Pesti Hírlap, 1942. december (64. évfolyam, 272-295. szám)

1942-12-06 / 277. szám

4 PM*IU Ű­irlap 1942 dec. 6, vasárnap A repülőgép legyőzi a hajót Aminthogy a múlt világháborúban született meg igazán a repülés, úgy máris bizonyos, hogy a mai nagy há­­­ború után hatalmas lendülettel fog tovább hódítani a közlekedés terén a repülőgép. Az amerikai repülőgép­­szerkesztők máris tervezgetnek a há­ború utánra s azt vallják, hogy az Európa és Amerika közti forgalmat nagyon rövid idő múlva repülőgépek bonyolítják majd le óceánjáró ko­losszusok helyett. Repülőgépen jönni át Amerikából Európába nem lesz fényűzés, mint eddig volt, hanem olcsóbb és gyorsabb lesz, mintha a­­kényelmes és pompás óriáshajókon mennénk. Azt mondják az amerikai repülő­gépszerkesztők, hogy a háború után nem okoz majd gondot százhúsz ton­nás óriásrepülőgépeket építeni, ame­lyek 150 utassal teszik meg majd az utat az óceánon át, míg a mai gépek­­alig tudnak tíz fizető utasnál többet vinni magukkal. Idáig ugyanis az dön­tötte el a versenyt az óceánjárók javá­ra, hogy míg a nagyhajók hatohárom­­■ezer embert szállítottak, a repülők csak tizet s ez annyira megdrágította az utazást, hogy az utasok inkább rá­szánták a négy-öt napi időt a hajóra. Érdemes áttekinteni a jelenlegi helyzetet a repülőgép és az óceánjáró versenyében. Az egyik legnagyobb óceánjáró, a híres Normandie, mely a háború alatt egyszer leégett egy ame­rikai kikötőben, 140.000 lóerős géppel dolgozik. Mivel 2300 fizető utast vihet magával, száz utas szállítására 6200 lóerőre van szüksége. Ezzel szemben a jövő százhúsz tonnás óriás repülő­gépére csak 7200 lóerős motorok kel­lenek, tehát száz utasra mindössze 4800 lóerő. Ezzel szemben a Norman­die 100 óra alatt szelte át az Atlanti­­óceánt, a repülőgépnek pedig csak húsz óra kell majd. Ebből aztán az következik, hogy a Normandie 100 utasonkint 186 tonna tüzelőt fogyasz­tott, a repülőgép ennek csak egy ti­­zedrészét. Ezenfelül a Normandien minden száz utasra hatvan főnyi sze­mélyzetre volt szükség, a repülőgépen csak tizenhatra. A mai óceánjárók építési költsége" kilogrammonként körülbelül három pengő volt, a háború előtti árakat számítva, míg a repülőgépeké 100 pengő. Egy 80.000 tonnás óceánjáró építési költsége tehát 240 millió pen­gő, egy százhúsz tonnás repülőgép e költsége pedig 12 millió. Azt a for­galmat, melyet három Normandie, vagy Queen Mary bonyolít le, húsz 120 tonnás repülőgép tudná elvégezni s ez a húsz repülőgép harmadannyi­ba kerül, mint a három hajóóriás. Az amerikaiak által tervezett óceán­­járó repülőgép tervei készen vannak. Ennek a repülőgépnek a szárnyai 83 méternyit ölelnek át, a gép testének hosszúsága 45 méter lesz, a szárnyak csaknem négy méter vastagok, a hor­dozó felület nagysága 780 négyzet­méter, hat motorja összesen 7200, egyenként 1200 lóerővel dolgozik s a gép sebessége 480 kilométer lesz óránként, 8000 km-nyi utat téve meg ,leszállás nélkül. Köztudomású, hogy a repülőgépek aránylag rövid életűek, hiszen a repü­lőmotor átlag 4000 órai munka után tönkremegy. Igaz, hogy ezért két­­évenként új motorra van szükség, de a motorok alig tizedrészét képviselik az egész repülőgép költségének. Ez­zel szemben arról sem szabad meg­feledkezni, hogy a nagy óceánjárók sem bírják tovább, mint három esz­tendő s a kék szalag legbüszkébb vi­selőjéből is ócskavas lesz öt évi szol­gálat múltán És azt sem kell hin­nünk, hogy a modern technika min­den ravaszságának felhasználásával épült