Pesti Hírlap, 1943. december (65. évfolyam, 272-296. szám)

1943-12-01 / 272. szám

A pártvezérek bírálatával megkezdődött a megajánlási vita A képviselőház ülése A képviselőház kedden megkezdte a megajánlási vitát. Nagy érdeklődés nyilvánult meg a pártvezérek beszéde iránt A költségvetés megajánlásáról szóló törvényjavaslatot Inántsy-Pap Elemér (MÉP) előadó ismertette. Vitéz Imrédy Béla (meguj. nemz. szoc. pártszöv.) örömmel állapította meg a pártkülönbség nélküli egyetértést abban, hogy a nemzetnek hősies szellemű, korszerű, kiképzett hadseregre van szüksége. A háború nélkülözésein egy kormány sem tud segíteni, de az elkerülhető bajokért a kormányt teszi felelőssé. A parlamentben az érvelés süket fülekre talál és a meggyőzés leghalványabb reménye sem áll fenn. Kívánja a parlament helyes működésének biztosítását és a közvélemény helyes informálását. Sürgette a háború hőseinek földhözjuttatását. A kormány tegye le a Ház asztalára a zsidóbirtokokból történt juttatások jegyzékét. Hibáztatta a nyáron lezajlott ár- és bérrendezést. Egységes irányítás alatt kell összehangolni a termelés, azelosztás, az ár- és bérszabályozás, valamint a hitelellátás kérdéseinek intézését. A pénzfronton súlyos hibák történtek, amelyeknek főlega gazdasági szervezetlenség az oka. Ha sok is történt szociális téren, úrrá kell tenni a szociális szellemet az országban. A belügyminiszter szerintük nem mér egyenlő mértékkel a szervezkedés kérdésében. Kifogásolta, hogy a kormány a kisgazdapárti memorandum ismeretében is megengedte a kisgazdapárt agitációját. Az angolszász-orosz világbékéről való ábrándozás szerinte épp oly beteg tünet, mint a zsidóság propagandisztikus szerepének alábecsülése. Szükséges a zsidókérdésnek a magyar mentalitásnak megfelelő, átfogó megoldása. Az összefoglalt követeléseik között hangsúlyozta az említett kérdéseken kívül a feketepiac letörését, a közellátásnak az igazságosság alapján való rendezését, a pénz- és munka frontján a fegyelem megszilárdítását, a szociális szellem érvényesítését, az összeférhetetlenség rendezését, a belső destrukció letörését, a kommunista bűnözők kivételével általános politikai amnesztiát, a jobboldali pártok működésének biztosítását és a háborús célokat megtagadó baloldali pártok és mozgalmak megrendszabályozását. Részletesen fejtegette a magyarság világpolitikai helyzetét. Az angolszász-orosz szövetségen belül a hatalmi súlypont az oroszok javára tolódott el. Németország az egyetlen hatalom, amelyre a kisállamok támaszkodhatnak. Ha Németország a háborúból vesztesen kerülne ki, a német nép menekvése csak az Oroszországgal való szövetségben volna elképzelhető tűzvöröselőjellel. Hálát kell adni, hogy van Európában erő, amely el tudja hárítani ezt a végzetet a kontinens felöl. Függetlenséget, szabadságot akarnak, hazánkat ők is féltik a porosz csizmától és imperialista alapon sem kérnek belőle. Eddig azonban kevés rosszat láttak a porosz csizmától, inkább két kedvező bécsi döntést. A veszély ismerete csak elszántabbá tesz és a magyar nem fog kapitulálni. Aki határait meg akarja védeni, az minél messzebb a határoktól bocsátkozzék küzdelembe, a vérrel természetesen takarékoskodni kell. A magyar nemzeti aspirációk csak a háromhatalmi egyezmény megalapítóinak politikai koncepciójába férnek bele. Határainkon belül egyetlen nemzetiség sem lehet sem irredentának, sem idegen uralmi igénynek a hordozója. Törhetetlenül hisznek a magyar népi gondolat, a szociális igazság és a tiszta közéleti erkölcs jegyében megvalósuló magyar megújulásban. A kormánypárt válasza Imrédynek Laky Dezső (MÉP) foglalkozott a parlament munkájának és a komoly ellenzéki bírálatnak a jelentőségével. Hogy a sajtó nem számolhat be részletesebben a képviselőház életéről, annak okát a helyzet