Pesti Hírlap, 1940. december (62. évfolyam, 274-297. szám)

1940-12-01 / 274. szám

A kormány takarékossági rendelkezéseket­­ léptet életbe A közvilágítást 25 százalékkal korlátozzák, megszüntetik a reklámvilágítást — Záróra: Budapesten éjjel f­él egykor, vidéken féltizenkettőkor — Heti egy egytálételes nap A pénteki minisztertanács fontos taka­rékossági intézkedéseket határozott el Ezekről a rendelkezésekről már hosszabb idő óta tanácskoztak a gazdasági minisz­tériumokban s kellő előkészítés után ke­rültek tárgyalásra a minisztertanácsban. A közeli napokban — valószínűleg a hét közepén — a minisztertanács elhatározá­sa alapján rendeletek jelennek meg s a kormány életbe lépteti azokat takarékos­­sági rendszabályokat, amelyek elsősorban a szénfogyasztás, a fűtés, a világítás a vendéglői étkezés korlátozására vonatkoz­nak. A tervbe vett takarékossági rendel­kezésekről az alábbiakban nyújtunk tájékoztatást. A szénnel való takarékoskodást célozza az a rendelkezés, hogy az ország egész területén 25 száza­lékkal mérséklik a közvilágítást. Má­sik intézkedés az lesz, hogy az üzlet­zárások után megszüntetik a kirakat­­világítást és általában a reklám­­világításokat. Tilos lesz tehát az üzletek, áruházak, vál­lalatok, kávéházak, éttermek, színházak, mozik, mulatók, stb. utcai neonvilágítása és minden egyéb fényreklám. A kiadandó rendelet szabályozza a zár­órát. A fővárosban éjfél után fél egy órában, vidéken féltizenkettőkor lesz a nyil­vános éttermek, kávéházak, szóra­kozóhelyek zárórája. A múzeumokat, közgyűjteményeket csak nappal lehet nyitvatartani, a közpénztá­rak nyitva maradhatnak este is. A magánháztartások A kibocsátásra kerülő takarékossági ren­deletek a magánháztartásokat egyelőre nem érintik. Az illetékes tényezőknek az a felfogása, hogy a közönség, megértve azokat a fontos okokat, amelyek a kor­mányt vezetik a takarékossági intézkedé­sek életbeléptetésénél, a saját magatartá­sával segíti majd elő a kitűzött cél eléré­sét. Ezért a magánháztartások villany- és gáz­fogyasztását a rendeletek érintetlenül hagyják. Külön rendeleti szabályozás nélkül hárul a közönségre az a kötelesség, hogy csak a szükséges áram- és gázfogyasztásra szo­rítkozzék és minden pazarlástól tartóz­kodjék. A központi fűtéses lakásokra vonatko­zólag mértékadó helyen az a felfogás, hogy a nappali hőmérséklet legalább 21 fok, az éjjeli hőmérséklet pedig legalább 16 fok legyen. A melegvízszolgáltatást sem korlátozzák. Ebben a tekintetben azt találják helyesnek, hogy reggel fél 7 órakor kezdődjék és este 8-9 órán túl ne terjedjen a melegvízszolgáltatás ideje. A közhivatalok a fűtés szabályozásáról külön rendeletet kapnak majd. A hivata­lokban 18 fok lehet a hőmérséklet. A hi­vatalokban és megánvállalatoknál azért nem kerül sor most szigorúbb szénfogyasz­tási korlátozásokra, mert az év végén erő­sebb a munka. Az üzletek zárórájának szabályozásától , is azért tekintenek el, mert a karácsonyi és újévi idényben tudvalé­vően nagyobb a forgalom. Ha a közönség részéről nem mutatkoznék megértés a kor­mány intencióival szemben, januárban újra napirendre kerülhetnek a takarékos­­sági kérdések és esetleg újabb szigorítások következhetnek. Az étlapok szabályozása A kibocsátandó rendelet további fontos