Pesti Hírlap, 1940. december (62. évfolyam, 274-297. szám)
1940-12-01 / 274. szám
A kormány takarékossági rendelkezéseket léptet életbe A közvilágítást 25 százalékkal korlátozzák, megszüntetik a reklámvilágítást — Záróra: Budapesten éjjel fél egykor, vidéken féltizenkettőkor — Heti egy egytálételes nap A pénteki minisztertanács fontos takarékossági intézkedéseket határozott el Ezekről a rendelkezésekről már hosszabb idő óta tanácskoztak a gazdasági minisztériumokban s kellő előkészítés után kerültek tárgyalásra a minisztertanácsban. A közeli napokban — valószínűleg a hét közepén — a minisztertanács elhatározása alapján rendeletek jelennek meg s a kormány életbe lépteti azokat takarékossági rendszabályokat, amelyek elsősorban a szénfogyasztás, a fűtés, a világítás a vendéglői étkezés korlátozására vonatkoznak. A tervbe vett takarékossági rendelkezésekről az alábbiakban nyújtunk tájékoztatást. A szénnel való takarékoskodást célozza az a rendelkezés, hogy az ország egész területén 25 százalékkal mérséklik a közvilágítást. Másik intézkedés az lesz, hogy az üzletzárások után megszüntetik a kirakatvilágítást és általában a reklámvilágításokat. Tilos lesz tehát az üzletek, áruházak, vállalatok, kávéházak, éttermek, színházak, mozik, mulatók, stb. utcai neonvilágítása és minden egyéb fényreklám. A kiadandó rendelet szabályozza a zárórát. A fővárosban éjfél után fél egy órában, vidéken féltizenkettőkor lesz a nyilvános éttermek, kávéházak, szórakozóhelyek zárórája. A múzeumokat, közgyűjteményeket csak nappal lehet nyitvatartani, a közpénztárak nyitva maradhatnak este is. A magánháztartások A kibocsátásra kerülő takarékossági rendeletek a magánháztartásokat egyelőre nem érintik. Az illetékes tényezőknek az a felfogása, hogy a közönség, megértve azokat a fontos okokat, amelyek a kormányt vezetik a takarékossági intézkedések életbeléptetésénél, a saját magatartásával segíti majd elő a kitűzött cél elérését. Ezért a magánháztartások villany- és gázfogyasztását a rendeletek érintetlenül hagyják. Külön rendeleti szabályozás nélkül hárul a közönségre az a kötelesség, hogy csak a szükséges áram- és gázfogyasztásra szorítkozzék és minden pazarlástól tartózkodjék. A központi fűtéses lakásokra vonatkozólag mértékadó helyen az a felfogás, hogy a nappali hőmérséklet legalább 21 fok, az éjjeli hőmérséklet pedig legalább 16 fok legyen. A melegvízszolgáltatást sem korlátozzák. Ebben a tekintetben azt találják helyesnek, hogy reggel fél 7 órakor kezdődjék és este 8-9 órán túl ne terjedjen a melegvízszolgáltatás ideje. A közhivatalok a fűtés szabályozásáról külön rendeletet kapnak majd. A hivatalokban 18 fok lehet a hőmérséklet. A hivatalokban és megánvállalatoknál azért nem kerül sor most szigorúbb szénfogyasztási korlátozásokra, mert az év végén erősebb a munka. Az üzletek zárórájának szabályozásától , is azért tekintenek el, mert a karácsonyi és újévi idényben tudvalévően nagyobb a forgalom. Ha a közönség részéről nem mutatkoznék megértés a kormány intencióival szemben, januárban újra napirendre kerülhetnek a takarékossági kérdések és esetleg újabb szigorítások következhetnek. Az étlapok szabályozása A kibocsátandó rendelet további fontos intézkedései