parancsolta papírtakarékosságban látja. Szerinte Imrédy nyitott kapukat dönget a földkérdésben. A kormány mindent megtesz, hogy ezt a fontos kérdést a lehetőségek szerint már a háború alatt megoldja. Ha az ütem nem olyan gyors, amilyennek a kormány is szeretné,, annak oka az, hogy a többtermelés szempontjának a háború kellős közepén döntő súlya van. Elítélte a feketepiac vámszedőit. Az árkérdés tárgyalásánál nem szabad elfeledkezni arról, hogy számos nyersanyagot külföldről kell beszereznünk és bizonyos mértékig a külföldi áralakulás hatása alatt állunk. Visszautasította azt az állítást, hogy az iparpolitikát a GyOSz és a szakszervezetek irányítják. Az iparügyi miniszter kellő szaktudással és eréllyel látja el a maga feladatát. Szociális téren büszkék lehetünk az elmúlt 20, de még inkább a legutóbbi 5—6 esztendő teljesítményeire. Szociális alkotásainkkal sok más államot megelőztünk. Visszautasította azt az állítást, hogy a magyar politikai élet felelős tényezői misztikus ködbe burkolják a véleményüket. A kormányt semmi más nem vezeti, mint a magyar felemelkedés gondolata. Mint a miniszterelnök mondta: a magyar becsület útjáról le nem térünk. Abban, hogy 1938 óta egykori területeinknek egy részét visszakaptuk, barátaink nemeslelkű és jól felfogott támogatásán kívül része volt Trianont követő 20 esztendős erőfeszítéseinknek is. Ez azaz alap, amelynek köszönhetjük, hogy tudunk ott lenni, ahol vagyunk. Sokan futnak az országban olyanok, akik azt gordolják, hogy egyedül ők fogják megmenteni a hazát. Elismeri, hogy ezekben az emberekben gyakran a hazafias, érzés buzog, de elhibázott volna, ha nekik nagy jelentőséget tulajdonítva, lovaggá ütnék őket. A belügyminiszter helyesen jár el, amikor különösen azoknak a pártoknak a munkáját kíséri éber figyelemmel, amelyeknek a csillagzata lefelé megy. A magyarság mindenkor jól ismerte a keletről fenyegető veszedelmeket. Az ország kötelessége, hogy a maga fegyveres erejét a maximálisra felfokozza és azt a magyar határok védelmére a kellő időben felhasználja. A múlt esztendők tapasztalata alapján górcső alá kell venni gondosan, hogy minden egyes csepp magyar vér miért ömlik ki. Ellenségeink leselkednek ránk s ha rajtuk állna, megismételnék a trianoni színjátékot. Befejezésül visszautasította azt a vádat, hogy Magyarország feudális állam. A Kállay-kormány azon az utón jár, amely ma egyedül alkalmas arra, hogy rajta az ország jövőjét és igazságát keressük. Szöllösi Jenő (nyilas) felolvasta pártja nyilatkozatát, amely teljes bizalmatlanságot fejez ki a kormánnyal szemben. A birtokpolitikai ténykedések nyilvánosságra hozását és a nemzetiségi problémák megvitatására bizottság kiküldését kívánta. Az Erdélyi Párt a háború utáni feladatokról Gróf Teleki Béla (erdélyi) azt fejtegette, hogy a háború mai szakában Európa közvéleményét már az is érdekli, hogy mi lesz a háború után. Nekünk nincs szükségünk új tervekre. A Kárpátmedence népeinek közös feladata függetlenségük és szabadságuk megvédése. Ezért nagyon fájlalják, hogy a körülöttünk lakó népek egynémelyike nem tudja megérteni a természet és történelem megmásíthatatlan törvényét. A háború utáni Európában Magyarország csak új társadalmi berendezkedéssel töltheti be hivatását, ez azonban a háború kimenetelétől független. Nem elég szüntelenül azt hangoztatni, hogy Magyarországon nem lesz többé forradalom, meg is kell teremtenünk a társadalmi békét, ami a közrend alapja. Ezt a belső békét a nemzeti öncélúság, a keresztény erkölcs és a szociális egyenlőség pilléreire kell felépíteni. Aho nem áll a reform oldalára, az a forradalmat segíti elő. A nemzetet nemcsak katonáink hősiessége mentheti át, hanem vezetőrétegeink olyan áldozatkészsége, amelyet a jobbágy felszabadítása óta még nem láttak. A magyarság