Pesti Hírlap, 1944. július (66. évfolyam, 146-171. szám)
1944-07-01 / 146. szám
Titén Sztójay Döme miniszterelnök egyetemes nemzeti szempontok szolgálatáról beszélt a MÉP értekezletén A Magyar Illét Pártja értekezletén igen nagy számban vettek részt a párt törvényhozó tagjai és a főispánok. .Megjelent vitéz Sztójay Döme miniszterelnök, a kormány tagjai közül Reményi-Schneller Lajos, Szász Lajos, Antal István és Jurcsek Béla; ott volt vitéz Tors Tibor és Krúdy Ferenc, a képviselőház alelnökei, Huszovszky Lajos, vitéz Bonczos Miklós, Kiss J Endre és vitéz Kolosváry-Boross Mihály államtitkár, valamint gróf Teleki Béla vezetésével az Erdélyi Párt sok tagja. Vitéz gróf Teleki Mihály elnöki megnyitójában mindenekelőtt a balatonfüredi választásról emlékezett meg, ma.is jelezérset tett az értekezletnek arról ahtmkéról, amelyet a legutóbb kidott három- és hattagú bizottság.rflegválasztása óta végzett. E két bizottságot annak idején azzal a céllal választották meg, hogy a Magyar Élet Pártját az ország általános óhajának megfelelő jobboldali egység megteremtésére irányuló megbeszéléseken képviselje. A párt ebben a kérdésben mind a miniszterelnök, mind más tényezők előtt is a legőszintébben és a leghatározottabban kifejtette felfogását. Sem személyi, sem elvi kérdésekben nem támasztott akadályokat a jobboldali egység elé, sőt mind személyi, mind elvi vonatkozásban elméri a lojalitás legszélső határáig. Minek maga, mind a két bizottság főfeladatának tekintette, hogy a párt értékeinek megvédése mellett olyan intézkedéseket tegyen, amely a pártot alkalmassá teszi arra, hogy az anynyira kívánatos jobboldali egységben erejét érvényesíthesse, tehát elsősorban a párt jobboldaliságának erőteljesebb kihangsúlyozására, másrészt bizonyos kilépések kezdeményezésével és az anyagi összeférhetetlenségi kérdések rendezésével a párt jobboldali felfogásbeli egységének és erkölcsi erejének fokozására törekedni. A párt legnagyobb sajnálatára mindezideig nem valósult meg a jobboldali erők egysége. A két bizottság tulajdonképpeni feladatának megfelelni nem tudott. Ezért, továbbá, mert az adott helyzetben a párt politikai irányítása és a párt szervezési feladata állandó és teljes jogkörrel rendelkező pártvezetőséget kívánnak meg, kérte az értekezletet, hogy a két bizottság tagjainak lemondását fogadja el és válasszon új pártvezetőséget. Egyben hálás köszönetet mondott mind a maga, mind a két bizottságban helyet foglalt képviselőtársai nevében azért a támogatásért, melyet a párt részéről élveztek. A miniszterelnök felszólalása Vitéz Sztójay Döme miniszterelnök hangsúlyozta, hogy az új tisztikar megválasztásához adott hozzájárulása nem jelenti azt, hogy helyesli a nemzeti társadalom politikai széttagolásának további fenntartását, mert ez a legjobb szándékok mellett is ellentéteket, súrlódásokat támaszt és a mai történelmi időkben a nemzet küzdő és dolgozó erejének csökkenésére vezethet. Szükségét látja azonban annak, hogy az adott helyzetben a párt új tisztikart válasszon s ennek irányításával határozott jobboldali politikája alapján, amelyet parlamenti beszédében kifejtett, a párt tovább dolgozzék a nemzet érdekében. A párt fegyelmezettsége, nyugalma és öntudata komoly értéket jelent, amire a jobboldali egység megvalósításánál feltétlenül számít. Kérte a pártot, legyen továbbra is fegyelmezett, öntudatos szervezete a határozott jobboldali gondolatnak. — Ez a cél lebegjen szemeitek előtt — fejezte be szavait a miniszterelnök —, amikor a párt értékeire vigyáztok s amikor a kormányt támogató jobboldali pártokkal