Pesti Hírlap, 1939. február (61. évfolyam, 26-48. szám)
1939-02-01 / 26. szám
2 képviselői között megbeszélések folytak kereskedelmi ügyekről. Sir John Nall képviselő megkérdezi, folytatnak-e tárgyalásokat a közeljövőben az angol és német kormányok között Chamberlain: Nem. Malcolm MacDonald gyarmatügyi miniszter bejelentette, hogy a palesztinai értekezlet remélhetőleg jövő kedden megnyílik. T. Smith felvilágosítást kér a miniszterelnöktől a csehszlovákiai helyzetről. Chamberlain miniszterelnök: A kincstári kancellár már nyilatkozott a Cseh-Szlovákiával folytatott kölcsöntárgyalások befejezéséről. Ezenkívül az egyetlen újabb figyelemreméltó fejlemény az a békés elintézés volt, amely a cseh-szlovák és magyar kormány között bizonyos január 6-iki és 10-iki határincidensek ügyében létrejött. Mander ellenzéki szabadelvű: Meg van-e elégedve a miniszterelnök azzal a boldog új élettel, amelyet most a cseh-szlovák nép élhet? Chamberlain nem felel. PscellYÓKLAP 1939 február 1, szerda Chamberlain az olaszországi látogatásról Az interpellációk befejeztével ■Chamberlain miniszterelnök tájékoztatta a Házat római látogatása felől. Őszinte örömmel üdvözöltem — mondta — a Mussolini meghívása által nyújtott alkalmat, hogy megújítsam a vele való személyes érintkezést, amely Münchenben létrejött. Útközben Párisban találkoztunk a francia miniszterelnökkel és külügyminiszterrel és a két országot közösen érdeklő ügyekről folytatott beszélgetésünk megerősítette a két kormány közt már régebben létesült általános felfogásbeli azonosságot. — Mussolini elsősorban és mindenekelőtt világosan kijelentette, hogy Olaszország politikája a békepolitika és hogy örömmel használná befolyását bármikor a béke érdekében, ha annak szüksége felmerülne. Olaszország békét kíván minden szempontból és nem utolsó helyen Európa általános szilárdsága szempontjából. " ■ — Legyen szabad emlékeztetnem a Házat, hogy Mussolini a múlt év szeptemberében bizonyságát nyújtotta annak, hogy hajlandó és tud is a béke érdekében közbelépni. Különösen örvendetes volt ennélfogva az az ígérete, hogy szükség esetén ismét számítani lehet szolgálataira. Vendéglátó házigazdáink hangoztatták, hogy a berlin-római tengely az olasz külpolitika lényeges része, de hogy ez nem jelenti azt, mintha lehetetlen volna Olaszország számára, hogy a legbarátságosabb viszonyt tartsa fenn Angliával és más hatalmakkal, ha a körülmények erre kedvezők és azt sem jelenti, mintha nem volna lehetséges a jó viszony Németország és Franciaország között. Chamberlain ezután hosszasan fejtegette, hogy milyen őszinte hálával töltötte el őt és lord Halifax-et az a felülmúlhatatlan előzékenység, amellyel az olasz hatóságok a látogatás során fogadták és kényelméről a legmesszebbmenő módon gondoskodtak. Mind a Genovában és Torinóban, mind a Rómában rendezett hivatalos üdvözlések megkapó őszintesége és melegsége éppen olyan örvendetes volt, mint az a spontán lelkesedés, amellyel a római lakosság fogadta az angol minisztereket és amely világosan megmutatta, mennyire örül Róma népe az angol-olasz barátság megújításának és mennyire helyesli az angol miniszterek által a béke fenntartása érdekében folytatott erőfeszítéseket. — Legyen szabad itt megismételnem — folytatta Chamberlain — Mussolini urnak táviratilag már egyszer kifejezett legmelegebb személyes köszönetemet és mélységes hálámat azért a fogadtatásért, amelyben nemcsak Rómában, hanem egész utunk során részesültünk. — A külügyminiszter és én — így folytatta Chamberlain —, két hosszú megbeszélést folytattunk Mussolinival és gróf Cianóval január 11-én és 12-én a Palazzo Veneziában. Ezek a megbeszélések