azok, amelyek a vendéglői étkezést szorítják korlátok közé. Az erre vonatkozó rendelkezéssel kategóriakülönbség nélkül, egyenlően érintik a legelőkelőbb éttermet és a legszerényebb kifőzést. Kimondja a rendelet, hogy a vendéglői, éttermi, kávéházi étlapokon kétféle leves, egyféle előétel, egyféle halétel, két száraz- és két , zöldfőzelék, összesen tehát négyféle főzelék és kétféle tészta lehet. Ugyancsak két frissen készített húsétel kerülhet az étlapra. Ezenkívül úgy a fővárosban, mint a vidéken bevezetik a heti egytálételes napot. Az ilyen nap a hétnek arra a napjára esik, amelyen húsételt lehet kiszolgáltatni. Az egytálételből kétféle választék áll majd a fogyasztók rendelkezésére. A fővárosban a polgármester, a vidéken az alispán állapítja meg, hogy a hét melyik napján lesz a nyilvános étkezőhelyeken az egytál étel További korlátozás a vendéglői étkezés tekintetében nem lesz, de az illetékes tényezők felhívást intéznek a vendéglátó szakmához s a vendéglősöket és a kávésokat felszólítják, hogy a zsírral és kenyérrel való takarékoskodás érdekében intézkedjenek. A minisztertanácson egyéb gazdasági korlátozásokat is megvitattak, mert a gazdasági minisztériumok továbbmenő szigorú intézkedések életbeléptetésére is előterjesztést tettek. A kormány azonban ezidőszerint csak azoknak a rendelkezéseknek az életbeléptetésével foglalkozik, amelyekről beszámoltunk. Hópelyhecske írta Vaszary Gábor Youki sziámi macska volt. A neve magyarul Hópelyhecskét jelent. Világéletemben utáltam a macskákat, pláne a sziámi macskákat nem bírtam soha. Minden okom megvolt rá, hogy soha az életben ne tartsak belőle egy felet se. De Youkit ingyen adták, csak úgy ajándékba, ez mindenesetre enyhítő körülménynek számítódik, de még így se kellett. Volt ott még valaki, amikor felkínálták nekem, aki aztán valósággal lázba jött érte. — Valódi sziámi, Istenem! Hathetes csupán. Ugye, azt tetszett mondani? ... Hát persze. Nem nagyobb, mint egy jól megtermett patkány, de nem szívesen hasonlítom hozzá, mert nagyon szép kis állat. Világosszürke a teste, csak a fülei és az orra vége sötétbarna. Aztán izgatottan felém fordult. — Szóval ön is igényt támaszt rá? Bevallom, mindaddig teljesen hidegen hagyott a sziámi macska, alig leplezhető undorral szemléltem, de most, hogy valaki úgy lázba jött érte, egyszerre olyan érzésem volt, hogy rövidesen belepusztulok, ha nem lesz az enyém. — Mert ha nem támaszt igényt rá, úgy rögtön telefonálok a feleségemnek, hogy mégis tudjon róla... — Fölösleges telefonálnia. Valósággal kétségbeesetten nézett rám. — Miért? — Bocsánatot kérek, de a macskát nekem ajánlották fel először. — Kérem .. . kérem ... Én csak úgy gondoltam, ha nem támaszt rá igényt... — De igenis, támasztok. Egy stanicliban hazavittem és azóta velem lakott. Az első órákban átlag meg kedvesen viselkedett. De később földöntúli dolgokat művelt. Ha hazamentem, előrohant valahonnan és belekapaszkodva a nadrágom szárába, feltornázta magát a vállamig és a fülembe nyávogott panaszosan, mintha csak azt mondta volna: — Jaj, csak hogy már itthon vagy, olyan rossz volt egyedül. Hideg, nedves orrát odadugta a nyakamhoz és parányi nyelvével megnyalogatta. Ilyenkor nem volt