Pesti Hírlap, 1943. szeptember (65. évfolyam, 197-221. szám)
1943-09-01 / 197. szám
4 Pesti Hírlap 1946 szept. 1. atelga Meghalt Borisz király Amikor többszáz repülőerőd támad Békés képek egy háborús országból: Finnország A Szavója-ház története. Majszki és Litvinov. Róma, a nyilt város. Nápoly gyöngyei. Képriport az ejtőernyős leventék új ugrótornyáról. Pillanatképek a baba életéből. Riport a kolozsvári füveszkertről. Dr. Tangl Harald cikke a táplálkozásról: „Nehéz étel, könnyű étel". Képek a hét eseményeiről. Szépirodalom. Epizódok nagy emberek életéből. — Rejtvények, tréfák stb. ÁRA 24 FILL. Befőzés Nem mernék ilyen prózai háztartási témával előállni, ha nem volna ma minden háztartási kérdés a legidőszerűbb téma. Eddig kinevették, tréfálták azokat a— mondjuk — középkoron túl levő asszonyokat, akik már minden kacérkodást maguk mögött tudva, szenvedélyes érdeklődéssel tárgyalták egymással a konyharecepteket, piaci árakat és háztartási alkalmazottaikat Ma azonban még a férfiak is, — mindjárt a háborús hírek után — azon sopánkodnak, hogy nincs vagy milyen drága a hús, a vaj, a tojás, a befőzéssel kapcsolatban pedig a cukor. Pedig a befőzéssel bizonyos fodg ’így vagyunk, mint ahogy itt nálunk az a hatvanéves gavallér járt, akinek egy szókimondó falusi menyecske résztvevő szánakozással mondta: hát bizony, a méltóságos úr is kiment már a divatból! A befőttel is ilyenformán áll a dolog. Ez is divatját múlta. A befőtt szintén kiment a divatból. Csak a jam divatos ma már, no meg a lekvár, az még tartja magát. De az ma már nincs, ami nagyanyáink, de még anyáink idejében is volt, vagyis a befőtt, mint külön programmszám. Külön fogás. Uzsonnához adtak befőttet, mint ahogy aztán később párnáit- vagy fagylaltot adtait, ma már egyiket se igen. S ha mégis akad olyan vagyonos ház, ahol nagyobb vacsora kerekedik, csakis szárnyashoz adnak befőttet s amellett is inkább mindenféle fondorlatos majormézes halas, tartármártásos salátát, úgyhogy a befőttes tálból rendesen igen kevés fogy el. Szegény anyácskám idejében azonban a befőtt még szent és sérthetetlen volt, régi háziasszonyok büszkesége, öröme. Akior a legszebb gyümölcsöt még Isten firtatve» a legsont, ha« s vitaminkérdés se volt még divatban. Anya és nagyanya rémülten kiáltottak az emberre, ha egy kosár szép, épen érett gyümölcsből akart kivenni egy szemet: „Ezt nem szabad bántani, ez befőzni való!“ De még a kész befőttet is csak azt ehettük meg otthon, ami kezdett romlani. Jó befőttet csak vendégek kaptáik, mert hétköznapon anyám sorszemlét tartott a katonásan felállított befőttes üvegek fölött s amikor sasszemmel azt a bizonyos kezdődő kis penészt megpillantotta valamelyik üveg tetején, azt, kiragadta a többiek közül s igy szólt: Ez rossz, ezt meg lehet enni, fel lehet bontannl Ezek a régi szenvedélyes háziasszonyok, akik befőttes polcaikkal úgy büszkélkedtek, hogy képesek voltak napokat tölteni azzal, hogy cifra, fényes papírokkal kötögessék le az üvegeket, amitől olyanok lettek, mint a cukrászdái befőttek, — ezek a háziasszonyok ma már szintén nincsenek divatban, csakúgy, mint befőttjeik. A jam és lekvár azonban még ma is fontos élelmiszer volna, ha lehetne belőlük eleget készíteni. Jam helyettesítheti a hiányzó vajat a reggelihez s a lekvár még az egyszerűbb tésztákhoz is szinte nélkülözhetetlen. Szomorú s az idők mostohaságát jellemző tünet, hogy amelyik évben még volt elég cukor, nem volt gyümölcs, ezidén