Pesti Hírlap, 1942. december (64. évfolyam, 272-295. szám)

1942-12-06 / 277. szám

Miklósnapi ajándék 1942 december 5: a nemzeti munka ünnepnapja, Magyarország Kormányzója ezen a napon avatta fel és adta át rendeltetésének azt a nagy művet, a Szeretfalva és Déda közt megépült vasútvonalat, amelynek rendeltetése az anyaor­szágot összekötni az erdélyi vé­gekkel, a Székelyfölddel. Mindig mély és jelképes értel­me van annak, ha egy ország új vasútvonalat épít és nyit meg, hi­szen minden új vasútvonallal az az érhálózat gazdagodik, amelyen át életének és munkájának vérke­ringése lebonyolódik. Most azon­ban, hogy Szeretfalva és Déda kö­zött megépült ez a negyvennyolc kilométer hosszúságú vasútvonal, kétszeresen példázatosnak érez­hetjük e nagy munka értelmét és célját. Azóta, hogy a Székelyföld újra szabaddá és újra magyarrá vált —, amint lelkében mindig az is volt: szabad és magyar —, szinte az egész nemzet szívének ügye volt a szeretfalva—dédai vasútvonal, amelynek építésén nemcsak munkás magyar kezek és alkotó magyar elmék dolgoztak, hanem az egész magyar társada­lom érdeklődő, buzdító lelkese­dése is. Most tehát, hogy a nagy mű elkészült és az új vasútvonal bekapcsolódhatik az anyaország vasúti hálózatába, joggal ünne­pelheti benne a nemzet a magyar munka és a magyar élniakarás diadalmas jelképét. Ki avathatná fel méltóbban ezt a művet, mint az a férfiú, akiben a magyar alkotóerő és a minden megpróbáltatáson diadalmaskodó magyar élniakarás megtestesül: Horthy Miklós, Magyarország kor­mányzója? Neki, az ő bölcsessé­gének, munkájának, gondoskodá­sának és előrelátásának köszön­hető, hogy a megcsonkított ország visszanyerte legértékesebb részeit; neki köszönhető, hogy történel­münk legmélyebb megaláztatásá­ból annyira felemelkedhetett a nemzet, hogy ma méltó módon ki­veheti részét a népek világküz­delméből; ő mutatott példát a nem­zetnek a rendíthetetlen hitből és a törhetetlen akaraterőből, mind­azokból a nagyszerű erényekből, amelyek nélkül nincs nemzeti élet, nincs nemzeti munka, tehát nem volna jövendő sem. Amikor ma Horthy Miklós felavatja azt a vasútvonalat, amely jelképesen, mintegy a magyar múltat köti össze a magyar jövendővel, első­sorban kormányzónkra tekintünk megindultsággal és büszkeséggel, aki, mint soha, úgy ezúttal sem kímérve fáradságot, áldozatot, sze­mélyesen adja át rendeltetésének azt a nagy művet, amelynek lét­rejöttében annyi része volt az ő élete és munkája, az ő hite és aka­rata csodálatos példamutatásának is. De nemcsak a vezetése alatt álló nemzet munkájának és erőkifejté­sének nagyszerű példáját láthatja Horthy Miklós ebben a szinte­ pá­ratlan gyorsasággal és akaraterő­vel elvégzett munkában, hanem egy olyan terv megvalósulását is, amelynek alapjait saját fia, vitéz nagybányai Horthy István rakta le. Hősi halált halt ifjú kormány­zóhelyettesünk ígéretes életének egyik nagyszerű kezdeményezése a szeretfalva—dédai vasútvonal terve, amelynek megvalósulásá­ban Kormányzó Urunk büszkén szemlélheti hősi halott fia életmű­vének vigasztaló és fölemelő ki­­teljesedését. A Horthyak neve, élete, munkája, amely megszámlál­hatatlan