szabad beszélni hozzá, mert még keservesebben nyávogott, szinte abba se hagyta volna. (Hát persze, hogy nőstény macska volt.) Ezen még nem ütköztem meg. Viszont amikor lemászott rólam, azt akarta, hogy játsszam vele. Nesztelenül végigszaladt a szobában, majd felugrott az ágyra, ahol hanyatt feküdtem (kedvenc elmélkedő pózom) és elnyújtott testtel, lassú, óvatos mozdulatokkal közeledett felém. Ilyenkor a tekintete olyan volt, mint egy lázbeteg őrülté, ijesztően hasonló a zsákmányt szimatoló párducéhoz. Lelapult és hirtelen a fejemre vetette magát. Elzavartam magam mellől, de nem sokat használt. Pár pillanat múlva már megint ugrásra készen láttam lassan felém lopakodni. Az éjjelezést nem tűrte, az ölembe mászott, míg dolgoztam ott nyafogott, a papírt ráncigálta, felsétált az asztalra is, ha olvastam, a könyv lapjait ráncigálta. Viszont hajnal felé, amint megvilágosodott, már talpon volt és nem hagyott aludni. Csak akkor aludt, amikor elmentem hazulról, hogy friss erőben kínozhasson, ha meglát. Youki-t inkább olyan embereknek ajánlottam volna, akik új életet akarnak kezdeni, de miután nekem a legkisebb szándékom sem volt hasonlót tenni, egyáltalán nem óhajtottam a tyúkokkal kelni, mihelyt az ég alja megszürkült. Hajnali három órakor arra ébredtem, hogy a pofámba ugrott. Lesepertem és tovább aludtam. Egy perc múlva újra rajtam volt. Ha átkozódva felültem ágyamban, korántsem elégelte meg a dolgot. Újabb vad támadásokra indult. Roppant kellett ügyeim, hogy éles körmeivel az arcomba ne hasítson. Úgy védekeztem ellene, ahogy a futballkapus figyeli a gólt lövő csatár mozdulatait. Atkoztam a pillanatot, amikor a házamba fogadtam ezt a pokoli állatot Valósággal megkönnyebbültem, amikor Clarisse először meglátta nálam és imádságos arccal magához szorította Youkit. — Jaj, add nekem. Még fel kellett egy kissé izgatnom, hogy abszolút biztosan elvigye. — Túlságos próbára teszel, Clarisse... Tudod jól, hogy téged is szeretlek . . A macskát Youkinak hívják. Hópelyhecskének. — Oh, jaj, még ez is! . . . Add nekem . . . add! . . . — Ha hazajövök, szeretettel elém szalad és felmászik a vállamra és úgy csókolgatja simogató kezem, mint egy ájult szerelmes. Clarisse valósággal nyöszörgött már a vad vágyakozástól, ekkor aztán nagy kegyesen oda adtam neki. Egy hét múlva visszahozta. — Tönkre mentem anyagilag. — Hogyan? Nem tudod etetni a macskát? Fizetem a kosztját. — Nem arról van szó. Youki elszakította az összes selyemharisnyáimat. Amint hazamegyek, felkapaszkodik a lábaimon. Felfut a harisnyámon. Leszedni nem tudom, mert a körmeivel beleakaszkodik. Csak mereven állni lehet és ordítva várni, míg felér és végeredményben így is elszakítja. Letette a macskát és sírva elment. Youki rögtön rávetette magát az ágyon heverő kalapomra és xahgolni kezdte. Rohantam vissza a macskával ahhoz, akitől kaptam. — Vegye vissza a macskát. — Nem azért ajándékoztam el Nekem még három van belőlük és az anyjuk is itt van. — Őrület! És maga még életben van? — Na, látja! Ne is forszírozza a dolgot — Hol lakik az az úr, aki olyan nagyon akarta? — Nem tudom én! Azóta se láttam, pedig még egy macskától megszabadulnék általa. Elég hülye voltam én is, hogy akkor nem adtam neki