luxushajók tökéletes biztonsá­got is nyújtanak. Ezt talán legjobban bizonyítja az, hogy a biztosító társa­­ságok egyáltalán nem fogadják el az olyan óriáshajók biztosítását, amilyen a­­ Normandie, vagy a Queen Mary, mert a statisztika szerint átlag két­­évenkint elpusztul egy-egy ilyen A Salam­­on-szigetek öt perces időszerű földrajz Noha a Salamon-szigetek Új-Gui­­neától csupán 600 kilométernyi távol­ságra terülnek el, mégis a világ leg­­­­kevésbbé ismert vidékeihez tartozna­k. Eddig csak alkalmi hajóforgalma volt s alig 300 fehér ember — ültetvénye­sek, kereskedők vagy misszionáriuso­k — telepedett meg rajtuk. Most a ja­pán tengeri erők előnyomulásáv­al kapcsolatban kerültek a világ érdek­lődésének központjába. A Salamon-szigeteket a spany­ol Alvaro de Mendana fedezte fel. Az új szigetcsoport ezután hosszú ideig vis­­s­­szamerült a feledés homályába, m­a 1767-ben a francia Bougainville ism­ét felfedezte. A 19. század végéig azon­ban senki sem törődött velük. Angi­a figyelme 1884 végén terelődött a Sala­­mon-szigetekre, amikor Németorszá­g a Bismarck-szigetcsoportot és Új-Gui­­neát birtokába vette. A még szabad Salamon-szigeteken Németország é­­s Anglia úgy osztozkodtak meg, hogy a Bismarck-szigetcsoporth­oz közel fek­­­­vő Buka, Bougainville, Choiseul és Isabel német fennhatóság alá kerü­l, a többi sziget pedig Angliának jutott. Amikor 1899-ben a Samoa-szigetcso­­­portot Németország és az Egyesült Á­l­lamok egymás között felosztottá­k, Choiseul és Isabel angol birtokba ment át. Baku és Bougainville német kézen maradt 1920-ban ez a két sz­i­get ausztráliai mandátum, a többi sz­i­get pedig brit koronatartomány lett. A Salamon-szigetek területe 44.000 négyzetkilométer, tehát valamivel na­a­­gyobb Svájcnál. Azokhoz a hatalmas ívben húzódó szigetcsoportokhoz ta ■­­toznak, amelyek a Bismarck-szige­t­csoporttól az Új-Hebridákig terjed­nek. A Salamon-szigetek és Ausztrá­lia közötti legrövidebb távolság 1500 kilométer. A szigetcsoport hét na­gyobb és számos apró szigetből és korallszirtből áll. A legjelentősebb szigetek Bougainville 10.000, Guadal­canal­ és Malaita külön-külön 650­0, Choiseul és Isabel külön-külön 5800 és Bauro (vagy San Cristoba) 30­0 négyzetkilométernyi területtel. A szigeteken sok a kialudt vulkán, meleg forrás és gyakoriak a földren­gések. Bougainville szigetén még két működésben levő vulkán találhatja. Majdnem minden sziget előtt korai­­- szirtek emelkednek, melyek a szige­teknek hajókkal való m­egkörclítés­­t roppant megnehezítik. A légveszély­e­­sebb a Candelaria-szirt. Az Isabel­­sziget 200 kilométer hosszú, a sziget és a korallszirt között a tenger 330 méter mély. A Buka Bougainvill­e közötti szorosban helyenként alig n­é­­hány méter a tenger mélysége. A leg­­hasznáhatóbb kikötője Tulagi szig­e­­tének van. Nem csupán a szigetek megközel­í­­tése jár nehézséggel, a belsejükbe való behatolás is rendkívül körülm­é­­nyes. A partok meredeken emelked­nek ki a tengerből s a vulkánkupi­k rendkívül magasak. Guadalcanal 2500 méter magas hegyei­ emelked­nek s a Bougainville-en levő Balt­­t 3000 méternél magasabbra becsülik. A trópusi éghajlat áthatolhatatlan őserdők kifejlődését segítette elő, ami a szigetek felkutatását nagyon mer­, nehezíti. A bennszülöttek töretlen vadsága szintén elrettentően hatott a fehér telepesekre. A világháború előtt német kézen levő szigetek lakói melanáziai pápuák. A többi sziget­e­­ken erős a polinéziai keveredés, az őslakók hatalmas