teljes egyetértésben mögém és a kormány mögé sorakoztok. Ne felejtsétek el sohasem, hogy az ország igen nehéz helyzetben van s nekem és a kormánynak legfőbb vágya, hogy a kívánatos egység mielőbb létrejöjjön. Nézzétek azokat az értékeket is, amelyek más politikai pártokban vannak, mert ma egyetemes nemzeti szempontokat kell mindnyájunknak szolgálni, csak így tudjuk a nemzet nagy kérdéseit eredményesen megoldani. Teleki Mihályt választották országos elnökké A miniszterelnök szavait nagy tapssal és helyesléssel fogadták. Az értekezlet egyhangú szavazással vitéz gróf Teleki Mihályt a párt országos elnökévé, Bocsáry Kálmánt és Hunyadi- Buzás Endrét a párt országos alelnökévé választotta meg. Vitéz Sztójay Döme miniszterelnök arra kérte a párt új vezetőit, hogy a pártot a leghatározottabb jobboldali irányban a nemzeti egység és a szebb magyar jövendő felé vezessék. Sok szerencsét kívánt működésükhöz és hangsúlyozta, hogy a legteljesebb mértékben támogatja őket, mert az az érzése, hogy a párttal együtt bizalommal, megértéssel vannak személye és a kormány politikája iránt Vitéz gróf Teleki Mihály alelnöktársai nevében is köszönetet mondott a megnyilvánult bizalomért, hangsúlyozva, hogy nehéz időkben vállalkoztak a párt vezetésére. A párt a nemzet nagy érdekeinek szem előtt tartásával lojálisan kerülni fogja a pártharcokat. Arra fog törekedni, hogy a kormányban képviselt jobboldali pártokkal az együttműködést biztosítsa. Különös gondja lesz arra, hogy a párttal pártszövetségben lévőErdélyi Párttal a bajtársi és testvéri együttműködés szálait még erősebbre fűzze. Minden gondolatunk az egység mielőbbi megteremtése lesz — mondotta —, mert ezt az ország érdekében elengedhetetlennek tartjuk. A pártvezetőség A pártértekezlet az országos elnök javaslatára szűkebb körű pártvezetőséget választott, amelynek tagjai a következők: Bárczay János, vitéz C Bobory György, Bocsáry Kálmán, vitéz Csicsery-Rónay István, Első Sándor, Falcione Árpád, vitéz Faragó Ede, Fricke Valér, Hunyadi-Buzás Endre, Hóman Bálint, Ivády Béla, Király József, vitéz Kormis Elemér, vitéz Lukács Béla, vitéz Marton Béla, Meixner Emil, Miskolczy István, Nagy Iván, Simon Ferenc, Stomfay- Szitz János, Szabó Zoltán, Szeder János, vitéz gróf Teleki Mihály, báró Vay László. A megválasztottakon kívül tagja a pártvezetőségnek a képviselőház elnöke és két alelnöke s a kormánynak a párthoz tartozó tagjai, beleértve az államtitkárokat is. A párt háznagyává egyhangúlag Konkoly-Thege Kálmánt választotta meg. Vitéz gróf Teleki Mihály végül a párt hozzájárulását kérte ahhoz, hogy a párt hivatalos álláspontját a közeli és távoli kormányzati feladatok tekintetében- éppúgy, mint a jelentkező más problémák szempontjából leszögezte és nyilvánosságra hozza. Hangsúlyozta, hogy ez nem jelent új programmadást, mert a párt programmját annak idején alinó vezére, Gömbös Gyula meghatározta, más tekintetben pedig a miniszterelnök, illetve a kormány programmja az irányadó, amelyet a párt teljes erejével támogat. Az értekezlet egyhangú helyesléssel fogadta az országos elnök szavait és a kért felhatalmazást megadta. Lariszlausz Bence írta Hamar Zoltán A Függetlenségi 48-as Olvasókörnek három emlékezetes törzsvendége volt: Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos és Bence bácsi. Persze Rákóczi és Kossuth csak üvegen keresztül nézett le a falról, de én gyerekfejjel éppen olyan mindennapos vendégnek tartottam őket az olvasókörben, mint Bence bácsit. Nekem bizony az időtájt Rákóczi és Kossuth is élő valóság volt ott a falon és meseszomjas