egy másikat Erre elajándékoztam másnak a macskát, de az is visszahozta. Youki megjárta az összes ismeretségi körömet, de mindenkitől visszaszármazott hozzám. Képtelenség volt megszabadulni tőle. És egy ilyen dögöt Hópelyhecskének hívnak. Direkt szemérmetlen arculcsapása a rideg valónak. Végül is pokoli módon szabadultam meg tőle. Levittem az utcára és türelmesen kivártam, míg egy tapasztalatlan megjelenésű járókelő jött szembe velem. Akkor aztán eléje léptem és udvariasan megemeltem a kalapomat. — El tetszett veszteni kérem egy kis macskát. — Én? — Igen. Láttam, amikor leejtette. Megjegyzem: fajtiszta, sziámi macska, szinte felbecsülhetetlen az értéke. Majdhogynem százakat ér. — Oh, nagyon szépen köszönöm, — és mohón nyúlt érte. — Youki-nak hívják — kiáltottam még utána, mert egyszerre sietni kezdett —, Youki, Hópelyhecskét jelent. A szerencsétlen nem is sejtette, hogy a végzetét viszi haza, alig leplezhető falánksággal. — Képzelem, milyen kálváriát fog megjárni,amíg megszabadul tőle A rövidhullámú állomások beállítása eddig lassú, avalóé hangolási siát. A sóvnyújtó az állomásokat annyira széthúzza a skálán, hogy a beállítás ugyanolyan könnyű, mint akár középhullámon. A fenti káp a 177-es ORION csúcs ixupMB skálájának egy részét, a 20 ás 30 m-es, nyújtott sávokat ábrázolja. A bifu hangolás helyének állandóságáttemperaturakompensáció biztosítja. OBIOM Igg II fill Bemutatja Morvái Kodig marnitz erzsébet-körut 40. tel.: 221-661 és 222-082. Villi József-kBnt 37—30. Részlet! Csere! Királyi A RákóCZi-Ut 60. Udvari Jl I Legjobb választék. Csere. Javítás. Hangszergyár Kedvező fizetési feltételek. Codreanu és agyonlőtt társai temetése A temetésen résztvett Antonescu vezetésével a kormány valamennyi tagja Bukarest, nov. 30. Codreanu és tizenhárom agyonlőtt társa holttestét a román főváros Ilie Gorgan templomában ravatalozták fel és innen kísérték szombaton délelőtt utolsó útjára. A gyászszertartás napján egész Romániában szüneteltek a színházi előadások, ezenkívül zenetilalmat rendeltek el és a szórakozóhelyeket is bezárták. Már kora reggel zöldinges légionárius díszalakulatok vonultak fel a templom elé. A román fővárosban több hadtestet összpontosítottak alrend és nyugalom biztosítására. A tempóm közepén zöld színnel bevont ravatalon homgodott Codreanu koporsója. Mellette sorban ravatalozták fel tizenhárom pák a holttestét. A gyászszertartáson megílt Antonescu államvezető zöld ingben,a Sima helyettes miniszterelnök, valamint a román kormány valamennyi tagja. Megjelentek a hadsereg és az állam magasrangú tisztjei és tisztviselői is. Német részről részt vett a gyászszertartáson Baldur von Schirach birodalmi vezető és helytartó, aki Hitler vezér és kancellár koszorúját helyezte a ravatalokra. Bohle körzetvezető a nemzeti szocialista párt nevében vett részt a temetésen és Hess Rudolfnak, a Führer helyettesének koszorúját helyezte Codreanu koporsójára. Olasz részről megjelent a bukaresti olasz követ, aki a Duce nevében helyezett koszorút a ravatalra. A spanyol követ szintén megkoszorúzta a ravatalokat Zavar nélkül folyt le Codreanu temetése Bukarest, nov. 30. (Német TI) Az angol és amerikai sajtóban a romániai helyzetről DSmul leFotoCC