büszke lehet, hogy ősi parlamenti államformájához a legnagyobb viharokban is hű maradt, de azért ki kell küszöbölni a magyar parlamentarizmus hibáit. A felsőházat, a társadalmi rétegek és törvényhatóságok munkaközösségévé kell átalakítani. A képviselőház reformjára Teleki Pálnak voltak megfelelő elgondolásai, de azok már nem valósulhattak meg. Az összeférhetetlenség ma ismét időszerű, mert a parlament csak fokozottabb erkölcsi igények kielégítésével őrizheti meg létjogosultságát. Szükséges a köztisztviselői összeférhetetlenség szabályozása is. A szociális jogalkotás helyes irányban halad, de a szociális feszültség okait el kell tüntetni. A birtokreform megoldatlansága teljes élességgel a háború után kerül majd felszínre. A kérdést a pártpolitikai agitáció és váltakozó közhangulat fölé kell emelni. Pártja az önálló kisgazdák számának nagyarányú gyarapítását, az aránytalanságok eltüntetését, a törpebirtokok kiegészítését, új kisbirtokok létesítését, a kisbirtok elaprózódásának megakadályozására, az örökösödésijog reformját kívánja. Az ipart decentralizálni kell, a magántőke kezdeményezésének is méltó helyet biztosítani, egyenlősegélyben részesül. A párt örömmel fogadta a miniszterelnöknek azt a bejelentését, hogy a kormány végső esetben hozzányúl a retorzió eszközéhez. .A hagyományainkhoz hű, de a változásokat lemérő új magyar nemzetiségi politika alapjait kell lerakni. Befejezésül hangsúlyozta, hogy kormányelnököt még nem terheli olyan súlyos felelősség, mint Kállay Miklóst, aki igaz magyar érzéssel, hittel és erős akarattal áll posztján. Sok tényezőn fordul meg sorsunk alakulása, amelyet nem befolyásolhatunk, de belső egységünk a mi hatalmunkban áll. Pártja nevében a kormánynak a felhatalmazást megadta. A délerdélyi magyarok elnyomása Nem mehetünk el szó nélkül délerdélyi testvéreink fokozódó embertelen elnyomása mellett. A román kormányzat a délerdélyi magyarságon elkövetett sérelmeket „kölcsönösséggel“ indokolja. Míg odaát a magyar munkaszolgálatos családját majdnem az éhhalál veszélye fenyegeti, itt a román munkaszolgálatos családja a fronton harcoló katona családjával HHH dMMWMlkéi A világ legszebb városa írta Nagy Zoltán Rio napfény, boldogság: ez a Világ legszebb városa Rio de Janeiróban lenni még egyszer, ezt szeretném,mielőtt meghalok. Nem túl sok pénzzel, húszegynéhány éves koromban voltam ott először Mekkorákat nevettem! Milyen boldogokat heverésztem a Capocabana strandján! Ingyenstrand, ingyen napfény, ingyen boldogság. Hiába. Rio a világ legszebb városa. Itt ismertem meg Manuélát. A világ legszebb városában, a legszebb lányt. Sétált a pálmasorok alatt, mikor először láttam. Rám mosolygott, amikor már egy hete követtem esti sétáján. Aztán véletlenül találkoztunk a cukorsüvegen. Manuela-a korlátnak dőlve-nézte a várost. A fehér házak közt sötét lett a pálmasor, az alkony színei egymásután hulltak a tengerbe, a városban lámpasorok gyúltak. Egyszerűen odamentem hozzá és ránéztem. Lesütötte a szemét. — Buenos Dias — mondtam bátortalanul. Megérezhette külföldi kiejtésemet, mert azonnal kedvesen válaszolt: — Estoy a sus ordenas, caballero! Ez Rio! A világ leggyönyörűbb lánya odaáll elénk és azt mondja, hogy rendelkezésére állok, uram. Valami olyasmit mondtam, hogy lakást szeretnék, olcsót, ami igaz is volt, mert a szálloda már kezdte meghaladni költségvetésemet. — Nekünk van egy üres szobánk — mondta Manuela. Egy óra múlva már ott álltam küszöbükön. Fiamal megegyeztünk. Este beköltöztem. Szegények voltak, nagyon szegények. Ricardo, Manuela bátyja tartotta el a családot azzal, amit mandolinjával és énekével keresett az utcán. Parkokban is játszott és udvarokon, szép hangja volt és nagyszerűen játszott hangszerén. Rögtön mandolinozni kezdtem tanulni Ricardótól. Szobám