a teljes őszinteség légkörében folytak le. Senki sem várta, hogy bármelyik oldal el fogja fogadni a másik oldal összes érveit és nézeteit, de jóllehet nem jelenthetjük, hogy minden pontban egyetértettünk, mégis elértük célunkat, mert a beszélgetések befejezése után mindegyik oldal világosabban belelátott a másiknak álláspontjába, mint azelőtt. — Programszerű tárgyalásokat nem folytattunk; megbeszéléseink tájékozódó és nem formaszerű jellegűek voltak, hogy a háború befejezése után semmit sem kizsánnak Spanyolországtól. — A lecsillapítás politikája állandó sikerrel jár. Hosszú felfegyverkezési készülődéseink eredményei most jelentkeznek. A közönség most kezdi mindenütt belátni, hogy erőfeszítéseink állandóan óriási arányban növelik véderőnket. Tekintélyünk külföldön soha sem volt nagyobb, más országok soha sem keresték buzgóbban barátságunkat, mint most. A kormánypárt itt lelkes éljenzésbe kezdett, míg a munkáspárton gúnyos derültség tört ki. — A római látogatásom — folytatta Chamberlain —, megerősítette a barátságot Anglia és Olaszország között, de nem gyöngítette viszonyunkat Franciaországgal, amely szorosabb és bizalmasabb, mint bármikor volt emberemlékezet óta. A legnagyobb megelégedéssel üdvözöltük a Franciaország és Németország közti megegyezést. Nincs olyan kérdés, melyet el ne lehetne békés vitával intézni . Hitler tegnapi beszéde nem keltette azt a benyomást, mintha a német kancellár újabb válságba készülne Európát dönteni. A beszéd bizonyítja, hogy Németországnak éppen úgy szüksége van a békére, mint más államnak. Mindnyájunknak vannak belső gazdasági, pénzügyi, munkanélküliségi és egyéb problémáink és mindnyájan rokonszenvvel üdvözölnénk, ha a különféle országok államférfiai népeik összes szükségleteinek kielégítésére fordítanák miiden gondjukat. Meg vagyok győződve arról, hogy nincsenek olyan kérdések a nemzetek között, legyenek azok még oly komolyak, amelyeket ne lehetne kerekasztal körüli megbeszélésekkel és vitával elintézni. De hiába kezdenénk megbeszéléseket az ellentétek általános elintézéséről, a törekvések kiegyenlítéséről és a sérelmek kiküszöböléséről, ha a légkör nem kedvező. Ez alatt azt értem, hogy azoknak, akik a tárgyalóasztalhoz ülnek, meg kell győződve lenniök, hogy mindazok, akik az asztal körül ülnek, békét és megelégedettséget kívánnak és nem rejtegetnek sötét szándékot. Az európai bizonytalanságnak és aggodalomnak e hosszú korszaka után nem lehet a bizalmat könnyen, vagy gyorsan helyreállítani. Nemcsak békevágyra való szavakat kívánunk, hanem mielőtt végső elintézéshez láthatnánk, határozott tanújelét kell kapnunk, mondjuk például annak, hogy készek a hatalmak, ha nem éppen leszerelési, de mindenesetre fegyverkezéskorlátozási egyezményeket, létesítem. Csehszlovákia határain Az alsóházban az interpellációk során Chamberlain miniszterelnök kijelentette ifjabb trender vort Arthur egyik kérdésére, hogy a Cseh-Szlovákis határainak nyújtandó nemzetközi szavatosság kérdése ere különböző érintett kormányok részéről még megfontolás alatt áll ______ Mussolini politikája békepolitika — Habozás nélkül közölhetem a Házzal, hogy a beszélgetésekből a következő benyomásokat szereztük: Mussolini elsősorban és mindenekelőtt világosan kijelentette, hogy Olaszország politikája békepolitika és hogy a béke érdekében bármikor örömmel használná fel befolyását, ha annak szüksége felmerül. Hangoztatták továbbá vendéglátó házigazdáik, hogy a berlini római tengely az olasz külpolitika lényeges pontja. Részünkről hasonlóan világosan kijelentettük, hogy az Anglia és Franciaország közötti szoros együttműködés az angol politika alapja. — A