termetűe­, öntuda­tosak, harciasak és ügyesen forgatják kezdetleges, kőkori fegyvereiket. Kul­túrájuk a Bismarck-szigetcsoport kul­túrájához hasonlít. A kannibalizmust még a mai napig sem sikerült telje­sen kiirtani. A Salamon-szigetek geopolitikai je­lentősége abban áll, hogy Ausztrália felől nézve, a Korall-tengert észak­keleten elzárják. Új-Guineával együtt fontos előretolt állás ez a szigetcso­port. Egy észak felől támadó hatalo­m szempontjából viszont fontos támasz­pontja a tengeri és légi flottának. Ausztrália keleti partjai, a keletre fekvő polinéziai szigetcsoport, Új- Zéland és az Amerikából erre vezető hajóutak ellen nyílik Innen lehetőség támadásokra." mint minden évben KRAUS játékboltból KOSSUTH UJÓS­ITDA IS óriáshajó, vagy tűz, vagy más ka­tasztrófa következtében. Ezzel szem­ben a Clipperen utazók biztosítva vannak. A jövő lehetőségeit minden merész jóslat helyett legjobban jellemezhet­jük a közelmúlt néhány adatával a hajóépítés és a repülőgép fejlődésé­nek teréről- 1824-ben a legjobb repü­lőgép, a Fokker—F—­VII., 360 lóerős géppel hat utast tudott magával vin­ni 130 kilométeres sebességgel legfeljebb 500 km. távolságra. Az 1938-as esz­tendő rekordja a Dewoitineé ve­t, mely 650 lóerős géppel huszonk­ét utast­ vitt 300 km sebességgel 10­­0 km-nyi messzeségre. A hajóépítés fejlődését viszont a következő ad­a­­tok­ szemléltetik: 1903-ban a 30.010 tonnás Mauretania 70.030 lóerővel 1630 utast vitt óránként 48 km s­e­­bességgel, 1938-ban a 80.000 tonn­ás Normandie 140.000 lóerővel 22,­10 utast 55 km sebességgel s ugyan­akkor Anglia kétszáz milliót költött a Queen Elisabethre, mely 3,­ kilo­méterrel gyorsabban tudott haladni. A hajóépítés tehát elérte a legtöbbe­t, tovább alig van már lehetőség, a repülőgép viszont még csak most va­n diadalmas pályájának kezdetén. 1 Márkus Imre nagyvend­églős­e mély fájdalommal jelenti, hogy 8. Márkus Im­ire Lászlói A nemzetközi Lisszabon Portugáliának csak két oldalát mossa az óceán és mégis sziget: a béke és nyugalom szigete. Portu­gália tovább halássza a szardíniát, tovább szüreteli a portóit, tovább hámozza paratölgyeit, mintha csak rossz álom lenne, ami az óceánon in­nen és az óceánon túl történik. Gomez, Lopez, Alvarez Lisszabon valamikor hét dombon épült, mint az antik Róma, de ez a történelmi analógia már rég a múlté. A terjeszkedő város egyik magasla­tot a másik után foglalta el és gyara­pította vele a birtokállományát. A kék és fehér, sárga és rózsaszín ház­tömbökkel megrakott domboldalak tündéri panorámát terítenek elénk. A mesehangulatot más motívumok is növelik. Például az, hogy escudó­­val fizetünk. Escudo. Lehet ez való­ság? Nem úgy hat ez­, mint a bibliai kékel vagy az ógörög talentom? A cégtáblákon pedig Qomsz, Lopez éS Alvarez neveket olvasol. Lehet ez valóság? Hanem a lárma, amiben részünk van, az már nem álom, a jegérzékel­­hetőbb, legkézzelfoghatóbb valami. Ahogyan a lisszaboni villamosok a csengő hangját felerősítik, megöblö­­sítik, tiszteletreméltó technikai bra­vúr. És amit az autótülkök, dudák és szirénák műveinél­, az nemcsak hangerőben, de változatokban is fe­lülmúlhatatlan. Azután az utcai áru­sok hadserege. Képzeljünk el egy többezer főnyi kórust, amelynek min­den tagja más és más szólamot éne­kel! Lisszabon különben is eleven életét, levantei hangulatát, keleti színeit a városban nyüzsgő sokezer idegen még megsokszorozta. Lisszabonban ma a billiárdasztalokra is ágyat vet­nek és a szállodák fürdőszobáit is