Pesti Hírlap, 1941. szeptember (63. évfolyam, 199-222. szám)

1941-09-02 / 199. szám

A­pesti Hírlap 1941 szept. 2. kedd eredmény, de még távolról sem elég, még végtelenül többet kell tennünk.“ „Soha nem látott fegy­vereket fogunk harcba állítani és állítottunk harcba eddig is min­den fronton“ —■ mondotta. Kifejtette ezután az elnök, hogy a hitlerizmus Amerika alapelveit és életformáit „megsemmisítéssel fenyegeti“. Az Egyesült Államok­nak hatalmas flottája van, amely az angol, a norvég, a holland flot­tákkal együtt megvédi a tengerek szabadságát, de ha „a németek­nek sikerülne ezeket a flottákat letörni, az amerikai hajóhad egy­magában nem tudna a veszéllyel eredményesen szembeszállani.“ Ezután az elnök ünnepélyesen figyelmeztette azokat, akik azt hi­szik, hogy Németország máris le­tört és nincs szükség további erő­feszítésre ... „Ez nagyon veszé­lyes spekuláció“ — mondotta, majd felhívta Amerika minden polgárát, hogy egyesült erővel folytassák a harcot a végső győ­zelemig. „Nem tétovázhatunk a nagy feladat előtt. Hadd állapít­hassa meg majd a történelem, hogy kötelességünket híven telje­sítettük.“ Roosevelt beszéde szinte feles­legessé tesz minden kommentárt. Úgy beszélt, mint egy háborút viselő államnak a feje, teljesen azonosítva magát a szövetségesek hadi céljaival. Bejelentette, hogy a harcot folytatni kell „a teljes győzelemig“. A tengelyhatalmak már hónapok óta számolnak az­zal, hogy az Egyesült Államok előbb vagy utóbb fegyveresen is beavatkoznak az ő küzdelmükbe. Roosevelt legújabb beszéde meg­erősíti ezt a feltevést. Páiyin beszéde A francia államfő Vichyben a légionáriusok előtt lelkesítő be­szédet mondott, arra kérve őket, hogy támogassák munkájában őt és Darlan nemzetvédelmi minisz­tert. „Csatlakozzatok hozzánk, forduljatok el azoktól az elégedet­lenkedőktől, akik nem fogva fel nemzeti szerencsétlenségünk ér­telmét és e szerencsétlenség követ­kezményeit, a múlt álomképei kö­zé menekültek. Hallgattassátok el felesleges és zavaró bírálataikat. A kormány politikája csak arra irányul, hogy támogasson engem, aki vállalva a felelősséget a tör­ténelem előtt, magamra vállal­tam Franciaország becsületének és érdekeinek megőrzését. Ebben kell segítségemre lennetek, nek­tek is segédkezet kell nyújtano­tok ahhoz, hogy fenntarthassuk a rendet és nyugalmat az ország­ban.“ Franciaországban a Laval és Dioz ellen elkövetett merénylet miatt tovább folynak a házkuta­tások és a letartóztatások és kü­lönleges bíróságok hoznak szigo­rú ítéleteket. ­et komolyan hisz az angol-ameri­kai segítségben, akkor éppen a mai napnak kellene őt arra emlékeztet­nie, hogy két éve Lengyelország is hoppon maradt, nem kapta meg a megígért angol támogatást. Gayda cikke Róma, szept. 1. (MTI) Gayda a „Giornala d'Italia“ „A harmadik év­ben“ című vezércikkében hangsú­lyozza, hogy bármi történjék is, Ang­lia összetört csontokkal fog kikerülni ebből a háborúból. Ma már semmi­féle kompromisszumos béke nem tehetséges, a tengelyhatalmak nem készülnek semmiféle békeoffenzívá­­ra, hanem újabb háborús offenzíváá­­ra. A tengelyhatalmak győzelmének eredménye igazi demokratikus Euró­pa lesz, amelyben minden nemzet megtalálja a maga politikai egysé­gét, a­m­elyben meglesz a méltányos arány a nemzetek nagysága és anya­gi lehetőségei között. A japátti haditengerészet új helyettes vezérkari főnöke Tokió, szept­ 1. (Német TI) Ito tengernagyot kinevezték a haditen­gerészet helyettes vezérkari főnö­kévé. Tekintettel arra, hogy Ito ed­dig szinte kizárólag tényleges szol­gálatot teljesített a haditengerészet­ben, illetékes haditengerészeti kö­rökben nagy jelentőséget tulajdoní­tanak kinevezésének.