Földközi-tengert illetőleg Mussolini megelégedését fejezte ki az angol-olasz egyezmény feltételeivel és ismételte, hogy Olaszország híven be akarja tartani az ebből az egyezményből származó kötelezettségeit. — Egyetértettünk abban, hogy haladéktalanul megkezdjük egyrészt Olasz-Kelet-Afrika, másrészt Szudán és a szomszédos brit területek közötti határ módosításáról szóló megbeszélést A Szudánra vonatkozó tárgyalásokban természetesen az egyiptomi kormány is részt fog venni. Nem titkoltuk el sajnálkozásunkat afelett, hogy Olaszország Franciaországhoz való viszonya újabban megrosszabbodott. A későbbi megbeszélésekből megértettük, hogy a spanyol kérdés a nagy gát Franciaország és Olaszország között és a spanyol háború befejezése előtt alig járna eredménnyel a két ország közötti tárgyalás. Ugyanakkor hangsúlyozta Mussolini, hogy a spanyol viszály befejezésével Olaszországnak nem lesz semmi kérnivalója Spanyolországtól és gróf Cianpord Halifaxel folytatott további beszélgetése során önként újból megerősítette az angol, kormánynak már előzőleg adott biztosítékokat, amely szerint Olaszországnak nincsenek területi törekvései a spanyol terület egyetlen részében sem. Mussolini kijelentette, hogy az önkéntesek elszállítása tekintetében a be nem avatkozási bizottság által elfogadott angol terv mellett áll. A leszerelés és a zsidókérdés — Hasznos beszélgetést folytattunk a leszerelés kérdéséről, amelyből kitűnt, hogy Mussolini ezt a kérdést a minőség szerinti leszerelés után szeretné elsősorban megközelíteni olyankor, amidőn az idő kedvezőbb lesz annak tárgyalására. Megegyeztünk abban, hogy érintkezésben maradunk egymással e kérdés jövendő fejleményei tekintetében. A zsidókérdést illetőleg kiderült, hogy Mussolini úgy érzi, ez az ügy nemzetközi kérdés, amelyet egyetlen állam sem oldhat meg külön és amelyet ennélfogva tényleg általános vonalakban kell kezelni. Ami a Cseh-Szlovákiának nyújtandó szavatosságot illeti, Mussolini jelezte, elvben kész elfogadni azt az eszmét, hogy a cseh-szlovák határokat vétlen támadással szemben szavatolja, de úgy véli, hogy előbb három kérdést el kell intézni, úgymint: 1. Cseh-Szlovákiának magának belső alkotmánya. 2. Cseh-Szlovákia semlegességének kinyilvánítása. 3. A határok megvonása a helyszínen. Látogatás a Vatikánban Beszéde további során a zsidókérdésre tett célzás után Chamberlain a Vatikánban tett látogatással foglalkozott, hangsúlyozva, hogy felejthetetlen élmény volt mindkettőjük számára, hogy Őszentsége ajkairól hallhatták az angol uralkodópár és az angol nép iránt érzett bámulat és szeretet kifejezését. Nem lehet kételkedni annak a mélységes gondoskodásnak őszinteségében, amellyel őszentsége szívén viseli azt a sok problémát, amely napjainkban Európa békéjét és az emberiség lelkiismeretét nyugtalanítja. — Mindkettőnket mélyen meghatott — mondotta Chamberlain — őszentségének bátorsága és mélységes emberi érzése. Attlee őrnagy megnyitotta a külügyi vitát Miután Chamberlain befejezte nyilatkozatát, az elnapolási indítvány során Attlee őrnagy a munkáspárti ellenzék nevében megnyitotta a külügyi vitát. — A miniszterelnök római látogatása — mondotta Attlee — azt bizonyítja, hogy az olasz néptömegek jobb viszonyt kívánnak az angol néppel. Mi is jobb viszonyt kívánunk a népek között, de az államférfiak megbeszélései nem jártak eredménnyel. Attlee itt hosszasan foglalkozott a spanyolországi állítólagos olasz beavatkozással s a francia-olasz viszony kiéleződésével, azzal vádolva az angol kormányt, hogy magatartásával a támadást bátorítja. Mi legyen Spanyolország jövője a háború befejeztével? — kérdi. Egy országot területi hódítás