Pesti Hírlap, 1944. július (66. évfolyam, 146-171. szám)
1944-07-01 / 146. szám
^ Pefti Hirlap 1944 jul. 1. szombat azonban nem tudtak előbbre jutni. A német csatarepülőkötelékek csütörtökön 103 ellenséges páncélost és 238 tehergépkocsit semmisítettek meg. Az olaszországi arcvonal Alfred v. Olberg, az Europapress katonai munkatársa írja: Az olaszországi hadszíntéren az ellenséges, nyomás továbbra is ayugati szakaszra nehezedik. Az amerikaiak tömegtámadásaikkal csupán a tengerpart mentén értek el némi sikert, amennyiben előőrseik elérték San Vincenzo helységet. Tovább keletre a német védelmi vonal jelenleg egy hegység kedvező terepén vonul, ahol az ellenséges előnyomulást megállították. Csupán Sasseta helységnél jutottak előbbre igen heves harc után az ellenséges csapatok. Még keletebbre rendkívül heves harcokra került sor a sienai nagy utaknál. E szakasz balszárnyán, de Gaulle parti csapatok súlyos harcokbanllnak. A keleti út mentén heves arc folyik. A brit 8. hadsereg kékei, amelyek a Trasimeno-tó oldalán harcolnak még fényben elmaradtak az amerikaiaktól Chiusitól északra állnak harcban, ilyet elfoglaltak. Arezzo felé való előnyomulásukat német támadás tartóztatta fel. Chiusi Trasimeno-tó között levő Castiglione helység még szilárdan német kézen van. A Trasimeno-tótól keletre, Maggiorie helységet védelmezik keményen a németek. Ferugia vidékén német gránátosok és ejtőernyős vadászok teljes elhárító sikert arattak. A Tiberistől keletre az ellenség minden támadása meghiúsult. A német katonai szóvivő a keleti arcvonal helyzetéről Berlin, jún. 30. (NST) A német katonai szóvivő a keleti arcvonal helyetével foglalkozva, kijelentette, hogy ez a szokásos helyzet alakult ki, mint addig az eddigi nagy szovjet offenák negyedik, vagy ötödik napján, mikor az offenzíva a várakozás állapotába jutott. Az első napokon elért betörések után rendkívül áttekinthetetlenné vált ugyanis az arcvonal helyzete, úgyhogy nyilván szovje észről sincsenek azzal tisztában, mégnek sikerült részben mérnie a német területre, másban viszont a régi német rendületlenül kitartottak. I . diaiét ahhoz a ponthoz közeledik, amikor a német tartalékok bérkeznek és a német elhárító arcvonlak megszilárdulnak. Az arcvonal aldrajzi pontok szerint való meghaározása éppen ezért jelenleg lehetett/t oosevelt óva int a derűlátástól (Washington, jún. 30. (NST) Roosevelt nyilatkozatot tett közzé, amelyben óva int attól, hogy az amerikai közvélemény túlzott derűlátással ítélje meg a háborús helyzetet. A nyilatkozat íri az amerikai véderő három legérdtékesebb vezetőjének véleményét, mely szintén abban foglalható össze, egy különösebb optimizmusra semmi sincs. Marshall tábornok, a hadereg vezérkari főnöke, King tengery, a flottavezérkar főnöke és Ard tábornok, a légierő vezérkara, főnöke abban foglalják össze vér-.ényüket, hogy még igen nehéz rok állnak küszöbön. A három vetri főnök ma érkezett vissza Norbiéból s látta az amerikai közvényben tapasztalható túlzott derűt, szükségesnek tartotta leszöi, hogy ez az optimizmus, indokon, mert a háborút korántsem téli meg. Nincs kilátás a győzte — mondja a három vezérkari nyilatkozata —, ha nem vetnek át sürgősen ennek a túlzott derüistiak. A szövetségesek súlyos aki veszteségeket szenvednek Normaiában s ezeket a veszteségeket amerikai hadiiparnak kell pótol- A túlzott optimizmus csak arra tet, hogy elhanyagolnák a haditerelést és meghosszabbítanák a házit. Washington, jún. 30. (NST) Hull külügyminiszter bejelentette a sajtóértekezleten, hogy ezidő szerint tárgyalások folynak arról a kérdésről, ne szakítsa-e meg az USA a diplomáciai kapcsolatokat Finnországgal. A