meg, amikor különösen barackból van rengeteg, eltűnt a cukor. Éppen ezért az idén elhatároztam, hogy nem fogok befőzni! De mikor a legszükségesebbre, a baracklekvárra került a sor, megingott nagyszerű elhatározásom, mert nagyon olcsón lehetett nálunk a barackot venni, zsúfolva voltak vele mindenütt a fák. Az első pár kilót még 60 deka cukorral tiszteltem meg kilónkint. Egy második adagot aztán ajándékba kaptam, ezt csak nem hagyhattam befőzetlenül. Ennek azután már csak 40 dekát juttattam. Majd újra hoztak a házhoz egy kosárral olcsó baráti áron, kénytelen voltam tehát már barátságból is megvenni. Ezt már csak 25 dekával tüntettem ki. A legutolsó hozzám került barackjövevényt már teljesen cukor nélkül helyeztem el téli pihenésébe. Ettől aztán vérszemet kapva — mindenfélét cukor nélkül főzök most be. Úgy okoskodva, hogy ha csak használatkor fogom cukrozni, apródonként inkább futja egy-egykis cukorra, mint egy tömegben. Ennek aztán az lett az eredménye, hogy mint a női következetlenség élő szobra, aki konokul el; határoztam, hogy az idén nem fogok befőzni, nemcsak hogy háromszor annyi barackot főztem be, mint máskor, hanem, hála az újságok ma oly divatos étel és befőzési receptjeinek, már látom, hogy egy csomó olyasmit is fogok befőzni, mint szeder, zöld mandula, vadeper, amik boldogult fővárosi életemet sohase zavarták s amiket, amig volt hozzájuk cukor — nem jutott eszembe már elég régi falusi gazdasszony létemre se befőzni. S miután még riasztóan sok ilyen gyümölcs áll előttem — érzem, hogy ha cukorra nem is, de üvegre, hólyagpapírra, spárgára fogom elkölteni roszszul eladott borunk jövedelmét. Sőt kölcsönt kell majd felvennem, hogy új polcokat építtessek a szűknek bizonyuló kamránkba." S a cukortalan befőzés után el lehetek rá készülve, hogy azt a bizonyos kedves kis penészt igen gyakran fogom felfedezni az üvegekben s majd nem győzzük a romlásnak indult hajdan erős befőttet fogyasztani. Moche. dön cédula, melyiket milyen alkalomkor kapta. Nagyapónak szokása volt mondogatni, hogy ezt az óriási nyakkendő-regimentet, amelyben képviselve van három emberöltő hóbortos nyakkendődivatjának összes változata, a fehérpettyestől a lilacsíkosig, s a lilapettyestől a fehércsíkosig, végrendeletileg a Nemzeti Múzeumra hagyja. Nagyanyó már felvette a fekete selyemruháját. Fülébe akasztotta a gyémántfülbevalókat is, amelyeket még az ezüstlakodalomkor kapott nagyapótól. Akkor ő még csak anyó volt. Nagyapó pedig csak apó. De amikor az első unoka rózsaszín orrocskájával először szippantott bele a földi élet áporodott levegőjébe, azóta bizony nagyapónak meg nagyanyónak nevezik egymást Nagyanyó a gyémántgyűrűt is az ujjjára húzta. Ezt ma reggel kapta nagyapótól. Mert nagyapó világhetében gavallérember volt Tudta, hogyan lehet a nők szívéhez hozzáférni. Óh, nagyapó valamikor szeretett udvarolgatni is. De az már régen volt. És nagyanyó már meg is bocsátott mindent. * Nagyanyó szemei mosolyogva csillantak rá a gyűrűre. Kissé az ablakhoz is lépett, hogy a gyémánt tündöklésében gyönyörködjék. Aztán még egy kis púder az arcra, egy kis kölni s még egy utolsó pillantás a tükörbe és bemenni az ebédlőbe s várni a gyereket. Ödönt Nagyapó már teljes díszben ült benn. Dg. gyomrában már nyugtalanul harangozták a delet. •— Ha öt percen belül nem jön, megesszük a levest. De jött. Egyszerűen csak kilépett az aranyos képkeretből. Nyugodt volt, szép volt, pirospozsgás volt, csak a