intézkedései azok, amelyek a vendéglői ét­kezést szorítják korlátok közé. Az erre vonatkozó rendelkezéssel kategóriakülönb­ség nélkül, egyenlően érintik a legelőke­lőbb éttermet és a legszerényebb kifőzést. Kimondja a rendelet, hogy a vendéglői, éttermi, kávéházi ét­lapokon kétféle leves, egyféle előétel, egyféle halétel, két száraz- és két , zöldfőzelék, összesen tehát négyféle főzelék és kétféle tészta lehet. Ugyan­csak két frissen készített húsétel ke­rülhet az étlapra. Ezenkívül úgy a fővárosban, mint a vidéken bevezetik a heti egytálételes napot. Az ilyen nap a hétnek arra a napjára esik, amelyen húsételt lehet kiszolgáltatni. Az egytál­ételből kétféle választék áll majd a fogyasztók rendelkezésére. A fővárosban a polgármester, a vidéken az alispán álla­pítja meg, hogy a hét melyik napján lesz a nyilvános étkezőhelyeken az egytál étel További korlátozás a vendéglői étkezés tekintetében nem lesz, de az illetékes té­nyezők felhívást intéznek a vendéglátó szakmához s a vendéglősöket és a kávésokat fel­szólítják, hogy a zsírral és kenyérrel való takarékoskodás érdekében in­tézkedjenek. A minisztertanácson egyéb gazdasági korlátozásokat is megvitattak, mert a gaz­dasági minisztériumok továbbmenő szi­gorú intézkedések életbeléptetésére is elő­terjesztést tettek. A kormány azonban ez­­időszerint csak azoknak a rendelkezések­nek az életbeléptetésével foglalkozik, ame­lyekről beszámoltunk. H­ópelyhecske írta Vaszary Gábor Youki sziámi macska volt. A neve magyarul Hópelyhecskét jelent. Világéletemben utáltam a macskákat, pláne a sziámi macskákat nem bírtam soha. Minden okom megvolt rá, hogy soha az életben ne tartsak belőle egy felet se. De Youkit ingyen adták, csak úgy ajándékba, ez mindenesetre enyhítő kö­rülménynek számítódik, de még így se kellett. Volt ott még valaki, amikor felkínálták nekem, aki aztán valósággal lázba jött érte. — Valódi sziámi, Istenem! Hathetes csupán. Ugy­e, azt tetszett mondani? ... Hát persze. Nem nagyobb, mint egy jól megtermett patkány, de nem szívesen hasonlítom hozzá, mert nagyon szép kis állat. Világosszürke a teste, csak a fü­lei és az orra vége sötétbarna. Aztán izgatottan felém fordult. — Szóval ön is igényt támaszt rá? Bevallom, mindaddig teljesen hide­gen hagyott a sziámi macska, alig lep­lezhető undorral szemléltem, de most, hogy valaki úgy lázba jött érte, egy­szerre olyan érzésem volt, hogy rövi­desen belepusztulok, ha nem lesz az enyém. — Mert ha nem támaszt igényt rá, úgy rögtön telefonálok a feleségemnek, hogy mégis tudjon róla... — Fölösleges telefonálnia. Valósággal kétségbeesetten nézett rám. — Miért? — Bocsánatot kérek, de a macskát nekem ajánlották fel először. — Kérem .. . kérem ... Én csak úgy gondoltam, ha nem támaszt rá igényt... — De igenis, támasztok. Egy stanicliban hazavittem és azóta velem lakott. Az első órákban átlag meg kedvesen viselkedett. De később földöntúli dolgokat művelt. Ha haza­mentem, előrohant valahonnan és bele­kapaszkodva a nadrágom szárába, fel­tornázta magát a vállamig és a fülembe nyávogott panaszosan, mintha csak azt mondta volna: — Jaj, csak hogy már itthon vagy, olyan rossz volt egyedül. Hideg, nedves orrát odadugta a nya­kamhoz és parányi nyelvével megnya­logatta. Ilyenkor nem volt szabad