lélekkel hittem, hogy holdvilágos éjszakákon kilépnek az üveges képkeretből és ■utánanéznek az asztalon heverő újságban, hogy várjon csakugyan úgy áll-e az ország dolga,ahogyan azt Bence bácsi nappal felolvassa? — Mert az öreg atyafi hangosan olvasott, még akkor is, ha egyedül volt. Azazhogy ilyenkor is volt hallgatója neki, mégpedig a két nagy magyar az üveg mögött, csakhogy ők nem szóltak közbe sohasem, mint például Maszat Kovács Gergely, aki minduntalan megzavarta Bence bácsit az olvasásban. Pedig tudhatta volna, hogy Bence bácsi kérdezés nélkül is megmagyaráz mindent az olvasottakból, amit pedig nem magyaráz meg, arról hallgatni illik. Dehát Maszat Kovács, úgy látszik,nem volt illemtudó ember, mert egyszer magam is tanúja voltam, mikor a pragmatika szankció előfordult az „ovasmányban,“ és a nagy ádámcsutkájú Gergely közbeveté a kérdést, hogy ammeg mi? ... Bence bácsi lesüllyesztette a térdére az újságot és az okulárén keresztül megcélozta Gergelyt: — Mit nem értél, de? — kérdezte keményen. — Hért azt a pragmatika Szaniszlót — felelé jámbor tudásvágygyal Maszat Kovács Gergely. Talán nem szép dolog meggyanúsítani Bence bácsit, de most 30 év távolságából úgy vélem, hogy ő sem volt egészen tisztában ezzel a parádés nevű „huncutsággal“. De meghátrálni nem lehetett a felelet elől, annál is kevésbbé, mert nemcsak Gergely, hanem még vagy tíz atyafi is leste a fölvilágosítást a pragmatika szankcióról, mert hát bizonyára úgy okoskodtak, hogy az se olyan ördöngösség, hogy helyet ne lehetne neki adni a koponyájukban a filoxéra meg a peronoszpóra mellett. Bence bácsi azonban sohasem válaszolt még olyan diplomatikusan, mint akkor. — A fene egyen meg a pragmatikáddal, — rittyentett rá a szegény Gergelyre, hiszen ha megmondom se tudod mij az! Ha meg nem tudod, minek kérdezed?! Hát ez aztán olyan ünneplős bölcseség volt, ami nem jár fakószekéren. És a hallgatóság helyeslőig bólogatott, az egy Maszat Kovács kivételével. Dehát Bence bácsi nemcsak az újságból tudott ám akkurátusan felolvasni! Tele volt az ő feje érdekesnél érdekesebb históriákkal. Legényember korában sokáig volt katona, méghozzá ezredtrombitás, azaz, ahogy ő szokta mondani: horniszt. . . Megjárta Bécs városát, sőt még Laxenburgban is megfordult, a Bécs melletti híres császári nyaralóban. Végig tudott volna ő mesélni hét disznótoros vacsorát is az élményeiből, amelyek közül kétségkívül az volt a legemlékezetesebb, amikor őfeleségével, első Ferenc Józseffel beszélgetett a laxenburgi parkban. Úgy történt a dolog, hogy Bence bácsi (persze akkoriban még nem bácsizták őt), ott üldögélt a park egyik padján és a király arra sétálván, megszólította, hogy hát te, fiam, ki vagy? Bence bácsi erre vigyázzba vágta magát és felele a regula szerént: — Melde gehórzámszt, Ladislausz Bence, horniszt! Őfelsége bólintott rá és mivel úgy látszik, ráérős ideje volt, leült a padra, rágyújtott egy pántlikás szivarra és amig a szivart elszívta odáig, ameddig egy királynak illik, elnyájaskodott szépen Bence bácsival . . . Hogy pedig ez nem kitalált mese, hanem színtiszta valóság volt, azt az bizonyítja legjobban, hogy Bence bácsi később azzal tisztelte vissza őfelségének hozzávaló nyájasságát, hogy minden követválasztáskor a kormánypártra szavazott. Csak egyetlen egyszer volt valami kis hiba a szavazás körül. Ez pedig a legutóbbi képviselőválasztás alkalmával történt.. Akkor már a nyolcvanadik évébe fordult az öreg és a fájós lábával keserves lett volna neki leballagni a szőlőhegyről a községházára, hogy szavazzon. Dehát a kormánypárt helyi elnöksége