­­ Kor­do tengernagyot, a a haditenge­részet eddigi helyettes, vezérkari főnökét, „tényleges tengeri szolgá­lattal bízták meg egy fontos őr­helyen".­­ Az Usztasa megtisztítja a hegyeket a csetnikektől Zágráb, szept. 1. (Bud. Tud.) hor­­­­vát lapok jelentik Szarajevóból, hogy Horvátország délkeleti hatá­rain befejeződtek Eladbektasevics usztasa parancsnok vezetésével indí­tott tisztogatási munkálatok. Horvát­országnak ezen a drinamenti határ­vidékén ugyanis tíz járásban a Szer­biából átszivárgott és a hegyek köz­zé húzódó csetnik-bandák hosszú ideig garázdálkodtak. A tisztogatás nyolc napi kemény munkát adott az Usztasa-osztagoknak. A helyenként jelentős számban lévő csetnik-ban­­dákkal szemben többször valóságos harcra került sor, az usztasáknak azonban sikerült mindenütt fölénybe kerülni és a rendet helyreállítani. bullal 57 Késéves a háború Berlin: „A háború nem végződhet poshadt megalkuvással11 Berlin, szept. 1. Illetékes német részről közük: Berlini politikai kö­rökben nagy megelégedéssel tekin­tenek vissza azokra a katonai és po­litikai sikerekre, amelyeket 1939 szeptember elseje, tehát a most folyó nagy leszámolás kezdete óta vívtak ki. Annak a német rendőri lépés­nek a nyomán, amelyet az angol szavatosságtól nagyzási hóbortba esett Lengyelország ellen tettek meg, mert itt erőszakkal akarták megtagadni a német néptől létfon­tosságú követeléseit, mint ismeretes, már szeptember 3-án kitört a nagy harc, amelyet Anglia idézett fel hadüzenetével s amelyet már évek óta készített elő a Birodalom ellen. A külügyminisztérium illetékes tényezői arra mutattak rá a kül­földi sajtó képviselői előtt, hogy ez a bábon,­ viszont időközben Német­ország és szövetségeseinek a bolse­­vizmus elleni harcává vált, tehát az angol részről Németországra kény­­szerített háború az Európa meg­újhodására vezető meneteléssé ala­kult át. Európa szövetséges hadai — hangoztatták a Wilhelmstrassen — ma Anglia utolsó európai fegy­verhordozója, a bolsevizmus ellen indulnak, az ellen a bolsevizmus el­len, amely a Birodalom keleti ré­szében az új Európa jövő kialaku­lásának nagy veszélyét akarta je­lenteni és valóban jelentette is. Ezt a megállapítást a Wilhelm­­strasse említett illetékes tényezői közvetlen kapcsolatba hozzák azzal a világos és félreérthetetlen felfo­gással, amely a Führer és a Duce találkozójáról kiadott hivatalos köz­leményben jutott kifejezésre s amely szerint ez a háború a ten­gelyhatalmak sorsdöntő harca, ame­lyet mind saját maguk, mind Európa jövője érdekében a végső győze­lemig folytatnak. — Ezt a háborút — mondták a Wilhelmstrassen — történelmünk, népünk és európai küldetésünk szemszögéből ítélve. Szent hábo­rúnknak tekintjük, amely nem vég­ződhet poshadt megalkuvással, ha­nem azt a döntésig — s amiben bizonyosak vagyunk — a diadalmas döntésig állni fogjuk. A politikai helyzetet a brit-bolse­­viki szövetkezés katonai veresége jellemzi. Tehermentesítő sakkhúzá­­sok, mint