szállal füzdődik a ma­gyar élethez és történelemhez, ez új vasútvonal acélsíneiben , szinte kézzelfogható szimbólumot kapott, mert ahogy a Székelyföld most már örökre elválaszthatatlan az anyaországtól, úgy elválaszthatat­lan életünktől, történelmünktől, jövendőnktől az a fogalom is, amelyet számunkra Horthy Mik­lós és Horthy István neve jelent. A magyar ifjúság rádión köszönti névünnepén a Kormányzót Csendben, de annál bensőségeseb­ben ünnepli meg a harcban álló Ma­gyarország Kormányzója névünne­pét. Ebben az esztendőben rádión át a magyar ifjúság köszönti a kormány­zót. Nevükben dr. Rajczy Imre, a Nemzeti Diákszövetség vezértitkára beszél a rádióban, hogy kifejezést ad­jon nemcsak az ifjúság, hanem az egész ország jókívánatainak. A rá­dió műsora megváltoztatásával, vasár­nap, december 6-án, délben 13 óra 10 perckor közvetíti a magyar ifjúság képviselőjének köszöntőjét. Országos ünnepség keretében, a Kormányzó Úr s a kormány tagjainak jelenlétében nyitották meg szombaton délben a szeretfalva-dédai új vasútvo­nalat. A Kormányzó Úrral Dédára érke­zett fia, ifj. Horthy Miklós és kísé­retében voltak Bronschwick György vezérőrnagy útimarsall és Tost Gyula őrnagy, szárnysegéd. A fővárosból két különvonaton mintegy kétszáz meghívott előkelőség érkezett az ünnepségre, amelynek első része Szeretfalva állomáson folyt le. Amikor a kormányzó különvonata be­futott az állomásra, Kállay Miklós miniszterelnök és Varga József ke­reskedelmi miniszter felszállt a szalon­kocsiba. A kormányzót a­z egybegyűl­tek lelkes éljenzéssel fogadták. Veress Lajos altábornagy, a kolozsvári had­test parancsnoka, gróf Bethlen Béla, főispán és Szmolenszky László alispán jelentkezett a Kormányzó Úrnál, aki Kállay miniszterelnök és Varga mi­niszter kíséretében a Dédára vezető vágány felett felállított díszkapuhoz ment. Varga miniszter engedélyt kért az első személyszállító vonatnak az új vonalon való áthaladásra. A Kor­mányzó Úr megadta az engedélyt és elvágta a diszkapun elhelyezett nem­­zetiszinü szalagot. A katolikus pap imája Lestyán József főesperes, beszter­cei róm. kat. plébános áldást mondott. — Magyar akarat, kitartás és áldo­zatkészség valósította meg — mon­dotta — a vasútvonalat rövid két esz­­tendő alatt. Ellenségeink 20 évig csak tervezgették és tanácskoztak felette egészen más célkitűzéssel. Boldogok vagyunk, hogy a személyforgalom ün­nepélyes megnyitása Főméltóságod névünnepének előestjén történik. — Könyörgünk! Mindenható örök Isten, aki minden létezőt a Te dicső­ségedre és az emberiség javára terem­tettél, kérünk áldd meg ezt az új vasútvonalat. Végtelen kegyességed szerint oltalmazzad annak minden fel­szerelését és műtárgyait, védelmezzed utasait, hogy azok örök törvényeid szerint élve az örök mennyei hazába is eljuthassanak. Amen. A Kormányzó Kállay miniszterel­nök, Varga miniszter, Álgyay állam­titkár és Imrédy Már­ elnök kísére­tében felszállt különvonatára, amely a közönség lelkes éljenzése közben indult el. Útközben a Kormányzó nagy érdeklődéssel szemlélte az új vasútvonalat. Mindenütt lelkes él­jenzéssel és kendőlobogtatással fo­gadták a Kormányzó