bérbeadják. Szállodásnak lenni nem utolsó foglalkozás a portugál fővá­rosban. Igaz, hogy külföldinek lenni se az. Valósággal kényeztetik, tejbe­­vajba fürösztik az „estrangeiro“-t. És a tej és vaj nem képes beszéd, Lisszabon tulajdonképpen csak há­rom esztendővel ezelőtt, a háború kitörésekor nyitotta meg az idegen­­forgalmi boltját. A boltnak még újak a pultjai, az állványai, új az ellenőrző pénztára. De amit a könyvei mutat­nak, mindenben megokolja a kivéte­les bánásmódot, amelyben az ide­gennek része van. A lisszaboniak ügyesek, tanulékonyak. Éttermekben, kávéházakban, szállodákban semmi nyoma a lámpaláznak. Az egész sze­mélyzet a helyén van. Annyira a helyén, mintha Svájc legelőkelőbb szállodájában leste volna el mester­ség fogásait. Akár a perzsaszőnyeges, pálmaker­tes, virágdíszes Aviz-hotel vendég­listáját böngésszük, akár a finom Avenida Palace Hotelét, Lisszabon egyik rajongójának, Maeterlincknek, a világhírű írónak törzs­szállodáját, diplomatái, és államférfiak, banká­rok és arisztokraták, egyházi és vi­lági méltóságok neveivel találkozunk Antósírpók és antióriások Lisszabon az „összekötő tiszt“ az óvilág és újvilág között. Lisszabon az ugródeszka, amely az óceán vég­telen vízi országútiakra kilendít. Lisszabon kikötőjének, a szalmasárga Tejonak tükrére ereszkedik le a Clip­per, ez az óriási szitakötő, a­ tenge­rek leggyorsabb levélhordója, legbiz­tosabb csomag- és személyszállítója. Uralkodók és nagykövetek, minisz­terek és írók, művészek és filmcsil­lagok vízumgyűjteményénak ma a portugál vízum a leghasznosabb,­ leg­­nélkülözhetetlenebb darabja. A mai Lisszabon a városnak régi, heroikus korszakára emlékeztet. Szerencsés Manuel korára, amelyben aranypor­ral és drága fűszerekkel megrakott hajók vetettek horgonyt Belem partjai alatt, ahonnan Vasco di Gama az indiai út felkutatására elindult. Ha a főútvonalakon sétálunk, szin­te elszédüt a nyelvek bábeli hangza­vara. A kávéházakban feketéző ide­genek arcán mindenféle árnyalat képviselve van, akárcsak a kelme­festő színkártyáján. Az út közepén autótörpék és autóóriások. De több az óriás, mint a törpe. És milyen fényűző óriások. Sok a külföldi rend­számú és sok a diplomáciai kocsi. Lisszabon mindig híres volt arról, hogy a legbékésebb sorosautója is úgy száguld, akárcsak egy verseny­­kocsi. A vezetők versenyzői szenve­délye a benzinkorlátozás óta mintha még jobban megnövekedett volna. És a zaj se csökkent. A megmaradt dudák bámulatos igyekezettel és eredménnyel pótolják az elnémulta­­kat. És nemcsak a szállodák vendég­könyvei, a kirakatok is, nemzetköziek. Egy-egy előkelőbb kirakat valóságos találkahelye a különböző országok és világrészek különlegességeinek. Konyakoknak és likőröknek, borok­nak és kekszeknek- cigarettáknak és sajtoknak, parfümöknek és arckenő­csöknek. A kávéházakba beépített, újságosfülkékben a világ minden lapja ott van, hadviselőé, semlegesé egy­formán. Az egyik könyvfedélen Roo­sevelt arca, a másikon Mussolinié. Mire gondolnak a lisszaboniak ? Lisszabon egy kicsit szédül még új szerepében, egy kicsit zavarja még a nagy rang, amelybe a háború bele­­cseppentene, egy kicsit félszeg még az új ruhában, de zavarának ezek az árnyalatai olyan aprók, hogy csak a szigorú megfigyelők veszik észre. De az utóbbi hetekben Lisszabon nyugalma valahogyan mégsem egé­szen a régi, zavartalan nyugalom. A halpiacon, a csarnokokban még a régi bőség: gazdag főzelékhalmok és gyü­­mölcsgulák, hatalmas, sárgapikkelyes ananászok, kansám