például Churchill és Roose­velt találkozója, vagy a moszkvai értekezlet, éppoly kevéssé vezethet­nek minket félre, mint ahogy Irán durva és oktalan térdre kényszerí­­tése sem terelheti el a figyelmet Anglia katonai kudarcairól. Az az ideges sikoly, amely Moszkvából, Londonból és Washingtonból hallat­­szik és az ugyanott túlságosan fitog­tatott bizakodás sem tudja ellep­­lezni a küszöbönálló végtől való ir­tózást. Európa feltette magában, hogy a tengely vezetése alatt kicsikarja a győzelmet mindazoknak a hatal­maknak ellenében, amelyek meg akarják akadályozni erejének ki­fejtésében. A tengely és szövetsé­gesei mindaddig nem nyughatn­ak, amíg ki nem vívták a végső győ­zelmet s Európát mentesülve min­den veszélytől, saját törvényei sze­rint alakíthatja társadalmi, gazda­sági és népi életét Minden arra irá­nyuló kísérlet, mint amilyeneknek éppen a napokban voltunk tanúi, hogy e küzdelem egyik-másik ré­szesét alantas indítóokkal gyanú­sítsák meg, kudarcot vall, mert az Európa ellenségei ellen harcra szö­vetkezett hatalmak elhatározása megingathatatlan. Rémes katonai tényezők a kétéves háborúról A két éve megindult hadművele­tekről katonai tényezők a következő­ket közlik a Német Távirati Irodá­val :­­ A rendkívül rövid idő alatt bekö­­vetkezett lengyel összeomlás telje­sen új helyzetet teremtett Kelet- Európában. Ezt a megváltozott hely­zetet — mint ismeretes — arra használta ki a szovjet, hogy meg­szállja és elnyomja Kelet-Lengyel­­országot, a balti államokat és az addig román fennhatóság alatt álló Besszarábiát. A Keleti-tengerre ki­jutni akaró Szovjet­ Unió 1939 no­vemberének végén rárohant Finn­országra is és — túlsúlyban lévén — elszakította tőle Karélia fontos részeit és fővárosát, Viipurit, ame­lyet — mint emlékezetes — két napja hódítottak vissza a finnek. A Szovjet­ Unió tehát félreérthetet­lenül arra használta fel a közép- és nyugateurópai nagyhatalmak fegyveres viszályát, hogy a szom­szédos kis államok kárán megerő­sítse saját hatalmi állását. Ezt em­lékezetünkbe kell idéznünk, ha jól meg akarjuk érteni a mai kelet­európai helyzetet. Az 1941 július végétől kezdve a szovjetre mért német csapás ered­ményeként újra fölszabadultak azok a peremvidékek, amelyek az 1939- ben és 1940-ben a szovjet jogtala­nul bekebelezett. Ezen túlmenően a Szovjet­ Unió ma a német hadsereggel és szövet­ségeseivel ezúttal már saját létéért vívja kemény harcát. Szinte telje­sen elvesztette a keleti tengeri ha­talmi állását, mert hiszen a Szent­pétervár körül még megmaradt te­rületeket igen összeszűkítették észak felől a finnek, kelet, dél és nyugat felől pedig a németek. Hiábavaló a szovjet minden próbálkozása, hogy az Ukrajnában a Dnyeper nyugati partján elvesztett iparvidé­két újra megkaparintsa. A szovjet többször megkísérelte, hogy roham- és zavaró csapatokat tegyen part­ra a Fekete-tenger és a Dnyeper alsó nyugati partján; a jól megszer­vezett német védelem kemény vesz­teségeket okozva, meghiúsította e kísérleteket, noha a Dwyener men­tén tüzérséggel és ágyúnaszádokkal fedezték előretörésüket. Az 1939 szeptember 1-én megin­dult keleti fegyveres leszámolás so­rán Németország alaposan szétvert és hatástalanított minden olyan erőt, amelyet Keledről fenyegette. Már ma megállapítható, hogy ez vonatkozik a bolsevistákra is, bár