különvonatát. A tulajdonképpeni ünnepség Déda állomáson folyt le. Az állomás épülete előtt állították fel a dísztribünt. A Kormányzó Úr mellett balra, fél sor­ral hátrább foglalt helyet ifj. Horthy Miklós. A Kormányzó Úrtól jobbra az első sorban ültek Kállay Miklós mi­niszterelnök és a kormány tagjai. A kormányzói páholyban voltak a köz­életi előkelőségek. A jobboldali pá­holyban voltak az országgyűlési kép­viselők, felsőházi tagok, a kereske­delmi minisztérium és a Máv., a mi­nisztériumok vezető tisztviselői, az erdélyi vezető emberek és a külön­féle intézmények képviselői. A balra­­eső tribünön foglaltak helyet a Máv. építésvezetőségének tagjai és szín­­pompás népi viseletben a székelyföl­di különvonatok közönsége. Varga miniszter beszéde A kormányzat megérkezésekor szűnni nem akaró lelkes éljenzéssel fogadták. Amikor elfoglalta helyét a díszsátorban, a Máv­­dalárda a Ma­gyar Hiszekegyet énekelte el, majd Varga József miniszter ismertette a vasútépítést. Az előzmények ismertetése után utalt a miniszter arra, hogy a vasút­építésnél rendkívüli nehézségeket kell leküzdeni, mert az erdélyi medence közismerten egymás felé, a völgyek felé csúszó, suvadásos domboldalain kellett építkezni.­­ A közvélemény, anélkül, hogy mérlegelte volna az építés nehézsé­geit és az időjárás döntő befolyását, két esztendőben állapította meg a munka befejezését. Ezt az időpontot sikerült megtartanunk és átadhatjuk a forgalomnak azt a vasútvonalat, amelynek csak az előkészítő munká­latai két esztendőt igényeltek volna normális körülmények között. Sem részlettervek, sem helyszíni felvéte­lek nem állottak rendelkezésünkre, sőt használható térképek sem adhat­tak útbaigazítást. A tavalyi esztendő emberemlékezet óta páratlanul ked­vezőtlen, csapadékos időjárása koc­kázatossá tette a töltésépítést. — Az elmúlt télen — mondta a mi­niszter — sokan gondoltunk kétkedve arra, vajon átadhatjuk-e a vasútvo­nalat ez év végére a forgalomnak? De a­ Mindenható megsegített. Ebben az esztendőben nagyon kedvező idő­járást adott. A miniszter ismertette a vasútvonal és az építkezés adatait, majd így foly­tatta: — A szeretfalva—dédai vasútvonal megépítése az utóbbi évtizedek leg­nagyobb arányú magyar közmunkája. Megszervezését és elvégzését számos akadály nehezítette. Sokaknak tarto­zunk hálával és köszönettel. Elsősor­ban hősi halált halt Kormányzóhelyet­tes Urunknak, aki mint az Állam­vasutak elnöke, a munka megkezdé­sének első pillanatától szervező képes­ségének teljes latba vetésével irányí­totta a munkálatokat. Elévülhetetlen érdemei, hálánk és immár kegyele­tünk emlékezetéül a vasútvonal leg­nagyszerűbb építménye, a nagy alagút az ő nevét viseli. Kegyelettel emlékezett meg a mi­niszter gróf Teleki Pálról, majd kö­szönetet mondott Kállay Miklós mi­niszterelnöknek, minisztertársainak, munkatársainak, a mérnököknek, tiszt­viselőknek, munkásoknak.