banánfürtök, a nálunk ismeretlen trópusi gyümölcsök egész mirttagyűjteménye, de ... Szó­val van már „de“. Az idegenekkel szemben például határozottan idege­sebb. Pedig hol van már az első ere­deti garnitúra? A kivándorlókból, akik Lisszabonban várták meg hajó­jukat, jóformán hírmondó sem ma­radt. A nemzetközi rendőrség pedig, ahogyan az idegenellenőrzés hivatalos szervét nevezik, igen szigorúan végzi munkáját. A vízumok kiadását a portugál kül­képviseletek teljesen beszüntették. Csak egészen ritka és kivételes ese­tekben láttamoznak útlevelet és ak­kor is csak Lisszabon megkérdezése és jóváhagyása után. De a nyugtalanságnak más jelei is feltünedeznek. Lisszabon eldugja a szobrait, papírcsíkokkal ragasztja be az ablakait. A parkokban és köztere­ken álló szobrok egy részének nem árt a deszka-, vagy gipszruha, de vannak olyan művészi szobrok is, amelyeknek elrejtését fájlalhatjuk. A papírszalagok mellett, amelyek néha a mértan szigorú szabályosságával, máskor a legjátékosabb kacskarin­gókban tapadnak az ablakokra és ki­rakatokra, Lisszabon a homokzsákok­kal is megismerkedett. Eddig, ha a lisszaboni polgár zsákot látott, kávét vagy szentjánoskenyeret, babot vagy mandulát gyanított benne, most meg­tudta, hogy a ritkás jutaszövet homo­kot is rejtegethet. A nyugodtabb vérmérsékletű lissza­boniak bizakodó szemmel nézik a szo­bájukban vagy hivatalukban függő Salazar-arcképet. Salazar eddig min­dig segített. Salazar ezután is vigyázni fog rájuk. p- E" Két suhanc a rögtönítélő bíróság előtt A büntetőtörvényszék rögtönítélő tanácsa dr. Krauzell Miklós tanács­elnök vezetésével két 19 éves suhan­­cot vont felelősségre: Karbuczky Andor gyári munkást és Neubauer János autószerelőt. A vádiratban foglaltak szerint ez év november 25-én Németh Mátyás pincér 450 pengőt kapott édesapjától és mivel éppen szabadnapos volt, el­indult bevásárolni, majd egy ven­déglőbe tért be. Este 11 óra után in­dult el hazafelé. A Nagykörút É3 a Dessewffy­ utca sarkán a sötétben összeütközött valakivel, mire szóvál­tás támadt közöttük, ennek során az ismeretlen ököllel arcul vágta, úgy­hogy a földre zuhant, de rövid idő múlva feltápászkodott és támadója után sietett. Minthogy az egyébként is ittas embert a felsőkabátja aka­dályozta a mozgásban, a kabátot le­vetette és a földre dobta. A vereke­dők körül támadt csődületben ott volt Karbuczky is, ő a kabátot föl­vette és úgy tett,­ mintha Németh után akarta volna vinni. Pár lépés után azonban más irányba fordult és ott a kabátot átadta Neubauer Já­nosnak. Az eset színhelyétől meg­lehetős távolságban a kabát zsebeit átkutatták, az ott talált­­220 pengőn megosztoztak, a kabátot pedig más­nap értékesítették 70 pengőért. A rögtönítélőbíróság előtt kiderült, hogy Karbuczky verekedésért, Neu­bauer pedig lopásért már büntetve volt. Mindketten beismerték bűnös­ségüket, Karbuczky csak azt adta elő, hogy a kabát zsebében mind­össze 120 pengő volt. Neubauer pe­dig azt hí­vta fel védekezésül, hogy akaratán kívül került az ügybe, mert csal, az osztozkodás után tudta meg, hogy a kabát nem Karbuczkyé volt. Németh Mátyás vallomásában kije­lentette, hogy a zsebében valóban csak 120 pengő lehetett. A­ rögtönítélő bíróság végül is mindkét vádlottat elsötétítés ideje alatt elkövetett lopás bűntettéért 10 —10 évi fegyházra ítélte. Jogorvos­latnak helye nem lévén, az ítélet nyomban jogerőre emelkedett. Iuterraio, modern, parkettás, közp. fütéses, hideg-meleg folyóvízzel iro­dahelyiségek bérbsvehetők, VT. ker., Vilma királynő-ut 11-h alatti házban. Érdeklődni lehet. Mihály Ottó cég- , tvél, Vilma királynő-ut 8-a, (Ügynö­kök kizárva.) 