be­szélni hozzá, mert még keservesebben nyávogott, szinte abba se hagyta volna. (Hát persze, hogy nőstény macska volt.) Ezen még nem ütköztem meg. Viszont amikor lemászott rólam, azt akarta, hogy játsszam vele. Nesztelenül végigszaladt a szobában, majd felugrott az ágyra, ahol hanyatt feküdtem (ked­venc elmélkedő pózom) és elnyújtott testtel, lassú, óvatos mozdulatokkal kö­zeledett felém. Ilyenkor a tekintete olyan volt, mint egy lázbeteg őrülté, ijesztően hasonló a zsákmányt szima­toló párducéhoz. Lelapult és hirtelen a fejemre vetette magát. Elzavartam ma­gam mellől, de nem sokat használt. Pár pillanat múlva már megint ugrásra ké­szen láttam lassan felém lopakodni. Az éjjelezést nem tűrte, az ölembe mászott, míg dolgoztam ott nyafogott, a papírt ráncigálta, felsétált az asztalra is, ha olvastam, a könyv lapjait rán­cigálta. Viszont hajnal felé, amint meg­világosodott, már talpon volt és nem hagyott aludni. Csak akkor aludt, ami­kor elmentem hazulról, hogy friss erő­ben kínozhasson, ha meglát. Youki-t inkább olyan embereknek ajánlottam volna, akik új életet akar­nak kezdeni, de miután nekem a leg­kisebb szándékom sem volt hasonlót tenni, egyáltalán nem óhajtottam a tyúkokkal kelni, mihelyt az ég alja megszürkült. Hajnali három órakor arra ébredtem, hogy a pofámba ugrott. Lesepertem és tovább aludtam. Egy perc múlva újra rajtam volt. Ha átkozódva felültem ágyamban, korántsem elégelte meg a dolgot. Újabb vad támadásokra indult. Roppant kellett ügyeim, hogy éles kör­meivel az arcomba ne hasítson. Úgy védekeztem ellene, ahogy a futballkapus figyeli a gólt lövő csatár mozdulatait. Atkoztam a pillanatot, amikor a há­zamba fogadtam ezt a pokoli állatot Valósággal megkönnyebbültem, ami­kor Clarisse először meglátta nálam és imádságos arccal magához szorította Youkit. — Jaj, add nekem. Még fel kellett egy kissé izgatnom, hogy abszolút biztosan elvigye. — Túlságos próbára teszel, Clarisse... Tudod jól, hogy téged is szeretlek . . A macskát Youkinak hívják. Hópely­hecskének. — Oh, jaj, még ez is! . . . Add ne­kem . . . add! . . . — Ha hazajövök, szeretettel elém szalad és felmászik a vállamra és úgy csókolgatja simogató kezem, mint egy ájult szerelmes. Clarisse valósággal nyöszörgött már a vad vágyakozástól, ekkor aztán nagy kegyesen oda adtam neki. Egy hét múlva visszahozta. — Tönkre mentem anyagilag. — Hogyan? Nem tudod etetni a macskát? Fizetem a kosztját. — Nem arról van szó. Youki elsza­kította az összes selyemharisnyáimat. Amint hazamegyek, felkapaszkodik a lábaimon. Felfut a harisnyámon. Le­szedni nem tudom, mert a körmeivel beleakaszkodik. Csak mereven állni le­het és ordítva várni, míg felér és vég­eredményben így is elszakítja. Letette a macskát és sírva elment. Youki rögtön rávetette magát az ágyon heverő kalapomra és x­­ahgol­­ni kezdte. Rohantam vissza a macskával ahhoz, akitől kaptam. — Vegye vissza a macskát. — Nem azért ajándékoztam el Ne­kem még három van belőlük és az any­juk is itt van. — Őrület! És maga még életben van? — Na, látja! Ne is forszírozza a dol­got — Hol lakik az az úr, aki olyan na­gyon akarta? — Nem tudom én! Azóta se láttam, pedig még egy macskától megszabadul­nék általa. Elég hülye voltam én is, hogy akkor nem adtam neki egy má­sikat