Pesti Hírlap, 1941. április (63. évfolyam, 74-97. szám)

1941-04-22 / 90. szám

4 Pesti Hirlap 1941 ápr. 22. kedd Felkutatták Justh Zsigmond kétszáz ismeretlen levelét Egy magyar író újjászületése a posthumus művekben Márai Sándor, majd Szüllő Géza emlé­kezett meg a Pesti Hírlapban Justh Zsig­mond most közzétett naplójáról. A napló­val majdnem egyidőben jelent meg a fia­talon meghalt író Ádám című, eddig ki­adatlan kis­regénye. Mindkét mű széles­körű érdeklődést keltett és — mint érte­sülünk —­­jobb Justh-kéziratok kerülnek nyilvánosságra. A modern magyar regény­írás egyik úttörője kezdi meg ezzel új éle­tét az irodalomban és az olvasók gondo­latvilágában. Justh Zsigmond 1885-ben írta első re­gényét, az Ádámot, amely Naplójával együtt mindeddig kéziratban hevert isme­retlenül. Testvérének, Justh Gyulának, a hírneves függetlenségi politikusnak fia, Justh János, volt országgyűlési képviselő, nyugalmazott főispán — aki akkoriban az elszakított Arad megyében élt — őrizte meg e műveket és tőle jutottak 1937-ben a Nemzeti Múzeum kézirattárába. A mú­zeumi könyvtár két kiváló irodalomtörté­nésze rendezte sajtó alá e műveket, a Nap­lót Halász Gábor, a regényt pedig Kozocsa Sándor. A tragikus sorsú írónak életében a Művészszerelem, a Pénz legendája, Gá­­nyó Julcsa, majd a halála után főműve, ,a Fuimus című regénye jelent meg. Miért éppen az Ádám maradt kéziratban? Dr. Kozocsa Sándor, Justh Zsigmond le­veleinek felkutatója erről a következőket mondja: — Justh- önéletrajzi levelében bukkan­tam egy kijelentésére, amely ennek ma­gyarázatát adhatja. Báró Révay Simonnak írja, hogy barátai lebeszélték az Ádám ki­adásáról. „... úgy látszik, arra születtem — panaszolja —, hogy posthumus műveket hozzak világra...“ Justh Zsigmond a ma­gyar vidéki életet rajzoló e regényének is alakjai erőteljes jellemrajza adja jelentő­ségét. Különben ő az első regényíró, aki­­e korban impresszionista színfoltokkal dol­gozik, mint utóbb Ambrus Zoltán. Radó Antal közli, hogy Justh Párásból, visszatérve családjának Szentkirályi-utc­ai otthonában irodalmi szalont akart megho­nosítani. Fiatal íróbarátain kívül meghívta ide többek között Gyulai Pált is. A szalont nem tarthatta fenn, már csak azért sem, mert betegsége miatt folyton utazott, te­hát leveleivel igyekezett kapcsolatot te­remteni az írókkal és a művészvilággal. — Justh Zsigmond 200 levelét kutattam fel, — mondotta Kozocsa Sándor munka­társunknak. — Bejártam a vidéket, ahol a címzettek vagy hozzátartozóik élnek. Ti­zenöt helyről szedtem össze az író leveleit és lemásoltam azokat E levelek együtt — szerintem — a Naplónál is jelentősebb művet adnak. Egyrészt azért, mert közel 10 évet ölelnek fel (1885—1894), míg a Napló csak 2 esztendőt (1888—1889). Másrészt azért, mert e levelekben önvallomások­ban tárja fel lelki életét, irodalmi hitval­lását, társadalmi és politikai felfogását. Foglalkozik barátaival, élményeivel, a tár­sasági élet jelenségeivel, utazásaival, kül­földi benyomásaival. Leveleket irt Grün­­wald Bélának, Apáthy Istvánnak, Gyulai Pálnak, Aggházy Károlynak, Czóbel Ist­vánnak, Feszty Árpádnak, Czóbel Minká­­nak, Pekár Gyulának, Hubay Jenőnek és gróf Cebrián Rózának, — aki akkor még csak menyasszonya volt Hubaynak — és sok írótársának. A világ 34 tájáról (mint Páris, Cannes, Madrid, Nílus-mente) indul­tak útjukra e levelek. Úgy látszik Justh Zsigmond volt az utolsó nagy