9156 Villamossági r. t. keres jól számoló, gyár­­irodai gyakorlattal rendelkező tisztviselin­ket Ajánlatokat fizetési igény megjelölésével „Adminisztráció“ jeligére Rudolf Mosse­­hoz, Erzsébet-körut S3. 911S !l!.r LAJOS-UTCÁBAN­X szoba-hallos, teljes komfortos lakásomat kp?. i*vy.F­elcserélném 1 szotya-konyhás, füveőszobás lakásra, azonnal belköltözhető, választ fökiadóba ..Százpengős 9114** jeligén Töké© társai kevesek közreműködéssel, évtizedes, köz­ponti fekvésű, nagybani és detail szű­csüzemem­hez „Sürgős 9100“ jeligére a földadóba. feltol»!! p$- és gépí­ót keres egyháza intézmény. „Református“ jeligére Arató hirdetőbe, lírásébet-krt 14 Lyak. Rémet Gyorsíró- és levelezőne­­elhelyezkedne. „Keresztény S 141“ jeligére választ a főkiadóba. OICL árja, gyakorlott, nagy üzemben állást vállal. ..X Y Z 91S8“ jeligére a főkiadóba. Ereitek­ IMPERIAL angol PORTSBLE 415-ért Gróf Teleki Pál­ u. 8., III. 2. 9134 Ösk. ügynökség tőkével, irodával, jól be­szervezett ügynöki karral, helyi és országos összeköttetésekkel vezérképviseletet valamint képviseleteket keres háztartási, fűszer- és vegyicikkekben. Sza­badalmakat esetleg finanszíroz is. Németül és franciául levelezünk. — Válaszokat „Garancia 9139“ jeligére a főkiadóba. B­EAT KERFS I ügyes őskeresz- 8­­SSZERZESI ig­yelői t­ak előnyben!!! fal dijpénztár 1819 B . KERESZTÉNY HELYI ES VIDÉKI UTAZÓKAT keres keresi­, ügynökség. Részletes ajánla­­tokat „Agilis 9140“ jeligére a fökiadóba. Nagyobb vegyinagykereskedő cég mielőbbi belépésre felvesz őskeresztény, lehetőleg számlázásban jártas TISZTVISELŐNŐT. Kézírásos ajánlatot „Előmenetel 8147“ jel­igére a fökiadóba kérünk. Díszpozícióképes, mérlegkészítésben jártas őskeresztény fitiszteselőt keres előkelő vidéki részvénytársaság. Lehetőleg gabonaszakmából. Részletes ajánlatokat „Cégvezető 9142“ jeligére főkiadóba.­tornai Gsnamiiniinn Miritin­auMuai* Gyógyszervegyészeti nagyvállalat koros ősk­eresztény, németül jól beszélő, érettségizett fiatal tisztfiseit Belépés 1043 január 1. Irásbeli ejt il­latot fizetési igénnyel „Törekvő“ jel­igére a Központi Füréesi Irodába, Erzsébet-körút 23. 9144 ________ »­T VEGYÉSZ több éves üzemi és laboratóriumi prak­­szuiszi „Üzemi vegyész 9153'* jeligére főkiadóba. Édesipari keresztény nagykereskedő cég­gel, kinek nyílt üzlete van társiskicék. Árut hozok! „Komoly üzlet“ jeligére Balogh hirdetőbe, V., Szent István­ krt. 9. Háztartási üzlet nagy forgalmú, kurrens nagy áruraktárral, legjobb helyen, Őskereszténynek átadó. „80.000 készpénz“ jeligére Tenser hirde­tőbe, Szervita-tér 8. síb.? Kelet! stonpgek eladók! különböző méretekben közpsp 10—1-ig, 4—6-ig, Tőzsdepalota, Nádor-utca 25. IV. udvar. GARDIN RAKTAR.____________6153 raft VFfi.Süteményt, magyar és küllői- kör. 1 E.nicli sorokat, egyes bélyegeket, törpegbélyeget magas árakon veszek. Werner, Bp., Károly király­ ut 15. 9165 Németországi nagy vegyészeti gyár tudo­mányos osztályának keretében folyó mun­­­kálatokhoz, előnyös feltételek mellett el­járás-technikai gyakorlattal és a vegyi­iparban tapasztalatokkal bíró fiatalabb v.ofü. mé.­nefeöt Kid­em: keresünk. Német nyelv tudása kívánatos, de nem feltétel. Ajánlatokat részletes élet-, leírással, működési bizonyítványok máso­latával „őskeresztény“ jeligére Patak hir­­detüirorába, Vilmos császár-út 2& 9150

Next