nélkül is idegen befolyás alá lehet hozni. Súlyos következménnyel járna Angliára és Franciaországra nézve, ha Spanyolország a tengelyhatalmak függvénye lenne. A spanyol helyzet ebben a pillanatban nem fenyegeti Európa békéjét Chamberlain miniszterelnök Attlee támadásaira felelve kijelentette, hogy az angol kormány spanyolországi politikája kezdettől fogva helyes volt. A mostani pillanat semmiesetre sem alkalmas annak megváltoztatására. Világos, hogy a spanyol kormány oldalán való beavatkozás csak akkor változtathatná meg a helyzetet, ha rendkívül nagymérvű volna. — Úgy látom — folytatta Chamberlain —, hogy a spanyol helyzet e pillanatban nem fenyegeti Európa békéjét, de ha szakítottunk volna a be nem avatkozás politikájával és jelentékenyebb beavatkozás történt volna a spanyol köztársasági kormány érdekében, a béke veszélyben forgott volna. Anglia a szigorú pártatlanság politikáját követi. Azért nem adtuk meg a hadviselői jogokat Franco tábornoknak, mert ez a háború nem puszta spanyol polgárháború, hanem bonyolultabbá teszi azt az idegen hatalmak beavatkozása egyik vagy másik oldalon. Az ellenzéknek nincs igaza, midőn előre hangoztatja, hogy nem hiszi, hogy Mussolini és Hitler betartja szavát. Mussolini és Ciano újból biztosítottak bennünket Rómában. Az ukrán propaganda azt hirdeti, hogy Hitler rangrejtve jár a rutén falvakban Munkács, jan. 31. Az ukrán,propaganda széltébenhosszában azt híreszteli, hogy Hitler vezér és kancellár rangrejtve bejárta a ruszin falvakat a többi közt Őrhegyalján is járt, mert meg akart győződni a helyzetről. * *■ A babonák misztikus világában, az Ereden B Kárpátok nyomorult kis falvaiban, ahol az évtizedes szörnyű szegénység csodaváróvá tette a már csak csodákban reménykedő, magukat mesékkel vigasztaló embereket: különös történetek, szállanak az utóbbi napokban szájról-szájra. Könnyű kinyomozni e mendemondák ősforrását, amelyek arra hivatottak, hogy bizakodást öntsenek a csüggedő lelkekbe, hitelt szerezzenek annak a kormánynak. Volosinéknak végső menedéke úgy látszik már csak az alattvalók lelki- ismeretlen bolondjátjáratása lett. Valami tragikomikus van abban, ahogy Husinnak „ukrán kormánya" visszaél a kárpátaljai kisorosz nép babonás tudatlanságával és ijesztő naivitásával. Miután Volosin önmagára már nem hivatkozhatok és maga is látja, hogy hitelét vesztette. Ízléstelenül nevetséges legendákért akar vonni — ha már önmaga köré nem lehet, legalább is — azok közé, akikről el akarja hitetni, hogy mögötte állanak. " Szájról-szájra jár a hir a kis hegyi községek vis- ' kóiban, hogy: nem lesz itt semmi baj, hamarosan véget ér minden nyomorúság, szebb napok következnek el, mert lám, közeleg az idő, amikor megvált minden szenvedéstől a baráti Németország és annak vezére, Hitler Adolf. Hitler szívén viseli az eladett kisorosz nép sorsát, már napok óta itt kódorrog a hegyek között, álruhában, titokzatosan, egyedül. A helyszínen lesi el a nép óhajait, hogy azokra orvosságot találjon. Álszakállas Hitler, motyóval a hátán, amint bújja a rutén falvakat, nehéz megmondani, ez a torz fintor, amelyet most Volosin kormánya vág, kire sértő, egy nagy nép vezérére és kancellárjára-e, avagy a kicsiny népre, amelyet saját kormánya ezek szerint oly ostobának, barbárul elmaradottnak és együgyűnek tart, hogy ilyen mesékkel mer előállani önkéntelenül felmerül a kérdés: érdemes, méltó-e a maga tisztére olyan „kormány“, amely ilyen és hasonló módszerekkel nem népe szellemi színvonalának emelésén fáradozik, hanem azt kihasználni igyekszik, amikor megszégyenítőn elbutító történeteket kohol Isten háta mögötti, világtól elmaradott kis rutén falvakban