Pesti Hírlap, 1944. július (66. évfolyam, 146-171. szám)

1944-07-01 / 146. szám

^ Pefti Hirlap 1944 jul. 1. szombat azonban nem tudtak előbbre jutni. A német csatarepülőkötelékek csü­törtökön 103 ellenséges páncélost és 238 tehergépkocsit semmisítettek meg. Az olaszországi arcvonal Alfred v. Olberg, az Europapress katonai munkatársa írja: Az olaszországi hadszíntéren az ellenséges, nyomás továbbra is a­­­yugati szakaszra nehezedik. Az amerikaiak tömegtámadásaikkal csupán a tengerpart mentén értek el némi sikert, amennyiben elő­őrseik elérték San Vincenzo hely­séget. Tovább keletre a német vé­delmi vonal jelenleg egy hegység kedvező terepén vonul, ahol az ellenséges előnyomulást megállítot­ták. Csupán Sasseta helységnél ju­tottak előbbre igen heves harc után az ellenséges csapatok. Még kele­tebbre rendkívül heves harcokra került sor a sienai nagy utaknál. E szakasz balszárnyán, de Gaulle parti csapatok súlyos harcokban­llnak. A keleti út mentén heves arc folyik. A brit 8. hadsereg k­­­ékei, amelyek a Trasimeno-tó­­ oldalán harcolnak még fényb­­en elmaradtak az amerikaiaktól Chiusitól északra állnak harcban, ilyet elfoglaltak. Arezzo felé való előnyomulásukat német támadás tartóztatta fel. Chiusi Trasimeno-tó között levő Cas­­tiglione helység még szilárdan né­met kézen van. A Trasimeno-tó­­tól keletre, Maggiorie helységet vé­delmezik keményen a németek. Ferugia vidékén német gránátosok és ejtőernyős vadászok teljes elhá­rító sikert arattak. A Tiberistől ke­letre az ellenség minden támadása meghiúsult. A német katonai szóvivő a keleti arcvonal helyzetéről Berlin, jún. 30. (NST) A német ka­tonai szóvivő a­ keleti arcvonal hely­etével foglalkozva, kijelentette, hogy ez a szokásos helyzet alakult ki, mint addig az eddigi nagy szovjet offen­­ák negyedik, vagy ötödik napján, mikor­ az offenzíva a várakozás ál­lapotába jutott. Az első napokon el­ért betörések után rendkívül átte­kinthetet­lenné vált ugyanis az arcvo­nal helyzete, úgyhogy nyilván szov­­je észről sincsenek azzal tisztában, m­égnek sikerült részben mé­rnie a német területre, más­­­ban viszont a régi német rendületlenül kitartottak. I . diaiét ahhoz a ponthoz közele­­dik, amikor a német tartalékok bé­­rkeznek és a német elhárító arcvo­­nlak megszilárdulnak. Az arcvonal aldrajzi pontok szerint való megha­­ározása éppen ezért jelenleg lehetet­t/t­­ oosevelt óva int a derűlátástól (Washington, jún. 30. (NST) Roosevelt nyilatkozatot tett közzé, amelyben óva int attól, hogy­ az amerikai közvéle­mény túlzott derűlátással ítélje meg a háborús helyzetet. A nyilatkozat íri az amerikai véderő három leg­­érdtékesebb vezetőjének véleményét, mely szintén abban foglalható össze, egy különösebb optimizmusra semmi­­ sincs. Marshall tábornok, a had­­ereg vezérkari főnöke, King tenger­­­y, a flottavezérkar főnöke és Ar­­d tábornok, a légi­erő vezérkara­­, főnöke abban foglalják össze vé­­r-.ényüket, hogy még igen nehéz rok állnak küszöbön. A három ve­­tri főnök ma érkezett vissza Nor­biéból s látta az amerikai közvé­­­nyben tapasztalható túlzott derű­­t, szükségesnek tartotta leszö­­i, hogy ez az optimizmus, indoko­­n, mert a háborút korántsem téli meg. Nincs kilátás a győzt­­e — mondja a három vezérkari­­ nyilatkozata —, ha nem vetnek á­t sürgősen ennek a túlzott derü­­istiak. A szövetségesek súlyos aki veszteségeket szenvednek Nor­­maiában s ezeket a veszteségeket amerikai hadiiparnak kell pótol- A túlzott optimizmus csak arra tet, hogy elhanyagolnák a haditer­­elést és meghosszabbítanák a há­­zit. Washington, jún. 30. (NST) Hull külügyminiszter bejelentette a sajtó­értekezleten, hogy ezidő szerint tár­gyalások folynak arról a kérdésről, ne szakítsa-e meg az USA a