Pesti Hírlap, 1943. szeptember (65. évfolyam, 197-221. szám)
1943-09-01 / 197. szám
A pápa rádiószózata békére szólítja fel a világot Róma, aug. 31. (NST) XII. Pius pápa szerdán délután 13 óra 15 perckor mondja el a világ népeihez intézett rádiószózatát. A szózatot a vatikáni rádió közvetíti 15.30, 19.30, 20.35 és 31.06 méteres hullámhosszon. A közvetítést számos ország rádiója is átveszi. A Szentatya olasz nyelven beszél, de számolnak azzal, hogy a vatikáni rádió a fontosabb világnyelveken is megismétli a közvetítést. A pápa abból az alkalomból mondja el beszédét, hogy szeptember elsején van a háború kitörésének negyedik évfordulója. Az általános vélemény szerint a rádiószózat békére szólítja föl a világot. A Vatikánhoz közelálló körökben az a nézet, hogy a pápa nem tesz határozott békejavaslatokat, hanem csupán a mielőbbibéka szükségességére mutat rá. Eddigi üzeneteiben, melyek a béke kérdését érintették, nem lépte túl az ilyen általános békeóhajokat. Az egyetlen üzenet, amelyről azt lehet mondani, hogy bizonyos tekintetben túlment az ilyen általánoságokon, az 1942. évi karácsonyi üzenet volt, amelyben a pápa az általános béke szükségességét formulázta meg az egyház szempontjából. 1942 karácsonya óta a pápa egyáltalán nem tartott többé rádióbeszédet, a nyilvánosság előtt pedig mindössze kétszer beszélt. Az első római légi támadás óta még magánkihallgatásain sem tartott többé beszédet, holott ezelőtt különösen a fiatal házaspárokhoz mindig beszédet intézett. Az a tény, hogy a pápa a háború kitörésének negyedik évfordulóján rádióüzenetre szánta el magát, azt mutatja, hogy vatikáni körökben igen nagy jelentőségűnek tartják ezt az évfordulót. A Vatikán élénk tevékenységét várják a következő hetekben Vatikánváros, aug. 31. (NST) A vatikáni diplomácia a most következő hetekben valószínűleg élénk tevékenységet fog kifejteni — mondják beavatott vatikáni körökben. — XII. Pius pápa állítólag nemrégiben körkérdést intézett az európai fővárosokban működő apostoli nagykövetekhez s a beérkezett válaszokat, amelyeknél tartalmáról eddig semmit sem tudni, már fel is használta szerdai Beszédének összeállításánál. A Szentszék, úgy látszik, elérkezettnek látja az időt, hogy még egyszer felemelje szavát a háború és különösen a légi háború kinövései ellen — teszik hozzá beavatott vatikáni körökben. A pápa fáradozásai Róma megóvásáért Róma, aug. 31. (NST) A vatikáni rádió összefoglalóan ismertette a Stefani-ügynökség jelentéseit arról, hogy Róma a katolikus világ központja, továbbá a pápának azt a levelét, amelyben szintén Róma jelentőségét emelte ki. A pápa ebben a levélben még egyszer kifejtette véleményét Róma jelentőségéről, amint ezt már régebben is megtette a hadviselő hatalmakhoz intézett számos ■beszédében. A vatikáni rádiónak ezt az adását sokan úgy fogják föl: a Vatikán ezzel értésére akarta adni a világnak, hogy a Szentatya kimerítette a rendelkezésére álló eszközöket Róma megóvása érdekében. A budapesti nunciatura auditora a pápánál Róma, aug. 31. (MTI) Mint az „Osservatore rtomano“ jelenti, a Szentatya magánkihallgatáson fogadta Monsignore Cennaro Verolinot, a budapesti nunciatura auditorját. Nyugtalanság Rómában a szövetségesek hallgatása miatt Róma, ,aug. 31. (Bud. Tud.) A római lakosság körében bizonyos nyugtalanság észlelhető, amiben nagy része van a napról-napra ismétlődő légi riadóknak. Ebből a tényből ugyanis arra következtetnek, hogy Róma nyíltvárossá való nyilvánításának