halántékán sötétlett egy kis fekete lyuk. A fess katonatiszt egyszerűen és elegánsan csókolt kezet nagyanyónak. És gratulált a két öregnek meleg, csengő, érces hangon. Végre Maris behozta a levest. Nagyapó az ünnep tiszeletére két tányér levest evett. Mert az étvágya a régi jó időkből megmaradt. Szerette a zsíros, erős ételeket és az olajsűrű, nehéz borokat Nem hiába, hogy hetvenkét éves korában, olyan fiatalon megütötte a guta. De azért csodálatosan mégis élt. Ott ült nagyanyó jobbján és ette a rántottcsirkét. Nagyanyában szinte repesett a lélek. Csak az a sötét, tátongó lyuk zavarta fia homlokán. S akármerre fordította a fejét, az a fekete karika mindig ott vibrált a szeme előtt. A sültkacsánál Maris bejött. —Tekéntetes úr, jönnek, Nagyanyó ránézett nagyapóra. Kik jönnek? Nagyapó lágyan ravaszul mosolygott a bajusza alatt, mert olyan szelíden és huncutkásan tudott mosolyogni, mint egy kis gyerek. Aztán fontoskodva lépett ki a szobából. Cigányokkal jött be. A cigányok rázendítettek nagyanyó nótájára! Tele van a rózsabokor virággal. Nem törődöm én az egész világgal. Hát ez igen. Ez meglepetés. Nagyanyó lehunyta meleg, öreg szemeit, hogy ne lássa azt a sötétlő, fenyegető nagy pontot a fia homlokán. Aztán a zene lassú ütemére halkan ingatni kezdte kis madárfejét és csöndeskén dudorászta a dalt. Mert nagyanyónak valamikor nagyon kellemes althangja volt. A cigányok újráztak. Nagyapó kissé öntelten mosolygott nagyanya mellett: látjátok, ilyen legény vagyok én. Nagyanyó pedig halkan megsimogatta nagyapó kezét. — Köszönöm, Józsikám. Aztán semmi. Eltűnt nagyapó is, Ödön is, a cigányok is. Csak a zene dünnyögött, zsongott, hullámzott édesen és hódítóin. És az a rettenetes fekete lyuk tátongott, örvénylett, kavargott nagyanyó szemei előtt. De az a sötét karika is lassan semmivé oszlott. S már csak a muzsikaszó folyt lágyan nagyanyó fülébe. S egy arc hajolt fölé. Egy szőkesörényes, nyugodt, szép fej, az orvos feje. — Kedves... fiam... csakhogy ... megjöttél — csukladozott nagyanyó hüppögve. Az orvos szava puhán zengett: — Nincs semmi baj mama. Csak pihenjen. Hüvelykujja nagyanyó pulzusára simult. S érezte, hogy a vékony sárga csukló lassan hűlni kezd a tenyerében. . Riport Kopenhágában , sorok írója tíznapos dániai útjáról ez elmúlt héten érkezett vissza Budapestre. Kopenhágáról adott helyszíni beszámolója a legutóbbi dániai események után fokozott érdeklődésre tarthat számot. Nem akartam feleslegesen Berlinben időzni, ezért nem vártam meg a másnap reggeli gyorsvonatot, amelyhez az átkelő hajó csatlakozik, hanem már előző nap délben elindultam Warnemündére. Kevesen utaztak, ez a vonal békében sem volt túlzsúfolt. Útitársam, magas, jól táplált, szőke német tiszt bőröndökkel megrakodva, a harctérről jött, útban volt szabadságra, otthonába. Arra ébredtem, hogy a vállamat rázza és ezt kiabálja: Fliegeralarm! Fliegeralarm! A vonat már állt, Wamnemündében voltunk. A szőke német tiszt nem sejtett gyorsasággal emelte le csomagjait és rohant végig a folyosón. Láttam, hogy ennek fele sem tréfa, fogtam kis kézitáskámat és szaladtam utána. A pályaudvar szomszédságában kétemeletes ház állt, annak az óvóhelyére futottunk. Rajtunk kívül főleg gyerekek, öregek és katonák voltak lent a pincében. Polgári ruhás fiatalabb férfit egyetlen egyet sem láttam. Leültünk a padokra, csend lett Semmit sem beszéltünk. Megszólaltak a légvédelmi ütegek. Éjszaka az őrszobán A riadó körülbelül