tárgyalások eredményét rövidesen hivatalos nyilatkozatban közlik. A miniszter még hozzátette, hogy az Egyesült Államok részéről jelenleg már csak egyetlenegy diplomata tartózkodik Helsinkiben ügyvivői minőségben. Sztálin meghívta de Gaulle-t Barcelona, jún. 30. (Német TI) Spanyol sajtójelentés szerint de Gaulle hivatalos jelentést tett Bogomolov algíri szovjet nagykövetnek londoni látogatásáról. Bogomolov — mondja a jelentés tovább — átadta de Gaullenak Sztálin meghívását, hogy látogasson el Moszkvába. Az USA megszakítja a diplomáciai kapcsolatot Finnországga!? “Sasi“"5 i ^jfjiTpCKMOLM ______________-ft. ■!......vljZnzn c : b c —/ '\^?réliai-földszT-^SJlfyAl ■ ... ■ —.....-z* ~?4hn‘ • 1! ■■ - .....—4------revalX V—0-^ i! n T \l~~ marva^ l-~_^LENINGRAl)kiv 1 E -> ■ v -—--^rT?erna.u r 'tüga 7/Vj Mjv V—J * | X V ] -Liba T S* sztaraja Hasszá?^*®«.3^ ’ -------.Q R-SZAGfOsztrog, •]( glfc rBologja Mércéi ^.v. / ) |\ \ _____Schaulen y ^Y^Rositten/ / \L YV-'f\ ' t\ai a CN ! A ' Vc\ if Ikönigsberoxkauen /jr !\ «RRaunask^ „ ,/. V* Rzseg/^ NÉMET-CSVb/ FolockT^xfi ^ / ^IITERs2k|Y^' Vjazma \ \—'Y ifi ' SZMOLENSZK^ Y tßialystok \ Mogilevi// \ \ \ f E H er ^Tr o s yfe \ / \ —B*tan? icsi Bobtujszky. /VRogacsev • X / o ^ ''•Xv //^ ^Jl(rCk Thovho fLo.zt.n Y /Yl? ** " - A keleti hadszíntér. Az olaszországi hadszíntér.. Miért Ribbentrop utazott Finnországba és nem Mannersheim Németországba? Berlin, jún. 30. (MTI) Ribbentrop német külügyminiszter finnországi utazásával foglalkozva, a Wilhelmstrasse erélyesen visszautasítja a finn ellenállás miatt nyilván bosszankodó svéd „Aftontidningen“-nek azt a beállítását, mintha Németország politikai tekintélyvesztésének jele lenne az, hogy Ribbentrop utazott Finnországba és nem valamely finn államférfi, például Mannerheim tábornagy jött Németországba. A külügyminisztérium szóvivője hivatkozott a megbeszélésről kiadott közleményre, amely határozottan utal arra, hogy a német-finn barátsági viszony újabb megerősítése előzetes finn segítségkérés nyomán, tehát finn kezdeményezésre jött létre. Azt, hogy Ribbentrop utazik Finnországba, a két állam belpolitikai rendszerének különbsége magyarázza. Míg a totális Németország képviseletében Ribbentrop teljhatalommal felruházva vehetett részt a megbeszélésen, a demokratikus Finnország részéről a teljhatalomnak egy emberre való átruházása nem lett volna lehetséges. Minthogy a helyzet sürgőssége nem tűr halasztást, ilyenképpen a német megbízottnak kellett Finnországba utaznia, ahol az összes illetékes finn személyiségeket együtt találhatta. A gyors eredményt Ribbentrop utazása tette lehetővé. A szóvivő végül hangsúlyozta, hogy Németország nem szokta cserbenhagyni szövetségeseit és utalt Ribbentrop külügyminiszter emlékezetes nyilatkozatára, amely szerint Németország szövetségeseit úgy védelmezi, mintha saját földjéről lenne szó. Német katonai körökben szintén kitértek a finn-német megbeszélésekre és megállapították, hogy a közeljövőben nagyobb német erők sietnek a finnek támogatására. Ezek a német csapatok természetesen német parancsnokság alatt állnak, míg a legfőbb hadvezetés valószínűleg finn kezekben lesz. A Wilhelmstrasse a finn fejleményekről - Berlin, jún. 30. (NST) A német külügyminisztérium szóvivője kérdésekre válaszolvaközölte, hogy nemsoára a szovjet offenzíva megindulása után illetékes finn részről azzal a kérdéssel fordultak német katonai helyekhez, hogy milyen segítséget tud nyújtani Németország. Mivel azonnali döntésre volt szükség, Joachim v. Ribbentrop birodalmi külügyminiszter Helsinkibe repült és megkötötte az ismeretes egyezményt, amelyet Finnország alkotmányosan illetékes