ügye még mindig nem jutott döntő stádiumba. Az algíri rádió üzenete az olasz népnek Algír, aug. 31. (Bud. Tud.) Az algíri rádió hétfőn többször a következő üzenetet intézte az olasz néphez: „Légi fölényük segítségével a szövetségesek tengeri és szárazföldi hadereje újabb offenzívát készít elő. A szövetségeseknek megvan a lehetőségük arra, hogy támadjanak, ahol és amikor nekik tetszik. A szövetségesek kétéltű hadereje akár délen, akár északon partraszállhat az olasz szárazföldön. A szövetségesek hajlandók egymásután felszabadítani Szardíniát, Korzikát, Elba szigetét és az olasz szárazföldet Menekülés közben letartóztatták Ciano volt külügyminisztert Madrid, aug. 31. (Bud. Tud.) Franciaországon át érkezett jelentések sze , mint gróf Ciano volt külügyminisztert feleségével és három gyermekével együtt a carabinierik ellenőrző szervei néhány kilométernyire a határtól letartóztatták. Ciano parasztnak volt öltözve és félmillió francia frankot, valamint nagy összegű olasz és spanyol pénzt vitt magával. Letartóztatásakor közölte, hogy Franciaországon át Spanyolországba akart jutni. Elmondotta, hogy gépkocsin ment San Remétől körülbelül 30 kilométernyire, ahonnan fogaton folytatta útját Ventimigliáig, ahol letartóztatták. Az olasz vagyonvizsgáló bizottság már több döntést hozott között van XII. Pius pápa 200 ezer lírás adománya. Japán partraszállás Kínában Tokió, aug. 31. (Német TI) A Domei-iroda jelenti Sanghaiból, hogy a japán császári hajóhad egységei augusztus 29-én meglepetésszerűen behatoltak az Észak-Fukien tartománybeli Santuau kikötőjébe (Hongkongtól 30 kín-nyíre északra) és jelenleg folyik a területnek az ellenségtől való megtisztítása. A partraszállást felderítő vízirepülőgépek támogatásával három ponton hajtották végre. A jelentés szerint a vállalkozás simán folyt le. Jólértesült megfigyelők szerint az amerikaiaknak azt a tervét, hogy buvámaszád-támaszpontul használják Santua kikötőjét, ezzel meghiúsították. Róma, aug. 31. (Stefani.) A régi rendszer alatt szerzett vagyonok eredetének megvizsgálására kiküldött bizottság serényen folytatja tevékenységét. A bizottság máris sok bejelentést vizsgált meg. Több döntést is hoztak már és ezeket végre is hajtották. Az elkobzott javak tudvalévően minden alakiság nélkül az állam tulajdonává lesznek. A bizottság döntései ellen nincs fellebbezés. A bizottság napról-napra nem csupán hivatalos helyek, hanem magánosok százainak bejelentéseit is tárgyalja. Szigorúan járnak el Olaszországban a tüntetésre izgatók ellen Róma, aug. 31. (MTI) A Stefaniiroda jelentése alapján írja a „Messaggero“: Ezekben a napokban több olasz városban és köztük Rómában is széles körben terjesztettek felhívást és röpiratokat. Felhívják a lakosságot, hogy bizonyos napokon és órában nyilvános tüntetést, rendezzen. A felhívások rosszakaratú egyénektől származnak, akik nyugtalanítani akarják a lakosságot és növelni akarják a nehézségeket. A polgároknak vissza kell utasítaniuk az ilyen felhívásokat és az izgatókat fel kell jelenteniök. Ostromállapot van és törvényrendelet tiltja, hogy üléseket tartsanak. A rendelkezés áthágói ellen, amennyiben szükséges, a fegyverek erejével lépnek fel. Milánó újjáépítésére harminc év sem elég Milánó, aug. 31. (NST) „Milánó újjáépítésére nem lesz elegendő harminc év sem és ugyanannyi millárd líra sem“ — jelentette ki Suster bíboros, milánói érsek pásztorlevelében, amelyben újólag a légi támadások okozta pusztításokkal