mindnyájan r­okonszenvvel üdvözölnénk, ha a különféle országok államférfiai népeik összes szükségleteinek kielégítésére fordítanák mii­den gond­jukat.­­ Meg vagyok győződve arról, hogy nincsenek olyan kérdések a nemzetek között, legyenek azok még oly komolyak, amelyeket ne lehetne kerekasztal körüli megbeszélések­kel és vitával elintézni. De hiába kezdenénk megbeszéléseket az ellentétek általános elintézéséről, a törekvések kiegyenlítéséről és a sérelmek kiküszöböléséről, ha a légkör nem ked­vező. Ez alatt azt értem, hogy azoknak, akik a tár­gyalóasztalhoz ülnek, meg kell győződve lenniök, hogy mindazok, akik az asztal körül ülnek, békét és meg­elégedettséget kívánnak és nem rejtegetnek sötét szándékot. Az európai bizonytalanságnak és aggodalom­nak e hosszú korszaka után nem lehet a bi­zalmat könnyen, vagy gyorsan helyreállítani. Nemcsak békevágyra való szavakat kívánunk, hanem mielőtt végső elintézéshez láthatnánk, határozott ta­­nújelét kell kapnunk, mondjuk például annak, hogy készek a hatalmak, ha nem éppen leszerelési, de min­denesetre fegyverkezéskorlátozási egyezményeket, lé­tesítem. Csehszlovákia határai­n Az alsóházban az interpellációk során Chamber­lain miniszterelnök kijelentette ifjabb trender vort Ar­thur egyik kérdésére, hogy a Cseh-Szlovákis­ határai­nak nyújtandó nemzetközi szavatosság kérdése e­re különböző érintett kormányok részéről még megfon­tolás alatt áll ______ Mussolini politikája békepolitika — Habozás nélkül közölhetem a Házzal, hogy a beszélgetésekből a következő benyomásokat szereztük: Mussolini elsősorban és mindenekelőtt világosan kijelentette, hogy Olaszország politikája békepolitika és hogy a béke érdekében bármikor örömmel hasz­nálná fel befolyását, ha annak szüksége felmerül. Hangoztatták továbbá vendéglátó házigazdáik, hogy a berlini római tengely az olasz külpolitika lényeges pontja. Részünkről hasonlóan világosan kijelentettük, hogy az Anglia és Franciaország közötti szoros együttműködés az angol politika alapja. — A Földközi-tengert illetőleg Mussolini megelé­gedését fejezte ki az angol-olasz egyezmény feltéte­leivel és ismételte, hogy Olaszország híven be akarja tartani az ebből az egyezményből származó kötele­zettségeit. — Egyetértettünk abban, hogy haladéktalanul megkezdjük egyrészt Olasz-Kelet-Afrika, másrészt Szudán és a szomszédos brit területek közötti határ módosításáról szóló megbeszélést A Szudánra vonat­kozó tárgyalásokban természetesen az egyiptomi kor­mány is részt fog venni.­­ Nem titkoltuk el sajnálkozásunkat afelett, hogy­­ Olaszország Franciaországhoz való viszonya újabban megrosszabbodott. A későbbi megbeszélésekből meg­értettük, hogy a spanyol kérdés a nagy gát Francia­­ország és Olaszország között és a spanyol háború be­fejezése előtt alig járna eredménnyel a két ország­­ közötti tárgyalás. Ugyanakkor hangsúlyozta Musso­lini, hogy a spanyol viszály befejezésével Olaszország­nak nem lesz semmi kérnivalója Spanyol­­országtól és gróf Cianp­­ord Halifaxel folytatott további be­­­­szélgetése során önként újból megerősítette az angol, kormánynak már előzőleg adott biztosítékokat, amely­­ szerint Olaszországnak nincsenek területi törekvései a spanyol terület egyetlen részében sem. Mussolini kijelentette, hogy az önkéntesek elszállítása tekinte­tében a be nem avatkozási bizottság által elfogadott angol terv mellett áll. A leszerelés és a zsidókérdés — Hasznos beszélgetést folytattunk a leszerelés kérdéséről, amelyből kitűnt, hogy Mussolini ezt a kér­dést a minőség szerinti leszerelés után szeretné első­sorban megközelíteni olyankor, amidőn az idő kedve­zőbb lesz annak tárgyalására. Megegyeztünk abban, hogy érintkezésben maradunk egymással e kérdés jö­vendő fejleményei tekintetében. A zsidókérdést illetőleg kiderült, hogy Musso­lini úgy érzi, ez az ügy nemzetközi kérdés, amelyet egyetlen állam sem oldhat meg külön és amelyet ennélfogva tényleg általános vo­nalakban kell kezelni.­­ Ami a Cseh-Szlovákiának nyújtandó szavatos­ságot illeti, Mussolini jelezte, elvben kész elfogadni azt az eszmét, hogy a cseh-szlovák határokat vétlen támadással szemben szavatolja, de úgy véli, hogy előbb három kérdést el kell intézni, úgymint: 1. Cseh-Szlovákiának magának belső alkotmánya. 2. Cseh-Szlovákia semlegességének kinyilvánítása. 