levélíró, aki Kazinczy példájára, levelekben igyekezett kapcsolatot fenntartani írótársaival. Érde­kes, — említi még Kozocsa — Justh Napló­jában, leveleiben, életrajzi adataiban se­hol sem találtam nyomát, hogy szerelmes is lett volna. Szerelme — az irodalom és a magyarság volt Justh Zsigmond levélgyűjteményét most dr. Kozocsa Sándor sajtó alá rendezi, hogy — mint az író harmadik posthumus műve­­— napvilágra kerüljön. Tamás Ernő. Előkerült rejtekhelyéről a bácskai asszonyok népviselete Tisztogattak a somogyi bakák Bácska, ápr. 21. (A honvéd propaganda­század tudósítójától.) Zombor háztetői, tornyai alapos munkát adtak a bevonult honvédségnek. Kemény kézzel kellett meg­tisztogatni a várost a búvóhelyeiken meg­húzódott csetnikektől és dobrovoljácoktól. Olyan ellenfelet kaptak, mint a somogyi bakák, akik az ördögtől sem ijednek meg. Most már nyugalom van, a város nagy többségű magyar és német lakossága fel­­lélegzett. Megyünk tovább a kitűzött cél felé. A Ferenc-csatornán túl gazdag tanyavilág húzódik az út mindkét oldalán. Micsoda gazdag vidék! Rendezett házak, hatalmas istállók és karámok sorakoznak egymás mellett. Körülöttük az áldott bácskai föld. Jó munkát végez az itteni gazda, akár magyar, akár sváb, akár a délszlávok kö­zül rác vagy bunyevác. Jómódú itt a nép és okosan él. A volt jugoszláv uralom munkájának nyoma azonban sehol sem látszik. Nem talált benne támogatót a bácskai lakos­ság, jóllehet mindenütt panaszkodnak, hogy sehol a volt jugoszláv országrészek­ben nem róttak ki olyan súlyos adókat, mint rájuk. Az utak elhanyagoltabbak, mint az erdélyi székely részekben, sok helyen felszedték a síneket s egyes vidé­kek vasút nélkül maradtak. Német, rác, magyar és sok vegyes la­kosságú falun vonulunk át. A házak külső formája is elárulja, hogy milyen nemzeti­ségü a gazdájuk. A németek szeretik a nagy arányokat s az olyan díszítést, amely a maguk elképzelése szerint a ház tulaj­donosának jólétét hirdeti. A rác házak zártsága és nagy falfelületei után üdítően hat egy színmagyar falu kedves, fehérre meszelt, egymással összhangban álló ház­csoportja. A tiszta, szép magyar falukban minde­nütt piros-fehér-zöld zászlók, amelyeket már nagypénteken varrtak az asszonyok. Mint színpompás virágágy, úgy tárul elénk a népviseletbe öltözött leányok és asszo­nyok kipirult arcú, kendőt lobogtató ha­talmas csoportja. Más ez a bácskai ma­gyar viselet, mint a mezőkövesdi, a szek­szárdi, vagy ormánysági, vagy akár a ka­lotaszegi, de nagy egészében mégis csak emlékeztet mindegyikre. Talán a narancs­­szin, amelyet itt nagyon kedvelnek, jelent némi eltérést s talán az, hogy itt kevesebb a hímzés. — Eddig halottak voltunk, most kivirul­­tunk, — mondja egy gazda. Aztán elbeszéli, hogy a szerb uralom alatt nem igen jár­tak a lányok szép népviseletükben, de most mindent kiszedtek a láda fenekéről. A házigazdánk most ássa ki a földből a gabonát és a füstölt­núsféléket, amit el­rejtett a kíméletlen szerb rekvirálás elől. Rengetegen vannak, akik gyalog, vagy ke­rékpárral nekiindulnak, hogy megkeres­sék a szerb katonaság által elhajtott lo­vakat. öröm, fellélegzés, boldogság ragyog itt néhány nap óta a magyarság szemében. Belgrád a légi támadások után Utazott Budapesttől Belgrádon át Újvidékig Alkalmunk volt beszélni egy előkelő úr­ral, aki közvetlenül a Belgrádot ért légi támadások után a szerb fővárosban tar­tózkodott Drámai