foglalkozik. A hajléktalan és vagyontalan milánói lakosság javára beérkezett adományok Gyémántlakodalom írta Ölbey Irén Nagyanyó az ablaknál ült és nézett ki a parkba. Az esős május után a hirtelen lázzal fellobbanó júniusi napmeleg átcsorgott a lombokon. A porban verebek fürödtek vad, csivitoló lármával. Fenn a nyugtalanul izzó levegőben fecskék nyilallottak kék suhanással. Nagyanyó csöpp, hegyes állacskáját rátette apró tepertőkezeire. És kicsi, ráncos szája motyogott valamit. Ezek az összeaszalódott pici ajkak állandóan motyogtak. Ővelük" beszélgetett nagyanyó, ővelük, akik már régen meghaltak és csodálatosképpen mégis élnek. Ezt sokan nem értik. Pedig így van. Ha nem élnének, akkor nagyanyó nem látná őket. De látja. Nagyapát is látja, aki ezelőtt harminc évvel halt meg és Ödönt is, a fess katonatiszt fiát, aki a gorlicei áttörésnél halt hősi halált. Nagyanyó kilencvenöt éves volt és a lélek már igen elborult benne. Körülbelül két esztendővel ezelőtt kezdett nála jelentkezni ez a nagyfokú tompaság, s ezzel egyidejűleg az addig nádszálegyenes, szép öregasszony egyszerre összeroskadt. Egy szigorú téli napon hozták ide a szanatóriumba. Odahaza már rettenetes dolgokat művelt. A gyerekek és a cseléd mindig nagyanyán nevettek. Nagyanyának szokása volt például a tárgyakat eldugdosni. Egy félóra múlva már nem emlékezett rá, hova tette. S hiába vonták kérdőre, nagyanyó csak nevetett. Tudta, hogy nem verik meg semmiért se. Olyan volt, mint egy elkapatott és vásott gyerek, mint ahogy sokszor gyermeknek is képzelte magát. Egyszer a menye tojást hozott a csarnokból. Húsz tojást. Nagyanyó egy óvatlan pillanatban a tojást a kötényébe rejtette. Azt gondolta, hogy a tojásokat kikölti, hadd legyenek kis csirkék, szép aranypelyhes kis csirkék, amikkel játszani is lehet. A tojásokat bevitte az ebédlőbe s az egyik újonnan kárpitozott fotelbe rakta, s azonmód rájuk is ült. A menye, amikor benyitott, nem tudta, sirjon-e vagy nevessen. A fia, a neves fővárosi ügyvéd akkor határozta el, hogy nagyanyát szanatóriumba viszik. Hogy neveljék a gyermekeket az öregek iránti tiszteletre, ha ilyeneket látnak nagyanyótól. Nagyanyó azóta itt volt. Megszokta a fehérkötényes Juci nővért, aki meg is etette nagyanyót, amikor nagyanyó nem akart tudni az ételről. Néha Juci nővér szigorú is volt nagyanyóhoz: — Nagyságos asszony, ha nem eszik, a Jézuska nem hoz semmit a nagyságos asszonynak. Olyankor nagyanyó engedelmesen kitátotta aszott csőröcskéjét és hagyta, hogy Juci nővér beletömje a krumplipirét. A szőke, megtermett, vidám orvosról valahogy azt képzelte, hogy Vfc(,«££~L. . . — *—*--------_.dSíg fia neki, egyik fia, akiről ő nem tudott. Amikor először nyitott be az orvos hozzá, zokogva és hüppögve szaladt az orvos elé. — Kedves fiam, csakhogy megjöttél. S az orvos megsímogatta nagyanyó kezét. — Hogy van, mama? Megtörtént néha az is, hogy nagyanyának egész tiszta percei voltak. A múlt emlékei pedig határozottan nagyon élesen rajzolódik kialudni készülő öntudatában. Tudta azt is, hogy kilencvenöt éves. És hogy hevenöt éve esküdött az urával. Az urával, aki már meghalt és csodálatosan mégis élt, gyakran elbeszélgetett ott az ablak mellett arról, hogy ma lesz a gyémántlakodalmuk napja. Nagyanyó Juci nővértől reggel meg is kérdezte, ma van-e tizenhatodika? A kalendárium ugyan június első napját mutatta, de Juci nővér ráhagyta nagyanyóra, hogy igen. És nagyanyó készült a nagy napra. Motyogva bámult bele a