tényezői írtak alá. Egyes svéd lapok, mint a Morgen Tidningen, úgy állították be a dolgot, mintha német katonák szállták volna meg Finnország fővárosát. Ezzel kapcsolatban a szóvivő kijelentette, hogy az új megállapodások értelmében siettek haladéktalanul Finnországba német csapatok. Ezek Helsinkin át vonultak a karjalai arcvonal felé, hogy saját vérükkel védjék a finn földet. A Svenska Dagbladed állítását, amely szerint lett és észt csapatok érkeztek Finnországba, a szóvivő nem erősítette meg, csupán annyit mondott, hogy ha ez az állítás helytáll, akkor szép biztotékát szolgáltatja a balti államok közösségi érzésének. A Wilhelmstrasse nézete szerint a svéd sajtó legtöbb megjegyzése a német-finn megegyezéssel kapcsolatban egészen hamis feltevésekből indult ki. Különösen a Göteborgs Morgenposten megjegyzéseit "utasította vissza a szóvivő, amelyek szerint, Finnország elveszett Észak-Európa számára. A szóvivő felhívta a figyelmet arra, hogy svéd lapok már június 22-én azt közölték, hogy az új szovjet feltételek szerint Finnországnak teljesen szakítania kell az északi politikával és kimondottan Moszkva felé kell tájékozódnia. A Szovjet Unió a News Chronicle június 24-i és a New York Times június 25-i száma szerint feltétlen megadást követelt Finnországtól. A Pravda június 28-ára azt írta, hogy a Szovjet akarata szerint Finnország számára nem a béke vagy a háború alternatívája áll fenn, hanem választania kell a között, hogy Moszkva vagy Németország oldalán folytatja-e a háborút. A Pravda leszögezte, hogy Finnországnak Olaszország példáját kell követnie és részt kell vennie a Németország elleni harcban. Rómában megnyílt a Szovjet Távirati Iroda fiókja Milánó, jún. 30. (Német TI) Rómában éppen most nyílt meg a Tassirodának, a hivatalos szovjet orosz hírszolgálati irodának fiókintézete. A római angolszász katonai hatóságok a Tass-nak külön rádióállomást bocsátottak rendelkezésére és felhatalmazták arra is, hogy kommunista agitációs anyagot sugározzon ki. Göbbels: „A német nép még fokozhatja háborús erőfeszítéseit** Berlin, jún. 30. (NST) A német nép még nem eléggé totálisan visel háborút és háborús erőfeszítéseit még lényegesen fokozhatja, — állapítja meg Göbbels birodalmi miniszter a „Das Reich“ című hetilap hasábjain, legutóbbi cikkében. A miniszter rámutat a légi háború által sújtott területek áldozataira és hangsúlyozza, hogy sok erőtartalék rejlik még Németország ama részeiben, amelyek még egyáltalán nem érezték meg a légi háborút. Vitathatatlan, hogy az ellenség Németország ellen irányuló háborús célkitűzése totális. „Tervük az — írja Göbbels —, hogy bennünket mint népet és nemzetet gyökerestül kiirtsanak és semmit se hagyjanak meg abból, ami még oly meszsze jövőben is lehetővé tenné nemzeti és népi életünk újjáteremtését. Ez a szándék az első pillantásra abszurdumnak tetszik, de csak az első pillantásra. Ha közelebbről nézzük, hamarosan felismerjük, hogy ez a szándék nem csupán megvan, hanem ellenségeink , egészen határozott elképzeléseket is kapcsoltak ezzel össze, hogy hogyan valósíthatnák meg részleteiben, amennyiben erre lehetőségük volna. Az ellenség meg akarja semmisíteni nemzeti, létünket, hogy a német problémát egyszer s mindenkorra megoldja saját szándékai szerint. Egyáltalán nem frázis tehát, ha azt mondjuk, hogy puszta létünkért harcolunk. Ez teljes egészében megfelel a tényeknek." A birodalmi miniszter ezután kiemeli, hogy sohasem lehet teljesen elkerülni azt, hogy a haza különbözőképpen vegye igénybe a nemzet egyes tagjait. Fel lehet vetni azonban a kérdést, vájjon a nemzet és minden egyes német ebben a háborúban úgy viselkedik-e