élményeit az alábbiak­ban ismertette velünk: — Csütörtökön hajnalban személygépko­csin indultunk útnak. Végigszáguldottunk a Duna jobb partján le, egészen a bara­nyai háromszögig. Míg magyar területen haladtunk, átlag 120 kilométeres sebesség­gel rohant velünk gépkocsink, amint azon­ban átléptük a trianoni magyar határt, fő­leg Dárda után, az utak egyre rosszabbak lettek. Voltak szakaszok, ahol „lépésben" is alig tudtunk előrehaladni. Félelmetes látvány volt a rengeteg hadianyag, ame­lyet magyar katonák őriztek. Utunk zu­hogó esőben, gránáttölcsérek között, felté­pett útszakaszokon át Martincibe vezetett. Egyik ilyen gránáttölcsérben gépkocsink annyira megfeneklett, hogy benzintartá­lyunk kilyukadt Egy délnek menetelő né­met gépkocsioszlop vett fel bennünket, csak igy tudtunk eljutni Rómáig, ahol egy felrobbantott híd miatt az oszlopnak ki kellett térnie s bennünket egy német sze­mélyszállító gépkocsi vett fel — Zimonyban érdekes kép fogadott. A város házain német és horvát lobogókat lengetett a szél és horogkeresztes polgár­őrök teljesítettek szolgálatot. A közúti és a vasúti hidat, továbbá a pancsovai egye­sített közúti- és vasúti hidat a szerbek felrobbantották. Utászkompon értük el Belgrádot. Még a zimonyi részen jártunk, amikor az elmenekült földmivesek nagy csapatával találkoztunk. Sok volt közöt­tük, aki a szerb hadseregben szolgált, de a németek hazaengedték. Belgrádot go­moly­gó füst borította. Estefelé járt az idő és itt-ott még égtek a gránátok által fel­gyújtott házak. De égtek a Dunaparton emeletmagasságban felhalmozott szénra­kások is. A gránátok által feltépett úttes­ten lehetetlen volt a közlekedés, ezért gyalog indultunk a városba. Eligazító né­met katonák irányítottak el bennünket a nagyjából éppen maradt Hotel Majesticba. A néptelen utcákon hangosan kopogtak lépteink. Este 7 órától reggel 7-ig polgári egyének nem közlekedhetnek Belgrád út­vonalain. — Alig néhány percig tartózkodtunk a szállodában, amikor az ott megszállt né­met tisztekhez lélekszakadva szaladt egy Belgrádban lakó német és elmondotta, hogy félórával ezelőtt ismeretlen szerbek lelőttek egy német katonát az egyik mel­lékutcában, ő maga azonban lakása abla­kából az öt támadó közül kettőt agyonlőtt. — Egy Davy-lámpa mellett ültünk az egyik bicegő asztalnál és a portás jóvol­tából, aki bácskai származású, hosszú utánjárással szerezhettünk két darab ke­nyeret. Egy német katona egy darab vaj­jal, míg egy másik egy liter borral ven­dégelt meg bennünket. Az éjszakát a zú­zott ablakú szobában mély álomban töl­töttük el. Másnap dolgunk volt a Rom­­anskaja-Ulicában, amely az egyik villa­negyed közismert útvonala. A városnak ez az előkelő része aránylag épen ma­radt. Rombadőlt paloták, leégett házak között, téglákkal, cserepekkel, üvegdara­bokkal fedett úttesten át jutottunk el oda. Zúzott ablakú villamosok álltak a feltépett cineken, az utak szélén elégett gépkocsik. Menetközben több íz­ben tanúi voltunk, amikor itt-ott épületek dőltek össze. Az egyik ötemeletes bérpa­lota felét egy nehéz bomba szétrombolta. Másik fele szemünk láttára omlott össze. Az üzleteket szerb fosztogatók feltörték és kirabolták. Érdekes kép: Belgrád ut­cáin csapatokba összeverődött, gazdátla­nul maradt kutyák kóborolnak. Egy füty­­tyentésünkre egész falka követte nyo­munkat.­­ A kihalt utcákon éjjel-nappal harc­kocsik jártak. A lakosság lassan kint visz­­szatért, gyerekkocsikban, taligákon hur­colta magával megmentett motyóit.