júniusi arany lobogásba. — Ők biztosan eljönnek — duruzsolta. Ők, vagyis az ura és a fia, aki a gorlicei áttörésnél halt meg. És nagyanyó hirtelen ott találta magát a régi házukban, ahol az urával élt valamikor. A konyhában tett-vett. És ette nagyon a méreg, mert a kacsapecsenye majdnem odasült. Nagyanyó piros volt, mint a sültkacsa, amit most vettek ki a sütőből. Hiába ez a vén Maris. Itt szolgál már negyven éve, mégsem lehet rábízni semmit. Nagyapó kinn ült a tornácon, ingujjban volt és pipázott. A pipát gyakran kivette a szájából. Mert ezt a pipát nem szerette. Ezt a pipáját a veje hozta neki Olaszországból, s valahányszor a pipa a kezébe került, mindig maga előtt látta a veje villogó rókaszemeit. Nagyapó kissé dohogott. Hozzá volt szokva, hogy pontosan tizenkettőkor az asztalon párologjon az aranykarikás húsleves. És most még sehol semmi, pedig már fél egy is elmúlt. Jégre nagyanyó kiszólt a tornácra: — Józsi, vedd fel a kabátodat. Mert nagyapót mindenre figyelmeztetni kellett. Most is képes lett volna Ödönt ingujjban fogadni. Nagyapó dohogva tápászkodott fel. Áthajolt a tornác karfáján és a pipáját kiverte. S ment, hogy felvegye a kabátját. Meg felkösse az ünnepi nyakkendőjét, amit nagyanyótól ma reggel kapott a gyémántlakodalmuk örömére. Mert akármilyen örömünnepre virradtak, nagyanyó mindig nyakkendőt, ajándékozott nagyapónak. Ez a nyakkendő dolog olyan történelmi szokássá vált nagyanyáéknál, mint teszem azt, a pénteki burgonyás csipetke. Nagyapó ezeket a nyakkendőket mind megőrizte. Minden nyakken-* * v*-. A~TMr Egyenrangúság a magyar állam keretei között — A Dunavölgye — folytatta többek között a belügyminiszter — tele van kicsi, de öntudatos nemzetekkel, amelyek egymás nélkül megélni nem tudnak. A Bácska kicsinyített képe ennek a helyzetnek. Itt öntudatos nemzetiségek élnek egymással összefonódva, amelyeket szétszakítani semmiféle eszközzel nem lesz lehetséges, mert még ha holmi kitelepítési gondolatok megvalósulásra kerülhetnének is, ez sem változtat a lényegen. Ezek az egymásra utalt kis népek a határokon mindig ugyanolyan érintkezésben és egymásrautaltságban fognak maradni. Ebből az következik, hogy itt mindenekfelett való kötelessége mindenkinek a más nemzetiségűekkel való megértő, békés együttélést biztosítani. Akárhogy alakul a jövő, itt ezen a kérdésen lényegében változtatni nem fogunk. Ezen a területen boldogulni csak akkor lehet, ha a magyar állam keretei között minden nemzetiséget egyenjogúnak és egyenrangúnak ismerünk el és így kezeljük őket, feltéve, hogy az állam keretei közé tudnak helyezkedni. A békés együttélésre ma és a jövőben fokozott mértékben lesz szükség, mert a közben eltelt idők a Dunamedencében élő valamennyi nemzet öntudatát igen nagy mértékben emelték és ezt a nemzeti öntudatot elnyomni vagy megszüntetni akarni esztelenség. — Szabadkán megvan a harmonikus együttélés és megvannak ennek a feltételei is, mind a magyarság, mind az itt élő bunyevácság számára. Hogy kisebb megnem értések, súrlódások vannak, ez érthető, de ennek is lassan el kell múlnia, ha mind a két fél felül tud emelkedni a kicsinyes szempontokon. A bunyevácság jól tudott beleilleszkedni a magyar életbe évszázadokon keresztül, ezt az utat meg kell találnia a jövőben is. S ha megtalálja, a magyarság éppúgy testvérként öleli karjai közé és éppolyan egyenjogú és egyenrangú testvérének fogja tekinteni, mint a múltban mindig tette. A jövő sorsának alakulása lényegesen függ attól, hogy itt, a Kárpátok határai között, meg tudjuk-e egymást érteni és becsülni. Ennek a területnek a jövő sorsa ettől a kér Keresztes "Fischen' Ferenc : „Gyáva hazaáruló, aki nem szolgálja bátorsággal a magyar ügyet“ A belügyminiszter Szabadkán a magyarság és a bunyevácság egymásrautaltságáról beszélt Vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter többnapos bácskai körútra indult. Első állomása Szabadka volt. Ebből az alkalomból összehívták a törvényhatósági bizottság tagjait, akik hosszantartó lelkes tapssal fogadták a városháza közgyűlési termébe lépő belügyminisztert, akit Richter Nándor tanügyi főtanácsos üdvözölt. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter beszédében kijelentette, hogy már régóta készült a visszacsatolt vidék megtekintésére. Egyrészt hazagságáért köszönetet akart mondani a törvényhatóságnak, amely nagyjában már elvégezte az új élet munkáját. Tudja, Szabadka milyen szerepet töltött be a múltban és milyen feladat vár rá. Az állam minden lehető támogatást nyújt, de nem szabad megfeledkezni, hogy a legnagyobb erőfeszítések korszakát éljük és minden krajcárra a haza védelme érdekében szükség van. Mostani útján meg akar győződni a belügyminiszter arról, menynyire tűntek el az elszakadás nyomai és mennyire biztosították a társadalmi békét és a nyugodt munkát. déstől függ elsősorban, a magyarság boldogulása éppúgy, mint a nemzetiségeké. Intő szó a tisztviselőkhöz és a társadalomhoz .• Meggyőződésem, hogy az idekerült tisztviselők már bele tudtak illeszkedni az itteni életviszonyok közé s megtalálták a kapcsokat az itteni társadalomhoz. Ha e tekintetben még vannak hibák, innen is intő szóval fordulok minden tisztviselőhöz, hogy illeszkedjék bele az itteni társadalomba, értse meg annak lelkiségét, mert máskép nem teljesítheti hivatását. Viszont az itteni társadalomtól azt kérem a legnyomatékosabban, hogy a jóakaratot viszonozzák hasonló jóakarattal, fogadják be ezeket a tisztviselőket maguk közé, mintha közül Pesti Hírlap 1943 szent, 1, szerda 3 lük valók volnának, mert e nélkül az összeforrás nélkül a közös munka sokkal kevésbb lesz eredményes. — A határvidékeken több helyen látni — fejezte be szavait a miniszter — éppen a magyarság közölt, bizonyos bizalmatlanságot a jövővel szemben, bizonytalankodást, félelmet, egyszóval kishitűséget. Ha a magyarság elveszti lelkét, bizalmát a jövőben, bátorságát és kitartását, akkor elveszett a jövő is. Tehát egyenesett hazaárulő az — bármilyen poszton áll —, aki ma kishitűsködik és nem bízok a magyar jövőben. Tőlünk függ, hogy becsülettel és bátor lélekkel megálljuk helyünket és kitartsunk utolsó csepp vérünkig azért a megszentelt földért, amely bennünket illet. Ez az, amit megtehetünk, amiért mindenkit történelmi felelősség terhel. Gyáva hazaáruló az, aki ma nem szilárd lélekkel áll a maga posztján és nem szolgálja a magyar ügyet a kellő bátorsággal. A beszéd végeztével igen melegen ünnepelték a belügyminisztert. Antal miniszter a csüggesztő aknamunka ellen Antal István nemzetvédelmi propagandaminiszter Désen a társadalmi egyesületek együttműködésének alakuló ülésén hangsúlyozta, hogy a társadalmi erők összefogására Erdélyben nagyobb szükség van, mint az ország többi részében, mert itt a magyarságot környező veszedelmek és a feladatok is nagyobbak. A nagy háború — mondotta a miniszter — napjainkban olyan szakaszába lépett, hogy minden magyar ember helytállása és kitartása kell a