a tengerre nézett, mely fénylőn lebegett, meg a környező hegyekre, amelyek jó levegőt fújtak a városra erdős csúcsaikról. Mivel ez volt az egyetlen szobájuk ezen az oldalon, Manueláék sokszor megkértek, hadd jöjjenek be egy kicsit ők is élvezni a kilátást. Estefelé, amikor levelet szoktam írni a távoli barátoknak és verseket húszéves fejjel a messzemaradt Ifjúságnak, Manuela bejött és kiült ablakomba. Szokryocskáját átvilágította a nap,, finom arcán a víz fényhálója remegett, szemei messzeröpítették. Nem írtam én ezeken a naplementében hosszú leveleket, sem verseket, hanem odamentem az ablakhoz és alig ejtve néha egy szót, vele együtt néztem a párákban alkonyodó tengert és kikötőt. Ha éjjel-nappal barátkoztunk, akkor sem kerülünk soha szorosabb pajtásságba, mint ezeken az esti együttnézéseken. Szemeink rebbenésén megéreztük, hogy ugyanaz, ugyanaz Tetszik mindkettőnknek: a naplementének ugyanaz a pillanata,a szélnek ugyanaz az erőssége, a levegőnek ugyanaz a langyossága, ugyanaz az íz, illat és szívdobbanás. Manuela sokszor egészen estig bennmaradt, míg a kikötő megtelt piros és zöld fényekkel és a város jókedvű muzsikával. Reggel pedig, míg Manuela a piacon volt, szorgalmasan tanultam mandolinozni. Titokban tartottam előtte, meg akartam lepni vele. Már csaknem tudtam a Valenciát, Ricardo kedvenc műsorszámát, ezt az agyoncsépelt, dalt, amikor Manuela megbetegedett. • Mint a legtöbb baj, ez is vidámsággal kezdődött. Az első hetekben sűrűn jártunk kirándulni, így vetődtünk el a hegyek közé. Drótkötélpályán felmentünk egy délután a Corcovadóra. Másfélezer méternyi magasban voltunk, csaknem közvetlenül a város felett. Aki látta már Nápolyt a Vezúvról, elképzelheti, milyen látvány lehet Rio a Corcovadóról, ha azt mondom, ezerszer szebb. A város úgy csillog, piroslik a kis lapályon, az öböl partján, háta mögött fantasztikus alakú hegyekkel, hogy fáj a szemnek nézni. Álltunk a látvány előtt, Manuela kisöccse elment játszani a többi gyerekkel. Manuela arca megrebbent a gyönyörűségtől. Elgondolkoztam: — Mi lesz te veled, Manuela? Ez a város nagyon szép, de örökké itt akarsz-e maradni, a piros tetők és sötétkék ég városában, szegényen? — Nem — felelt egyszerűen Manuela. — Táncolni, fogok. Nagy és híres táncosnő lesz belőlem. — És a verkli hangjaira, mely, mint Rióban mindenütt, itt is jelen volt, elkezdett forogni hihetetlenül bájosan. Új oldaláról ismertem meg Manuélát. Előbb csak illegett, aztán ritmikusan toporzékolt, kis lábai szenvedélyesen fonódtak össze és váltak el a dal ütemére. A verklis az agyonzúzott Valenciát húzta, de milyen új színt kapott ez a dal Manuela táncától. Egyre jobban nekivadult. — Nézd — kiáltotta oda nekem és őrült forgásba kezdett. Az emberek gyűrűbe álltak körülötte. A dal pedig szállt: Valencia — álmaimban egyre hallom, hangod hozzám hogy beszél, Valencia — hol narancsfák illatától , édesen csapong a szél, Valencia — hol karomban ringattalak dúsvirágú fák alatt, Valenciában régesrég megleltem boldogságomat. Kasztanyeft csattogott valahonnan, az emberek boldogan és megfiatalodottan mosolyogtak, ezt tette Manuela tánca. Valóban több volt sokkal az átlagos spanyol táncosnőnél. A szőke fajok gráciájával táncolta a spanyol tüzű táncot, melyből nem maradt el a szenvedély sem. Karcsú volt, mint a barcelonai nők, széparcú, mint a madridiak és édes, mint maga a dal, mint a Valencia. Ő volt Manuela ... néztem, néztem s csak a viharos taps térített magamhoz. Hogy Manuela milyen komolyan vett engem, az abból látszott meg, hogy azonnal, amikor kiszabadult a tapsolok köréből,odajött hozzám. Kimelegedve, a hűvös késődélutáni szél ellen elfogadta a kabátomat. Úgy folytatta abbamaradt beszélgetésünket: — És te? Mi lesz te veled? Meddig maradsz itt és