kétségbeesett ellenállásukka­, amennyire tudják, hozzák-halaszt­­ják sorsuk beteljesülését. Ha a szor­­ ­ finnek elérték a régi határt Helsinki, szept 1. (Bud. Tud.) Vilpuri elfoglalásával és a finn csa­patoknak a karéliai földszoroson történt előnyomulásával a szovjet csapatokat tulajdonképpen — kis elszigetelt területek kivételével — egész Finnországból visszaszorítot­­ták a régi határon túlra. Magyar hősök Vitéz Huszihy András tiszthelyet­tes századparancsnokának Utasítá­sára foglyokat kísért hátra, miköz­ben motorkerékpáros százada sú­lyos utcai harcban igyekezett kiszo­rítani az ellenséget a városból. Még bent a városban váratlanul egy el­lenséges csoport rohanta meg a fog­lyokkal hátrafelé húzódó Huszthyt. A tiszthelyettes ebben a válságos helyzetben is megőrizte hidegvérét. Átvette a közelben kilövést kereső négy idegen kötelékbeli honvéd fe­lett a parancsnokságot és azokkal együtt visszavetette az ellenséges osztag rohamát. A visszavert táma­dók négy halott hátrahagyása után az egyik házba menekültek. Huszthy most, miután a rábízott foglyok szorosabb őrizetéről gondos­kodott, egy időközben beérkezett ár­­kászrajt is parancsnoksága alá vont és ezekkel együtt olyan lendülettel támadta meg az ellenséges csoport által védett házat, hogy a szovjet katonák golyószórójuk és sebesült­jeik hátrahagyásával fejlesztett fu­tásban kerestek menedéket. Huszthy tiszthelyettes ezzel egy­úttal lehetővé tette százada további előretörését is. Kecskés Gyula őrvezető, mint egyik harckocsi kötelékünk század­­paran­csnoki harckocsijának vezető­je, járművével mindig az élen ha­ladva, súlyos veszteségeket okozott az ellenségnek. Vakmerő előretörés közben a harckocsit találat érte és annak lánca leesett, így éppen ab­ban a pillanatban vált meh­etképte­­lenné, amikor az ellenség már min­den oldalról rájuk rohanva, kézi­gránátokkal támadta meg a meg­bénult harckocsit. Kecskés őrvezető, hogy század­parancsnokának megmenekülését elősegítse, kiugrott a harckocsiból s hősi önfeláldozással vetette rá magát a támadókra. Jól célzott ké­zigránátjai megtorpantották­ az el­lenséget s ezalatt századparancsno­kának sikerült hátrahúzódnia, hogy segítséget hozhasson. Az önfeláldozó őrvezető azonban már nem érhette meg szorult helyzetéből való ki­mentését. Ellenséges,­­gázpisztolylö­­véstől találva, hősi halátt halt. Honvédségünk a háborúban A honvédvezérkar főnökének jelentése veszteségeinkre! A MTI jelenti: A m. kir. honvédvezérkar főnöke jelenti: Az augusztus 18-án kiadott jelentés óta csapataink 259—300 ki­lométert nyomultak előre. Vadászrepülőink túlerő ellen ered­ményesen harcoltak. A legutóbbi légi ütközeteknél 15 szovjet gépet lőttünk le. Egy gépünk nem tért vissza. Utászaink és vasútépítő csapataink kiemelkedő munkája a gyors elő­nyomulás lehetőségét és az utánpót­lás zavartalanságát eredményesen elősegítette. Veszteségeink augusztus 10—szep­tember 1. között: halott 11 tiszt, 154 fő legénység; sebesült 37 tiszt, 378 fő legénység; eltűnt 2 tiszt és 21 fő legénység. Gyengülnek a Dnyeper menti szovjet ellentámadások A MTI jelenti: A Dnyeper­ menti szovjet ellentámadások — miután a szovjet csapatoknak sehol sem si­került azokkal egy talpalatnyi te­rületet sem visszaragadniok a szö­vetséges hadseregektől — a legtöbb helyen erősen