napról-napra felvetett nehézségek leküzdésére. Ha a legmagasabbra fokozzuk erőinket, fenntartjuk az ország rendjét és nyugalmát és ha a nemzeti fegyelem minden parancsát szigorúan keresztülvisszük, nincs okunk a magyar ügy sikerében kételkednünk, nemzetünk minden válságot le tud küzdeni, annál inkább, mert országunk erkölcsi, gazdasági és hatalmi erői a háború ötödik évének kezdetén sok tekintetben nagyobbak és ütőképesebbek, mint amikor a világkatasztrófa elkezdődött. Az ország minden részében rend, fegyelem és nyugalom uralkodik; kívánatos volna, hogy az a lelkekbe is átplántálódjék, különösen a főváros népe venne példát a magyar parasztember hidegvérétől, bölcs fölényétől. — Lehet, hogy az elkövetkező idők súlyos megpróbáltatások elé állítanak bennünket, de minden megpróbáltatást le fogunk küzdeni, ha épségben őrizzük meg lelkünket, egységbe forr össze minden magyar és ha keik halálmegvetéssel áll ki a maga létének, függetlenségének és nemzeti becsületének védelmében. A közönség lelkes tapssal fogadta a miniszter beszédét. Besztercén Antal miniszter többek között ezeket mondta: — A céltudatosan megszervezett munka segítségével sikeresen lehet felvenni a küzdelmet a defetizmus, de különösen az ellen az alattomos esüpyesztő aknamunka ellen, amely a külpolitika és a frontok átmeneti nehézségének parazsánál a maga saját pecsenyéjét akarja megsütni és abban a hitben ringatja magát, hogy eljött az idő visszacsinálni mindazt, amit a nemzeti keresztény politika az elmúlt tíz év alatt alkotott. Nem politikai sakkjátszmákra, bábszínjátékokra és botor politikai béljósokra van most szüksége a nemzetnek, de a tiszta és igaz magyar emberek becsületes és önzetlen szándékú összefogására, amely mentes minden hatalmi törekvéstől és csak egy célt tart szem előtt: minél többet használni a nemzetnek. Ez a társadalmi munka mentes a politikai szálkakasság és alibikeresések napjainkban egyes helyeken jelentkező undorító és szánalmas színváltozásaitól. A nemzetvezetés — a miniszterelnök évszázados magyar szellemében kifinomult és kipróbált politikai instuiciójának és erős kezének vezetése alatt — elszánt és változatlan: nemzeti keresztény politika befelé, a magyar öncélúság, magyar hűség és a magyar becsület politikája kifelé. A magyar kisebbségi politika alapjait világos és félre nem érthető módon szögezte le a miniszterelnök: a jogok kölcsönös tisztelete és az emberiesség. E két elv megvalósítása azt jelenti, hogy biztosítani kell a teljesjogi és tényleges egyenlőséget, egyenlő elbánást az élet minden viszonylatában minden, tehát a nemzetiségi állampolgár számára is. _______ Czapik érsek a „belső ellenségekről“ Eger, aug. 31. Czapik Gyula egri érsek legutóbbi szentbeszédében többek között a következőket mondta: — Vannak idők — és a maiak is ilyenek — amikor megsokasodnak a haza belső és külső ellenségei. Ma belső ellenségek, akik megbontják az egységet, az összetartást, ezt a szükséges nemzeti erőt. Ma belső ellenségek, akik e nehéz idők bajait túlzó kritikákra veszik, de azok is, akik a túlzó kritikára némi alappal szolgálnak. Ma belső ellenségek, akik elégedetlenséget szítának, de azok is, akik eljárásaikkal az elégedetlenségre okot adnak. — Védjük és őrizzük a magyar nemzetet összetartó egységet, ha kell fogcsikorgató tűréssel. Ne kritizáljunk, hanem összetartó szeretettel segítsük egymást, bízzunk és ne felejtsük el, hogy leghatalmasabb erőink nekünk vannak: az igazságunk és az Istenünk.