miért? Elgondolkoztam. Háta mögött világított a hegyek közt a tenger, azt néztem. — A szépség egyetemén vagyok itt, Manuela. Telőled tanulok és a Várostól. A világ legszebb városában vagyok és magam mellett tartom a világ legszebb lányát. Hazámban királynak kellene lennem ezért az örömért. Nem szólt. Azt hittem, hazáménak meg fogom csókolni, de aztán csak kézenfogva mentünk egészen hazáig és ez sokkal jobb volt, mintha megcsókoltam volna. Már hazafelé mentünkben nagyon viszketett a lába Manuélának. Egészen véresre körmölte. Reggelre elzsibbadt a ballába. Nem tudott bevásárolni menni. Délre az arca eltorzult és a nyakát félrehúzta a görcs. Orvosért mentem. Jól sejtettem: tetanusz volt. — Azonnal operálni kell — mondta az orvos és megmondta a híres orvostanár nevét, akire rábízhatjuk az injekcióktól már elkésett mérgezést Tanácstalanok voltunk. Manueláék szegények voltak, nekem is alig volt már pénzem De mentőötletem támadt. Négy súlyos aranyfogam volt együtt csaknem két deka arany. Elmentem a tanárhoz és elmondtam az esetet. — Az operáció sürgős, itt vannak ezek a fogak, elsőosztályu arany, tessék kivenni és megelégedni vele, mint honoráriummal. Az orvos — két asszisztenssel, három segédorvossal dolgozott — szúrós szemmel nézett rám. — Úgy? Egy lány? Vérmérgezés? A ballábán? — Azonnal megyek. Pár műszert dobott a táskájába, intett az egyik asszisztensének — és ki ne merje venni a fogait, fiatalember — kiáltott rám, aztán kitárta az ajtót és rohan . ki utána. Az előszobában igen sok jól öltözött páciens várt. — Félóra — vetette oda nekik és szaladt le a lépcsőn. Taxin száguldottunk Manueláékhoz. A lány lába el volt kötve. Azonnal munkához láttak. Kiküldtek mindenkit, öt perc múlva kijött a doktor beöltözve, összehívta a családot. — A lábát — tehetetlenül intett gumikesztyűs kezével — amputálni kell. Azonnal. Másként már nem lehet megmenteni. Könnyesen bólogattak, hogy beleegyeznek. Az operáció sikerült. Injekciók, vérátömlesztések után Manuela túl volt minden veszélyen. Szép kis lábát, melyet elvesztett — Manuela kérésére — bebalzsamozták és ágyához állították egy üvegburában. Ott feküdt az én szobámban, amit átengedtem neki, naphosszat nézte a tengert és a hegyeket. Egy délután bementem hozzá. Manuela ült az ágyban. Kicsit megcsu Szabadságunk és függetlenségünk biztosítását hangsúlyozza a kisgazdapárt Tildy Zoltán (függ. kisg.) a múlt évi feljhatalmazási vitában arról a felelősségről beszélt, amely a parlamentet, és mindenkit terhel a nemzet boldogulása érdekében. Ez a felelősség azóta csak nőtt. A független kisgazdapárt sok töprengéssel és vívódással igyekszik megfelelni annak a felelősségnek, ami azt jelenti, hogy ebben a jelenlegi időben a kritika jogával igazságosabb mértéket kell alkalmazni, de a felelősség semmiesetre sem jelentheti azt, hogy akárcsak hallgatással is fedezhessük azokat a kormányzati ténykedéseket, amelyekkel nem értünk egyet. Minden magyar ember mindhalálig ragaszkodik Magyarország függetlenségéhez. Tiszteletben kell tartani más nemzetek szabadsághoz való jogát és senkinek a függetlenségét még gondolatban sem akarjuk sérteni. Nem kívánunk többet magunknak, mint aminek a jussát másokra nézve is elismerjük. A magyarság egyébként is békét szerető nép. Bennünket számban kicsiny néppé tettek azok a nagy áldozatok, amelyeket szabad életünkért kellett hoznunk. Nem ismerhetjük el senkivel szemben, hogy vannak első-, másod-, vagy harmadosztályú nemzetek és hogy ezeket a kategóriákat egyedül a lélekszám határozza meg. A számban kicsiny nemzetek független szabad életének feltétlen biztosítása nélkül a mostani szörnyű háború sem teremthet igazi békét a földön. Ebben az egész világra nézve döntő kérdésben elsősorban a kisnemzetek csoportjába osztott népeknek kellene megtalálniuk