vesztettek hevessé­gükből s szemmel láthatóan lanka­dóban vannak. A Szövetséges erők több ellenséges rohamcsapatot fog­lyul ejtettek. A szovjet védelem az eddig nagy tömegekben bevetett gyalogság helyett főképp tüzérségé­nek és repülőinek hatására veti a súlyt, anélkül, hogy bárhol is ered­ményt ért volna el. A szövetségesek mindenütt elérték napi céljaikat a megteremtették a további hadmű­veleteikben szükséges feltételeket. Vasútépítő alakulataink bravúros teljesítménye Mint a MTI beavatott helyről ér­tesül, a honvéd vasútépítő alakula­tok páratlanul rövid idő alatt be­fejezték a szovjet csapatok által el­pusztított vasúti hálózat több rend­kívül fontos pontjának helyreállító munkáját. Az egyik felrobbantott nagyméretű híd felépítésével igen tetemes közlekedő szakasszal hosz­­szabbították meg a forgalmat. A ma­gyar Vasútépítő alakulatok bravú­ros teljesítményéről a szövetséges katonai szakkörök is a legteljesebb­ elismeréssel nyilatkoznak. Hadműveletek Német h­adijelentés Vezér­ főhadiszállás, szept. 1. (Né­met TI) A véderő főparancsnoksága vasárnapi jelentése bevezetőjében ezeket közli: Mint már különjelentésben közöl­tük, finn csapatok nehéz harcban megsemmisítő vereséget mértek a Viipuri környékén levő szovjet erőkre s augusztus 30-án visszafog­lalták magát a várost is. Ugyanek­kor finn kötelékek a karéliai föld­szoros középső részén egyre több tért nyerve nyomulnak előre Lenin­grád irányában. A hétfőn kiadott hadijelentés így hangzik: A német hadsereg kötelékei augusz­tus 28-ika óta a Dnyeperen, Kijev­­től északra, 27 szovjet monitort és ágyúnaszádot semmisítettek meg. Észtország megtisztítása során el­foglaltuk a nyugati parton fekvő Hapsal kikötőhelyet. Az augusz­tus 23-án befejezett Tallinn kö­rüli harcokban 11.432 foglyot ejtet­tünk és 293 ágyút, 91 páncélos harc­kocsit, két páncélvonatot és sok más hadianyagot zsákmányoltunk. A Finn-tengeröbölben német had­seregrészek folytatták az aknalera­kást. Aknazáraink területén több mint 60 égő ellenséges hajót figyel­tek meg. Az Atlanti-óceánon egy tenger­alattjáró makacs, ismételt támadá­sok során négy ellenséges kereske­delmi hajót süllyesztett el egy erő­sen védett hajókaravánból. A meg­semmisített hajók űrtartalma 14.000 tonna. Erősebb harci repülőerök hétfőre virradó éjjel az angol szigeten bom­bázták Hull beviteli kikötőt. A bombatalálatok súlyos pusztításokat okoztak a dokkberendezésekben, el­látási üzemekben és raktárházak­ban, ezenkívül több nagy tűzvész keletkezett. Más harci repülőgépek további kikötőberendezéseket bom­báztak Anglia keleti partján, vala­mint repülőtereket Lincolnshire grófságban. Két bombázót lőttek le Anglia fölött. Észak-Afrikában a német harci repülőgépek a vasárnap esti órák­ban hatásos támadásokat intéztek Alexandria és Port Said angol hajó­támaszpontok katonai berendezései ellen. Hétfőre virradó éjszaka angol re­pülőgépek behatoltak Nyugat-Né­­metországba. A ledobott bombák lakónegyedekben, többi között Köln­ben, károkat okoztak épületeken. Egyes ellenséges repülőgépek táma­dási kísérletei Észak- és Észak­­kelet-Németországban nem jártak sikerrel. Éjszakai vadászaink és légelhárító ütegeink hét brit bom­bázót lelőttek. Szovjet járőr finn egyenruhában Berlin, szept. 