­­— Ilyen élmények után jóleső érzés volt a villanegyed kedves kertjei között sétál­gatni. Itt ismerkedtünk meg egy magyar úri asszonnyal, akinek egyik fia Belgrád­ban orvos, a másik fia pedig huszárfőhad­nagy a magyar hadseregben. — Ez az úri asszony vendégül látott ben­nünket reggelire és egy kis mosakodásra. A délutáni órákban pedig, dolgunk végez­tével, visszatértünk Zimonyba. Amikor a felrobbantott híd a hajóra zuhan , Zimonyra egy kavics sem hullott. A város teljesen ép. A Hotel Centrálban szálltunk meg, ahol fólvetett ágy várt ben­nünket. A városban az ottlakó németek vették át a közbiztonsági szolgálatot. Zi­­mony is tele van hazaeresztett német, hor­vát és magyar volt szerb hadseregbeli ka­tonával. Lerongyolódva érkeztek. Míg Bel­grádban tiszta kukoricadarából sütik a ke­nyeret, Zimonyban minden kapható volt. Érdekes történetet hallottunk ott arról, hogy a szerbek be sem szüntették az átvo­nuló forgalmat, le sem állították a mene­külők tömegét, amikor a dunai hidat fel­robbantották. A zimonyi hidat például akkor robbantották fel, amikor a Duna há­tán alatta úszott el egy 240 szerb katoná­val megrakott gőzhajó. A hid rázuhant a hajóra s a katonák nagy része odaveszett. Zimonyban tudtuk meg, hogy a német Stukák milyen pontosan célba találtak bombáikkal. Telitalálat érte Belgrádban a testőrlaktanyát, de nem robbantották fel a szerb király nyaralóját, méternyi pontos­sággal széjjelbombázták azonban azt a földalatti alagutat, mely a nyaraló légvé­delmi pincéjéből a szabadba vezetett. — Zimonyból Újvidék felé a Fruska Gora hegygerincén át mentünk. A vidék kihalt volt, csak a tavasz pompázott tel­jes díszében. Amint felfelé haladtunk az egyik szerpentinúton, néhány pillanatra megálltunk, hogy élvezzük a madarak óriási csapatának hangversenyét. Ebbe a kedves csicsergő kórusba beleropogtak az egyik sziklaszirtről a komitácsik fegyve­rei... — Este érkeztünk Újvidékre A kivilá­gított utcákon magyar rendőrök rótták körjáratukat feltűzött szuronyó fegyver­rel. Az utazás kalandos része véget ért, amikor a Mária királyné­ szálló éttermé­nek fehérre terített asztalánál, magyar honvédtisztek társaságában a pincér elénk tette az étlapot és édes magyar nyelven kérdezte: — Parancsolnak az urak?! Tombor Tibor. Róma alapításának megünneplése Budapesté Hétfőn délután ez Olasz Kultúrintéz és a Budapesti Olasz Fascio együttes ünnepelte meg Róma alapításának 26. évfordulóját az Olasz Kulturintézet szé házában. Az emlékünnepélyen megjele Talamo márki olasz királyi követ, Rom­nelli ezredes, a követség tisztviselői és olasz kolónia. Magyar részről ott volt­ az ünnepélyen Fabinyi Tihamér, a vallá és közoktatásügyi minisztérium képvisel­tében báró Wlassics Gyula és Stolpa J­zsef államtitkárok, a miniszterelnökség Szentiványi Domonkos képviselte, a kil­ügyminisztérium képviseletében ped Zilahy-Sebess Jenő sajtófőnök-helyett jelent meg. Az ünnepély keretében az intézet f igazgatója, Coft. Aldo Bizzarri „Rón Európa történetében“ címmel tartott el­adást. Kifejtette, hogy Európa voltaki Rómának köszönheti létét. A római mű­veltség, a római egyház és a római jó hatása ismeretes mindenki előtt Az eur­eai történelemben Róma jelenti az egye­len „teremtő momentumot“. Ma is nai alkotó hivatás vár Rómára. A világhábor történelem ellenes és a Róma elleni Európája