diplomáciai kapcsolatokat Finnországgal. A tár­gyalások eredményét rövidesen hiva­talos nyilatkozatban közlik. A minisz­ter még hozzátette, hogy az Egyesült Államok részéről jelenleg már csak egyetlenegy diplomata tartózkodik Helsinkiben ügyvivői minőségben. Sztálin meghívta de Gaulle-t Barcelona, jún. 30. (Német TI) Spa­nyol sajtójelentés szerint de Gaulle hivatalos jelentést tett Bogomolov algíri szovjet nagykövetnek londoni látogatásáról. Bogomolov — mondja a jelentés tovább — átadta de Gaulle­­nak Sztálin meghívását, hogy láto­gasson el Moszkvába. Az USA megszakítja a diplomáciai kapcsolatot Finnországga!? “Sasi“"5 i ^jfjiTpCKMOLM ______________-ft. ■!......vljZnzn c : b c —/ '\^?réliai-földszT-^SJlfyAl ■ ... ■ —.....-z* ~?­4hn‘ • 1! ■■ - .....—4------revalX V—0-^ i! n T \l~~ m­arva^ l-~_^LENINGRAl)kiv 1 E -> ■ v -—--^rT?erna.u r 'tüga 7/Vj Mjv V—J * | X V ] -Liba T S* sztaraja Hasszá?^*®«.3^ ’ -------.Q R-S­Z­A­G­fOsztrog, •]( g­lfc rBologja Mércéi ^.v. / ) |\ \ _____Schaulen y ^Y^Rositten/ / \L YV-'f\ ' t\a­i a C­N ! A ' V­c\ i­f Ikönigsberoxkauen /jr !\ «RRaunask^ „ ,/. V* Rzseg/^ NÉMET-C­S­Vb/ FolockT^x­f­i ^ / ^IITERs2k|Y^' Vjazma \ \—'Y ifi ' SZMOLENSZK^ Y­ tßialystok \ Mogilevi// \ \ \ f E H er ^Tr o s yfe \ / \ —B*tan? icsi Bobtujszky. /VRogacsev • X / o ^ ''•Xv //^ ^Jl(rCk Thovho fLo.zt.n Y /Yl? ** " - A keleti hadszíntér. Az olaszországi hadszíntér.. Miért Ribbentrop utazott Finnországba és nem Mannersheim Németországba? Berlin, jún. 30. (MTI) Ribbentrop német külügyminiszter finnországi utazásával foglalkozva, a Wilhelm­­strasse erélyesen visszautasítja a finn ellenállás miatt nyilván bosszankodó svéd „Aftontidningen“-nek azt a be­állítását, mintha Németország politikai tekintély­vesztésének jele lenne az, hogy Ribbentrop utazott Finnországba és nem valamely finn államférfi, pél­dául Mannerheim tábornagy jött Né­metországba. A külügyminisztérium szóvivője hivatkozott a megbeszélés­ről kiadott közleményre, amely hatá­rozottan utal arra, hogy a német-finn barátsági viszony újabb megerősítése előzetes finn segítségkérés nyomán, tehát finn k­ezdeményezésre jött létre. Azt, hogy Ribbentrop utazik Finn­országba, a két állam belpolitikai rend­szerének különbsége magyarázza. Míg a totális Németország képviseletében Ribbentrop teljhatalommal felruházva vehetett részt a megbeszélésen, a de­mokratikus Finnország részéről a telj­hatalomnak egy emberre való átruhá­zása nem lett volna lehetséges. Mint­hogy a helyzet sürgőssége nem tűr halasztást, ilyenképpen a német meg­bízottnak kellett Finnországba utaznia, ahol az összes illetékes finn személyi­ségeket együtt találhatta. A gyors eredményt Ribbentrop utazása tette lehetővé. A szóvivő végül hangsúlyozta, hogy Németország nem szokta cserben­hagyni szövetségeseit és utalt Ribben­trop külügyminiszter emlékezetes nyi­latkozatára, amely szerint Német­ország szövetségeseit úgy védelmezi, mintha saját földjéről lenne szó. Német katonai körökben szintén ki­tértek a finn-német megbeszélésekre és megállapították, hogy a közel­jövő­ben nagyobb német erők sietnek a finnek támogatására. Ezek a német csapatok természetesen német pa­rancsnokság alatt állnak, míg a leg­főbb hadvezetés valószínűleg finn ke­zekben lesz. A Wilhelmstrasse a finn fejleményekről - Berlin, jún. 30. (NST) A német kül­ügyminisztérium szóvivője kérdésekre válaszolva­­közölte, hogy nemso­­ára a szovjet offenzíva megindulása után illetékes finn részről azzal a kérdéssel fordultak német katonai­ helyekhez, hogy milyen segítséget tud nyújtani Németország. Mivel azonnali döntésre volt szükség, Joachim v. Ribbentrop birodalmi külügyminiszter Helsinkibe repült és megkötötte az ismeretes egyezményt, amelyet