minden időben, mint aki életveszélyben van, mert ez volna a logikus következtetés, amelyet minden németnek le kellene vonnia, amikor az ellenség nemzeti létét közvetlenül fenyegeti. A mindennapi élet számos példája bizonyítja, hogy a német nép a háborút jelenleg még nem viseli totálisan, vagy legalább is nem eléggé totálisan. Ezáltal azonban a háborút nem rövidíti meg, hanem meghoszszabbitja. „Mivel sokan azon a véleményen vannak, hogy éppen rajtuk nem sok múlik, ebből a háború általános mérlegénél óriási mulasztások tevődnek össze és éppen ez a háborús teljesítőképesség hiányzott eddig a végső győzelemhez. A nagy döntéseknél ugyanis mindig kis dologról van szó. Nem az a helyzet ugyanis, hogy ellenségeink anyagi lehetősége szerint messze maguk mögött hagytak bennünket, hanem az, hogy ha csak kissé nagyobb erőfeszítést tanúsítunk, sok tekintetben behozzuk, sőt túl is haladhatjuk őket. A légi háború mutatja, hogy mindnyájan sokkal többről lemondhatunk, mint ahogy általában hiszszük. Azokban a városokban, ahol az ellenséges légi terrort még nem ismerik, az emberek természetesnek tartják, hogy fedél nélkül és megfelelő szobai hőmérséklet nélkül nem lehet dolgozni, ágy és asztal nélkül nem lehet élni. A légi háború által sújtott városokban naponta százezerszer bizonyosodik be, hogy mindez lehetséges.“ A miniszter hangsúlyozza, hogy alkalmazkodni kell az ellenség módszereihez, ha úrrá akarnak lenni azokon. Nem jelenti ez azonban azt, hogy az ellenség életmódját, vagy gondolkodását magunkévá tesszük. A miniszter azt is kijelenti, hogy nem gondolnak arra, hogy kormányintézkedésekkel fokozzák a német nép háborús erőfeszítéseit, mert a totális háborús magatartás az egyes emberek feladata. „Minél inkább készek vagyunk ma adni, annál többet kapunk holnap“ — írja befejezésül Göbbels. Berlini munkatársunk helyzetjelentése Berlin, jan. 30. (A Pesti Hírlap berlini munkatársának telefonjelentése.) A német sajtó közli a gyalogság új páncéltörő fegyvereinek képét. A szakértők véleménye szerint a rakétaelven alapuló fegyvernek több változata van, minden eddig ismert páncéltörő ágyúnál. Az alkalmazás legelőnyösebb távolsága 40—50 méter a célponttól. Egy haditudósító beszámolójában olvashattuk rövid idővel ezelőtt, hogy az új páncélelhárító fegyvert egy esetben hatásosan alkalmazták 100 méternyi távolságból, noha az ilyen messzeségből a célzási biztonság nem százszázalékos. Ez utóbbi megjegyzést — csak a távolság volt 50 méter helyett 50 kilométer — alkalmazta egyébként a Wilhelmstrasse a messze tüzelő ellenséges hajóágyúk tűzhatására. Az angolszászok az utóbbi napok térnyeresége által a Tilly és az Orne torkolat terében fokozatosan elérnek ahhoz a határhoz, ahol előnyomulásuk fő támogató fegyveréről, a hajótüzérségről le kell mondaniuk. A hivatalos német nyilatkozatok azt a benyomást keltik, hogy német katonai körök sokat várnak ennek a körülménynek a kikapcsolódásától. Az utolsó napok jelentéseiből következtetve a három szárazföldi frontnak pillanatnyilag egy közös fő jellemvonása van: az ellenség állandóan újabb és nagyobb erőket vet be, amire a német tartalékok bevetése a válasz. Természetesen más a tartalékkérdés keleten, délen és nyugaton Mivel jelenleg az inváziós front szerepel fő arcvonalként a német hadvezetésben, a friss csapatok bevetése itt mindenekelőtt taktikai kérdés, amelynek gyakorlatilag semmi sem áll útjában. Más a kérdés délen, de mindenekelőtt keleten a tartalékok szempontjából. A keleti arcvonalon ugyanis nem beszélhetünk a háttérben elhelyezett és esetleges különleges fejleményekre tartalékolt német csapatokról, mert az itteni tartalék, mozgó