gondoskodott arról, hogy az ő hűséges szavazóit, akik elöregedtek, vagy gyengélkedtek, hintókocsin hozzákel a szavazásra. Természetes, hogy Bence bácsiért is elküldték a pompás fogatot. Az öreg akkor ült talán először és utoljára hintóban. De isten úgy is ült ám benne, mint egy nyugalmazott generális civilben. — És le is adta a szavazatát annak rendje-módja szerint, csakhogy nem a kormánypárti, hanem az ellenzéki jelöltre! — No isten, nézett is ám nagyot a jegyző úr, meg a többi kormánypárti ember! Nem szóltak semmit, de a főkortesük annál gorombábban kérdőre vonta az öreget, mikor kilépett a szavazóteremből: — A kendnek azt a vén huncut Panciusát, hát mér tett minket ilyen csúffá?! . . . Bence bácsi nyugodt méltósággal felelt: — Kérdezd meg öcsém a jedző urat, ti majd megmongja, ha fölébreszti kicsit az emlékezettyit! Hát a jegyző rá is jött mindjárt a titok nyitjára. — Bence bácsi ugyanis az utóbbi években nagyon elfelejtkezett az adófizetésről. Már kétszer is, kapott hivatalos felszólítást, dehát annak se ssett foganatja. Mivel pedig Bence bácsi atyafiságban volt a bíróval, a jegyző nem akarta megcsufítani az öreget azzal, hogy foglaltat nála, mikor ügyesebben is meg lehetett oldani ezt a kényes kérdést. — A jegyzőnek éppen szüksége volt borra és mert Bence bácsinak mindig jó borai voltak, megkérdezte tőle, hogy eladna-e neki egy hordóval? Hát persze, hogy persze! — Meg is egyeztek hamarosan és másnap már be is fuvarozta az öreg a hordó bort a jegyző pincéjébe. Az árát is mindjárt megkapta Bence bácsi, csakhogy nem készpénzben, hanem egy hivatalos pecsétes passzus formájában* amelyből kiókumlálhatta az öreg, hogy az adója ettől és eddig kiegyenlítést nyert. — Hát * ezért fizetett vissza Bence bácsi a követválasztáskor szive szerénti teljességgel. ^ Persze arról már le kellett mondania, hogy a szavazás után viszszafelé is hintón tegye meg az utat. De azért hazaért szépen gyalogszerrel is, mint ahogy egy évre rá elballagott a másvilági hazába , ahol azóta már bizonyára találkzott megint Ferenc József őselével, hogy folytassák a baszó test ott, ahol valamikor abbastál a laxenburgi parkban. Jurcsek miniszter: „Minden szem gabonára szükségünk van!” Jurcsek Béla, a közellátásügyi minisztérium teendőivel is megbízott földművelésügyi miniszter Péter és Pál napján rádióbeszédet intézett a magyar gazdatársadalomhoz. A földművelésügyi minisztert, aki dr. Hajas József miniszteri titkár kíséretében. érkezett a Magyar Távirati Iroda és a Rádió Sándor utcai palotája elé, vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály államtitkár, a Magyar Távirati Iroda és a Rádió kormánybiztosa, Kuzmich Gábor, a posta vezérigazgatója, Frigyesy János, a Rádió vezérigazgatója, dr . Koncz Sándor igazgató és vitéz Báry László, a Rádió hírszolgálati osztályának vezetője fogadta. A miniszter a következő rádióbeszédet mondotta: — Gazdatársaim! A magyar föld magot érlelő ereje Péter Pál napját az aratás kezdetének ünnepévé avatta. Ünnep ez a nap, de nem az egyéb ünnepek munkaszünetének jegyében, hanem éppen a fáradságos aratási munka megkezdésével kötelességeinkre is figyelmeztet, amelyeket minden hozzáértésünkkel és teljes erőnkkel kell végezni. Erről kívánok most beszélni elsősorban, mint a magyar földművelési és közellátási ügyek első sorba állított szolgája. — Mint régi gazdát, életem munkája és tapasztalatai arra neveltek, hogy hivatásomban kötelességtudással figyeljem nemzetünk sorsát és megtegyek minden tőlem telhetőt érette, mert az egész nemzet boldogulása nélkül egyetlen gazda sem