Finnország al­kotmányosan illetékes tényezői írtak alá. Egyes svéd lapok, mint a Morgen Tidningen, úgy állították be a dolgot, mintha német katonák szállták volna meg Finnország fővárosát. Ezzel kap­csolatban a szóvivő kijelentette, hogy az új megállapodások értelmében siet­tek haladéktalanul Finnországba né­met csapatok. Ezek Helsinkin át vo­nultak a karjalai arcvonal felé, hogy saját vérükkel védjék a finn földet. A Svenska Dagbladed állítását, amely szerint lett és észt csapatok érkeztek Finnországba, a szóvivő nem erősítet­te meg, csupán annyit mondott, hogy ha ez az állítás helytáll, akkor szép biztotékát szolgáltatja a balti álla­mok közösségi érzésének. A Wilhelmstrasse nézete szerint a svéd sajtó legtöbb megjegyzése a né­met-finn megegyezéssel kapcsolatban egészen hamis feltevésekből indult ki. Különösen a Göteborgs Morgenposten megjegyzéseit "utasította vissza a szó­vivő, amelyek szerint, Finnország el­veszett Észak-Európa számára. A szó­vivő felhívta a figyelmet arra, hogy svéd lapok már június 22-én azt kö­zölték, hogy az új szovjet feltételek szerint Finnországnak teljesen szakí­tania kell az északi politikával és ki­mondottan Moszkva felé kell tájéko­zódnia. A Szovjet­ Unió a News Chro­nicle június 24-i és a New York Times június 25-i száma szerint feltétlen megadást követelt Finnországtól. A Pravda június 28-ára azt írta, hogy a Szovjet akarata szerint Finnország számára nem a béke vagy a háború alternatívája áll fenn, hanem válasz­tania kell a között, hogy Moszkva vagy Németország oldalán folytatja-e a háborút. A Pravda leszögezte, hogy Finnországnak Olaszország példáját kell követnie és részt kell vennie a Németország elleni harcban. Rómában megnyílt a Szovjet Távirati Iroda fiókja Milánó, jún. 30. (Német TI) Rómá­ban éppen most nyílt meg a Tass­­irodának, a hivatalos szovjet orosz hírszolgálati irodának fiókintézete. A római angolszász katonai hatóságok a Tass-nak külön rádióállomást bocsá­tottak rendelkezésére és felhatalmaz­ták arra is, hogy kommunista agitá­­ciós anyagot sugározzon ki. Göbbels: „A német nép még fokozhatja háborús erőfeszítéseit** Berlin, jún. 30. (NST) A német nép még nem eléggé totálisan visel há­borút és háborús erőfeszítéseit még lényegesen fokozhatja, — állapítja meg Göbbels birodalmi miniszter a „Das Reich“ című hetilap hasábjain, legutóbbi cikkében. A miniszter rá­mutat a légi háború által sújtott terü­letek áldozataira és hangsúlyozza, hogy sok erőtartalék rejlik még Né­metország ama részeiben, amelyek még egyáltalán nem érezték meg a légi háborút. Vitathatatlan, hogy az ellenség Németország ellen irányuló háborús célkitűzése totális. „Tervük az — írja Göbbels —, hogy bennün­ket mint népet és nemzetet gyöke­restül kiirtsanak és semmit se hagy­janak meg abból, ami még oly mesz­­sze jövőben is lehetővé tenné nemzeti és népi életünk újjáteremtését. Ez a szándék az első pillantásra abszur­dumnak tetszik, de csak az első pil­lantásra. Ha közelebbről nézzük, ha­marosan felismerjük, hogy ez a szán­dék nem csupán megvan, hanem el­lenségeink , egészen határozott elkép­zeléseket is kapcsoltak ezzel össze, hogy hogyan valósíthatnák meg rész­leteiben, amennyiben erre lehetőségük volna. Az ellenség meg akarja sem­misíteni nemzeti, létünket, hogy a né­met problémát egyszer s mindenkorra megoldja saját szándékai szerint. Egy­általán nem frázis tehát, ha azt mond­juk, hogy puszta létünkért harcolunk. Ez teljes egészében megfelel a té­nyeknek." A birodalmi miniszter ezután ki­emeli, hogy sohasem lehet teljesen elkerülni azt, hogy a haza különböző­képpen vegye igénybe a nemzet egyes tagjait. Fel lehet vetni azonban a kérdést, vájjon a nemzet és minden egyes német ebben a háborúban úgy