egy óráig tartott Amikor újra a szabad levegőn voltam, nem láttam az égen a csillagokat, füst és köd fojtogatta a torkomat. Egy katona megmagyarázta, hogy riadó alatt mesterségesen elködösítik a várost annak a maradványait érzem a levegőben. Ott álltam Wamnemündében az utcán, éjjel negyed tizenkettő után. A katona búcsúzóul biztosított, hogy szállodában aligha találhatok már helyet ellenben azt tanácsolta, menjek el a rendőrségre, ott majd beutalnak valahová. Az ügyeletes rendőrtiszt joviális idősebb úr volt Elgondolkozva ingatta a fejét amikor szállodacímet kértem tőle. Aztán elmosolyodott és azt mondta, kövessem. A szoba, amelybe bevezetett, üresenállt Rácsos ablaka, az egyszerű fapad, sima falai elárulták rendeltetését. Puha vánkost, két remek pokrócot kaptam s néhány perc múlva már aludtam, így töltöttem el az éjszakát a warnemündei rendőrség őrizetes cellájában, hála a városka kitűnő közbiztonsági viszonyainak, alvótárs nélkül. A hajó délben indult Előttünk két aknakutató gőzös járt, hatalmas hálójuk azonban végig üres maradt. Délután 3 órakor érkeztem Gjedserbe. A határőrök kissé csodálkozva forgatták magyar útlevelemet A dán határon már elszoktak az idegenektől. A vámvizsgálattal nem volt bajom. Meg sem nézték kis táskámat Hat órakor már Kopenhágában voltam. Az egyik mozi hirdetőoszlopáról Tolnay Klári fényképe mosolyog r ám. A „Tóparti látomás”-t már tizenkettedik hete játsszák Kopenhágában, óriási sikerrel. A filmszínházak műsorán különben túlnyomórészt dán és svéd filmek szerepelnek, az angolszász államokból a filmbehozatal természetesen szünetel . Az üzletek kirakataiban sok olyan árut megtalál a vásárló, amit mi Közép-Európában már szinte elfelejtettünk. Ruhát, cipőt, aranyat, ékszert minden további nélkül lehet vásárolni, de természetesen csak dán koronáért. A németekkel kötött egyezmény értelmében a márkát nem váltják be. Cukrot, vajat, fehér és fekete kenyeret csak jegyre lehet kapni Az adagok azonban bőségesek. Húst csak a hús-kartonra való egyidejű feljegyzés mellett lehet vásárolni. Ezt azonban nem veszik szigorúan, mert már például azt, hogy mennyi húst vásárolt a háziasszony, a mészáros legtöbbször elfelejti felírni. Reggel a szállodában a következő reggelit hozták fel a szobámba: fél liter tej, sonka tojással, nagy pohár kávé tejjel, két-két szelet fehér és fekete kenyér, egy zsemlye, egy speciális dán édessütemény, öt deka vaj és dzsem. Ennek a reggelinek az ára kereken négy dán korona, ami mintegy három pengőnek felel meg. A határon kapott jegykészletből mindez bőségesen futotta, az ország elhagyásakor jegyeim jórészét felhasználatlanul adtam vissza. Németek és dánok Magyar fém Kopenhágában A dán főváros képén nem látszik a háború. Alkonyatkor a Vestergaardon lágyulnak a lámpák, az utca zsúfolásig van sétálókkal, a színházban, mozikban, mulatókban „táblás ház“ bizonyítja a dánok jó sorát Kimentem Helsingőrbe is, ahol a monda szerint Hamlet királyfi élt A dánok hamiskásan mosolyognak, amikor az idegen a történelmi emlékek iránt érdeklődik. Bizalmasanmegsúgják, hogy a királyfi nem is itt élt, hanem Jülandon, de idegenforgalmi okokból természetesen nem cáfolják a helsingöri legendát Keresztély király nagy népszerűségnek örvend. Amikor néhány hónappal ezelőtt az agg király egy sétalovagláson megsebesült egész Dánia szorongva várta az uralkodó betegágyától érkező híreket. A dán lapok viszonylagos függetlenséget élveznek. A német