biztosíthatja a megkívánt életfeltételeket sem magának, sem családjának. Mindenki egyért — egy mindenkiért — Világra szóló küzdelmek viharában új, igazságosabb, emberségesebb korszak születik és ebben a roppant küzdelemben hiába állana ki háza elé az egyes ember, hogy otthonát, kis családját, verejtékkel áztatott földjét megvédelmezze, az ő védőpajzsa csak a közösség egységes ereje lehet. Ezt az erőt azonban minden tehetségével gyarapítania kell azon a helyen, ahová őt a sors állítja: a szántóföldeken éppen úgy, mint a harc mezején. Mindenki egyért csak akkor, küzdhet eredményesen, ha az az egy is mindenkiért helytáll, minden időkben és minden körülmények között. Most sok gazdaságban hiányzik a bevált munkaerő, a kipróbált munkás, aki évről-évre rendszeresen elszegődött, hiányzik a gazda fia, aki a legszebb rendet vágta, sőt maga a gazda is talán, aki hozzáértéssel, lelkiismeretesen vezette gazdaságát. fogkrém Kötelező munkaszolgálat lesz . Alig van gazdaság, ahol néha panaszkodnának a munkaerőhiány miatt. Mi gazdák tudjuk jól, hogy kevesebb munkással is el lehet a megfelelő eredményt érni, ha kellő gondossággal mindenkit a maga helyére állítunk és nem nézzük el azt, hogy egyesek esetleg kivonják magukat a munkából. Ezért kell bevezetni az egész ország minden munkaképes lakosára a kötelező munkaszolgálatot, aminek célja az, hogy a dologkerülők dolgozzanak és mindenki ott dolgozzék ahol tehetsége és ereje javát adhatja. Tehát nem azzal szemben kell alkalmazni kényszert, aki kötelességét megteszi és munkaerejét jól kihasználja, hanem éppen ezeket támogatjuk és arra törekszünk, hogy minden szükséges munka elvégzését megfelelően biztosítsuk. Ha valaki, úgy a gazda szereti a munkáját, mert a gazda és a föld öszszenőttek egymással és a gazda nem azért dolgozik, hogy egy-egy munkán túlessen, hanem egész élete folyamatos munkáját adja a földnek, hogy abból kivirágozzanak erős gazdanemzedékek, az ő családjának utódai. A terményt nem tekinti közönséges árucikknek, mert minden aratás egymást követő évek munkájának eredménye és éppen ezért annak olyan gondját viseli, mint szeretettel felnevelt édes gyermekének. Hányszor számolgatja aggódva, hogy hány napig hal még kint a gabona és csak akkor nyugszik meg, amikor ez jól rakott osztagban, vagy méginkább elcsépelten, biztonságos helyen van. Ne késlekedjünk az aratással — Gazdatársaim! Rendkívüli viszonyok között élünk és ezért helyénvaló, ha rendkívüli elővigyázatosságra hívom fel mindenki figyelmét az idei aratással kapcsolatban. Okos beosztásai érünk es mindig jobb eredmét jól osszuk be tehát az egyes arab munkákat és főleg ne késlekedjünk azokkal! Nem szabad megvárni, amíg teljesen megérett a gabona, mert akkor már elkéshetünk és így esetleg már csak elhamarkodott munkát végezhetünk. Ilyenkor nagy lehet a szemveszteség is, ami kár a gazdának, de igen nagy veszteség az országnak is, mert minden szem gabonára szükségünk van. A kenyérgabona kora aratásának kárát még nem vallotta gazda, legfeljebb arra kell vigyázni, hogy a korán aratott gabonakévék idő előtti összerakása következtében a keresztek be ne fülledjenek. Aratási tanácsok — Különösen most fontos, hogy viaszérésben arassunk. Később minden esetben veszteséges az aratás nemcsak a pergés miatt, amit hirtelen jött nyári vihar még fokozhat, hanem a háborús tűzveszély miatt is. Ellenségeink megkísérelhetik repülőgépekből dobott gyújtólapokkal, bombákkal az érett gabona felégetését, a keresztek és az asztagok meggyújtását. Ezért igyekezzünk minél előbb aratni, mert az idejében learatott ter-