viselkedik-e minden időben, mint aki életveszélyben van, mert ez volna a logikus következtetés, amelyet minden németnek le kellene vonnia, amikor az ellenség nemzeti létét közvetlenül fenyegeti. A mindennapi élet számos példája bizonyítja, hogy a német nép a háborút jelenleg még nem viseli totálisan, vagy legalább is nem eléggé totálisan. Ezáltal azonban a háborút nem rövidíti meg, hanem meghosz­szabbitja. „Mivel sokan azon a véleményen vannak, hogy éppen rajtuk nem sok múlik, ebből a háború általános mér­legénél óriási mulasztások tevődnek össze és éppen ez a háborús teljesítő­képesség hiányzott eddig a végső győ­zelemhez. A nagy döntéseknél ugyanis mindig kis dologról van szó. Nem az a helyzet ugyanis, hogy ellenségeink anyagi lehetősége szerint messze ma­guk mögött hagytak bennünket, ha­nem az, hogy ha csak kissé nagyobb erőfeszítést tanúsítunk, sok tekintet­ben behozzuk, sőt túl is haladhatjuk őket. A légi háború mutatja, hogy mindnyájan sokkal többről lemond­hatunk, mint ahogy általában hisz­­szük. Azokban a városokban, ahol az ellenséges légi terrort még nem isme­rik, az emberek természetesnek tart­ják, hogy fedél nélkül és megfelelő szobai hőmérséklet nélkül nem lehet dolgozni, ágy és asztal nélkül nem lehet élni. A légi háború által sújtott városokban naponta százezerszer bi­zonyosodik be, hogy mindez lehetsé­ges.“ A miniszter hangsúlyozza, hogy al­kalmazkodni kell az ellenség módsze­reihez, ha úrrá akarnak lenni azokon. Nem jelenti ez azonban azt, hogy az ellenség életmódját, vagy gondolko­dását magunkévá tesszük. A minisz­ter azt is kijelenti, hogy nem gon­dolnak arra, hogy kormányintézkedé­sekkel fokozzák a német nép háborús erőfeszítéseit, mert a totális háborús magatartás az egyes emberek fel­adata. „Minél inkább készek vagyunk ma adni, annál többet kapunk hol­nap“ — írja befejezésül Göbbels. Berlini munkatársunk helyzetjelentése Berlin, jan. 30. (A Pesti Hírlap ber­lini munkatársának telefonj­elentése.) A német sajtó közli a gyalogság új páncéltörő fegyvereinek képét. A szakértők véleménye szerint a rakéta­elven alapuló fegyvernek több válto­zata van, minden eddig ismert pán­céltörő ágyúnál. Az alkalmazás leg­előnyösebb távolsága 40—50 méter a célponttól. Egy haditudósító beszá­molójában olvashattuk rövid idővel ezelőtt, hogy az új páncélelhárító fegyvert egy esetben hatásosan alkal­mazták 100 méternyi távolságból, no­ha az ilyen messzeségből a célzási biztonság nem százszázalékos. Ez utóbbi megjegyzést — csak a távolság volt 50 méter helyett 50 kilo­méter — alkalmazta egyébként a Wilhelmstrasse a messze tüzelő ellen­séges hajóágyúk tűzhatására. Az an­golszászok az utóbbi napok térnyere­sége által a Tilly és az Orne torkolat terében fokozatosan elérnek ahhoz a határhoz, ahol előnyomulásuk fő tá­mogató fegyveréről, a hajótüzérségről le kell mondaniuk. A hivatalos német nyilatkozatok azt a benyomást keltik, hogy német katonai körök sokat vár­nak ennek a körülménynek a kikap­csolódásától. Az utolsó napok jelentéseiből követ­keztetve a három szárazföldi front­nak pillanatnyilag egy közös fő jellem­vonása van: az ellenség állandóan újabb és nagyobb erőket vet be, ami­re a német tartalékok bevetése a vá­lasz. Természetesen más a tartalék­kérdés keleten, délen és nyugaton Mivel jelenleg az inváziós front sze­repel fő arcvonalként a német had­vezetésben, a friss csapatok bevetése itt mindenekelőtt taktikai kérdés, a­melynek gyakorlatilag semmi sem áll útjában. Más a kérdés délen, de min­denekelőtt keleten a tartalékok szem­pontjából. A keleti arcvonalon ugyan­is nem beszélhetünk a háttérben el­helyezett és esetleges különleges fej­leményekre tartalékolt német csapa­tokról, mert az itteni tartalék, mozgó