Erre elajándékoztam másnak a macskát, de az is visszahozta. Youki megjárta az összes ismeretsé­gi körömet, de mindenkitől visszaszár­mazott hozzám. Képtelenség volt megszabadulni tőle. És egy ilyen dögöt Hópelyhecskének hívnak. Direkt szemérmetlen arculcsa­­pása a rideg valónak. Végül is pokoli módon szabadultam meg tőle. Levittem az utcára és türel­mesen kivártam, míg egy tapasztalat­lan megjelenésű járókelő jött szembe velem. Akkor aztán eléje léptem és ud­variasan megemeltem a kalapomat. — El tetszett veszteni kérem egy kis macskát. — Én? — Igen. Láttam, amikor leejtette. Megjegyzem: fajtiszta, sziámi macska, szinte felbecsülhetetlen az értéke. Majd­­hogy­nem százakat ér. — Oh, nagyon szépen köszönöm, — és mohón nyúlt érte. — Youki-nak hívják — kiáltottam még utána, mert egyszerre sietni kez­dett —, Youki, Hópelyhecskét jelent. A szerencsétlen nem is sejtette, hogy a végzetét viszi haza, alig leplezhető falánksággal. — Képzelem, milyen­ kálváriát fog megjárni,a­míg megszabadul tőle A rövidhullámú állomások beállítása eddig lassú, avalóé hangolási siát. A sóv­­nyújtó az állomásokat annyira széthúzza a skálán, hogy a beállítás ugyanolyan­ könnyű, mint akár középhullámon. A fenti káp a 177-es ORION csúcs ixupMB skálájának egy részét, a 20 ás 30 m-es, nyújtott sávokat ábrázolja. A bifu hangolás helyének állandóságát­­temperaturakompensáció biztosítja. OBIOM Igg II fill Bemutatja Morvái Kodig marnitz erzsébet-körut 40. tel.: 221-661 és 222-082. Vill­i József-kBnt 37—30. Részlet! Csere! Királyi A RákóCZi-Ut 60. Udvari Jl I Legjobb választék. Csere. Javítás. Hangszergyár Kedvező fizetési feltételek. Codreanu és agyonlőtt társai temetése A temetésen résztvett Antonescu vezetésével a kormány valamennyi tagja Bukarest, nov. 30. Codreanu és tizen­három agyonlőtt társa holttestét a román főváros Ilie Gorgan templomában ravata­lozták fel és innen kísérték szombaton dél­előtt utolsó útjára. A gyászszertartás nap­ján egész Romániában szüneteltek a szín­házi előadások, ezenkívül zenetilalmat rendeltek el és a szórakozóhelyeket is be­zárták. Már kora reggel zöldinges légio­nárius díszalakulatok vonultak fel a temp­lom elé. A román fővárosban több had­testet összpontosítottak alrend és nyuga­lom biztosítására. A tempóm közepén zöld színnel bevont ravatalon h­o­mgodott Cod­reanu koporsója. Mellette­­ sorban ra­vatalozták fel tizenhárom­­ pák a holt­testét. A gyászszertartáson megí­lt Anto­nescu államvezető zöld ingben,­­a Sima helyettes miniszterelnök, valam­int­ a ro­mán kormány valamennyi tagja. Megje­lentek a hadsereg és az állam magasrangú tisztjei és tisztviselői is. Német részről részt vett a gyászszertartáson Baldur von Schirach birodalmi vezető és helytartó, aki Hitler vezér és kancellár koszorúját helyezte a ravatalokra. Bohle körzetvezető a nemzeti szocialista párt nevében vett részt a temetésen és Hess Rudolfnak, a Führer helyettesének koszorúját helyezte Codreanu koporsójára. Olasz részről meg­jelent a bukaresti olasz követ, aki a Duce nevében helyezett koszorút a ravatalra. A spanyol követ szintén megkoszorúzta a ravatalokat Zavar nélkül folyt le Codreanu temetése Bukarest, nov. 30. (Német TI) Az angol és amerikai sajtóban a romániai helyzetről DSmu­l leFotoCC

Next