hatóságok messzemenő szabadságot biztosítottak a dán sajtónak, de azt természetesen megkövetelik, hogy mellőzzék a németellenes propagandahírek átvételét. A kopenhágai lapok érdeklődése külpolitikailag elsősorban Svédország felé irányul. A svéddán viszony a háború alatt még meghittebb, barátságosabbá lett A dánok úgy látják, hogy a jövő útja az északi népek fokozott együttműködését írják elő. " Bár Négyezeréves falat ásnak ki Pécs mellett • " - / Pécs, aug. 31. A Pécsi Városi Múzeum dr. Török Gyula vezetésével már egy hónapja dolgozik Nagyárpádon egy rézkori telep feltárásán. Eddig harminckét lakóház maradványai kerültek elő. Főleg a házak földbe mélyedő, hamuval és hulladékanyaggal teli gödrei maradtak meg, amelyek köralakban rajzolódnak rá a megfelelő rétegek eltávolítása után. A gödrökben elsősorban nagyobb állatok (őz, szarvas, bölény és halak) csontmaradványait találták. A felszínre került bekarcolt diszű, mészbetétes edények és a durvább használati edények aránylag épségben maradtak. A lelőhelyen és közvetlen közelében a telep továbbéléseként megtalálták a bronzkor, a hallstatti kor, La Tene, a római és a magyar középkor emlékeit is. E terület folytonos lakottsága azzal magyarázható, hogy a Balkánt Eszékkel, Péccsel és Nyugattal összekötő útvonal egyik fontos állomáshelye volt itt. Sopronbánfalván már az Árpádkordán magyar település volt Sopron, aug. 31. A Gróf Teleki Pál Tudományos Intézet és a Magyar Nemzeti Múzeum megbízásából dr. Bottyán Árpád a múlt év őszén ásatásokat kezdett a Soprontól nyugatra levő Sopronbánfalván a Mária Magdolna-kápolna körül. A kápolna vakolatának eltávolítása után kiderült, hogy a kápolna még az Árpád-kor elején, a XI— XII. században eredetileg román fülben épült s "csak a XIV—XV. században alakították át gótikussá a szentély kibővítésével, majd a torony hozzáépítésével. A kápolna meszelési rétegeinek letisztítása során nagyfontosságú freskóleletre bukkantak. Az eddigi ásatások harminchárom árpádkori és húsz újabbkori sir feltárását eredményezték. Az árpádkori sirokból előkerült lelekek bizonyítják, hogy Sopronbánfalva már a korai árpádkortól kezdve jelentős magyar település volt. Kerestetik két. v. tan. keramikus hetenként 3-szori tanításhoz. Műhely és kemence van. Ajánlatokat laktadéka „Iskola 6158“ jeligére. A farashegyi vitorlásdó repülő ’telepen A farkashegyi vitorlázótelep a magyar vitorlázórepülés bölcsője. Vitéz Hefty Frigyes és Bernard Mátyás vetették meg az alapjait a budai hegyek e kies pontján. Nem véletlen, hogy ezt a helyet választották. A kopasz, lankás dombok kezdőknek és gyakorlott repülőknek egyaránt alkalmasak fel- és leszállásra. A hegy elég jól megközelíthető, Budaörs és Máriamakk között fekszik körülbelül feleuton, mintegy háromszáz méter magasan a tengerszint felett. Három nagy repülőegyesület ütött tanyát a Farkashegyen: a BSzKRT, a MOVE és a Magyar Optikai Művek (MOM) sportegyesületeinek repülőszakosztálya. Lakóházak, hangárok épültek, amelyekben a repülők és gépeik otthonra találtak. Lassamánt kialakult a telep mai képe. Amikor a Csillebérc vagy Máriamakk felől fölérünk a hegygerincre,, egyszerre elénk tárul a telep képe. Az enyhe lejtésű hegyoldalak nagy völgyet alkotnak. Odalenn sehol egy akadályt képező fa, csak csenevész bokrok tarkítják itt-ott a terepet. A gerinc magasságában viszont haragoszöld erdők koszorúja övezi félkörben a völgyet. Távolabb — Budaörs irányában — kopasz