tartalék, vagy ahogy német katonai körökben mondják, a tűzoltósághoz hasonlíthatók, mindig ott kerül be­vetésre, ahol tűz van. * A Szovjet első néhány napi táma­­­dása után ugyanaz a kép alakul ki lassan kint, mint az egyéves orosz offenzíva során annyiszor,­­ mond­ják a Wilhelmstrassen. A védővona­lat kezdetben rendkívül hevesen meg­rohanó ellenség utóvédőivel szemben a német arcvonal utánaenged. Ezután az esetleges válságos pontokra a ké­szenlétbe helyezett tartalékok o oda­­vitele volt mindig minden esetben a válasz a német hadvezetőcég részé­ről. Ez a válasz ezúttal sem marad el — biztosítja a külföldi sajtót az OKW szóvivője a déli sajtókonfe­rencián. A mindenkori exponált pontok szá­mára rendelt csapatok minden való­színűség szerint máris részt vesznek a súlyos pontok tehermentesítésében, elsősorban, a pillanatnyilag legheve­sebben körülharcolt két város, Mogi­lev és­­Bobrujszk kerül szóba ezzel kapcsolatban. A harcalakulás azonosítása német hivatalos körök részéről a majd egy éve folyó szovjet offenzíva eddigi sza­kaszaival, előrebocsátja azt is, hogy a további fejlemények az eddigiek jegyében bonyolódnak. Másszóval a német hadvezetés — ez világosan mu­tatkozik a katonai fejleményekben, de a német sajtóban is kifejezés?, jut — Keleten a leghasználhatóbb tartaléknak a területet tartja. Azt a területet, amely a mostani arcvonal és az oroszországi hadjárat kiindulópontja között van. Nem az ér­tékes ember- és anyagtartalékokat te­hát, hanem — ha a fejlemények meg­követelik ezt a 320.000 négyzetkilomé­ternyi területet — így írta a „V. B.“ — tolják az ellenség és maguk közé fokozatosan. •* A negyedik európai fronton, a leve­gőben, egyelőre nem mutatkozik újabb fejlődés. A hadijelentés végéhez füg­gesztett szokásos mondat a V. 1. za­varó tüzének állandósulásáról erről győzi meg a nagy nyilvánosságot. A Birodalom ellen folytatott légiharc sem terjed túl az inváziót megett’’ nagy támadások keretén. Isme­resebbet beszélnek a V. 1-re k­kező titkos fegyverek soráról, i­lyekre nem egy utalás hangzot már eddig is a hivatalos tényezői széről. A keleti front középső szakasz a hét végén ígért a Wihelmstr. világosabb és tisztább képet. A­­ hivatalos nyilatkozat alapján azonb­an a hétvégi beszámoló minden vál­tozás ellenére elmaradt. „A 400­­­lométer hosszú és mintegy 200 kil­méter mély csatatér helyzete annyi bonyolult — így mondta az OF szóvivője — hogy tisztázódása is feljebb a jövő hét folyamán vó­ható“. Az általános katonai helyzettel kap­csolatban a német propaganda arr figyelmezteti a közvéleményt, hogy még nem járt le a várakozás ideje a német nép számára a viszonzást ille­tően. Ez jut kifejezésre a V. B., tehát a legnagyobb tömegek számára szer­kesztett német lap pirosbetűs vezér­cikkéből: „Eljön ismét a mi óránk!“ Ugyanabban az értelemben beszélt ma a Wilhelmstrasse külügyi szószólója amikor egy külpolitikai hírrel kapcso­­­latban kijelentette, hogy még nem ér­kezett el a pillanat, amelyben Német­ország megtorolja a rajta esett sérel­met. Berlin külpolitikai érdeklődésének tárgya még mindig Finnország. Új ebben a vonatkozásban, hogy német részről kiemelik a két ország közötti katonai, de politikai kérdésekben is létrejött szorosabb kapcsolatot. Nem látszik valószínűnek, legalább is itteni finn körök véleménye szerint, hogy ezzel kapcsolatban Finnország bel­­ügyeiben változás történik. Az eddigi kormány, az utolsó na­pok hírözönével ellenkezően, lé­nyeges személyes változás nélkül a helyén marad. Ma már Tanner pénz­ügyminiszter tegnap még aktuálisnak tartott leváltásáról sem esik szó. Vi­szont a finn-amerikai kapcsolatok végleges megszakítását küszöbönálló­nak tartják a német külpolitikusok Bor Sári­n *

Next