­­• A szeretfalva—dédai vasútépítés méltán csatlakozik az európai hírű magyar vasútépítésekhez — fejezte be szavait a miniszter. — A magyar akarat a háborús anyagbeszerzési, szállítási és élelmezési nehézségek, a sokszor mostoha időjárás közepette, tervezők, szervezők, hatóságok és munkásság olyan egyetértő működé­sét valósította meg, amely példaként lebeghet előttünk a nemzet további erőfeszítései során. A magyar munka e nagyjelentőségű ünnepén hálásan köszönöm Főméltóságú Kormányzó Urunk magas megjelenését és hódo­lattal kérem, kegyeskedjék a szeret­falvas dédai új vasútvonalnak a me­netrendszerű személyforgalom szá­mára való átadását engedélyezni. A székelyek Miklósnapi köszöntője A székely nép nevében Kedves Fe­renc csikszentdomokosi kisgazda, gaz­daköri elnök köszöntötte a Kormány­zó Urat: — E mélyen megható ünnepség al­kalmával engedje meg Főméltóságú Kormányzó Úr azt is, hogy névnapjá­ra is köszönthessem. (Percekig tartó lelkes éljenzés és taps.) Nem tudok szavakat találni szeretetünk kifejezé­sére, áldja meg az Isten a székely eredetű egész Horthy-családot mind a két kezével, amiért elalélt nemze­ A Kormányzó jelenlétében ünnepélyesen megnyitották a szeretfalva­dédai új vasútvonalat . Kormányzó útja az út­vonalon A honvédség ünnepe a Kormányzó Ur névnapján A MTI jelenti: A Kormányzó Ur december 6-i névnapját a m. kir. honvédség ünnepélyes keretek között üli meg. A budapesti helyőrség feleke­zetek szerint istentiszteleteken vesz részt. Kilenc órakor a „Ka­­pisztrán János“ rk. helyőrségi templomban, valamint az Abo­nyi­ úti református egyetemes konvent székházában a tisztikar részvételével ünnepi istentiszte­let lesz.­­ A tábornoki kar délben a Tisz­ti Kaszinóban egytálas díszebé­det tart. Hasonló módon és a helyi vi­szonyoknak megfelelően ünnep­ük a Kormányzó­ Úr névnapját a vidéki helyőrségek is. tünket felemelte. A történelem lapjait családjának tagja örök példaként vér­rel megszentelte. Lelje népe boldog­ságában örömét és hit, szerencse ko­­szorúzza a Kormányzó Ur és leszár­­­mazottjai fejét. Adja a Mindenható Isten, hogy e csodálatosan nagyszerű vasútban Főméltóságú Kormányzó Úr is meglelje azt az örömet, amelyet mi székelyek annyira vártunk. Áldja Isten, hogy úgy legyen, most és mind­örökké. A református lelkész imája Kiss Lajos református esperes, ma­gyar és lelkész mondott magasszárnya­­lású imát. — Oh Attilának, az Isten szolgáló­jának utódja, óh Árpádnak, az Ő vá­lasztottjának fia, dicső Urunk, Főmél­tóságu Kormányzónk, ki kihoztad e népet a nagy nyomorúságból, ki or­szágot alapítottál ismét, ki minket is hazavezéreltél és az elszakított része­ket utakkal összekötötted: legyen ál­dás rajtunk a Te életed még sok, sok éveken át! Kérünk Urunk Istenünk, tedd megszakíthatatlanná ezt az utat, hogy közelhozza azokat, akik eddig egymástól elszakítva távol estek. Kö­nyörgünk Hazánkért,­­ Főméltósága Kormányzó Urunkért, drága életéért, kérünk jó Istenünk, tartsd meg éle­tét, egészségét sok, sok éveken át, hogy bölcs és atyai vezetése alatt minden reménységünk teljesüljön. Áldd meg házát, családját. Áldd meg segítőtársait, a kormány tagjait. Őrizd meg hazánk épségét, békességét, Kis vigyázz jó Istenünk vitéz honvédetek­re és hadseregünkre. Hozd haza győ­zedelmesen! Ezután Varga miniszter bemutatta a Kormányzónak a vasútépítés veze­tőinek, vállalkozóinak és munkásainak küldöttségét. A Kormányzó hosszasan elbeszélgetett velük, majd a jelenle­vők lelkes éljenzése közben eltávozott. Viktor Emanuel és a Duce üdvözlőtávirata Francához Róma, dec. 5. Stefani.) A király és császár a Caudillóhoz a következő táviratot intézte: „Excellenciádat szü­letésnapja alkalmából a lgszövegeseb­­be­n üdvözlöm. Aláírás: Viktor Emanuel.“ A Duce a következő táviratot intéz­te a Caudillóhoz: „Caudillo, születésnapja alkalmából fogadja leghőbb és legőszintébb jóki­­vánataimat, amelyeket az önhöz fű­ződő szeretetteljes barátságom szelle­me, a bolsevizmus rohamával szemben ön által győzelmesen megvívott cso­dálatos harc emléke és az a szilárd hit hat át, amellyel én Spanyolország­­jövőjét és az ön munkáját kísérem. Aláírás: Mussolini. A Wilhelmstrassén brit utasításokat ismertettek a foglyok megkötözésére Berlin, dec. 5. (NST) A német véd­erő főparancsnoksága az angol had­sereg egy utasításokat tartalmazó könyvének birtokába jutott, amely előírásokat tartalmaz a hadifoglyok megbilincseléséről és az angol kato­náknak a közelharcban tanúsítandó viselkedéséről. A könyvben számos rajzban részletesen megmagyarázzák, hogyan kell a foglyokat megbilincsel­ni és olyan fogásokat alkalmazni, amelyek a főfeoly halálát idézik elő. Ezenkívül a könyv utasításokat­ kö­­zöl egy rövid kés használatáról a közelharcban és leírja, hogyan kell ezzel a késsel­­ az ütőeret átszúrni, vagy a nyakat átvágni, továbbá ajánl­ja, hogy az angol katona földön fek­vő ellenfelére ugorjék rá, úgyhogy sarkával az ellenség gyomrát találja, amivel többnyire megölheti ellenfelét. A Wilhelmstrassen fotókópiákat mutattak be a könyv egyes oldalairól, így a 86. oldalon a hadifoglyok meg­bilincseléséről a következő áll: „Dobd a földre hadifoglyodat hasá­val lefelé, kösd össze csuklóit a há­tán, az úgynevezett útonálló csomó­val és húzd fel karjait jódarabon a hátán felfelé, hurkold át a kötelet a nyakán és azután vezesd ismét visz­­sza és kösd újra a csuklójára. Húzd ezután lábait a hátán fölfelé és a hurokkal lábait is kösd össze. Ha a fogoly nyugodtan marad, nem sérti meg magát. Ha azonban mozogni pró­bál, előreláthatóan önmagát fojtja meg.“ A Wilhelmstrassen kijelentették, hogy ezekkel a parancsokkal és uta­sításokkal a gonosztevő világ geng­szterfogásait avatták harci eszközök­ké katonákkal szemben. Anglia ön­magát ítéli el ezekkel a parancsok­kal, mint ahogy maga a könyv elő­szava is mondja, hogy a brit had­seregnek most már „a kőkorszak brutalitásához kell visszatérnie, hogy kivívja a győzelmet". Pesti Hírlap 1942 dec. 6, vasárnap 3 A budget papucsban írta Sz­illő Géza A Sors változandóságai követ­keztében sok költségvetési vitát átéltem. Különböző államok külön­böző háztartási titkait közelről láttam. Nagy-Magyar­országét Bu­dapesten, a monarchiáét a Dele­gációkban Bécsben, Csehszlová­kiáét Prágában. Végig hallgattam sok miniszteri expozét. Láttam számokkal dobálózó, számokra mit sem adó, lemondó, takarékos, bő­kezű, újító, vaskalapos pénzügy­­minisztert, de sehol nem láttam olyat, amelyik fölényesen ne tudta volna, mi a „Hiteltúllépés“, az „Alapkezelés“ és az „Átmeneti ke­zelés“ csapóajtója. Átvészelni egy költségvetési vi­tát nem nehéz. Az írás tanítja: „Az Úr kimérte a tudás határait“ és ezt számba véve, ha a minisz­ter nem sokat beszél, sikert, sőt aranyat arat. A költségvetési vita igazi értel­me a kormány szempontjából más, mint a honatyák szempontjából. (Az adófizetőnek mindegy.) A kormány részére a budget azt je­lenti, amit a háziasszonyok részére a háztartási pénz. Már elseje előtt szeretné megkapni. A kormány gyors tárgyalást szeretne. Bis dat qui cito dat. A honatya nézőpontja más. A budgetnél mindenről lehet beszélni, ehhez minden hozzátartozik. Itt fel lehet tűnni, mert ehhez nem kell általában szaktudás, hanem hang. A hang a parlamenti karrier átlagos alapja. Egy jó budget-be­­széd igazolja, hogy a honatya van, a kormány előtt, hogy lesz­ a kerület­ben, hogy marad. Ezért a képvi­selők szeretik a belterjes és hosz­­szú vitát. Az állami költségvetés az adó anyja. Mennél erősebb és életvidorabb az anya, annál élet­­erősebb a gyerek. A legenda azt tartja, hogy a sakkjáték kitalálója jutalmul azt kérte a perzsa sah­­tól, annyi rizst kapjon, „hogy a sakktábla minden kockáján a dup­lája legyen annak a szemnek, ami az első kockán volt“. A sah gya­nútlanul belement ebbe, hiszen az első kockán csak egy szem rizs volt. Ámde szédülve látta, hogy az egész világ rizstermése sem elég az utolsó kockára eső mennyiség­nek kifizetésére. Hogy egy ország budgetjének utolsó sakk-kockájára mennyi bú­zaszem esik, nem tudom (alkal­mas lennék közellátási tényező­nek), de hogy a világ minden ál­lamának minden budgetje olyan, mint egy sakktábla, azt tudom. Figurák állnak rajta. Átvitt ér­telemben: Ipar, Kereskedelem, Mezőgazdaság, Társadalom, Nem­zet. Ténylegesen: Futó, Paraszt, Torony, Ló, Bástya. A játszmát ezekkel a figurákkal nem az nye­ri meg (figurákkal egyáltalában nem lehet nyerni), akinek a leg­több figurája marad meg, de az, aki a játszma végén mozdulatlan­ságra kényszeríti a másikat, az el­lenfelet. Ez a „sakkmatt“. Magyarország pénzügyminiszte­rei egytől-egyig kiválóak voltak. Volt bennük valami biblikus. Mó­zeshez hasonlítottak (ez parabola!), a sziklából is forrást fakasztottak. Todd, a híres angol professzor szerint I. Edward angol király 1260 körül teremtette meg az első par­lamenti budgetet. Ez a szó: „par­lament“ a francia „parlez“ „be­szélni“ igéből ered. Edward par­lamentje igazában nem törvény­­hozással foglalkozott. Ez az ural­kodó, a nagy urak, a titkos tanács joga volt. A parlament a király részére a pénzt, az adót adta meg az állami feladatok elvégzésére. Ez volt a „budget“, a „pénzerszény“. Itt azután kibeszélték magukat. Ez azóta sem változott meg, mint ahogy tulajdonkép semmi sem változik meg. Csak a generá­ciók, a formák. A lényeg nem, az változatlan, örök. A minap a legrégibb angol élc­­lapnak, a „Punch“-nek egy száma, került a kezembe. Egy jókedvű, derűs polgár jön ki az adóhivatal­ból. — „Sógor, miért e jókedv, e derű, ily komor helyen?“ — kér­di a várakozó adófizető. — „Hogy­ne lennék jókedvű, megállapod­tam a kincstárral. Én kapom az adómat,­­ a jövedelmemet.“ — Ez a budget, az adófizető és a kincs­tár.

Next