tartalék, vagy ahogy német katonai körökben mondják, a tűzoltósághoz hasonlíthatók, mindig ott kerül bevetésre, ahol tűz van. * A Szovjet első néhány napi támadása után ugyanaz a kép alakul ki lassan kint, mint az egyéves orosz offenzíva során annyiszor, mondják a Wilhelmstrassen. A védővonalat kezdetben rendkívül hevesen megrohanó ellenség utóvédőivel szemben a német arcvonal utánaenged. Ezután az esetleges válságos pontokra a készenlétbe helyezett tartalékok o odavitele volt mindig minden esetben a válasz a német hadvezetőcég részéről. Ez a válasz ezúttal sem marad el — biztosítja a külföldi sajtót az OKW szóvivője a déli sajtókonferencián. A mindenkori exponált pontok számára rendelt csapatok minden valószínűség szerint máris részt vesznek a súlyos pontok tehermentesítésében, elsősorban, a pillanatnyilag leghevesebben körülharcolt két város, Mogilev ésBobrujszk kerül szóba ezzel kapcsolatban. A harcalakulás azonosítása német hivatalos körök részéről a majd egy éve folyó szovjet offenzíva eddigi szakaszaival, előrebocsátja azt is, hogy a további fejlemények az eddigiek jegyében bonyolódnak. Másszóval a német hadvezetés — ez világosan mutatkozik a katonai fejleményekben, de a német sajtóban is kifejezés?, jut — Keleten a leghasználhatóbb tartaléknak a területet tartja. Azt a területet, amely a mostani arcvonal és az oroszországi hadjárat kiindulópontja között van. Nem az értékes ember- és anyagtartalékokat tehát, hanem — ha a fejlemények megkövetelik ezt a 320.000 négyzetkilométernyi területet — így írta a „V. B.“ — tolják az ellenség és maguk közé fokozatosan. •* A negyedik európai fronton, a levegőben, egyelőre nem mutatkozik újabb fejlődés. A hadijelentés végéhez függesztett szokásos mondat a V. 1. zavaró tüzének állandósulásáról erről győzi meg a nagy nyilvánosságot. A Birodalom ellen folytatott légiharc sem terjed túl az inváziót megett’’ nagy támadások keretén. Ismeresebbet beszélnek a V. 1-re kkező titkos fegyverek soráról, ilyekre nem egy utalás hangzot már eddig is a hivatalos tényezői széről. A keleti front középső szakasz a hét végén ígért a Wihelmstr. világosabb és tisztább képet. A hivatalos nyilatkozat alapján azonban a hétvégi beszámoló minden változás ellenére elmaradt. „A 400lométer hosszú és mintegy 200 kilméter mély csatatér helyzete annyi bonyolult — így mondta az OF szóvivője — hogy tisztázódása is feljebb a jövő hét folyamán vóható“. Az általános katonai helyzettel kapcsolatban a német propaganda arr figyelmezteti a közvéleményt, hogy még nem járt le a várakozás ideje a német nép számára a viszonzást illetően. Ez jut kifejezésre a V. B., tehát a legnagyobb tömegek számára szerkesztett német lap pirosbetűs vezércikkéből: „Eljön ismét a mi óránk!“ Ugyanabban az értelemben beszélt ma a Wilhelmstrasse külügyi szószólója amikor egy külpolitikai hírrel kapcsolatban kijelentette, hogy még nem érkezett el a pillanat, amelyben Németország megtorolja a rajta esett sérelmet. Berlin külpolitikai érdeklődésének tárgya még mindig Finnország. Új ebben a vonatkozásban, hogy német részről kiemelik a két ország közötti katonai, de politikai kérdésekben is létrejött szorosabb kapcsolatot. Nem látszik valószínűnek, legalább is itteni finn körök véleménye szerint, hogy ezzel kapcsolatban Finnország belügyeiben változás történik. Az eddigi kormány, az utolsó napok hírözönével ellenkezően, lényeges személyes változás nélkül a helyén marad. Ma már Tanner pénzügyminiszter tegnap még aktuálisnak tartott leváltásáról sem esik szó. Viszont a finn-amerikai kapcsolatok végleges megszakítását küszöbönállónak tartják a német külpolitikusok Bor Sárin *