1. A finn csapatok — mint a Német TI-nak jelentik illetékes helyről — augusztus 31-én is igen szép sikereket vívtak ki. Egy helység körül 800 bolseviki ka­tona esett el a harcokban. Három­száz szovjet katona­­ fogságba esett. A finn csapatok megállapították, hogy ezen a szakaszon több szovjet járőr a nemzetközi jogba ütközően finn egyenruhát viselt és finn nyel­ven beszélt. Elsüllyesztett hajók Német szárazföldi csapatok aug. 31-én hat szovjet hajót süllyesztet­tek el a keleti arcvonal északi sza­kaszán. Köztük van négy kifiaszád és egy gyorsnaszád. Német légvédelmi tüzérek augusz­tus 30-án ,és 31-én 41 szovjet re­­­pülőgépet lőttek le és két 52 tonnás, valamint egy 30 tonnás páncélkocsit semmisítettek meg a középső arc­vonalszakaszon. Meghiúsult szovjet támadások A keleti arcvonal középső szaka­­­szán — mint a Német TI értesül — augusztus 31-én heves harcok zaj­lottak le. A Szovjet páncélkocsikat is vetett küzdelembe A bolseviki csapatok vereséget szenvedtek s kénytelenek voltak meghátrálni. Ezekben az ütközetekben 25 szov­jet páncélkocsi semmisült meg, köz­tük nyolc 52 tonnás. Ezzel együtt augusztus 30-án és 31-én egyetlen­egy német hadosztály hadműveleti területén összesen 80 szovjet pán­célkocsit lőttek szét és semmisítet­tek meg. Ugyanez a német hadosz­tály augusztus 30-án és 31-én gép­puskával lelőtt még két szovjet vadászgépet és egy bombavetőt. A légvédelmi ütegek ugyancsak el­pusztítottak két szovjet repülőgépet. Nagyobb szovjet haderők augusz­tus 31-én megtámadták a Dnyeper, alsó szakaszán a német hadálláso­kat, de véres veszteségek után visz­­szavonultak. A németek ezer fog­lyot ejtettek, 21 gránátvetőt és sok más gyalogsági fegyvert zsákmá­nyoltak a Szovjettől. A szovjet hadak augusztus 31-én Kijevtől délre tüzérség és egyuna­­szádok fedezete alatt ismét megkí­sérelték, hogy átjussanak a Dnye­per nyugati partjára. Ez a kisérlet azonban — ugyanúgy, mint az elő­zőek — kudarcba fulladt s a Szov­jet súlyos vérveszteségek árán sem tudott átkelni a Dnyeperen. Szentpétervár környékének bombázása Mint a Német Távirati Iroda érte­sül, a német légi haderő kötelékei a hadsereg támogatására augusztus 31-én eredményes támadásokat haj­tottak végre Szentpétervár környé­kén. A szovjet katonában és hadi­anyagban nagy veszteségeket szen­vedett. A repülők megsemmisítettek ezen a vidéken 18 szovjet páncélost, azonkívül 150 tehergépkocsit is használhatatlanná tettek. Telitalá­lattal harcképtelenné tettek egy bol­sevista légvédelmi üteget, amely za­varni igyekezett a német légi köte­lékek támadásait. Repülőtámadás a Krím-félszigeten A német légi haderő a keleti arc­vonal déli részén eredményes táma­dásokat intézett bolseviki állások, repülőterek és vasúti berendezések ellen. A támadások kiterjedtek a Krím félsziget nyugati részén lévő hadifontosságú célpontokra is és mindenütt pusztítást, ember és anyagveszteségeket okoztak a szov­jetnek. A Dnyepertől keletre az egy­mást követő támadások nyomán épületek és repülőgépszínek gyullad­tak ki s nagy robbanások jelezték a pusztítást. Papén Németországba repül Ankara, szept. 1. (NST) Illetékes helyen közlik, hogy Papén ankarai német nagykövet kedden jelentés­tétel céljából Németországba repül. A nagykövet legutóbb kihallgatáson­ jelent meg ismét Inönü török állam­főnél, majd Szaracsoglu török kül­ügyminiszterrel tanácskozott.

Next