egymás őszinte megértésének útját és megértetni mindenkivel, hogy amit védünk, az nemcsak a magunk szabadsága, hanem az emberiség boldogabb jövendője is. Magunknak szabadságot és függetlenséget, a szomszéd népeknek a Dunamedencében őszinte békét és becsületes együttműködést akarunk. A trianoni döntés és az utána kialakult helyzet ezt a békés együttműködést lehetetlenné tette, mert magából a döntésből hiányzott az igazság és mert a Dunavölgye a döntés után évtizedekre két ellentétes táborra szakadt. Magyarország nélkül vdr és béke a Dunamedencében. Belső állapotunk tekintetében a tiszta és ősi magyar alkotmányosság fenntartását és továbbfejlesztését akarjuk, a széles néprétegekre fölépített kormányzást, főleg demokratikus berendezkedéssel. Az önkormányzati elvet végig kell vinni a magyar közélet egész vonalán. A magyar állam minden polgára számára biztosítani kell az egyenjogúságot és a törvény előtti egyenlőséget. A gaz Pesti Hírlap 1943 sor. Lézer gazdasági problémák tekintetében az eddiginél szilárdabb alapot fektetni a népmilliók lába alá. Meggyőződése, hogy a széles magyar néprétegek életkérdései egy egészséges, jól átgondolt, pénzügyileg megalapozott, becsületes földreform nélkül nem oldhatók meg. Sorrendi tekintetben legsürgősebb a házhelyakció végrehajtása, általában eddigi törvényeink végrehajtásának haladéktalan előkészítése és biztosítása szükséges. Igazságosabb és szociálisabb jövedelemelosztástkell biztosítani. Az egyházak egymás közötti békéje az ország szempontjából a legnagyobb áldvk. A kormány iránti bizalmatlanságból a felhatalmazást nem szavazza meg. Szerdán folytatják a megajánlási vitát, azután az interpellálókat mondják el. _______ Viktor Emánuel lemondott Abesszínia és Albánia trónjáról Nápoly, nov. 30. (NST) Bariban hétfőn este bejelentették, hogy Viktor Emánuel király nem használja többé az ,,Abesszínia császára és Albánia királya“ címet és a jövőben csak Olaszország királyának címét viseli. A király a Badoglio-kormány javaslatára határozta el magát erre a lépésre. Trónörökös-párt alakú!* Olaszországban London, nov. 30. (NST) A bari rádió bejelentette, hogy Nápolyban „Kék Párt“ alakult monarchista programmal. Az új párt Umberto trónörököst támogatja. Az UNRRA elutasította a szovjet küldöttség egyik indítványát Atlantic City, nov. 30. (Bud. Tud.) Az UNRPA elutasította az orosz delegáció javaslatát, amelyet a háború folyamán kitelepítettek repatriálására vonatkozólag nyújtott be. Az oroszok ugyanis azt indítványozták, hogy a visszatelepítésnél részesítsék előnyben azokat, akiket saját országuk elhagyására kényszerítettek, míg a saját országukban internáltakat csak később szállítsák haza. Sir George Rendell indítványára ezt a javaslatot az illetékes albizottság elutasította azzal az indokolással, hogy az elsőbbség meghatározásának időpontja még nem következett be. Az orosz küldöttség most indítványát az UNRRA közgyűlése elé kívánja terjeszteni. Morgenthau új adóemeléseket jelentett be Zürich, nov. 30. (MTI) Washingtonból jelenti a Svájci TI. Morgerthau amerikai pénzügyminiszter hétfőn a szenátus pénzügyi bizottságában új adóemeléseket jelentett be. Kijelentette, hogy az Egyesült Államok nagyobb adókat is képesek elviselni és a háború folytatódásával még nagyobb pénzügyi áldozatokat helyezett kilátásba. Felhívta a figyelmet az infláció veszélyére, amely be fog következni, ha a fölös vásárlóerőt nem vezetik le adókkal. Morgenthau szembehelyezkedett minden javaslattal, amely a kiadások leszállítását célozza. A legtöbb jel arra mutat, hogy Morgenthau adójavaslata nem fog sikerrel járni, mert a szenátus már kijelentette, hogy nem ért egyet semmiféle adótörvénnyel, amely magasabb adóterheket akar bevezetni, mint amelyeket a képviselőház már jóváhagyott.