3. A határok megvonása a helyszínen. Látogatás a Vatikánban Beszéde további során a zsidókérdésre tett célzás után Chamberlain a Vatikánban tett látogatással fog­lalkozott, hangsúlyozva, hogy felejthetetlen élmény volt mindkettőjük számára, hogy Őszentsége ajkairól hallhatták az angol uralkodópár és az angol nép iránt érzett bámulat és szeretet kifejezését. Nem lehet ké­telkedni annak a mélységes gondoskodásnak őszinte­ségében, amellyel őszentsége szívén viseli azt a sok problémát, amely napjainkban Európa békéjét és az emberiség lelkiismeretét nyugtalanítja. — Mindkettőnket mélyen meghatott — mondotta Chamberlain — őszentségének bátorsága és mélységes emberi érzése. Attlee őrnagy megnyitotta a külügyi vitát Miután Chamberlain befejezte nyilatkozatát, az elnapolási indítvány során Attlee őrnagy a­ munkás­párti ellenzék nevében megnyitotta a külügyi vitát. — A miniszterelnök római látogatása — mondotta Attlee — azt bizonyítja, hogy az olasz néptömegek jobb viszonyt kívánnak az angol néppel. Mi is jobb viszonyt kívánunk a népek között, de az államférfiak megbeszélései nem jártak eredménnyel. Attlee itt hosszasan foglalkozott a spanyolországi állítólagos olasz beavatkozással s a francia-olasz vi­szony kiéleződésével, azzal vádolva az angol kormányt, hogy magatartásával a támadást bátorítja. Mi legyen Spanyolország jövője a háború befejeztével? — kérdi. Egy országot területi hódítás nélkül is idegen befolyás alá lehet hozni. Súlyos következménnyel járna Ang­liára és Franciaországra nézve, ha Spanyolország a tengelyhatalmak függvénye lenne. A spanyol helyzet ebben a pillanatban nem fenyegeti Európa békéjét Chamberlain miniszterelnök Attlee támadásaira­­ felelve kijelentette, hogy az angol kormány spanyol­­országi politikája kezdettől fogva helyes volt. A mos­tani pillanat semmiesetre sem alkalmas annak meg­változtatására. Világos, hogy a spanyol kormány ol­dalán való beavatkozás csak akkor változtathatná meg a helyzetet, ha rendkívül nagymérvű volna. — Úgy látom — folytatta Chamberlain —, hogy a spanyol helyzet e pillanatban nem fenye­geti Európa békéjét, de ha szakítottunk volna a be nem avatkozás politikájával és jelentéke­nyebb beavatkozás történt volna a spanyol köztársasági kormány érdekében, a béke ve­szélyben forgott volna. Anglia a szigorú pártatlanság politikáját követi. Azért nem adtuk meg a hadviselői jogokat Franco tábornok­nak, mert ez a háború nem puszta spanyol polgárhá­ború, hanem bonyolultabbá teszi azt az idegen hatal­mak beavatkozása egyik vagy másik oldalon. Az ellen­zéknek nincs igaza, midőn előre hangoztatja, hogy nem hiszi, hogy Mussolini és Hitler betartja szavát. Musso­lini és Ciano újból biztosítottak bennünket Rómában. Az ukrán propaganda azt hirdeti, hogy Hitler rangrejtve jár a rutén falvakban Munkács, jan. 31. Az ukrán,propaganda széltében­­hosszában azt híreszteli, hogy Hitler vezér és kancellár rangrejtve bejárta a ruszin falvakat a többi közt Őrhegyalján is járt, mert meg akart győződni a helyzetről. * *■ A babonák misztikus világában, az Ereden B Kár­­pátok nyomorult kis falvaiban, ahol az évtizedes szörnyű szegénység csodaváróvá tette a már csak cso­dákban reménykedő, magukat mesékkel vigasztaló embereket: különös történetek, szállanak az utóbbi napokban szájról-szájra. Könnyű kinyomozni e mende­mondák ősforrását, amelyek arra hivatottak, hogy bizakodást öntsenek a csüggedő lelkekbe, hitelt szerezzenek annak a kormánynak. Volosinéknak végső menedéke úgy látszik már csak az alattvalók lelki-­­ ismeretlen bolondjátjáratása lett. Valami tragikomikus van abban, ahogy Husin­nak „ukrán kormánya" visszaél a kárpátaljai kisorosz nép babonás tudatlanságával és ijesztő naivitásával. Miután Volosin önmagára már nem hivatkozhatok és maga is látja, hogy hitelét vesztette. Ízléstelenül ne­vetséges legendákért akar vonni — ha már önmaga­­ köré nem lehet, legalább is — azok közé, akikről el akarja hitetni, hogy mögötte állanak. " Szájról-szájra jár a hir a kis hegyi községek­ vis- ' kóiban, hogy: nem lesz itt semmi baj, hamarosan véget ér minden nyomorúság, szebb napok következ­nek el, mert lám, közeleg az idő, amikor meg­vált minden szenvedéstől a baráti Németország és annak vezére, Hitler Adolf. Hitler szívén viseli az eladett kisorosz nép sorsát, már napok óta itt kódorrog a he­gyek között, álruhában, titokzatosan, egyedül. A hely­színen lesi el a nép óhajait, hogy azokra orvosságot találjon. Álszakállas Hitler, motyóval a hátán, amint bújja a rutén falvakat, nehéz megmondani, ez a torz fintor, amelyet most Volosin kormánya vág, kire sértő,­­ egy nagy nép vezérére és kancellárjára-e, avagy a kicsiny népre, amelyet saját kormánya ezek szerint oly ostobának, barbárul elmaradottnak és együgyűnek tart, hogy ilyen mesékkel mer előállani önkéntelenül felmerül a kérdés: érdemes, méltó-e a maga tisztére olyan „kormány“, amely ilyen és ha­sonló módszerekkel nem népe szellemi színvonalának emelésén fáradozik, hanem azt kihasználni igyekszik, amikor megszégyenítőn elbutító történeteket kohol Isten háta mögötti, világtól elmaradott kis rutén fal­vakban

Next