mészkőhegyek fehér fala világít a kék ég hátteréből. A fák alatt, a hegyoldalban köröskörül állnak a különféle repülőegyesületek épületei. Két hangár, mint két nagy állat, hasul lejebb, a lejtők tetején. , Munkában A telepen nagyüzem van. Már messziről múlatta az utat egy — a hegy fölött keringő — M. 22. Körülbelül 500 méter magasságban csendesen köröz az enyhe szélben. De mindjárt társat kap. Nem sokkal alattunk egy másik teljesítménygépet, egy Merset készítenek starthoz. A túlsó hegytetőn a csörlőkötél megfeszül és kezd fölcsavarodni a dobra. A Merse megremeg, csúszni kezd, majd gyönyörű ívben suhan fel a levegőbe. Lekapcsol és megnyergelve egy eléje kerülő terminket, szabályos balspirálokkal lassan emelkedni kezd. De a völgy aljában is folyik a munka Három sidógép körül nagy sürgés-forgást látunk. Izmos, barnára sült fiúk szorgoskodnak mellettük. Az egyik tanulógépet — egy Tücsök típusút — most indítják gumikötéllel. A kötél két végén lefelé futó fiúk között levegőbe lendül a siklógép, majd rövid repülés után simán földet ér és lassan a balszárnyba dől. Arrább egy másik csoport starthelyre visz egy Vöcsköt. Nagy igyekzettel cipelik felfelé a hegyoldalon, meg-megpihenve a nehéz kapaszkodás közben. Ez a repülés kevésbbé kellemes része. De a fiúk szívesen csinálják, pedig néha bizony csak minden tizedik cipelés után, jut ki a repülésből. De ezért érdemes akármennyit dolgozni! Női vitorlázók Ebben a pillanatban emelkedik a levegőbe a harmadik gép. Hosszú, nyugodt siklással száll és a völgy innenső oldalán ér földet. Viharos „béé“ kiáltást hallunk a starthely felől. „B"vizsga volt. De most látjuk csak meglepetve, hogy a féloldali dőlt gép nyergéből fiatal lány oldozza ki magát. Később tudjuk meg, hogy a telepnek több női vitorlázója is van. Lelkes magyar lányok, akiket a repülés szeretete hozott ide és éppen úgy megállják a helyüket, mint akármelyik fiú. Megnézzük a hangárokat is. A pihenő gépeknél fiúk dolgoznak. Javítják az előforduló hibákat, vizsgálják a gépek állapotát, vagy tanulják a gépek szerkezetét. A növendék számára első a gép! Nagy gondossággal és szeretettel bánnak is velük a fiúk, szinte félve nyúlnak a szépformájú masinákhoz. Szeretik a repülést és szeretik a gépeket. Ők azok, akikben és akik által beteljesül Horthy István óhaja és jóslata: „Lovasnemzet voltunk, repülőnemzet leszünk!" Százhuszonhét millióval több levelet adtak fel az idén, mint a múlt évben A posta vezérigazgatóságának legújabb jelentése szerint a forgalom minden vonatkozásában nagyarányú emelkedés mutatkozik. A közönséges levélforgalom hét hónap alatt 672,7 millió darab volt, 122,7 millió darabbal több, mint tavaly. Az ajánlott levelek száma 13.3 millió volt, a csomagforgalom meghaladta,a 16.3 millió darabot, ami 2.6 millió darab többletnek felel meg. Az idén több mint 13 millió postautalványt adtak fel, 102.8 millió pengő értékben. Ez a darab forgalomban 16 millió, a pénzforgalomban több mint 500 millió pengő emelkedést jelent. Feladtak 4.715.000 táviratot, 834.000 távirattal többet, mint a múltév első hét hónapjában. A telefonforgalomnál szintén nagy az emelkedés. A budapesti egységes hálózatba bekapcsolt készülékeken több mint 136,5 millió beszélgetést bonyolítottak le 12 millióval többet, mint tavaly, a vidéki beszélgetések száma pedig meghaladta a 35 milliót. A tavalyihoz viszonyítva a többlet 5,7 millió A rádióelőfizetők száma 860 000, 78.000-rel több a tavalyinál