szétesett és a keletkező új­aik­ számára ismét Róma találta meg az álta­lános érvényű új elvet: a testületi mini civilizációját Aldo Bizzarri nagyhatá­ előadása után Dott. Nino Falchi, a magyar­országi olasz fasciók vezetője emlékeze meg április 21-ről, mint az olasz nemző munka ünnepéről. Olasz válasz Cordell Hullner Róma, ápr. 21. Cordell Hull nyilatkoza­tára, amelyben a miniszter Lars tenger­nagynak, a washingtoni olasz tengerésze attasénak és Bentley kapitánynak, Ame­rika római légi attaséjának visszahívásá­val kapcsolatban Olaszországra céloz: „törvényen kívül álló kormányokról" te említést, olasz illetékes körökben kijelen­tették, hogy Bentley visszahívása nen je­lenti a római kormány megtorló lépést jóllehet ez teljesen inkodolt lenne. Vissza­hívása azért történt, mert Bentley kap­tány jóval túllépte azt a hatáskört, ame­lt mint egy semleges állam képviselői megillette. A „törvényen kívül álló kor­mány" elnevezés inkább a washingto kormányra vonatkozhat, amely miután e kobozta a tulajdonába nem tartozó haji­kát, még azt is követelte, adják át nem ezeket a hajókat magasra vont lobogó at ünnepi külsőségek között. Rövid hírek A Szent Atya az Actio Catholica dia küldöttségét fogadva, beszédet mond, amelyben lelkükre kötötte a keresztes erények gyakorlását Ezek az erények mondotta a Szent Atya — nem akad­lyozzák az igazságos ügyért harcoló nem­zet polgárait abban, hogy lelkesedés: ne segítsék elő ezt az igazságos ügyet A m. kir. külügyminisztérium ez il közli, hogy a legutóbbi londoni nagy lé­támadások alkalmával az ottani magy­rok közül senkinek sem történt baja. Roosevelt elnök hydeparki villáját felhívást intézett az amerikai fiatal orv­­okhoz, hogy ajánlják fel szolgálataik a brit katonai és polgári kórházaknak, brit Vöröskereszt ugyanis bejelentet hogy a brit kórházakban komoly orvo­hiány van. Roosevelt végül bejelentet hogy az önként jelentkező orvosokat brit Vöröskereszt kötelékébe sorozzák. Dr. Neubacher Hermann követ, a nort kormány délkeleteurópai gazdasági kür megbízottja, Pozsonyba érkezett, ha illetékes szlovák tényezőkkel gazdag­ természetű megbeszéléseket folytassi Pozsonyt tárgyalásainak befejezése itt Budapestre és Bukarestbe is ellátogat Az olasz lapok kegyeletes megemlék­zéssel jelentik, hogy Oscar Molinari s­pülőőrnagy gépével lezuhant és élet vesztette. Molinari őrnagy volt a párám­noka annak a vadászgépszázadnak, mi a március 23-iki hadijelentés szerint S­ven légi győzelmet aratott ebben a hat­rúban. Molinari őrnagy mindössze 35 év volt Vasárnap ünnepelték Rómában Rót születését, amit a fasiszta rendszer „munka ünnepével" kapcsol össze. A­­ polavoro szervezetei kirándulásokat fe­deztek, majd színi- és mozgóképelőad­­okkal szórakoztatták a katonaságot frontról való katonák között szeretetes magokat osztottak ki. Istanbul területére elrendelték a hi­­teles állapotot A nyilvános helyiség záróráját éjjel 12 órában állapították m­ez eddigi fél 3 óra helyett A francia kormány megtiltotta mind 17. és 40. életév közötti korban levő fra­nia férfi kiutazását az ország területér A legutóbbi időben ugyanis sok iráni fiatalember szökött át Spanyolország­be ahol azonban megakadályozhatták őt abban, hogy de Gaulle hadseregébe­­ lépjenek. Moszkvai jelentések alapján török k­tonai körökben az a hír terjedt el, ha a Szovjet két újabb kaukázusi légi ha osztály megszervezését határozta el

Next